| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Egy bujdosó naplója IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Part grey = Comment text
2508 XIX | át neki. Még a folyosón hallva lépteit, elébe futott:~–
2509 VIII | csókokkal és könnyekkel halmozá el. A férfi pedig titkon
2510 VIII | fogja ezután is, és meg fog halni bele.~Mint vándorol a zarándok
2511 XV | e végre adott százasokat halomba rakta, a marhákat, ahol
2512 VI | VI. A halottaiból feltámadott~S azzal csörtettünk
2513 XX | kényszeríték a koporsóból kivett halottat a galvanizmus csodahatalmával
2514 VIII | megpihenhessen, megvallhassa a halottnak, hogy őt egyedül szerette,
2515 XVI | kísérő alig tudott megválni a halottól…~A kopár országúton, szédelegve,
2516 XVI | mezején, szemei egy szép halotton akadtak meg.~A Bocskai-huszárok
2517 II | hozzád, s ottan élünk, ott halunk meg.~Sírva fakadtunk mindnyájan.~
2518 XX | szájához az ópiumot, arca annál halványabb lett, szemei annál merőbb,
2519 XVII | színből itt-ott látszik ki egy halványodó hársfa.~Az alacsonyabb halmok
2520 XIV | sebeit ápolák.~A magyar hamarább fölgyógyult, s aztán éjeket
2521 VII | dörzsölve jött be hozzánk, s hamisképpen hunyorítva félszemével,
2522 IV | tőle: „mikor adta utoljára Hamlet apját?”~Az ember kék-zöld
2523 IV | színész volt, hanem rossz, Hamletben ő volt a lélek.~– De már
2524 IV | doktoromnak sem híre, sem hamva. A saraglyában senki sem
2525 XX | beláthatni. Benn egy török dervis hamvai nyugszanak, ki akkor élt
2526 Egy | lett. A forgószél felkapta hamvait, szétszórta egyik országszéltől
2527 Egy | viharok.~Ez elesett óriás hamvának egy atomja voltam én is.~
2528 XX | liget, sötétzöld ciprus s hamvas platánfákból, mik közül
2529 XVII | észrevehetőleg elenyészett róla, még hangja is megváltozott, sőt reggel
2530 XVI | nők beleénekeltek csengő hangjaikkal a csintalan danába, kecsesen
2531 XX | szívét érzé táncolni, a hangok mindegyike keresztül-kasul
2532 VII | veszekedném! – ordíta az még hangosabban.~– De velem nem veszekedik
2533 XI | Én vagyok – hörgé az, hangtalan rekedt asztmával – adj ennem,
2534 VIII | bánat és rémület közt áll, hangtalanul, mozdulatlanul, elzsibbadva
2535 XII | bemeszelve, bekalamászolva a hangyák s más apró állatok bosszantására.~
2536 VI | rekettyés közül elkezde hangzani az „én vagyok a petri gulyás”
2537 XVII | kiomló vérével a feltúrt hantokat. Itt újra nekirohant, a
2538 VIII | gondolva másra, mint a szent hantokra, mik egyetlen földe annak,
2539 XI | éjek után le talált ülni a hantolásra, s ott elnyomta az álom.
2540 XIII | mondtam…~– Elmehet ön.~– Hány esztendőre?~– A mennykőt!
2541 IV | elfordult a világ, elszédültem, hanyattvágtam magamat az árokba. Úgy locsoltak
2542 IV | elkezdtek a kocsiderékba hányt szénában kopjáikkal turkálni,
2543 XVII | kifutott, szemei zöld karikákat hánytak a sötétben.~Az asztalon
2544 XVII | forogtak vadul, szikrát hányva. – Igen… a semmirekellő… –
2545 XX | mosoly, sem gyönyör, sem a harag pírja el nem riaszta onnan.~
2546 XVI | örömtelenül egymás mellett, egyik haragos szemölddel, a másik lesütött
2547 V | nyomunkba sietni. A vén csikós haragosan kapta még társam lovának
2548 XVI | ellökte őt magától, s a haragtól csengő hangon kiálta magasra
2549 XV | ez reá gorombán, mintha haragudott volna érte, hogy az ily
2550 XX | énekelni a müezzin – ez eleven harangja a mohamedánoknak – szomorú,
2551 Egy | könnyező szemekkel az esti harangszóra?~Eszembe jutott a fényes
2552 V | farkával, s egyet-egyet harapott, ahol gyöpöt talált. Az
2553 XXIII | félszája szegletébe, azt rágva, harapva elhallgatott, s míg a dandy
2554 XIX | sokat beszélt a leány előtt harcairól, szenvedéseiről, múlt dicsőségről
2555 XIX | az örömöt, a reményt. A harcok ideje lejárt. Az ifjú hősnek
2556 XV | népek aztán siettek felében, harmadában beváltogatni nála kárba
2557 IV | kis kurta paripán, kezében harmadfél öles dárdájával, hátán a
2558 XX | elhagytam Magyarhont, a harmadikban megláttam Iz Nik Mid hegyeit.~
2559 Egy | csatában veszett, másiké fogva, harmadiké nem tudni, hova lett; menyasszonyt,
2560 XVII | fia a harcban veszett, a harmadikról nem tud semmit.~Tavaly még
2561 XV | vándorlott volna, persze egy harmadrész árért.~Az embernek megtetszett
2562 XX | zászlója alá esküvém, mikor harmadszor kiegészíték, én már akkor
2563 XX | leveleiről csepegett a hűvös őszi harmat, a fényes szentjánosbogár
2564 XIX | reggel halva találták mind a hármat.~Rájok nézve az élet sorsa
2565 XVII | festve már az őszi deres harmattól, a sötét száraz színből
2566 XV | bicsaklott csak el, negyve – harmi – huszonötöt akartam mondani.~–
2567 VI | mégy, szolgám, hova mennél? harminc mérföld ide az a hely, ahol
2568 V | Gergő nótája, a vőmé, akit harminchárman láttak agyonverve, agyonlőve,
2569 XX | valami éneket kezdtek, valami harmóniátlan bántó dúdolást, s amikor
2570 XXIII | kiáltozák találgatva –, az a háromárbocos, vagy az amott, kettős födelével, –
2571 XII | azt voltaképpen megtudni. Háromféle paszusa volt, mindenikben
2572 XV | a bankóproviánt, dacára háromhéti marokkal-szórásnak. Még
2573 XX | határain túl kétszeresen, háromszorosan, bekísérték az élő lelket
2574 XVII | látszik ki egy halványodó hársfa.~Az alacsonyabb halmok csíkos
2575 XVI | énekelni, valamennyien utána harsogták, és a jelen volt nők beleénekeltek
2576 VIII | jókedvű csaholással, végre hasán csúszva odalapult hozzá,
2577 XX | eszméket, mik az őrültséghez hasonlatosak, szeretnék gazdag lenni,
2578 XXIII | kalapjára, mely szembeszökő hasonlattal bírt egy lefűrészelt fenyővéghez.~
2579 XX | csúfság volna őt fűhöz, fához hasonlítani; még angyalt nem láttam,
2580 XX | idegzetes, – elhagyok minden hasonlítást, csúfság volna őt fűhöz,
2581 XX | asztalt helyezett előmbe, hasonlóul megrakva gyümölccsel, sherbethkorsóval
2582 XX | teljesülni fog, de neked nem használand semmit.”~Elbúcsúzásom előtt
2583 VI | velünk őrségül, akiket nem használhattak ütközetben.~Egy este megláttam
2584 XV | magyar bankjegyeket ezentúl használni nem szabad, hanem be kell
2585 XVII | míg a kolompos ártány, használva ellenfele pillanatnyi megzavarodását,
2586 XV | érjen semmit, ezáltal szép hasznot gerjesztve az uzsorásoknak.
2587 XX | részegítő ópiumillatot. Háta mögött három bajadére állt,
2588 XX | alatt megtarták rejtélyes hatalmukat, országok dűltek, koronák
2589 XX | megmérhetetlenség, időben, térben és hatalomban.~E hét aeon segélyével teremté
2590 IV | füléig, sírt és kacagott, a hátamra borult (mert elöl nem fért
2591 IV | Kövesdre, s beszélt egy határ anekdotát a szabólegényi
2592 XXI | éhezve, dideregve. Egyiket hátára vette a nő, másikat kezénél
2593 XXIII | jelszó, mellyel az idegen hon határába léptek.~Nem várta ott őket
2594 XX | meghosszabbíták az emberéletet rendes határain túl kétszeresen, háromszorosan,
2595 XVI | a búcsú nélkül elhagyott határba, szíve úgy szorult, úgy
2596 XVII | múlva akadtak rá a szomszéd határban egy mély kútban, a fejsze
2597 VIII | néhol a poroszlók kiverték a határból, idegen házak küszöbén költötte
2598 XI | tekintetemmel.~Másszor a határdombon találtam aluva, fárasztó
2599 XXIII | lehetett; mert útleveleik határnapja Sztambulba érkeztükkel letelt,
2600 XXIII | szelídebb, nem akart átmenni a határon, de bátyja addig beszélt
2601 XXII | bankjegyeket beadni kényszerítő határozat, csak még Rimaszombatban
2602 XX | emésztő, álomrabló vágyakat, határozatlan, születetlen, vajúdó eszméket,
2603 XXIII | ki: hogy az elmenetelre határozott időn túl a folyamodókra
2604 XIV | aggódva tudakolandó: mit határoztak a beadott folyamodásra?~
2605 VI | egymást jól megdöngették, azt határozták, hogy holnap reggel majd
2606 Egy | mindég visszatértem a határról, nem bírtam elhagyni ezt
2607 VIII | elesett, – valahol a székely határszélen; és elindult: hogy fölkeresse
2608 IV | megtudtam: hogy e hetman horvát határvidéki lakos volt, s mint ilyen,
2609 VI | mellett, s gyönyörködik a hatásban, mit azon rémséges jelenetek
2610 XVII | fától elcsalni, melynek a hátát megvetette.~Végre háttal
2611 XXIII | ruhákban. Az egyik fennült, hátával a karfának támaszkodva,
2612 XX | külszíne rajta a pórlelkekre ható ámításnak, öltönyén semmi
2613 XX | Isten a világot alkotá, a hatodikon teremté az embert, a hetediken
2614 XVII | helységek tornyait kerülni, hátra-hátranézve, mint tűnnek el egyenként
2615 V | dereka szüntelen mozog. Hátra-hátraveti magát, a kantárt hosszúra
2616 XX | ozmán hatalom azóta mindég hátrább szorult, most alig áll még
2617 XX | látszanak remegni.~Amint a költő hátradűlt, egyike a bajadéreknek előlépett,
2618 V | is, néha előre-, másszor hátraesett, de a súlyegyent sohasem
2619 IV | mondvacsinált szerepét, hátrafordulva hozzá, azt kérdezém tőle: „
2620 XX | argyla borostyánköve, feje hátrahanyatlott karjára, az ópium gyönyörélvezetes
2621 XVII | egy-egy nyommal közelebb hátrál hozzá, kivicsorított fogait
2622 IV | úrnak – förmedt rám a kozák.~Hátratekintek. Az én doktoromnak sem híre,
2623 X | hordasson ki az őszi alá hatszáz szekér trágyát. A faiskolából
2624 XVII | hátát megvetette.~Végre háttal fordul felé a farkas, s
2625 XXIII | sima víztükrön, mint valami hattyú?…”~Szegény fiúk, alig gondoltak
2626 XVII | ravaszul visszafordítva, hátulsó lábaival felhányja a földet,
2627 V | utolsó toronytető is eltűnt a hátunk mögött, előttünk azonban
2628 XVIII | három nap, három éjjel a havon. Ilyen időben a vadászt
2629 XI | országban, kit egyszer-másszor „hazaárulónak” ne nevezett volna, a legkisebb
2630 XX | Nagy emberek jöttek ismét e hazába, kik fejeikkel a csillagok
2631 IX | jókedv soha sem fogyott ki házából, kapuja tárva-nyitva állt
2632 XX | azokat meg nem magyarázza.~…~Hazaérkezve, legelső dolgom volt a mágust
2633 V | volt. Majd elmondom, ha hazaérünk, de most száraz a torkom,
2634 XXII | rozsnyói paraszt ballag hazafelé a vásárrul; felesége künn
2635 XVIII | Mégpedig kettőt – folytatá a hazafi. Egyiket idehozattam önnek.~
2636 XVIII | a parancsnok s odaadta a hazafinak. Az örült neki, mint a gyerek.~
2637 XVII | az elszórt falvak, fehér házaikkal, karcsú tornyaikkal; a keletnek
2638 XXIII | azt mondád: ott mindenki hazájára talál.~– Ó, igen.~– Úgy
2639 XXIII | kiknek megengedtetett: hogy hazájukba visszatérjenek. Azt kérdem
2640 XXI | A vihar ordít. A katona hazaképzeli magát. Látja gondolatjában
2641 XVII | ország volt egykor az én hazám.~Mellettem az erdős hegyoldalból
2642 XVII | pompás ugyan, mint volt ősi házam, hol sokszor meglátogattál.
2643 XX | eljegyzett mátkámat s egyetlen hazámat, nem érzék semmit, csak
2644 XI | mellettök, visszafordult, hazament, ott bezárkózott szobájába,
2645 VII | keresnek! soha sem volt az én házamnál kenteken kívül gyanús ember,
2646 XVII | azon utcába, hol leégett házának kelle állani, s méginkább
2647 I | Sok keresés után ráakadt házára. Egy ágyúgolyó keresztülütötte
2648 XXIII | boldogabb, tengeren túli hazáról semmivé volt téve.~Nem volt
2649 III | boldog embernek, ki most éve házasodott meg, azóta mindég mézesheteit
2650 Egy | egymástól féltükben nem mernek hazatérni, láttam a fekete ruhás nőket,
2651 XXIII | vesztett, nyomorult lőn és hazátlan.~Az urak beszédeket tartottak,
2652 XVII | kenyeret terem, s leégett házától távol egy megmaradt béreslakban
2653 XIX | helyreállását várta, hogy őt hazavigye családja körébe. Második
2654 I | azóta visszatelepülni.~A házfalakon mindenféle gaz nő, az is
2655 Egy | kapun belől ugatott a vén házi eb, a csendes utcán egy
2656 XVII | Így vigasztal engem az én házigazdám, s izzadságos munka szerezte
2657 XVII | csillámlik, valami kis elrejtett házikó van ottan, előtte keskeny
2658 XVII | engedte beverni, az egész házikót sűrűen benőtték a vadborostyán
2659 VIII | mozdulatlanul, elzsibbadva a háziúr leverő tekintete előtt.~
2660 XIX | választá állomásul.~Minden háznak jutott vendége, Emmiékhez (
2661 VII | bizonyságaul: miként ő az úr a háznál.~Vezetőnk nehány szót dörmögött
2662 XVI | Elmondom a regét az elpusztult házról és a két szép lányról, akik
2663 I | ember ásót vett kezébe, házrul házra járt, a holtakat,
2664 XVI | Elmentek szó nélkül az apai háztól, senkinek sem mondták: hová,
2665 XV | egyébből nem, passzióból hazudott, második természetévé vált
2666 V | tanyára. Nem szokásom a hazugság, de magam is alig hiszem,
2667 XII | keserves időkben? úgy volt a házunknál, mintha tulajdon hozzánktartozó
2668 VII | becsületes embert. Kentek házvizsgálatot tartanak, csak azért, hogy
2669 VII | a perzekutor, addig ide házvizsgálatra nem jőnek.~…~Három hétig
2670 XVI | történt e várossal és e házzal és azokkal, akik itt e házban
2671 XXIII | jött.~– De uraim, dámáim – hebegé –, ez az egyik halálos,
2672 XIX | ért ön? – kérdé a leány hebegve, s majd sápadt, majd elpirult.~–
2673 XX | Ismidnek nevezik.~Nyolc hegyből áll e kis tartomány kiterjedése,
2674 XVII | vándorolni messze, messze kéklő hegycsoportok felé, sehol meg nem állni,
2675 IV | fel voltak hajtva, a körme hegyéig értek, míg a hosszú fecskefark
2676 XXI | vasak találkoznak szívében hegyeikkel.~De fölébred a tábor, –
2677 XX | harmadikban megláttam Iz Nik Mid hegyeit.~Úgy jöttem ide, ahogy a
2678 XX | ért itten össze, csak e hegyeken keresztül lehetett idejutni.~
2679 XXI | üvöltve fut ismét odább hegyen-bokron keresztül, hajtva, kergetve
2680 Egy | magas sírdombokat, bejárni hegyet és völgyet, a futó folyamok
2681 XXI | körülvették, fegyvereik hegyét testének szegezve s parancsolák:
2682 XVII | neki! –, s úgy vágta a kést hegyével az asztalba: hogy keresztülment
2683 XVII | száját összecsukta, s füleit hegyezve, fölemelé fejét, míg a kolompos
2684 Egy | Eszembe jutott a rengeteges hegylánc, a kis fehér falvak kilátszanak
2685 XVII | növények.~A kolostor előtt a hegymagasban hosszú planírozott síkság
2686 XVII | tornyaikkal; a keletnek fordult hegyoldalakban a világoszöld szőlők.~S
2687 XVII | tépte, s azután rohant föl a hegyoldalnak, elöl a vezérkan, vérben
2688 XVII | felkapaszkodni meredek hegyormok csúcsára s ismét lekúszni
2689 XX | után lehetett, midőn egy hegytetőre fölértünk, a nyílt, világos
2690 XII | s a gyümölcsnek csak a héját hagyták ottan.~Minthogy
2691 XII | fiatalabbak kikarózva, a gyengébb héjúak tövissel és mohával beburkolva
2692 XX | szó volt olvasható rajta:~HELE…~…~VTROVE. DIGNA. CONJVGE.~…~
2693 XXII | Rimaszombatban nem.~Ott helyben éppen vásár levén, minden
2694 XX | szerelemféltést tárgyazó helyek valódi inspirációval és
2695 XVII | kolostor környéke legkedvesebb helyem.~Fél napig elfáradok idáig:
2696 XX | homokot hinte ruhájának azon helyére, melyet piaszterem érintése
2697 XXIII | szívességet cselekedni?~Az utazók helyeslőleg kezdtek beleszólni, a „szegény
2698 XX | a szerecsen egy asztalt helyezett előmbe, hasonlóul megrakva
2699 XIX | s csak egészsége teljes helyreállását várta, hogy őt hazavigye
2700 XVII | sietve, sietve! A távol helységek tornyait kerülni, hátra-hátranézve,
2701 I | vándoroltunk keresztül a szomorú helységeken.~Az utcákon nem vezetett
2702 XV | végig szomorkodta az ismerős helységeket, a leverő hírek között terjegetve
2703 XXIII | vidrabekecses férfiúval, ki is a helyszínre érkezvén, zsebébe dugta
2704 XXIII | viszont az öreg urak igen helytelennek találák: hogy egy alárendelt
2705 III | kinek egész Pesten csak egy helyütt tudtak szájízére főzni.~
2706 IV | Leghelybehagyhatóbb tanács volt ily helyzetben jó lelkiismérettel előrehaladni.~
2707 XV | kisegítendő ebből a bánatos helyzetből, ez a másik derék ember
2708 XX | volt födve, s tornya nem hengeridomú, mint a minaretek, hanem
2709 XX | ismeretes, míg az én nevemet Herbad (tanítvány) Athanielnek
2710 IV | magyarul, s innen egy orosz herceg magánszolgálatába állva,
2711 XX | II. Ismael Asmái~Három hete volt már, hogy elhagytam
2712 XX | festi azt olyszínűre minden hetednapon.~Eredetét a hajdani Mágusoktól
2713 XIX | sokáig feküdt seblázban. Élte hetekig nem volt bizonyos, s midőn
2714 IV | bennünket, odafordulék a hetmanhoz, ráköszöntve a kulacsot:~–
2715 IV | doktor vissza akarván adni a hetmannak megfoldozott csurapéját,
2716 XVII | mely kinn szokott hétről hétre éjszakázni, s arra tarték,
2717 XVII | magamban, mely kinn szokott hétről hétre éjszakázni, s arra
2718 XX | közt az írás szavaiként hétszáz évig élt egy, már maga is
2719 XII | meghallgatja, elmondom. Ezelőtt két héttel, mikor ez a körte érni kezdett,
2720 VII | hagyhatom azt szó nélkül – hetvenkedék a csaplár, s elkezdett a
2721 XVII | márvány faragványi szétszórva hevernek a cserje között, a meztelen
2722 XX | összevissza kúszott a rendetlenül heverő köveken.~Itt megállt a mágus,
2723 XX | fejeikkel, jobbra-balra dülöngve hevertek a magasra megnőtt fű között.
2724 XIX | kardcsapások közé, ott a heves viadalban, egy nagy sebet
2725 II | éhséget, a szomjat, a déli nap hevét, még félelmet sem mutatott,
2726 XIII | nem akarja ön magát egy hiábavaló ringy-rongy versért becsukatni?~–
2727 IV | benne s ötödnapos kenyér.~A hibari erdők egyik mellékútján
2728 XIV | járhatott annyiszor? Esőben, hidegben miért jelent meg rendesen,
2729 XXIII | is meghalt. Ínség, éjjeli hidegek, rossz eledel, szégyen és
2730 XX | sem a törökök babonáit; hidegen tekinte rám, amint megálltam
2731 XV | mosolygott, pedig szeretett volna hidegvért komédiálni, végre előrukkolt
2732 IV | felvesszük szekerünkre, azt hiheti, aki meglát, hogy ő fogadott
2733 II | meghasogatva, zsinóros egyenruhák, hímezett finom fehérneműk, s a sok
2734 V | sáserdők sötétzöldje ki volt hímezve a legtarkább mocsárvirágokkal,
2735 XX | egy vele átellenben levő hímzett párnára.~Alig szedtem magam
2736 XVI | mehetek többé, nekem senki sem hinné el, mint teneked, hogy nincs
2737 XX | hitetlen!” s azzal homokot hinte ruhájának azon helyére,
2738 XIX | percben a kapuhoz ért a hintó. A férj leugrott, leemelte
2739 XX | Légy nagy ember…~ ~*~A hír- és gazdagságkereső ifjú
2740 II | Elolvastam végtől végig, még a hirdetményeket is, leghátul bitang jószágok
2741 XXII | Minden városban ki volt már hirdetve a magyar bankjegyeket beadni
2742 XV | ismerős helységeket, a leverő hírek között terjegetve azt a
2743 XIII | kegyetlenebb, mint képzelém. Ön híremtől akar megfosztani. Inkább
2744 XX | legszegletében Európának s hajdani hírének, s az itt-ott elmaradozó
2745 XIII | magamat. – Én vagyok az a híres Sárga Péter!~– Nincs szerencsém
2746 VIII | kívánt.~– Menjen kend, Isten hírével – mordult rá a hajdú, senki
2747 Egy | keresve az eltemettek közt híreveszett férjét, és bujdosó férjet,
2748 II | hónapok múlva egyszer egy hírlap akadt kezembe. Az első volt,
2749 XI | csinált, kiíratta nevét a hírlapokba, s nem volt egy lakoma,
2750 XVII | könyv nem volt a kezemben, hírlapot nem láttam, emberrel nem
2751 VIII | hölgy nem bírta hinni, sem a hírnek, sem szívének: hogy kedvese
2752 XIV | halavány csonka hős, s midőn a hírnök elmondá, amit látott, amit
2753 VII | uram, azzal az örvendetes hírrel költve fel bennünket; miszerint
2754 II | fátum, kiben vakbuzgóan hiszek, még azokat is megvédné
2755 XX | leolvasni, mi van odaírva. Azt hiszik: a holdból esett ide az
2756 Egy | kötelék, családviszonyok, hit, vallás, törvények, tulajdon, –
2757 XII | lélek ne volna.~– S hogy híták azon embert?~Nem lehetett
2758 XX | engemet szeretni, azon erős hitért, mellyel transzcendentális
2759 XX | gyaur! verjen meg Allah! te hitetlen!” s azzal homokot hinte
2760 XX | mikor én gyermek voltam, úgy híttak, most már csak Ismidnek
2761 XXIII | eltölté lelköket általa. Hitték: hogy az mind úgy fog történni.~
2762 V | nyakára lehúzta magát s hiúzi szemekkel kémlelte a törést,
2763 XX | katedráról, melyre meg voltam híva, s éjeket, napokat tölték
2764 XVII | VI.~A hivatalnokoknak jutott amnesztia után első
2765 VIII | zaj megszakad, az úrnő a hivatalos férfi elé lép, s jelenléte
2766 IV | Valamelyik tiszt ajánlott e hivatalra, kinek Nagyváradon nagyon
2767 XVIII | feleséget, gazdaságot és hivatalt, s künn tanyáz három nap,
2768 XX | látszott, hogy nem tartja hivatásának velünk jőni.~Én egyedül
2769 XVI | nem volt a nőknek egyéb hivatásuk, mint hogy megtagadva nemük
2770 VIII | A táncvigalom közepett hívatlan vendég jelen meg az orgiák
2771 XIII | ringy-rongy”.~A parancsnok hívatta az őröket.~Az önvádlott
2772 IX | egyébkor.~– De hát mért nem hívattak orvost?~– Megtiltotta, azt
2773 VI | Én meg sem mozdultam, azt hivék: hogy halott vagyok, s nem
2774 IX | gyors, szapora szóval. – Hívjátok vissza. – Mulassanak. –
2775 XIX | feleségének halálát hirdeté, hívogatva a rokonokat és ismerőket
2776 XIX | hazulról – monda. – Tele édes hízelgéssel, tele üdvözlettel, bizonyosan.~–
2777 VIII | álmodott, a könnyező, búsongó, hízelgő asszonnyal, még reszketett
2778 XV | tudja szánom a népet.~– Hjah! aki szánakozik, abból nem
2779 XV | mit ád érte a pénzváltó?~– Hm. Csekélység. Százért csak
2780 VIII | mondtak elménc ötleteket, a hóban, sárban evickélő koldusra,
2781 XIX | egészen másnemű ostromok és hódítások közben, mind minőket puskaporral
2782 VIII | örömtelen szerelmével a fájdalom hölgye, az álmaiban látott sír
2783 XXIII | odafutottak az érzékeny hölgyekhez, megszorongatták kezeiket,
2784 XVI | megalakult a nőzászlóalj, saját hölgytisztjeik voltak, kik a viganó tetejébe
2785 XIX | bonhomiával kérdé tőle: „Apropos! hogymint van kegyed felesége?”~Az
2786 XVII | tökéletesen besötétült, a holdat elfogták a felhők, s én
2787 XX | van odaírva. Azt hiszik: a holdból esett ide az a kő, vagy
2788 XX | viseltetnek iránta.~Még egy holdforgás, még egy csatakör, és én
2789 VII | lehetett, midőn egy többszáz holdra terjedő kukoricaföldet elhagyva,
2790 XX | alaknak látszott, a rásütő holdvilágban arca oly fehérnek tetszék,
2791 XVII | magamat tájékozni.~Csöndes holdvilágos este volt, az óriási bükkfák
2792 XVII | harmincéves, még tavaly hollófekete hajfürtökkel, és most ősz,
2793 XX | aludt az ópiumtól mélyen.~Ha holt lett volna, tán fölébredendett
2794 XX | ismét kiszabadult, s Putifár holta után ő és Zuleicha ismét
2795 I | kezébe, házrul házra járt, a holtakat, ahol találta, ott eltemette,
2796 II | urát és úrnőjét megtalálta holtan egy árokban, később a ráhajított
2797 XIX | nő lépett ki az ajtón… A holtnak hitt feleség…~A kedves,
2798 XX | e maaneet (egy átlátszó hólyag, virágmagvakkal, színes
2799 XX | jeléül, azután az átlátszó hólyagborítékon keresztül elkezdé annak
2800 XX | lelket a halálon túli élet homályai közé, építének templomokat,
2801 XX | megmozdulni, fölnyitni tört, homályos szemeit s merev idegeit
2802 X | eltűnt az olvasó szeméből, homlokáról a ránc lesimult. Odaadta
2803 XX | a legnagyobb veszélynek homlokegyenest nekimegy, szeme közé nevet
2804 VII | elhagyva, egy szakadékos homokdomb által félig rejtve tartott
2805 VII | az itt legmagasabb part homokdombjaitól eltakarva, körülültetve
2806 V | néha egészen elmerül.~Egy homokdombon ült egyedül, magasra fölemelt
2807 XX | között, s a falvakon túl egy homokos, itt-ott pálmákkal benőtt
2808 VII | a kutyák előtt, kalapját hóna alá vette, mutatóujjával
2809 XX | ifjú visszajött elhagyott honába, s most egy félreeső egyszerű
2810 XIII | nagyság~Minekutána három hónapig bujdosott erdőkben, mocsárokban
2811 XX | idegenszerű külsejét azon honban, hol a falakat nem festik
2812 XIX | számára. Ő maga nem levén honn, a levél Emmi kezébe került.
2813 XXIII | előttük azt a tengeren túli hont oly ragyogó színekkel, mint
2814 IV | áttért Thália zászlója alól a honvédekhez. Ő is osztotta e sorsot.
2815 II | tovafutott, nem messze bujdosó honvédekre akadt, azokkal nekiindult
2816 XX | hadseregeket kezde toborozni, én is honvédnak állottam, mielőtt a legelső
2817 XVI | szöszke a másik, mindkettő honvédruhában.~A társaság vígan volt már,
2818 XVI | tivornya alkalmával több fiatal honvédtisztek között két szép gyermek
2819 XVI | társaság nevetett rajta. Egy honvédtiszten, ki csók miatt sírva fakad…~–
2820 VIII | zúg a förmeteg, s veri a hópelyheket arcába, hogy az ebek végigkísérik
2821 XVI | szénporból fekete árnyalakokat hord szét a laktalan éjszakába.~
2822 III | felesége csaknem tenyerén hordá, nemrég kisfia született,
2823 II | szánta nejét oly sivatag úton hordani, s elvált tőlünk a falu
2824 X | felejtse megugaroltatni, hordasson ki az őszi alá hatszáz szekér
2825 Egy | Gondolatai messze-messze hordják vágyakozó lelkét, keresztül
2826 XIII | rejtőzködött egy tízakós hordóba befenekelve, és ismét háromig
2827 XIII | lehengergettetni egy pálinkaszagú hordóban, hogy mikor kézre kerülök,
2828 XII | kedvét, mert ha tenyerünkön hordoztuk volna is, egész nap lógott
2829 XV | emberek ismét kétségbeesve hordták hozzá pénzeiket, könyörögve,
2830 XXIII | brigg, mely a Boszporuszban horgonyoz, ingyen átszállítandja oda.
2831 XXIII | hajó nem mehetett tovább. Horgonyt kelle vetni.~Az éj rendkívül
2832 XIX | nézve. Hallgathatá szabadon hőse lelkesült szavait, remeghetett,
2833 III | hasonmása…~…A tikkasztó nyári hőség alatt, porfelleg közt, izzadozva
2834 V | leveleivel dacolva a megölő hőségnek.~Eleinte egy szekérkerék
2835 XX | szinte megcsattant a rózsás hőségtől.~A költő arca kéjtől látszott
2836 XIX | harcok ideje lejárt. Az ifjú hősnek csak mint eltűnt álom, jutott
2837 XX | s az itt-ott elmaradozó hősök és szentek sírjai mutatják
2838 V | Tovább mentünk felé két óra hosszánál, s még mindig oly messze
2839 XVII | hegyoldalban látszik egy hosszas táblában fiatalabb erdő;
2840 XX | szomorú, egyhangú esti dala hosszason hangzott el a város fölött,
2841 XX | gránátalma, mellette egy hosszúnyakú ezüstpalack, meg egy igen
2842 V | Hátra-hátraveti magát, a kantárt hosszúra eresztve, néha nem is ül
2843 XX | lelki mértékletesség mesés hosszúságra nyújtja a rejtélyes lények
2844 XI | lakomákon, sem a csatákban hőstetteivel, nem látta őt többé senki
2845 XVI | áldozatra, amit fegyver éle hoz elő a szívből, nem azt,
2846 XV | meggazdagodott.~A fátum ekkor hozá össze azzal a másik derék
2847 XXIII | ereje, de mégis haza akarta hozni testvérét. Addig, úgy monda,
2848 VI | asszony – úgymonda – újságot hozok, ezek az atyafiak látták
2849 V | keresztülhajtott sertések hozták ide Szerbiából sertéik közé
2850 II | magamat is odacsukatom hozzád, s ottan élünk, ott halunk
2851 XXIII | ország kormánya jónak látta hozzájuk kegyelmesnek lenni, ne legyen-é
2852 VII | hogy amihez szép szerivel hozzájutnak, eldugdelveddeljék. Kentek
2853 XV | tulajdonosai csak egyszer is hozzájutottak volna.~A derék embernek
2854 XIX | rokonai is úgy akarták: hogy hozzámenjen. Az ember nem volt szegény,
2855 XII | házunknál, mintha tulajdon hozzánktartozó lett volna. De hiába kerestük
2856 XX | megnyugovék. A zend mitológia hozzáteszi: a hetediken teremté Meithras
2857 II | mindenkinek megmutatta, hozzátéve: „akkor nem volt ily szomorú”.~
2858 IV | foldozás közben saját térdéhez hozzávarrta.~A hetman még egyet húzott
2859 XX | minőnek most látszik, csupán hozzávetőleg többnek kell lennie százötven
2860 XXIII | pincérre lármázott: hogy hozzon újra a tálba, az ugyan elment,
2861 XIX | tiszteletadásra. Meghalt a hű nő, a szerető anya, miként
2862 XVII | szív. A fák levele sárgult, hulladozott, a napok rövidültek.~Sok
2863 I | ijesztő kiáltással, – a hullakeselyűk…~
2864 XX | fővel, távolabb a Pontus kék hullámtükre fogta el a láthatárt, itt-ott
2865 V | felfordított alakjával a hullámzó délibáb csalóka vizében
2866 XX | aláragadtatnak.~– Tudod-e, miért hullanak ezek mind nyugatról keletre?~
2867 XIX | mintha e könnyek balzsamként hullanának szívére s enyhítenének ott
2868 XX | percben lábaim elé érzém őt hullani s érzém megragadott kezemen
2869 XVII | tetejéről az áfonya és a som hullatják alá dércsípte fekete és
2870 XX | országok dűltek, koronák hullottak, népek vesztek el, csak
2871 XXIII | emelve s a kormányos egy hunyorítására, amúgy véletlenül úgy feltaszítá
2872 XIX | hivatalbeli ember, hamis, macskai hunyorítással szopta be ajkait, s gúnyoló
2873 VII | be hozzánk, s hamisképpen hunyorítva félszemével, monda:~– Már
2874 XV | mellyel azokat az inas hurcolgatta s ama titkos csörrenésről,
2875 XXIII | kitenni!” és lőn szidás, hurítás és gorombáskodás a corduroy
2876 XX | kezeivel elkezdé a mandolin húrjait megszólaltatni, s ajkait
2877 V | megálltak egy pillanatra hűs vizet inni, fejünk fölött
2878 VI | csapott számunkra bográcsos hús és cserepcsíkon sült halból:
2879 VIII | csúszva odalapult hozzá, s hűséges, örvendő szűköléssel feküdt
2880 VI | ottveszett, zászlóját négy huszár mentette meg, s mint később
2881 II | férfi arcát lehete látni, huszáregyenruhában, email festésben…~A lap
2882 II | emailban festve, nyalka huszárruhában. Rá lehetett benne ismerni
2883 XV | menjen odáig, annyi mint a, húszat én is adok érte, az úr nyer
2884 XVII | kisfiúkat elragadozzák.~Tízével, húszával járnak, s némely faluból
2885 VI | komáromi sáncokban, ahol huszonnégy fontosokkal lőttek, egész
2886 XV | kupec elszörnyűködött. Ő huszonötért szedte mindenütt.~– Az lehetetlen –
2887 XX | fák leveleiről csepegett a hűvös őszi harmat, a fényes szentjánosbogár
2888 XX | csillag!”~Reszkető vonaglással húzám ki kezemet a bajadéréi közül,
2889 IX | csinált, mintha éppen fogat húzatott volna, a vén klarinétos
2890 XVII | véresen lelógó tépett füle húzná féloldalra.~A többi farkas
2891 IX | egyebet soha sem fognak húzni.~Útitársammal együtt előre
2892 XVII | Mivé lettél!~Az ember félve húzódott tőlem. Megfogta kezemet
2893 XI | az gyanúsan, szótlanul húzódozott tőle vissza, egy nagy bot
2894 XXIII | tenyeres-talpas legény, köteleket húztak ide-oda, lépkedtek a bámulók
2895 XX | bajadéréi közül, s odább húztam magamat tőle: hogy ne érjek
2896 IX | tornácban éppen az ő nótáját húzzák. Ilyenkor már széles kedve
2897 IX | frisset, – azt a frisset húzzátok rá. – Táncoljatok. – S még
2898 XVII | felét itt tölthessem. Alig Iátok itten embert, azt is százölnyi
2899 XVII | álló sötétkék felhőtől, idább a Bükk rengetegsége, vörösre
2900 Egy | zokogó cimbalmán, az ott iddogáló lehúzza mélyen szemére karimás
2901 XXIII | szalonkák sírva-ríva csapongtak ide-amoda a víz színe fölött, s a
2902 XXIII | más jött vissza, akinek ideája sem akart arról lenni, ami
2903 XX | homályos szemeit s merev idegeit megrázkódtatni, s elkékült
2904 VIII | jövevény –, kísérői is mind idegenek. Valaki lehet tán: ki hozzá
2905 XX | iparkodva eltakargatni az épület idegenszerű külsejét azon honban, hol
2906 V | paripa meg-megrázkódtatá ideges bőrét a fájdalom miatt,
2907 XX | jósálmokat mondatának elaltatott idegkórosokkal, betegeket gyógyítottak
2908 XX | volt ez!~Karcsú, lenge, idegzetes, – elhagyok minden hasonlítást,
2909 XX | sápadtság, mit az ópium, az idegzetesség, a gyönyörök és a költői
2910 XVIII | folytatá a hazafi. Egyiket idehozattam önnek.~Egy parasztszekérről
2911 XIX | örömöt, a reményt. A harcok ideje lejárt. Az ifjú hősnek csak
2912 XVI | nedves.~…~Élt a forradalom idejében egy fiatal zászlóaljparancsnok,
2913 XX | hasonlított egy filozófhoz a mórok idejéből, mint varázslóhoz.~Belépnem
2914 IX | ígérte: hogy főbe lövi, ha idejön. Neki kedve van meghalni,
2915 XX | bámulandja a világ, aztán idejössz majd te is. La illah, il
2916 XX | ősapának, valami baj miatt idejött a király és vezérei, de
2917 XX | hegyeken keresztül lehetett idejutni.~Egy óriás cédrusfenyő tövében
2918 XVII | sík pusztáin töltém, őszre idevetődtem Felső-Magyarország hegyes
2919 VI | rémséges jelenetek elmondása idéz elő az arcokon, miket ő
2920 XVIII | Útitársam~Az általános idézés következtében ő is feljelenté
2921 XIX | mit férje utáni aggodalma idézett elő.1~A leány, míg olvasá,
2922 XX | történt. Saját szavait fogom idézni, úgy amint azokra emlékezem…~…~
2923 XX | költői lélek egyesült erővel idéztek föl reá; fekete szakálla,
2924 XVIII | nyúlra meg az őzre. Az ilyen időért a vadász imádkozni szokott.
2925 III | mind a három arc régi jó időkből ismerősöm volna.~Az a magas
2926 XX | vagy az özönvíz előtti időknek, vagy tán messzebb az emberi
2927 XVII | ismerőinkről, az elmúlt időkről, jövendő jobb napokról.
2928 V | pólálva, jobb kezében egy idomtalan nagy csákányt lógatott,
2929 V | Az ember ült rajta nagy idomtalanul, nyaklott jobbra is, balra
2930 XXIII | az elmenetelre határozott időn túl a folyamodókra semmi
2931 I | magának visszatérni nagy időre. Sok keresés után ráakadt
2932 XXIII | magyar, nincsen haza!” Az ifjabb testvér, a szelídebb, nem
2933 XIX | kert virágai között. Az ifjúnak úgy tetszett, mintha az
2934 XX | Abu-Shirzad-Eddin, amióta ifjúsága elmúlt, sohasem nevetett,
2935 XVI | esni a harcban.~…~A leány igazán sejtett.~Szeged alatt a
2936 XV | ránéz, nem volt szokása igazat mondani soha, még tréfából
2937 IV | miszerint, hogy magát mint igazhívő keresztyént mutassa be a
2938 XVII | bojtár által magamat útba igazítandó.~S azután ismét elmélyedtem
2939 XVII | tölténk. Hajnalban útba igazított, megrázta kezemet, megölelt
2940 XVII | szíves, földi, eltévedtem, igazítson útba, – s hogy még sikerültebbé
2941 V | téged ott láttak halva.~– Igazok volt. Majd elmondom, ha
2942 XVIII | Azzal se tudok én lőni.~– Igazság! Azt hittem: hogy van önnek
2943 XVII | hogy ehhez képest én még igen-igen boldog vagyok…~A fájdalmas
2944 XVII | lépjek, vendégszeretetét igénybe veendő.~– Adjon Isten, földi! –
2945 IV | mindennemű öltönyei nagyon igényelik gyógyító műtételeit, s anélkül:
2946 XXIII | mely új, szokatlan örömöket ígér, eltölté lelköket általa.
2947 XX | képzetemben alig érve utol a mágus ígéreteit.~– Amivel a dicsőség, a
2948 XIX | kegyed.~– Kétségtelenül. Ígérje meg, hogy nekem meg fogja
2949 IX | orvost?~– Megtiltotta, azt ígérte: hogy főbe lövi, ha idejön.
2950 XX | elmaradoztak, helyettök vastag iharfák jelentek meg, mik közt néhol
2951 XXI | üvöltését, amint a vastag iharfát derékon kéttétöri a szél,
2952 XVII | végigbarangolni, utat törni ijedős berkeken keresztül, vándorolni
2953 V | valami vegyületet szokatlan ijedség, öröm és gyanú között.~–
2954 IV | szalmaszálakkal koszorúzva s ijedtséges ábrázatja irtózatos hahotára
2955 XV | sorra járta a falukat, ijesztgette az embereket, hogy a magyar
2956 VII | ordíta a csaplárra félig ijesztve, félig engesztelve.~– Hogyne
2957 XX | kellemes, mondhatni szívújító illat, mely bennünket körülvőn,
2958 XX | gyümölccsel, sherbethkorsóval s illatos perzsadohánnyal megtöltött
2959 IX | kedvessé téve, úgy szokott neki illeni … Majd én magam... nyögé
2960 XX | nélkül, egy-egy csibukot illesztett mindnyájunk szájába, s hallgatva
2961 XX | a templomok boltozatait illeti. Az örmények házai egyszerűbben
2962 XXIII | ehelyett belém veszett, illetlen példabeszédekkel traktált,
2963 XXIII | legértelmesebbeket küldöttségül az illető konzulátushoz, mely őket
2964 XVI | közé fonva viselte. Úgy illett az neki.~Olyan szép volt
2965 XXIII | tartsa a speechet tovább.~– S illik-e, szabad-e ilyenkor ezen
2966 IV | bicegetve s komikus pantomiával illusztrálta állítását, mutogatva a tűveli
2967 X | tenger mellől jött levelet. Ilyet Vámos Pircsről is írhattál
2968 XV | adok százért huszonötöt.~Ilyformán a környék magyar pénze ismét
2969 XV | tréfáljon az úr, mi lesz ilyképpen belőlünk, szegény pénzes
2970 Egy | Ki tudja hányan és miért imádkoznak könnyező szemekkel az esti
2971 VIII | nap emberek előtt térdelt, imádkozva, esedezve azért, akit úgy
2972 XXIII | következtében a szakácsné deklarált imádója, a katlanfűtő, rögtön előbújt
2973 XIX | szeretem. Mondhatom: hogy imádom, s ha el tudnám is benne
2974 XIX | hirdeté, kit szeretett, kit imádott azon ember, akit viszont
2975 XX | erdőkben, hol a legelső Istent imádták, kinek neve volt Meithras,
2976 XIX | letépett, ereklyéül őrzött imakönyve lapjai közt.~Örömkönnyeket
2977 XVI | keresztül. Finom kis kezei imára voltak összetéve, úgy halt
2978 XX | ha csillagot lát lefutni, imát mond, s azt hiszi: hogy
2979 XVII | fekete és piros bogyóikat. Az imaterem boltozatja áll még egyedül
2980 V | valami csikós lehetett. Csak imígy-amúgy ült a lovon, hol előre,
2981 XX | birtokosa, mindenesetre imponáló tekintély leendett.~Mikor
2982 XV | bejött a vendégszobába. Inasa két nagy útitáskát cepelt
2983 XV | beszélt az úr az egész úton az inasával: miképp biztatta az úr,
2984 XVII | vadborostyán örökzöld levelű indái.~Nehány lépésnyire tőle
2985 XX | gránátalma bokrok s felfutó indájú, dinnye alakú gyümölcsök
2986 XX | szokásnál fogva khenna- és indigópéppel festi azt olyszínűre minden
2987 XXIII | vakmerő, elég szemtelen, elég indiszkrét, elég politiaellenes.~–
2988 XV | melynek folytán az jön indítványba, hogy a magyar bankjegyek
2989 XX | komolyságú arcán valami elmúló indulat változata, azután palástjába
2990 XX | emberi lélek más gyarló indulatai meg nem fogamzanak soha,
2991 XIX | ifjú, nem tartóztathatva indulatjait.~– Kiket ért ön? – kérdé
2992 XX | össze.~Ami csak fokozat van indulatokban: gyöngédség, epedés, andalgás,
2993 XIX | eszmékről, nemes, áldozatra kész indulatokról, és a leány oly figyelemmel
2994 XX | kívül, szívökből minden indulatot kizárnak, kiknek agyában
2995 XX | sápadtságot, melyet semmi indulatváltozat, sem mosoly, sem gyönyör,
2996 XVII | megőrült bele.~Még aznap útnak indulék.~Fel akartam őt keresni
2997 XX | mielőtt a legelső csatába indulnánk, elmentem Adamas mesterhez,
2998 XXIII | midőn Viddinből el kelle indulniok, búcsút vett a fiú örmény
2999 XV | beváltogatni nála kárba induló pénzeiket, még meg is köszönték,
3000 XX | Útitársaimat, kik velem együtt indultak, mind érte valami baj, csak
3001 Egy | velem amit akar …~És útnak indultam az ismert föld és az ismeretlen
3002 VIII | álmaiban látott sír felé, hol ingatja fejét a sárga őszvirág,
3003 XX | alább ismét néhány szó:~„INGENTI GLORIA”~A többit elfedte
3004 IV | ábrázatja irtózatos hahotára ingerlék a kozákokat, mit növelt
3005 VI | lefektetett a tűz mellé, és ennem, innom adott.~Másnap tova kellett
3006 XXIII | napon Xénia is meghalt. Ínség, éjjeli hidegek, rossz eledel,
3007 XX | szerelemféltést tárgyazó helyek valódi inspirációval és szenvedéllyel vannak