bold = Main text
     Part                                              grey = Comment text

3508 VIII  |             arcával az érte nyújtott szép kézhez. Senki sem vevé tán észre:
3509 XXIII |                Valaha az egyik szorgalmas kézműves volt, a másik tanult ember;
3510 VIII  |            hangzik az úri lakban, az úrnő kézről kézre jár a táncban. A rossz
3511 XX    |                  vallásos szokásnál fogva khenna- és indigópéppel festi azt
3512  V    |                  harmadnap is hallani még kiabálását, majd itt, majd megint távolabb,
3513 XXII  |                    Mind valamennyin?~– Ne kiabálj, lelkem Jutka. Nem volt
3514 XXIII |                   hoztak neki, ha székért kiabált, cukorral kínálták.~Ebédnél
3515 XXIII |                  jobbra-balra lökdösték s kiabálták a szemébe, „itt fognak maradni!
3516 XX    |                 tulajdonképpen finomított kiadása azon osztálynak, mely nálunk
3517 XX    |                  Egy-egy ember tíz csatát kiáll bátran, győzelmesen, a legnagyobb
3518 XXIII |                 amit még ezután kell majd kiállniok.~Aznap a városon kívül tanyáztak,
3519 XIX   |               elhaladnia. Szemébe nézett. Kiállotta annak gúnyos tekintetét,
3520 XVII  |                 sehol sem találtam, nevét kiáltám, senki sem felelt. Hova
3521 XXIII |                     A partra kitenni?!” – kiáltának a közelállók, s azon pillanatban
3522 XXI   |                   sincsen ébren.~Egyetlen kiáltás felébresztené valamennyit,
3523 Egy   |               megy végig, távol az éji őr kiáltása hallik, a fáradt ember benéz
3524  I    |                 röpttel, s bántó, ijesztő kiáltással, – a hullakeselyűk…~
3525 XXI   |                  kapsz, ha egy áruló szót kiáltasz.~Az őr elvette a pénzt,
3526 XX    |                  látszott állani. A terem kiáltó színű arabeszkekkel volt
3527 XXIII |                    az lesz a mi hajónk! – kiáltozák találgatva –, az a háromárbocos,
3528 XVII  |                   fölött, hívogató szókat kiáltozva le rám… Miért nem vagyok
3529 VII   |            odábbment, diadalmas pátosszal kiáltva le a tornácból utána nyelvelő
3530 XX    |                   legutolsó lámpavilág is kialudt már; a tenger felett libegett
3531 II    |                  mintha a pártfogó fátum, kiben vakbuzgóan hiszek, még azokat
3532 XIII  |                  a száját, nehogy álmában kibeszélje azon titkokat, mik halálát
3533 II    |                 bíráidra, míg megunják és kibocsátanak. S ha nem nyitják meg börtönöd,
3534 XIX   |            negyedrétű lap volt abba téve. Kibontá. Az első tekintetnél, amit
3535 XV    |                 ismerők.~A marharekviráló kibontja útitáskáját s elszörnyed,
3536 XXIII |                  mulatni is tudott; míg a kibujdosott honvéd százával halt el,
3537 III   |                 rézcsatokkal s szironnyal kicifrázva.~A nehéz, fekete szőrű állatok
3538 XVI   |                 szenvedélyek, életuntság, kicsapongás, és ama vágy a regényesség
3539 IV    |                 nagyon furcsán jött ki.~– Kicsoda az úr! – kérdi tőle mennydörgős
3540 XVII  |                    Mind a két gyermekemet kidobta az utcára. A nagyobbik elsőszülött
3541 XX    |                  dal sok költészettel van kidolgozva, a szerelmet és szerelemféltést
3542 VIII  |                 mik egyetlen földe annak, kié az egész föld; úgy vándorolt
3543 XX    |                 esküvém, mikor harmadszor kiegészíték, én már akkor parancsnoka
3544 XVII  |               ember összerezzent, mindent kiejtett kezéből, s amint fölállt
3545 IV    |             embert frakkja gallérjánál, s kiemelve a szekérből maga mellé ültette
3546 XVII  |                jutva, amint egy tisztásra kiértem, megdöbbenve léptem vissza
3547 IV    |                 Estefelé: hogy az erdőből kiértünk, messziről kozák lovasokat
3548 II    |                  útra tért, én maradtam a kietlenben. – Őt szerető nő kísérte,
3549 XX    |                táncolva maga körül, végre kifáradtan odarogyott a költő lábaihoz,
3550 XX    |              állat és emberi tagok voltak kifaragva, a legcsodásabb összerakással.~
3551 XVII  |                   kiderült, a vad, idegen kifejezés észrevehetőleg elenyészett
3552 XIX   |               rajta a felmerülő indulatok kifejezéseit, szemei a szép ifjú arcán
3553 XX    |                annál merőbb, fénytelenebb kifejezést nyertek. Végre kihullott
3554 XX    |                nyílt tér kezdett előttünk kifejleni, melynek közepén sűrű ezüstzöld
3555 XXII  |              kettőt.~– Megveszett kend? – Kifizették?~– Ki hát.~– No, az derék.
3556 XXII  |                 kend? Hát még mit vett?~– Kifizettem belőle a zsidót, tetejébe
3557 XIX   |               hallani.~– Ó, az mind csupa kifogás – vága közbe kacagva, kötekedve
3558 XII   |                  volna!~Kérdezém: hogy mi kifogása lehet ellene, talán nem
3559 XVII  |             összeomolva egészen, a belőle kifolyó víz egy kirohadt fa odvában
3560 XXIII |          kormányos, a durva blúzos ember, kifordult a Duna felé, úgy tett, mintha
3561 XX    |                 paprika volt mézes téjben kifőzve; evés után a szerecsen újra
3562 IV    |              akarja.~– De hát hova mennek kigyelmetek?~– Megyünk mi mindenhova –
3563 XVII  |               baltáját, a balta megállt a kígyó fejében, s az elfutott vele
3564 XVII  |                   emlékeznek; azon óriási kígyóra, mely az égő erdőből kijött,
3565 XVII  |                nedvében egy kis ezüstzöld kígyót láttam úszni.~S körös-körül
3566 XX    |                 csutoráját, melynek szára kígyózva vonult át a kéküvegű rózsavizes
3567 VIII  |                 Arca elsápad és aztán meg kigyullad. Reszketve ragadja meg a
3568 VI    |                  a magyar seregek álltak, kigyulladni sorban az őrtüzeket. Messze
3569 VI    |                  uradat”.~Az asszony arca kigyulladt: „él-é?” kérdé nagy örömmel.~–
3570 XI    |              vigalom és a bátorság örökre kihalt szívéből, helyettök a legfeketébb
3571 VIII  |             arcához, kinek lángoló szemei kihívó pillanatokat vetének egyikre
3572 XI    |                 aztán dicsőséget csinált, kiíratta nevét a hírlapokba, s nem
3573 VII   |         tréfálózott.~A perzekutor azonban kiitta az üveg bort. S azzal megtörölve
3574 XI    |              volna kezéből, s amint félig kiivott egy pohárt, hirtelen megállt; „
3575 XIX   |                   mely a szentlélek képe.~Kijárt sokszor apja sírhalmához,
3576 XIX   |             magáét. A betegnek szabad lőn kijönni a szabad levegőre, a kert
3577 XVII  |              kígyóra, mely az égő erdőből kijött, egy kanász ráhajította
3578 XXIII |                   előle foglalva, a dámák kijöttek saját kajütjökből: hogy
3579 XVII  |                 mindig törekedtem valahol kijuthatni a nem ismert tömkelegből,
3580 XII   |               megtámogatva, a fiatalabbak kikarózva, a gyengébb héjúak tövissel
3581 XXIII |                   mely a kormányos és egy kikent-kifent dandy között korán reggel
3582  V    |                volt, ősz bajuszát kétfelé kikenve, könnyen a fülére csavarhatta
3583 XX    |             tekintetet, de nem bírtam azt kikerülni.~– Legyen neked a te kívánságod
3584 XVII  |                  semmit.~Ha embert látok, kikerülöm, nehogy hírt találjon mondani
3585 XXIII |                tőlök, s útleveleiket azon kikötéssel adta ki: hogy az elmenetelre
3586 XXIII |                 Ily nevű brigg nem volt a kikötőben, és egyátaljában egy hajó
3587 VI    |                mely ott őrölt tombászaira kikötve, egyszerű kitkattogó kelepeléssel
3588 XV    |             élelmezési biztos, konfiskáló kiküldött s több afféle.~A másikkal
3589 Egy   |              hegylánc, a kis fehér falvak kilátszanak belőle, az esti harangszó
3590 XXII  |                   Hogy volt párja?~– Csak kilencven forint, fiam.~– Megveszett
3591 XX    |             százötven évesnél.~Nemrég egy kilencvenéves agg nő halt meg Budán, már
3592 XVII  |                melyet minap a romok közül kilépni láttam, elveszettnek hitt
3593 XX    |                   a legelső golyó, melyet kilőnek, őt találja.~Mintha a halál
3594 Egy   |               szélitől a másikig, sokszor kimehettem volna, – mindég visszatértem
3595 XXIII |               jutottak sétáltak alá s fel kíméletesen kerülve ki a helyet, hol
3596 XXIII |                adott nekik, a jó szót sem kímélte tőlök, a nyomorultnak nem
3597  X    |      kíváncsiságtól égtünk, megtudandók a kimenekült ottani viszonyait. A testvér
3598 XVII  |                kolostor melletti sziklára kimentem, mindig bántó borzalommal
3599  I    |                  bőr kalaptokkal, s mikor kimerítettük, borzadva önténk ki a földre.
3600 IX    |         reszketett, míg e nehány szótagot kimondá.~– Képzelem, hogy fog örülni!
3601 VIII  |                törvény szigorú. Az ítélet kimondatott rá, vaskeményen, elengedhetetlenül.~
3602 XX    |                 Jehova, Adonai Zebaoth, a kimondhatatlan nevű Isten a világot alkotá,
3603 VIII  |               vigasztalák, de az ítéletet kimondták.~Ekkor tanácsolák neki:
3604 XXIII |                 székért kiabált, cukorral kínálták.~Ebédnél két roppant ehető
3605 XX    |                vágyott látni a legnagyobb kincseket, miket egykor királyok,
3606 XX    |             szeretnék gazdag lenni, enorm kincsekkel bírni, úr lenni, aminő még
3607 XIX   |          szemeitől, hogy azért megszólja, kineveti, megengedheté, hogy elfoglalja
3608 IV    |           ijedtében elbújt. Szerencsétlen kinézése, toronytetejű kalapja, széna-,
3609 VII   |             pandúrok közül a legegyügyűbb kinézésűt, s addig söntör-forgolódott
3610 XI    |                 testvérét nyugtalanul. Ez kinézett az ajtón, azalatt amaz,
3611 XVII  |                   gondolám magamban, mely kinn szokott hétről hétre éjszakázni,
3612 XVII  |              távolba, az épület szobáiból kinőtt fák túlemelkedtek a sötét
3613 XIV   |               lázas éjszakákban egymásnak kínsóhajtásait, biztatták egymást a kétségbeesésben,
3614 III   |               mentek lakni. Ott feküsznek kint a temetőben, egy sírban,
3615 XXI   |                 lelke előtt e szavakra: a kíntól vigyorgó arcok, a pokol
3616 XX    |               arcán megjelenni a kárhozat kínvonaglásait.~E magnetikus erő fiúról
3617 XV    |                isten nélkül való újságíró kinyomtatta: hogy ezentúl a német bankó
3618 XX    |              lebegett, csak kezemet kelle kinyújtanom, hogy őt keblemre vonjam, –
3619 IX    |            Iszonyú görcsök látszottak azt kínzani, homlokán a halálveríték
3620 XXI   |                 éjszakába néz.~Az őrtüzet kioltotta a sebes zápor, messze és
3621 XIV   |                   van-e benne, amit ő már kiolvasott belőle? Aztán ismét tovasietett: „
3622 XVII  |                   fel előtte, végigfestve kiomló vérével a feltúrt hantokat.
3623 IV    |                 azt foldozza meg.~Ez nagy kipkapkodás között előkeresett tűt,
3624 XVII  |             némely faluból egész gulyákat kipusztítottak.~Most egy sertésfalkát támadtak
3625 XX    |                   erőket, mik a természet királya fölött állanak, indulatokat,
3626 IV    |                annyifelé repült, s azután kirántva kardját, vérben forgó szemekkel
3627 XVII  |                  a belőle kifolyó víz egy kirohadt fa odvában szedi össze magát,
3628 III   |                   többé a kis házban. Még kisebbe mentek lakni. Ott feküsznek
3629 XVII  |                tolvajt nevelnek belőle, a kisebbik, az a kis kékszemű leány,
3630 XVII  |                   a szegény rabot, a lánc kisebesíti kezemet-lábamat, nézd, most
3631 XV    |                 egy másik derék ember, őt kisegítendő ebből a bánatos helyzetből,
3632 XXIII |                corduroy-szín makintoshban kíséré szavait, ki lehete venni:
3633 VIII  |   amazon-öltönyben, három vagy négy lovag kíséretében. A delnő vígan kacagva fordult
3634 XIX   |               város népe ott volt halotti kíséretül. Két kis szőke árva gyermek
3635 VIII  |              kacagva fordult vissza egyik kísérőjéhez, ki elejtett zsebkendőjét
3636 XVI   |                    mily ifjú volt,” mondá kísérőjének. És a kísérő alig tudott
3637 II    |               kietlenben. – Őt szerető nő kísérte, engem hallgatag útitárs,
3638 IV    |               kozákok kíváncsi nevetéssel kísérték minden tűöltését s rettenetes
3639 XI    |              fergeteges embertelen éjben, kísérve a vihar zúgásától s az ebek
3640 III   |            csaknem tenyerén hordá, nemrég kisfia született, apjának egészen
3641 XIX   |                szalag van kötve. Az az én kisfiam őzikéje. Most két kis szőke
3642 XVII  |             falvakra, s az utcákon játszó kisfiúkat elragadozzák.~Tízével, húszával
3643 XX    |                 csillagzatok mind, csak a kisgöncöl végcsillaga, a Rukkabah,
3644 XXI   |               mellett a szerelmetes nőt, …kisgyermekei ott ülnek a padon, …a legkisebbik
3645 XIX   |             gyöngéden …szereti-é kegyed a kisgyermekeket?~– Ha jók és kedvesek, igen –
3646 XIX   |                 egyedül lenne! De oly két kisgyermekkel, mint az enyimek, vészben,
3647 XX    |                  sem csókoltam őt.~Reggel kisírt és lesütött szemekkel távozott
3648 XVI   |                 Le-leült egy fa árnyában, kisírta magát keservesen, mikor
3649 XIX   |                   Emmiékhez (így hítták a kislányt) egy fiatal őrnagy szállásolta
3650 XX    |            helyett tulajdon képét találta kisuviszkolni.~Ez menten lehúzta lábaimról
3651 IX    |                 leitattak, tetőtől talpig kisuviszkoltatott, s másnap elhitette vele:
3652 IV    |                   Két év előtt valamelyik kisvárosi színpadon láttam, színész
3653 XX    |                záratott, de ahonnan ismét kiszabadult, s Putifár holta után ő
3654 XXIII |                    amint Mohácshoz értek, kiszállt, még az ártatlan gőzhajói
3655 XIX   |          hivatalbeli ember tovább, hideg, kiszámított szíveskedéssel.~– Ah, uram.
3656  I    |                   mint a vér!~Körös-körül kiszáradt minden tó, egy ital víz,
3657 IX    |                   s ha egyszer bent volt, kiszedék a szekere kerekeit, hogy
3658 XXIII |               következett volná rá a tál, kiszedtek előle mindent. Mindenki
3659 VII   |                   komázott velök; aközben kiszemelte magának a pandúrok közül
3660 XX    |                  férfiaknak megszólítani.~Kiszemeltem magamnak a legrongyosabbat,
3661  V    |                 szélihez értünk.~A sivár, kiszikkadt pusztaság véget ért, hogy
3662 VI    |                    mert én még azon éjjel kiszöktem az ablakon s elhoztam a
3663 XX    |                  fel, mondd el neki: hogy kitaláltad szimbólumai értelmét. A
3664 XXIII |                  szemeiből, hogy a többit kitalálták.~Az a fiú, aki most oly
3665 XIX   |             titkom.~– Tegyük fel: hogy én kitaláltam volna e titkot, és nekem
3666 XX    |                  untattak e feltartóztató kitérések.~Odaléptem, látszott az
3667 XX    |               hegyből áll e kis tartomány kiterjedése, mik közül a legszélső a
3668 XX    |              mutatják még egykori hatalma kiterjedését, mint tengerjárást az elhagyott
3669 XXIII |                 tartózkodnak a temetőben, kitiltá őket onnan. Azonban ekkor
3670 VI    |             tombászaira kikötve, egyszerű kitkattogó kelepeléssel a csöndes éjszakában.~
3671 XXI   |                 az arannyal tölt erszény. Kitölté markába, megszámlálta a
3672 XVII  |            ajtónak, a kövek közei mohával kitömve. Födele faragott fákból
3673 VI    |                  volt hozzá: hogy a nyaka kitörjék, elhatározta magát: hogy
3674  I    |                  szobájában. Az iszonytól kitörte a hideg, három nap lelte
3675 XXIII |                  hatóság megtudva: hogy a kiutasítottak ott tartózkodnak a temetőben,
3676 XII   |                   gyümölcsfa: hogy ekképp kivágassék és tűzre vettessék?~– Hagyja
3677 XII   |          kertemben. Csak a telet várom; – kivágatom, nem marad ott.~Bámulva
3678 XV    |                    mi német újságból volt kivágva, valami vezércikk, melynek
3679 VII   |                   uram ugrott a söntésbe, kiválasztott hat tulipános szűknyakú
3680 XXIII |            tanyáztak, másnap korán reggel kiválasztották magok közül a legértelmesebbeket
3681 II    |               jöttek a rablóknak. Mindent kivallottak.~Miért kellett tőlem elmaradniok?~
3682 XXIII |                   szép, kedves alak volt, kivált, ha valami nagy nemes dologról
3683 VI    |                   vagyok, s a többi közül kiválva, odanyargalt hozzám s rám
3684 VI    |                   aki jó napot vagy estét kíván”.~– Furcsa ember lehet.~–
3685 XXIII |                  itt maradjanak, akkor ön kívánatára nem tétethetem ki őket a
3686 XX    |               emberek közé, de ha valakit kiváncsiság vagy tanácskérés hozzá vezet,
3687 XVII  |                   parázsból.~Máskor tán a kíváncsiság, most azonban a kénytelenség
3688  X    |              levél volt, amit küldött. Mi kíváncsiságtól égtünk, megtudandók a kimenekült
3689 XXIII |             magáévá tette az ügyet, ha ők kívánják: hogy az emberek itt maradjanak,
3690 XX    |                    de ha látni fogok, nem kívánom:hogy más forma legyen. Szemeivel
3691 XX    |                   emberlélek egyéb gyarló kívánsága meg nem fogamzott soha –
3692 XXIII |              szállítandó.~A konzul, amint kívánságaikat meghallá, elszörnyülködött…
3693 XX    |            kikerülni.~– Legyen neked a te kívánságod szerint – monda hosszú,
3694 XX    |            említed, és ő tudni fogja, mit kívánsz.~Napfelköltekor elvezetend
3695 XVII  |                  közeledésem által mindég kivehetőbb kezdett lenni.~A völgy mélyére
3696 IX    |                   nélkül.~Kapujához érve, kivehetők: hogy odafenn a tornácban
3697  V    |                  jöhetni, a távolban elég kivehetőleg hallatszék a gázoló lótiprás
3698 XVII  |             Bezörgeték a lakba, a legelső kivel találkozám, nagyobbik gyermeke
3699 XXIII |                  lehetett azokból egyebet kivenni a fájdalmas nyögésnél, sóhajnál.~
3700 XXIII |            engedve magát a konstrukcióból kiveretni –, itt a födözeten ama ponyva
3701 XVII  |        elhalványult, elkékült. A berkéből kivert farkas tekintete lehet ilyen.~
3702 VIII  |                 ugaták, néhol a poroszlók kiverték a határból, idegen házak
3703 XX    |                   a legszebb.~Beléptemkor kivevé szájából a költő az argyla
3704 VI    |              örömeiben; este az öreg maga kivezetett bennünket a füzes partjára,
3705 VII   |                  bort. S azzal megtörölve kiviaszkolt vastag kurta bajszát, mormogá: „
3706 XVII  |            nyommal közelebb hátrál hozzá, kivicsorított fogait csattogtatva s égő
3707 XIX   |                minőket puskaporral szokás kivíni.~– Nem, uram! – viszonza
3708 XVII  |                   Oly jólesik nem hallani kívülök semmi szót.~Egy hónap óta
3709 XX    |                szívökből minden indulatot kizárnak, kiknek agyában boldogság,
3710 IX    |               fogat húzatott volna, a vén klarinétos pláne többet fútta az orrát,
3711 IX    |             többet fútta az orrát, mint a klarinétot.~– Ezek még ma nem kaptak
3712 XX    |                   arabul vannak írva, ama klasszikus nyelvén a keleti literatúrának,
3713 XI    |              szélvészes zivatar, a börtön kloakáján keresztül, mely oly szűk,
3714 IV    |           színésztársaság, mellyel együtt kóborolt, tömegestül áttért Thália
3715 XVII  |                    A gyengébbek, a fiatal kocák, középre vannak egy csomóba
3716  V    |                   fejünk fölött egy falka kócsag csapott el nagy sikoltozva,
3717 IV    |             azonban már ekkor elkezdtek a kocsiderékba hányt szénában kopjáikkal
3718 XXII  |                 félj tőle, ott van mind a kocsiderékban, egy forintért adták párját.~–
3719 IV    |                  pisszegve emelkedék ki a kocsiderékból: hova ijedtében elbújt.
3720  I    |                   Az utcákon nem vezetett kocsinyom keresztül, a leégett házak
3721 IX    |                  állt mindig, az embert a kocsiról húzták le, ki be nem akart
3722 XVII  |                  Most egyedül egy félkezű kocsisával szántogat annyi földet,
3723 IV    |           szekerünkbe fogva, mindketten a kocsisülésben ültünk, a lőcsön lógott
3724 VII   |                    ha hallja kendezik, a „kocsmáros” nevezetért pedig teljességgel
3725 XX    |              esthajnalcsillag; középett a ködfehér tejút – és szerte a szikrázó
3726 XX    |                 már nem mondja.~A dal sok költészettel van kidolgozva, a szerelmet
3727 XX    |                 az egyetlen, a legnagyobb költőét.~Mert csak a koldusok és
3728 VIII  |           határból, idegen házak küszöbén költötte el ebédjét, erdők rejtekében
3729 XXIII |             közülök kedve volna Amerikába költözni, azt a Nelson című brigg,
3730 XX    |                 fizetést, este elmennek a költőhöz a verseiért kapott díjat
3731 XX    |                időm volt kelet legnagyobb költőjét szemügyre vehetni. Fiatal
3732 XX    |           megtudtam azon viszonyt, mely a költőt e különös lényekhez köti.~
3733 VII   |                azzal az örvendetes hírrel költve fel bennünket; miszerint
3734  V    |              papolj! az ördög jön utánunk kölykestül, vagy valaki, aki pokolbul
3735 XIX   |               mellé. A közös sír fölé egy kőemléket állítottak, melyre minden
3736 XX    |                    sem öröm, sem fájdalom könnye.~…~Másnap útban voltam Törökország
3737 XX    |      kérlelhetetlen szava: Olvass tovább.~Könnyeimen keresztül egy fehér alabástrom
3738 XX    |                 rogytam össze a kő előtt, könnyeimmel a mohot nedvesítve, mely
3739 XIX   |                 remegve vette észre: hogy könnyein át valami ébredező remény
3740 XIV   |                   kezét, nyakába borul és könnyeitől nem tud szólni.~– Te sem
3741 XIX   |                elő.1~A leány, míg olvasá, könnyeivel áztatta e lapot, de úgy
3742 VIII  |      megszabadított kezét, s csókokkal és könnyekkel halmozá el. A férfi pedig
3743 XIX   |                 fordított vőlegényének, s könnyes szemmel távozott el a szobából.~
3744 XXIII |              lelkét sírja ki, a leány egy könnyet sem ejt.~Mikor korán reggel,
3745 XXIII |                   menni. Látod, azért nem könnyeztem, mikor tegnap búcsút vettél.~
3746 XVI   |                várja őket vissza… A levél könnytől volt nedves.~…~Élt a forradalom
3747 XX    |                  nem riaszta onnan.~Egyik könyökét a vánkosára letett, bársonyba
3748 XX    |              feküdt hanyatt Ismael Asmai, könyökével a könyvre támaszkodva. Szép
3749 XVII  |               előttem tetszeni.~– Tán nőd könyörge érted?~– Hallgass! – ordítá
3750 XIV   |          türelmesen, míg a sok gyászruhás könyörgő asszony s aranyruhás tisztelgő
3751 VIII  |              egyike azt kérdé tőle: miért könyörög egy emberért, akit tulajdon
3752 VIII  |                  azt is.~A nő elsápadt.~– Könyörögni fogok érte: hogy ítéletét
3753 XXIII |               volt hová lenniök.~Még csak könyörögniök sem lehetett; mert útleveleik
3754 XXIII |                 ha egy jószívű örmény nem könyörül rajtok, az befogadta őket
3755 XX    |                   18-dik napja, a Tóra öt könyve ez napon szállt alá az égből.~
3756 XIX   |                 közé eltévedten, regényes könyvek olvasása mellett, vagy zongorájánál,
3757 XXI   |                   előőrs az, fehér lobogó köpenyében, kezében fegyverét tartja
3758 XX    |                előidézni a kezében maradt köpönyeggel, mely, mint az írás mondja,
3759 IX    |                   nélkülözés után e vidám körben pihenhetünk meg. Akik őhozzá
3760 XIX   |                hogy őt hazavigye családja körébe. Második édesanyát két árva
3761 IV    |                 hogy fel voltak hajtva, a körme hegyéig értek, míg a hosszú
3762 XX    |                 vékony selyemkaftán alól, körmei rózsaszínűre voltak festve
3763 XVI   |               egy-egy elment mellettük, s körmönfont észrevételeiket elég hangosan
3764 XVII  |         tövisbokrok járhatlanná teszik, a környékben nem akadtam emberre, aki
3765 XVII  |                         IV.~Ez a kolostor környéke legkedvesebb helyem.~Fél
3766 XV    |           kupecünk is nekifeküdt rögtön a környéknek, s a nyomtatott újságlappal
3767 III   |            valakihez, ki az országgyűlési körök első arszlánja volt, delnők
3768 XXIII |                  kötéllétrán, ott elkezde körömmel, foggal oldani valami kötelet.~–
3769 XVII  |                kínosan ordítani s forgott köröskörül, nem tudva lerázni erősen
3770 IV    |          dárdájával, hátán a hosszú puska körösztbe vetve, odavágtat hozzám,
3771 VII   |         szándékunkat, hogy a Tiszán ismét körösztülmenjünk.~– Nem kell tőlük tartani –
3772 II    |                  bitang jószágok leírását köröztették, miket rablóktól vettek
3773 XX    |                 szende fordulással nehány kört vágva a szőnyegen, egy dalt
3774 XII   |                  látom: hogy felmászott a körtefára. „Nézze kend, apjuk – mondom
3775 XXIII |                 Gyötrelmes látvány tűnt a körülállók szemeibe.~Két ifjú, csaknem
3776 XX    |                   szőrpalást, mely testét körülburkolja.~Ritkán jár emberek közé,
3777 XVII  |                szálló darázs dongása szól körülem. Oly jólesik nem hallani
3778 XVI   |                balról, szökellve, vidáman körülenyelegték a jámbor öreget, aki csak
3779 VIII  |          fogolyért könyörögve. Akit semmi körülmény nem védett, amellett ő könnyeit
3780 XXIII |                   pozitúrába tette magát. Körülnézett: hogy nem taszítja-e fel
3781 XX    |               oltárkövek vannak elszórva, körülnőve vad erdei venyigéktől; ezek
3782 VII   |                 ajtaja nyílt. Sallai uram körülöttük forgott.~– Tessék leülni,
3783 XX    |               sakálok szemei világítottak körülöttünk. A fenyőfák évrűl évre lehullott
3784 XVII  |              kutya mikor fél vagy éhezik.~Körülszökelli az ártányt, embermagasnyi
3785 XVII  |          patkányok feljönnek a falakból s körültáncolják a szegény rabot, a lánc
3786 VIII  |            ugrálva futott a koldusig, ott körültáncolta jókedvű csaholással, végre
3787 XXIII |                 csomó kötélre, a társaság körülte ide-oda letelepedve, s hallgatá
3788 XXI   |           megszámlálta a pénzt. Sok volt. Körültekinte. Éppen oly sok hegyes vasat
3789 XVII  |             mintha e helyet már ismerném. Körültekinték. Fölöttem éktelen magas
3790 VII   |                homokdombjaitól eltakarva, körülültetve ezüstfűzekkel és kanadai
3791 XXI   |                   az ellenség fegyveresei körülvették, fegyvereik hegyét testének
3792 XXI   |            cirkáló csapatja észrevétlenül körülvevé.~– Csöndesen légy! térdepelj
3793 XX    |           szívújító illat, mely bennünket körülvőn, tudatá velünk: hogy fenyvesek
3794 VII   |                   pálinkát adok, s kentek köszönet fejében az üvegemet is eldugják.
3795 XVII  |             pénzdarabot nyomtam kezébe.~– Köszönöm – monda ő dünnyögő pórias
3796 XV    |              induló pénzeiket, még meg is köszönték, hogy mást adott helyette; –
3797 XIV   |                   csak eltart, amíg élek, köszvény, tudom, nem esik bele.~A
3798 XIX   |             kifogás – vága közbe kacagva, kötekedve a hivatalbeli ember. – Ismerjük
3799 Egy   |              Felbomolva minden társadalmi kötelék, családviszonyok, hit, vallás,
3800 XXIII |                   tenyeres-talpas legény, köteleket húztak ide-oda, lépkedtek
3801 IX    |       cigánybandája volt, amelynek tagjai kötelesek voltak egy Páriz-Pápaira
3802 XX    |                  gyaurnak, a népnek pedig kötelessége őket tiszteletben és jóhúsban
3803 XX    |              hívják Nakib-ül-nek, ezeknek kötelességük senkinek semmi szolgálatot
3804 XIX   |         fennhagyott, nem korlátozva senki kötelező jogaitól.~Két hét múlva
3805 XXIII |       kapaszkodott fel az árbocra az ingó kötéllétrán, ott elkezde körömmel, foggal
3806 XXIII |                  a hajó orrában egy csomó kötélre, a társaság körülte ide-oda
3807 VI    |               rebegé a pusztai virágszál, köténye szélével törülve szemeit,
3808 VI    |         parasztmenyecske sürgött-forgott, kötényével szítva a parazsat.~Amint
3809 IV    |             ezeket a sebeket láttam. Alig kötöttem be őket, mikor a sereg elkezdett
3810 XXIII |                  hogy a vitorlát fel kell kötözni, a jellámpákat felvonni
3811 VI    |             szórva a felvágott homokot és kövecset.~Késő estig lövöldöztek
3812 XX    |              bogárszárnyakat, csigákat és kövecskéket, s mintha mindegyiktől valami
3813 XX    |               közt a világot.~De nem ezen kövekről akarok neked beszélni.~A
3814 IV    |                    valami örökségért megy Kövesdre, s beszélt egy határ anekdotát
3815 XX    |                 tekintetét, monda: „jer – kövess.”~Ismael Asmai ezalatt szolgájával
3816 XVII  |                többi farkas ismét nyomban követé a futó nyájat, a távozó
3817 XX    |                  mondja, azon boldogtalan következést húzta maga után: hogy József
3818 XXIII |                    azok akármely oldalról következett volná rá a tál, kiszedtek
3819 XXIII |                lefűrészelt fenyővéghez.~A következő pillanatban egy kis fickó
3820  V    |             szomszédságához, ki merne ide követni bennünket? A pusztán elöli
3821 II    |                  nyugalomban. Szerelemből követte férjét, az egész úton egy
3822 II    |                  szegény férfi! Miért nem követtek engem?~…~Később megtudtam:
3823 XX    |                   velünk jőni.~Én egyedül követtem a mágust.~Szívem sebesen
3824  V    |                  kelle menni. Mi példáját követve lovainkra feküdtünk. A csikós
3825 XVII  |                szikla mohos pázsitjára, a kövirózsák közé, s úgy elnézem azt
3826 XX    |                      mondá a mágus.~Túl e kövön egy kék márványobeliszk
3827 XI    |                  viselte magát, s rokonai közbenjártára hinni lehete: hogy nehány
3828 XVII  |                nyelvét a hegy és a tenger köze.”~Így vigasztal engem az
3829 XVII  |                  a másik ajtónak, a kövek közei mohával kitömve. Födele
3830 XX    |               minden repedésből, a téglák közeiből apró kis zöld füvecskék,
3831 XXIII |                  kitenni?!” – kiáltának a közelállók, s azon pillanatban számtalan
3832  I    |             vadmadarakat, amint szüntelen közelebb-közelebb jöttek hozzá, kóválygó,
3833 XX    |                 tölték a mysteriosus lény közelében, ki, ha csuda nem lett volna
3834 XVII  |            vonítás és dühös röfögés, mely közeledésem által mindég kivehetőbb
3835 XVII  |           tűzhelyen vadmacska fészkelt, s közeledtemre a tető egy nyílásán kifutott,
3836 XVII  |                   mint ki a tébolyodáshoz közeleg.~Oly ébren álmodom: hogy
3837 VI    |               hajtott két evezővel.~Amint közelért hozzánk, a csikós, odafordult
3838 XXI   |             lépéssel egy csapat fegyveres közelg az előőrs felé. A katona
3839 XXIII |                 utánok egy fiatal gyermek közelge, messziről nem ismerték
3840 IX    |               zeneszót, amint kastélyához közelgeténk, az ablakok ki voltak világítva
3841 XVII  |               fecske csevegését. Hirtelen közelgő léptek döngését kezdtem
3842 XVII  |                   kunyhót, dobogó szívvel közelíték hozzá. Az előtte folyó patakban
3843  V    |                 szembe egy lovast láttunk közelíteni. Amint a nagy távolságból
3844 XVII  |              földi! – kiálték tűzhelyéhez közelítve.~Az ember összerezzent,
3845 XVII  |            őzünővel, játszva vártak be jó közelre, alig látszottak tőlem félni.~
3846 XVII  |                    A tűz egyre ég az erdő közepében. A szőlőszedők dala oly
3847 XX    |              másikon az esthajnalcsillag; középett a ködfehér tejút – és szerte
3848 XX    |                  akarok neked beszélni.~A középső hegy ormára felállva, hat
3849 XX    |              nekik, ha menekülni akartak, középütt egy vén vakon született
3850 XX    |              nevet is érdem után osztják. Közhonvéd ruha volt akkor rajtam,
3851 XXIII |              megretirált a födezetről s a közkabinet védő üregébe vonult vissza…~…
3852 XXIII |                egyre-másra léptek elő, ők közlegények maradtak mindvégig. Nem
3853 XIX   |                  huszárok közé furakodott közlegénynek, együtt ment velök dühös
3854 XX    |                   vannak írva: D… O… C… A köznép ezt a szót véli belőle leolvasni:
3855 VI    |           lovasság vágtatott el azon. Egy közölük megismerte: hogy csikós
3856 XVII  |                   még sikerültebbé tegyem közönyösségemet, nehány pénzdarabot nyomtam
3857 XIX   |               Arcát nem erőlteté színlett közönyösségre, látni lehete rajta a felmerülő
3858 XXIII |               reggel, napfelkölte előtt a közösen kikötött gyűlhelyre értek
3859 XX    |        proselytáiknak.~Volt különösen egy közöttük, valami Rauber von Thalberg
3860 VIII  |                  nyílik a virág, s ha lát közte liliomot, eszébe jut felesége
3861 VI    |              látni, s a sziget és a füzes közti folyamon egy fakó vízimalmot,
3862 XX    |                 vevék magamnak, egyikét e köztiszteletben álló férfiaknak megszólítani.~
3863 IV    |              leloggó cifra dohányzacskó s kohával volt viseletünk.~Porlepte,
3864 XVII  |                kezem-lábam két nagy nehéz kőhöz… Egyesegyedül éjjel és nappal,
3865  V    |                    agyonlőve, összevágva, kolbásznak aprítva.~Beljebb nyomultunk
3866 XIV   |                 le volt fejére húzva, nem koldult kalaplevéve, akinek tetszett,
3867 III   |              ruháik tele vannak ragadva a koldusdinnye dióval, arcukon csorog alá
3868 VIII  |                 vihogva, ugrálva futott a koldusig, ott körültáncolta jókedvű
3869 VIII  |               élettelen alakká zsibbadva, koldusmezben, sápadt arccal, vad, emberijesztő
3870 VIII  |               ágyából, vevé vándorbotját, koldusmezt öltött magára, s megindult
3871 VIII  |                  vagy bárhova lenni.~Ment koldusnak öltözködve faluról falura,
3872 XX    |                   bemégy, s ha találkozol koldussal vagy bajadérrel, tudakozni
3873 XX    |        legkeskenyebb utcáknak egy csoport koldust pillanték meg, kiknek isteni
3874 IV    |                   a képviselőt megrezzent kollegái: hogy nagyobb ismeretlenség
3875 XV    |              kupechez „nézze az úr, csupa kollegialitásból megmutatom, de ne adja tovább.”
3876 XVII  |                   midőn egy mély völgyben kolomphangot hallék, s mintha kutyák
3877 XVII  |                   a futó nyájat, a távozó kolompharangot együtt lehete hallani a
3878 XVII  |           hegyezve, fölemelé fejét, míg a kolompos ártány, használva ellenfele
3879 XVI   |                   áldozataikat.~Nemsokára Kolozsvárott megalakult a nőzászlóalj,
3880 IV    |              ilyen, sokáig tartózkodott a komaromi garnizonőrség közt, ott
3881 VI    |              bőrét megkarcolta volna, s a komáromi sáncokban, ahol huszonnégy
3882 XX    |                 bolyongás után eljutottam Komáromig. Útitársaimat, kik velem
3883 VII   |                  ott mesélt, tréfálózott, komázott velök; aközben kiszemelte
3884 XV    |                 szeretett volna hidegvért komédiálni, végre előrukkolt vele,
3885 IV    |               fejével sebesen bicegetve s komikus pantomiával illusztrálta
3886 XX    |          töredezve s benőve sárga és zöld kőmohoktól: a vadrepkény összevissza
3887 XIII  |               hivatalnok?~A bujdosó nemes komolysággal állítá, hogy az egyik sem
3888  V    |                   öntudata díszíté fel. E komolyságot az öreg ömledezései alatt
3889 XX    |                 vonult végig emberfölötti komolyságú arcán valami elmúló indulat
3890 IV    |              szabót elviszi magával, mert kompániájának mindennemű öltönyei nagyon
3891 XVII  |                magas, sovány állat, vörös kondor szőre a hátán végigfutó
3892 XV    |         gerillaőrnagy, élelmezési biztos, konfiskáló kiküldött s több afféle.~
3893 III   |                   ősz bojtár melancholice kongatott hosszú ostorával, a fiatalabb
3894  X    |                 levelet kapott öccsétől – Konstantinápolyból.~Első levél volt, amit küldött.
3895 XXIII |                  lyon nem engedve magát a konstrukcióból kiveretni –, itt a födözeten
3896 XV    |                  elvette a status nevében kontóra, s jó olcsóért eladta a
3897  V    |                 lyuggatva, szaggatva, egy konya pörge kalap, mélyen lehúzva
3898 XXIII |            fölnyargalt a födezetre, ott a konyhában a szakácsnét akarta egy
3899 VI    |                  volt felásva s beültetve konyhanövényekkel, a kert végében állt egy
3900 XII   |                valamit!” Az ember reá sem konyított. – „De már ez egyszer gorombaság –
3901 XVII  |                hosszú lompos fülei lefelé konyultak. Szétvetette mind a négy
3902 XXIII |             Amerikába volt szállítandó.~A konzul, amint kívánságaikat meghallá,
3903 XXIII | legértelmesebbeket küldöttségül az illető konzulátushoz, mely őket a Nelson-briggen
3904 XX    |               halála évében.~Feje egészen kopasz, borotvának nincs rajta
3905 IV    |               kocsiderékba hányt szénában kopjáikkal turkálni, mely műtételre
3906 XVII  |               meztelen falak ablakai mint koponya szemüregek bámulnak a távolba,
3907 III   |                temetőben, egy sírban, egy koporsóban…~…A három hajcsár összenéz.
3908 XX    |                   által, s kényszeríték a koporsóból kivett halottat a galvanizmus
3909 XIX   |                  gyermek ment rídogálva a koporsók után. Gyászba öltözött rokonok
3910 VI    |                  ne vallja: hogy vicispán korában sem evett jobbat. Elfelejtette,
3911 XIX   |                tündér-álomkép jelenne meg kórágya fölött, ki oly résztvevő,
3912 XVII  |                  között, néhol a csírádzó korai vetés eleven zöld színszalagjával.~
3913 XX    |               teremtése előtt élt őslakók korának rideg maradványa.~A magnetizmus
3914 VIII  |             Bosszúsan fordult oda a nő, s korbácsával végigvágva az ijesztő alakon,
3915 XXI   |                   ezen regét.~…~A zivatar korbácsolja szilaj paripáit, a felhőket,
3916 IV    |                 borjúszájú üng, bő gatya, korcán leloggó cifra dohányzacskó
3917 XX    |                neve „abraxas”.~Az abraxas kőre faragott alakok mindegyike
3918 Egy   |                 fogok írni, nem egy beteg kórjelei többé, csak egy bonckés
3919 Egy   |                  elmondom betegsége egyes kórjeleit, tán lesz orvos, ki azokat
3920 XIX   |                  számára fennhagyott, nem korlátozva senki kötelező jogaitól.~
3921 XXIII |                már most, hogyha az ország kormánya jónak látta hozzájuk kegyelmesnek
3922 XIII  |              parancsnok. – Katona? követ? kormánybiztos vagy hivatalnok?~A bujdosó
3923 XXIII |                kormányos dacosan forgatta kormánykerekét alá is, fel is, s rágta
3924 XV    |                aztán megint jó drágáért a kormánynak, úgy hogy az kétszer fizette
3925 XXIII |            Útileveleket váltottak a török kormánynál. Ez örült: hogy megszabadult
3926 XXIII |              valaki, s guttaperchájával a kormányosra mutatva, így szólt:~– Ez
3927 XXIII |                sóhajnál.~Valaki kérdezé a kormányostól: hogy tán régebb idő óta
3928  V    |                    szavával és ütlegeivel kormányozta.~A vén csikós szemei ragyogtak,
3929 VI    |                    ismét helyet foglalt a kormánypadon, s csendesen sikamlott velünk
3930 XXIII |                   mikkel a blúzos ember a kormányrúdon s emez itt alant a corduroy-szín
3931 XV    |                marhákat vásárolt volna, a kormánytól e végre adott százasokat
3932 XVII  |            méginkább meglepett az, hogy a kormos fűvel benőtt falak helyett
3933 XXIII |                vezető lyukon, s füstösen, kormosan, amint volt, az egész társaság
3934 XX    |                maradványa azon mitológiai kornak, melynek pátriárkái közt
3935 XIV   |             katonát vittek a M**i katonai kórodába.~Mindkettőnek lába volt
3936 XX    |                  Ez a tradíció az abraxas kőről.~Akkori egzaltált kedélyem
3937 XX    |             amikért királyok cserélték be koronáikat; – e kövek azok.~– S enyim
3938 XX    |                maguknak, ezeket cserélték koronáikért, és én összegyűjtém e földi
3939 XX    |              hatalmukat, országok dűltek, koronák hullottak, népek vesztek
3940 XX    |             csillagok között, s lábaikkal koronákon jártak, kik szereztek dicsőséget,
3941  V    |           nymphaea, fehér tulipánjaival s korsó alakú gyümölcseivel, és
3942 IV    |                  palóc faluban, ahonnan a kosta elment gerillának, s úgy
3943 XX    |                   s fényes fekete, mint a kőszén, vallásos szokásnál fogva
3944 XIX   |                    A bohó állat megeszi a koszorút. A gyermekek nevetnek rajta.
3945 IV    |                   széna-, szalmaszálakkal koszorúzva s ijedtséges ábrázatja irtózatos
3946 IV    |                  cédulákat, átnyújtotta a kozáknak.~Azt gondolta a nyavalyás:
3947 IV    |             irtózatos hahotára ingerlék a kozákokat, mit növelt az exorvos azon
3948 XVII  |                odvában szedi össze magát, kristálytiszta nedvében egy kis ezüstzöld
3949 XX    |        álomlátások jelenetei vannak.~Ez a kritikai flegma csak későbben lepett
3950 XX    |                  elkezdett minden látható külbefolyás nélkül magától reszketni, –
3951 XX    |                 költő homlokához érteté a küldeményt, tisztelete jeléül, azután
3952 XIII  |                   a börtönbe méltóztatott küldeni?~– Kell is oda ilyen ember.~–
3953 XXIII |                 tévedés, – semmi egyéb. A küldöttek kétségbeesve tértek vissza
3954 XXIII |                közül a legértelmesebbeket küldöttségül az illető konzulátushoz,
3955 XV    |              magyar kormány által ki volt küldve marhákat vásárolni a hadsereg
3956 XV    |            statuspapirosok? a belföldi és külföldi papirosok kurzusai? az actiák,
3957 XX    |              létére, nem vehetett magának különb csizmatisztítót. Sehogy
3958 XVII  |          szórakozottan.~Szavai mindinkább különösnek kezdettek előttem tetszeni.~–
3959 XVII  |                 terebélyes tölgyfa alatt, különválva a többitől, egy nagy ordas
3960 XX    |        eltakargatni az épület idegenszerű külsejét azon honban, hol a falakat
3961 Egy   |                  ide-oda, sok kihullott a külső országokba, jutott belőlök
3962 XX    |                  Abkadilla-Almahal.~Semmi külszíne rajta a pórlelkekre ható
3963 III   |                   hetek múlva, fáradságos küszködéssel egy városhoz ér a három
3964 III   |          hajtottak felfelé.~Három hajcsár küszködött velök. Zsíros, szurtos mind
3965 VIII  |                  s leült a kapu mellett a küszöb szegletkövére.~A hajdú bement
3966 VIII  |              megcsókolta. Csak a koldus a küszöbben. Az a nő az ő felesége volt.~
3967 VIII  |                kezeiket, mindennapos volt küszöbeiken, reggel, este, Isten előtt –
3968 XX    |                  tiltva van török templom küszöbét átlépni.~Elfogultan, csaknem
3969 XVII  |           többitől, egy nagy ordas farkas küzd a legvénebbik ártánnyal.~
3970 XX    |             istennek oltára… Eredj te is, küzdj, nagy leendsz, nevedet bámulandja
3971 XVII  |              látvány előtt. Kilenc farkas küzdött egy sertéscsordával.~E vadállatok
3972 XXIII |                  csatában ott voltak, ott küzdöttek egymás mellett, senki sem
3973 III   |                menés közben egy féligsült kukoricacsövet rágott, az ősz bojtár melancholice
3974 VII   |                   többszáz holdra terjedő kukoricaföldet elhagyva, egy szakadékos
3975 XVII  |                  Alig negyedóra múlva egy kunyhóhoz értem, melynek nyitott ajtaján
3976 XVII  |                 kénytelenség vitt rá hogy kunyhójába lépjek, vendégszeretetét
3977 XVII  |               völgybe. Mikor láttam a kis kunyhót, dobogó szívvel közelíték
3978 XV    |            tenyerére téve közelebb ment a kupechez „nézze az úr, csupa kollegialitásból
3979 XV    |          gerjesztve az uzsorásoknak. A mi kupecünk is nekifeküdt rögtön a környéknek,
3980 XX    |       négyszegletű volt, a moshéek fényes kúpfödele helyett egyszerű zsindelyes
3981 XX    |                  itt-ott mecsetek ragyogó kúpjai s fehér, nyúlánk, oszlop
3982 XV    |                   a magyar pénzt meg kell kuporgatni, s ahol lehet, a németen
3983 III   |                   A röfögő csorda mellett kurjongatva haladt a három hajcsár.
3984 XV    |                 falujába, már ott várta a kurrens, mely tudtul adá: hogy a
3985 XV    |            belföldi és külföldi papirosok kurzusai? az actiák, assignaták,
3986 XI    |               öltve, roncsolt kalap fedte kuszált haját, csizmái térdig sárosok.
3987 XVII  |                 amazok ravaszul lappangva kúsznak itt-amott a bokrok között,
3988 XX    |                  a vadrepkény összevissza kúszott a rendetlenül heverő köveken.~
3989 XVII  |                 óriási magasságra nőve, a kút még most is ott a kertben,
3990 XX    |                mágust fölkeresni, – rövid kutatás után ráakadtam a házra,
3991 XVII  |                szomszéd határban egy mély kútban, a fejsze akkor is fejében
3992  V    |                nagy messze két kankalikos kútgémet pillantottunk meg oldalvást
3993  I    |                forró délután, valahol egy kútra akadtunk. Nem volt sem kámvája,
3994 VII   |                   ám ezt – mondá vezetőnk kuttogva. – Az ilyen nagy kutyának
3995 XX    |                  nem ért már semmit sem a kutyabőr, sem a pecsét, valami jöttment
3996 VII   |                 kuttogva. – Az ilyen nagy kutyának nem használ sem csitítás,
3997 VIII  |                  emberrel civódni, csak a kutyát uszította rá, a nagy, láncos
3998  V    |                  ragadva. Másutt a mérges kutyatej foglalt el egész pásztákat,
3999 VII   |                  jegenyékkel.~Bennünket a kutyaugatás tett figyelmessé a rejtett
4000 VIII  |             örvendő szűköléssel feküdt le lábához, fejével rongyos szűre alá
4001 XX    |           fejeikkel a csillagok között, s lábaikkal koronákon jártak, kik szereztek
4002 XX    |                 rá többet, s azon percben lábaim elé érzém őt hullani s érzém
4003 XX    |               Reggelig ott feküdt a leány lábaimnál, egész éjjel zokogott, és
4004 XX    |          kisuviszkolni.~Ez menten lehúzta lábaimról a sarukat, s lábaimat egy
4005 III   |                melegben félvállára vetve, lábain szíjas bocskort viselt,
4006 XX    |                   csak egy darabja hevert lábam előtt, lehajoltam: hogy
4007 IX    |                  s nehány szomszédja ágya lábánál álltak csendesen zokogva.~