| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Egy bujdosó naplója IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Part grey = Comment text
4508 XVI | Nemsokára Kolozsvárott megalakult a nőzászlóalj, saját hölgytisztjeik
4509 VI | megegyeznek.~Nem tudom, megalkudtak-e aztán másnap, mert én még
4510 IV | vezetget felém, az ifjú megáll előttem, felemeli két véres
4511 IV | bennünket, s szekerünket megállíták.~Egy singes kalapú torzonborz
4512 III | aki azon városban lakik. Megállítják, megszólítják.~Az első azt
4513 XXIII | kalapja a Dunába repült.~– Megálljon kend, kormányos – ordítá
4514 XX | hidegen tekinte rám, amint megálltam mellette a sűrűen hulló
4515 XVII | események, miket kigondolt, megálmodott s aztán valónak hitt és
4516 IV | elment gerillának, s úgy megaprította a fiatal scythákat, mintha
4517 XX | voltak festve s szemöldei megaranyozva.~A dal, melyet énekelt,
4518 V | Néhol éktelen tövisek vertek megátalkodott gyökereket a száraz sovány
4519 XV | beszéljen felőle!~– Nem akartam megbántani – szabadkozék a kupec –,
4520 XIII | fogadtak.~Sárga Péter halálosan megbántva ment odább, esküdve nagy
4521 XIII | nevezetes fogást jobban megbecsüli.~Még eddig nem talált; pedig
4522 XXIII | lenni.~Az úton testvére megbetegedett, de nem akart ott lefeküdni,
4523 XII | az úr – viszonza, – még a megboldogult édesapám ültette. Isten
4524 XX | kezemen a forró, kísértő, megbolondító csókot.~E pillanatban eszembe
4525 XX | bolondul – kilenc piaszterért…~Megborzadva néztem rajta végig: milyen
4526 VIII | virág mindegyre zöldül, a fű megcsalatja magát s azt hiszi: hogy
4527 XX | látszottak, és arca szinte megcsattant a rózsás hőségtől.~A költő
4528 IV | borotvát, nekiült egy tükörnek, megcsavarintotta a bajuszát először jobbra,
4529 XXI | falat kenyeret. Kezében megcsörrent az arannyal tölt erszény.
4530 XX | trophaeumok, eltördelve, megcsorbítva. A diadaljelek alá e név
4531 VI | egész sor katonát leltek megdermedve legkisebb seb nélkül.~Nagy
4532 XIX | Igaza van – monda, szinte megdöbbenten. – Az ipam ilyen pecsétviaszt
4533 XVII | hallék.~Mindjárt eleinte megdöbbentett azon tudomás, miszerint
4534 XIX | míg saját szívében oly megdöbbentő örömöt kezde érezni: hogy
4535 VI | összeverekedtek, s miután egymást jól megdöngették, azt határozták, hogy holnap
4536 XII | a körte érik.” – Az öreg megdorgált; „ne panaszold neki, ha
4537 VI | hogy holnap reggel majd megegyeznek.~Nem tudom, megalkudtak-e
4538 VIII | él!” – „meghalt” ebben megegyeztek, csak azt nem tudták: hogy
4539 XXIII | dolgozni tud és szeret, ott megél. Én tudok is, szeretek is.
4540 XX | legyen. Szemeivel megölt, és megelevenített, ihletett és kábított, ajkain,
4541 VII | tetszik még egyszer? – kérdé a megelőző csaplár, s amint a perzekutor
4542 XXIII | a vendégekhez fordulva, megemelinté sipkáját, s a rágott dohányt
4543 XI | forradalom elvétől, mit valaki megengedett magának, halált szavazott
4544 XIX | azért megszólja, kineveti, megengedheté, hogy elfoglalja szívében
4545 XII | a gyümölcséből még egyet megenném, mikor még tolvajnak sem
4546 XX | többiek mind, sírköveikből megépül az egy istennek oltára…
4547 XX | Elfedtem arcomat: hogy a megeredő könny ne lássék rajta; de
4548 VIII | Egy hideg téli alkonyon megérkezett azon városba, ahol ősi háza
4549 XX | felszólított koldusra mutatva.~Megértettem. Az a koldus a próféta családjából
4550 XX | intett a szerecsennek, mit az megértve, asztalt terített előnkbe,
4551 VII | tanyájára.~Sallai uram pedig, megértvén tőlünk: hogy már vacsoráltunk,
4552 XX | volna tudni, megsejteni, megérzeni: melyik az a rengetegben.~
4553 IX | tett kézzel ünnepélyesen megesküdni: hogy csárdásnál egyebet
4554 XX | hölgy ajkairól lezengve…~Megesküvém, hogy sohasem hallottam
4555 XIX | felékesíteni. A bohó állat megeszi a koszorút. A gyermekek
4556 XVII | megaggott tölgyek összeborulnak megfakult lombjaikkal a kis gunyhó
4557 XVII | rémképeivel hajaszálait megfehéríté, elméjét is megháborította:
4558 VII | lehúzza az embert a lórul, megfogja a szekérkereket, a vásárra
4559 Egy | polgár, ki nevét eltagadta, a megfogyott család, a koldussá lett
4560 IV | akarván adni a hetmannak megfoldozott csurapéját, kitűnt: hogy
4561 XIX | csak a címzet.~Az őrnagy megfordítá a levelet s önkénytelen
4562 XX | képes leend egy éj alatt megfordítani, oly hatalmas, oly bölcs
4563 VII | nyihogni, s egyszer csak megfordult és elszaladt, a többi utána,
4564 VI | szinte odáig jöttek, amint megfordultak vele.~Akkor elkezdtek lövöldözni.
4565 XIII | képzelém. Ön híremtől akar megfosztani. Inkább csukasson be, de
4566 XV | A kupec azt hitte, hogy meggazdagodott.~A fátum ekkor hozá össze
4567 XX | előrehaladt idők szelleme meggyéríté azoknak számát s a kevés
4568 XVII | juhot, s mióta a lőfegyverek meggyérültek, annyira elszaporodtak a
4569 XX | lesz rá, segítend rajtad, meggyógyít minden betegségből, ha kell,
4570 Egy | tán lesz orvos, ki azokat meggyógyítsa, vagy tán mindaz, mit le
4571 XX | vasdarabok, mik a lég villanyától meggyulladva a föld vonzerejétől aláragadtatnak.~–
4572 XIX | szeretni?~A leány szemeiben meggyűlt a könny, visszaszorítá az
4573 XVII | megfehéríté, elméjét is megháborította: hogy történeteket beszéljen,
4574 V | nekifordítván lovát a mocsárnak, meghagyva: hogy nyomába maradjunk,
4575 XX | legrongyosabbat, s egész alázattal meghajtva magamat előtte, egy piasztert
4576 XXIII | édesapád van itt, ki bújában meghal miattad.~– Ha szeret, eljön
4577 XX | remegve áll ki, reszket, ha a meghalásra gondol, s a legelső golyó,
4578 XXIII | konzul, amint kívánságaikat meghallá, elszörnyülködött… Ily nevű
4579 XII | története van annak, de ha meghallgatja, elmondom. Ezelőtt két héttel,
4580 XIV | szól végre vígan zokogva –, meghallgatták kérésemet, te is részesítve
4581 VIII | némák csókjai. Nehogy valaki meghallja… És míg ezeket gondolá,
4582 VI | parazsat.~Amint a csörtetést meghallotta a nő, arra fordult, szeme
4583 XX | ilyen nagy családból való, meghallva a Nakib-ülhez intézett felszólításomat,
4584 XXIII | Addig, úgy monda, nem szabad meghalnia, míg őt szüleihez nem vezeté.~
4585 IV | agyonijedettre.~– Ki vagy? meghalsz. Mit akarsz? Mi vagy?~Látva:
4586 XIX | utánajárni: hogy valóban meghalt-e az, kinek gyászlapját nyomtatá.~
4587 VI | most élő, ha már egyszer meghaltál?~Gergely maga mellé húzta
4588 XIX | kit ő úgy szeretett, s kit meghaltnak tudott, s ki helyett más
4589 IX | rossz kedve van, nagyon megharagíthatták, ami ritka eset volt nála.~
4590 II | női ötvözetek, bevérezve, meghasogatva, zsinóros egyenruhák, hímezett
4591 VI | sehogysem tudta megőrizni a meghazudtoló mosolygástól.~– Ha a világ
4592 V | Mi baj? – kérdé társam meghökkenve.~– Na papolj! az ördög jön
4593 XX | csillagzatokból a jövendőt, meghosszabbíták az emberéletet rendes határain
4594 VIII | eltévedt volna. Mint fog a nő megijedni és megörülni egyszerre.
4595 XII | bánta. – „No iszen, majd megindítom én a fülét, ha soha meg
4596 XVII | házának kelle állani, s méginkább meglepett az, hogy a kormos
4597 X | onnan iparkodva ellesni a megírt és megolvasott titkokat.~
4598 XX | lételök élt túl mindeneket, megírták a múltat, olvasták a csillagzatokból
4599 XVI | hagytak hátra, melyben ez volt megírva: hogy ők elmennek a csatába,
4600 V | csikósoknak adni ki, mert megismerem ám én az embert. Hanem hiszen
4601 XIX | és önkénytelen sóhajában megismerém a repülő galambot, mely
4602 VI | otthonosan kezde nyeríteni, megismerve a helyet. A fűzfák közül
4603 XIX(1)| nyomtatott lapokkal szokás megizenni, hasonló kedélyállapotban
4604 XX | szente nyugszik. Évről évre megjelennek az ájtatos zarándokok távol
4605 XIX | szerezni. Alig várta: hogy megjöjjön, s ő maga adhassa át neki.
4606 XIV | falábára s mankójára mutatva, s megkacagta szomorúan víg ötletét, és
4607 XII | és a hideg ellen, töveik megkapálva a faférgek végett, s derekaik
4608 XVII | elvágtató kant hirtelen megkapta fültövénél, mire az elkezdett
4609 VI | lábát, anélkül: hogy a bőrét megkarcolta volna, s a komáromi sáncokban,
4610 XVII | látok: úgyhogy mástól kell megkérdeznem: hogy megtörtént-e ez, vagy
4611 V | a másiktól akarta volna megkérdezni: hogy mi módon lehet egy
4612 XVI | ami bizarr, ami szokatlan, megküldék áldozataikat.~Nemsokára
4613 XX | előtt, lehajoltam: hogy meglássam… Ó! a névnek is csak egy
4614 XXIII | megreped, mikor fiaikat meglátják.~*~A kormányos fölkelt helyéről
4615 Egy | benézni az ismert ház ablakán, meglátni a gyászos búsongó nőt, amint
4616 XIX | hét múlva váratlanul ismét meglátogatá volt vőlegénye, igen nyájasan
4617 XIX | mint fogja új neje karján meglátogatni a sírt, mely a legjobb nőt
4618 XVII | volt ősi házam, hol sokszor meglátogattál. Leégett az is, messze ellátszott
4619 XI | a zápor egész éjszaka; – meglátszék rajta, hogy az éjet nem
4620 VII | loptuk el?~– Már hiszen meglehet: hogy magától repült el,
4621 XX | tartatott.~Ez a rhabdomantiát meglehetős sikerrel űzte, bűvös vesszejével
4622 VII | midőn a tudvalévő zsebben meglelte tulipános egyesét.~– Ehen
4623 XIX | színdarabok fölött, sokszor meglepém, ábrándjai közé eltévedten,
4624 IV | magyarul.~– Honnét jönnek?~Meglepetésem oly nagy volt: hogy első
4625 VII | zsebjeiben motozni, s mily meglepetést tudott mutatni, midőn a
4626 XII | állatok bosszantására.~Annál meglepőbb volt rám nézve egy vén körtefa
4627 XX | rózsaszínűvé változott.~Megmagyarázta a titkosírás betűit, azokat
4628 XVII | leégett házától távol egy megmaradt béreslakban tanyáz.~S nálamnál
4629 XX | tudtam attól a gondolattól megmenekülni, hogy tán ez az ember, tévedésből
4630 XX | aeon van, miknek fogalma a megmérhetetlenség, időben, térben és hatalomban.~
4631 XX | eltemetve, azt nem tudja megmondani. Még nemrég volt az őseiről
4632 XVI | laktak?~– Isten annak a megmondhatója – felelék néki. – Sokan
4633 IX | beleénekelt a zenébe s még megmondta hogy melyik ki nótája? s
4634 XV | a fizetés felett.~– Már megmondtam kendnek, hogy magyar bankót
4635 XX | evés után a szerecsen újra megmosdatott, megtörülgetett bennünket,
4636 XX | kezeinket egy medencében megmosva és megtörülgetve, mindenikünknek
4637 XX | galvanizmus csodahatalmával megmozdulni, fölnyitni tört, homályos
4638 VIII | hol a holtak találkoznak, megmutathassam azt neki: ott voltam, –
4639 II | Sokszor megnézte s mindenkinek megmutatta, hozzátéve: „akkor nem volt
4640 XVII | pincék, vermek, a család újra megnépesül, az Isten és az idő mindent
4641 XX | tartalmát figyelmesen vizsgálni, megnézegeté sorba a halmozott virágleveleket,
4642 Egy | zajos városig, messziről megnézni félig ködbe merült tornyait,
4643 XX | élete századik évén, midőn megnősült, s azután lettek gyermekei.~
4644 VIII | alá búva, s eldugott kezét megnyalogatta.~E percben pariparobaj hallatszott,
4645 VIII | Már késő. – A kegyelmet megnyeré.~– Úgy én ismét nője vagyok! –
4646 XII | megtisztítva a rozsdától, megnyesve, megtámogatva, a fiatalabbak
4647 VII | zörgetnünk. A lódobogásra megnyílt a csárda ajtaja, s maga
4648 V | mélyen lehúzva szemére, födte megnyírt fejét, s míg bal keze feje
4649 VIII | annyi viszontagság után megnyughasson.~Ott sem volt az. Onnan
4650 XX | teremté az embert, a hetediken megnyugovék. A zend mitológia hozzáteszi:
4651 VIII | ismerős emberek, s nagy megnyugtatására volt: hogy mind úgy mentek
4652 XVII | igazított, megrázta kezemet, megölelt s tréfás szarkazmussal kérdé:
4653 XVI | Félt, hogy valaki ráismer s megöli tekintetével. Nem is kérdezősködött
4654 VIII | fölkeresni.~Érzé: hogy az álmok megölik, ha nem megy. Éjjel mindig
4655 V | piros leveleivel dacolva a megölő hőségnek.~Eleinte egy szekérkerék
4656 XX | forma legyen. Szemeivel megölt, és megelevenített, ihletett
4657 XI | politikai fanatizmusból megölte egyik jó barátját, ki mint
4658 XVII | elszaladt, vagy azt tán már megölték. A nyáj egyedül maradt.~
4659 XI | lett, mint a fal. Az általa megöltnek családját látta maga előtt.
4660 VIII | Mint fog a nő megijedni és megörülni egyszerre. Arca elsápad
4661 XIII | az őröket.~Az önvádlott megörült. Tehát mégis be fogják csukni,
4662 X | iparkodva ellesni a megírt és megolvasott titkokat.~A könny lassanként
4663 XX | Saját sorsod ellen mindenkor megőriz – de az idegen fátum ellen
4664 VI | eközben sehogysem tudta megőrizni a meghazudtoló mosolygástól.~–
4665 VII | nevezetért pedig teljességgel megorrol.~Nem kellett zörgetnünk.
4666 XX | mielőtt Ormuzd és Ariman megoszták egymás közt a világot.~De
4667 XVII | Ha tehetné, reményeit is megosztaná.~Mért nem cserélhetek vele?~
4668 XX | verseiért kapott díjat vele megosztani, miközben még más gyöngédebb
4669 XVII | szerezte kenyerét mindennap megosztja velem. Ha tehetné, reményeit
4670 IV | a cérnát szabólegényesen megpattogtatá, megviaszkolta, a zekét
4671 VIII | tudja: meddig. Sehol sincs megpihenése.~Egy embert indult el keresni,
4672 VIII | nyughatott soha, sírhalmán megpihenhessen, megvallhassa a halottnak,
4673 XVI | kérdezősködni. Ha meghaltak, megpihentek.~A gyönge leány sírva odább
4674 V | perc alatt széttekinte, megpillantott kettőnket, s lekapva karikását
4675 XX | érzém őt hullani s érzém megragadott kezemen a forró, kísértő,
4676 XX | város; – a hozzá vezető úton megrakott tevék ügettek csengettyűs
4677 XII | függesztve. Gazdaasszony megrántá kaputomat.~– Nagyon nézi
4678 XX | szemeit s merev idegeit megrázkódtatni, s elkékült arcán megjelenni
4679 XVII | Hajnalban útba igazított, megrázta kezemet, megölelt s tréfás
4680 XIV | szegleten ülő nyomorékhoz, megrázza barnult jobb kezét, nyakába
4681 XXIII | szüleihez. Szívök, tudom: hogy megreped, mikor fiaikat meglátják.~*~
4682 XXIII | nevezetessé létel ezen módját, megretirált a födezetről s a közkabinet
4683 IV | Aradon biztatták a képviselőt megrezzent kollegái: hogy nagyobb ismeretlenség
4684 XII | Biz Isten, magam is szinte megsavanyodtam a mindennapi látásától.
4685 XX | úgy szerettem volna tudni, megsejteni, megérzeni: melyik az a
4686 V | Aludt a lovon.~Egyszer megsejtett bennünket a legelésző paripa,
4687 XII | öregemnek –, a szomorú szentem megsejtette: hogy a körte érik.” – Az
4688 VIII | törvény, mely elítélte, megsemmisíté azt is.~A nő elsápadt.~–
4689 XVI | szél a laktalan éjszakába.~Megsemmisülten rogyott össze a lány az
4690 XX | a mágus. – Odatekinték. Megsemmisülve rogytam össze a kő előtt,
4691 VIII | nő megragadta láncaitól megszabadított kezét, s csókokkal és könnyekkel
4692 XXIII | kormánynál. Ez örült: hogy megszabadult tőlök, s útleveleiket azon
4693 VIII | Egy tisztviselő. – A zaj megszakad, az úrnő a hivatalos férfi
4694 XIX | udvariasságot mutatott, mint szokás, megszakadt szerelmi összeköttetés után.~
4695 VI | ember csaknem sírt, úgy megszánt, maga bekötötte sebemet,
4696 XXI | szálljon fejökre esküd átka, ha megszeged…~– Szálljon rájok.~– Legyenek
4697 XXIII | leánya is így járt. Úgy megszerette a fiút: hogy nem tudott
4698 XI | alig szorulhat át rajta, megszökött a fogoly.~Azóta senki sem
4699 XIX | múlt nap után. A szív ismét megszokta az örömöt, a reményt. A
4700 XX | elkezdé a mandolin húrjait megszólaltatni, s ajkait énekre nyitotta,
4701 IV | töredezetten, de elég érthetően megszólít – magyarul.~– Honnét jönnek?~
4702 XII | fán hagyhassa veszni, s megszólítám a gazdasszonyt, hogy miért
4703 XX | köztiszteletben álló férfiaknak megszólítani.~Kiszemeltem magamnak a
4704 III | városban lakik. Megállítják, megszólítják.~Az első azt kérdi tőle:
4705 XIX | senki szemeitől, hogy azért megszólja, kineveti, megengedheté,
4706 VII | Fogtak-e valamit? Tudom, hogy megszomjuhoztak. Mivel szolgálhatok? Tetszik
4707 XXIII | az érzékeny hölgyekhez, megszorongatták kezeiket, összecsókolák
4708 VII | mi lelte, az ő torka úgy megszűkült, egy falat sem megy le rajta.
4709 VIII | hasonlít. Valami nőiségét megtagadott némber, aki elég átkozott
4710 XVI | egyéb hivatásuk, mint hogy megtagadva nemük szendeségét, keressék
4711 II | felkeresni, urát és úrnőjét megtalálta holtan egy árokban, később
4712 XXIII | ráfogta: hogy erényeit akarta megtámadni, minek következtében a szakácsné
4713 XII | a rozsdától, megnyesve, megtámogatva, a fiatalabbak kikarózva,
4714 XXI | feküsznek körül. A fáradtság megtanítá őket aludni a kemény földön
4715 V | öreg ömledezései alatt is megtartá.~A vén csikós csaknem sírva
4716 XX | országban, minden égöv alatt megtarták rejtélyes hatalmukat, országok
4717 XX | D, mikor újul, O, mikor megtelik, s C, mikor elfogy. E szimbólumok
4718 XVII | jóbarátok, vígságos téli esték, megtelnek újra a pincék, vermek, a
4719 VIII | rejtekében aludt, gyalog kellett megtennie a hosszú unalmas utat, a
4720 XV | harmadrész árért.~Az embernek megtetszett ez a kereset, azt hitte:
4721 IV | kinek Nagyváradon nagyon megtetszettem a Sevillai borbélyban mind
4722 XXIII | szerette leányát, akármit megtett volna érte, s a fiú is tetszett
4723 IX | mért nem hívattak orvost?~– Megtiltotta, azt ígérte: hogy főbe lövi,
4724 XII | fordítva lenni, a fák mind megtisztítva a rozsdától, megnyesve,
4725 XX | illatos perzsadohánnyal megtöltött argylával, számomra azonban
4726 VIII | mindenem énnekem! – válaszolt a megtörhetetlen nő.~– Úgy illendő, hogy
4727 VII | kiitta az üveg bort. S azzal megtörölve kiviaszkolt vastag kurta
4728 XVII | már szinte összezavarom a megtörtént dolgokat azokkal, amiket
4729 XX | szerecsen újra megmosdatott, megtörülgetett bennünket, tett elébünk
4730 XX | egy medencében megmosva és megtörülgetve, mindenikünknek egy-egy
4731 XII | ember, mint az volt, nehogy megtréfáljon az úr is, mert úgysegéljen,
4732 VIII | bánjon vele, s végre azt is megtudá, hogy szabadságáért mit
4733 V | moccanást se tégy, – mindjárt megtudjuk: hogy ki az, ismerős-e vagy
4734 XXIII | tébolyodva.~A török hatóság megtudva: hogy a kiutasítottak ott
4735 IV | helyébe mozdították elő, a megürült másodorvosi állomást ővele
4736 VI | bizonyomra: akit az istennyila megüt, nincs jobban megütve, mint
4737 VIII | a földről. Fejét nagyon megütötte, de mégsem ott fájt neki
4738 VI | istennyila megüt, nincs jobban megütve, mint akit az ágyú szele
4739 X | földemet el ne felejtse megugaroltatni, hordasson ki az őszi alá
4740 XVII | nekirohant, a sebzett vad azonban megugrott a veszett roham elől s a
4741 II | addig járok bíráidra, míg megunják és kibocsátanak. S ha nem
4742 IX | vele: hogy a szerecsenek megválasztották kacikának.~Már messziről
4743 VIII | sírhalmán megpihenhessen, megvallhassa a halottnak, hogy őt egyedül
4744 XVII | keserűen. – Ki véremen is megváltanálak, ha lehetne.~– Elhiszem.
4745 XVII | elenyészett róla, még hangja is megváltozott, sőt reggel felé nevetni
4746 VI | örömmel a nő – csakhogy maga megvan, elmegyek én hozzá.~– Dehogy
4747 II | vakbuzgóan hiszek, még azokat is megvédné óvó kezeivel, akik hozzám
4748 XV | akarják adni, pedig én is megvenném szívesen, mert, tudja szánom
4749 XXIII | szakácsnét akarta egy beafsteakig megvesztegetni. Az meg lármát csapott,
4750 XVII | elcsalni, melynek a hátát megvetette.~Végre háttal fordul felé
4751 XX | halál kerülné azt, aki őt megveti, s csak azokat keresné,
4752 VIII | végigvágva az ijesztő alakon, megvető hangon kiáltott le rá: „
4753 XX | elvevé, végignézett rajtam megvetőleg s oly büszke tekintettel,
4754 XX | valami jöttment gyaur tudós megvette tavaly-nagy bolondul – kilenc
4755 XXII | adni, itt torlott össze, megvettek mindent, amit csak a vásárra
4756 XXII | még a sátora lepedőit is megvették.~Estenden a rozsnyói paraszt
4757 IV | szabólegényesen megpattogtatá, megviaszkolta, a zekét térdére fekteté,
4758 XX | völgy mélyébe leszálltunk, megvirradt. A fák lombjain át a kelő
4759 VI | elmegyek én hozzá.~– Dehogy mégy, szolgám, hova mennél? harminc
4760 XI | asztmával – adj ennem, hadd megyek tovább.~Ez összeölelé szerencsétlen
4761 XVII | használva ellenfele pillanatnyi megzavarodását, dühösen rohant neki, s
4762 IX | álltak csendesen zokogva.~Mi megzavarodva álltunk meg a nyitott ajtóban.~
4763 IX | kerekeit, hogy tovább ne mehessen.~Tartott egy udvari bolondot,
4764 XIII | esztendőre?~– A mennykőt! mehet ön, míg lát.~– Hát nem a
4765 XVI | szégyenletes arccal vissza nem mehetek többé, nekem senki sem hinné
4766 IV | tudtunkra adta; hogy mi mehetünk, amerre látunk, hanem a
4767 XX | el a város fölött, Asmai Mekka felé fordítva arcát, imádkozott,
4768 XVII | A szőlőszedők dala oly mélán, oly bánatosan hangzik fel
4769 III | volt akasztva, a rekkenő melegben félvállára vetve, lábain
4770 XXIII | mindjárt ott leszünk”, s melegen, hosszan csókolgatá annak
4771 VII | nyomva, az sem azért: hogy meleget tartson: hanem annak bizonyságaul:
4772 I | huszártiszt neje, a rekkenő melegtől tikkadtan egy ital vizet
4773 V | paripa minden rohamánál melle előbbre-előbbre feszül,
4774 XVI | lelkem gyöngyei, ti? – kiált melléjök pattanva egy délceg, víg
4775 IV | kenyér.~A hibari erdők egyik mellékútján egy délelőtt egy csodálatos
4776 XXI | sok hegyes vasat látott, mellének szegezve. „Emlékezzél esküdre” –
4777 XXI | csapat veszve van. A vezető mellét a hegyes vasak érik. Hallgat.~
4778 XVII | Valahányszor ezután a kolostor melletti sziklára kimentem, mindig
4779 XI | Nem bírt szemben elmenni mellettök, visszafordult, hazament,
4780 VI | furcsa ember ám ez”.~Lovaink mellettünk úsztattak át a csónak után
4781 VIII | börtönéből, megismerte benne a mellőzött kedvest, ki őt úgy szerette,
4782 XIII | lát.~– Hát nem a börtönbe méltóztatott küldeni?~– Kell is oda ilyen
4783 XXIII | elsüllyedendett.~A kapitány még mélyebben dugta kezeit bekecse zsebébe
4784 XX | hallanunk.~Mire a völgy mélyébe leszálltunk, megvirradt.
4785 XX | nevezik az erdőt így.~Az erdő mélyéből egy mecset félholdas minaretje
4786 XV | meg egy rizma bankjegy, melyek őnéki nagy bajt okozának.~
4787 XVII | csendes völgybe s annak mélyén a kisded gunyhóra, ahol
4788 XVII | kivehetőbb kezdett lenni.~A völgy mélyére jutva, amint egy tisztásra
4789 XX | Napfelköltekor elvezetend a fenyves mélyibe, ott egy rejtekhelyen, melyet
4790 XVII | szikla felettem, melyről én a mélységbe le szoktam bámulni, és e
4791 XVII | völgyben, összeboruló erdők mélységében, hova utat vezetni nem látok,
4792 XIII | számára hátra semmi útja a menekülésnek, elszánta magát életre-halálra,
4793 V | lábát sem emelte, hogy attól meneküljön; a mi lovaink azonban egyre
4794 XI | sietett, mintha valaki elől menekülne. Amint rögtön találkozék
4795 XXIII | nyomorultak itt szegény menekülők Törökországból, kiknek megengedtetett:
4796 XXIII | egy rendelet érkezik a menekültekhez egyik főnöküktől, melyben
4797 XXIII | rendeltetése, hogy magyar menekültekkel Amerikába vitorlázzon.~Az
4798 V | növényélet ide látszott menekülve lenni, a sáserdők sötétzöldje
4799 XXIII | kezdtek beleszólni, a „szegény menekvő” szóra, mind a fiatal dámák,
4800 XXIII | férfiak futottak vánkosokért a menekvők számára, az öregurak erszényeiket
4801 III | három hajcsár. A főhajcsár menés közben egy féligsült kukoricacsövet
4802 V | csikós, lóra, elszaladt a ménes”. – Nincs az a tilinkó,
4803 XXIII | gondja, sem tartásuk, sem menhelyükről gondoskodni nem fog.~De
4804 XX | visszatért ismét, s inte, hogy menjek közelebb.~A templomajtóban
4805 XVI | elhagyták: hogy a csatába menjenek.~
4806 V | társam lovának zabláját.~– Menjetek be mélyen a nád közé!~–
4807 XXIII | elmondom, amit tudok. Hanem menjünk innen a hajó orrába: hogy
4808 X | Ezért kár volt olyan messze menned – dörmögé a bátya, zsebébe
4809 VI | volna temetve, úgy is érte mennék.~E percben a rekettyés közül
4810 VI | Dehogy mégy, szolgám, hova mennél? harminc mérföld ide az
4811 XVII | maradásom. Vágyat érzek menni-menni-menni – elbujdosni. Embertelen,
4812 XXIII | van az, hova nekünk kell mennünk!~– De te közel leszel mindig.~–
4813 IV | Kicsoda az úr! – kérdi tőle mennydörgős hangon a torzonborz kozák
4814 XX | kétségbeesés, s mindez egy csillag mennyei szférájába fölemelve s egy
4815 XXI | sátoráig. Számláld meg, mennyi pénz van benne. Annyi döfést
4816 XIV | nyomoréktársak vagyunk. Mennyit kellett szenvednünk, senki
4817 XIII | Hány esztendőre?~– A mennykőt! mehet ön, míg lát.~– Hát
4818 XII | nagyobb részint már rothadásba menő gyümölccsel, ami a fán maradt,
4819 VI | folyam kerített be kanyargó mentében mintegy félszigetül. A folyam
4820 XX | találta kisuviszkolni.~Ez menten lehúzta lábaimról a sarukat,
4821 VI | ottveszett, zászlóját négy huszár mentette meg, s mint később hallottam,
4822 XIX | ember. – Ismerjük az ilyen mentségeket. A vitéz urak elhagyogatják
4823 VIII | amellett ő könnyeit hozta fel mentségül.~Hiába kért, a törvény szigorú.
4824 XX | fák sudarai közt zúgott, mentűl alább szálltunk, annál tompábban,
4825 XXI | fölébred a tábor, – a vezér mentve van, – veszve, ki orozva
4826 Egy | harmadiké nem tudni, hova lett; menyasszonyt, ki özvegy lett, mielőtt
4827 XX | századot éli. Napjai hallgató merengésben, a természet titkainak és
4828 XVI | el azt a régi szeretőt!~Merészen tekinte a szemébe az egyik
4829 XX | mozdulatlanok voltak és merevek.~Ének végeztével a felhevült
4830 VI | szolgám, hova mennél? harminc mérföld ide az a hely, ahol ő elmaradt,
4831 XXIII | Tisztjeik, kiknek nagy része tíz mérföldre szokott lenni az ütközettől,
4832 IX | szárnyalni, hogy önkényt mérget vett be. Sokat találgatták
4833 XVIII | önnek fegyvere, csak nem meri elővenni. Hát vigye el az
4834 I | sem ostora, üggyel-bajjal merítettünk belőle vizet egy bőr kalaptokkal,
4835 V | ember szomszédságához, ki merne ide követni bennünket? A
4836 Egy | egymástól féltükben nem mernek hazatérni, láttam a fekete
4837 XX | halványabb lett, szemei annál merőbb, fénytelenebb kifejezést
4838 Egy | egykor itten! ki tudja: hol, merre? végtelen utakon, erdőben,
4839 XX | gyermekei.~A testi és lelki mértékletesség mesés hosszúságra nyújtja
4840 XVII | a lobogó tűz mellett én meséket mondok neki, miknek mindegyike
4841 XX | és lelki mértékletesség mesés hosszúságra nyújtja a rejtélyes
4842 XX | rhabdomantiával, alkímiával, mesmerismussal, necromantiával stb. foglalkoztak.~
4843 XX | előtti időknek, vagy tán messzebb az emberi nem teremtése
4844 IV | gondolta a nyavalyás: hogy az a messzeföldről jött férfi láthatott ez
4845 XVII | titeket soha, én lelkemnek messzetűnt vágyai!~…~Sokszor látok
4846 XVII | elárulsz… Elmegyek innen messzire… Ne keress többet… Senki
4847 XX | vezetni a városon kívül, hol messzünnen egy sötétlő fényű erdő látszik
4848 XX | egymással, ő mi előttünk Mobed (mester) Adamas név alatt ismeretes,
4849 I | azt álmodta, hogy valaki a mestergerendára fel van akasztva szobájában.
4850 XX | indulnánk, elmentem Adamas mesterhez, kit a bölcsek nyelvén Abu-Shirzad-Eddinnek
4851 XV | volt.~Ennek meg az volt a mestersége: hogy januárban, mikor a
4852 XV | assignaták, a ferlózungok, metallikok, sterlingek, font- és mázsaszámra,
4853 XX | változatlanul.~Soha sem láttam annyi meteort lefutni, mint ezen az éjszakán.~
4854 XV | hogy most is az, az ezen metier-ű embereken nem változtat
4855 XX | könyvre támaszkodva. Szép metszésű fekete szemeivel mereven
4856 XII | volt az igazi. A bognár azt metszette sírfájára név helyett: „
4857 XVI | tábornok végiglovagolt a holtak mezején, szemei egy szép halotton
4858 XX | dióval töltött paprika volt mézes téjben kifőzve; evés után
4859 III | házasodott meg, azóta mindég mézesheteit éli, szép, fiatal felesége
4860 XXII | volna rá. Elannyira: hogy a mézeskalácsosnak még a sátora lepedőit is
4861 V | helyet, a víz pusztájának.~A mezőkről száműzött növényélet ide
4862 VIII | nappal gondolatja e nő; – a mezőn nyílik a virág, s ha lát
4863 XXIII | van itt, ki bújában meghal miattad.~– Ha szeret, eljön utánam,
4864 XIX | jól, leszámítva azt, hogy miattam aggódik.”~A kérdezőhöz fordulva,
4865 XXI | lépteit nem lehet észrevenni miattok. Az ellenséges csapat ellenfele
4866 IV | úrnak, aki itt hátul ül.~– Micsoda úrnak – förmedt rám a kozák.~
4867 XX | harmadikban megláttam Iz Nik Mid hegyeit.~Úgy jöttem ide,
4868 XV | aközt összevissza turkált, mígnem egy nyomtatott papirosszeletre
4869 VII | töméntelen tollas párna és dunna, mikbe bele kelle fulladnunk, tanúsítá;
4870 XV | egész úton az inasával: miképp biztatta az úr, hogy a magyar
4871 XI | közben el ne mondta volna, miképpen ölte meg azt a boldogtalant.
4872 XX | érett, rózsaszínű fürt, mikért restelltek oda felmászni.~
4873 XX | a nappal.~Az égi fények milliárdjai közül néha egy-egy csillag
4874 Egy | erdőkön, idegen városokban, millió idegen emberi arc közül
4875 XVI | másik lesütött szemmel.~– Min búsultok, lelkem gyöngyei,
4876 XX | dolga van a költőnek, mint minálunk.~…~Harmadnap átadám Asmainak
4877 XX | leszállt az est, a legközelebbi minaretben elkezde énekelni a müezzin –
4878 XXIII | célnál lettek volna. A nagy, minaretes város láttára elfeledte
4879 XX | mélyéből egy mecset félholdas minaretje tetszik elő, a népség frenk
4880 XX | Zuleicha boldog szerelmesek, mindaddig, míg Zuleichát a szerelemféltés
4881 IV | őreá szabott frakk ujjai, mindamellett, hogy fel voltak hajtva,
4882 XVII | nekem pártfogóm volt és mindazoknak, kiknek nem lőn szabad arcaikat
4883 XVII | már világosan láttam, hogy mindazon borzalom, mit nekem elbeszélt,
4884 XVII | írt hosszú sorokon, hol mindegyik betű egy lezárt sírhalom,
4885 XX | és kövecskéket, s mintha mindegyiktől valami rám vonatkozót olvasna
4886 VIII | szerte tél van és hó, a virág mindegyre zöldül, a fű megcsalatja
4887 VIII | Úgy illendő, hogy ő is mindene legyen önnek.~…~Másnap a
4888 XX | bűbájos lételök élt túl mindeneket, megírták a múltat, olvasták
4889 VIII | neje, sem rokona.~– De ő mindenem énnekem! – válaszolt a megtörhetetlen
4890 IV | kigyelmetek?~– Megyünk mi mindenhova – felelém, s mentül jobban
4891 XVI | ősz apja és testvére, és mindenik olyan messze.~Késő este
4892 XII | Háromféle paszusa volt, mindenikben más néven volt nevezve;
4893 V | egymásra néztünk, mintha mindenikünk a másiktól akarta volna
4894 XX | megmosva és megtörülgetve, mindenikünknek egy-egy fehér elefántcsont
4895 XI | zivatarban, jeges förgetegben, – mindenkitől futott, senki sem beszélhetett
4896 VIII | összecsókolta kezeiket, mindennapos volt küszöbeiken, reggel,
4897 XXIII | még az hozzá: hogy mikor mindennek vége volt, minden ember
4898 XXIII | se bízta: hogy az orrát mindenüve odaüsse, ilyen lármát csapni
4899 XX | abrakadabra táblák, – mindezek nélkül, egyedül századokat
4900 Egy | sarlatán, a sírok az útfélen; mindezeket s a hozzájok kötött borongós
4901 XX | mondá egykor Rauberg –, ki mindezen betűk titkos értelmét ismeri,
4902 XIX | halál oldhatá meg.~Most mindhárman célt értek. Egy sírban nyugosznak.~
4903 XVI | piros arcú szöszke a másik, mindkettő honvédruhában.~A társaság
4904 XIV | a M**i katonai kórodába.~Mindkettőnek lába volt ellőve, térden
4905 V | végigcsavarintva, s végigmustrált mindkettőnket, lovainkat, mozdulatainkat
4906 XX | egy-egy csibukot illesztett mindnyájunk szájába, s hallgatva ültünk
4907 XXIII | ők közlegények maradtak mindvégig. Nem volt pártfogójuk sehol.~
4908 IV | fogantyúja.~– Ez az ember kell minekünk – mondék társamhoz fordulva –,
4909 XIII | XIII. A megvetett nagyság~Minekutána három hónapig bujdosott
4910 XVII | anyja itthon van-e.~– Kis Minkával van a kertben – felelé a
4911 XX | elő a harmadik alme. Ég! minő alak volt ez!~Karcsú, lenge,
4912 XIX | és hódítások közben, mind minőket puskaporral szokás kivíni.~–
4913 XX | fiatalabbnak nem ismert, mint minőnek most látszik, csupán hozzávetőleg
4914 XIX | szerető arccal tekinte reá, minővel angyalok szoktak álmodónak
4915 XX | egy templom falai.~Nem oly mintára épülve, mint a török mecsetek,
4916 IV | Amint az ágyút töltötte, mintkét kezét egyszerre vitte el
4917 XVII | gazdák aklaiból a juhot, s mióta a lőfegyverek meggyérültek,
4918 XXIII | ismeretlen világ az, amely miránk vár.~– Te azt mondád: hogy
4919 XV | vásárolni a hadsereg számára. Misszióját azonban némi-némiképpen
4920 XX | hajdani Mágusoktól vette, e misztikus lényektől, kik minden országban,
4921 XVII | napvilágnak megmutatni; mitől féltem volna?~És mégis jobb
4922 XX | hetediken megnyugovék. A zend mitológia hozzáteszi: a hetediken
4923 XX | ez élő maradványa azon mitológiai kornak, melynek pátriárkái
4924 XX | egymással, ő mi előttünk Mobed (mester) Adamas név alatt
4925 V | dörmögé a vén csikós, – egy moccanást se tégy, – mindjárt megtudjuk:
4926 V | feküdtünk. A csikós lova meg sem moccant gazdája alatt, egypár nadály
4927 V | továbbmentünk nagy sietve, a mocsári vadmadarak zajongva röppentek
4928 V | megindult, nekifordítván lovát a mocsárnak, meghagyva: hogy nyomába
4929 V | V. A mocsárok rejtekhelye~Szellő sem lengett
4930 XIII | hónapig bujdosott erdőkben, mocsárokban és barlangokban, másik háromig
4931 V | volt hímezve a legtarkább mocsárvirágokkal, a földet ellepte valami
4932 XVIII | felele az, lekötelező modorral.~– Lehet is, teheti is,
4933 XI | futottak apjuk karosszéke mögé, ez elszörnyedve kiálta
4934 XXIII | leböngészték s még vagy kilenc mogyorót, amihez nem tudott mogyorótörőt
4935 XXIII | mogyorót, amihez nem tudott mogyorótörőt kapni.~S még az hozzá: hogy
4936 XX | a vízirányosan fektetett mogyoróvessző egy helyen elkezdett minden
4937 XXIII | váltotta utazási jegyét, amint Mohácshoz értek, kiszállt, még az
4938 XX | müezzin – ez eleven harangja a mohamedánoknak – szomorú, egyhangú esti
4939 XX | elfedte a kövi rozsda és a mohok…~Szívem szorult, – sejtém:
4940 XX | kő előtt, könnyeimmel a mohot nedvesítve, mely annak betűit
4941 XIII | szolgált egy vízimalomban mint molnárlegény, végre átlátta: hogy annyira
4942 VI | készíték kezemben előre, a molnárnak adandó. A csikós észrevette,
4943 XX | csillagot lát lefutni, imát mond, s azt hiszi: hogy amit
4944 VI | Furcsa ember lehet.~– Az a mondása: hogy nem kell az Istennek
4945 XX | erő titkaiba, jósálmokat mondatának elaltatott idegkórosokkal,
4946 VI | saját kiállott szenvedéseit mondhatja el, oly helyen: hol senki
4947 XIX | beszédes ajkain függtek mondhatlan gyönyörrel.~A lemondott
4948 XX | jutottunk, s az a kellemes, mondhatni szívújító illat, mely bennünket
4949 XVII | nézett utánam, gondolom, hogy mondhatta magában: „az Isten irgalmazzon
4950 XVII | első szava.~Eltagadtam.~Mit mondhattam volna neki férje felől?
4951 XVI | eredj haza.~– És te?~– Mondjad neki: hogy én elestem a
4952 XVII | lobogó tűz mellett én meséket mondok neki, miknek mindegyike
4953 VIII | galant nő kísérői kacagva mondtak elménc ötleteket, a hóban,
4954 IV | amidőn kerekre bevégezte mondvacsinált szerepét, hátrafordulva
4955 XV | ha nem a pénzváltónál! – mordul ez reá gorombán, mintha
4956 VIII | Menjen kend, Isten hírével – mordult rá a hajdú, senki sincsen
4957 XX | Útitársam vallásos borzalommal mormolá mindannyiszor magában e
4958 XII | mindig a fán van. Már ekkor morogni kezdtem, de csak azt gondoltam,
4959 XX | hasonlított egy filozófhoz a mórok idejéből, mint varázslóhoz.~
4960 VI | közt egy-egy káromkodást morzsolt szét nagy mogorván, s a
4961 XX | éneke elhangzott, az utolsó mosdás után el fog vezetni a városon
4962 XX | alakja négyszegletű volt, a moshéek fényes kúpfödele helyett
4963 XIX | kezei homloka sebét, rózsás mosolygása lelke fájdalmait gyógyíták.
4964 VIII | ismeretlen arcai szentségtelen mosolygással fordultak a szép nő arcához,
4965 VI | megőrizni a meghazudtoló mosolygástól.~– Ha a világ végén van
4966 IX | hozzám fordulva, s víg, mosolygó arccal nyitott a szobába.~…
4967 XVII | Jár egyedül sötét éjjel. Mosolyog a szemközt jövőkre. Ó, átkozott!
4968 XX | régen volt. – Én láttam őt mosolyogni. – Mint a pólusi nap fanyar,
4969 XVI | alá az utcán.~A huszárok mosolyogtak, ha egy-egy elment mellettük,
4970 V | napsütötte arcán a komoly, mosolytalan büszkeséget lehete észrevenni,
4971 VII | elkezdett a legények zsebjeiben motozni, s mily meglepetést tudott
4972 IV | s a másodorvost helyébe mozdították elő, a megürült másodorvosi
4973 XX | minden arcvonása, minden mozdulata áthatva látszott lenni azon
4974 V | mindkettőnket, lovainkat, mozdulatainkat ember- és lóismerő figyelemmel,
4975 VIII | magában: hogy e kéz minden mozdulatja őt boldogítandja, míg él.~*~
4976 XX | remegni az ének alatt, szemei mozdulatlanok voltak és merevek.~Ének
4977 VIII | rémület közt áll, hangtalanul, mozdulatlanul, elzsibbadva a háziúr leverő
4978 VI | érintett patkójával.~Én egy mozdulatot sem tettem ezalatt, mely
4979 XII | billentse rá a fülét!” Meg sem mozdult. Az öregem elkezde káromkodni;
4980 VI | az oldalamba. Én meg sem mozdultam, azt hivék: hogy halott
4981 XXIII | zászlókat leereszteni. Rögtön mozgásba jött egy csapat felgyűrkőzött
4982 XX | távolság miatt alig észrevehető mozgással.~És alattam a meleg éghajlati
4983 XX | Creator… Ő mutatni fogja ujja mozgatásával: hogy nem jól találtad ki
4984 V | táncolna, dereka szüntelen mozog. Hátra-hátraveti magát,
4985 XX | a koldus: hogy az ő neve Müderrisz Alioglu, hogy az ő ősapja
4986 XV | a statusszipoly –, hanem műértővel, ki a börzével összeköttetésben
4987 XXIII | testvérét is, míg az is elhagyta műhelyét, s vele együtt elment katonának.~
4988 XIII | tartott, nem azért szolgáltam Mujkos Mátyás uram malmában, mint
4989 IX | szóval. – Hívjátok vissza. – Mulassanak. – Azt a frisset, – azt
4990 III | ne féltsétek; ő magát jól mulatja.~Most az ősz ember szól
4991 XXIII | írtak – magukról; akadt, aki mulatni is tudott; míg a kibujdosott
4992 IX | volt, mint magát és másokat mulattatni.~Ismerte őt az egész környék,
4993 XIV | koldulni…~…~Késő hónapok múltával Pesten a főparancsnok laka
4994 Egy | egy atomja voltam én is.~Múltra emlékező, jelent érző, jövőt
4995 XVII | házigazdám, s izzadságos munka szerezte kenyerét mindennap
4996 I | harmadnapra belefáradt a munkába, otthagyta házát, telkét,
4997 XXIII | mindenki egyenlő, hol a munkáskezet jutalmazni tudják: hol mindenki
4998 IV | keresztyént mutassa be a fenyegető muszkáknak, elkezdett magára keresztet
4999 IV | mint igazhívő keresztyént mutassa be a fenyegető muszkáknak,
5000 XIX | Nézd, ott fogunk lakni – mutatá Emminek –, látod a galambokat
5001 XX | hősök és szentek sírjai mutatják még egykori hatalma kiterjedését,
5002 VII | kalapját hóna alá vette, mutatóujjával orra cimpáját ütögetve,
5003 V | szügyéig ért, semmi jel nem mutatta az utat.~Vezetőnk itt beszédesebb
5004 IV | nagyon igényelik gyógyító műtételeit, s anélkül: hogy beleegyezését
5005 IV | kopjáikkal turkálni, mely műtételre az eltűnt férfiú reszketve
5006 XIV | úgy forgatta maga előtt, mutogatta ismerősnek, ismeretlennek,
5007 IV | illusztrálta állítását, mutogatva a tűveli öltögetést.~A hetman