| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Egy bujdosó naplója IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Part grey = Comment text
501 XV | nyomtatott újságlappal úgy beharangozta a vármegyét: hogy nem maradt
502 IV | napégette arcainkkal, olvasva is beillettünk volna bárhova betyárnak.~
503 Egy | felhányt magas sírdombokat, bejárni hegyet és völgyet, a futó
504 VIII | szava fölmentheti.~A hölgy bejárt minden forrást, ahonnan
505 VIII | hova van eltemetve.~A hölgy bejárta az országot, ahol csak csatatér
506 XVII | napok rövidültek.~Sok földet bejártam néhány hónap alatt, a nyarat
507 XV | ci-devant élelmezési biztos bejött a vendégszobába. Inasa két
508 XII | s derekaik bemeszelve, bekalamászolva a hangyák s más apró állatok
509 XXIII | hogy „vigyázzon”, mikor már bekalamázolta.~A dandy erre még dühösebb
510 XXIII | még mélyebben dugta kezeit bekecse zsebébe s fejét válla közé
511 XXIII | álmodtak, hát hagyjanak neki békét.~A dandy ügye a kormányos
512 XX | kétszeresen, háromszorosan, bekísérték az élő lelket a halálon
513 XIII | valahányszor lefeküdt, mindég bekötni a száját, nehogy álmában
514 VI | sírt, úgy megszánt, maga bekötötte sebemet, lefektetett a tűz
515 XIX | kellett.~E várakozás közben bekövetkeztek a háborús idők. A katonaság
516 XV | beváltom – viszonzá ez, belakatolva a zsákot, s maga alá téve
517 XVII | láttam úszni.~S körös-körül beláthatlan rengeteg. Honnan jártak
518 XX | belsejébe vasrostélyon keresztül beláthatni. Benn egy török dervis hamvai
519 V | vagy tán éppen az üldöző, belebódult az ismeretlen ingoványba.
520 XVII | nem tudva lerázni erősen belecsimpajkodó ellenét. A tusa nehány percig
521 IV | műtételeit, s anélkül: hogy beleegyezését elvárná, felfogta a kis
522 IX | Még egy óranegyed előtt beleénekelt a zenébe s még megmondta
523 XVI | harsogták, és a jelen volt nők beleénekeltek csengő hangjaikkal a csintalan
524 XXIII | makintosh számára, amennyi csak belefért, ki is végre sem állhatva
525 I | ha néha a meleg szellő belekap ősz fejeikbe, a pelyhes
526 I | csaknem épen találva házát, beleköltözött. Első éjjel azt álmodta,
527 XX | egy medencébe egy párszor belemártva, szép sárga papucsokat húzott
528 XXIII | fordított a publikumnak, s belenézett a Dunába.~Itt sem maradhatott
529 XX | idejéből, mint varázslóhoz.~Belépnem a templomba nem volt szabad,
530 XIX | végigfutó pírról láthatá, hogy a belépő szívesen látott vendég.~
531 XX | volt köztük a legszebb.~Beléptemkor kivevé szájából a költő
532 XV | elszörnyed a pénzkupec, belesandítva görbe szemmel az idegen
533 XXIII | lángolt; aki látta, könnyen beleszerethetett.~Az örmény leánya is így
534 XXIII | utazók helyeslőleg kezdtek beleszólni, a „szegény menekvő” szóra,
535 VI | kettő hozzám döfött, egy beletalált az oldalamba. Én meg sem
536 V | járók-kelők akárhányszor beletévednek itt a nádsűrűbe, aztán nem
537 XVI | leány sírva odább ment, beletévedt a széles világba, sohasem
538 V | egy öllel odább lovastul beleveszhetünk az ingoványba.~A víz majd
539 XX | emelt nakarát, a csengettyűk belezengtek forró énekébe, szemei szikrázni
540 XV | azok a statuspapirosok? a belföldi és külföldi papirosok kurzusai?
541 V | összevágva, kolbásznak aprítva.~Beljebb nyomultunk a nád közé. Vezetőnk
542 XIX | Az ipam írása.~– Igen! de belöl? Ez csak a címzet.~Az őrnagy
543 Egy | rózsái sárgultak, a kapun belől ugatott a vén házi eb, a
544 XVI | elestem a harcban.~– S mi lesz belőled, ha elválunk? Mért maradsz
545 XX | kápolnaszerű épület, melynek belsejébe vasrostélyon keresztül beláthatni.
546 XX | egykor országuk határán belül esett, s most attól oly
547 VIII | tudósítja, hogy ott van, vagy bemegy házához, mintha eltévedt
548 XX | Armazar város.~E városba bemégy, s ha találkozol koldussal
549 XX | valami baj, csak engem semmi. Bemenekültem a várba. Két hét múlva az
550 VIII | küszöb szegletkövére.~A hajdú bement az udvarra, átallva a rongyos
551 XII | faférgek végett, s derekaik bemeszelve, bekalamászolva a hangyák
552 XX | azokra emlékezem…~…~1845-ben Berlinben jártam tanári
553 Egy | magát.~A bujdosó honvéd, ki bénán jött el a csatából, az üldözött
554 Egy | kiáltása hallik, a fáradt ember benéz az ablakon, a csöndes szobában
555 Egy | mint ki gyújtogatni indult, benézni az ismert ház ablakán, meglátni
556 XVI | öreget, aki csak értük, csak bennük látszott élni.~A két gyermek
557 XX | nedvesítve, mely annak betűit benőtte.~…Mind itt vannak… Mind
558 XVII | az egész házikót sűrűen benőtték a vadborostyán örökzöld
559 XX | összevissza töredezve s benőve sárga és zöld kőmohoktól:
560 IX | akart térni, s ha egyszer bent volt, kiszedék a szekere
561 VII | bevezetett bennünket egy kisded benyílóba, ott lefektetett tornyos
562 XVII | látszottak tőlem félni.~Benyitottam a kunyhó ajtaját. Senkit
563 V | tiszteletnek, kalapjához emelte bepólált kezét s biztatólag szóla
564 XVII | láthatár-szélén a Kárpát bércei ülnek hosszú sorban, mint
565 XVII | felhővonal lebeg előttük, a bércek fölülemelkednek rajta.~Innen
566 XVII | tudok semmit azokról, amik e bérceken kívül történnek. Azóta könyv
567 XX | keresztül.~Sűrű, elvadult berek volt, ahova jutottunk. A
568 XVII | társai szétfutottak ijedten a berekbe, a sertésnyáj vérszomjú
569 XX | láthatatlan keringéssel, a sűrű berekből az aranyfarkas szemei ragyogtak
570 XVII | még gazdag ember volt, hat béres szántotta földjeit, maga
571 XVII | házától távol egy megmaradt béreslakban tanyáz.~S nálamnál mégis
572 XVII | elhalványult, elkékült. A berkéből kivert farkas tekintete
573 XVII | végigbarangolni, utat törni ijedős berkeken keresztül, vándorolni messze,
574 XX | azokra emlékezem…~…~1845-ben Berlinben jártam tanári előkészületek
575 XX | Magyarhonba. Búcsút vevék berlini ismerőseimtől, többek közt
576 XVII | éhüvöltéssel.~Ezalatt tökéletesen besötétült, a holdat elfogták a felhők,
577 I | voltak nőve paréjjal, a beszakadozott romokon keresztül-kasul
578 XXIII | lőn és hazátlan.~Az urak beszédeket tartottak, könyveket írtak –
579 XIX | szemei a szép ifjú arcán és beszédes ajkain függtek mondhatlan
580 V | mutatta az utat.~Vezetőnk itt beszédesebb kezdett lenni, amint a nádrengeteg
581 XX | dalokat, a hallgatóktól beszedik érte a fizetést, este elmennek
582 VI | mondá neki –, majd előbb én beszélek vele,” és azzal előre nyargalt.
583 XXIII | valamit enni és inni, s halkan beszélgetett velük.~Többen odagyűltek
584 XIV | egyenruhában, sétálgatnak, beszélgetnek, csatáikról, szenvedéseikről,
585 XI | mindenkitől futott, senki sem beszélhetett vele, hol éjjelezett? mivel
586 XVII | hallottam már hírét, egykor azt beszélték: hogy elesett a csatában,
587 XVII | nem láttam, emberrel nem beszéltem, aki a falu határán kívül
588 XIX | előkészületeiről hallott beszéltetni, – reszketett, elsápadt
589 XVII | másra vittem át a beszédet. Beszéltünk ismerőinkről, az elmúlt
590 V | bajusza alól, mintegy magával beszélve, elesett az, látták akárhányan
591 VIII | hogy éjjel fog ablakán beszólni, úgy lepi meg majd, hogy
592 XX | elaltatott idegkórosokkal, betegeket gyógyítottak ujjaik érintése
593 XXIII | Eljött vele egész Orsováig, betegen, félholtan. Már itt elhagyta
594 XIX | a szívvel is a magáét. A betegnek szabad lőn kijönni a szabad
595 XIX | miként e lap mondá forró betegségben, mit férje utáni aggodalma
596 XX | rajtad, meggyógyít minden betegségből, ha kell, még a szerelemből
597 Egy | sorvadoz ez a nép, ha elmondom betegsége egyes kórjeleit, tán lesz
598 XXIII | magával hozta társát, a betegséget, ott elhullott a honvéd
599 XX | ulemának: amit gondoltam, beteljesült, de nekem nem használt semmit.~
600 XX | a padlazat szőnyegekkel beterítve. Maga Asmai egy kecskeszőr
601 XI | ember. Egyszer késő este betoppan hozzá egy rongyos, nyomorult
602 XX | nem fedezte föl senki. Még betűiket sincs aki ismerné; – találnak
603 XX | Ó! a névnek is csak egy betűje volt már rajta!~…I. QVONDAM.
604 XVII | soraikkal olyan különös betűket alkotnak az égen, amint
605 XX | nehánynak értelmét. Ezen betűkkel nem sorba, hanem alulról
606 XX | Doctor”, pedig ez azt a három betűt jelenti, melyet a hold alkot
607 IV | beillettünk volna bárhova betyárnak.~Aradon biztatták a képviselőt
608 XX | közepén, régi temető már, a beültetett ciprusok erdővé nőttek benne,
609 VI | darabja kertnek volt felásva s beültetve konyhanövényekkel, a kert
610 VI | eldugott malomban. Mi szótlanul beültünk ladikjába. A molnár anélkül:
611 VIII | koldusra, delnőjük után bevágtatva az udvarra. A mogorva hajdú
612 V | felültünk lovainkra, s bevágtunk a puszta közepébe, az úttalan,
613 VII | dühösen, s kiment a szobábul, bevágva az ajtót, felült a lovára
614 XV | siettek felében, harmadában beváltogatni nála kárba induló pénzeiket,
615 XV | szutykot.~– Viszem Bécsbe, beváltom – viszonzá ez, belakatolva
616 IV | szférájából, s amidőn kerekre bevégezte mondvacsinált szerepét,
617 XX | túl fog élni.~…A tanszak bevégeztével vissza kelle térnem Magyarhonba.
618 XV | embernek tehát a forradalom bevégzetével nyakán maradt két zsák ezüstpénz,
619 XX | mint az alkimista valamely bevégzett experimentumára. Elmondanám
620 II | értök. Finom női ötvözetek, bevérezve, meghasogatva, zsinóros
621 XX | a rengetegben.~Estefelé bevergődtem Armazarba. Csinos kis város,
622 XVII | mely az esőt nem engedte beverni, az egész házikót sűrűen
623 XX | ráfaragott római sasok, a bevésett trophaeumok, eltördelve,
624 XX | diadaljelek alá e név volt bevésve:~„SCIPIO ASIATICVS”~Azután
625 VII | hogy már vacsoráltunk, bevezetett bennünket egy kisded benyílóba,
626 XX | ellepni a templomot, a tetőt bevonta mohával, a falakat mindenféle
627 XI | visszafordult, hazament, ott bezárkózott szobájába, s ha olykor hetek
628 VIII | udvarra. A mogorva hajdú bezárta utánuk a kaput, éktelenül
629 XVII | ahogy legutóbb elhagyám.~Bezörgeték a lakba, a legelső kivel
630 Egy | szobában egy nő ül egyedül s a bibliából olvas, a fáradt ember ismét
631 IV | emberem fejével sebesen bicegetve s komikus pantomiával illusztrálta
632 III | hosszú ostorával, a fiatalabb bicegve, sziszegve sántikált előre
633 XV | szabadkozék a kupec –, nyelvem bicsaklott csak el, negyve – harmi –
634 XV | meg szó nélkül a dolgot.~A bikfic ránéz, nem volt szokása
635 XV | font- és mázsaszámra, és a biljetti di trezóriók? – No ha nem
636 XII | emberül szólnak, legalább billentse rá a fülét!” Meg sem mozdult.
637 XX | oroszlánt”, s ezer nevet bír a „kard” számára.~Így feküdt
638 II | Ha elfognak, addig járok bíráidra, míg megunják és kibocsátanak.
639 VIII | világon, aki gondolatjait bírja: – felesége.~Távol, távol
640 XX | világ minden tudósai nem bírják leolvasni, mi van odaírva.
641 V | majd megint távolabb, ki bírna segélyére menni oda? a nadályok,
642 VIII | vigye a trón elé, akit a bíró elítélt, az irgalom szava
643 IV | tudtam: hogy odavaló, jó birtokos, csak csavargási vágyból
644 II | hirdetményeket is, leghátul bitang jószágok leírását köröztették,
645 XX | nyilván láttam emberibb képű bivalyokat. Hihetőleg Asmai, poéta
646 XV | emberekből?~A marhakisajátító bizalmasan mosolygott, s kihúzva belső
647 VIII | sorsát kerüli. Elveszté bizalmát Istenéhez. Legjobb barátaitól
648 XX | fogja azokat mutatni és rád bízandja, hogy válassz közülök.~–
649 XVI | előszeretet minden iránt, ami bizarr, ami szokatlan, megküldék
650 XVIII | katonai parancsnokhoz s egész bizodalommal felkéri: hogy tegyen vele
651 XXIII | elmenetelre. És a kétszáz között bizonyára nem volt egy is, ki jobban
652 VII | meleget tartson: hanem annak bizonyságaul: miként ő az úr a háznál.~
653 XXIII | ezen úrnak, akire senki se bízta: hogy az orrát mindenüve
654 XVII | sohasem lesz többet”, ő biztat, vigasztal, s aztán jó reménnyel
655 XXIII | elpártoltak a dandytól, s biztaták a kormányost: hogy csak
656 XXIII | fájdalmas szívfojtó szóval biztatgatá: „ne félj, mindjárt ott
657 V | emelte bepólált kezét s biztatólag szóla hozzánk: „nem kell
658 XIX | rá színes fejecskéikkel, biztatva: hogy tegye azt, amit most
659 II | tudtam: hogy miért.~Hisz ő biztosabb útra tért, én maradtam a
660 XXIII | még az ártatlan gőzhajói biztostól is vegzáltatva, aki tudatlan
661 IV | karimás kalap, borjúszájú üng, bő gatya, korcán leloggó cifra
662 XX | tartozó tiszt, szabadon bocsáttatám.~Igaza volt az ulemának:
663 XVI | halotton akadtak meg.~A Bocskai-huszárok egyenruhája volt rajta,
664 III | Az a magas férfi a szíjas bocskorban úgy hasonlított valakihez,
665 III | félvállára vetve, lábain szíjas bocskort viselt, kezében nagy ólmos
666 XIV | valami írást tartott, mint a bódult úgy forgatta maga előtt,
667 XI | boldogtalant. Csatákban a bódultságig vakmerő volt, szóbeszéd
668 XX | Adamas mesterhez, kit a bölcsek nyelvén Abu-Shirzad-Eddinnek
669 V | rejtelmesen, a távolban a bölömbika bánatos bőgése hallék. Ez
670 XX | torkolatában csak a távol erdők bömbölő zúgását lehete hallanunk.~
671 XI | a szélvészes zivatar, a börtön kloakáján keresztül, mely
672 VIII | mit tőn.~Amint kilépett börtönéből, megismerte benne a mellőzött
673 XI | lehete: hogy nehány évi börtönnel meg fog szabadulni. – Egy
674 II | kibocsátanak. S ha nem nyitják meg börtönöd, magamat is odacsukatom
675 VIII | A fogoly hallotta e nőt börtönőreitől emlegetni. Mindennap elment
676 Egy | azután fölkeresni a legelső börtönőrt, tegyen velem amit akar …~
677 XV | hanem műértővel, ki a börzével összeköttetésben van, aki
678 IV | nagy szóbőséggel: hogy ő böszörményi szabólegény, valami örökségért
679 XVII | ide, mint egy kis mászó bogár.~Hallgat körültem az egész
680 XX | erdők sötétében, nagy fekete bogarak dongtak bennünket olykor
681 XX | virágmagvakkal, színes kövekkel és bogarakkal tele), s nevemet említed
682 XX | halmozott virágleveleket, bogárszárnyakat, csigákat és kövecskéket,
683 V | távolban a bölömbika bánatos bőgése hallék. Ez az emberhangtalan
684 XII | egyik sem volt az igazi. A bognár azt metszette sírfájára
685 VI | a lobogó tűz fölött egy bográcsban főtt valami, mellette kis
686 VI | vendégséget csapott számunkra bográcsos hús és cserepcsíkon sült
687 XVII | dércsípte fekete és piros bogyóikat. Az imaterem boltozatja
688 XIX | kedvencüket felékesíteni. A bohó állat megeszi a koszorút.
689 III | karikás szíjostor.~Egyik bojtárja alacsony, vén ember, apróra
690 I | szántóföldeket fölverte a bojtorján, soha nem látott ismeretlen
691 IV | fecskefark szépen verte a bokáit. Szürke pantalója zsebéből
692 IV | forgó szemekkel s nem minden bőkezűség nélkül használt káromkodással
693 V | lovon, hol előre, hol hátra bókolt, egy kézzel sem fogta a
694 VIII | fölárkolva, sem sírkő, sem zöld bokor mellette. Ki tudja, kik
695 XI | csörtetve távozó zaj az erdő bokrai közt tudatá: hogy még akkor
696 XVII | félrehajtva az odanőtt bokrokat.~Öltözete rongyos úrimez
697 XX | toronyablakokból a vadjázmin hosszú bokros ágai csüggtek alá, és minden
698 XIX | közt.~Örömkönnyeket sírt a boldoggal, fájdalomkönnyeket a szenvedővel,
699 VIII | kéz minden mozdulatja őt boldogítandja, míg él.~*~Víg zene hangzik
700 XIX | egyről-másról. A leány oly boldognak látszék. Arcát nem erőlteté
701 VIII | rá: miért hogy ezek mind boldogok, csak az övé oly szerencsétlen?~
702 XIX | dicsőség s az eltemetett nő. Új boldogsága kárpótlani látszék mind
703 XVII | háza épen áll s családja boldogságából egyedül ő hiányzik, hogy
704 XXIII | mellé, részvéttel figyelve a boldogtalanok szavaira. Alig lehetett
705 XXIII | embernek rossz kedve van, nem bolond, nem őrült, aztán annak
706 VIII | farsang utolsó napja van, ez a bolondok ünnepe, mulat, vigad minden
707 IX | mehessen.~Tartott egy udvari bolondot, akit olykor, ha leitattak,
708 XX | tudós megvette tavaly-nagy bolondul – kilenc piaszterért…~Megborzadva
709 XXIII | dohányt venni betértem apja boltjába. A leányt Xeniának hítták.~
710 XX | színe, mely csak a templomok boltozatait illeti. Az örmények házai
711 XVII | piros bogyóikat. Az imaterem boltozatja áll még egyedül épen, az
712 XX | tűzutat rajzolva fenn az ég boltozatján s alant a tenger sima tükrén.
713 XVII | hirtelen hasa alá csapta hosszú bolyhos farkát, száját összecsukta,
714 XX | volt ereje elfordítani.~Sok bolyongás után eljutottam Komáromig.
715 XVII | Egy délután szórakozott bolyongásaim közben az erdőben eltévedtem.
716 VI | láttam, a magyar seregek mint bomladoztak szét, egy zászlóalj keresztül
717 Egy | kórjelei többé, csak egy bonckés alá jutott halott anatómiája?~
718 XIX | katonához s véghetetlen bonhomiával kérdé tőle: „Apropos! hogymint
719 X | testvér ihletett pietással bontá fel a becses levelet, egy
720 V | pillanat múlva egy lovag alakja bontakozék ki a sűrű nádberek közül,
721 VI | egy kisded pázsitos térség bontakozott ki, melynek egy darabja
722 XIX | élet sorsa úgy össze volt bonyolítva: hogy azt csak a halál oldhatá
723 IV | megtetszettem a Sevillai borbélyban mind doktor Bartoló. Egyébiránt
724 XX | lehullott levelei puha párnául boríták a földet, melyen jártunk;
725 XIX | bosszútervelő felnyitotta a borítékot, s a levél helyébe ő tette
726 XXIII | tál spenótnál, melyről a borjúlábakat leböngészték s még vagy
727 IV | maszkírozva. Kerek, karimás kalap, borjúszájú üng, bő gatya, korcán leloggó
728 XX | szájából a költő az argyla borostyánkő csutoráját, melynek szára
729 XX | kihullott kezéből az argyla borostyánköve, feje hátrahanyatlott karjára,
730 XX | minden ház előtt szőlő- vagy borostyánlugas, udvarán felfutó rózsabokrok
731 IV | színházi retourbillétet, s borosüvegekről leszedett cédulákat, átnyújtotta
732 IV | orrától a füléig meg volt borotválva, miáltal kicsiny arcához
733 XX | évében.~Feje egészen kopasz, borotvának nincs rajta többé mit keresni,
734 XV | csapszékben jőnek össze egy ital borra, egymást nem ismerők.~A
735 VI | asszony, tele jóféle kerti borral; a bortól mindenki elfelejtette
736 IV | hangon.~– Hát teszem föl majd Borsodba. (Jól tudtam: hogy odavaló,
737 VII | talyigáját szétszedi, s a borsos tót nyakából leböngészi
738 VI | tele jóféle kerti borral; a bortól mindenki elfelejtette a
739 XIV | barnult jobb kezét, nyakába borul és könnyeitől nem tud szólni.~–
740 IV | sírt és kacagott, a hátamra borult (mert elöl nem fért hozzám),
741 XX | mentünk alá, a lombok össze borultak felettünk, az út elsötétült,
742 XVII | embermagasnyi ugrásokkal, hátán borzad a szőr; amaz ügyesen fordul
743 I | kalaptokkal, s mikor kimerítettük, borzadva önténk ki a földre. Veres
744 XX | gyönyörélvezetes álma utolérte. Oly borzasztó az ilyen álmodó tekintete,
745 XX | nem örül senkinek és nem bosszankodik senkire.~*~Egy ifjú barátom,
746 XII | hangyák s más apró állatok bosszantására.~Annál meglepőbb volt rám
747 VII | cimpáját ütögetve, valami bosszantó, gúnyoló, orrhangot hallatott,
748 V | lóval! – riada ránk a csikós bosszús fojtott hangon.~Mi egymásra
749 XIX | küldött általa vejének. A bosszútervelő felnyitotta a borítékot,
750 XXIII | vagy velük, mind diadalmas bosszúval nézett az arszlánra, aki
751 XXIII | Nelson című brigg, mely a Boszporuszban horgonyoz, ingyen átszállítandja
752 VII | rugaszkodott ki az udvarából, bőszült csaholással rohanva felénk. –
753 III | mellett, lába meg volt sértve, botjával duzmadtan hajigált a rendet
754 XVIII | vadászni.~– Igen? Mivel? Bottal?~– Hát nincs puskája?~–
755 XX | mik közt néhol irtatlan bozótot képezett az iszalag s a
756 XI | nyomorult alak, sápadt arcán bozóttá nőve a szakáll, szemei véresek,
757 XX | hittem.~Midőn a mágus a bűbálvánnyal megajándékozott, azt mondá:~–
758 XVI | Késő este érkezett meg a búcsú nélkül elhagyott határba,
759 XVII | hallgattam a bujdosó madárka búcsúdalát, s gondolkozám messze-messze
760 XIX | függesztve, vevé kalapját és búcsúzott.~A leány arcáról eltűnt
761 XX | ki akkor élt itt, mikor Buda tornyain még a félhold ragyogott,
762 XX | rejtélyes lények életkorát; a budai vén ulema, ez élő maradványa
763 XX | hogy én, bár régóta lakom Budapesten, e szerinte nagyhírű embernek
764 XVII | sötétkék felhőtől, idább a Bükk rengetegsége, vörösre festve
765 XVII | holdvilágos este volt, az óriási bükkfák gallyai közt cincogó evetkék
766 XV | publikálva: hogy akik elrejtik, büntetésül ne kapjanak semmit.~A kupec
767 XX | rajtam megvetőleg s oly büszke tekintettel, melynek párjára
768 V | arcán a komoly, mosolytalan büszkeséget lehete észrevenni, mely
769 III | volt, sántítva ügetett a buffogó csorda mellett, lába meg
770 VI | elkezdtek lövöldözni. A golyók búgva repültek el fölöttem, –
771 XX | piros, telt arcú leány volt, buja termetének minden hajlása
772 XIV | legény, mindig volt valami búja, bár társa mindig kész volt
773 XXIII | neked édesapád van itt, ki bújában meghal miattad.~– Ha szeret,
774 XXIII | láttára elfeledte mindenki búját, fájdalmait. Egy dombtetőről
775 XIII | parancsnokot.~– Uram, én eddigelé bujdokoltam, kerültem a törvény kezeit,
776 VIII | nem szabad magát mutatni. Bujdosnia kell tőle messze elszakadva,
777 III | Zokogva kérdik egymástól: „bujdossunk-e még tovább is?”~
778 VII | nyavalya verné, s aznap elő nem bújik.~Nemsokára a csárda előtt
779 XXI | túlordít minden zörejt.~Lassú, bujkáló lépéssel egy csapat fegyveres
780 XVII | oldalba, hogy az véresen bukott fel előtte, végigfestve
781 XV | de annak láthatása, mint buktatja két ily genre-ű derék ember
782 XVII | szökésre készen, lompos bundás farkával jobbra-balra csapkod
783 XX | változata, azután palástjába burkolva, ujját szájára téve, néhányszor
784 VIII | rokona, még csak barátja sem, búskomolyan felelé: „egy virágot a szent
785 XXIII | eltemeti őket – viszonzá ez búskomoran. – De ha akarnak rólok hallani,
786 XXIII | aztán annak van oka rá: hogy búsuljon, mert ez sokat vesztett,
787 III | sem te, sem a világ. Sokat búsult férje után, bánatában eszét
788 XVI | lesütött szemmel.~– Min búsultok, lelkem gyöngyei, ti? –
789 XX | zöld füvecskék, kövi rózsák búttak elő, szorgalmasan iparkodva
790 VII | asztalon álló öt tulipános butykost, s nagy nehezteléssel fordulva
791 VIII | fejével rongyos szűre alá búva, s eldugott kezét megnyalogatta.~
792 XX | vén, kit a világ minden bűvészei nagymesterökül fogadtak
793 XX | volt felírva, s a legelső bűvészet, mit velem a mágus elkövetett,
794 XX | meglehetős sikerrel űzte, bűvös vesszejével rejtett ércbányákat
795 XX | a tenger felett libegett bűvös-bájosan a telihold, a göncölcsillag
796 XIX | többször a templomban, amint buzgó, valódi áhítattal imádkozott
797 XXIII | utazók nagy része lehagyva a bűzös, gőzös kajütöt, feljött
798 V | végtelen nádberek ingó barna buzogányaival.~Lovaink megálltak egy pillanatra
799 V | a magasra felnőtt nádi buzogányok legtetejéig felfutott a
800 XXIII | számára még csak odalenn, a cabinetben kezdődött el a nemulass.~
801 V | az pedig ballagott nagy cammogva, földig leeresztett fővel
802 XX | nagy fekete achát, piros carniol erekkel tarkázva, melyre
803 XX | lehetett idejutni.~Egy óriás cédrusfenyő tövében valami omladék látszott,
804 XX | elenyészni, ki tán látta a cédrust sarjazni a Sion tetején,
805 XVII | voltak, összejártam minden cellát, minden rejtekodvat, sehol
806 XVII | sóhajtanak.~Pár nap múlva a célozott helyre értem. Siettem rögtön
807 XIX | oldhatá meg.~Most mindhárman célt értek. Egy sírban nyugosznak.~
808 XXIII | leütné onnan.~Ez világos célzás volt a dandy kalapjára,
809 XV | Inasa két nagy útitáskát cepelt utána, mikben azon erőlködésről
810 XXIII | éltes asszonyságok is a chevalier részére kezdének hajolni.~–
811 XX | legboldogabb nő és férje: Chosru király, vannak örökítve.~
812 XV | értéküket vesztették.~A ci-devant élelmezési biztos bejött
813 IV | bő gatya, korcán leloggó cifra dohányzacskó s kohával volt
814 V | amely jobban meg tudta volna cifrázni.~Amint elhallgatott a füttyel,
815 IX | voltak világítva mind. Saját cigánybandája volt, amelynek tagjai kötelesek
816 IX | tornácban álltak sorban a cigányok, egytül egyig mind vörös
817 Egy | azt a nótát!” – kiált a cigányra. Ki tudja, mi volt oly szomorú
818 Egy | cigány szomorú nótát zokogó cimbalmán, az ott iddogáló lehúzza
819 XXIII | Amerikába költözni, azt a Nelson című brigg, mely a Boszporuszban
820 XIX | Igen! de belöl? Ez csak a címzet.~Az őrnagy megfordítá a
821 V | úgy nyereg nélkül ülte, cingombos dolmánya s minden öltözete
822 III | ólmos bot volt s nyakába cinnel öntött nyelű karikás szíjostor.~
823 XX | árnyékos liget, sötétzöld ciprus s hamvas platánfákból, mik
824 XX | temető már, a beültetett ciprusok erdővé nőttek benne, a sírkövek
825 XXI | lefegyverzik.~Az ellenség cirkáló csapatja észrevétlenül körülvevé.~–
826 XXIII | el, tegye ki a partra. E civilizálatlan ember azonban ehelyett belém
827 VIII | átallva a rongyos emberrel civódni, csak a kutyát uszította
828 V | szorítására lova, mintha földhöz cövekelték volna, megállt. Kémlelni
829 VI | lengyelt, akinek a golyó szele combban eltörte a lábát, anélkül:
830 XX | HELE…~…~VTROVE. DIGNA. CONJVGE.~…~FORTEM. DEO. REDDIDIT.
831 XXIII | kormányrúdon s emez itt alant a corduroy-szín makintoshban kíséré szavait,
832 XX | jelenti: Deus…Omnipotens…Creator… Ő mutatni fogja ujja mozgatásával:
833 XX | szememet lehunyni, arca és csábító alakja mindig előttem lebegett,
834 XVII | sohasem hallottam oly vad csaholást.~Valami sertéscsorda lehet
835 V | kezében egy idomtalan nagy csákányt lógatott, s lovát térdeivel,
836 XXIII | azokat az iszonyú hosszú csáklyapóznákat emelgetve minden percben
837 XX | aki nem volt ilyen nagy családból való, meghallva a Nakib-ülhez
838 XX | Megértettem. Az a koldus a próféta családjából való, azokat hívják Nakib-ül-nek,
839 XI | fal. Az általa megöltnek családját látta maga előtt. Nem bírt
840 XI | túlsó határán lakik. Jómódú, családos ember. Egyszer késő este
841 Egy | minden társadalmi kötelék, családviszonyok, hit, vallás, törvények,
842 Egy | sivatag avar pusztaságon, csalitos erdőkön, idegen városokban,
843 V | alakjával a hullámzó délibáb csalóka vizében mint tengerre vetett
844 VI | volt az evezők taktusos csapása.~A sziget orra mellett elhaladva,
845 XVII | terem fekete falain.~Iszonyú csapások érhették ez embert – gondolám,
846 XVII | ostromló vadakkal, s iszonyú csapásokat osztva csattogó agyaraikkal,
847 XVI | ötlete jött: hogy egy amazon csapatot alakítson, egy zászlóaljat
848 XVII | bundás farkával jobbra-balra csapkod s nyugtalanul nyihog, mint
849 V | földig leeresztett fővel s csapkodta magát két oldalra hosszú
850 VII | tornácból utána nyelvelő csaplárnak, már most pöröljön kend
851 VII | veszekedjék kend! – ordíta a csaplárra félig ijesztve, félig engesztelve.~–
852 XXIII | mindenüve odaüsse, ilyen lármát csapni két szegény nyomorult miatt,
853 XXIII | a szalonkák sírva-ríva csapongtak ide-amoda a víz színe fölött,
854 VII | bakatort kaptam, most ütöttem csapra.~– Nem bánom – szólt a perzekutor,
855 XVII | farkas hirtelen hasa alá csapta hosszú bolyhos farkát, száját
856 VII | hétig maradtunk még azután a csárdában.~
857 VII | VII. A csárdai csaplár~Éjfél lehetett,
858 VII | rajta. Meglátszik: hogy a csárdás nem is annyira a mások,
859 IX | ünnepélyesen megesküdni: hogy csárdásnál egyebet soha sem fognak
860 IX | a halállal járok el egy csárdást …~Azzal lehunyta szemét
861 XX | Abu-Shirzad-Eddin~Budán, a Császár fürdőhöz közel, fenn a hegytetőn,
862 VI | akkor vettem észre: hogy a császári seregek közt vagyok. Már
863 XI | élelmezési biztos szolgált a császáriak mellett. E véres tettéből
864 Egy | honvéd, ki bénán jött el a csatából, az üldözött polgár, ki
865 XIII | ki az irmicei nemzetőrök csatadalát muzsikára tettem.~– Hát
866 XIII | Inkább csukasson be, de csatadalomra ne mondja azt: hogy „ringy-rongy”.~
867 XIII | volna. Én elkészítettem a csatadalt. Csodálom: hogy ön nem ismeri.
868 XIV | sétálgatnak, beszélgetnek, csatáikról, szenvedéseikről, csakhogy
869 XIX | szorult, pihegett, midőn a csaták előkészületeiről hallott
870 XX | egy holdforgás, még egy csatakör, és én ezredes lettem.~A
871 VI | ide-oda. Estére vége lett a csatának, láttam, a magyar seregek
872 IV | nyeregbe.~S azzal csörtetve, csatangva elrobogott torzonborz társaival,
873 XIX | nem is táborba való. Aki csatareggelen asszonysírást hall, annak
874 XX | életében.~Egy-egy ember tíz csatát kiáll bátran, győzelmesen,
875 Egy | volna, nőt, ki csatatérről csatatérre járt keresve az eltemettek
876 XVII | iszonyú csapásokat osztva csattogó agyaraikkal, míg amazok
877 XVII | fényes agyarait szikrázva csattogtatja s mérges röfögés közt meg-megrázza
878 IV | odavaló, jó birtokos, csak csavargási vágyból járt néha a színészekkel.)~
879 V | kikenve, könnyen a fülére csavarhatta volna.~– Honnan jöttök,
880 V | A víz majd nagyobb, majd csekélyebb volt, néha szinte lovaink
881 XV | érte a pénzváltó?~– Hm. Csekélység. Százért csak ötvenet.~–
882 IX | hajdú állt. Régi, ismerős cseléd.~– Hol urad? – kérdénk tőle.~–
883 VIII | Nyitva volt a kapu. Egy régi cselédje állt künn a kapuban, bámulva
884 XXIII | illendő velök szívességet cselekedni?~Az utazók helyeslőleg kezdtek
885 XV | sztoikus pofával –, én másként cselekszem velök. Előmutatom nekik
886 XXIII | kezdének hajolni.~– Én, amint a csempészetet észrevettem – folytatá a
887 XVII | emberhang nem zavarja meg a csendet soha, csak a vadmadarak
888 VIII | hogy még a szerelemben is. Cseng az összeütött pohár, farsang
889 XX | feje fölé emelt nakarát, a csengettyűk belezengtek forró énekébe,
890 XX | lepték el, a fák leveleiről csepegett a hűvös őszi harmat, a fényes
891 XVII | is megosztaná.~Mért nem cserélhetek vele?~
892 XIV | szenvedéseikről, csakhogy ki vannak cserélve: most az osztrák a jó, vidám
893 VI | számunkra bográcsos hús és cserepcsíkon sült halból: hogy társam
894 XVII | faragványi szétszórva hevernek a cserje között, a meztelen falak
895 XVII | Most e leégett rész fiatal cserjékkel van tele, az iszalag fonadéki
896 XVII | megint újrakezdi futását, csermely alakjába, tarka kavicsokon,
897 XVII | az?~Sokszor találok futó csermelyt utamban, milyen régen szalad
898 XX | ezüstpalack, meg egy igen lapos csésze, melyből sherbethet ivott,
899 XVII | társaitól elmaradt fecske csevegését. Hirtelen közelgő léptek
900 XX | ledűlve, egykedvűen vevé csibukját, s úgy látszott, hogy nem
901 XX | kávét cukor nélkül, egy-egy csibukot illesztett mindnyájunk szájába,
902 XX | hegy ormára felállva, hat csiflikat (falu) látandsz magad előtt
903 XX | virágleveleket, bogárszárnyakat, csigákat és kövecskéket, s mintha
904 I | látni, egy házból sovány csikasz kutya nézett ki az ablakon,
905 V | sírást, egy-egy vadász, csikász, valami üldözött ember,
906 VII | nyomná a lelkemet egy lopott csikónál.”~Perc múlva hallók a pandúrokat
907 XXI | szakad, a szél zúg, a fák csikorognak.~Néha egy-egy roppanás haladja
908 XVII | hársfa.~Az alacsonyabb halmok csíkos szalagokra szántva, a friss
909 V | csöndesen fügyörészni a csikósdalt: „lóra csikós, lóra, elszaladt
910 VI | jobbat. Elfelejtette, hogy csikósnak van álarcozva.~Azután egy
911 IV | lett ijedtében. Őt még a csikósok is ismerik; de amikor aztán
912 V | meg lehete benne ismerni a csikóst. Az, mikor lovagol, hajlik
913 XX | November 13-kának éje volt. A csillagászok ezt csillaghullás éjszakájának
914 XXIII | előttük állt, látták meg a csillagfénynél az érkezett arcát… Az örmény
915 XVII | föld érző szívéhez s egy csillaggal közelebb az éghez… Miért
916 XX | volt. A csillagászok ezt csillaghullás éjszakájának hívják, a törököknél
917 XX | születni és meghalni, új csillagokat tűnni fel az égen, régieket
918 XX | sem emlékszik, ki olvas a csillagokból s az emberek szívéből, ki
919 XXIII | előtte s esküt mondott a csillagos égre: hogy vele fog menni
920 XX | az égen, s vele a többi csillagzatok mind, csak a kisgöncöl végcsillaga,
921 XX | megírták a múltat, olvasták a csillagzatokból a jövendőt, meghosszabbíták
922 XVII | vezetni nem látok, távol tűz csillámlik, valami kis elrejtett házikó
923 XX | elvakultan, a hold itt-ott csillámlott csak keresztül a sűrű lombok
924 XX | hallottam először hírét.~– Nem csinál nagy zajt maga körül, de
925 III | volt nő és gyermek. Mit csinálnak?~– Nem laknak többé a kis
926 XV | S mit fog az úr vele csinálni? – kérdé amaz, dörzsölve
927 XII | meg a darázsoknak, fészket csináltak az ágak között, s a gyümölcsnek
928 VII | reggelizzenek addig, majd csinálunk velök valamit.~Mi leültünk
929 XVI | beleénekeltek csengő hangjaikkal a csintalan danába, kecsesen fúva a
930 XVII | feketéje között, néhol a csírádzó korai vetés eleven zöld
931 VII | kutyának nem használ sem csitítás, sem ütés, sem fütyülés,
932 XXII | forintot! Vett kend nekem csizmát?~– Vettem fiam, magamnak
933 XX | vehetett magának különb csizmatisztítót. Sehogy sem tudtam attól
934 XX | kivett halottat a galvanizmus csodahatalmával megmozdulni, fölnyitni tört,
935 IV | mellékútján egy délelőtt egy csodálatos kis emberkére akadtunk.
936 XX | rúnák titkainak örököse.~Csodálkozva mondám neki: hogy én, bár
937 XIII | elkészítettem a csatadalt. Csodálom: hogy ön nem ismeri. Egyébiránt
938 XX | önerejével állott előttem a csodatevő vén, kit a világ minden
939 V | aggasztóbb volt, mint maga az éj csöndje. Itt az egészen új idegen
940 XV | hurcolgatta s ama titkos csörrenésről, mely hallatszott, midőn
941 XXI | hideg éjszakában, kezében a csörrenő aranypénz, mellén a villogó
942 VI | szítva a parazsat.~Amint a csörtetést meghallotta a nő, arra fordult,
943 VII | múlva hallók a pandúrokat csörtetni a vendégszobában, melyre
944 V | csendesen legyünk.~Eközben a csörtető tocsogás mindig közelebb
945 VI | halottaiból feltámadott~S azzal csörtettünk előbbre. Most az ifjú vő
946 VIII | hangosan dobog; – amilyen némák csókjai. Nehogy valaki meghallja…
947 VIII | megszabadított kezét, s csókokkal és könnyekkel halmozá el.
948 XXIII | leszünk”, s melegen, hosszan csókolgatá annak ölébe fektetett fejét
949 X | az Isten kedves bátyámat, csókolja szerető öccse – stb. –”~–
950 XX | vonjam, – és én meg sem csókoltam őt.~Reggel kisírt és lesütött
951 VIII | reszketett ajka a fájdalmas csóktul, mit az álomlátás kedves
952 XXIII | matróz, fején egy roppant csomag kátrányos ponyvát emelve
953 XVII | kocák, középre vannak egy csomóba terelve, fejeikkel összebúttak,
954 VI | Istennek parancsolgatni.~A csónakos kikötött. Ő volt a molnár
955 V | a vizenyősebb helyeken, csonttá száradva összevissza repedezett
956 XVI | Egy megholt, elégett város csontváza az. A fekete omladékok ijesztő
957 XVII | röfögve járják körül a védett csoportot, szembe-szembeszállva az
958 XX | városból a temetőkerteken csoportozó kutyák ugatása hallatszék;
959 XX | ASIATICVS”~Azután törések és csorbák, – alább ismét néhány szó:~„
960 III | kifutott, nekivadultan a csordából, a bojtár fél óráig elkergette,
961 XXIII | fütyörészne, arcán a könny csorgott végig.~– Hanem a corduroy
962 III | koldusdinnye dióval, arcukon csorog alá az izzadság… Hajj előre!
963 VII | öltött, bosszúsan kezdé fejét csóválni, megszámlálta az asztalon
964 VI | odabenn, a molnár nyugtalanul csóválta fejét, fogai közt egy-egy
965 XII | nem marad ott.~Bámulva csóváltam fejemet, s kérdve kérdém:
966 XVII | felkapaszkodni meredek hegyormok csúcsára s ismét lekúszni hallgatag
967 XX | mysteriosus lény közelében, ki, ha csuda nem lett volna is előttem,
968 XIX | akin ugyan nem volt semmi csudálni- és szeretnivaló, de akinél
969 XII | férfiú.”~… Némán állottam ott csüggedt gondolatim közé elmélyedve,
970 VIII | hova más félt menni, ő csüggetlenül utazott. Hosszú fáradság
971 VI | szomorúfűz árnyazott be csüggő gallyaival, a lobogó tűz
972 XX | vadjázmin hosszú bokros ágai csüggtek alá, és minden repedésből,
973 XX | szorítva ott maradt rajta csüngve, a költő arca reszketett,
974 XX | elhagyok minden hasonlítást, csúfság volna őt fűhöz, fához hasonlítani;
975 XIII | megörült. Tehát mégis be fogják csukni, gondolá magában.~– Dobják
976 IV | a hetmannak megfoldozott csurapéját, kitűnt: hogy azt foldozás
977 XXIII | tán az a karcsú, mely úgy csúszik végig a sima víztükrön,
978 VII | egyeseknek észrevétlenül zsebébe csúsztatá, s aztán ismét mesélt és
979 XIV | s csak úgy észrevétlenül csúsztatta az alamizsnát a nyomorék
980 VIII | csaholással, végre hasán csúszva odalapult hozzá, s hűséges,
981 IV | ültünk, a lőcsön lógott a csutora meg a posztószél tarisznya.
982 XX | költő az argyla borostyánkő csutoráját, melynek szára kígyózva
983 XX | elébünk zöldre főtt kávét cukor nélkül, egy-egy csibukot
984 V | gyilkos piros leveleivel dacolva a megölő hőségnek.~Eleinte
985 XXIII | inkább látszának pártolni a dacos matrózt, mint a mindenkit
986 XX | Azon erdő neve: Madzsar Dág. – Magyarerdő.~A környék
987 IX | kínlódás alatt sötétvörösre dagadt, elsárgult, elsápadt, csak
988 VI | jönni, fél felem meg volt dagadva, s a fejem még mindig úgy
989 XX | miknek egyikét Madzsar Dágnak nevezik, senki sem emlékszik
990 XX | lehetett hallani az utcán dalaikat, mindig távolabb, mindig
991 XX | szenvedélytől, mit a költő a dalba lehelt, a szenvedélyesebb
992 XVI | derékon ölelte a jókedvű dalia, s a szemérmesebbnek, a
993 XVII | arcot, e szelíd szemeket, e daliás termetet talán csak az álom
994 XX | hogy sohasem hallottam e dalnál szebbet életemben.~Gyöngéden,
995 XX | utcáról utcára éneklik a dalokat, a hallgatóktól beszedik
996 XVII | parasztlegények és parasztleányok dalolnak. Az esteli szellő olykor
997 XX | volna, tán fölébredendett a dalra.~A bajadér kezéből kihullott
998 XVI | hangjaikkal a csintalan danába, kecsesen fúva a kék szivarfüstöt
999 XXIII | kegyetlen hidegvérrel fordult a dandyhez. „Úgy látszik, az utazók
1000 XXIII | rengeteg hahotára talált, a dandynek kétségbe kelle esni. Noha
1001 XXIII | aztán könnyező szemeikkel a dandyra néztek, az iszonyú embarras-kon