| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Egy bujdosó naplója IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Part grey = Comment text
4008 XXII | pénz?~– Elvásáltam mind egy lábig.~– Megveszett kend? Kétezer
4009 VI | előttünk járt-kelt lovak lábnyomai, a föld mindinkább szilárdulni
4010 XX | ismét nehányat fordult lábujjhegyen, s leült szelíden Ismael
4011 IV | bámultomban nem válaszoltam.~– Ladányról – felelém.~– Mit visznek?~–
4012 VI | olyan embert föl nem veszi a ladikba, aki jó napot vagy estét
4013 VI | malomban. Mi szótlanul beültünk ladikjába. A molnár anélkül: hogy
4014 VI | fűzfabozót lepte el az utat, a lágy iszapban meglátszottak az
4015 XIV | múltával Pesten a főparancsnok laka előtt sokszor lehete látni
4016 VIII | keresett helyre, – tulajdon lakához.~Nyitva volt a kapu. Egy
4017 XX | szomszédságában volt Ismael Asmai lakása építve. Faház, mint a többi,
4018 XX | ajánlkozék engem Ismael Asmai lakásáig elvezetni.~Útközben tudtomra
4019 XX | utasítson el engem Ismael Asmái lakására.~A koldus elvevé a piasztert,
4020 XX | fogod tőle Ismael-Asmai lakását, az egyetlen, a legnagyobb
4021 XVII | legutóbb elhagyám.~Bezörgeték a lakba, a legelső kivel találkozám,
4022 XVII | vonagló hegyipatak medre.~Ki lakhatik ottan?~Ledűlök a szikla
4023 XIX | útra kelt ifjú nejével, őt lakhelyére viendő.~Az egész úton egyik
4024 III | gyermek. Mit csinálnak?~– Nem laknak többé a kis házban. Még
4025 XX | Egyikében a mellette való lakoknak fogadtam magamnak szállást,
4026 XX | neki: hogy én, bár régóta lakom Budapesten, e szerinte nagyhírű
4027 XI | hírlapokba, s nem volt egy lakoma, hol dőzsölés közben el
4028 XI | dicsekedett többé sem a lakomákon, sem a csatákban hőstetteivel,
4029 XVII | átölelve –, maradj velem lakomban. Nem olyan pompás ugyan,
4030 IV | hátán, odaveté a doktornak, lakonice parancsolván: hogy azt foldozza
4031 XXII | ökreit?~– El hát – volt a lakonikus válasz.~– No, az derék.
4032 IV | hetman horvát határvidéki lakos volt, s mint ilyen, sokáig
4033 Egy | leégett városokat, miknek lakosai egymástól féltükben nem
4034 I | felépítve.~Nem akarnak tán lakosaik visszatérni?~A magyarokat
4035 XX | köveken találtatnak ember nem lakta hideg sivatagokban, megholt
4036 Egy | gyászos búsongó nőt, amint éji lámpája mellett álmatlanul álmodozik,
4037 XX | csendes falvak, a legutolsó lámpavilág is kialudt már; a tenger
4038 XVII | körültáncolják a szegény rabot, a lánc kisebesíti kezemet-lábamat,
4039 VIII | között.~A nő megragadta láncaitól megszabadított kezét, s
4040 XVII | láttam rajta semmi nyomait a láncnak.~– S míg az ember egy félpatkóval
4041 XX | hogy egy újabb nemzedék lángeszű fia azt ismét föltalálta,
4042 XXI | vigyorgó arcok, a pokol lángjai, a kétségbeejtő örökkévalóság.~
4043 VIII | a szép nő arcához, kinek lángoló szemei kihívó pillanatokat
4044 VIII | azon földön: hova az ő lángszíve van eltemetve, tél derekán
4045 XXIII | el a tájon egy-egy könnyű lanyha szellő, végigfodorítva a
4046 XVI | elpusztult házról és a két szép lányról, akik benne laktak.~Gazdag
4047 XIX | ereklyéül őrzött imakönyve lapjai közt.~Örömkönnyeket sírt
4048 XIX(1)| rendesen ily nyomtatott lapokkal szokás megizenni, hasonló
4049 XIX | jelképeket temetésre hívogató lapokra szokás nyomtatni.~E lap
4050 XIX | széles fekete szegélyzetű lapon egy vignett volt felül;
4051 XX | ezüstpalack, meg egy igen lapos csésze, melyből sherbethet
4052 XVII | agyaraikkal, míg amazok ravaszul lappangva kúsznak itt-amott a bokrok
4053 XX | rejtelmes vonalokat, mik Finn-, Lapphonban négyszögű köveken találtatnak
4054 XXIII | jusson, s ha a pincérre lármázott: hogy hozzon újra a tálba,
4055 XX | fényes szentjánosbogár késő lárvái mászkáltak itt-ott a fűben.
4056 XX | és szólt:~– Jőjj ide és láss.~Nyugtalanul siettem oda,
4057 XX | elfordítám arcomat, hogy ne lássak rá többet, s azon percben
4058 XV | kell adni.~– Kérem, hadd lássam – rebegé elsápadva a kupec,
4059 XX | hogy a megeredő könny ne lássék rajta; de újra hangzék a
4060 XXI | túlordít minden zörejt.~Lassú, bujkáló lépéssel egy csapat
4061 XX | gyermekkorunkban: hogy azután forogni lássuk magunk körül a világot.~
4062 VII | bajszát, mormogá: „már most lássunk a dologhoz.”~„Nem tetszik
4063 XX | rendkívüli lényt magam előtt látám járulni; ki nemzedékeket
4064 XX | jelentősége van. Azontúl szívesen látand mindenkor, ha szükséged
4065 XX | felállva, hat csiflikat (falu) látandsz magad előtt fehérleni az
4066 VIII | akarná rejteni idegen szem látása elől. Szíve oly hangosan
4067 XV | bujdosásom napjaiban annak látásában, mint iparkodott egyik szerencsétlen
4068 XII | megsavanyodtam a mindennapi látásától. Egy szép reggel, mondom:
4069 XX | kerek föld minden országait látásból ismeri, s beszél minden
4070 XX | egy fehér alabástrom lapot láték előttem, összetörve az is,
4071 XIX | leány arcán végigfutó pírról láthatá, hogy a belépő szívesen
4072 XVII | Milyen messze látni innen!~A láthatár-szélén a Kárpát bércei ülnek hosszú
4073 V | szem látott, egész le a láthatárig terült a végtelen nádberek
4074 V | délibáb reszketett a távol lathatáron.~Messze, igen messze egy
4075 XVII | repülni messze, hol az ég a láthatárra hajlik, honnan a felhők
4076 XV | vigasztalni, fölemelni, de annak láthatása, mint buktatja két ily genre-ű
4077 XII | még tolvajnak sem kell, láthatja az úr, nem jár arra egyéb,
4078 I | valami domboldalba alunni, láthatta maga fölött rögtön megjelenni
4079 IX | hozzánk, megfogta kezemet: „látják?…” Tovább nem bírta mondani.
4080 V | keletkezni, mely utóbb az egész látkörön végignyúlt, egy véghetetlen
4081 VIII | bármi veszély várjon ott rá, látnia kell. Csak egy percre, csak
4082 Egy | emlékező, jelent érző, jövőt látó, tehetetlen porszem.~Hajtott
4083 XIX | hogy én szüntessem-e meg látogatásaimat vagy az őrnagy.~A leány
4084 Egy | a koldussá lett nép, a látogatatlan templom, az álhírterjesztő
4085 XX | utcai táncosnők ismerik és látogatják őtet.~Három napot nála töltesz,
4086 XX | három bajadér jött hozzá látogatni, akkor megtudtam azon viszonyt,
4087 XVIII | alá s fel őgyelgett, sorba látogatta azokat, akik fogva voltak,
4088 XXIII | a fiatal férfiak inkább látszának pártolni a dacos matrózt,
4089 IV | ismerősebbnek kezdettek előttem látszani arcvonalmai. Két év előtt
4090 XVII | keresztülment rajta.~– Nem láttad őt? – kérdé tőlem.~– Nem –
4091 XVII | meglátott, sírva fakadt. Nem láttam-e férjét valahol? – az volt
4092 IV | hogy mi mehetünk, amerre látunk, hanem a szabót elviszi
4093 IV | meghalsz. Mit akarsz? Mi vagy?~Látva: hogy ez nem fog felelni,
4094 XV | útitáskáját s elszörnyed, látván, mily kevéssé apadt meg
4095 XIX | úgy tetszék neki, mintha lázálmai éjszakáján egy-egy tündér-álomkép
4096 XVI | kérdezősködött senkitől.~Le-leült egy fa árnyában, kisírta
4097 XVIII | vigye el az enyimet.~S azzal leakasztotta a falról saját drótcsövét
4098 XVII | erdőben eltévedtem. A nap már leáldozott, a fák közt sötét kezde
4099 XXIII | emiatt. Nagyon szerette leányát, akármit megtett volna érte,
4100 XVII | Vezess hozzá.~A nő kis leánykájával sétált a kertben, a kis
4101 XIX | támaszkodott. Szemébe nézett a leánynak.~– Emmi… – szólt hozzá gyöngéden …
4102 XVI | XVI. Az eltűnt leányok~Mi sötétlik ott a láthatáron?
4103 XIX | emlékezem arra a kis halavány leányra, ábrándos arcával, szőke
4104 XVI | rege az eltűnt két szép leányról, akik apjukat elhagyták:
4105 XVI | ámolyogva ment a másik szép leányzó az elhagyott szülőföld felé.
4106 XX | előlépett, könnyű légszerű lebbenéssel, s nehányat szökellve, miközben
4107 XX | csábító alakja mindig előttem lebegett, csak kezemet kelle kinyújtanom,
4108 VII | s a borsos tót nyakából leböngészi a szűrt, hanem a csikós
4109 XXIII | melyről a borjúlábakat leböngészték s még vagy kilenc mogyorót,
4110 XX | szorítva ajkához.~Az most lecsukta szemeit, s az ópiumkéj után
4111 XVII | medre.~Ki lakhatik ottan?~Ledűlök a szikla mohos pázsitjára,
4112 XXIII | jellámpákat felvonni s a zászlókat leereszteni. Rögtön mozgásba jött egy
4113 XXIII | kezdődött el a nemulass.~Mire leért, minden pamlag, minden szék
4114 IX | közt tartá, maga a pipa leesett róla s lába előtt hevert,
4115 VIII | gyászöltözetében, arca fátyollal lefedve úgy zokog, úgy sír hangosan; –
4116 XXI | mielőtt védhetné magát, lefegyverzik.~Az ellenség cirkáló csapatja
4117 XXIII | megbetegedett, de nem akart ott lefeküdni, attól tartott, hogy elhal
4118 XXIII | még többet kedvesével. Lefesté előttük azt a tengeren túli
4119 XXIII | szembeszökő hasonlattal bírt egy lefűrészelt fenyővéghez.~A következő
4120 XXIII | párbeszéd nem tartozik a legbarátságosabb neműek közé.~Végre a kormányos
4121 V | kettőztetett alakjával mint egy a légbe felkapott sziget, mely a
4122 I | fellegként repül szanaszéjjel a légben.~Útitársnőnk, a huszártiszt
4123 XX | a legszebb, a legjobb, a legboldogabb nő és férje: Chosru király,
4124 XVI | kincse, sok jószága, de legdrágább s legféltőbb kincse volt
4125 XX | vannak nyitva, míg vonalmai a legédesebb kéj alatt látszanak remegni.~
4126 VII | magának a pandúrok közül a legegyügyűbb kinézésűt, s addig söntör-forgolódott
4127 XV | magyar bankjegyeket, ki is a legelégültebb képpel a világon ült fel
4128 XIX | előtt. Az udvaron kis őzike legelész, nyakára piros szalag van
4129 V | Egyszer megsejtett bennünket a legelésző paripa, s hirtelen megállt,
4130 V | ráhajtották a gulyát a söppedékes legelőre, s az összegázolt gyöp azonmódon
4131 XX | kövekre mutatva.~Lehajoltam a legelsőhöz; fekete nyolcszögű bazalt
4132 XVII | mentek.~Az éji magány a legelvadultabb kedélyre nézve is aggasztó,
4133 VII | a csaplár, s elkezdett a legények zsebjeiben motozni, s mily
4134 VII | hát vizitálja kend meg a legényeket, míg itt vannak, azt ne
4135 VII | perzekutor visszautasítá, a legényekhez fordult, hát kenteknek öcsémuraimék?~
4136 VII | összekutatjuk, dél lesz. A legényeknek pálinkát, nekem jó lesz
4137 XXIII | kiválasztották magok közül a legértelmesebbeket küldöttségül az illető konzulátushoz,
4138 XXIII | födezetre, a kedves esti léget élvezendő; az ismerősök
4139 XI | kihalt szívéből, helyettök a legfeketébb lélekölő marazmus telepedett
4140 XVIII | úgy?~– Természetesen. Ez a legfölségesebb idő a nyúlra meg az őzre.
4141 II | még a hirdetményeket is, leghátul bitang jószágok leírását
4142 IV | lehetett fordulnunk az erdőbe. Leghelybehagyhatóbb tanács volt ily helyzetben
4143 XX | idő alatt egyike lettem leghívebb, szorgalmasabb proselytáiknak.~
4144 XX | ópiumkéj után a legmélyebb, a legholtabb álomba merült el.~Ekkor
4145 VIII | de mégsem ott fájt neki legjobban. Odább ment tántorogva,
4146 XX | tisztviselő számára.~Egyikében a legkeskenyebb utcáknak egy csoport koldust
4147 XX | semmi szolgálatot nem tenni, legkevésbé egy gyaurnak, a népnek pedig
4148 XXI | kisgyermekei ott ülnek a padon, …a legkisebbik apja kardján lovagol, –
4149 XV | között terjegetve azt a leglejjebb verőt: hogy most már a magyar
4150 XX | őszi deres éjszakáktól, a legmagasban még csüngött nehány érett,
4151 V | jeltelen kopár avatagba.~A nyár legmelegebb napjai sivárra asztalták
4152 XVII | töltendő, midőn a völgy legmélyében, a fák sűrűsége közül valami
4153 XII | a körtefa egyike volt a legnemesebb fajúaknak, nem hagyhattam
4154 VII | pandúrjával. Sallai uram odakünn a legnyájasabb hangon üdvözölte őket agyba-főbe,
4155 XX | Kiszemeltem magamnak a legrongyosabbat, s egész alázattal meghajtva
4156 III | egy szép asszony lakik, a legszebbik a városban, mit tud róla?~–
4157 XX | szorult, most alig áll még legszegletében Európának s hajdani hírének,
4158 XX | kiterjedése, mik közül a legszélső a tengerbe nyúlik.~Mind
4159 XIX | önmagától. Örömöt a legjobb, a legszeretőbb lény halálhírére…~*~Másnap
4160 XX | bajadéreknek előlépett, könnyű légszerű lebbenéssel, s nehányat
4161 V | sötétzöldje ki volt hímezve a legtarkább mocsárvirágokkal, a földet
4162 XX | szoktak nevezni, ki az egylet legtekintélyesebb tagjának tartatott.~Ez a
4163 XXIII | pénzen vettek eledelt, amiből legtöbbet lehetett kapni: úgy éltek.
4164 III | kinek öltözete mindég a legújabb divat, a legjobb ízlés szerint
4165 XVII | épen találtam, mint ahogy legutóbb elhagyám.~Bezörgeték a lakba,
4166 XIX | volt mindenki iránt.~Mikor legutoljára láttam, jegyben járt egy
4167 XVII | rá többé.~Lenn, lenn, a legvadabb völgyben, összeboruló erdők
4168 XVII | nagy ordas farkas küzd a legvénebbik ártánnyal.~A sertés magas,
4169 VII | folyvást guggolva közelgett a legvitézebb komondor felé.~Az elkezdett
4170 XXI | suttogá halkan a vezető.~– Az legyek.~– Van-e nőd, gyermeked?
4171 III | előtt meg nem hajolt, jött légyen az felülről vagy alulról.~
4172 XXIII | hozzájuk kegyelmesnek lenni, ne legyen-é akkor egyes polgároknak
4173 XXIII | elvannak mellettem, hogy a légynek sem vétenek.~A közönség
4174 XXIII | hallani.~Az utazók nagy része lehagyva a bűzös, gőzös kajütöt,
4175 Egy | hirtelen forró csók éri lehajtott kezét, egy ismert hang nevét
4176 IX | tőlünk a fal felé, s fejét lehajtotta térdére, két karját homloka
4177 XX | szenvedélytől, mit a költő a dalba lehelt, a szenvedélyesebb rohamoknál
4178 XIII | magamat grádicson föl- és lehengergettetni egy pálinkaszagú hordóban,
4179 XIII | resignálva: hogy őt híréből ne lehessen ismerni.~– Mi volt ön –
4180 XVII | véremen is megváltanálak, ha lehetne.~– Elhiszem. Elhiszem. De
4181 VII | monda:~– Már most nyugton lehetnek itt. Míg ez lesz a perzekutor,
4182 XVIII | Ha hatalmamban áll és lehetséges, kész örömmel – felele az,
4183 XIII | csatában?~– Nem voltak, de lehettek volna. Én elkészítettem
4184 XX | körülöttünk. A fenyőfák évrűl évre lehullott levelei puha párnául boríták
4185 XX | éjjel nem bírtam szememet lehunyni, arca és csábító alakja
4186 IX | el egy csárdást …~Azzal lehunyta szemét és nem is nyitotta
4187 V | konya pörge kalap, mélyen lehúzva szemére, födte megnyírt
4188 II | leghátul bitang jószágok leírását köröztették, miket rablóktól
4189 Egy | eseményeket elmondjam-e, leírjam-e?~Titkos fájdalmakban sorvadoz
4190 XVII | börtöne szenvedéseit is leírta.~Elmentem azon utcába, hol
4191 XX | Az nem nehéz – felelé, leírva az utcát, melyben lakik –,
4192 IX | bolondot, akit olykor, ha leitattak, tetőtől talpig kisuviszkoltatott,
4193 XIX | reményt. A harcok ideje lejárt. Az ifjú hősnek csak mint
4194 VI | nagy mogorván, s a csónak lejtett odább, s mentül tovább ment,
4195 XVII | soha, gyalog is nehéz idáig lejutni. A megaggott tölgyek összeborulnak
4196 V | megpillantott kettőnket, s lekapva karikását nyakából, felénk
4197 XII | sem hagyhatta szó nélkül. Lekiált rá: „szálljon le már az
4198 XVIII | kész örömmel – felele az, lekötelező modorral.~– Lehet is, teheti
4199 III | apróra nyírt fehér haját lekonyult zsíros kalap födé, éles
4200 XX | QVONDAM. REGIS. H…~A többi lekopva, letörve; alább ismét:~…
4201 XVII | hegyormok csúcsára s ismét lekúszni hallgatag sötét völgyek
4202 XX | koldussá lett testben és lélekben! Ősapja királynak volt vezére,
4203 VIII | halvány, sápadt koldus, lélekijesztő arcával – jobbján egy reszkető
4204 XI | helyettök a legfeketébb lélekölő marazmus telepedett le kedélyén.~
4205 VI | faderékból vájt keskeny lélekvesztő, melyet egyetlen ember hajtott
4206 XX | mögött három bajadére állt, leleplezett arccal, kettő nakarát, a
4207 XXIII | egy ifjú tudja, ki egész lelkéből ragaszkodik valamely szeretett
4208 VII | most egyéb nem nyomná a lelkemet egy lopott csikónál.”~Perc
4209 XVII | érni el titeket soha, én lelkemnek messzetűnt vágyai!~…~Sokszor
4210 XIX | Hallgathatá szabadon hőse lelkesült szavait, remeghetett, sírhatott,
4211 XIX | igen, ó, igen.”~Az ifjú lelkesülten szorítá keblére a dicsőült
4212 XX | háromszorosan, bekísérték az élő lelket a halálon túli élet homályai
4213 IV | tanács volt ily helyzetben jó lelkiismérettel előrehaladni.~Néhány perc
4214 XXIII | szokatlan örömöket ígér, eltölté lelköket általa. Hitték: hogy az
4215 IV | borjúszájú üng, bő gatya, korcán leloggó cifra dohányzacskó s kohával
4216 XVII | félrehajtá, mintha véresen lelógó tépett füle húzná féloldalra.~
4217 III | férfi volt. Zsíros haja lelógott szemébe, nyakába piszkos
4218 VI | alattunk, nemsokára szárazon lelőnk magunkat.~A vő paripája
4219 II | elárulta őket, a férjet lelőtték, ekkor a velök volt inas
4220 XII | Engemet négy nap folyvást lelt a hideg, s valahányszor
4221 VI | lőttek, egész sor katonát leltek megdermedve legkisebb seb
4222 XVII | aranyszínű ködbe mártva a lemenő naptól.~Bizony szép ország
4223 XIX | nejét, és egyik sem tudott lemondani.~…Egy reggel halva találták
4224 XIX | mondhatlan gyönyörrel.~A lemondott vőlegény ekkor odafordult
4225 XX | fogadtam magamnak szállást, lemondtam a professzori katedráról,
4226 XXIII | matrózt, mint a mindenkit lenéző seigneurt, míg a fiatal
4227 XX | minő alak volt ez!~Karcsú, lenge, idegzetes, – elhagyok minden
4228 V | mocsárok rejtekhelye~Szellő sem lengett az izzó ég alatt. A délibáb
4229 VI | ágyú szele ér. Láttam egy lengyelt, akinek a golyó szele combban
4230 XIX | volna, s ha még csak egyedül lenne! De oly két kisgyermekkel,
4231 XXIII | volt téve.~Nem volt hová lenniök.~Még csak könyörögniök sem
4232 XVII | összerongyolt nyomorúságos lénnyé; nem az idő, nem a sors
4233 XX | Meithras az emberfölötti lényeket, azon erőket, mik a természet
4234 XX | mely a költőt e különös lényekhez köti.~Ők tulajdonképpen
4235 XX | Mágusoktól vette, e misztikus lényektől, kik minden országban, minden
4236 XVII | kopott zsíros kalapja mélyen lenyomva szemére, alóla villogtak
4237 XX | vert, amint e rendkívüli lényt magam előtt látám járulni;
4238 XIV | sietett le a főparancsnok lépcsőin. Csaknem futott, a mankónak,
4239 IX | jókedvvel siettünk fel a lépcsőkön, s tartottunk arra, honnan
4240 XXII | mézeskalácsosnak még a sátora lepedőit is megvették.~Estenden a
4241 XIV | ismét tovasietett: „kettőt lépek egy helyett!” mondá fennhangon,
4242 XVII | halkan recsegett az óvatos lépések alatt. A kápolna gótíves
4243 XXI | minden zörejt.~Lassú, bujkáló lépéssel egy csapat fegyveres közelg
4244 XXIII | tömegre mutatott, s két lépést tett hátrafelé, míg a kapitány
4245 XX | kritikai flegma csak későbben lepett meg a dal felől, azon pillanatban
4246 VIII | fog ablakán beszólni, úgy lepi meg majd, hogy az utcán
4247 XVII | vitt rá hogy kunyhójába lépjek, vendégszeretetét igénybe
4248 XXIII | köteleket húztak ide-oda, lépkedtek a bámulók tyúkszemeire,
4249 XXIII | míg a kapitány odament, a leplet feltakarandó.~Gyötrelmes
4250 XX | dinnye alakú gyümölcsök lepték el, a fák leveleiről csepegett
4251 XI | akartam fölébreszteni, csöndes léptekkel haladék el mellette: mégis
4252 V | azután halkabban, s közelebb léptetett hozzánk.~– Rossz fát tettünk
4253 V | összevissza ölelgette: hogy szinte lerántotta a lováról.~A jövevény napsütötte
4254 XVII | forgott köröskörül, nem tudva lerázni erősen belecsimpajkodó ellenét.
4255 X | szeméből, homlokáról a ránc lesimult. Odaadta a levelet kezembe: „
4256 XIII | kémekkel, kik egyenesen őrá leskelődnek: miszerint kénytelen lőn
4257 XVII | elejével a földön fekszik leskelődve, szökésre készen, lompos
4258 XV | Bizony nem tudom én, lesz-e még ebből valami, de adok
4259 XVII | miközben füléből egy darab leszakadt, annak szügyét egész álláig
4260 VII | vagy valaki pálinkástul leszalasztotta a torkán. Annyi látni való:
4261 XII | ha eleget látott belőle, leszáll a maga emberségiből is.
4262 XVII | feljőnek, hova a csillagok leszállnak, és azokat is elhagyni,
4263 Egy | tornyait, palotáit, s ha az éj leszállott, végiglopózni a hallgatag
4264 XX | rózsaszínűre változtatták; – leszálltak a természet legmélyebb titkaiba
4265 XVII | rögtön a kolostor romjaihoz, leszálltam a völgybe. Mikor láttam
4266 XX | hallanunk.~Mire a völgy mélyébe leszálltunk, megvirradt. A fák lombjain
4267 XIX | gondolkozás nélkül: „Igen jól, leszámítva azt, hogy miattam aggódik.”~
4268 XII | találja benne, biz amit ő leszed róla, nem a világ.” – Ráhagytam.
4269 IV | retourbillétet, s borosüvegekről leszedett cédulákat, átnyújtotta a
4270 XXIII | kell mennünk!~– De te közel leszel mindig.~– De oly bizonytalan
4271 XIV | nem tud szólni.~– Te sem leszesz többé koldus – szól végre
4272 XXIII | suttogá: „mindjárt ott leszünk”, s melegen, hosszan csókolgatá
4273 XXIII | szegletben fekvő, vászonnal letakart alaktalan tömegre mutatott,
4274 XXIII | állhatva ki a nevezetessé létel ezen módját, megretirált
4275 XXIII | társaság körülte ide-oda letelepedve, s hallgatá a két menekült
4276 XX | vesztek el, csak az ő bűbájos lételök élt túl mindeneket, megírták
4277 XXIII | határnapja Sztambulba érkeztükkel letelt, menniök kellett akárhova,
4278 XIX | fonnyadt virágot, mit onnan letépett, ereklyéül őrzött imakönyve
4279 XX | Hihetőleg Asmai, poéta létére, nem vehetett magának különb
4280 XX | gyújtatott a szabadban, s egy leterített szőnyegre ledűlve, egykedvűen
4281 XI | hirtelen visszafordulva, letért az országútról, vissza-visszanézve
4282 XX | Egyik könyökét a vánkosára letett, bársonyba kötött könyvre
4283 XV | mely hallatszott, midőn letette, semmi sem lehetett egyéb,
4284 XX | imádkozott, azután fölkelt, letevé pipáját, kardot kötött fel
4285 XX | REGIS. H…~A többi lekopva, letörve; alább ismét:~…SVIS. ET.
4286 V | valamit kezdeni, azt is hamar letorkolta, „nem szeretem a sok beszédet”
4287 VII | körülöttük forgott.~– Tessék leülni, nagy uraim, kentek! – Messziről
4288 XXIII | ők voltak az elsők. Ott leültek várakozni. Nyomban utánok
4289 IV | míg az ágyúdurrogás folyt, leültettek egy bakhát mellé, hogy majd
4290 VII | csinálunk velök valamit.~Mi leültünk reggelizni. Sallai uram
4291 XXIII | valaki azt a „fenyővéget” leütné onnan.~Ez világos célzás
4292 VI | tizenkét fontos ágyúgolyó szele leütött lovamról. Apám, kend mosolygott
4293 XVII | innen a százölnyi magasból leugrani…~
4294 XXIII | szájába nyomva, s sipkáját levágva szemére –, ezen úrnak, akire
4295 XXI | az aranyakat felhajítva a levegőbe. Azon pillanatban halva
4296 XIX | szabad lőn kijönni a szabad levegőre, a kert fái közé. Ilyenkor
4297 XX | fenyőfák évrűl évre lehullott levelei puha párnául boríták a földet,
4298 XX | gyümölcsök lepték el, a fák leveleiről csepegett a hűvös őszi harmat,
4299 V | pásztákat, gyilkos piros leveleivel dacolva a megölő hőségnek.~
4300 XIX(1)| gyászoló felek képtelenek levén leveleket írni.~
4301 XVI | mondták: hová, csak egy levélkét hagytak hátra, melyben ez
4302 XIX | milyen örömet fog neki e levéllel szerezni. Alig várta: hogy
4303 V | kis sárga széki-fűvirágok levéltelenül nyomorogtak szerte elhintve
4304 XVII | a vadborostyán örökzöld levelű indái.~Nehány lépésnyire
4305 II | Útitársam, a huszártiszt egy levert kedélyű szomorú harmincéves
4306 IV | kulacsomból, s azt visszaadva, levetette flegmatice felső zekéjét,
4307 XVII | dünnyögő pórias hangon, s levevé kalapját.~Rátekintek… ősz
4308 XVII | hol mindegyik betű egy lezárt sírhalom, alattam itt annyian
4309 XXIII | vendégszeretet. Alig-alig lézengtek már, mire odáig jutottak.~
4310 XX | szépségű hölgy ajkairól lezengve…~Megesküvém, hogy sohasem
4311 V | el mellette. Szárnyat sem libbentette meg.~Szekerünket odahagytuk,
4312 V | körüle rengő tengerrel együtt libeg-lobog, majd kisebb, majd nagyobb
4313 XX | kialudt már; a tenger felett libegett bűvös-bájosan a telihold,
4314 XXII | kérdezte: hogy adják; sőt licitálta egyik a másikra, ahelyett,
4315 XX | Armazár.~Mint valami árnyékos liget, sötétzöld ciprus s hamvas
4316 XVII | közelebb a gömöri hegyek, ködös lilaszínben, a távol tokaji hegyek,
4317 VIII | a virág, s ha lát közte liliomot, eszébe jut felesége neve
4318 XX | klasszikus nyelvén a keleti literatúrának, mely százféle néven tudja
4319 Egy | Az éji lámpa csendesen lobog.~És a kísérő emlékek nem
4320 XIV | tüzér, kezében valami iratot lobogtat, odaszökell mankóival a
4321 IV | kocsisülésben ültünk, a lőcsön lógott a csutora meg a posztószél
4322 V | hallatszék a gázoló lótiprás locsogása. Ki lehet az?~– Siessünk
4323 IV | hanyattvágtam magamat az árokba. Úgy locsoltak fel hideg vízzel. Akkorra
4324 VII | Nem kellett zörgetnünk. A lódobogásra megnyílt a csárda ajtaja,
4325 XXIII | veszekedtek, jobbra-balra lökdösték s kiabálták a szemébe, „
4326 XXIII | kalamászos ponyvával orromra löketni.~– Hol vannak azon emberek? –
4327 VI | odairányzott ugrató (ricochet) lövések rajtam szökdeltek keresztül,
4328 IX | Megtiltotta, azt ígérte: hogy főbe lövi, ha idejön. Neki kedve van
4329 VI | megfordultak vele.~Akkor elkezdtek lövöldözni. A golyók búgva repültek
4330 VI | és kövecset.~Késő estig lövöldöztek ide-oda. Estére vége lett
4331 XVII | aklaiból a juhot, s mióta a lőfegyverek meggyérültek, annyira elszaporodtak
4332 V | idomtalan nagy csákányt lógatott, s lovát térdeivel, szavával
4333 XX | nőttek benne, a sírkövek lóher alakú fejeikkel, jobbra-balra
4334 X | elvénülnek, s ültettesse a lóherés körül. A Marci zsidóval
4335 V | mozdulatainkat ember- és lóismerő figyelemmel, azután gyanú
4336 XX | magos szálfák közt, miknek lombjai oly csendesen, oly rejtelmesen
4337 XVII | összeborulnak megfakult lombjaikkal a kis gunyhó felett (a tölgy
4338 XX | leszálltunk, megvirradt. A fák lombjain át a kelő nap tűzszínű sugárai
4339 XX | az iszalag s a vadszőlő lombos venyigéje, az ágakon ugrált
4340 VI | egészen, a vadkomló sűrű lombozattal nőtte be legtetejéig. A
4341 VI | Azonban a jól iskolázott lónak az a szokása van: hogy előtte
4342 XX | ismét boldog szerelmesek lőnek, mint ezt az írás már nem
4343 XVIII | Fegyverjegyet? Azzal se tudok én lőni.~– Igazság! Azt hittem:
4344 XV | pénzt elkölt az úton, meg is lophatják annyi földön. Tudja mit,
4345 VII | tolvajokat keresnek, s maguk lopják meg a becsületes embert.
4346 VII | nem nyomná a lelkemet egy lopott csikónál.”~Perc múlva hallók
4347 XV | magának ötöt.~– Mit gondol ön? Loptam én talán azt a pénzt? Ne
4348 VII | nem hiszi kend, hogy mi loptuk el?~– Már hiszen meglehet:
4349 VII | szólongatás, – lehúzza az embert a lórul, megfogja a szekérkereket,
4350 V | kivehetőleg hallatszék a gázoló lótiprás locsogása. Ki lehet az?~–
4351 VI | ahol huszonnégy fontosokkal lőttek, egész sor katonát leltek
4352 XIV | összeszoktak.~A csatában egymást lőtték, itt egymás sebeit ápolák.~
4353 V | fejét felütötte, miáltal lovagja szinte a nyakára esett s
4354 VIII | Azonban a kapuhoz ért a lovagló csoport, mindnyájan otthoniasan
4355 V | mondá:~– Tegyék az urak a lovaik fejét a másik ló nyakára,
4356 VIII | otthoniasan fordíták arra lovaikat. Legelöl a nő ugratott a
4357 V | végigmustrált mindkettőnket, lovainkat, mozdulatainkat ember- és
4358 VI | ágyúgolyó szele leütött lovamról. Apám, kend mosolygott erre
4359 V | csikós kalapját szemébe vágva lován fölágaskodott, arcán valami
4360 V | haragosan kapta még társam lovának zabláját.~– Menjetek be
4361 V | válaszul, hanem már közelebb; a lovas nagyon látszott nyomunkba
4362 IV | kiértünk, messziről kozák lovasokat láttunk felénk nyargalva
4363 VI | Később egy félóra múlva nehéz lovasság vágtatott el azon. Egy közölük
4364 V | midőn velünk szembe egy lovast láttunk közelíteni. Amint
4365 V | maradjunk, mert egy öllel odább lovastul beleveszhetünk az ingoványba.~
4366 V | nyakából, felénk fordítá a lovat, s egyet pattantva a levegőben,
4367 XV | forintot elengedek, ez elég loyális ajánlat. Ha nem tetszik,
4368 XIX | ott a háztetőn!… Az ott a lugas, mely alatt estennen üldögélni
4369 X | vannak ugyan szép arnauta lyányok, hanem azokért hamar elmetszik
4370 XXIII | Elég dugárus – folytatá a lyon nem engedve magát a konstrukcióból
4371 V | öltözete összevissza volt rajta lyuggatva, szaggatva, egy konya pörge
4372 XXIII | előbújt az üsthöz vezető lyukon, s füstösen, kormosan, amint
4373 XIV | sebesült katonát vittek a M**i katonai kórodába.~Mindkettőnek
4374 XX | Asmainak Abu-Shirzad-Eddin maaneejét, a küldő nevét említve hozzá.~
4375 XX | Abkadilla-Almahalnak eme másik maaneemet fogod előmutatni, nevemet
4376 XX | le, föl-föltekinte rám a maaneeről sötét beesett szemeivel,
4377 XX | harmadnapra kezébe adod e maaneet (egy átlátszó hólyag, virágmagvakkal,
4378 XX | alabástrom.~Átnyújtám a maaneét, a küldő nevét említve.
4379 XIX | hivatalbeli ember, hamis, macskai hunyorítással szopta be
4380 I | kerítések mellől nagy görbeorrú madarak, nehéz, lomha röpttel, amint
4381 XVII | Sokszor látok repülő madarat. Összegyűlnek seregestől
4382 XVII | s hallgattam a bujdosó madárka búcsúdalát, s gondolkozám
4383 I | ősz fejeikbe, a pelyhes mag fellegként repül szanaszéjjel
4384 XX | csiflikat (falu) látandsz magad előtt fehérleni az erdők
4385 XX | Allah. – Válassz közülök magadnak.~A borzalom elvette szavaimat, –
4386 VI | de egyik sem engedett a magáéból, utoljára is az lett belőle,
4387 XXIII | az utazók nagyobb része magáévá tette az ügyet, ha ők kívánják:
4388 XV | nézve, utoljára is elhítta magához az országköpölyözőt, ki
4389 XIX | mondhatom el, őérte, nem magamért – hogy kívüle nőnek arca
4390 IV | Bartoló. Egyébiránt volt ilyen magamforma doktor a hadseregnél akárhány.~–
4391 VI | seb nélkül.~Nagy sokára magamhoz kezdtem jönni, fél felem
4392 XVII | felragyog.~A tűz mellett egy magános férfi ült, valamit falva
4393 IV | s innen egy orosz herceg magánszolgálatába állva, később a kozák katonaság
4394 XVII | mind aludni mentek.~Az éji magány a legelvadultabb kedélyre
4395 XVII | volt egyéb, mint a kínzó magányban kigondolt torzképek kísértő
4396 V | nyüzsgése a természetnek, még magányosabb, még aggasztóbb volt, mint
4397 XIX | kérdé a leánytól.~A leány a magasabban érző szívek nyugalmával
4398 I | fölött rögtön megjelenni a magasban a kóválygó röptű vadmadarakat,
4399 XVII | ültetett hársfák, óriási magasságra nőve, a kút még most is
4400 XXIII | szeretője irányában tanúsított magaviselete ellen, ki is mindenütt néző,
4401 XX | monda hosszú, vizsgáló mágneses iszonyattal eltöltő tekintet
4402 XX | kárhozat kínvonaglásait.~E magnetikus erő fiúról fiúra szállt,
4403 XX | korának rideg maradványa.~A magnetizmus előttök rég ismeretes erő
4404 XX | Mintegy negyedóráig haladva e magos szálfák közt, miknek lombjai
4405 XX | nem hagy nyugodnom, sokkal magosabban álltam, minthogy azt valaha
4406 IV | bujdosó volt ő is. Nagy magostetejű kalapot viselt, a képe az
4407 XX | túlfeszített kedélyemet rendkívül magukhoz ragadták e csodás, rejtelmes
4408 XXIII | tartottak, könyveket írtak – magukról; akadt, aki mulatni is tudott;
4409 XX | hogy azután forogni lássuk magunk körül a világot.~E különös
4410 VI | nemsokára szárazon lelőnk magunkat.~A vő paripája vígan, otthonosan
4411 IX | Útitársammal együtt előre örültünk magunkban: hogy annyi gond és nélkülözés
4412 XX | gyengüljön annak ereje, a mágusnak csak osztályából való nőt
4413 XX | hetednapon.~Eredetét a hajdani Mágusoktól vette, e misztikus lényektől,
4414 V | száraz sovány avarban, miknek magvait keresztülhajtott sertések
4415 XX | kedvedért, de azokat meg nem magyarázza.~…~Hazaérkezve, legelső
4416 XX | erdő neve: Madzsar Dág. – Magyarerdő.~A környék lakói már nem
4417 XX | bevégeztével vissza kelle térnem Magyarhonba. Búcsút vevék berlini ismerőseimtől,
4418 XX | volt már, hogy elhagytam Magyarhont, a harmadikban megláttam
4419 I | lakosaik visszatérni?~A magyarokat kiölték belőlök a rácok,
4420 IV | láthatott ez idő szerint Magyarországon annyi mindenféle színű és
4421 XXIII | kérdé a kapitány a petit maître-hez fordulva.~Az pozitúrába
4422 XXIII | emlékezett mindenki reájok.~Majdan odaérkezett hozzájok a kormányos,
4423 XXIII | itt alant a corduroy-szín makintoshban kíséré szavait, ki lehete
4424 XIX | mellett egy síró nő képe, egy mákkoszorús nemtő lefelé fordított fáklyával
4425 XX | számomra azonban nem tett mákonyt bele.~Ezalatt időm volt
4426 XXIII | elő útijegyét, azután a málhajegyét, majd ismét az útlevelét,
4427 XX | utcákon. Tevék, megrakva málhákkal, öszvérek, szamarak, vízhordók,
4428 XIII | szolgáltam Mujkos Mátyás uram malmában, mint egy barom, és éppen
4429 XXIII | távolból a vízre kötött malmok szorgalmas kelepelését lehete
4430 VI | háromszor füttyentett, mire a malom felől evezőlubickolás kezdé
4431 VI | molnár abban az eldugott malomban. Mi szótlanul beültünk ladikjába.
4432 XX | kettő nakarát, a harmadik mandolint tartott kezében. Ez a harmadik
4433 XIV | iratot lobogtat, odaszökell mankóival a szegleten ülő nyomorékhoz,
4434 XIV | lépcsőin. Csaknem futott, a mankónak, a falábnak tanulni kellett
4435 XII | öregem elkezde káromkodni; már-már a teremtése körül kezdett
4436 XII | várom; – kivágatom, nem marad ott.~Bámulva csóváltam fejemet,
4437 XVII | jó isten tudja.~Nincsen maradásom. Vágyat érzek menni-menni-menni –
4438 XVIII | rendelkezésig szabadlábon maradhasson. Nem levén semmi dolga,
4439 XX | De nem dicsőséget!… Miért maradjak itt?~– Szánts, vess, végy
4440 V | meghagyva: hogy nyomába maradjunk, mert egy öllel odább lovastul
4441 XXIII | kiabálták a szemébe, „itt fognak maradni! mi akarjuk: hogy itt maradjanak,
4442 XVI | belőled, ha elválunk? Mért maradsz itt?~– El fogok esni a harcban.
4443 II | biztosabb útra tért, én maradtam a kietlenben. – Őt szerető
4444 VII | nem jőnek.~…~Három hétig maradtunk még azután a csárdában.~
4445 III | lassan előre, néha megálltak marakodni, neveletlen ordítással vonva
4446 XXIII | földhöz.~Az ifjú még akarta őt marasztalni. De a leány letérdepelt
4447 XI | helyettök a legfeketébb lélekölő marazmus telepedett le kedélyén.~
4448 XII | belőle venni, néhanapján marékra való ezüstpénzt hozott nekem
4449 V | mehetett itten át, később a marhajárás egészen eltapodta előlünk
4450 XV | az kétszer fizette meg a marhák árát, anélkül, hogy azok
4451 XV | szegény pénzes emberekből?~A marhakisajátító bizalmasan mosolygott, s
4452 XV | másik derék emberrel, aki marhákkal kereskedett a status nevében.~
4453 XV | s jó olcsóért eladta a marhakupeceknek, azok aztán megint jó drágáért
4454 XV | egymást nem ismerők.~A marharekviráló kibontja útitáskáját s elszörnyed,
4455 XV | gazdag ember – veté közbe a marhász sztoikus pofával –, én másként
4456 XXI | a veszélyt, szorosabban markolja meg fegyverét, s ujját le
4457 XV | bankóproviánt, dacára háromhéti marokkal-szórásnak. Még jobban elszörnyed a
4458 XIII | vétett ön?~A bujdosó egy mártír elszántságával hajtá le
4459 XVII | átlátszó aranyszínű ködbe mártva a lemenő naptól.~Bizony
4460 XVII | repkedő denevér, a gót ablakok márvány faragványi szétszórva hevernek
4461 XX | nagy gránit-, bazalt- és márványdarabok, összevissza töredezve s
4462 XX | mágus.~Túl e kövön egy kék márványobeliszk eltört darabja hevert, meglátszottak
4463 XX | volt hátra, egy nagy fekete márványoszlop, hanyatt döntve a folyó
4464 XX | dacára annak: hogy több másfélszáz évesnél, alkalmasint mindnyájunkat
4465 XX | lett volna is előttem, mint másfélszázados tapasztalás és tudomány
4466 VIII | sem volt az. Onnan ismét máshova utasították. Egyik itt,
4467 Egy | elhagyott, elfeledett s máshoz adta magát.~A bujdosó honvéd,
4468 XIX | jött-ment egyik városból a másikba, egyszer úgy történt: hogy
4469 Egy | férje a csatában veszett, másiké fogva, harmadiké nem tudni,
4470 XV | kiküldött s több afféle.~A másikkal csak bujdosásom alatt hozott
4471 XXIII | Szegény embernek nincs miért a másiknak szemére hányni: hogy „szegény”.~
4472 VIII | magában, és egyik szebb volt a másiknál. Majd úgy gondolá el: hogy
4473 XX | láthatár egyik szélén – másikon az esthajnalcsillag; középett
4474 V | néztünk, mintha mindenikünk a másiktól akarta volna megkérdezni:
4475 XV | marhász sztoikus pofával –, én másként cselekszem velök. Előmutatom
4476 XII | láttuk; hogy is tehetne másképp keresztyén ember ilyen keserves
4477 XVII | szedett ki a parázsból.~Máskor tán a kíváncsiság, most
4478 XIX | terhükre ne legyenek egészen másnemű ostromok és hódítások közben,
4479 IV | mozdították elő, a megürült másodorvosi állomást ővele töltötték
4480 IV | a törzsorvos meghalt s a másodorvost helyébe mozdították elő,
4481 XIX | vannak, miket nem akarok másokkal osztani.~– Nem értem.~–
4482 XVI | róla többet, mint annyi másról itt is, ott is.~A fekete,
4483 XX | mindannyiszor magában e szót: Massallah!~Körül emberhangtalan volt
4484 XV | még meg is köszönték, hogy mást adott helyette; – kettőért
4485 XVII | álmaimban látok: úgyhogy mástól kell megkérdeznem: hogy
4486 IX | táncolva akar átmenni a másvilágra. Szegény ember.~Néhány pillanatnyi
4487 XX | szentjánosbogár késő lárvái mászkáltak itt-ott a fűben. Én már
4488 IV | együtt csikósoknak voltunk maszkírozva. Kerek, karimás kalap, borjúszájú
4489 XVII | sziklaszálon.~A pásztor, ki ide mászni látott, sokáig nézett utánam,
4490 XVII | látszik ide, mint egy kis mászó bogár.~Hallgat körültem
4491 XIX | gúnyoló tekintetét egykori mátkájára függesztve, vevé kalapját
4492 XX | ősi tűzhelyem, eljegyzett mátkámat s egyetlen hazámat, nem
4493 XXIII | odalenn volt vacsorálni a matrózkabinban, hozott nekik valamit enni
4494 XXIII | maradhatott nyugton, majd matrózok jöttek oda, azokat az iszonyú
4495 XXIII | látszának pártolni a dacos matrózt, mint a mindenkit lenéző
4496 XXIII | példabeszédekkel traktált, s egy matróztársának alkalmat szolgáltatott engemet
4497 XIII | azért szolgáltam Mujkos Mátyás uram malmában, mint egy
4498 XX | egyszerűbben feketére vagy szürkére mázolva.~Az alkonyat óráiban legnagyobb
4499 XV | metallikok, sterlingek, font- és mázsaszámra, és a biljetti di trezóriók? –
4500 VIII | tudja: hová, azt sem tudja: meddig. Sehol sincs megpihenése.~
4501 XX | sarukat, s lábaimat egy medencébe egy párszor belemártva,
4502 XX | túlterhelve, azután kezeinket egy medencében megmosva és megtörülgetve,
4503 XVII | vág egy vonagló hegyipatak medre.~Ki lakhatik ottan?~Ledűlök
4504 V | hasa alá, a tanult paripa meg-megrázkódtatá ideges bőrét a fájdalom
4505 XVII | csattogtatja s mérges röfögés közt meg-megrázza a nyakára kötött vezérkolompot.~
4506 XVII | kezdtem észrevenni. A bokrok meg-megzörrentek, a targally halkan recsegett
4507 XVII | is nehéz idáig lejutni. A megaggott tölgyek összeborulnak megfakult