| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Egy bujdosó naplója IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Part grey = Comment text
1506 VIII | sóhajta búsan magában –, azt elviszem magammal utána, s hol a
1507 IV | amerre látunk, hanem a szabót elviszi magával, mert kompániájának
1508 VIII | hangtalanul, mozdulatlanul, elzsibbadva a háziúr leverő tekintete
1509 II | látni, huszáregyenruhában, email festésben…~A lap kihullott
1510 II | férfi arcképe látszott meg, emailban festve, nyalka huszárruhában.
1511 XXIII | nyelvvel kelepelt előtte, emailgombos guttapercha ostorával hadonázva,
1512 XXIII | dandyra néztek, az iszonyú embarras-kon ment keresztül, a férfiak
1513 V | lovainkat, mozdulatainkat ember- és lóismerő figyelemmel,
1514 Egy | kerülve a napfényt és az emberarcot.~Eszembe jutott a düledező
1515 XV | belőlünk, szegény pénzes emberekből?~A marhakisajátító bizalmasan
1516 XV | is az, az ezen metier-ű embereken nem változtat sem revolúció,
1517 XX | jövendőt, meghosszabbíták az emberéletet rendes határain túl kétszeresen,
1518 VIII | tőle: miért könyörög egy emberért, akit tulajdon neje elfelejtett,
1519 XVII | körültem az egész világ, emberhang nem zavarja meg a csendet
1520 XII | mondék magam –, ha az emberhez emberül szólnak, legalább
1521 XX | állatok között nyilván láttam emberibb képű bivalyokat. Hihetőleg
1522 VIII | koldusmezben, sápadt arccal, vad, emberijesztő szemmel.~A hölgy lova félreugrott
1523 IV | délelőtt egy csodálatos kis emberkére akadtunk. Nyilván bujdosó
1524 XX | szerelem, honvágy s az emberlélek egyéb gyarló kívánsága meg
1525 XVII | Körülszökelli az ártányt, embermagasnyi ugrásokkal, hátán borzad
1526 XII | látott belőle, leszáll a maga emberségiből is. Megint egy óra múlva
1527 XVII | nappal, sohasem hallani emberszót… A patkányok feljönnek a
1528 XVII | Fel akartam őt keresni embertől nem ismert erdei tanyáján,
1529 XII | magam –, ha az emberhez emberül szólnak, legalább billentse
1530 XVII | omolva.~Egyik ablakából embervastagságra megnőtt mogyorófa hajlik
1531 XX | országreszkettetők, dicsőségen, embervéren, fáradsággal szerezték maguknak,
1532 XXIII | iszonyú hosszú csáklyapóznákat emelgetve minden percben a feje fölött,
1533 XX | vannak felfogva, kevésbé emelkedettek azok: hol az álomlátások
1534 II | alkonyati gőzkör, mint egy emelkedő árnyöv kezdte elfogni a
1535 XVIII | parasztszekérről pompás bakőzet emeltek le a parancsnok kapuja előtt.~
1536 XXIII | csomag kátrányos ponyvát emelve s a kormányos egy hunyorítására,
1537 XX | vágyakat érzek magamban, emésztő, álomrabló vágyakat, határozatlan,
1538 XXIII | blúzos ember a kormányrúdon s emez itt alant a corduroy-szín
1539 XXIII | nem sokat gyötrötte magát emiatt. Nagyon szerette leányát,
1540 X | X. Egy emigráns levele~Egy napon barátunknál
1541 XVII | élnek s minden percben őtet emlegetik, utána sóhajtanak.~Pár nap
1542 VIII | hallotta e nőt börtönőreitől emlegetni. Mindennap elment az oda,
1543 XIX | szívben, mit megholt nejének emléke ejte rajta.~Gyakran úgy
1544 Egy | csendesen lobog.~És a kísérő emlékek nem hagytak tovamennem.
1545 IV | hozzám, s mielőtt a, nehány emlékemben ragadt tót szentenciát összekeresgettem,
1546 XXIII | is halhatott. Bánatosan emlékezett mindenki reájok.~Majdan
1547 Egy | atomja voltam én is.~Múltra emlékező, jelent érző, jövőt látó,
1548 III | fehérhajú bojtár arca úgy emlékeztetett egy merész komoly férfira,
1549 XXI | látott, mellének szegezve. „Emlékezzél esküdre” – suttogák fülébe.
1550 XVII | szarkazmussal kérdé: nem akarok-e emlékfürtöt fehér hajából.~Sokáig, igen
1551 Egy | hozzájok kötött borongós emlékű eseményeket elmondjam-e,
1552 III | szól hozzá: egy asszonyt említ előtte.~– E másik nőt ismered-e?
1553 XX | tanítvány) Athanielnek szokás említeni.~Kértem Rauberget: hogy
1554 XX | bűvész, kit már többször említettem, a mágusok utóda, Abu-Shirzad-Eddin,
1555 XIX | Minden háznak jutott vendége, Emmiékhez (így hítták a kislányt)
1556 XIX | E két hét örömünnep volt Emmire nézve. Hallgathatá szabadon
1557 XIV | életében: „mi lesz már most énbelőlem?”~– Ne sírj – monda csonka
1558 XX | csengettyűk belezengtek forró énekébe, szemei szikrázni látszottak,
1559 XX | megaranyozva.~A dal, melyet énekelt, Asmai egyik balladája,
1560 XX | a földre guggolva valami éneket kezdtek, valami harmóniátlan
1561 XX | reszketve elhaló hangon végzé énekét a bajadér, a másik két leány
1562 XVII | olykor idáig felkapja a méla énekhangot: „éljen a magyar!”~A tűz
1563 XX | lelkét.~Asmai legszebb dalát éneklé az alme, két csillag szerelmét
1564 VI | mellett elhaladva, valami halk éneklést hallottunk odabenn, a molnár
1565 XX | némberekre, azok utcáról utcára éneklik a dalokat, a hallgatóktól
1566 XX | megszólaltatni, s ajkait énekre nyitotta, az ember szívét
1567 XIX | kárpótlani látszék mind a kettőt. Enélkül a kettős veszteség éltét
1568 XVII | tompán, dühösen röfög, s nem engedi magát a fától elcsalni,
1569 VIII | fogok érte: hogy ítéletét engedjék el. Kegyelmet kérek számára.~–
1570 XX | kelleni fog.~– Fogja-e azt engedni a mágus?~– Neki nincs szüksége
1571 XVII | tetőt, mely az esőt nem engedte beverni, az egész házikót
1572 XXIII | dugárus – folytatá a lyon nem engedve magát a konstrukcióból kiveretni –,
1573 VII | csaplárra félig ijesztve, félig engesztelve.~– Hogyne veszekedném! –
1574 VIII | rokona.~– De ő mindenem énnekem! – válaszolt a megtörhetetlen
1575 XX | szeretnék gazdag lenni, enorm kincsekkel bírni, úr lenni,
1576 XXIII | nyomorultaknak, a férfiak erre enthusiasmusba jöttek, odafutottak az érzékeny
1577 XX | szebbet életemben.~Gyöngéden, enyészetesen, reszketve elhaló hangon
1578 XIX | balzsamként hullanának szívére s enyhítenének ott valami fájdalmat, minek
1579 XX | maguknak, s miket ezentúl enyimeknek fogok nevezhetni, s untattak
1580 XVIII | elővenni. Hát vigye el az enyimet.~S azzal leakasztotta a
1581 XX | indulatokban: gyöngédség, epedés, andalgás, kéj s annak előérzete,
1582 XX | legnagyobb emberek sírköveiből építek neki azt. Légy nagy ember…~ ~*~
1583 XX | túli élet homályai közé, építének templomokat, bálványemlékeket;
1584 XV | számításait pozitív adatokra építi. Tudja-e az úr, mik azok
1585 XX | egyetlen fényesség az egész épületen, a többi mind sötét, – falak,
1586 XX | templom falai.~Nem oly mintára épülve, mint a török mecsetek,
1587 XX | bűvös vesszejével rejtett ércbányákat s ásványforrásokat fedezett
1588 XV | lehetett egyéb, mint jóféle ércpénz.~Ez a derék ember a magyar
1589 XXIII | valának a fess lovag iránt érdekelve; – s viszont az öreg urak
1590 XX | mert ott még a nevet is érdem után osztják. Közhonvéd
1591 VII | kedveért lakik ottan.~– Ezt az érdemes embert „Sallai uram”-nak
1592 XX | öltönyt láttam magamon, érdemrendekkel díszítetten.~Talán meglátta
1593 XX | a várostól távolabb s az erdőkhöz közelebb jutottunk, helyet
1594 XX | nyúlik.~Mind a nyolc hegy erdőkkel van fedve, sűrű, sötét fenyvesekkel,
1595 Egy | avar pusztaságon, csalitos erdőkön, idegen városokban, millió
1596 XI | jött velem szembe. Az út az erdőn vitt keresztül, csak akkor
1597 XVII | zörögtek, a többi lakói az erdőnek mind aludni mentek.~Az éji
1598 XX | rá: hogy miért nevezik az erdőt így.~Az erdő mélyéből egy
1599 XX | már, a beültetett ciprusok erdővé nőttek benne, a sírkövek
1600 XVII | kunyhó mögött a hegyoldalból ered, feketére festett gránitkövek
1601 XX | olyszínűre minden hetednapon.~Eredetét a hajdani Mágusoktól vette,
1602 XX | csodás fluidum a gyermek ereibe, s hogy meg ne gyengüljön
1603 XX | fekete achát, piros carniol erekkel tarkázva, melyre mindennemű
1604 XIX | virágot, mit onnan letépett, ereklyéül őrzött imakönyve lapjai
1605 XXIII | az egész társaság előtt erélyes és ünnepélyes óvástételét
1606 XXIII | lármát csapott, ráfogta: hogy erényeit akarta megtámadni, minek
1607 V | magát, a kantárt hosszúra eresztve, néha nem is ül a lovon,
1608 XIX | megdöbbentő örömöt kezde érezni: hogy szinte félt önmagától.
1609 XVII | falain.~Iszonyú csapások érhették ez embert – gondolám, és
1610 VI | keresett helyre érni, alig érhettünk nyomába.~A mocsár nemsokára
1611 Egy | talál; hirtelen forró csók éri lehajtott kezét, egy ismert
1612 XX | maga elé; mentül többször érinté szájához az ópiumot, arca
1613 VI | ugrott keresztül, hogy nem érintett patkójával.~Én egy mozdulatot
1614 XX | ragyogtak, átszellemülten, alig érintve lábaival a földet, nehányat
1615 XX | húztam magamat tőle: hogy ne érjek hozzá.~Reggelig ott feküdt
1616 XV | ezentúl a német bankó ne érjen semmit, ezáltal szép hasznot
1617 V | száraz a torkom, lelkem: érjünk előbb a tanyára. Nem szokásom
1618 XI | napon idegen alakú katonaság érkezék azon városba, melyben lakott;
1619 XX | szerényen felszólítám: hogy ha érkezése leend, utasítson el engem
1620 V | törődve, elébe ugratott az érkezőnek, s mielőtt az szóhoz jutott
1621 XXIII | ifjú, keblére ragadva az érkezőt, s ijedten, fuldokolva kérdé
1622 XXIII | útleveleik határnapja Sztambulba érkeztükkel letelt, menniök kellett
1623 XXIII | férfiúval, ki is a helyszínre érkezvén, zsebébe dugta mind a két
1624 XX | emberfölötti lényeket, azon erőket, mik a természet királya
1625 XV | cepelt utána, mikben azon erőlködésről ítélve, mellyel azokat az
1626 XIX | boldognak látszék. Arcát nem erőlteté színlett közönyösségre,
1627 XXIII | Törökországba.~Ott legkisebb erőltetés nélkül meghalhattak volna
1628 XX | látszott engemet szeretni, azon erős hitért, mellyel transzcendentális
1629 XVII | köröskörül, nem tudva lerázni erősen belecsimpajkodó ellenét.
1630 XVII | forró reszkető kezével, de erőszakos nyomással. – Mind a két
1631 VIII | mely lelkének, testének erőt adott: a találkozás percének
1632 XV | ajánlat. Ha nem tetszik, nem erőtetem.~A kupec számolgatott egy
1633 XX | a költői lélek egyesült erővel idéztek föl reá; fekete
1634 XXI | megcsörrent az arannyal tölt erszény. Kitölté markába, megszámlálta
1635 XXIII | menekvők számára, az öregurak erszényeiket nyiták meg, s aki csak valamit
1636 XXI | segéljen. Amen!~– Most fogd ez erszényt. Vezess bennünket vezéred
1637 XVII | tetszeni.~– Tán nőd könyörge érted?~– Hallgass! – ordítá fel,
1638 XV | hogy a magyar bankjegyek értéküket vesztették.~A ci-devant
1639 XX | abraxasnak ez a szimbolikus értelme van a bűvész előtt:~Hét
1640 XX | szektához tartozol, kik ezen értelmet adtuk amaz égre írt rúnáknak.
1641 XX | nincs hatalma.~Akkor nem értém szavai értelmét, később
1642 XV | némi-némiképpen félre találta érteni, amennyiben tudnillik ahelyett,
1643 IV | töltötték be.~– De hiszen nem értett ön ahhoz.~– Valamelyik tiszt
1644 IV | magyarul szóltak hozzá, arra értette a kérdést: hogy adja elő
1645 IV | összekeresgettem, töredezetten, de elég érthetően megszólít – magyarul.~–
1646 XV | kendnek (úgy hiszem, azt érthette alatta: hogy nagy szamár),
1647 XV | dolgot – lehet ember: aki nem érti.~– S ugyan, ugyan mit ád
1648 VIII | ruházta által.~– E tette érvénytelen. Ugyanazon törvény, mely
1649 XVII | egy halott, kinek minden érzékeiből csak öntudata maradt meg,
1650 XIX | igen. Amit ő ír, az mindig érzelemmel és gyöngédséggel van tele,
1651 XXIII | az éltesebb dámák kegyes érzelmei sértve érzék magukat azáltal,
1652 XIX | katonához, ki a jelenlevők érzelmeiből semmit nem gyanított, s
1653 XVII | arcába világított.~Véremet érzem fagyni.~Ugyanaz arc, ugyanazon
1654 XV | úgy tett, mintha megfogva érzené magát, mosolyogva vert a
1655 XIX | viendő.~Az egész úton egyik érzés, egyik gondolat a másikat
1656 VIII | előtt térdelt, imádkozva, esedezve azért, akit úgy szeretett.~
1657 IV | anekdotát a szabólegényi élet eseménydús szférájából, s amidőn kerekre
1658 XVII | torzképek kísértő rögeszméje, események, miket kigondolt, megálmodott
1659 Egy | hozzájok kötött borongós emlékű eseményeket elmondjam-e, leírjam-e?~
1660 XXI | gyermeked? szálljon fejökre esküd átka, ha megszeged…~– Szálljon
1661 XXI | hozzá a csapat vezére. – Esküdjél meg: hogy bennünket el nem
1662 XXI | elfogott őr letérdepelt és esküdött.~– Kárhozott légy, ha esküt
1663 XXI | mellének szegezve. „Emlékezzél esküdre” – suttogák fülébe. A kárhozat
1664 V | ki nem tölti, pedig ugyan esküdtek a visszajövők: hogy téged
1665 XXI | amit parancsolok. Ha nem esküszöl, halva vagy.~Az elfogott
1666 XX | zászlóalj, melynek zászlója alá esküvém, mikor harmadszor kiegészíték,
1667 XI | kutyák üvöltnek egymásra, az eső veri az ablakokat, künn
1668 XIV | miért járhatott annyiszor? Esőben, hidegben miért jelent meg
1669 XVII | az egész tetőt, mely az esőt nem engedte beverni, az
1670 XX | folyvást táncolt.~– Nakib-ül Al Esraf! – mondák nehányan reszkető
1671 XX | kezde.~Amint leszállt az est, a legközelebbi minaretben
1672 XVII | jóbarátok, vígságos téli esték, megtelnek újra a pincék,
1673 II | láthatárt, s mi egyedül esteledtünk el valahol az emberhangtalan
1674 XXII | sátora lepedőit is megvették.~Estenden a rozsnyói paraszt ballag
1675 VI | estig lövöldöztek ide-oda. Estére vége lett a csatának, láttam,
1676 XX | egyik szélén – másikon az esthajnalcsillag; középett a ködfehér tejút –
1677 XX | egymáshoz, a hajnal és az esthajnalcsillagét, kik egymást szüntelen keresik,
1678 IX | IX. A víg ember~Egy estve későn egy faluba értem:
1679 XXIII | jobban örült volna az új haza eszméjének, mint a két testvér.~Útileveleket
1680 XXIII | teleszedte fejét nyugtalan eszmékkel, s mikor visszajött, addig
1681 XIX | veszélyről, nagy, világemelő eszmékről, nemes, áldozatra kész indulatokról,
1682 XIX | hitte e tüneményt, s midőn eszméletét visszanyeré, akkor látta:
1683 XX | pillanatban alig bírtam egyébről eszmélni, mint az előttem éneklő
1684 XX | halászmadár, a távolság miatt alig észrevehető mozgással.~És alattam a
1685 XVII | a vad, idegen kifejezés észrevehetőleg elenyészett róla, még hangja
1686 VII | késő volna odábbállani, észrevennék, s még inkább gyanút kapnának.
1687 XVI | mellettük, s körmönfont észrevételeiket elég hangosan szórták utánuk.
1688 IV | láttunk felénk nyargalva jőni.~Észrevettek bennünket, vissza nem lehetett
1689 XXIII | Én, amint a csempészetet észrevettem – folytatá a dandy –, azonnal
1690 XVII | álmodozó hangon –, kell három esztendő reá.~– S hogy szabadultál
1691 XV | kereset, azt hitte: hogy ez esztendőn át legalább négyszer fog
1692 XIII | mondtam…~– Elmehet ön.~– Hány esztendőre?~– A mennykőt! mehet ön,
1693 XX | letörve; alább ismét:~…SVIS. ET. OMNIBVS…~Egyéb semmi… Semmi…~
1694 XIII | nekem ne mondja. Nem azért ettem én vackort az erdőben, míg
1695 XX | alig áll még legszegletében Európának s hajdani hírének, s az
1696 III | boldog embernek, ki most éve házasodott meg, azóta mindég
1697 XX | gyermekkorában, mint halála évében.~Feje egészen kopasz, borotvának
1698 XX | túl volt élete századik évén, midőn megnősült, s azután
1699 XX | volt mézes téjben kifőzve; evés után a szerecsen újra megmosdatott,
1700 XX | ágakon ugrált a cincogó evet, s szemeink közé nagy fehér
1701 XVII | bükkfák gallyai közt cincogó evetkék zörögtek, a többi lakói
1702 VI | hogy vicispán korában sem evett jobbat. Elfelejtette, hogy
1703 VI | senki, egyetlen hang volt az evezők taktusos csapása.~A sziget
1704 VI | füttyentett, mire a malom felől evezőlubickolás kezdé hallatni magát.~Egy
1705 VI | egyetlen ember hajtott két evezővel.~Amint közelért hozzánk,
1706 XX | rég ismeretes erő volt. Évezredekkel azelőtt, hogy egy újabb
1707 XI | hinni lehete: hogy nehány évi börtönnel meg fog szabadulni. –
1708 VIII | ötleteket, a hóban, sárban evickélő koldusra, delnőjük után
1709 XX | írás szavaiként hétszáz évig élt egy, már maga is a második
1710 XX | adott a kezébe, a többi evőeszközöket ujjaink pótolták; legutolsó
1711 XX | egy-egy szente nyugszik. Évről évre megjelennek az ájtatos
1712 XX | körülöttünk. A fenyőfák évrűl évre lehullott levelei puha
1713 XI | szerencsétlen földönfutó ezelőtt fél évvel politikai fanatizmusból
1714 IV | cédulákat úgy vágta a reszkető exdoktor fejéhez vissza, hogy ahány,
1715 IV | kozákokat, mit növelt az exorvos azon ötlete miszerint, hogy
1716 XX | alkimista valamely bevégzett experimentumára. Elmondanám neki: hogy ki
1717 XV | német bankó ne érjen semmit, ezáltal szép hasznot gerjesztve
1718 XX | azokat hívják Nakib-ül-nek, ezeknek kötelességük senkinek semmi
1719 XX | nevezni az „oroszlánt”, s ezer nevet bír a „kard” számára.~
1720 VIII | sincsen itthon.~– Adjon Isten ezerannyit – dünnyögé a koldus, s leült
1721 II | olyan jókedvűnek látszék.~Ezerféle tervet csinált: hogy férje
1722 IV | IV. Az ezermester és a kozák~Útitársammal
1723 X | szerető öccse – stb. –”~– Ezért kár volt olyan messze menned –
1724 XX | még egy csatakör, és én ezredes lettem.~A jövő hónapban
1725 XX | szerte a szikrázó csillagok ezrei az éj világosabb volt, mint
1726 VII | eltakarva, körülültetve ezüstfűzekkel és kanadai jegenyékkel.~
1727 V | a földet ellepte valami ezüsthátú fű sárga virágokkal, a vízmosási
1728 XVII | ülnek hosszú sorban, mint ezüstkoronás királyok átlátszó kék trónusokban.
1729 XX | hajlékonnyá tevék az üveget, az ezüstöt égszínűre, az aranyat rózsaszínűre
1730 XX | mellette egy hosszúnyakú ezüstpalack, meg egy igen lapos csésze,
1731 XV | bevégzetével nyakán maradt két zsák ezüstpénz, meg egy rizma bankjegy,
1732 XII | néhanapján marékra való ezüstpénzt hozott nekem ez a vén fa,
1733 V | ismerős-e vagy perzekutor.~S ezzel elkezdé halkan, csöndesen
1734 XI | éjet nem tölté fedél alatt, facsaróvá volt ázva minden öltönye,
1735 VI | közelgett felénk, egyetlen faderékból vájt keskeny lélekvesztő,
1736 XII | ellen, töveik megkapálva a faférgek végett, s derekaik bemeszelve,
1737 XX | nem volt ránc, hanem annál fagyasztóbb volt rajta a merev, halotti
1738 XVII | világított.~Véremet érzem fagyni.~Ugyanaz arc, ugyanazon
1739 XII | föltekintettem rá, belém fagyott a szó, egyet fordult velem
1740 XX | Ismael Asmai lakása építve. Faház, mint a többi, kívül kékre,
1741 X | hatszáz szekér trágyát. A faiskolából a szederfákat szedesse ki,
1742 IX | szűnni kezdtek a haldokló fájdalmai, szemei, mik addig fehérével
1743 Egy | elmondjam-e, leírjam-e?~Titkos fájdalmakban sorvadoz ez a nép, ha elmondom
1744 XIX | enyhítenének ott valami fájdalmat, minek még eddig nem mert
1745 XVI | összetéve, úgy halt meg fájdalmatlan arccal.~A tábornok elgondolkozva
1746 XIX | hagyva az őrnagyot kínzó fájdalmával, míg saját szívében oly
1747 XIX | Örömkönnyeket sírt a boldoggal, fájdalomkönnyeket a szenvedővel, s jó és szelíd
1748 III | sziszegve sántikált előre fájós lábával, kerülgetve az út
1749 XII | egyike volt a legnemesebb fajúaknak, nem hagyhattam szó nélkül
1750 XVI | honvédtiszten, ki csók miatt sírva fakad…~– Nem így képzeltem én
1751 II | élünk, ott halunk meg.~Sírva fakadtunk mindnyájan.~A fiatal nő
1752 XX | rohama elül a hegytetőn; a fákba kellett kapaszkodnunk, itt
1753 XVII | kitömve. Födele faragott fákból volt jól-rosszul összeállítva.
1754 XIX | mákkoszorús nemtő lefelé fordított fáklyával s fölötte a gyászfűz, –
1755 VI | füzes közti folyamon egy fakó vízimalmot, mely ott őrölt
1756 XIV | helyett!” mondá fennhangon, falábára s mankójára mutatva, s megkacagta
1757 XIV | Nekem már elkészítették a falábat, – szólt a magyar sztoikus
1758 XIV | Csaknem futott, a mankónak, a falábnak tanulni kellett a táncot,
1759 XVII | a száraz fű terem fekete falain.~Iszonyú csapások érhették
1760 XVII | A patkányok feljönnek a falakból s körültáncolják a szegény
1761 XVII | fák túlemelkedtek a sötét falakon, mint nagyszerű virágcserépbe
1762 I | halott ember feküdt, szobája falán mintha véres kéz öt ujja
1763 I | keresztülütötte valamennyi falát. Pitvara előtt halott ember
1764 XV | két lábával odaszorítva a falhoz.~– Kinél váltja be, kérem? –
1765 XX | dervisek, éneklő almék, falkánként száguldozó gazdátlan ebek
1766 XVIII | S azzal leakasztotta a falról saját drótcsövét a parancsnok
1767 IX | ember~Egy estve későn egy faluba értem: hol egyikét régi
1768 VI | én jó lovamra, akit egy faluért nem adnék. Az egyik tizenkét
1769 XV | visszahíják. Mire visszaért a falujába, már ott várta a kurrens,
1770 XV | elhagyta Budát, sorra járta a falukat, ijesztgette az embereket,
1771 VIII | koldusnak öltözködve faluról falura, az utcán a kutyák végig
1772 VIII | Ment koldusnak öltözködve faluról falura, az utcán a kutyák
1773 XV | találkoztam az elsőbbel egy rossz falusi csapszékben, hova útközben
1774 Egy | a düledező csárda, népes faluvégén, ott ver egy rongyos őszült
1775 XVII | magános férfi ült, valamit falva nagy mohón, amit éppen akkor
1776 Egy | partját, az ismeretlen fehérlő falvakat, elvándorolni a nagy zajos
1777 XX | fehérleni az erdők között, s a falvakon túl egy homokos, itt-ott
1778 XVII | fényes nappal rárontanak a falvakra, s az utcákon játszó kisfiúkat
1779 I | falvak~Már a harmadik puszta falvat értem utamban.~Útitársam
1780 XII | gyümölcsöt.~– Legkedvesebb fám volt az egész kertben, hallja
1781 XI | ezelőtt fél évvel politikai fanatizmusból megölte egyik jó barátját,
1782 XIX | fájdalmait gyógyíták. Lázas fantáziái közt, élte nemtőjének hitte
1783 XVII | talán csak az álom torz fantáziája alakíthatá ily vad, ádáz
1784 XXIII | haza felé. Ez mindig azon fantáziált: hogy most Amerikába mennek,
1785 VIII | mit az álomlátás kedves fantomjának ajka oly elevenen nyomott
1786 XVII | eleven álomlátásaim egyik fantomját láttam ott? Ez utoljára
1787 XX | mosolyogni. – Mint a pólusi nap fanyar, hideg fénye, vonult végig
1788 XX | Nagy széles ablakai finom faráccsal befonva, az elébe ültetett
1789 VIII | csüggetlenül utazott. Hosszú fáradság után eljutott a mondott
1790 XX | keringtek, míg újra ki nem fáradtak bele.~Végre bátorságot vevék
1791 XI | Kezében a görcsös vándorbot. Fáradtnak látszék, sietett, mintha
1792 XXI | katonák ott feküsznek körül. A fáradtság megtanítá őket aludni a
1793 XVII | denevér, a gót ablakok márvány faragványi szétszórva hevernek a cserje
1794 XX | ült, előtte egy különös faragványú asztalon, porcelán tálra
1795 XI | határdombon találtam aluva, fárasztó napok, álmatlan éjek után
1796 XVII | róla.~E percben a kisebb farkasok egyike észrevette: hogy
1797 XVII | alá csapta hosszú bolyhos farkát, száját összecsukta, s füleit
1798 VIII | Cseng az összeütött pohár, farsang utolsó napja van, ez a bolondok
1799 XVII | röfög, s nem engedi magát a fától elcsalni, melynek a hátát
1800 XX | ellen védett, az idegen fátumot nem volt ereje elfordítani.~
1801 XX | lég maga forgatná, repülő fátyola glóriát alkotott feje körül,
1802 XX | tetején, mely most terebélyes fává növekedett, s emlékezik
1803 XXIII | mint a nyomorúság, az: hogy fázik, meg hogy éhes, az ilyen
1804 XIX | látott vendég.~Az leült. Fecsegett egyről-másról. A leány oly
1805 XVII | hallgattam a társaitól elmaradt fecske csevegését. Hirtelen közelgő
1806 IV | hegyéig értek, míg a hosszú fecskefark szépen verte a bokáit. Szürke
1807 XI | hogy az éjet nem tölté fedél alatt, facsaróvá volt ázva
1808 XX | ércbányákat s ásványforrásokat fedezett fel, egyszer magam is tanúja
1809 XX | csak az ő titkaikat nem fedezte föl senki. Még betűiket
1810 XX | nyolc hegy erdőkkel van fedve, sűrű, sötét fenyvesekkel,
1811 XVI | szántam én az áldozatra, amit fegyver éle hoz elő a szívből, nem
1812 XVIII | Azt hittem: hogy van önnek fegyvere, csak nem meri elővenni.
1813 XXI | fegyveresei körülvették, fegyvereik hegyét testének szegezve
1814 XXI | bujkáló lépéssel egy csapat fegyveres közelg az előőrs felé. A
1815 XXI | elvette a pénzt, az ellenség fegyveresei körülvették, fegyvereik
1816 XVI | indulatokat?~A felhívás, mely őket fegyverre szólítá, itt-ott visszhangra
1817 XVII | én egyedül az erdőben és fegyvertelenül.~Már éppen egy fára akartam
1818 VII | csaplár jött elénk, talpig fehérbe öltözve, tudniillik: ingben
1819 XI | szakáll, szemei véresek, ajkai fehérek, ruházata rongyokban csüngött
1820 IX | fájdalmai, szemei, mik addig fehérével forogtak felfelé, nyugodtan,
1821 III | tudtak szájízére főzni.~Az a fehérhajú bojtár arca úgy emlékeztetett
1822 Egy | folyamok partját, az ismeretlen fehérlő falvakat, elvándorolni a
1823 XX | rásütő holdvilágban arca oly fehérnek tetszék, mint az alabástrom.~
1824 II | egyenruhák, hímezett finom fehérneműk, s a sok mindenféle között
1825 XX | hol a falakat nem festik fehérre.~Ez az épület a frenk dzsámi, –
1826 VII | nagy báránybőr süveg volt fejébe nyomva, az sem azért: hogy
1827 XIX | egyetértőleg integetnének rá színes fejecskéikkel, biztatva: hogy tegye azt,
1828 XX | bűvész, emberfölötti lények fejedelme, vagy akármi, akármi, akármi!
1829 XX | hozzám.~– Ím e köveket egykor fejedelmek viselték, világhódítók,
1830 IV | vágta a reszkető exdoktor fejéhez vissza, hogy ahány, annyifelé
1831 I | meleg szellő belekap ősz fejeikbe, a pelyhes mag fellegként
1832 XII | marad ott.~Bámulva csóváltam fejemet, s kérdve kérdém: mi rossz
1833 XXI | nőd, gyermeked? szálljon fejökre esküd átka, ha megszeged…~–
1834 XVII | határban egy mély kútban, a fejsze akkor is fejében volt.~Most
1835 XVII | vadonnal ős a rengeteg, hol fejszecsapás nem hangzott soha, gyalog
1836 V | pillanatra hűs vizet inni, fejünk fölött egy falka kócsag
1837 XV | egy ideig kétkedve, azután fejvakarva nyújtá vissza; „csak adjon
1838 XVI | Sértett családi viszonyok, féket vesztett szenvedélyek, életuntság,
1839 XX | mentünk, az erdők fái mindig feketébbé tevék az éjt, végre tökéletes
1840 XVII | szántva, a friss szántás feketéje között, néhol a csírádzó
1841 XVII | aztán jó reménnyel dűlök fekhelyemre: mely felett azon nő arcképe
1842 IV | megviaszkolta, a zekét térdére fekteté, s addig varrt nagy mohón,
1843 XVII | ajtajából, meglátott engem ott feküdni, megdöbbenve visszahökkent,
1844 V | példáját követve lovainkra feküdtünk. A csikós lova meg sem moccant
1845 XX | szimbólumok jelentése talányul van feladva azon tanítványoknak, kik
1846 XX | beszélni.~A középső hegy ormára felállva, hat csiflikat (falu) látandsz
1847 VI | egy darabja kertnek volt felásva s beültetve konyhanövényekkel,
1848 Egy | volt zúzva az egész világ!~Felbomolva minden társadalmi kötelék,
1849 XVII | szőre a hátán végigfutó felborzolt sertékben végződik, hosszú
1850 II | bátorított, vigasztalt, felderített minket is, olyan jókedvűnek
1851 XIX | hallá, arca lángolt, keble feldobogott, szemei ragyogtak.~Egyszer
1852 XV | jámbor népek aztán siettek felében, harmadában beváltogatni
1853 XXI | ébren.~Egyetlen kiáltás felébresztené valamennyit, s akkor az
1854 XX | elhagyott kagylók.~De a nép nem feledé el a helyet, hol idegen
1855 XIX | feledni a szeretőt, nem feledhetném benne gyermekeim anyját.
1856 XVI | amit tettél, de ha nem feledné is el, szegény megőszült
1857 XX | kiknek neve is el van már feledve, ki tán egyenlően látja
1858 XIX | részvét, a gyöngéd vonzalom felejteté a szívvel is a magáét. A
1859 XX | szüksége rá. Azonban el ne felejtsd: hogy e kövekkel csak azokat
1860 X | A kajla földemet el ne felejtse megugaroltatni, hordasson
1861 XVI | Ma élünk, holnap nem. Felejtsétek el azt a régi szeretőt!~
1862 XIX(1)| kedélyállapotban a gyászoló felek képtelenek levén leveleket
1863 XVII | találtam. Rajta e nehány szót:~„Félek tőled: hogy elárulsz… Elmegyek
1864 XIX | Virágkoszorút hoztak kedvencüket felékesíteni. A bohó állat megeszi a
1865 VI | magamhoz kezdtem jönni, fél felem meg volt dagadva, s a fejem
1866 IV | másik karonfogva vezetget felém, az ifjú megáll előttem,
1867 IV | az ifjú megáll előttem, felemeli két véres karját: „nézze,
1868 XI | látták majd itt, majd amott, félénken, elvadultan vándorolni,
1869 I | még egy ház sincs belőlök felépítve.~Nem akarnak tán lakosaik
1870 XIX | az ajtón… A holtnak hitt feleség…~A kedves, búsongó asszony,
1871 V | Ábrahám kebelében!”~– Hát a feleségem, hogy van? – kérdé ipához
1872 XIX | nyomtatni.~E lap az őrnagy feleségének halálát hirdeté, hívogatva
1873 VI | előtt szeretkőzni, még a feleségével sem. Az asszony sietett
1874 XV | No ha nem tudja, hát ne feleseljen velem. Tíz forintot elengedek,
1875 XVII | idáig: hogy a nap másik felét itt tölthessem. Alig Iátok
1876 XX | a lombok össze borultak felettünk, az út elsötétült, az ég
1877 XVII | rajtok világoskék halmok, a felföld fenyvesei végtelen távolban.
1878 IV | hogy beleegyezését elvárná, felfogta a kis embert frakkja gallérjánál,
1879 XX | és szenvedéllyel vannak felfogva, kevésbé emelkedettek azok:
1880 V | karcsú toronytető látszék felfordított alakjával a hullámzó délibáb
1881 Egy | tulajdon, – minden, minden felforgatva, összedúlva.~Láttam a leégett
1882 V | nádi buzogányok legtetejéig felfutott a délignyitó hajnalka, s
1883 XXIII | mozgásba jött egy csapat felgyűrkőzött és felnyakravalózott tenyeres-talpas
1884 IV | a zsebjeiből, felhúzta a félgyűszűt ujjára, a cérnát szabólegényesen
1885 XXIII | ekkor az egész társaság felháborodott ellene, a hölgyek sírtak,
1886 XXI | fel hangosan, az aranyakat felhajítva a levegőbe. Azon pillanatban
1887 XVII | visszafordítva, hátulsó lábaival felhányja a földet, s gyorsan, sebesen
1888 Egy | délibábos rónát és a rajta felhányt magas sírdombokat, bejárni
1889 XX | merevek.~Ének végeztével a felhevült alme szédítő forgással táncolva
1890 XVI | teremtett indulatokat?~A felhívás, mely őket fegyverre szólítá,
1891 XVII | tengerhez ér, onnan felszáll a felhőbe, a déli szél visszahozza,
1892 XX | erdő mélyéből egy mecset félholdas minaretje tetszik elő, a
1893 XVII | egy fölöttük álló sötétkék felhőtől, idább a Bükk rengetegsége,
1894 XVII | trónusokban. Egy hosszú fehér felhővonal lebeg előttük, a bércek
1895 IV | tűt, cérnát a zsebjeiből, felhúzta a félgyűszűt ujjára, a cérnát
1896 XX | ki ismeri az istent, nem féli a halált, s aki sorsomat
1897 III | főhajcsár menés közben egy féligsült kukoricacsövet rágott, az
1898 IV | mindenféle színű és alakú és feliratú bankót: hogy ezentúl bármi
1899 XX | három rejtélyes betű volt felírva, s a legelső bűvészet, mit
1900 XVIII | idézés következtében ő is feljelenté magát. Megengedtetett neki:
1901 XVII | hallani emberszót… A patkányok feljönnek a falakból s körültáncolják
1902 XVII | hajlik, honnan a felhők feljőnek, hova a csillagok leszállnak,
1903 XIX | levelet.~– Mondtam – szólt felkacagva az őrnagy, amint a borítékra
1904 XVII | mint kinek az idő drága, felkapaszkodni meredek hegyormok csúcsára
1905 XVII | esteli szellő olykor idáig felkapja a méla énekhangot: „éljen
1906 V | alakjával mint egy a légbe felkapott sziget, mely a körüle rengő
1907 XVI | elhagyott falai közt, s a felkavart üszög és szénporból fekete
1908 XII | emberem szokatlanul korán felkelt és kiment a kertbe, rövid
1909 VIII | azt neki: ott voltam, – felkerestelek!~És sokáig tartott utazása,
1910 XVIII | parancsnokhoz s egész bizodalommal felkéri: hogy tegyen vele egy jókora
1911 XVII | lakott. Most egyedül egy félkezű kocsisával szántogat annyi
1912 XIV | lehete látni egy rokkant féllábú tüzért, az osztrák egyenruhát
1913 I | fejeikbe, a pelyhes mag fellegként repül szanaszéjjel a légben.~
1914 XVII | most látszék innen alólról felmerülni a szikla fölött, melynek
1915 XIX | közönyösségre, látni lehete rajta a felmerülő indulatok kifejezéseit,
1916 XV | Az ezüst miatt szüntelen félnie kellett, hogy ellopják,
1917 V | tekingettek elő, a magasra felnőtt nádi buzogányok legtetejéig
1918 XXIII | csapat felgyűrkőzött és felnyakravalózott tenyeres-talpas legény,
1919 XX | szerecsen várt bennünket két felnyergelt paripával, szép fehér arab
1920 XIX | vejének. A bosszútervelő felnyitotta a borítékot, s a levél helyébe
1921 XX | kereken fogta körül arcát, még felötlőbbé tevé e sápadtságot, melyet
1922 XVII | lelógó tépett füle húzná féloldalra.~A többi farkas ismét nyomban
1923 XVII | Gondolkoztam-e vagy álmodám felőlök? Tán aludtam, s álmomban
1924 VI | velem tovább.~Később egy félóra múlva nehéz lovasság vágtatott
1925 XVII | láncnak.~– S míg az ember egy félpatkóval a vastag falat keresztülássa, –
1926 XVII | mely estennen a völgyből felragyog.~A tűz mellett egy magános
1927 XX | asztalt terített előnkbe, felrakott rá tyúkot, halat, rizskását
1928 XVI | azzal kézen fogva testvérét, felrántotta az asztaltól s büszkén elvezette
1929 XXIII | vitorlázzon.~Az egész egy kis félreértés volt, egy kis tévedés, –
1930 VII | meg. Ez a „szikra” csárda.~Félreesik az országúttól. Csaknem
1931 XVII | rázva, míg fejét elbúsultan félrehajtá, mintha véresen lelógó tépett
1932 XVII | kapuján egy ember lépett ki, félrehajtva az odanőtt bokrokat.~Öltözete
1933 VIII | emberijesztő szemmel.~A hölgy lova félreugrott az élő kísértet elől. Bosszúsan
1934 Egy | ismert hang nevét mondja ki, felrezzenve szétnéz. Senki sincsen közel.
1935 XI | vadul széttekintett, s felrikoltva, mint a fészkén meglepett
1936 VI | odahullott rám s az ellenkező félről odairányzott ugrató (ricochet)
1937 XX | mindnyájunkat látott gyermekül felserdülni, ki a kerek föld minden
1938 IV | visszaadva, levetette flegmatice felső zekéjét, s egy nagy szakadást
1939 XVII | töltém, őszre idevetődtem Felső-Magyarország hegyes vidékére, a tél hol
1940 VIII | ottan fekszik.~A hölgy felsóhajtott búsan, s újra kelt a hosszú
1941 XXIII | nagy csomó dohányt dugva félszája szegletébe, azt rágva, harapva
1942 XVII | míg a tengerhez ér, onnan felszáll a felhőbe, a déli szél visszahozza,
1943 XXIII | ködös reggelen a födözetre felszállingóztak, itt-ott figyelni kezdtek
1944 VII | s hamisképpen hunyorítva félszemével, monda:~– Már most nyugton
1945 XX | ruhájára, s igen szerényen felszólítám: hogy ha érkezése leend,
1946 XX | meghallva a Nakib-ülhez intézett felszólításomat, egy másik piaszterért ajánlkozék
1947 XX | reszkető hangon az általam felszólított koldusra mutatva.~Megértettem.
1948 XXIII | egyik főnöküktől, melyben felszólíttatnak: hogy akinek közülök kedve
1949 XXIII | kapitány odament, a leplet feltakarandó.~Gyötrelmes látvány tűnt
1950 IX | régi jó ismerősömnek véltem feltalálhatni.~Soha vígabb embert nem
1951 XVII | többet… Senki sem fog többé feltalálni.”~…~Azóta nem hallottam
1952 VI | VI. A halottaiból feltámadott~S azzal csörtettünk előbbre.
1953 XX | nevezhetni, s untattak e feltartóztató kitérések.~Odaléptem, látszott
1954 XVII | napvilágnak megmutatni; mitől féltem volna?~És mégis jobb szerettem
1955 III | éjjel, a szép asszonyt ne féltsétek; ő magát jól mulatja.~Most
1956 Egy | miknek lakosai egymástól féltükben nem mernek hazatérni, láttam
1957 XVII | végigfestve kiomló vérével a feltúrt hantokat. Itt újra nekirohant,
1958 VIII | ragadja meg a férj kezét s féltve omol kebelére, mintha el
1959 III | nem hajolt, jött légyen az felülről vagy alulról.~S az a sziszegve
1960 VII | szobábul, bevágva az ajtót, felült a lovára és pandúrjaival
1961 V | Szekerünket odahagytuk, felültünk lovainkra, s bevágtunk a
1962 VI | kötve, s mi azon vizesen felülve rájok, csöndesen ügettünk
1963 XX | amikor azt elvégezték, ismét felugráltak keringeni, és forogtak,
1964 VI | keresztül, rám szórva a felvágott homokot és kövecset.~Késő
1965 XX | jelenti, melyet a hold alkot felváltva az égen: D, mikor újul,
1966 VIII | alatt.~A boldogtalan pedig felvánszorgott a földről. Fejét nagyon
1967 XVII | lettél! Mivé lettél!~Az ember félve húzódott tőlem. Megfogta
1968 IV | társamhoz fordulva –, ha ezt felvesszük szekerünkre, azt hiheti,
1969 XXIII | kell kötözni, a jellámpákat felvonni s a zászlókat leereszteni.
1970 III | annyiszor hallotta szavaira felzendülni, – bátor, vakmerő ember,
1971 XIX | legelső ideálja számára fennhagyott, nem korlátozva senki kötelező
1972 XIV | lépek egy helyett!” mondá fennhangon, falábára s mankójára mutatva,
1973 XX | azoknak számát s a kevés fennmaradottat szétszórta a világ minden
1974 XXIII | elkallott ruhákban. Az egyik fennült, hátával a karfának támaszkodva,
1975 XX | titkaiba s föl az istenség fenséges örök rejtelmeibe, – csak
1976 XX | bálványemlékeket; mik még romjaikban is fenségesek, csodákat hoztak elő a művészetekben:
1977 XX | pólusi nap fanyar, hideg fénye, vonult végig emberfölötti
1978 XX | éjszakon a nappal.~Az égi fények milliárdjai közül néha egy-egy
1979 II | valahol az emberhangtalan fenyéren. Még ő bátorított, vigasztalt,
1980 XX | félhold volt rátűzve, egyetlen fényesség az egész épületen, a többi
1981 XX | alattam a meleg éghajlati fenyőerdők, miknek egyikét Madzsar
1982 XX | világítottak körülöttünk. A fenyőfák évrűl évre lehullott levelei
1983 XXIII | kormányos –, ha valaki azt a „fenyővéget” leütné onnan.~Ez világos
1984 XXIII | hasonlattal bírt egy lefűrészelt fenyővéghez.~A következő pillanatban
1985 XX | lett, szemei annál merőbb, fénytelenebb kifejezést nyertek. Végre
1986 IX | forogtak felfelé, nyugodtan, de fénytelenül tekintének a körülállókra,
1987 XX | hol messzünnen egy sötétlő fényű erdő látszik meg a hegyoldalban.~
1988 XX | Napfelköltekor elvezetend a fenyves mélyibe, ott egy rejtekhelyen,
1989 XVII | világoskék halmok, a felföld fenyvesei végtelen távolban. Még közelebb
1990 XX | körülvőn, tudatá velünk: hogy fenyvesek közt járunk.~Mintegy negyedóráig
1991 XX | erdőkkel van fedve, sűrű, sötét fenyvesekkel, mikben itt-ott fehér oltárkövek
1992 XX | egyikét e köztiszteletben álló férfiaknak megszólítani.~Kiszemeltem
1993 V | azokat a kiállott veszélyek s férfias lélekkel eltűrt sanyarúság
1994 XVII | pirosra kifestve. Minden férfinak szeme közé néz. Jár egyedül
1995 III | emlékeztetett egy merész komoly férfira, kinek arcképét a patrióták
1996 XXIII | visszajött a vidrabekecses férfiúval, ki is a helyszínre érkezvén,
1997 XI | aztán rohant ki az avarba, a fergeteges embertelen éjben, kísérve
1998 V | utánad.~– Nem ment azóta férhez?~– Agyon is üttem volna.
1999 VIII | el.~– Uram. Egy év előtt férjem minden vagyonát rám ruházta
2000 II | Rá lehetett benne ismerni férjére. Sokszor megnézte s mindenkinek
2001 XV | az actiák, assignaták, a ferlózungok, metallikok, sterlingek,
2002 IV | hátamra borult (mert elöl nem fért hozzám), s azután elbeszélte:
2003 XV | hogy nem maradt abban egy fertálybankó, mely hozzá ne vándorlott
2004 XXIII | éppen ellenkezőleg valának a fess lovag iránt érdekelve; –
2005 II | huszáregyenruhában, email festésben…~A lap kihullott kezemből.~
2006 XVII | hegyoldalból ered, feketére festett gránitkövek közül, s a kunyhó