| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Egy bujdosó naplója IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Part grey = Comment text
1 XX | ezen az éjszakán.~November 13-kának éje volt. A csillagászok
2 XX | törököknél akkor van a Ramadán 18-dik napja, a Tóra öt könyve
3 XX | amint azokra emlékezem…~…~1845-ben Berlinben jártam tanári
4 XV | revolúció, sem restauráció.~1849 szeptember végefelé találkoztam
5 VII | ugráltunk fel s nyilvánítók abbeli szándékunkat, hogy a Tiszán
6 XX | akkor kért, teljesülni fog. Abkadilla Almahal, úgy látszék, nem
7 XX | és nem élő népek nyelvén.~Abkadilla-Almahalnak eme másik maaneemet fogod
8 XVII | össze van omolva.~Egyik ablakából embervastagságra megnőtt
9 XVI | végin látszik egy magas ház, ablakain keresztülsüt a hold, a szél
10 XX | Ismael Asmai, mely csupa ablakból látszott állani. A terem
11 XI | egymásra, az eső veri az ablakokat, künn iszonyatos éjszaka
12 XVI | lámpa az utcán, gyertya az ablakokban, nem hallatszott a harangszó
13 XVI | akkor kelt föl, az üres ablakokon keresztül sütött rémséges
14 Egy | láttam messziről a zöld ablakredőnyöket, a háztetőn a fülfű rózsái
15 V | itthon vagyunk már, az Ábrahám kebelében!”~– Hát a feleségem,
16 XX | bűbájos öv, – varázspálca, – abrakadabra táblák, – mindezek nélkül,
17 XXIII | társaikhoz.~Minden álom, minden ábránd, minden remény, jobb, boldogabb,
18 XIX | fölött, sokszor meglepém, ábrándjai közé eltévedten, regényes
19 XXIII | ki miatta, az ő háborgó ábrándjaitól vezetve hagyta el apja házát,
20 XXI | míg lelke messze jár az ábrándok képzeletvilágában, – hátulról
21 XIX | a kis halavány leányra, ábrándos arcával, szőke fürteivel,
22 XX | s azoknak egyessége az abraxasbálvány, mely úr minden teremtett
23 XX | Igaza volt az ulemának: az abraxaskő csak saját sorsom ellen
24 XX | legcsodásabb összerakással.~Az abraxasnak ez a szimbolikus értelme
25 IV | koszorúzva s ijedtséges ábrázatja irtózatos hahotára ingerlék
26 XX | mesterhez, kit a bölcsek nyelvén Abu-Shirzad-Eddinnek neveznek, mert ott még a
27 XX | történetet beszélt el nekem Abu-Snirzad-Eddinről és azokról, kik vele összeköttetésben
28 XX | kezembe.~Ez egy nagy fekete achát, piros carniol erekkel tarkázva,
29 XV | külföldi papirosok kurzusai? az actiák, assignaták, a ferlózungok,
30 XXI | fogva vonszolja. Senki sem ad nekik egy fillért, egy falat
31 VI | kezemben előre, a molnárnak adandó. A csikós észrevette, visszanyomta
32 XV | aki számításait pozitív adatokra építi. Tudja-e az úr, mik
33 XIX | hogy megjöjjön, s ő maga adhassa át neki. Még a folyosón
34 XV | hogy magyar bankót nem adhatok – beszélt előtte rettenetes
35 XI | hangtalan rekedt asztmával – adj ennem, hadd megyek tovább.~
36 XVIII | is, míg ítéletet kapok…~– Adjak engedelmet hazatérhetésre,
37 XXII | azt sem kérdezte: hogy adják; sőt licitálta egyik a másikra,
38 XV | pcentóért minden pénzét kezembe adná.~– De hát ne tréfáljon az
39 XV | népek, ha mégis csak ötvenet adnak százért, miért adja az úr
40 XXIII | nem vigyázott rájok.~– Nem adnám egy forintért – mormogá
41 VI | lovamra, akit egy faluért nem adnék. Az egyik tizenkét forintot
42 XX | tudakozódni, harmadnapra kezébe adod e maaneet (egy átlátszó
43 XX | aeonokat, mik alatt Jehova, Adonai Zebaoth, a kimondhatatlan
44 XX | a válasszal azonban ő is adós maradt.~A hegytetőről ismét
45 XV | hős a kártyaasztaloknál, adósa mindenkinek, aki vele valaha
46 XXII | kocsiderékban, egy forintért adták párját.~– Hát mégis csakugyan,
47 XV | maga százát?~– Tizenötöt adtam érte.~A kupec elszörnyűködött.
48 XX | tartozol, kik ezen értelmet adtuk amaz égre írt rúnáknak.
49 XX | közelebb jutottunk, helyet adva az aranyfarkasok üvöltéseinek.~
50 XX | tradíció hét napnak nevezi ez aeonokat, mik alatt Jehova, Adonai
51 XX | faragott alakok mindegyike egy aeont képvisel, s azoknak egyessége
52 XV | kupec, s végigolvasá az affiche-t, reszketett az álla, csaknem
53 XVII | társaihoz, a falak tetejéről az áfonya és a som hullatják alá dércsípte
54 XX | vadjázmin hosszú bokros ágai csüggtek alá, és minden
55 XII | darázsoknak, fészket csináltak az ágak között, s a gyümölcsnek
56 XX | vadszőlő lombos venyigéje, az ágakon ugrált a cincogó evet, s
57 XX | Nemrég egy kilencvenéves agg nő halt meg Budán, már az
58 XVII | legelvadultabb kedélyre nézve is aggasztó, félelemnek nem nevezem
59 V | természetnek, még magányosabb, még aggasztóbb volt, mint maga az éj csöndje.
60 XIX | betegségben, mit férje utáni aggodalma idézett elő.1~A leány, míg
61 XIX | leszámítva azt, hogy miattam aggódik.”~A kérdezőhöz fordulva,
62 XVII | hogy börtöntől nincs miért aggódnia többé, hogy háza épen áll
63 XIV | miért jelent meg rendesen, aggódva tudakolandó: mit határoztak
64 XVII | egy kezével, két pisztoly agya látszott ki onnan, s oly
65 VIII | nyomott rá; fölkelt a bujdosó ágyából, vevé vándorbotját, koldusmezt
66 XIV | virrasztott át sebesült ellene ágyánál.~„Ott künn ellenségek voltunk,
67 XVII | csapásokat osztva csattogó agyaraikkal, míg amazok ravaszul lappangva
68 XVII | áll a farkas előtt, fényes agyarait szikrázva csattogtatja s
69 XVII | vezérkan, vérben gázolt agyarát csattogtatva s kolompját
70 XVII | dühösen rohant neki, s iszonyú agyarával úgy vágta oldalba, hogy
71 VII | legnyájasabb hangon üdvözölte őket agyba-főbe, mire a perzekutor nyers,
72 VII | éppen most ugrott fel az ágyból. Csupán egy nagy báránybőr
73 V | Nem ment azóta férhez?~– Agyon is üttem volna. Nem becsületes
74 IX | akihez jöttünk, ott feküdt az ágyon, – haldokolva.~Ispánjai
75 IV | káromkodással rivalla az agyonijedettre.~– Ki vagy? meghalsz. Mit
76 V | harminchárman láttak agyonverve, agyonlőve, összevágva, kolbásznak
77 V | árnyéka hajdani magának, félig agyonsírta már magát utánad.~– Nem
78 V | akit harminchárman láttak agyonverve, agyonlőve, összevágva,
79 XIX | hall, annak rosszul esik az ágyúdörgést hallani.~– Ó, az mind csupa
80 IV | debreceni csata alatt, míg az ágyúdurrogás folyt, leültettek egy bakhát
81 XIV | tüzér.~Talán éppen egymás ágyúitól kapták azt a szörnyű sebet.~
82 XVI | dörgésit sem hallottuk még az ágyúnak.~– Hova nektek a csatába?
83 VI | a vértes.~Végre jött egy ágyútelep. Egy ágyút alig ötven lépésnyire
84 IV | exdoktor fejéhez vissza, hogy ahány, annyifelé repült, s azután
85 IV | De hiszen nem értett ön ahhoz.~– Valamelyik tiszt ajánlott
86 XIX | templomban, amint buzgó, valódi áhítattal imádkozott és önkénytelen
87 XX | magammal viselém a mágus ajándékát, jártam vészek, viharok
88 XV | elengedek, ez elég loyális ajánlat. Ha nem tetszik, nem erőtetem.~
89 XX | felszólításomat, egy másik piaszterért ajánlkozék engem Ismael Asmai lakásáig
90 XXIII | gondoskodjanak.~Mintegy kétszázan ajánlkoztak az elmenetelre. És a kétszáz
91 IV | ahhoz.~– Valamelyik tiszt ajánlott e hivatalra, kinek Nagyváradon
92 XX | annak másik kezét szorítva ajkához.~Az most lecsukta szemeit,
93 XI | szakáll, szemei véresek, ajkai fehérek, ruházata rongyokban
94 XX | annak viaszfehér kezét, s ajkaihoz szorítva ott maradt rajta
95 XVI | a kék szivarfüstöt piros ajkaikból s szikráztatva a piros bort
96 XX | túlvilági szépségű hölgy ajkairól lezengve…~Megesküvém, hogy
97 XI | véres szemek, a vértelen ajkak. A senkit nem ismerő tekintet.~
98 XVI | egy tüzes csókot nyomott ajkára.~A másik ellökte őt magától,
99 XVII | oldta.~Amint kilépett a rom ajtajából, meglátott engem ott feküdni,
100 XVII | állt előttem senki.~A rom ajtajához sieték, a bokrok üresek
101 XX | Évről évre megjelennek az ájtatos zarándokok távol napkeletről,
102 VIII | van indítva ön ellen.~Az ajtó föltárult s a bámuló csoport
103 XI | ablakon át, s rázni a dörgő ajtókat, remegve mondják apjuknak: „
104 XVII | hagyva ablaknak, a másik ajtónak, a kövek közei mohával kitömve.
105 IX | Idebenn van, szólt az ajtóra mutatva. S nagy ősz bajusza
106 XXIII | meg bennünket vele; tán akad köztünk valaki, aki tanáccsal
107 XX | előkészületek végett.~Ott az akadémiákon valami Rosicrucianus szektával
108 XXIII | pihent vagy szenvedett, vagy akár meg is halhatott. Bánatosan
109 XI | álltam, mint egy szobor, akaratlanul üldözve őt kísérő tekintetemmel.~
110 IV | magamforma doktor a hadseregnél akárhány.~– Gyógyított-e meg valakit?~–
111 V | beszélve, elesett az, látták akárhányan halva, összevágva; – s még
112 V | tapasztalatlanabb járók-kelők akárhányszor beletévednek itt a nádsűrűbe,
113 XVII | irgalmazzon szegény lelkének, mit akarhat ottan?”~Milyen messze látni
114 XX | mindenütt, ád kenyeret, ád sírt akárhol…~– De nem dicsőséget!… Miért
115 XXIII | letelt, menniök kellett akárhova, semmivé tett lélekkel,
116 XV | túladhasson rajta, de mégsem akarják adni, pedig én is megvenném
117 XXIII | itt fognak maradni! mi akarjuk: hogy itt maradjanak, mindenki
118 XXIII | harmadik átellenbe, azok akármely oldalról következett volná
119 XXIII | elhoztam volna őket magammal, s akármibe kerüljön is, elszállítom
120 XXIII | Nagyon szerette leányát, akármit megtett volna érte, s a
121 VIII | omol kebelére, mintha el akarná rejteni idegen szem látása
122 XVII | szarkazmussal kérdé: nem akarok-e emlékfürtöt fehér hajából.~
123 XX | oda nekik, ha menekülni akartak, középütt egy vén vakon
124 XIX | s aztán rokonai is úgy akarták: hogy hozzámenjen. Az ember
125 V | bátya – felelék –, odább akarunk egy kicsinyt állni a vármegye
126 IV | jókedvük, midőn a doktor vissza akarván adni a hetmannak megfoldozott
127 IX | nyitott a szobába.~…Az ember, akihez jöttünk, ott feküdt az ágyon, –
128 XXIII | inzultálhassák, a pincérek, akiknek valamit parancsolt, soha
129 XIX | egy hivatalbeli emberrel, akin ugyan nem volt semmi csudálni-
130 XXIII | levágva szemére –, ezen úrnak, akire senki se bízta: hogy az
131 XIX | növekszik ismét teste életereje, akként tér vissza lelke életvidámsága
132 XII | majd a szájába hágott, s akkorákat sóhajtott, mint a kára vallott
133 IV | locsoltak fel hideg vízzel. Akkorra egy másik sebesültet is
134 XVII | deréknyárban elhordják a gazdák aklaiból a juhot, s mióta a lőfegyverek
135 VII | tréfálózott, komázott velök; aközben kiszemelte magának a pandúrok
136 XV | zsebéből egy csomó írást, aközt összevissza turkált, mígnem
137 XX | folyvást táncolt.~– Nakib-ül Al Esraf! – mondák nehányan
138 III | szíjostor.~Egyik bojtárja alacsony, vén ember, apróra nyírt
139 XVII | egy halványodó hársfa.~Az alacsonyabb halmok csíkos szalagokra
140 XVII | az álom torz fantáziája alakíthatá ily vad, ádáz alakká, ily
141 XVI | hogy egy amazon csapatot alakítson, egy zászlóaljat csupa nőkből.~
142 XVII | újrakezdi futását, csermely alakjába, tarka kavicsokon, zöldes
143 XXI | ordít. Az éj fekete. Emberek alakját, lépteit nem lehet észrevenni
144 XX | elé. Magas, csaknem öles alaknak látszott, a rásütő holdvilágban
145 XX | Az abraxas kőre faragott alakok mindegyike egy aeont képvisel,
146 VIII | korbácsával végigvágva az ijesztő alakon, megvető hangon kiáltott
147 XVII | magammal: hogy csak álmodtam ez alakot…~– Mit akar az úr? – kérdé
148 XX | isteni tiszteletök vagy tán alamizsnakérésök abból állott: hogy szétterjesztett
149 XIV | részesítve leendsz a rokkantak alapítványából…~És azóta sokszor látni
150 XX | meggyulladva a föld vonzerejétől aláragadtatnak.~– Tudod-e, miért hullanak
151 VI | Elfelejtette, hogy csikósnak van álarcozva.~Azután egy nagy kulacsot
152 XXIII | helytelennek találák: hogy egy alárendelt személy tisztelet nélküli
153 VI | mindinkább szilárdulni kezde alattunk, nemsokára szárazon lelőnk
154 XX | legrongyosabbat, s egész alázattal meghajtva magamat előtte,
155 X | vajjal főznek, meg olajjal. Áldja meg az Isten kedves bátyámat,
156 XVI | ami szokatlan, megküldék áldozataikat.~Nemsokára Kolozsvárott
157 XVII | hónap alatt, a nyarat az Alföld sík pusztáin töltém, őszre
158 Egy | látogatatlan templom, az álhírterjesztő sarlatán, a sírok az útfélen;
159 XXIII | a silány vendégszeretet. Alig-alig lézengtek már, mire odáig
160 XIX | hogy az ipam ír, s abban aligha lesz egyéb őszi és tavaszi
161 XX | hogy az ő neve Müderrisz Alioglu, hogy az ő ősapja egy idegen
162 XII | magára hagyatva látszott, alja terítve volt túlérett s
163 XX | látszott az összehordott kövek aljáról, hogy azok sírkövek voltak.~–
164 XX | vezetett el utunk, miknek alját gyümölcsös narancsfák, gránátalma
165 V | ha tudna kend valami jó alkalmas helyet.~– Hogyne tudnék,
166 XXIII | traktált, s egy matróztársának alkalmat szolgáltatott engemet egy
167 XVI | kardbojt miatt.~…~Egy tivornya alkalmával több fiatal honvédtisztek
168 XX | teozófiával, rhabdomantiával, alkímiával, mesmerismussal, necromantiával
169 XX | úgy tekinte rám, mint az alkimista valamely bevégzett experimentumára.
170 XX | vagy szürkére mázolva.~Az alkonyat óráiban legnagyobb sür-forgás
171 VI | velünk odább a sajka, az alkonyatban elfeketült víz tükre felett.
172 II | félelmet sem mutatott, mikor az alkonyati gőzkör, mint egy emelkedő
173 XIX | lelke életvidámsága is.~Egy alkonyatkor ismét együtt jártak a kert
174 XVII | Összegyűlnek seregestől az alkonyatos égen, készülnek a hosszú
175 XX | hallgatva ültünk ott, míg alkonyodni kezde.~Amint leszállt az
176 VIII | fáradságos.~…~Egy hideg téli alkonyon megérkezett azon városba,
177 XX | betűt jelenti, melyet a hold alkot felváltva az égen: D, mikor
178 XX | kimondhatatlan nevű Isten a világot alkotá, a hatodikon teremté az
179 XVII | soraikkal olyan különös betűket alkotnak az égen, amint elrepülnek
180 XX | repülő fátyola glóriát alkotott feje körül, még egy fordulás,
181 XXII | másikra, ahelyett, hogy alkudott volna rá. Elannyira: hogy
182 VI | rajta vagy két forintot. Ott alkudtak a fülem hallatára az én
183 VI | voltunk zárva: hogy két szerb alkuszik az én jó kesely lovamra.
184 XVII | leszakadt, annak szügyét egész álláig hosszan végighasítani.~A
185 III | hajcsár a lomha piszkos állatokat, ruháik tele vannak ragadva
186 VI | halból: hogy társam meg nem állhatá, miszerint ki ne vallja:
187 IV | pantomiával illusztrálta állítását, mutogatva a tűveli öltögetést.~
188 VII | kentek elébe hat egyest állítok s mire egyet fordulok, csak
189 VII | elé pedig egy üveg jó bort állított, ott mesélt, tréfálózott,
190 XXIII | matróz az árboc tetejéről –, állítsa kend meg a hajót! ott egy
191 XX | ismernek: négy rózsa keresztbe állítva, közepett e betűk: R **********
192 XVII | A legmagasabb hegytetőn állok, egy meredek sziklaszálon.~
193 IV | a megürült másodorvosi állomást ővele töltötték be.~– De
194 XIX | éppen azon várost választá állomásul.~Minden háznak jutott vendége,
195 XXIII | feltaszítá vele az útjában állót, hogy az a karfáig meg sem
196 IV | herceg magánszolgálatába állva, később a kozák katonaság
197 XIII | bekötni a száját, nehogy álmában kibeszélje azon titkokat,
198 XX | teljesülni fog. Abkadilla Almahal, úgy látszék, nem osztá
199 VIII | szerelmével a fájdalom hölgye, az álmaiban látott sír felé, hol ingatja
200 XXIII | sors összebeszélt volna álmaikkal, egy rendelet érkezik a
201 XVII | dolgokat azokkal, amiket álmaimban látok: úgyhogy mástól kell
202 VIII | fővel gondolkozik elmúlt álmán. Ez az őrültség ösvénye.~
203 VIII | őszvirág, mely a holtak álmát őrzi.~Egy virágot e szent
204 Egy | amint éji lámpája mellett álmatlanul álmodozik, jó éjszakát mondani
205 XX | koldusok, dervisek, éneklő almék, falkánként száguldozó gazdátlan
206 XVII | arcairól. Gondolkoztam-e vagy álmodám felőlök? Tán aludtam, s
207 XVII | Miért: hogy az ember ébren álmodik? S miért nem tudja, mikor
208 XX | Oly borzasztó az ilyen álmodó tekintete, minden tagja,
209 XVII | tébolyodáshoz közeleg.~Oly ébren álmodom: hogy már szinte összezavarom
210 XIX | minővel angyalok szoktak álmodónak megjelenni, kinek hófehér
211 XX | vizsgálatában, éjei világlátó álmodozásban telnek; eledele kenyér és
212 Egy | lámpája mellett álmatlanul álmodozik, jó éjszakát mondani neki,…
213 XVII | folytatá ő töredezett, álmodozó hangon –, kell három esztendő
214 I | beleköltözött. Első éjjel azt álmodta, hogy valaki a mestergerendára
215 XXIII | amennyit az urak összevéve sem álmodtak, hát hagyjanak neki békét.~
216 VIII | fölkeresni.~Érzé: hogy az álmok megölik, ha nem megy. Éjjel
217 XVII | alszanak nyugodt, csendes álmot, egy öllel közelebb a föld
218 XVII | még most látszék innen alólról felmerülni a szikla fölött,
219 XX | legmélyebb, a legholtabb álomba merült el.~Ekkor lépett
220 XVII | szunnyad, hogy az csak az álomkísértet, amit lát?~
221 VIII | fájdalmas csóktul, mit az álomlátás kedves fantomjának ajka
222 XVII | is ő volt az, csak eleven álomlátásaim egyik fantomját láttam ott?
223 VIII | karjaiba valóan, ébren, – amaz álomlátási szép kísértet helyett, s
224 XX | emelkedettek azok: hol az álomlátások jelenetei vannak.~Ez a kritikai
225 XX | érzek magamban, emésztő, álomrabló vágyakat, határozatlan,
226 XVII | sírhalom, alattam itt annyian alszanak nyugodt, csendes álmot,
227 XX | nehányan reszkető hangon az általam felszólított koldusra mutatva.~
228 XVIII | XVIII. Útitársam~Az általános idézés következtében ő is
229 XVII | vagy álmodám felőlök? Tán aludtam, s álmomban is láttam a
230 XI | Másszor a határdombon találtam aluva, fárasztó napok, álmatlan
231 XVII | csattogó agyaraikkal, míg amazok ravaszul lappangva kúsznak
232 XVI | azon ötlete jött: hogy egy amazon csapatot alakítson, egy
233 VIII | delnő lovagolt elől, kecses amazon-öltönyben, három vagy négy lovag kíséretében.
234 VIII | semmi körülmény nem védett, amellett ő könnyeit hozta fel mentségül.~
235 VII | törve, az volt boldogabb, amelyik előbb elfuthatott.~– Nem
236 XX | kövek azok.~– S enyim leend, amelyiket választom?~– Ha kelleni
237 IX | Saját cigánybandája volt, amelynek tagjai kötelesek voltak
238 XXIII | corduroy makintosh számára, amennyi csak belefért, ki is végre
239 XV | némi-némiképpen félre találta érteni, amennyiben tudnillik ahelyett, hogy
240 XXIII | volt, szenvedett annyit, amennyit az urak összevéve sem álmodtak,
241 XXIII | üldözni.~Hallott beszélni Amerikáról, azon országról: hol mindenki
242 IV | elrobogott torzonborz társaival, amerről jött az avarba. A kis doktor
243 XXIII | kevés pénzen vettek eledelt, amiből legtöbbet lehetett kapni:
244 IV | eseménydús szférájából, s amidőn kerekre bevégezte mondvacsinált
245 XII | világ; nincs az a pénz, amiért annak a gyümölcséből még
246 XIV | nyugalommal –, tán csak eltart, amíg élek, köszvény, tudom, nem
247 XX | fáradsággal szereztek maguknak – amikért királyok cserélték be koronáikat; –
248 XVII | megtörtént dolgokat azokkal, amiket álmaimban látok: úgyhogy
249 XX | sejtém: hogy e kövek azok, amikkel jutalmazza azokat a sors,
250 XV | adott helyette a fuvarosnak, aminőt az kívánt, magyar bankjegyeket,
251 XX | sem.~Abu-Shirzad-Eddin, amióta ifjúsága elmúlt, sohasem
252 XX | mert e szavakkal fogadott: „amire gondoltál most, teljesülni
253 XXIII | amit még sohasem látott, de amiről álmodott már sokat. Többet
254 XX | rajta a pórlelkekre ható ámításnak, öltönyén semmi kabalisztikus
255 XX | utol a mágus ígéreteit.~– Amivel a dicsőség, a hír jutalmazva
256 XVII | A hivatalnokoknak jutott amnesztia után első gondom volt azok
257 XV | vissza; „csak adjon az úr amolyan régifélét.”~Az ember felkacagott; „
258 XVI | országúton, szédelegve, ámolyogva ment a másik szép leányzó
259 XXIII | kormányos egy hunyorítására, amúgy véletlenül úgy feltaszítá
260 XX | halmozott gyümölcsök, füge, ananász, szőlő és gránátalma, mellette
261 Egy | bonckés alá jutott halott anatómiája?~
262 XX | indulatokban: gyöngédség, epedés, andalgás, kéj s annak előérzete,
263 IV | Kövesdre, s beszélt egy határ anekdotát a szabólegényi élet eseménydús
264 XVII | az oszlopzatokra faragott angyalfőktől visszaijed a repkedő denevér,
265 XIX | arccal tekinte reá, minővel angyalok szoktak álmodónak megjelenni,
266 XX | szétoszlik hétszázhetven angyalra, és e hétszázhetven angyal
267 XX | fához hasonlítani; még angyalt nem láttam, de ha látni
268 XX | FORTEM. DEO. REDDIDIT. ANIMAM.~Ez is! Ez is itt van…~Még
269 VI | odább, s mentül tovább ment, annal enyészetesebben hangzék
270 XX | oldalán e név volt olvasható:~„ANNIBAL”.~Összeborzadék.~A világhódító,
271 IV | fejéhez vissza, hogy ahány, annyifelé repült, s azután kirántva
272 XIX | Meghalt a hű nő, a szerető anya, miként e lap mondá forró
273 XIX | tudott, s ki helyett más anyát hozott gyermekeinek… és
274 XIX | feledhetném benne gyermekeim anyját. Büszkén mondhatom el, őérte,
275 XV | elszörnyed, látván, mily kevéssé apadt meg a bankóproviánt, dacára
276 XX | természet titkainak és az apák hagyományainak vizsgálatában,
277 VI | szele leütött lovamról. Apám, kend mosolygott erre a
278 XVI | is el, szegény megőszült apánknak egyedüli öröme leendsz.
279 IV | mikor adta utoljára Hamlet apját?”~Az ember kék-zöld lett
280 XVI | két szép leányról, akik apjukat elhagyták: hogy a csatába
281 XI | ajtókat, remegve mondják apjuknak: „Marci bácsi van odakünn.”~
282 XXI | körül üldögélni, a szelíd nő apjukról beszél nekik. Figyelve hallgatják.
283 XIV | lőtték, itt egymás sebeit ápolák.~A magyar hamarább fölgyógyult,
284 XIX | látta: hogy az – Emmi…~Az ápoló kezek alatt lassanként gyógyult
285 XIX | oly örömest támaszkodott ápolónéja karjára, s naprul napra
286 V | összevágva, kolbásznak aprítva.~Beljebb nyomultunk a nád
287 XIX | bonhomiával kérdé tőle: „Apropos! hogymint van kegyed felesége?”~
288 III | bojtárja alacsony, vén ember, apróra nyírt fehér haját lekonyult
289 XXII | derék. Ugyan mi lehetett az ára?~– Ötszáz forint biz az,
290 XX | felnyergelt paripával, szép fehér arab vérló volt mind a kettő.
291 XX | állani. A terem kiáltó színű arabeszkekkel volt kifestve, a padlazat
292 XX | választának maguknak. Ezek arabul vannak írva, ama klasszikus
293 IV | volna bárhova betyárnak.~Aradon biztatták a képviselőt megrezzent
294 XXI | Kezében megcsörrent az arannyal tölt erszény. Kitölté markába,
295 XXI | ordít fel hangosan, az aranyakat felhajítva a levegőbe. Azon
296 XX | az ezüstöt égszínűre, az aranyat rózsaszínűre változtatták; –
297 XX | kötött könyvre nyugtatá. Nagy aranybetűkkel volt e könyv sarkára írva: „
298 XX | keringéssel, a sűrű berekből az aranyfarkas szemei ragyogtak elő zölden,
299 XX | jutottunk, helyet adva az aranyfarkasok üvöltéseinek.~Eleinte a
300 IV | miáltal kicsiny arcához aránylag képtelen nagy álla s még
301 XXI | éjszakában, kezében a csörrenő aranypénz, mellén a villogó kardhegyek;
302 XIV | gyászruhás könyörgő asszony s aranyruhás tisztelgő férfi között egyszer-másszor
303 XVII | szőlők.~S mindez, átlátszó aranyszínű ködbe mártva a lemenő naptól.~
304 XV | kétszer fizette meg a marhák árát, anélkül, hogy azok valóságos
305 XVII | reményekkel együtt le volt aratva, száraz volt a fű és a szív.
306 XXIII | ordítá egy másik matróz az árboc tetejéről –, állítsa kend
307 XXIII | ingben kapaszkodott fel az árbocra az ingó kötéllétrán, ott
308 VIII | volt.~A lovagok ismeretlen arcai szentségtelen mosolygással
309 IV | viseletünk.~Porlepte, napégette arcainkkal, olvasva is beillettünk
310 XVII | kedvesim, barátim rég látott arcairól. Gondolkoztam-e vagy álmodám
311 XIX | feljajdult fájdalmasan, s kezét arcára csapva, elkezde hangosan,
312 XIX | kalapját és búcsúzott.~A leány arcáról eltűnt e tekintet alatt
313 XVI | azt, mit szégyen hajt az arcba.~– Bár ne jöttünk volna
314 III | merész komoly férfira, kinek arcképét a patrióták szobáiban látni,
315 XVI | lesütni. De a te elpiruló arcod tanú lesz a világ előtt,
316 XXI | szavakra: a kíntól vigyorgó arcok, a pokol lángjai, a kétségbeejtő
317 XXIII | őserdőket, látta az ismerős arcokat, a nagy pompás városokat
318 XX | díszítetten.~Talán meglátta arcomon gondolataimat, mert e szavakkal
319 IV | kezdettek előttem látszani arcvonalmai. Két év előtt valamelyik
320 XX | bajadérről, kinek minden arcvonása, minden mozdulata áthatva
321 X | olvasta a levelet; mi azalatt arcvonásaira figyeltünk, onnan iparkodva
322 X | Marci zsidóval újítsa meg az árendát a pálinkaházra nézve, –
323 XV | volna, persze egy harmadrész árért.~Az embernek megtetszett
324 XX | perzsadohánnyal megtöltött argylával, számomra azonban nem tett
325 XX | Meithras, mielőtt Ormuzd és Ariman megoszták egymás közt a
326 XX | puszta, e puszta szélében áll Armazar város.~E városba bemégy,
327 XX | szélében a kisded város – Armazár.~Mint valami árnyékos liget,
328 XX | rengetegben.~Estefelé bevergődtem Armazarba. Csinos kis város, több
329 X | lehet, vannak ugyan szép arnauta lyányok, hanem azokért hamar
330 XVI | senkitől.~Le-leült egy fa árnyában, kisírta magát keservesen,
331 VI | melyet odvas szomorúfűz árnyazott be csüggő gallyaival, a
332 V | ipához fordulva.~– Csak az árnyéka hajdani magának, félig agyonsírta
333 V | lenni, amint a nádrengeteg árnyékában érzé magát, elmondá: hogy
334 XVII | a távol tokaji hegyek, árnyékban tartva egy fölöttük álló
335 II | gőzkör, mint egy emelkedő árnyöv kezdte elfogni a láthatárt,
336 IV | hanyattvágtam magamat az árokba. Úgy locsoltak fel hideg
337 II | úrnőjét megtalálta holtan egy árokban, később a ráhajított kardról
338 V | virágokkal, a vízmosási árokból magas füzéres fűzlevelű
339 VI | tüskön-bokron keresztül szaladni arrafelé: honnan a dal hangzott.
340 XXIII | fenyegető ököl fordult az arszlán felé. „Két ilyen nyomorultat
341 III | országgyűlési körök első arszlánja volt, delnők ideálja, a
342 XXIII | diadalmas bosszúval nézett az arszlánra, aki azon pillanatban nem
343 XVII | farkas küzd a legvénebbik ártánnyal.~A sertés magas, sovány
344 XVII | nehány percig tartott, az ártánynak végre sikerült fejét az
345 XVII | fejeikkel összebúttak, az ártányok röfögve járják körül a védett
346 XVII | éhezik.~Körülszökelli az ártányt, embermagasnyi ugrásokkal,
347 XX | viharok között, sohasem ártott semmi, álltam golyózápor
348 XXI | vihar, a sötétség és az árulás segítének neki.~A katonák
349 XX | az utcákon az újságokat árulja. Asmai verseket készít,
350 XXI | Annyi döfést kapsz, ha egy áruló szót kiáltasz.~Az őr elvette
351 XXI | meg: hogy bennünket el nem árulsz, hogy tenni fogod, amit
352 XIX | ismerőket az ősz apa, a síró árvák és a távollévő férj nevében
353 XX | név volt bevésve:~„SCIPIO ASIATICVS”~Azután törések és csorbák, –
354 XVIII | egész nap rajtuk lakott, ott ásítozott a szemük közé, míg ki nem
355 XX | minálunk.~…~Harmadnap átadám Asmainak Abu-Shirzad-Eddin maaneejét,
356 XX | a nakara dobjára ütve, Asmáinak egyik dalát kezdte elénekelni.~
357 I | ahonnan fölverettek. Az ember ásót vett kezébe, házrul házra
358 XX | utcát, az azon menők egy-egy aspert vagy pahrast vetettek oda
359 XV | papirosok kurzusai? az actiák, assignaták, a ferlózungok, metallikok,
360 VI | mentünk.~Amint odaért az asszonyhoz a csikós, leugrott lováról: „
361 VIII | E ház nem öné többé, asszonyom, ön férje el van ítélve,
362 XXIII | fölfedezésre, most már az éltes asszonyságok is a chevalier részére kezdének
363 XIX | való. Aki csatareggelen asszonysírást hall, annak rosszul esik
364 XX | vesszejével rejtett ércbányákat s ásványforrásokat fedezett fel, egyszer magam
365 XVII | vágta a kést hegyével az asztalba: hogy keresztülment rajta.~–
366 VII | jó törkölypálinkával, az asztalra rakta, a perzekutor elé
367 V | legmelegebb napjai sivárra asztalták a földet, – a vizenyősebb
368 XVI | testvérét, felrántotta az asztaltól s büszkén elvezette onnan.
369 VI | feleségét a gyöpre, mely közös asztalul és pamlagul szolgált, s
370 XI | hörgé az, hangtalan rekedt asztmával – adj ennem, hadd megyek
371 XX | mint minálunk.~…~Harmadnap átadám Asmainak Abu-Shirzad-Eddin
372 XIX | tavaszi vetésnél.~A leány átadta a levelet.~– Mondtam – szólt
373 XIX | ember volt semmivé téve. Átadva a világ, a törvény és a
374 VIII | hajdú bement az udvarra, átallva a rongyos emberrel civódni,
375 XXIII | mellé kétfelől, egy harmadik átellenbe, azok akármely oldalról
376 XX | hogy üljek le egy vele átellenben levő hímzett párnára.~Alig
377 XX | nevemet Herbad (tanítvány) Athanielnek szokás említeni.~Kértem
378 XX | arcvonása, minden mozdulata áthatva látszott lenni azon szenvedélytől,
379 XXI | szálljon fejökre esküd átka, ha megszeged…~– Szálljon
380 XIII | mint molnárlegény, végre átlátta: hogy annyira körül van
381 XX | van török templom küszöbét átlépni.~Elfogultan, csaknem remegve
382 XX | fiúra szállt, az apa véréből átment a csodás fluidum a gyermek
383 XX | tetszék, mint az alabástrom.~Átnyújtám a maaneét, a küldő nevét
384 IV | tudott olvasni magyarul, s az átnyújtott cédulákat úgy vágta a reszkető
385 IV | borosüvegekről leszedett cédulákat, átnyújtotta a kozáknak.~Azt gondolta
386 XVII | Ne hagyj el még – szólt átölelve –, maradj velem lakomban.
387 Egy | elesett óriás hamvának egy atomja voltam én is.~Múltra emlékező,
388 XXIII | Boszporuszban horgonyoz, ingyen átszállítandja oda. A vállalkozók csak
389 XX | gyönyör könnyei ragyogtak, átszellemülten, alig érintve lábaival a
390 IV | együtt kóborolt, tömegestül áttért Thália zászlója alól a honvédekhez.
391 VI | újságot hozok, ezek az atyafiak látták az uradat”.~Az asszony
392 XVII | kis kékszemű gyermekkel, atyja kedvencével, feketébe volt
393 Egy | lelkét, keresztül sivatag avar pusztaságon, csalitos erdőkön,
394 XX | kenyér és víz, ruházata avatag fehér szőrpalást, mely testét
395 V | úttalan, jeltelen kopár avatagba.~A nyár legmelegebb napjai
396 XX | rejtekhelyen, melyet csak az avatottak ismernek, egy halom drágakövet
397 XX | föltalálta, már ők be voltak avatva az isteni erő titkaiba,
398 XXIII | érzelmei sértve érzék magukat azáltal, hogy egy szegény ember
399 X | szép arnauta lyányok, hanem azokért hamar elmetszik az embernek
400 V | legelőre, s az összegázolt gyöp azonmódon ripacsossá száradt a kánikulában.~
401 XXIII | észrevettem – folytatá a dandy –, azonnal figyelmeztetém a kormányost,
402 XVII | volna neki férje felől? Azt-e, hogy megőszült? és megőrült?~
403 XIX | míg olvasá, könnyeivel áztatta e lapot, de úgy érzé: mintha
404 XI | fedél alatt, facsaróvá volt ázva minden öltönye, haja összecsapzott.
405 XXII | Ötszáz forint biz az, babám.~– Megveszett kend? Hát
406 XX | keresztyének, sem a törökök babonáit; hidegen tekinte rám, amint
407 XI | mondják apjuknak: „Marci bácsi van odakünn.”~Később önkényt
408 XXIII | folytatta a blúzos ember, a bagót ismét szájába nyomva, s
409 XX | ópiumillatot. Háta mögött három bajadére állt, leleplezett arccal,
410 XX | vonaglással húzám ki kezemet a bajadéréi közül, s odább húztam magamat
411 XX | költő hátradűlt, egyike a bajadéreknek előlépett, könnyű légszerű
412 XX | találkozol koldussal vagy bajadérrel, tudakozni fogod tőle Ismael-Asmai
413 XX | előttem éneklő és táncoló bajadérről, kinek minden arcvonása,
414 IX | született, az életszükség apró bajaival nem kellett törődnie soha,
415 VI | mindenki elfelejtette a maga baját, s így lőn: hogy Gergelytől
416 X | mi dolgunk itt veszettül bajos. Asszonnyal beszélni sem
417 VII | kiviaszkolt vastag kurta bajszát, mormogá: „már most lássunk
418 XV | bankjegy, melyek őnéki nagy bajt okozának.~Az ezüst miatt
419 IV | a nyakamat!” monda, s a bajusz ottmaradt.~Három jó parasztló
420 XVII | Összevissza nőtt szakálla bajuszával egybevegyült, nyakkendője
421 VII | pálinkát, nekem jó lesz a bakator is.~Sallai uram ugrott a
422 VII | bor vagy pálinka? Igen jó bakatort kaptam, most ütöttem csapra.~–
423 IV | ágyúdurrogás folyt, leültettek egy bakhát mellé, hogy majd a sebesülteket
424 XVIII | került elő a puskával.~– Bakot lőttem! – mondá, a parancsnokhoz
425 XVIII | parasztszekérről pompás bakőzet emeltek le a parancsnok
426 V | födte megnyírt fejét, s míg bal keze feje egy rongydarabbal
427 XXIII | arról is van tudomása, mi baleset által jutottak ily szenvedésre?~–
428 XVII | nem az idő, nem a sors balkeze?~Miért: hogy az ember ébren
429 XX | melyet énekelt, Asmai egyik balladája, tárgya Zuleicha, Putifar
430 XXII | Estenden a rozsnyói paraszt ballag hazafelé a vásárrul; felesége
431 V | fogta a lovát, az pedig ballagott nagy cammogva, földig leeresztett
432 XVI | fogózva, egyik jobbról, másik balról, szökellve, vidáman körülenyelegték
433 XVII | ráhajította baltáját, a balta megállt a kígyó fejében,
434 XVII | egy kanász ráhajította baltáját, a balta megállt a kígyó
435 XX | közé, építének templomokat, bálványemlékeket; mik még romjaikban is fenségesek,
436 VIII | arcot viselni, mely az én bálványképemhez vonásról vonásra hasonlít.~
437 XIX | úgy érzé: mintha e könnyek balzsamként hullanának szívére s enyhítenének
438 XX | küzdj, nagy leendsz, nevedet bámulandja a világ, aztán idejössz
439 XX | koldusok iszonyattal és bámulással néztek rám, a vakot kivéve,
440 XVIII | parancsnokhoz beállítva.~Az kérdő bámulattal tekinte rá.~– Mégpedig kettőt –
441 XVII | mint koponya szemüregek bámulnak a távolba, az épület szobáiból
442 XVII | én a mélységbe le szoktam bámulni, és e hely, hol most vagyok
443 XXIII | húztak ide-oda, lépkedtek a bámulók tyúkszemeire, s verték le
444 XX | reszketett, szemei a semmiségbe bámultak.~Ekkor a másik bajadér lépett
445 IV | újólag, miután első kérdésére bámultomban nem válaszoltam.~– Ladányról –
446 III | Sokat búsult férje után, bánatában eszét vesztette miatta,
447 VIII | porkolábnak: hogy szelíden bánjon vele, s végre azt is megtudá,
448 XV | ezüstpénz, meg egy rizma bankjegy, melyek őnéki nagy bajt
449 XXII | ember, aki veszélyeztetett bankjegyein túl akart adni, itt torlott
450 XV | zsebéből egy csomó újdon bankjegyet s odaszámlált ötven forintot
451 XV | mily kevéssé apadt meg a bankóproviánt, dacára háromhéti marokkal-szórásnak.
452 I | az is olyan sárga, mintha bánná: hogy ott kelt ki; körös-körül
453 VI | közt vagyok. Már akkor nem bántam, akármi történik velem.
454 XIII | dacára annak, hogy senki sem bántja, ha olykor ismerőssel találkozik,
455 XX | helyen egy gazdag ezüst bányaérre találtak. Később a vessző
456 VII | ágyból. Csupán egy nagy báránybőr süveg volt fejébe nyomva,
457 XI | kezeivel egyikét legjobb barátainak.~Egyszer az utcán egy feketébe
458 VIII | bizalmát Istenéhez. Legjobb barátaitól fél.~Csak egy lény van még
459 XVII | messze-messze levő kedvesim, barátim rég látott arcairól. Gondolkoztam-e
460 VIII | férje, sem rokona, még csak barátja sem, búskomolyan felelé: „
461 XI | fanatizmusból megölte egyik jó barátját, ki mint élelmezési biztos
462 XVII | látszanak elő. Hajdan paulinus barátok laktak benne, most félig
463 XXIII | Pénzéért talált örömöket, barátokat, hazát; de a szegény kétszeresen
464 XVII | tudakozódni, miket szerencsétlen barátomtól hallék.~Mindjárt eleinte
465 X | emigráns levele~Egy napon barátunknál voltunk, midőn éppen levelet
466 XIII | erdőkben, mocsárokban és barlangokban, másik háromig egy puszta
467 XIV | ülő nyomorékhoz, megrázza barnult jobb kezét, nyakába borul
468 XIII | uram malmában, mint egy barom, és éppen nem azért hagyám
469 XX | könyökét a vánkosára letett, bársonyba kötött könyvre nyugtatá.
470 IV | Sevillai borbélyban mind doktor Bartoló. Egyébiránt volt ilyen magamforma
471 VI | tábornok elé: „Itt a nyolcadik bataillon zászlója, a sereg maga a
472 III | szavaira felzendülni, – bátor, vakmerő ember, ki semmi
473 II | emberhangtalan fenyéren. Még ő bátorított, vigasztalt, felderített
474 XI | sem amott; a vigalom és a bátorság örökre kihalt szívéből,
475 XVI | vagy nem voltak azok elég bátrak? hogy nők kezébe kelle fegyvert
476 X | szóra ez volt benne.~„Kedves bátyám!~A kajla földemet el ne
477 X | Áldja meg az Isten kedves bátyámat, csókolja szerető öccse –
478 XXIII | akart átmenni a határon, de bátyja addig beszélt neki, biztatá,
479 XX | legelsőhöz; fekete nyolcszögű bazalt volt az, minden szögletén
480 XX | kövekből, nagy gránit-, bazalt- és márványdarabok, összevissza
481 XXII | hirdetve a magyar bankjegyeket beadni kényszerítő határozat, csak
482 XIV | tudakolandó: mit határoztak a beadott folyamodásra?~Egy reggelen
483 XXIII | a szakácsnét akarta egy beafsteakig megvesztegetni. Az meg lármát
484 VII | bennünket. – …~Reggel korán beállított hozzánk Sallai uram, azzal
485 XVIII | mondá, a parancsnokhoz beállítva.~Az kérdő bámulattal tekinte
486 XX | de annál ismeretesebb a beavatottak előtt, szektáink szoros
487 XX | vízhordók, olajárusok, szemökig beburkolt török nők, örmény és zsidó
488 XII | héjúak tövissel és mohával beburkolva a nyulak és a hideg ellen,
489 XV | úr. Messze van az úrnak Bécs, ha Törökországba akar menni.
490 XV | tenyeréről a szutykot.~– Viszem Bécsbe, beváltom – viszonzá ez,
491 III | férjét, de volt oka rá: hogy becsülje, hideg szenvedélytelen nő,
492 XIII | hiábavaló ringy-rongy versért becsukatni?~– Uram. Ön kegyetlenebb,
493 VII | leugrott lováról s jött befelé.~– Csak tessék – viszonza
494 XXIII | elszállingóztak jobbra-balra. …A befelhődzött égen egypár csillag égett,
495 XIII | rejtőzködött egy tízakós hordóba befenekelve, és ismét háromig szolgált
496 XX | melyet piaszterem érintése befertőztetett.~A többi koldusok iszonyattal
497 VIII | másutt; ahol tudta, hogy befogadják, ahol jobban emlékeznek
498 XXIII | nem könyörül rajtok, az befogadta őket házába, enni, inni
499 XX | ablakai finom faráccsal befonva, az elébe ültetett szőlőtő
500 XIX | jegyezve: VIRTUTE PECCANTES.~A behantolt sír fölött búsan hangzott