| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Egy bujdosó naplója IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Part grey = Comment text
3008 VII | nak szokták tisztelni – instruált bennünket vezetőnk. Nem
3009 IV | nem egyéb.~– Igen, igen! – integete az én emberem fejével sebesen
3010 XIX | s a virágok egyetértőleg integetnének rá színes fejecskéikkel,
3011 XX | az utolsót is megnézte, intett a szerecsennek, mit az megértve,
3012 XV | kávéházak s más titkosabb intézetek növendéke, később, ha nem
3013 XX | meghallva a Nakib-ülhez intézett felszólításomat, egy másik
3014 XXIII | saját kajütjökből: hogy őt inzultálhassák, a pincérek, akiknek valamit
3015 XXIII | hogy egy szegény ember inzultálva legyen egy sima gavallér
3016 V | feleségem, hogy van? – kérdé ipához fordulva.~– Csak az árnyéka
3017 XV | napjaiban annak látásában, mint iparkodott egyik szerencsétlen ember
3018 XXIII | kérdéses passageurnek szeretője irányában tanúsított magaviselete
3019 XIX | borítékra tekintett… – Az ipam írása.~– Igen! de belöl? Ez csak
3020 XV | de ne adja tovább.” Ím, írásból látható – nyomtatva van –:
3021 XIV | osztrák tüzér, kezében valami iratot lobogtat, odaszökell mankóival
3022 XIV | éldegéltek, sokáig ember irgalmából, utcák filléréből.~Jött
3023 XVII | mondhatta magában: „az Isten irgalmazzon szegény lelkének, mit akarhat
3024 VIII | akit a bíró elítélt, az irgalom szava fölmentheti.~A hölgy
3025 X | Ilyet Vámos Pircsről is írhattál volna.~
3026 XX | szerencséje van! – mondták társaim irigykedve. – Nem gyaníták, amit én
3027 XIX | levelet mutatni.~– Ha nőm írja, igen. Amit ő ír, az mindig
3028 XVII | fogva voltam. Én én úgy irtózom a börtöntől.~– Te fogva
3029 IV | ostentációval fityegett ki egy irtóztató nagy kétfülű szabóolló fogantyúja.~–
3030 IV | vetődtem, már akkor ő régen iskolamester volt valami palóc faluban,
3031 VI | akart gázolni. Azonban a jól iskolázott lónak az a szokása van:
3032 XX | bajadérrel, tudakozni fogod tőle Ismael-Asmai lakását, az egyetlen, a
3033 III | első azt kérdi tőle: nem ismer-e ott egy házat, melyben egy
3034 XX | hulló égitestekre bámulva.~– Ismered őket talán? – kérdezé tőlem.~–
3035 III | említ előtte.~– E másik nőt ismered-e? nemigen szerette férjét,
3036 III | városban, mit tud róla?~– Ismerem jól – szól az utas –, ó,
3037 XX | a jeleket, de erről rád ismerend: hogy a Rosicrucianus szektához
3038 XX | zajt maga körül, de annál ismeretesebb a beavatottak előtt, szektáink
3039 XX | eledelt, mik előttem nem ismeretesek, vajfűszer- és cukorral
3040 XIV | előtt, mutogatta ismerősnek, ismeretlennek, elfogott az utcán egy embert,
3041 IV | megrezzent kollegái: hogy nagyobb ismeretlenség kedveért vágja le bajuszát.~
3042 XXIII | élvezendő; az ismerősök és ismeretséghez jutottak sétáltak alá s
3043 XV | Egyiket régóta volt szerencsém ismerhetni. Első hős a kártyaasztaloknál,
3044 XIX | kötekedve a hivatalbeli ember. – Ismerjük az ilyen mentségeket. A
3045 XX | fölvétetni. Ha tehát meg akarsz ismerkedni ez emberrel, keresd fel,
3046 XX | Rosicrucianus szektával ismerkedtem meg, kik nyílt tanaikban „
3047 XX | Még betűiket sincs aki ismerné; – találnak olykor köveket
3048 XVII | tetszék, mintha e helyet már ismerném. Körültekinték. Fölöttem
3049 IX | kérdé rekedt, tompa hangon.~Ismerői zokogtak ágya körül. Nem
3050 XVII | át a beszédet. Beszéltünk ismerőinkről, az elmúlt időkről, jövendő
3051 XV | ital borra, egymást nem ismerők.~A marharekviráló kibontja
3052 XIX | hívogatva a rokonokat és ismerőket az ősz apa, a síró árvák
3053 V | mindjárt megtudjuk: hogy ki az, ismerős-e vagy perzekutor.~S ezzel
3054 IV | mentül jobban néztem, annál ismerősebbnek kezdettek előttem látszani
3055 XX | Törökországba, utasítson ottani ismerőseihez.~– Te elégedetlen vagy a
3056 XX | Magyarhonba. Búcsút vevék berlini ismerőseimtől, többek közt Raubergtől
3057 XIV | forgatta maga előtt, mutogatta ismerősnek, ismeretlennek, elfogott
3058 XXIII | esti léget élvezendő; az ismerősök és ismeretséghez jutottak
3059 XIX | XIX. Találkozás ismerősökkel~…Három koporsót vittek ki
3060 III | három arc régi jó időkből ismerősöm volna.~Az a magas férfi
3061 IX | értem: hol egyikét régi jó ismerősömnek véltem feltalálhatni.~Soha
3062 XIII | senki sem bántja, ha olykor ismerőssel találkozik, az Istenre is
3063 III | beszél róla a világ?~– Nem ismerted jól azon nőt – válaszol
3064 XX | viseltetém, több apró titkokkal ismertetett meg, megajándékozott a Rosicrucianusok
3065 VIII | messze-messze földről, nem ismerve örömet, félelmet, nem gondolva
3066 XX | úgy híttak, most már csak Ismidnek nevezik.~Nyolc hegyből áll
3067 IX | nyitott ajtóban.~Az egyik ispán odalépett hozzánk, megfogta
3068 IX | az ágyon, – haldokolva.~Ispánjai s nehány szomszédja ágya
3069 XXIII | passageurrel, aki tojással issza a teát; míg az éltesebb
3070 VIII | kerüli. Elveszté bizalmát Istenéhez. Legjobb barátaitól fél.~
3071 XX | én összegyűjtém e földi istenek oltárait, az egy élő istennek
3072 XX | voltak a parsok legelső istenének oltárai, kinek neve volt
3073 VI | de bizonyomra: akit az istennyila megüt, nincs jobban megütve,
3074 XIII | ismerőssel találkozik, az Istenre is kéri, hogy ne nevezze
3075 XX | legmélyebb titkaiba s föl az istenség fenséges örök rejtelmeibe, –
3076 XV | azok a pénzváltók mégis istentelen népek, ha mégis csak ötvenet
3077 XXIII | üldözik egymást. Nem kívánt Istentől egyebet, mint hogy ő odamehessen.~
3078 VI | lepte el az utat, a lágy iszapban meglátszottak az előttünk
3079 XII | azt sem bánta. – „No iszen, majd megindítom én a fülét,
3080 XI | veri az ablakokat, künn iszonyatos éjszaka van, idebenn nincs
3081 I | akasztva szobájában. Az iszonytól kitörte a hideg, három nap
3082 VIII | kért, a törvény szigorú. Az ítélet kimondatott rá, vaskeményen,
3083 VIII | Könyörögni fogok érte: hogy ítéletét engedjék el. Kegyelmet kérek
3084 XI | történteket nyíltan, őszintén.~Ítélethozatalig börtönbe tették, ott csendesen
3085 VIII | ítélték el hosszú fogságra.~Az ítélő bírák előtt gyakran fordult
3086 XIX | világ, a törvény és a szív ítélőszékinek.~Pedig egyik sem volt oka
3087 VIII | magával ragad. –~…A férjet ma ítélték el hosszú fogságra.~Az ítélő
3088 XII | úr is, mert úgysegéljen, itthagyom még ezt a vármegyét is.~
3089 IX | IX. A víg ember~Egy estve későn
3090 XX | a harmadikban megláttam Iz Nik Mid hegyeit.~Úgy jöttem
3091 XX | nevezték, később e névből lett Iz-Nikmid, még mikor én gyermek voltam,
3092 III | legújabb divat, a legjobb ízlés szerint készült, kinek egész
3093 XIX | önkénytelen rándulás lepte meg izmait egyszerre… Csak most vette
3094 III | hőség alatt, porfelleg közt, izzadozva hajtogatja a három hajcsár
3095 III | dióval, arcukon csorog alá az izzadság… Hajj előre! Hajj előre!~
3096 XVII | engem az én házigazdám, s izzadságos munka szerezte kenyerét
3097 V | rejtekhelye~Szellő sem lengett az izzó ég alatt. A délibáb reszketett
3098 XVII | kapott meg az asztalon – és jaj neki! –, s úgy vágta a kést
3099 XV | volt a mestersége: hogy januárban, mikor a magyar kormány
3100 XV | szedetni, de értök 85 pcnt járand vissza, mi csak azért nincs
3101 XX | mágus jól látszék tudni a járást, s a tövisrengetegen keresztül
3102 V | hogy egy újabb irtatlan, járatlan pusztának adjon helyet,
3103 XIV | sor.~Mit kérhetett? miért járhatott annyiszor? Esőben, hidegben
3104 XVII | összebúttak, az ártányok röfögve járják körül a védett csoportot,
3105 VII | szekérkereket, a vásárra járó koldus talyigáját szétszedi,
3106 V | hogy tapasztalatlanabb járók-kelők akárhányszor beletévednek
3107 VI | meglátszottak az előttünk járt-kelt lovak lábnyomai, a föld
3108 II | oláh kalauzt fogadott, aki jártabb utakon vezesse.~Amint eltűnt
3109 XII | XII. A körtefa~D*n jártomban egy tehetős gazda házához
3110 XX | boríták a földet, melyen jártunk; a szél, melynek rohama
3111 XX | lényt magam előtt látám járulni; ki nemzedékeket látott
3112 XX | Elfogultan, csaknem remegve járultam a mágusok vénje elé. Magas,
3113 XX | velünk: hogy fenyvesek közt járunk.~Mintegy negyedóráig haladva
3114 XI | hallják ordítni a vihart, játszani a nyikorgó kútostorral,
3115 XVII | a falvakra, s az utcákon játszó kisfiúkat elragadozzák.~
3116 XVII | ivott két kis őzünővel, játszva vártak be jó közelre, alig
3117 XI | nyikorgó kútostorral, zúgni a jegenyefák között, dúdolni az ablakon
3118 VII | ezüstfűzekkel és kanadai jegenyékkel.~Bennünket a kutyaugatás
3119 XI | vándorolni, éjben, zivatarban, jeges förgetegben, – mindenkitől
3120 XIX | Mikor legutoljára láttam, jegyben járt egy hivatalbeli emberrel,
3121 XXIII | Pestig váltotta utazási jegyét, amint Mohácshoz értek,
3122 XIX | helyett e szavak voltak jegyezve: VIRTUTE PECCANTES.~A behantolt
3123 XX | nevezi ez aeonokat, mik alatt Jehova, Adonai Zebaoth, a kimondhatatlan
3124 V | lovaink szügyéig ért, semmi jel nem mutatta az utat.~Vezetőnk
3125 XXIII | közönség a pártfogolás világos jeleit kezdé nyilatkoztatni, a
3126 XX | hogy nem jól találtad ki a jeleket, de erről rád ismerend:
3127 XX | kínjai nem kényszeríték ama jelenést előidézni a kezében maradt
3128 XX | azok: hol az álomlátások jelenetei vannak.~Ez a kritikai flegma
3129 VI | hatásban, mit azon rémséges jelenetek elmondása idéz elő az arcokon,
3130 VII | komondor felé.~Az elkezdett e jelenetre sértetten nyihogni, s egyszer
3131 XIX | az ifjú katonához, ki a jelenlevők érzelmeiből semmit nem gyanított,
3132 XIX | éjszakáján egy-egy tündér-álomkép jelenne meg kórágya fölött, ki oly
3133 VII | nemsokára itt is meg fognak jelenni.~Mi ijedten ugráltunk fel
3134 XX | helyettök vastag iharfák jelentek meg, mik közt néhol irtatlan
3135 XX | mikor elfogy. E szimbólumok jelentése talányul van feladva azon
3136 XX | szerinte annak más bűbájos jelentősége van. Azontúl szívesen látand
3137 XX | a küldeményt, tisztelete jeléül, azután az átlátszó hólyagborítékon
3138 XIX | fölötte a gyászfűz, – aminő jelképeket temetésre hívogató lapokra
3139 XXIII | vitorlát fel kell kötözni, a jellámpákat felvonni s a zászlókat leereszteni.
3140 XI | alig volt egy nyilvános jellem az országban, kit egyszer-másszor „
3141 XXIII | haza!” ez volt a szomorú jelszó, mellyel az idegen hon határába
3142 XX | szegezve tekintetét, monda: „jer – kövess.”~Ismael Asmai
3143 XVII | még térni. A régi öröm, jóbarátok, vígságos téli esték, megtelnek
3144 XIX | akinél a többiek sem voltak jobbak, akiket ismert, s aztán
3145 VI | vicispán korában sem evett jobbat. Elfelejtette, hogy csikósnak
3146 VIII | lélekijesztő arcával – jobbján egy reszkető nőt vezetve,
3147 XVI | apjának karjába fogózva, egyik jobbról, másik balról, szökellve,
3148 XX | keresik, s egymással sohasem jöhetnek össze.~Ami csak fokozat
3149 V | volna oly merész utánunk jöhetni, a távolban elég kivehetőleg
3150 XIII | nem talált; pedig sokat jön-megy, s dacára annak, hogy senki
3151 XIX | háborús idők. A katonaság jött-ment egyik városból a másikba,
3152 XX | kérdezni sem fogja: miért jöttél, még neved után sem fog
3153 XX | Iz Nik Mid hegyeit.~Úgy jöttem ide, ahogy a mágus kívánta,
3154 XX | kutyabőr, sem a pecsét, valami jöttment gyaur tudós megvette tavaly-nagy
3155 V | csavarhatta volna.~– Honnan jöttök, hová mentek? – kérdé azután
3156 V | bort ivott volna, amint a jövevényt meglátta. Hirtelen tarkón
3157 XVII | éjjel. Mosolyog a szemközt jövőkre. Ó, átkozott! átkozott!~
3158 V | törést, melyen az utánunk jövőnek előttünk el kelle menni.
3159 Egy | Múltra emlékező, jelent érző, jövőt látó, tehetetlen porszem.~
3160 V | tinektek is – válaszolá. Joga volt bennünket tegezni,
3161 XIX | kegyednek nincs. Nekem itt jogaim vannak, miket nem akarok
3162 XIX | korlátozva senki kötelező jogaitól.~Két hét múlva váratlanul
3163 XX | kötelessége őket tiszteletben és jóhúsban tartani.~Szerencsémre a
3164 XX | kövekre mutatott és szólt:~– Jőjj ide és láss.~Nyugtalanul
3165 XIX | kegyed a kisgyermekeket?~– Ha jók és kedvesek, igen – válaszolt
3166 IX | egész környék, a vendég és a jókedv soha sem fogyott ki házából,
3167 VIII | mulat, vigad minden ember, a jókedvnek kicsiny a ház, senki sincs,
3168 IV | tűöltését s rettenetes volt jókedvük, midőn a doktor vissza akarván
3169 IX | Stiglic! – kiálta rá útitársam jókedvűen (Minden ember más néven
3170 II | felderített minket is, olyan jókedvűnek látszék.~Ezerféle tervet
3171 IX | ritka eset volt nála.~Mi jókedvvel siettünk fel a lépcsőkön,
3172 XVIII | felkéri: hogy tegyen vele egy jókora szívességet.~– Ha hatalmamban
3173 XVII | Födele faragott fákból volt jól-rosszul összeállítva. Az idő vagy
3174 XVII | dongása szól körülem. Oly jólesik nem hallani kívülök semmi
3175 XI | hon túlsó határán lakik. Jómódú, családos ember. Egyszer
3176 XXIII | hogyha az ország kormánya jónak látta hozzájuk kegyelmesnek
3177 XVII | Isten és az idő mindent jóra fordítanak, s beszélni fogja
3178 XX | az isteni erő titkaiba, jósálmokat mondatának elaltatott idegkórosokkal,
3179 XVI | birtokosa, sok kincse, sok jószága, de legdrágább s legféltőbb
3180 II | hirdetményeket is, leghátul bitang jószágok leírását köröztették, miket
3181 XXIII | meghalhattak volna éhen, ha egy jószívű örmény nem könyörül rajtok,
3182 Egy | sötétzöld dombon ült a méla juhász, ki tudja: hogy kik és hányan
3183 XVII | elhordják a gazdák aklaiból a juhot, s mióta a lőfegyverek meggyérültek,
3184 XX | nejének szerelme a zsidó Jusseffhez, azzal a kis eltéréssel
3185 XXIII | enni, hogy neki semmi se jusson, s ha a pincérre lármázott:
3186 XX | meghalni önkezei által, minden jutalma e meztelen kő, mely már
3187 XXIII | egyenlő, hol a munkáskezet jutalmazni tudják: hol mindenki hazát
3188 XX | Amivel a dicsőség, a hír jutalmazva volt. – Amit a nagyok, a
3189 XXII | valamennyin?~– Ne kiabálj, lelkem Jutka. Nem volt már egyéb a piacon,
3190 VI | négykézláb vánszorogva késő éjjel jutottam el a legelső őrtűzig. Az
3191 XVII | kezdett lenni.~A völgy mélyére jutva, amint egy tisztásra kiértem,
3192 XX | ámításnak, öltönyén semmi kabalisztikus vonalok, semmi szemfényvesztés, –
3193 XX | megelevenített, ihletett és kábított, ajkain, homlokán ottveszett
3194 VIII | ül, vele beszél s nappal kábult fővel gondolkozik elmúlt
3195 XVI | abból jó katona.~Ezt mondva, kacérul mind a két gyermeket derékon
3196 IX | szerecsenek megválasztották kacikának.~Már messziről lehete hallani
3197 VI | mulatságos kalandot regélne.~…~„Kácsnál, a szerencsétlen ütközetben
3198 XX | tengerjárást az elhagyott kagylók.~De a nép nem feledé el
3199 X | benne.~„Kedves bátyám!~A kajla földemet el ne felejtse
3200 XXIII | a dámák kijöttek saját kajütjökből: hogy őt inzultálhassák,
3201 XXIII | lehagyva a bűzös, gőzös kajütöt, feljött a födezetre, a
3202 XXIII | szolgáltatott engemet egy halom kalamászos ponyvával orromra löketni.~–
3203 XX | találnak olykor köveket kalandos utazók, teleírva ismeretlen
3204 VI | tréfálódzva, mintha mulatságos kalandot regélne.~…~„Kácsnál, a szerencsétlen
3205 V | nemével a tiszteletnek, kalapjához emelte bepólált kezét s
3206 XXIII | világos célzás volt a dandy kalapjára, mely szembeszökő hasonlattal
3207 XIV | fejére húzva, nem koldult kalaplevéve, akinek tetszett, adott
3208 XXIII | tyúkszemeire, s verték le a kalapokat, aki nem vigyázott rájok.~–
3209 IV | volt ő is. Nagy magostetejű kalapot viselt, a képe az orrától
3210 I | merítettünk belőle vizet egy bőr kalaptokkal, s mikor kimerítettük, borzadva
3211 IV | szekerünket megállíták.~Egy singes kalapú torzonborz vitéz kis kurta
3212 XVII | A földműves reménye, a kalászos vetés, sok más szép reményekkel
3213 II | tértünk be, ott egy oláh kalauzt fogadott, aki jártabb utakon
3214 XXIII | pásztortűz, egy-egy kis kalyiba gyertyafénye vöröslött,
3215 I | kútra akadtunk. Nem volt sem kámvája, sem vedre, sem ostora,
3216 VII | körülültetve ezüstfűzekkel és kanadai jegenyékkel.~Bennünket a
3217 XX | az éjszakán.~November 13-kának éje volt. A csillagászok
3218 XX | egy-egy fehér elefántcsont kanalat adott a kezébe, a többi
3219 XVII | égő erdőből kijött, egy kanász ráhajította baltáját, a
3220 III | villogtak alóla, görcsös botját kanászosan húzta maga után.~A másik
3221 XVII | öreg gazdámnál. Estennen a kandalló mellett szoktunk együtt
3222 V | azonmódon ripacsossá száradt a kánikulában.~Néhol éktelen tövisek vertek
3223 V | Déltájban nagy messze két kankalikos kútgémet pillantottunk meg
3224 XVII | elől s a mellette elvágtató kant hirtelen megkapta fültövénél,
3225 V | Hátra-hátraveti magát, a kantárt hosszúra eresztve, néha
3226 VI | szőke folyam kerített be kanyargó mentében mintegy félszigetül.
3227 XX | mentünk hallgatagon a szűk kanyargós utcákon, majd fel, majd
3228 VIII | nyihogott, sírt odabenn, rést kaparva magának a kapu alatt.~A
3229 XX | hegytetőn; a fákba kellett kapaszkodnunk, itt már csak a fák sudarai
3230 XXIII | kormányos nekibátorodott. Félig kapitányához, félig a vendégekhez fordulva,
3231 XXIII | dühösebb lett, fölkereste a kapitányt, s nemsokára visszajött
3232 XX | várba. Két hét múlva az is kapitulált, én mint az őrséghez tartozó
3233 XV | elrejtik, büntetésül ne kapjanak semmit.~A kupec sült-főtt.~–
3234 VI | el hozzám: hogy a szélső káplárok elértek szuronyaikkal, kettő
3235 VII | észrevennék, s még inkább gyanút kapnának. Csak maradjanak itt a szobában
3236 XVIII | hogy addig is, míg ítéletet kapok…~– Adjak engedelmet hazatérhetésre,
3237 XVII | óvatos lépések alatt. A kápolna gótíves kapuján egy ember
3238 XIV | XIV. A két csonka vitéz~A kápolnai csata után két sebesült
3239 XX | pusztulásnak vált ódon kis kápolnaszerű épület, melynek belsejébe
3240 XXI | van benne. Annyi döfést kapsz, ha egy áruló szót kiáltasz.~
3241 XIV | Talán éppen egymás ágyúitól kapták azt a szörnyű sebet.~Ott
3242 VIII | régi cselédje állt künn a kapuban, bámulva és pipázva. A koldus „
3243 IX | képzelhetlen ostobaság nélkül.~Kapujához érve, kivehetők: hogy odafenn
3244 XVII | alatt. A kápolna gótíves kapuján egy ember lépett ki, félrehajtva
3245 Egy | fülfű rózsái sárgultak, a kapun belől ugatott a vén házi
3246 VIII | mogorva hajdú bezárta utánuk a kaput, éktelenül káromkodva, csak
3247 XII | függesztve. Gazdaasszony megrántá kaputomat.~– Nagyon nézi az úr azt
3248 V | társam, lovát sarkantyúba kapva.~– Csendesen! – dörmögé
3249 XII | akkorákat sóhajtott, mint a kára vallott cigány. Biz Isten,
3250 XXIII | fakadt az életbe belefáradt karaván „az lesz a mi hajónk! –
3251 VII | előtt álltunk.~Az épület jó karban van tartva. Gondos, csinos
3252 XX | oroszlánt”, s ezer nevet bír a „kard” számára.~Így feküdt hanyatt
3253 XVI | zúgolódtak a szoknyára akasztott kardbojt miatt.~…~Egy tivornya alkalmával
3254 XIX | csatatűzbe, ágyúk elé, kardcsapások közé, ott a heves viadalban,
3255 XVI | a viganó tetejébe kötött karddal, egyenruhásan, csörtetve
3256 XXI | aranypénz, mellén a villogó kardhegyek; s túl a síron a kétségbeesés…~–
3257 XVI | egyenruhája volt rajta, kardja ki sem volt még húzva, a
3258 XXI | padon, …a legkisebbik apja kardján lovagol, – látja kedves
3259 IV | repült, s azután kirántva kardját, vérben forgó szemekkel
3260 II | árokban, később a ráhajított kardról nyomára jöttek a rablóknak.
3261 VI | szerencsétlen ütközetben két kardvágást kaptam már, midőn a vak
3262 XXIII | útjában állót, hogy az a karfáig meg sem pihent, s csak azután
3263 XXIII | egyik fennült, hátával a karfának támaszkodva, s melancholice
3264 XIX | és azt is szerette…~…~A kárhozatos tévedés kiderült.~Emmi megvetett
3265 VIII | lehet tán: ki hozzá ily kárhozatosan hasonlít. Valami nőiségét
3266 XXI | letérdepelt és esküdött.~– Kárhozott légy, ha esküt szegsz… –
3267 XVII | nyílásán kifutott, szemei zöld karikákat hánytak a sötétben.~Az asztalon
3268 III | nyakába cinnel öntött nyelű karikás szíjostor.~Egyik bojtárja
3269 V | megpillantott kettőnket, s lekapva karikását nyakából, felénk fordítá
3270 XVI | látni, midőn ősz apjának karjába fogózva, egyik jobbról,
3271 VIII | csak egyszer ölelhetni őt karjaiba valóan, ébren, – amaz álomlátási
3272 XX | kezéből kihullott a mandolin, karjait keblén keresztbe veté, lesütött
3273 VI | a hadfi nyakába gyöngéd karjaival.~Amint hozzánk értek, Gergely
3274 XXIII | itt.~A leány szerelmesen karolta át kedvese vállait, megcsókolta
3275 IV | bőkezűség nélkül használt káromkodással rivalla az agyonijedettre.~–
3276 VI | fejét, fogai közt egy-egy káromkodást morzsolt szét nagy mogorván,
3277 XII | mozdult. Az öregem elkezde káromkodni; már-már a teremtése körül
3278 XVIII | hogy van?” arra felelt: káromkodott.~Egyszer elmegy egy délután
3279 VIII | utánuk a kaput, éktelenül káromkodva, csak a láncos eb nyihogott,
3280 IV | szép ifjú tüzért két másik karonfogva vezetget felém, az ifjú
3281 XI | sikoltva futottak apjuk karosszéke mögé, ez elszörnyedve kiálta
3282 XVII | innen!~A láthatár-szélén a Kárpát bércei ülnek hosszú sorban,
3283 II | mindnyájan.~A fiatal nő egy karperecet viselt kezén, a nagy opálbross
3284 XIX | eltemetett nő. Új boldogsága kárpótlani látszék mind a kettőt. Enélkül
3285 XV | szerencsém ismerhetni. Első hős a kártyaasztaloknál, adósa mindenkinek, aki
3286 XXIII | végre leült egy padra a karzat mellé, hátat fordított a
3287 III | patrióták szobáiban látni, ki a karzati tapsokat annyiszor hallotta
3288 IX | hallani a zeneszót, amint kastélyához közelgeténk, az ablakok
3289 XX | lemondtam a professzori katedráról, melyre meg voltam híva,
3290 XXIII | szakácsné deklarált imádója, a katlanfűtő, rögtön előbújt az üsthöz
3291 XIII | embert – monda a parancsnok a katonáknak.~A katonák szót fogadtak.~
3292 XXIII | műhelyét, s vele együtt elment katonának.~Minden csatában ott voltak,
3293 XXIII | fején egy roppant csomag kátrányos ponyvát emelve s a kormányos
3294 XV | aki vele valaha összejött, kávéházak s más titkosabb intézetek
3295 XVII | csermely alakjába, tarka kavicsokon, zöldes tenger felé, fáradatlanul,
3296 V | árnyék, s körül egy-egy kazal, vagy távol tanyai fa, kettőztetett
3297 V | vagyunk már, az Ábrahám kebelében!”~– Hát a feleségem, hogy
3298 XVII | Nyugtalan szorongás fogta el keblemet. Egy gondolat támadt bennem.
3299 XX | kelle kinyújtanom, hogy őt keblemre vonjam, – és én meg sem
3300 VIII | Egy delnő lovagolt elől, kecses amazon-öltönyben, három
3301 XVI | hangjaikkal a csintalan danába, kecsesen fúva a kék szivarfüstöt
3302 XX | beterítve. Maga Asmai egy kecskeszőr párnán ült, előtte egy különös
3303 XIX(1)| szokás megizenni, hasonló kedélyállapotban a gyászoló felek képtelenek
3304 XX | kőről.~Akkori egzaltált kedélyem mellett én mindezt komolyan
3305 XX | foglalkoztak.~Akkori túlfeszített kedélyemet rendkívül magukhoz ragadták
3306 XI | lélekölő marazmus telepedett le kedélyén.~Egy napon idegen alakú
3307 XVII | magány a legelvadultabb kedélyre nézve is aggasztó, félelemnek
3308 II | a huszártiszt egy levert kedélyű szomorú harmincéves férfi
3309 XX | fog semmire, csodákat tesz kedvedért, de azokat meg nem magyarázza.~…~
3310 XVII | hangzik fel a völgyből. Kedvem volna innen a százölnyi
3311 XVII | kékszemű gyermekkel, atyja kedvencével, feketébe volt öltözve,
3312 XIX | enyimek! Virágkoszorút hoztak kedvencüket felékesíteni. A bohó állat
3313 XIX | kisgyermekeket?~– Ha jók és kedvesek, igen – válaszolt a leány.~–
3314 VI | hozta vissza lovára emelt kedvesét, ki szerelmesen fűzte magát
3315 XXIII | könnyek között vett búcsút kedvesétől is, a szép gránátszemű leánytól,
3316 XXIII | testvérével, még többet kedvesével. Lefesté előttük azt a tengeren
3317 XVII | gondolkozám messze-messze levő kedvesim, barátim rég látott arcairól.
3318 IX | mosoly, mely egyébkor oly kedvessé téve, úgy szokott neki illeni …
3319 VIII | megismerte benne a mellőzött kedvest, ki őt úgy szerette, és
3320 XXIII | kormánya jónak látta hozzájuk kegyelmesnek lenni, ne legyen-é akkor
3321 XVII | szemefénye, az én kedves kis kegyencem, elveszett valahol az útfélen,
3322 XXIII | teát; míg az éltesebb dámák kegyes érzelmei sértve érzék magukat
3323 XXIII | fejét válla közé húzva, kegyetlen hidegvérrel fordult a dandyhez. „
3324 XIII | versért becsukatni?~– Uram. Ön kegyetlenebb, mint képzelém. Ön híremtől
3325 XIII | ment odább, esküdve nagy kegyetlenül: hogy majd keres ő magának
3326 XX | miközben még más gyöngédebb kegyosztalékban is részesítik, s reggel
3327 XX | rózsás hőségtől.~A költő arca kéjtől látszott remegni az ének
3328 IV | Hamlet apját?”~Az ember kék-zöld lett ijedtében. Őt még a
3329 XVII | vagyok a szédítő táv, mi oda kékesen meglátszik és e kunyhó tüze
3330 XII | arra a fára nézek, mindig kéket-zöldet játszik előttem a világ;
3331 XVII | tiszta kék eget s az ég kékjén végiglengő fehér ökörnyálat,
3332 XVII | vándorolni messze, messze kéklő hegycsoportok felé, sehol
3333 XX | Faház, mint a többi, kívül kékre, pirosra és sárgára festve.
3334 XVI | s a szemérmesebbnek, a kékszeműnek egy tüzes csókot nyomott
3335 XX | szára kígyózva vonult át a kéküvegű rózsavizes kelyhen, s a
3336 XXIII | kötött malmok szorgalmas kelepelését lehete hallani.~Az utazók
3337 VI | kikötve, egyszerű kitkattogó kelepeléssel a csöndes éjszakában.~A
3338 XXIII | dandy pergőhadaró nyelvvel kelepelt előtte, emailgombos guttapercha
3339 XX | mindenkinek hajtani, a vakokat keleten szenteknek tartják.~Elvártam,
3340 XX | ama klasszikus nyelvén a keleti literatúrának, mely százféle
3341 V | sötétzöld síkság látszott keletkezni, mely utóbb az egész látkörön
3342 XVII | házaikkal, karcsú tornyaikkal; a keletnek fordult hegyoldalakban a
3343 XX | hullanak ezek mind nyugatról keletre?~Nem tudtam rá felelni,
3344 VII | keresnek, ilyen emberek nem kellenek nekik. Különben is, késő
3345 XX | amelyiket választom?~– Ha kelleni fog.~– Fogja-e azt engedni
3346 XX | megvirradt. A fák lombjain át a kelő nap tűzszínű sugárai törtek
3347 XX | át a kéküvegű rózsavizes kelyhen, s a szokott flegmatikus „
3348 XIII | annyira körül van már véve kémekkel, kik egyenesen őrá leskelődnek:
3349 V | cövekelték volna, megállt. Kémlelni látszott bennünket.~– Isten
3350 V | magát s hiúzi szemekkel kémlelte a törést, melyen az utánunk
3351 XV | ember felkacagott; „már kendet, úgy látom, nem lehet rászedni”
3352 VII | Nem szereti: ha hallja kendezik, a „kocsmáros” nevezetért
3353 XXIII | összecsókolák elejtett kendőiket, a hölgyek aztán könnyező
3354 XX | helyett fonálra akasztott kénesvassal tett próbát, mondják: hogy
3355 VII | sem volt az én házamnál kenteken kívül gyanús ember, de nem
3356 VII | elmegyek a vicispánhoz; föladom kenteket a vármegyére. Hadd tudják
3357 XVII | izzadságos munka szerezte kenyerét mindennap megosztja velem.
3358 XX | szerencsét hatalmamban van kényszeríteni, hogy a halál nekem szegődött
3359 XVII | kíváncsiság, most azonban a kénytelenség vitt rá hogy kunyhójába
3360 XXI | végigfutnak lelke előtt a kísértő képek: a családi tűzhely, az onnan
3361 XX | a halált, s aki sorsomat képes leend egy éj alatt megfordítani,
3362 XVII | eszembe jutott: hogy ehhez képest én még igen-igen boldog
3363 XX | előttem ismét örök nyugalmú képével, úgy tekinte rám, mint az
3364 XX | közt néhol irtatlan bozótot képezett az iszalag s a vadszőlő
3365 XV | bankjegyeket, ki is a legelégültebb képpel a világon ült fel szekerére
3366 XVII | lőttem magamat. Fölnézek a képre, s elmondom egyszerű imámat,
3367 IV | kicsiny arcához aránylag képtelen nagy álla s még szélesebb
3368 XIX(1)| kedélyállapotban a gyászoló felek képtelenek levén leveleket írni.~
3369 XX | nyilván láttam emberibb képű bivalyokat. Hihetőleg Asmai,
3370 XVI | fekete omladékok ijesztő képül látszanak meg a távolba.
3371 XX | alakok mindegyike egy aeont képvisel, s azoknak egyessége az
3372 I | utamban.~Útitársam egy éltes képviselő volt és egy fiatal huszártiszt,
3373 IV | betyárnak.~Aradon biztatták a képviselőt megrezzent kollegái: hogy
3374 IX | nehány szótagot kimondá.~– Képzelem, hogy fog örülni! ha bennünket
3375 XIII | Uram. Ön kegyetlenebb, mint képzelém. Ön híremtől akar megfosztani.
3376 VIII | adott: a találkozás percének képzelete. Azt százféleképpen elgondolta
3377 XXI | lelke messze jár az ábrándok képzeletvilágában, – hátulról hirtelen ellenséges
3378 IX | tréfa, valami hallatlan, képzelhetlen ostobaság nélkül.~Kapujához
3379 XV | volt minden időkben, s így képzelhetni: hogy most is az, az ezen
3380 XVII | megtörtént-e? vagy az élénk képzelődés, mely ijesztő rémképeivel
3381 XVI | miatt sírva fakad…~– Nem így képzeltem én ezt magamnak – szólt
3382 XX | volna már a célnál lenni, képzetem vágyott látni a legnagyobb
3383 VIII | sehol sem találta.~És ha kérdék olykor tőle: miért keresi
3384 XXIII | hazájukba visszatérjenek. Azt kérdem már most, hogyha az ország
3385 IX | ismerős cseléd.~– Hol urad? – kérdénk tőle.~– Idebenn van, szólt
3386 IV | rám újólag, miután első kérdésére bámultomban nem válaszoltam.~–
3387 IV | tudtam mi nyelven válaszoljak kérdésire. (Később megtudtam: hogy
3388 IV | szóltak hozzá, arra értette a kérdést: hogy adja elő a pénzét,
3389 XVIII | felelt, csupán akkor: ha azt kérdezék tőle: „hogy van?” arra felelt:
3390 XX | nála töltesz, három napig kérdezni sem fogja: miért jöttél,
3391 XIX | hogy miattam aggódik.”~A kérdezőhöz fordulva, nem vette észre:
3392 XVI | nyomorúan. Jobb róluk nem kérdezősködni. Ha meghaltak, megpihentek.~
3393 XVI | megöli tekintetével. Nem is kérdezősködött senkitől.~Le-leült egy fa
3394 XXIII | oda hozzá, szörnyű naivul kérdezve: hogy fogott-e már halat?~
3395 III | napbarnította arcukon. Zokogva kérdik egymástól: „bujdossunk-e
3396 XVIII | parancsnokhoz beállítva.~Az kérdő bámulattal tekinte rá.~–
3397 V | csakhogy itt vagy.~A jövevény kérdőleg tekinte felénk, ipa nehány
3398 XII | Bámulva csóváltam fejemet, s kérdve kérdém: mi rossz fát tehetett
3399 VIII | ítéletét engedjék el. Kegyelmet kérek számára.~– Már késő. – A
3400 IX | volt, kiszedék a szekere kerekeit, hogy tovább ne mehessen.~
3401 XX | reá; fekete szakálla, mely kereken fogta körül arcát, még felötlőbbé
3402 IV | eseménydús szférájából, s amidőn kerekre bevégezte mondvacsinált
3403 VIII | hogy az utcán alamizsnát kérend tőle, majd azt: hogy levelet
3404 XX | ismerkedni ez emberrel, keresd fel, mondd el neki: hogy
3405 XIV | zokogva –, meghallgatták kérésemet, te is részesítve leendsz
3406 I | visszatérni nagy időre. Sok keresés után ráakadt házára. Egy
3407 XV | embernek megtetszett ez a kereset, azt hitte: hogy ez esztendőn
3408 VIII | kérdék olykor tőle: miért keresi annak sírját, aki neki sem
3409 XX | esthajnalcsillagét, kik egymást szüntelen keresik, s egymással sohasem jöhetnek
3410 XV | emberrel, aki marhákkal kereskedett a status nevében.~Mindketten
3411 XX | őt megveti, s csak azokat keresné, akik tisztelettel viseltetnek
3412 VIII | őrültség ösvénye.~Fel kell őt keresnie, bármi veszély várjon ott
3413 XVII | Elmegyek innen messzire… Ne keress többet… Senki sem fog többé
3414 XVI | megtagadva nemük szendeségét, keressék a nem számukra teremtett
3415 VIII | sírokat, köztük nincsen, akit keressz, ide az a híre jött: hogy
3416 XIII | kerülök, azt halljam: hogy nem kerestek.~– Tán csak nem akarja ön
3417 XXIII | útitáskáját, majd a kalauz kerestette vele elő útijegyét, azután
3418 XII | hozzánktartozó lett volna. De hiába kerestük mi annak kedvét, mert ha
3419 VII | válaszolt.~– Gyanús embereket keresünk, s azzal leugrott lováról
3420 XX | tornyai szoktak lenni, de a kereszt helyett félhold volt rátűzve,
3421 IV | muszkáknak, elkezdett magára keresztet hányni, először csak egy
3422 XX | hogy Krisztus vére a keresztfán rózsaszínűvé változott.~
3423 XVII | félpatkóval a vastag falat keresztülássa, – folytatá ő töredezett,
3424 VIII | tért ki, a ló feltaszítá s keresztülgázolt rajta, a galant nő kísérői
3425 V | avarban, miknek magvait keresztülhajtott sertések hozták ide Szerbiából
3426 XVII | hegyével az asztalba: hogy keresztülment rajta.~– Nem láttad őt? –
3427 XIX | ébredező remény derűje kezd keresztülmosolyogni, s hirtelen szobájába távozott,
3428 XVI | egy magas ház, ablakain keresztülsüt a hold, a szél bánatosan
3429 I | ráakadt házára. Egy ágyúgolyó keresztülütötte valamennyi falát. Pitvara
3430 XVII | melynek nyitott ajtaján keresztülvilágolt a tűzhelyen lobogó tűz.~
3431 XX | látszék, nem osztá sem a keresztyének, sem a törökök babonáit;
3432 XX | templomba nem volt szabad, keresztyénnek tiltva van török templom
3433 IV | hogy magát mint igazhívő keresztyént mutassa be a fenyegető muszkáknak,
3434 XX | hanem négyszögű, mint a keresztyények tornyai szoktak lenni, de
3435 XVIII | szemük közé, míg ki nem kergették, unta magát és untatott
3436 XXI | hegyen-bokron keresztül, hajtva, kergetve a rohanó felhőket.~Az éj
3437 XIV | egyszer-másszor rákerült a sor.~Mit kérhetett? miért járhatott annyiszor?
3438 XIII | találkozik, az Istenre is kéri, hogy ne nevezze az igaz
3439 XX | elvégezték, ismét felugráltak keringeni, és forogtak, keringtek,
3440 XX | olykor körül láthatatlan keringéssel, a sűrű berekből az aranyfarkas
3441 XX | keringeni, és forogtak, keringtek, míg újra ki nem fáradtak
3442 I | itt-ott repültek fel néha kerítések mellől nagy görbeorrú madarak,
3443 VI | partjára, melyet szőke folyam kerített be kanyargó mentében mintegy
3444 XX | de újra hangzék a mágus kérlelhetetlen szava: Olvass tovább.~Könnyeimen
3445 XV | van ijedve: hogy most, ha kérném, tizenöt pcentóért minden
3446 XVIII | teheti is, csak azt akartam kérni: hogy addig is, míg ítéletet
3447 XII | hanem nem lesz tovább a kertemben. Csak a telet várom; – kivágatom,
3448 VI | az asszony, tele jóféle kerti borral; a bortól mindenki
3449 XVII | síkság terül, valaha a zárda kertje. Még most is állanak a sorba
3450 VI | ki, melynek egy darabja kertnek volt felásva s beültetve
3451 I | jöttek hozzá, kóválygó, kerülgető röpttel, s bántó, ijesztő
3452 III | sántikált előre fájós lábával, kerülgetve az út göröngyösebb részét.~
3453 VIII | férfi utazik.~Üldöző sorsát kerüli. Elveszté bizalmát Istenéhez.
3454 XXIII | őket magammal, s akármibe kerüljön is, elszállítom szüleihez.
3455 XX | találja.~Mintha a halál kerülné azt, aki őt megveti, s csak
3456 XVII | távol helységek tornyait kerülni, hátra-hátranézve, mint
3457 XIII | hordóban, hogy mikor kézre kerülök, azt halljam: hogy nem kerestek.~–
3458 XII | Ráhagytam. Egy óra múlva, kerülök-fordulok, megint a kertbe találok
3459 XVI | elhagyott szülőföld felé. Kerülte az embereket. Félt, hogy
3460 VI | az ablakon s elhoztam a keselyt.~Az ember semmin sem mulat
3461 XVII | rebegé.~– Én-e? – kérdém keserűen. – Ki véremen is megváltanálak,
3462 XII | másképp keresztyén ember ilyen keserves időkben? úgy volt a házunknál,
3463 VII | csak szaporán, mert nem késhetünk; míg a házat összekutatjuk,
3464 XX | Ez a kritikai flegma csak későbben lepett meg a dal felől,
3465 IX | IX. A víg ember~Egy estve későn egy faluba értem: hol egyikét
3466 XVII | fekszik leskelődve, szökésre készen, lompos bundás farkával
3467 XX | újságokat árulja. Asmai verseket készít, de azokat nem adja el divatlap-szerkesztőknek,
3468 VI | érve, nehány darab pénzt készíték kezemben előre, a molnárnak
3469 XX | hatalmas. Mások aranyból készítik oltárát, én legnagyobb emberek
3470 XIX | legközelebbi város nyomdászánál készíttetett, akinek nem volt oka utánajárni:
3471 XVII | seregestől az alkonyatos égen, készülnek a hosszú tengerútra, soraikkal
3472 III | a legjobb ízlés szerint készült, kinek egész Pesten csak
3473 XIII | vasra vereti, arra el volt készülve.~Csupán arra nem volt resignálva:
3474 IV | fityegett ki egy irtóztató nagy kétfülű szabóolló fogantyúja.~–
3475 XV | Az nézett rá egy ideig kétkedve, azután fejvakarva nyújtá
3476 XXIII | hahotára talált, a dandynek kétségbe kelle esni. Noha Pestig
3477 XXI | arcok, a pokol lángjai, a kétségbeejtő örökkévalóság.~Már a vezér
3478 XIV | kínsóhajtásait, biztatták egymást a kétségbeesésben, összeszoktak.~A csatában
3479 XIX | bizonyosan.~– Gondolja kegyed.~– Kétségtelenül. Ígérje meg, hogy nekem
3480 XXIII | ajánlkoztak az elmenetelre. És a kétszáz között bizonyára nem volt
3481 XXIII | gondoskodjanak.~Mintegy kétszázan ajánlkoztak az elmenetelre.
3482 XV | kormánynak, úgy hogy az kétszer fizette meg a marhák árát,
3483 XIV | senki sem tudja úgy, mint mi ketten egymás felől. Majd ha vége
3484 XXI | a vastag iharfát derékon kéttétöri a szél, s üvöltve fut ismét
3485 VII | Azonban egyszerre, mintha kettévágták volna kedvét, mogorva képet
3486 XV | hogy mást adott helyette; – kettőért egyet.~Ahogy Budát visszavették,
3487 XXIII | ki lehete venni: hogy a kettőjük közt folyó párbeszéd nem
3488 V | széttekinte, megpillantott kettőnket, s lekapva karikását nyakából,
3489 IV | egy kézzel, azután mind a kettővel, ami nagyon furcsán jött
3490 V | kazal, vagy távol tanyai fa, kettőztetett alakjával mint egy a légbe
3491 V | az embernek adni, mit az kevélyen utasított vissza: „nem abból
3492 IV | mindég nagyobb galibába kever bennünket, odafordulék a
3493 XV | elszörnyed, látván, mily kevéssé apadt meg a bankóproviánt,
3494 XIX | valami ébredező remény derűje kezd keresztülmosolyogni, s hirtelen
3495 XXIII | asszonyságok is a chevalier részére kezdének hajolni.~– Én, amint a csempészetet
3496 V | Útitársam akart vele valamit kezdeni, azt is hamar letorkolta, „
3497 XXIII | csak odalenn, a cabinetben kezdődött el a nemulass.~Mire leért,
3498 XX | cukorral túlterhelve, azután kezeinket egy medencében megmosva
3499 XX | állott: hogy szétterjesztett kezekkel sebesen forogtak magok körül,
3500 IV | doktor úr, már nekem egy kezem sincs”, monda szomorúan.
3501 XVII | földalatti börtönben… Odaláncolva kezem-lábam két nagy nehéz kőhöz… Egyesegyedül
3502 II | festésben…~A lap kihullott kezemből.~Szegény asszony, szegény
3503 XX | hullani s érzém megragadott kezemen a forró, kísértő, megbolondító
3504 XVII | rabot, a lánc kisebesíti kezemet-lábamat, nézd, most is itt nyomai.~
3505 II | nő egy karperecet viselt kezén, a nagy opálbross alatt,
3506 XXI | hátára vette a nő, másikat kezénél fogva vonszolja. Senki sem
3507 XX | oda felmászni.~A koldus kezéről az előtornácban egy szerecsen