Part

 1 IV   |        megyünk ennek az úrnak, aki itt hátul ül.~– Micsoda úrnak –
 2  V   |          mutatta az utat.~Vezetőnk itt beszédesebb kezdett lenni,
 3  V   |          akárhányszor beletévednek itt a nádsűrűbe, aztán nem találnak
 4  V   |       hallani még kiabálását, majd itt, majd megint távolabb, ki
 5  V   |           mint maga az éj csöndje. Itt az egészen új idegen világban,
 6  V   |           A pusztán elöli a szomj, itt elöli a víz, út, nyom nem
 7  V   |            út, nyom nem vezeti sem itt, sem amott.~Vezetőnk hirtelen
 8  V   |        fiam, édes fiam –, csakhogy itt vagy.~A jövevény kérdőleg
 9 VI   |          tűzte le a tábornok elé: „Itt a nyolcadik bataillon zászlója,
10 VII  |           a Tisza partja alatt, az itt legmagasabb part homokdombjaitól
11 VII  | perzekutorok vannak, kik nemsokára itt is meg fognak jelenni.~Mi
12 VII  |          kapnának. Csak maradjanak itt a szobában és reggelizzenek
13 VII  |           egy tulipános üveg nincs itt.~– No hát vizitálja kend
14 VII  |         kend meg a legényeket, míg itt vannak, azt ne mondja azután,
15 VII  |          eldugdelveddeljék. Kentek itt gyanús embereket keresnek!
16 VII  |          Már most nyugton lehetnek itt. Míg ez lesz a perzekutor,
17 VIII |          tudakozódott utána.~– Nem itt halt meg – mondák néki az
18 VIII |         máshova utasították. Egyik itt, másik amott látta őt meghalni.
19 IX   |            sok ember: aki az elébb itt táncolt? – hörgé gyors,
20  X   |        vízkeresztkor. A mi dolgunk itt veszettül bajos. Asszonnyal
21 XI   |           látta őt többé senki sem itt, sem amott; a vigalom és
22 XI   |     elbujdosott, sokan látták majd itt, majd amott, félénken, elvadultan
23 XIV  |           csatában egymást lőtték, itt egymás sebeit ápolák.~A
24 XV   |         vált a fillentés.~– Vettem itt, amott – felelé hidegvérrel.~–
25 XVI  |          ha elválunk? Mért maradsz itt?~– El fogok esni a harcban.
26 XVI  |            házzal és azokkal, akik itt e házban laktak?~– Isten
27 XVI  |          többet, mint annyi másról itt is, ott is.~A fekete, elpusztult
28 XVII |           lezárt sírhalom, alattam itt annyian alszanak nyugodt,
29 XVII |             hogy a nap másik felét itt tölthessem. Alig Iátok itten
30 XVII |         kívül lett volna. Úgy élek itt, mint puszta szigetben a
31 XVII |            elmondani esteli imámat itt a rengetegben?~Már jó sötét
32 XVII |        vérével a feltúrt hantokat. Itt újra nekirohant, a sebzett
33 XVII |        akadtam emberre, aki valaha itt lett volna.~És nekem úgy
34 XVII |     kezemet-lábamat, nézd, most is itt nyomai.~Odanyújtá kezét,
35 XIX  |          ha kegyednek nincs. Nekem itt jogaim vannak, miket nem
36 XX   |           nyugszanak, ki akkor élt itt, mikor Buda tornyain még
37 XX   |             s azalatt halt meg, és itt temetteték el az idegen
38 XX   |          elégedetlen vagy a nappal itt, ott is ugyanaz süt – szólt
39 XX   |        dicsőséget!… Miért maradjak itt?~– Szánts, vess, végy nőt,
40 XX   |          azt nem tudta bizonyosan, itt aztán éltek egy darabig,
41 XX   |            héber tradíciótól: hogy itt József és Zuleicha boldog
42 XX   |          idegen templom.~Útitársam itt leszállt lováról, inte:
43 XX   |       fákba kellett kapaszkodnunk, itt már csak a fák sudarai közt
44 XX   |        rendetlenül heverő köveken.~Itt megállt a mágus, e kövekre
45 XX   |     REDDIDIT. ANIMAM.~Ez is! Ez is itt van…~Még egy volt hátra,
46 XX   |        annak betűit benőtte.~…Mind itt vannak… Mind idejöttek meghalni…~
47 XX   |           életet. Ők is idejöttek, itt fognak meghalni, mint a
48 XXII |        bankjegyein túl akart adni, itt torlott össze, megvettek
49 XXIII|        ember a kormányrúdon s emez itt alant a corduroy-szín makintoshban
50 XXIII|        konstrukcióból kiveretni –, itt a födözeten ama ponyva alatt
51 XXIII|         dámáim; ezek a nyomorultak itt szegény menekülők Törökországból,
52 XXIII|      szegény nyomorult miatt, akik itt úgy elvannak mellettem,
53 XXIII|            s kiabálták a szemébe, „itt fognak maradni! mi akarjuk:
54 XXIII|          maradni! mi akarjuk: hogy itt maradjanak, mindenki úgy
55 XXIII|          kívánják: hogy az emberek itt maradjanak, akkor ön kívánatára
56 XXIII|             s belenézett a Dunába.~Itt sem maradhatott nyugton,
57 XXIII|          kérdé tőle: hogy mit akar itt.~A leány szerelmesen karolta
58 XXIII|              De neked édesapád van itt, ki bújában meghal miattad.~–
59 XXIII|            betegen, félholtan. Már itt elhagyta ereje, de mégis
60 XXIII|           szüleihez nem vezeté.~Én itt rájok akadtam. Ha soha nem