| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Egy bujdosó naplója IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Part grey = Comment text
2007 XX | khenna- és indigópéppel festi azt olyszínűre minden hetednapon.~
2008 XX | honban, hol a falakat nem festik fehérre.~Ez az épület a
2009 XIX | elsápadt az ütközeteket festő szavakra, s midőn a nagy,
2010 XVII | sikerült fejét az ordas alá feszíteni, s egy dühös taszítással,
2011 V | röppentek fel előttünk vízi fészkeikről, a nád között a délutáni
2012 XVII | benne. A tűzhelyen vadmacska fészkelt, s közeledtemre a tető egy
2013 XI | széttekintett, s felrikoltva, mint a fészkén meglepett vadmadár, elfutott
2014 XII | lepte meg a darázsoknak, fészket csináltak az ágak között,
2015 V | rohamánál melle előbbre-előbbre feszül, s amint rohan szelet verve
2016 XIX | leugrott, leemelte ifjú nejét. Fiai örömsikoltással futottak
2017 XXIII | tudom: hogy megreped, mikor fiaikat meglátják.~*~A kormányos
2018 XIX | nevetnek rajta. Ah, kedves fiaim!~E percben a kapuhoz ért
2019 V | észrevenni, mely az ifjú hadsereg fiainak arcán annyira otthonos volt,
2020 XII | megnyesve, megtámogatva, a fiatalabbak kikarózva, a gyengébb héjúak
2021 XX | élő nemzedék közül senki fiatalabbnak nem ismert, mint minőnek
2022 II | harmincéves férfi volt. Neje szép fiatalasszony, kinek Pesten gazdag apja
2023 XIX | szállásolta be magát.~A fiatalember sokat beszélt a leány előtt
2024 XIX | Kegyed szereti ezt a fiatalembert? – kérdé a leánytól.~A leány
2025 XXIII | következő pillanatban egy kis fickó piroscsíkos ingben kapaszkodott
2026 XX | elkezdé annak tartalmát figyelmesen vizsgálni, megnézegeté sorba
2027 VII | Bennünket a kutyaugatás tett figyelmessé a rejtett tanyára. Hat fehér
2028 III | ordítással vonva magukra a figyelmet. Ahol valami tócsára akadtak
2029 XXIII | folytatá a dandy –, azonnal figyelmeztetém a kormányost, hogy e két
2030 X | mi azalatt arcvonásaira figyeltünk, onnan iparkodva ellesni
2031 XV | második természetévé vált a fillentés.~– Vettem itt, amott – felelé
2032 XIV | ember irgalmából, utcák filléréből.~Jött egyszer nagy, sötét
2033 XXI | Senki sem ad nekik egy fillért, egy falat kenyeret. Kezében
2034 XX | Inkább hasonlított egy filozófhoz a mórok idejéből, mint varázslóhoz.~
2035 XX | rejtelmes vonalokat, mik Finn-, Lapphonban négyszögű köveken
2036 XX | köti.~Ők tulajdonképpen finomított kiadása azon osztálynak,
2037 IV | zsebéből nagy ostentációval fityegett ki egy irtóztató nagy kétfülű
2038 XXIII | hogy „szegény”.~De volt a fiúnak egy háborodott eszméje,
2039 XX | E magnetikus erő fiúról fiúra szállt, az apa véréből átment
2040 XX | kínvonaglásait.~E magnetikus erő fiúról fiúra szállt, az apa véréből
2041 XXIII | járt. Úgy megszerette a fiút: hogy nem tudott nála nélkül
2042 XV | veszekedett a fuvarosával a fizetés felett.~– Már megmondtam
2043 XX | hallgatóktól beszedik érte a fizetést, este elmennek a költőhöz
2044 IV | hogy öt garasnál többet nem fizethet a vitelért, mert az úton
2045 XX | jelenetei vannak.~Ez a kritikai flegma csak későbben lepett meg
2046 XX | rózsavizes kelyhen, s a szokott flegmatikus „saalam” után inte: hogy
2047 XX | véréből átment a csodás fluidum a gyermek ereibe, s hogy
2048 III | haját lekonyult zsíros kalap födé, éles szemei villogtak alóla,
2049 XVII | kövek közei mohával kitömve. Födele faragott fákból volt jól-rosszul
2050 XXIII | háromárbocos, vagy az amott, kettős födelével, – vagy tán az a karcsú,
2051 XXIII | ezen módját, megretirált a födezetről s a közkabinet védő üregébe
2052 XXIII | konstrukcióból kiveretni –, itt a födözeten ama ponyva alatt két embert
2053 XXIII | nyírfasöprűjével söpörni a födözetet, majd egy-egy öregúr kereste
2054 XXIII | kik a ködös reggelen a födözetre felszállingóztak, itt-ott
2055 V | mélyen lehúzva szemére, födte megnyírt fejét, s míg bal
2056 XX | zsindelyes tetővel volt födve, s tornya nem hengeridomú,
2057 XIII | hagyám magamat grádicson föl- és lehengergettetni egy
2058 XX | rám vonatkozót olvasna le, föl-föltekinte rám a maaneeről sötét beesett
2059 VII | elmegyek a vicispánhoz; föladom kenteket a vármegyére. Hadd
2060 V | kalapját szemébe vágva lován fölágaskodott, arcán valami végigfutó
2061 XII | szédültömben. – Az ember fölakasztotta magát a fára… Engemet négy
2062 XVII | kiejtett kezéből, s amint fölállt előttem, a tűz arcába világított.~
2063 VIII | sírhalom az, az út mellett fölárkolva, sem sírkő, sem zöld bokor
2064 XVII | fogva voltál?~– Fekete, földalatti börtönben… Odaláncolva kezem-lábam
2065 V | elhintve rajta. A tavaszi földárjakor ráhajtották a gulyát a söppedékes
2066 VIII | szent hantokra, mik egyetlen földe annak, kié az egész föld;
2067 X | Kedves bátyám!~A kajla földemet el ne felejtse megugaroltatni,
2068 XVI | akik benne laktak.~Gazdag földesúr volt e ház birtokosa, sok
2069 XVII | gránitkövek közül, s a kunyhó földét félszigetül fogja körül.~
2070 V | ballagott nagy cammogva, földig leeresztett fővel s csapkodta
2071 V | idegen világban, melyben földje, vize, növényzete és lakói
2072 XVII | volt, hat béres szántotta földjeit, maga szép úri házban lakott.
2073 XX | faluban, mint közönséges földmívelő éli egyhangú napjait, elfeledve
2074 XVII | volt már tarolva minden. A földműves reménye, a kalászos vetés,
2075 XI | látott.~Ez a szerencsétlen földönfutó ezelőtt fél évvel politikai
2076 XXI | Szálljon rájok.~– Legyenek földönfutók, legyenek koldusok, haljanak
2077 XX | hadvezér, kiről egy-egy földrész remegve beszéljen, bűvész,
2078 XXI | szívében hegyeikkel.~De fölébred a tábor, – a vezér mentve
2079 XX | Ha holt lett volna, tán fölébredendett a dalra.~A bajadér kezéből
2080 V | szinte a nyakára esett s fölébredett. Egy perc alatt széttekinte,
2081 XI | összecsapzott. Nem akartam fölébreszteni, csöndes léptekkel haladék
2082 XVII | összecsukta, s füleit hegyezve, fölemelé fejét, míg a kolompos ártány,
2083 VI | mikor már sötétedni kezdett, fölemelkedtem, széttekinték, s láttam
2084 XVI | csengő hangon kiálta magasra fölemelkedve.~– Tisztelje ön ez egyenruhát!~
2085 XV | másikat segíteni, vigasztalni, fölemelni, de annak láthatása, mint
2086 XX | csillag mennyei szférájába fölemelve s egy túlvilági szépségű
2087 XVII | sem jut eszébe: hogy újra fölépítesse, most a száraz fű terem
2088 XX | lehetett, midőn egy hegytetőre fölértünk, a nyílt, világos térről
2089 XXIII | vendégek elszörnyedtek e fölfedezésre, most már az éltes asszonyságok
2090 XIV | ápolák.~A magyar hamarább fölgyógyult, s aztán éjeket virrasztott
2091 XI | odakünn.”~Később önkényt följelenté magát, elhatározottan lépett
2092 XIII | kezeit, most, íme, önkényt följelentem magamat. – Én vagyok az
2093 VIII | határszélen; és elindult: hogy fölkeresse sírját. Kinek keblén nem
2094 VIII | elítélt, az irgalom szava fölmentheti.~A hölgy bejárt minden forrást,
2095 XVII | főbe nem lőttem magamat. Fölnézek a képre, s elmondom egyszerű
2096 XXIII | Kapta a kalapját s bosszúsan fölnyargalt a födezetre, ott a konyhában
2097 XX | csodahatalmával megmozdulni, fölnyitni tört, homályos szemeit s
2098 XVII | hegyek, árnyékban tartva egy fölöttük álló sötétkék felhőtől,
2099 XX | nemzedék lángeszű fia azt ismét föltalálta, már ők be voltak avatva
2100 VIII | indítva ön ellen.~Az ajtó föltárult s a bámuló csoport közé
2101 XII | amint odaértem a fához s föltekintettem rá, belém fagyott a szó,
2102 XVII | lebeg előttük, a bércek fölülemelkednek rajta.~Innen rajtok világoskék
2103 XXIII | szálljon le, hogy egy kicsinyt fölvegye.~A vastag elméncség rengeteg
2104 I | ismét visszacsapva, ahonnan fölverettek. Az ember ásót vett kezébe,
2105 I | körös-körül a szántóföldeket fölverte a bojtorján, soha nem látott
2106 XX | giawrok osztályából akarnak fölvétetni. Ha tehát meg akarsz ismerkedni
2107 XI | éjben, zivatarban, jeges förgetegben, – mindenkitől futott, senki
2108 XXIII | alá is, fel is, s rágta a foga alá tett dohányt, mintha
2109 V | földi! – kiálték rá.~– Fogadj Isten, tinektek is – válaszolá.
2110 XX | a mellette való lakoknak fogadtam magamnak szállást, lemondtam
2111 XVII | hátrál hozzá, kivicsorított fogait csattogtatva s égő szemeit
2112 XX | előtt:~Hét aeon van, miknek fogalma a megmérhetetlenség, időben,
2113 XX | gyarló indulatai meg nem fogamzanak soha, egyedül a nagyravágyás,
2114 XX | gyarló kívánsága meg nem fogamzott soha – egyedül a dicsőség,
2115 IV | irtóztató nagy kétfülű szabóolló fogantyúja.~– Ez az ember kell minekünk –
2116 XIII | embert, ki az ily nevezetes fogást jobban megbecsüli.~Még eddig
2117 IX | képet csinált, mintha éppen fogat húzatott volna, a vén klarinétos
2118 XV | aki magában nevet.) Rögtön fogatott és hajtatott odább.~Pár
2119 XVII | csak még egyszer… – hörgé fogcsikorgatva s kezével egy kést kapott
2120 XXI | úgy segéljen. Amen!~– Most fogd ez erszényt. Vezess bennünket
2121 XXIII | kötéllétrán, ott elkezde körömmel, foggal oldani valami kötelet.~–
2122 XII | Nem terem a faluban ehhez fogható gyümölcs sehol, még a szomszéd
2123 XX | választom?~– Ha kelleni fog.~– Fogja-e azt engedni a mágus?~– Neki
2124 XIII | megörült. Tehát mégis be fogják csukni, gondolá magában.~–
2125 VIII | ítélve, vagyonát a status foglalja el.~– Uram. Egy év előtt
2126 XX | mesmerismussal, necromantiával stb. foglalkoztak.~Akkori túlfeszített kedélyemet
2127 XXIII | minden szék el volt előle foglalva, a dámák kijöttek saját
2128 VI | kellett menniök. Engem a többi foglyokkal együtt egy rongyos faluban
2129 XVI | szememet lesütni, mert nem fognám azt lesütni. De a te elpiruló
2130 VIII | gyászba öltözött hölgy a fogolyért könyörögve. Akit semmi körülmény
2131 XXIII | szörnyű naivul kérdezve: hogy fogott-e már halat?~Estefelé a kapitány
2132 XVI | midőn ősz apjának karjába fogózva, egyik jobbról, másik balról,
2133 VI | ahol ő elmaradt, ott is fogságban van: beszélt a jó öreg,
2134 VIII | férjet ma ítélték el hosszú fogságra.~Az ítélő bírák előtt gyakran
2135 VII | jönnek? elfáradtak ugyé? Fogtak-e valamit? Tudom, hogy megszomjuhoztak.
2136 IX | vendég és a jókedv soha sem fogyott ki házából, kapuja tárva-nyitva
2137 XX | jöhetnek össze.~Ami csak fokozat van indulatokban: gyöngédség,
2138 IV | csurapéját, kitűnt: hogy azt foldozás közben saját térdéhez hozzávarrta.~
2139 IV | lakonice parancsolván: hogy azt foldozza meg.~Ez nagy kipkapkodás
2140 IX | rajta egy-egy szederjes folt. A zene ott künn tombolt,
2141 XIV | mit határoztak a beadott folyamodásra?~Egy reggelen a csonka tüzér
2142 XXIII | elmenetelre határozott időn túl a folyamodókra semmi gondja, sem tartásuk,
2143 Egy | hegyet és völgyet, a futó folyamok partját, az ismeretlen fehérlő
2144 VI | sziget és a füzes közti folyamon egy fakó vízimalmot, mely
2145 XIX | maga adhassa át neki. Még a folyosón hallva lépteit, elébe futott:~–
2146 XXIII | között korán reggel óta folyott. Azokból a gesztikulációkból,
2147 IV | alatt, míg az ágyúdurrogás folyt, leültettek egy bakhát mellé,
2148 XXIII | szabad-e ilyenkor ezen úrnak – folytatta a blúzos ember, a bagót
2149 XVII | cserjékkel van tele, az iszalag fonadéki és mindenféle tövisbokrok
2150 XX | Később a vessző helyett fonálra akasztott kénesvassal tett
2151 XIX | apja sírhalmához, s egy-egy fonnyadt virágot, mit onnan letépett,
2152 XXIII | érkezik a menekültekhez egyik főnöküktől, melyben felszólíttatnak:
2153 XV | metallikok, sterlingek, font- és mázsaszámra, és a biljetti
2154 VI | vak rohamban egy tizenkét fontos ágyúgolyó szele leütött
2155 VI | sáncokban, ahol huszonnégy fontosokkal lőttek, egész sor katonát
2156 XVI | tekercsben, szalag közé fonva viselte. Úgy illett az neki.~
2157 V | karikását nyakából, felénk fordítá a lovat, s egyet pattantva
2158 VIII | mindnyájan otthoniasan fordíták arra lovaikat. Legelöl a
2159 XVII | Isten és az idő mindent jóra fordítanak, s beszélni fogja még a
2160 XX | alkotott feje körül, még egy fordulás, suhogó ruhája hozzám talált
2161 XX | halavány gyermek, szende fordulással nehány kört vágva a szőnyegen,
2162 XV | legalább négyszer fog így fordulni, s mikor a magyarok újra
2163 IV | bennünket, vissza nem lehetett fordulnunk az erdőbe. Leghelybehagyhatóbb
2164 VII | egyest állítok s mire egyet fordulok, csak öt van az asztalon.”~
2165 VIII | szentségtelen mosolygással fordultak a szép nő arcához, kinek
2166 XX | a felhevült alme szédítő forgással táncolva maga körül, végre
2167 XX | látszék, mintha a lég maga forgatná, repülő fátyola glóriát
2168 IV | kirántva kardját, vérben forgó szemekkel s nem minden bőkezűség
2169 Egy | meghalt, porrá lett. A forgószél felkapta hamvait, szétszórta
2170 VI | kesely lovamra. Az egyik tíz forinton vette egy nehézlovastól,
2171 XX | fogok, nem kívánom:hogy más forma legyen. Szemeivel megölt,
2172 XX | gyermekkorunkban: hogy azután forogni lássuk magunk körül a világot.~
2173 VIII | nyughatik. – Mint a meleg forrás körül, mikor szerte tél
2174 VIII | fölmentheti.~A hölgy bejárt minden forrást, ahonnan kegyelmet várhatott,
2175 XXIII | vállait, megcsókolta őt forróan s azután kacagva mondá:~–
2176 XIX | gyanított, s megszorítá kezét, forrón, nemesen: „ön derék ember!”
2177 XX | VTROVE. DIGNA. CONJVGE.~…~FORTEM. DEO. REDDIDIT. ANIMAM.~
2178 XX | zölden, veresen, mint páros foszforcsillagok. Én már a mágus smaragdjait
2179 IV | e sorsot. Ott sok ideig főtréfacsinálója volt a hadseregnek, később:
2180 XV | magyarok újra elhagyták a fővárost, ismét végig szomorkodta
2181 X | gégéjit. Aztán mindent vajjal főznek, meg olajjal. Áldja meg
2182 III | helyütt tudtak szájízére főzni.~Az a fehérhajú bojtár arca
2183 IV | prostituálva, a nem őreá szabott frakk ujjai, mindamellett, hogy
2184 IV | elvárná, felfogta a kis embert frakkja gallérjánál, s kiemelve
2185 XVII | csíkos szalagokra szántva, a friss szántás feketéje között,
2186 XXIII | Egypár hölgy elfutott frissítőkért, s saját kezeivel nyújtá
2187 XX | tálra halmozott gyümölcsök, füge, ananász, szőlő és gránátalma,
2188 XVII | mely felett azon nő arcképe függ, ki egyetlen oka annak:
2189 XIX | arcán és beszédes ajkain függtek mondhatlan gyönyörrel.~A
2190 V | elkezdé halkan, csöndesen fügyörészni a csikósdalt: „lóra csikós,
2191 XVII | mintha véresen lelógó tépett füle húzná féloldalra.~A többi
2192 XVII | dühös taszítással, miközben füléből egy darab leszakadt, annak
2193 XVII | farkát, száját összecsukta, s füleit hegyezve, fölemelé fejét,
2194 VI | visszanyomta kezemet, s fülembe dörmögé: „nem szereti az
2195 V | kétfelé kikenve, könnyen a fülére csavarhatta volna.~– Honnan
2196 Egy | ablakredőnyöket, a háztetőn a fülfű rózsái sárgultak, a kapun
2197 XVII | elvágtató kant hirtelen megkapta fültövénél, mire az elkezdett kínosan
2198 XX | Abu-Shirzad-Eddin~Budán, a Császár fürdőhöz közel, fenn a hegytetőn,
2199 XX | nehány érett, rózsaszínű fürt, mikért restelltek oda felmászni.~
2200 XIX | ábrándos arcával, szőke fürteivel, sokszor láttam sírni érzékeny
2201 XVI | szép fekete haját, mindig fürtökben viselte, szemeinek villanása,
2202 XX | sherbethet ivott, lábainál füstölt az argyla, melyből rózsavízen
2203 XXIII | üsthöz vezető lyukon, s füstösen, kormosan, amint volt, az
2204 XV | vissza, nagy fütyörészve. Fütty közben olykor el-elnevette
2205 XVII | soha, csak a vadmadarak füttye s a virágról virágra szálló
2206 V | cifrázni.~Amint elhallgatott a füttyel, messziről, mintegy válaszképpen
2207 VI | éjszakában.~A csikós háromszor füttyentett, mire a malom felől evezőlubickolás
2208 XXIII | Duna felé, úgy tett, mintha fütyörészne, arcán a könny csorgott
2209 XV | vetődött csak vissza, nagy fütyörészve. Fütty közben olykor el-elnevette
2210 VII | csitítás, sem ütés, sem fütyülés, sem szólongatás, – lehúzza
2211 XX | téglák közeiből apró kis zöld füvecskék, kövi rózsák búttak elő,
2212 XX | hanyatt döntve a folyó füvek közé. – „Olvasd azt is” –
2213 V | vízmosási árokból magas füzéres fűzlevelű rózsaszín virágú
2214 XX | hasonlítást, csúfság volna őt fűhöz, fához hasonlítani; még
2215 XXIII | ragadva az érkezőt, s ijedten, fuldokolva kérdé tőle: hogy mit akar
2216 VII | dunna, mikbe bele kelle fulladnunk, tanúsítá; mennyire szívesen
2217 XIX | zokogni.~– Olvassa! – szólt fulladozva, még könnyei elboríták arcát,
2218 VIII | tél derekán zöldülni kell fűnek és virágnak. „Egy virágot
2219 XIX | tennivalója, a huszárok közé furakodott közlegénynek, együtt ment
2220 Egy | pásztortüzet, hallottam a távol furulyaszót, a sötétzöld dombon ült
2221 XVII | azután megint újrakezdi futását, csermely alakjába, tarka
2222 XIX | elefántcsontján tévelyegve futkostak ujjai.~Láttam őt többször
2223 XVI | szemeinek villanása, mint a futócsillag.~Másik gyönge, telt arcú
2224 IX | klarinétos pláne többet fútta az orrát, mint a klarinétot.~–
2225 Egy | utakon, erdőben, avarban, futva bujdosnak most, kerülve
2226 XVI | csintalan danába, kecsesen fúva a kék szivarfüstöt piros
2227 XV | odaszámlált ötven forintot a fuvaros markába.~Az nézett rá egy
2228 XV | betértem. Ott veszekedett a fuvarosával a fizetés felett.~– Már
2229 XV | bankjegyeket s adott helyette a fuvarosnak, aminőt az kívánt, magyar
2230 XVII | meglepett az, hogy a kormos fűvel benőtt falak helyett azt
2231 VI | ritkulni kezdett, helyette sűrű fűzfabozót lepte el az utat, a lágy
2232 VI | megismerve a helyet. A fűzfák közül egy kisded pázsitos
2233 V | vízmosási árokból magas füzéres fűzlevelű rózsaszín virágú növények
2234 VI | kedvesét, ki szerelmesen fűzte magát a hadfi nyakába gyöngéd
2235 XVII | íme, itten áll előttem. „Gábor” – kiálték rá örömijedten,
2236 XVII | Rátekintek… ősz volt, mint a galamb.~Alig harmincéves, még tavaly
2237 XIX | mutatá Emminek –, látod a galambokat ott a háztetőn!… Az ott
2238 XIX | sóhajában megismerém a repülő galambot, mely a szentlélek képe.~
2239 VIII | keresztülgázolt rajta, a galant nő kísérői kacagva mondtak
2240 IV | felelni, hanem mindég nagyobb galibába kever bennünket, odafordulék
2241 IV | felfogta a kis embert frakkja gallérjánál, s kiemelve a szekérből
2242 XVII | volt, az óriási bükkfák gallyai közt cincogó evetkék zörögtek,
2243 XX | járhatlanná tevék a helyet szúrós gallyaikkal még a vadállatoknak is.
2244 VI | szomorúfűz árnyazott be csüggő gallyaival, a lobogó tűz fölött egy
2245 XX | koporsóból kivett halottat a galvanizmus csodahatalmával megmozdulni,
2246 IV | szekérre, esküdve: hogy öt garasnál többet nem fizethet a vitelért,
2247 IV | tartózkodott a komaromi garnizonőrség közt, ott tanult meg magyarul,
2248 IV | kalap, borjúszájú üng, bő gatya, korcán leloggó cifra dohányzacskó
2249 VII | öltözve, tudniillik: ingben és gatyában. A szemérmetes magyar ember
2250 XXIII | inzultálva legyen egy sima gavallér által, aki nekik a szépet
2251 I | A házfalakon mindenféle gaz nő, az is olyan sárga, mintha
2252 XII | n jártomban egy tehetős gazda házához betértem. Maga becsületes
2253 XII | fára vannak függesztve. Gazdaasszony megrántá kaputomat.~– Nagyon
2254 XX | ember…~ ~*~A hír- és gazdagságkereső ifjú visszajött elhagyott
2255 XXIII | búcsút vett a fiú örmény gazdájától, könnyek között vett búcsút
2256 XVII | deréknyárban elhordják a gazdák aklaiból a juhot, s mióta
2257 XVII | II.~Gazdám egy jó öreg ember.~Két fia
2258 XVII | volna otthon lenni, jó öreg gazdámnál. Estennen a kandalló mellett
2259 XVIII | meleg szobát és feleséget, gazdaságot és hivatalt, s künn tanyáz
2260 XII | veszni, s megszólítám a gazdasszonyt, hogy miért nem szedi le.~–
2261 XX | almék, falkánként száguldozó gazdátlan ebek tolongtak alá s fel,
2262 VI | odanyargalt hozzám s rám akart gázolni. Azonban a jól iskolázott
2263 V | kivehetőleg hallatszék a gázoló lótiprás locsogása. Ki lehet
2264 XVII | elöl a vezérkan, vérben gázolt agyarát csattogtatva s kolompját
2265 XXIII | aki az éjjel elmetéli a gégéinket.~– Nem igaz – ordítá közbe
2266 X | elmetszik az embernek a gégéjit. Aztán mindent vajjal főznek,
2267 IV | hogy elhordozhatja maga a generális.~A kozákok kíváncsi nevetéssel
2268 XV | láthatása, mint buktatja két ily genre-ű derék ember egymást, szinte
2269 VI | maga baját, s így lőn: hogy Gergelytől akarta megtudni mindenki
2270 V | szabadult vissza. Ez Dúzs Gergő nótája, a vőmé, akit harminchárman
2271 IV | ahonnan a kosta elment gerillának, s úgy megaprította a fiatal
2272 XV | mindenesetre nevezetes férfiú, gerillaőrnagy, élelmezési biztos, konfiskáló
2273 XV | semmit, ezáltal szép hasznot gerjesztve az uzsorásoknak. A mi kupecünk
2274 XXIII | reggel óta folyott. Azokból a gesztikulációkból, mikkel a blúzos ember a
2275 XX | azon tanítványoknak, kik a giawrok osztályából akarnak fölvétetni.
2276 XX | ismét néhány szó:~„INGENTI GLORIA”~A többit elfedte a kövi
2277 XX | forgatná, repülő fátyola glóriát alkotott feje körül, még
2278 XVII | omladék látszott, előtte gömbölyű hársfák, hosszú szabályozott
2279 XVII | távolban. Még közelebb a gömöri hegyek, ködös lilaszínben,
2280 XX | bűvös-bájosan a telihold, a göncölcsillag egyet fordult az égen, s
2281 XV | pénzkupec, belesandítva görbe szemmel az idegen papiroskazalba.~–
2282 I | néha kerítések mellől nagy görbeorrú madarak, nehéz, lomha röpttel,
2283 IX | haldoklóhoz vezetett. Iszonyú görcsök látszottak azt kínzani,
2284 III | lábával, kerülgetve az út göröngyösebb részét.~És nekem úgy tetszett,
2285 VI | elkezdtek lövöldözni. A golyók búgva repültek el fölöttem, –
2286 XX | sohasem ártott semmi, álltam golyózápor között, sohasem talált egy
2287 II | tervet csinált: hogy férje gondjait elűzze.~– Elmegyünk valami
2288 Egy | ül fejét kezére lehajtva. Gondolatai messze-messze hordják vágyakozó
2289 XX | Talán meglátta arcomon gondolataimat, mert e szavakkal fogadott: „
2290 XVII | azután ismét elmélyedtem gondolataimban, s nem zavart meg az ádáz
2291 XII | Némán állottam ott csüggedt gondolatim közé elmélyedve, s alig
2292 XXI | hazaképzeli magát. Látja gondolatjában meleg tűzhelyét, a tűzhely
2293 VIII | lény van még a világon, aki gondolatjait bírja: – felesége.~Távol,
2294 XX | Sehogy sem tudtam attól a gondolattól megmenekülni, hogy tán ez
2295 XIX | üdvözlettel, bizonyosan.~– Gondolja kegyed.~– Kétségtelenül.
2296 V | tekinténk körül, én éppen arról gondolkodám; hogy ki volna oly merész
2297 XVII | bujdosó madárka búcsúdalát, s gondolkozám messze-messze levő kedvesim,
2298 XIX | tekinte rá és felele minden gondolkozás nélkül: „Igen jól, leszámítva
2299 VIII | szerette, és kiről ő nem gondolkozott soha, vagy csak lelki szemrehányás
2300 XVII | barátim rég látott arcairól. Gondolkoztam-e vagy álmodám felőlök? Tán
2301 XVII | látott, sokáig nézett utánam, gondolom, hogy mondhatta magában: „
2302 XIX | hogy tegye azt, amit most gondolt!~Megszorítá azon kezet,
2303 IV | átnyújtotta a kozáknak.~Azt gondolta a nyavalyás: hogy az a messzeföldről
2304 XXIII | hattyú?…”~Szegény fiúk, alig gondoltak többé a kiállott szenvedésre,
2305 XX | szavakkal fogadott: „amire gondoltál most, teljesülni fog, de
2306 VIII | ismerve örömet, félelmet, nem gondolva másra, mint a szent hantokra,
2307 VII | épület jó karban van tartva. Gondos, csinos kéz nyomai látszanak
2308 XX | leend elég, az egy isten gondoskodik oltáráról. Nagy emberek
2309 XXIII | vállalkozók csak útilevelekről gondoskodjanak.~Mintegy kétszázan ajánlkoztak
2310 XXIII | tartásuk, sem menhelyükről gondoskodni nem fog.~De hisz egy sem
2311 XX | továbbviszik az új dalt, gondoskodva egyúttal a költő életéről,
2312 XXIII | pedig a piroscsíkos ingben, gonosz vigyorgással nyújtá tenyerét
2313 XV | pénzváltónál! – mordul ez reá gorombán, mintha haragudott volna
2314 XII | konyított. – „De már ez egyszer gorombaság – mondék magam –, ha az
2315 XXIII | és lőn szidás, hurítás és gorombáskodás a corduroy makintosh számára,
2316 XVII | visszaijed a repkedő denevér, a gót ablakok márvány faragványi
2317 XVII | lépések alatt. A kápolna gótíves kapuján egy ember lépett
2318 XXIII | pillanatban nem bánta volna, ha a gőzhajó vele együtt elsüllyedendett.~
2319 XXIII | kiszállt, még az ártatlan gőzhajói biztostól is vegzáltatva,
2320 II | mutatott, mikor az alkonyati gőzkör, mint egy emelkedő árnyöv
2321 XIII | nem azért hagyám magamat grádicson föl- és lehengergettetni
2322 XX | és vörös kövekből, nagy gránit-, bazalt- és márványdarabok,
2323 XVII | hegyoldalból ered, feketére festett gránitkövek közül, s a kunyhó földét
2324 XX | tovább!~Egy egyszerű szürke gránitsírkő, annak is csak egy darabja
2325 XVII | megdöbbenve visszahökkent, gubája alá kapott egy kezével,
2326 XX | volt e könyv sarkára írva: „Gulisztán” (Rózsakert) Sadinak, a
2327 XVII | s némely faluból egész gulyákat kipusztítottak.~Most egy
2328 V | földárjakor ráhajtották a gulyát a söppedékes legelőre, s
2329 XVII | megfakult lombjaikkal a kis gunyhó felett (a tölgy levele csak
2330 XVII | s annak mélyén a kisded gunyhóra, ahol tüzet nem láttam égni
2331 IX | való most? a halálnyögés gúnyolására.~– Ő maga kívánta – válaszolt. –
2332 XIX | nézett. Kiállotta annak gúnyos tekintetét, s halkan, de
2333 XXIII | kelepelt előtte, emailgombos guttapercha ostorával hadonázva, jött
2334 XXIII | taszítja-e fel valaki, s guttaperchájával a kormányosra mutatva, így
2335 XX | társaim irigykedve. – Nem gyaníták, amit én hittem: hogy a
2336 XIX | jelenlevők érzelmeiből semmit nem gyanított, s megszorítá kezét, forrón,
2337 XI | hogy ne menjen tovább; az gyanúsan, szótlanul húzódozott tőle
2338 VII | észrevennék, s még inkább gyanút kapnának. Csak maradjanak
2339 XI | vezetett karján, szinte gyászban. Az ember sápadt lett, mint
2340 XIX | fölött búsan hangzott el a gyászének: „Miserere, Domine!”~*~Most
2341 V | asszony, aki legalább a gyászesztendőt ki nem tölti, pedig ugyan
2342 XIX | fordított fáklyával s fölötte a gyászfűz, – aminő jelképeket temetésre
2343 XIX | valóban meghalt-e az, kinek gyászlapját nyomtatá.~Három ember volt
2344 XIX | nem mert nevet adni.~Ama gyásznap azon nő halálát hirdeté,
2345 VIII | reszkető nőt vezetve, aki gyászöltözetében, arca fátyollal lefedve
2346 XIX(1)| hasonló kedélyállapotban a gyászoló felek képtelenek levén leveleket
2347 XVI | házak, tornyok, a fekete gyászruhában egyetlen alakká olvadva.~
2348 XIV | nagy türelmesen, míg a sok gyászruhás könyörgő asszony s aranyruhás
2349 XX | nem tenni, legkevésbé egy gyaurnak, a népnek pedig kötelessége
2350 XII | fiatalabbak kikarózva, a gyengébb héjúak tövissel és mohával
2351 XVII | A nyáj egyedül maradt.~A gyengébbek, a fiatal kocák, középre
2352 XX | gyermek ereibe, s hogy meg ne gyengüljön annak ereje, a mágusnak
2353 XVIII | hazafinak. Az örült neki, mint a gyerek.~Az nap és azon éjjel folyvást
2354 XVII | kivel találkozám, nagyobbik gyermeke volt, kiről ő azt mondá:
2355 XXI | Az legyek.~– Van-e nőd, gyermeked? szálljon fejökre esküd
2356 XIX | szeretőt, nem feledhetném benne gyermekeim anyját. Büszkén mondhatom
2357 XX | nőt, szerezz pénzt, nevelj gyermekeket.~– Egyre sem való vagyok
2358 XVII | nyomással. – Mind a két gyermekemet kidobta az utcára. A nagyobbik
2359 XIX | Második édesanyát két árva gyermekének.~*~Nap múlt nap után. A
2360 XVI | elhagyott apa elbujdosott gyermekét?~Messziről meglátta a várost,
2361 III | Fiatal nő lakott kisded gyermekével egy kis szerény lakban.
2362 XVII | kertben, a kis kékszemű gyermekkel, atyja kedvencével, feketébe
2363 XX | az oly vénnek ismerte őt gyermekkorában, mint halála évében.~Feje
2364 XX | magok körül, mint szoktuk gyermekkorunkban: hogy azután forogni lássuk
2365 XX | ki mindnyájunkat látott gyermekül felserdülni, ki a kerek
2366 V | helyet.~– Hogyne tudnék, gyertek velem – szólt bajuszát végigcsavarintva,
2367 XVI | sem égett lámpa az utcán, gyertya az ablakokban, nem hallatszott
2368 XXIII | pásztortűz, egy-egy kis kalyiba gyertyafénye vöröslött, a szalonkák sírva-ríva
2369 II | vettek el, kik utasokat gyilkoltak meg értök. Finom női ötvözetek,
2370 V | tövisek vertek megátalkodott gyökereket a száraz sovány avarban,
2371 XX | megosztani, miközben még más gyöngédebb kegyosztalékban is részesítik,
2372 XX | fokozat van indulatokban: gyöngédség, epedés, andalgás, kéj s
2373 XIX | az mindig érzelemmel és gyöngédséggel van tele, azt mindenki olvashatja,
2374 XVI | Min búsultok, lelkem gyöngyei, ti? – kiált melléjök pattanva
2375 IX | homlokán a halálveríték gyöngyözött a belső kín miatt, minden
2376 XVI | Hova nektek a csatába? gyöngyvirágszál, te. Aki inni nem tud, és
2377 XX | hátrahanyatlott karjára, az ópium gyönyörélvezetes álma utolérte. Oly borzasztó
2378 VI | vidámító bor tüze mellett, s gyönyörködik a hatásban, mit azon rémséges
2379 XX | ópium, az idegzetesség, a gyönyörök és a költői lélek egyesült
2380 XIX | ajkain függtek mondhatlan gyönyörrel.~A lemondott vőlegény ekkor
2381 XV | kirabolták az úton.~…~Sok gyönyört találtam bujdosásom napjaiban
2382 XXIII | volt egy szép leánya. Egy gyönyörű gránátszemű gyermek, sokszor
2383 V | legelőre, s az összegázolt gyöp azonmódon ripacsossá száradt
2384 V | egyet-egyet harapott, ahol gyöpöt talált. Az ember ült rajta
2385 VI | mellé húzta feleségét a gyöpre, mely közös asztalul és
2386 V | összevissza repedezett a szikes gyöpszín, a kis sárga széki-fűvirágok
2387 XXIII | a leplet feltakarandó.~Gyötrelmes látvány tűnt a körülállók
2388 XXIII | nélkül élni.~Apja nem sokat gyötrötte magát emiatt. Nagyon szerette
2389 XIX | mosolygása lelke fájdalmait gyógyíták. Lázas fantáziái közt, élte
2390 IV | öltönyei nagyon igényelik gyógyító műtételeit, s anélkül: hogy
2391 IV | hadseregnél akárhány.~– Gyógyított-e meg valakit?~– Sőt, igen
2392 XX | idegkórosokkal, betegeket gyógyítottak ujjaik érintése által, s
2393 I | soha nem látott ismeretlen gyomok nőttek rengeteggé rajta,
2394 IX | elébb itt táncolt? – hörgé gyors, szapora szóval. – Hívjátok
2395 XVII | lábaival felhányja a földet, s gyorsan, sebesen ellenfele szeme
2396 XX | tíz csatát kiáll bátran, győzelmesen, a legnagyobb veszélynek
2397 III | annak ott nekifeküdtek, alig győzték a hajcsárok onnan ismét
2398 XVI | alatt a csata után, mikor a győztes tábornok végiglovagolt a
2399 XII | a faluban ehhez fogható gyümölcs sehol, még a szomszéd faluból
2400 XII | az a pénz, amiért annak a gyümölcséből még egyet megenném, mikor
2401 V | tulipánjaival s korsó alakú gyümölcseivel, és messze, mennyire szem
2402 XII | tűzre eme szerencsétlen gyümölcsfa: hogy ekképp kivágassék
2403 XII | csináltak az ágak között, s a gyümölcsnek csak a héját hagyták ottan.~
2404 XX | vezetett el utunk, miknek alját gyümölcsös narancsfák, gránátalma bokrok
2405 XII | pörölni. Háza mögött szép gyümölcsöskert volt, nagy gond látszott
2406 XX | ezalatt szolgájával tüzet gyújtatott a szabadban, s egy leterített
2407 XV | idegen papiroskazalba.~– Hol gyűjtötte az úr ezt a sok pénzt? –
2408 Egy | hallgatag utcákon, mint ki gyújtogatni indult, benézni az ismert
2409 XXIII | előtt a közösen kikötött gyűlhelyre értek a testvérek, még társaik
2410 XIX | Van okom rá talán: hogy őt gyűlöljem?~– De van nekem, ha kegyednek
2411 X | dörmögé a bátya, zsebébe gyűrve a tenger mellől jött levelet.
2412 XX | rajta!~…I. QVONDAM. REGIS. H…~A többi lekopva, letörve;
2413 XXIII | szellő, végigfodorítva a habokat; a Duna tükrében meglátszottak
2414 XXIII | gyermek, ki miatta, az ő háborgó ábrándjaitól vezetve hagyta
2415 XXIII | szegény”.~De volt a fiúnak egy háborodott eszméje, mely nem szűnt
2416 XX | rájöttem: hogy igaza volt.~A had folytán szüntelen magammal
2417 XXIII | emailgombos guttapercha ostorával hadonázva, jött hátulról egy matróz,
2418 XIX | egyszer úgy történt: hogy egy hadosztály éppen azon várost választá
2419 XX | Mikor a magyar kormány hadseregeket kezde toborozni, én is honvédnak
2420 IV | főtréfacsinálója volt a hadseregnek, később: hogy a törzsorvos
2421 IV | ilyen magamforma doktor a hadseregnél akárhány.~– Gyógyított-e
2422 XX | nincsen, vagy nagy hatalmas hadvezér, kiről egy-egy földrész
2423 XX | egykor királyok, világhódító hadvezérek szereztek maguknak, s miket
2424 XIII | barom, és éppen nem azért hagyám magamat grádicson föl- és
2425 XII | gyümölcsöt valaki a fán hagyhassa veszni, s megszólítám a
2426 VII | elvitte.~– Bizony nem is hagyhatom azt szó nélkül – hetvenkedék
2427 XII | De már ezt az öregem sem hagyhatta szó nélkül. Lekiált rá: „
2428 XII | legnemesebb fajúaknak, nem hagyhattam szó nélkül ez elhagyatását;
2429 XVII | és sírt keservesen.~– Ne hagyj el még – szólt átölelve –,
2430 XXIII | összevéve sem álmodtak, hát hagyjanak neki békét.~A dandy ügye
2431 XX | legközelebbi tanítványának hagyni, de aki dacára annak: hogy
2432 VII | kívül gyanús ember, de nem hagyom abba! elmegyek a vicispánhoz;
2433 XX | természet titkainak és az apák hagyományainak vizsgálatában, éjei világlátó
2434 XI | pohárt, hirtelen megállt; „hah, mi az? mi zörög ott künn?” –
2435 XVII | akarok-e emlékfürtöt fehér hajából.~Sokáig, igen sokáig, valahányszor
2436 XVII | mely ijesztő rémképeivel hajaszálait megfehéríté, elméjét is
2437 III | nekifeküdtek, alig győzték a hajcsárok onnan ismét tovább terelni.
2438 XVII | oly elvadultan néze rám, hajfürtjei szét voltak szórva, arca
2439 XVII | még tavaly hollófekete hajfürtökkel, és most ősz, egészen megőszült.~
2440 III | sértve, botjával duzmadtan hajigált a rendet nem ismerő csapat
2441 II | elszaladt az erdőbe, egy kardot hajítottak utána, azt felkapta s tovafutott,
2442 XX | buja termetének minden hajlása kitűnt a vékony selyemkaftán
2443 XX | hoztak elő a művészetekben: hajlékonnyá tevék az üveget, az ezüstöt
2444 VIII | visszaadta neki, oly közel hajlott arcával az érte nyújtott
2445 XX | csillag szerelmét egymáshoz, a hajnal és az esthajnalcsillagét,
2446 XVII | egész éjet együtt tölténk. Hajnalban útba igazított, megrázta
2447 V | legtetejéig felfutott a délignyitó hajnalka, s a víz színén úszott a
2448 XXIII | chevalier részére kezdének hajolni.~– Én, amint a csempészetet
2449 III | semmi hatalom előtt meg nem hajolt, jött légyen az felülről
2450 XXIII | boldogtalan fiú, társára hajolva, suttogá: „mindjárt ott
2451 XXIII | belefáradt karaván „az lesz a mi hajónk! – kiáltozák találgatva –,
2452 XXIII | szoktak téve lenni, majd a hajósuhanc jött hosszú nyírfasöprűjével
2453 XXIII | tetejéről –, állítsa kend meg a hajót! ott egy úr elvesztette
2454 XVI | más szerelmet, mint ez ősz hajszálak iránt, az édes gyermek szerelmét
2455 XVI | szívből, nem azt, mit szégyen hajt az arcba.~– Bár ne jöttünk
2456 XIII | egy mártír elszántságával hajtá le kebelére fejét, s kezeit
2457 XV | nevet.) Rögtön fogatott és hajtatott odább.~Pár nap múlva kirabolták
2458 II | parasztember, te szántasz, vetsz, hajtod az ökröt, én a teheneket
2459 III | porfelleg közt, izzadozva hajtogatja a három hajcsár a lomha
2460 III | országúton.~Egy falka sertést hajtottak felfelé.~Három hajcsár küszködött
2461 XX | lát lefutni, azt kérdi, ki hal meg; a muzulmán, ha csillagot
2462 XI | fölébreszteni, csöndes léptekkel haladék el mellette: mégis észrevett, –
2463 XXI | csikorognak.~Néha egy-egy roppanás haladja túl az orkán üvöltését,
2464 III | csorda mellett kurjongatva haladt a három hajcsár. A főhajcsár
2465 XVII | kezde lenni, s mentül tovább haladtam, annál kevésbé tudtam magamat
2466 XX | járunk.~Mintegy negyedóráig haladva e magos szálfák közt, miknek
2467 XIX | levél helyébe ő tette ama halálhirdető lapot, mit a legközelebbi
2468 XIX(1)| Halálhíreket rendesen ily nyomtatott
2469 XIX | legjobb, a legszeretőbb lény halálhírére…~*~Másnap csata volt. Reggeltől
2470 XX | nekimegy, szeme közé nevet a halálnak, s visszajő baj nélkül,
2471 IX | e zene mire való most? a halálnyögés gúnyolására.~– Ő maga kívánta –
2472 XX | bekísérték az élő lelket a halálon túli élet homályai közé,
2473 XIII | szót fogadtak.~Sárga Péter halálosan megbántva ment odább, esküdve
2474 IX | azt kínzani, homlokán a halálveríték gyöngyözött a belső kín
2475 XX | rajta, mint szárnyra kelt halászmadár, a távolság miatt alig észrevehető
2476 XIX | eltűnt e tekintet alatt a halaványság, nemes elpirulással kelt
2477 VI | hús és cserepcsíkon sült halból: hogy társam meg nem állhatá,
2478 IX | Tovább nem bírta mondani. A haldoklóhoz vezetett. Iszonyú görcsök
2479 IX | ott feküdt az ágyon, – haldokolva.~Ispánjai s nehány szomszédja
2480 XX | költő életéről, örömeiről és halhatatlanságáról.~Bizonyomra ott jobb dolga
2481 XXIII | szenvedett, vagy akár meg is halhatott. Bánatosan emlékezett mindenki
2482 XXI | földönfutók, legyenek koldusok, haljanak meg nyomorúan…~– Éljenek-haljanak
2483 VI | mellett elhaladva, valami halk éneklést hallottunk odabenn,
2484 V | hová mentek? – kérdé azután halkabban, s közelebb léptetett hozzánk.~–
2485 XIX | csatareggelen asszonysírást hall, annak rosszul esik az ágyúdörgést
2486 XX | erdők bömbölő zúgását lehete hallanunk.~Mire a völgy mélyébe leszálltunk,
2487 VI | forintot. Ott alkudtak a fülem hallatára az én jó lovamra, akit egy
2488 IX | valami új tréfa, valami hallatlan, képzelhetlen ostobaság
2489 VI | felől evezőlubickolás kezdé hallatni magát.~Egy csónak közelgett
2490 XXIII | szánalom meleg zúgása kezde hallatszani körös-körül; „szegény fiúk!”
2491 XXIII | körülte ide-oda letelepedve, s hallgatá a két menekült történetét.
2492 XX | bölcs és olyan vén!~Csendes hallgatással haladtunk egymás nyomában
2493 XX | borzalom elvette szavaimat, – hallgaték.~– Még e kő nem leend elég,
2494 XIX | örömünnep volt Emmire nézve. Hallgathatá szabadon hőse lelkesült
2495 XXI | apjukról beszél nekik. Figyelve hallgatják. S látja újra: amint bujdosnak
2496 XX | második századot éli. Napjai hallgató merengésben, a természet
2497 XX | utcára éneklik a dalokat, a hallgatóktól beszedik érte a fizetést,
2498 XIX | a leány oly figyelemmel hallgatta mindig. Keble szorult, pihegett,
2499 XIV | feküdtek egymás mellett, hallgatták a lázas éjszakákban egymásnak
2500 VIII | elszakadva, még hírt sem hallhat felőle.~Éjjel álma, nappal
2501 XIX | visszaszorítá az ifjú kezét, s alig hallhatóan rebegé; „igen, ó, igen.”~
2502 Egy | távol az éji őr kiáltása hallik, a fáradt ember benéz az
2503 XIII | mikor kézre kerülök, azt halljam: hogy nem kerestek.~– Tán
2504 VII | lopott csikónál.”~Perc múlva hallók a pandúrokat csörtetni a
2505 XVI | széles világba, sohasem hallottak róla többet, mint annyi
2506 XVI | a kardot, s dörgésit sem hallottuk még az ágyúnak.~– Hova nektek
2507 VI | elhaladva, valami halk éneklést hallottunk odabenn, a molnár nyugtalanul