| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Egy bujdosó naplója IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Part grey = Comment text
5008 XX | fenségesek, csodákat hoztak elő a művészetekben: hajlékonnyá tevék az üveget,
5009 XIII | irmicei nemzetőrök csatadalát muzsikára tettem.~– Hát voltak az
5010 XX | azt kérdi, ki hal meg; a muzulmán, ha csillagot lát lefutni,
5011 XX | éjeket, napokat tölték a mysteriosus lény közelében, ki, ha csuda
5012 XII | XII. A körtefa~D*n jártomban egy tehetős gazda
5013 V | kérdé társam meghökkenve.~– Na papolj! az ördög jön utánunk
5014 V | moccant gazdája alatt, egypár nadály szívódott a hasa alá, a
5015 V | bírna segélyére menni oda? a nadályok, vízikígyók, végre lassan
5016 VI | mocsár nemsokára véget ért, a nádas ritkulni kezdett, helyette
5017 VI | végében állt egy kis vityilló, nádból építve egészen, a vadkomló
5018 V | tekingettek elő, a magasra felnőtt nádi buzogányok legtetejéig felfutott
5019 IX | egytül egyig mind vörös nadrágban. De mind valamennyi olyan
5020 V | beszédesebb kezdett lenni, amint a nádrengeteg árnyékában érzé magát, elmondá:
5021 V | akárhányszor beletévednek itt a nádsűrűbe, aztán nem találnak ki belőle,
5022 XX | válassz közülök.~– És valóban nagybecsű kövek azok? – kérdém, elkábult
5023 XX | lakom Budapesten, e szerinte nagyhírű embernek most hallottam
5024 XX | a világ minden bűvészei nagymesterökül fogadtak el. Inkább hasonlított
5025 XX | jutalmazva volt. – Amit a nagyok, a világhódítók fáradsággal
5026 XX | fogamzanak soha, egyedül a nagyravágyás, egyedül a dicsőség, e fénylő,
5027 XX | jutalmazza a sors, kik a nagyravágyáson kívül, szívökből minden
5028 VI | keresztül akarta vágni magát, nagyrészint ottveszett, zászlóját négy
5029 XIII | XIII. A megvetett nagyság~Minekutána három hónapig
5030 XVII | túlemelkedtek a sötét falakon, mint nagyszerű virágcserépbe ültetett óriás
5031 IV | ajánlott e hivatalra, kinek Nagyváradon nagyon megtetszettem a Sevillai
5032 XXIII | mentek oda hozzá, szörnyű naivul kérdezve: hogy fogott-e
5033 VII | érdemes embert „Sallai uram”-nak szokták tisztelni – instruált
5034 XX | selyemöltönyei suhogtak, a nakara dobjára ütve, Asmáinak egyik
5035 XX | aki folyvást táncolt.~– Nakib-ül Al Esraf! – mondák nehányan
5036 XX | családjából való, azokat hívják Nakib-ül-nek, ezeknek kötelességük senkinek
5037 XX | családból való, meghallva a Nakib-ülhez intézett felszólításomat,
5038 XVII | megmaradt béreslakban tanyáz.~S nálamnál mégis boldogabb. Háza üres,
5039 XX | kiadása azon osztálynak, mely nálunk az utcákon az újságokat
5040 III | összenéz. A könny végiggördül napbarnította arcukon. Zokogva kérdik
5041 IX | órát sem hagytak elmúlni a napból valami új tréfa, valami
5042 IV | volt viseletünk.~Porlepte, napégette arcainkkal, olvasva is beillettünk
5043 XVIII | Nem levén semmi dolga, napestig a városban alá s fel őgyelgett,
5044 XXIII | ejt.~Mikor korán reggel, napfelkölte előtt a közösen kikötött
5045 XX | tudni fogja, mit kívánsz.~Napfelköltekor elvezetend a fenyves mélyibe,
5046 Egy | bujdosnak most, kerülve a napfényt és az emberarcot.~Eszembe
5047 XV | gyönyört találtam bujdosásom napjaiban annak látásában, mint iparkodott
5048 XX | ájtatos zarándokok távol napkeletről, eljönnek imádkozni az elhagyott
5049 Egy | Egy bujdosó naplója~Az óriás elesett, meghalt,
5050 XX | világot.~A héber tradíció hét napnak nevezi ez aeonokat, mik
5051 XX | meg voltam híva, s éjeket, napokat tölték a mysteriosus lény
5052 XVII | elmúlt időkről, jövendő jobb napokról. Az ember arca lassanként
5053 XIX | ápolónéja karjára, s naprul napra lehete rajta látni: hogy
5054 XIX | támaszkodott ápolónéja karjára, s naprul napra lehete rajta látni:
5055 XVII | aranyszínű ködbe mártva a lemenő naptól.~Bizony szép ország volt
5056 V | tollazatjuk ragyogott a napvilágban.~Azután vezetőnk megindult,
5057 XVII | nem lőn szabad arcaikat a napvilágnak megmutatni; mitől féltem
5058 XX | miknek alját gyümölcsös narancsfák, gránátalma bokrok s felfutó
5059 XX | alkímiával, mesmerismussal, necromantiával stb. foglalkoztak.~Akkori
5060 XVII | össze magát, kristálytiszta nedvében egy kis ezüstzöld kígyót
5061 XVI | vissza… A levél könnytől volt nedves.~…~Élt a forradalom idejében
5062 XX | előtt, könnyeimmel a mohot nedvesítve, mely annak betűit benőtte.~…
5063 XVII | rögtön arra tarték.~Alig negyedóra múlva egy kunyhóhoz értem,
5064 XX | fenyvesek közt járunk.~Mintegy negyedóráig haladva e magos szálfák
5065 VI | soha rá nem lép. Tovább egy negyedóránál toporzikáltatta felettem
5066 XIX | levelet.~Egy nyomtatott negyedrétű lap volt abba téve. Kibontá.
5067 VI | fölkeresni. Lassan, néha négykézláb vánszorogva késő éjjel jutottam
5068 XX | a török mecsetek, alakja négyszegletű volt, a moshéek fényes kúpfödele
5069 XV | ez esztendőn át legalább négyszer fog így fordulni, s mikor
5070 XV | nyelvem bicsaklott csak el, negyve – harmi – huszonötöt akartam
5071 XII | ide járnak belőle venni, néhanapján marékra való ezüstpénzt
5072 XX | Nakib-ül Al Esraf! – mondák nehányan reszkető hangon az általam
5073 XX | nevezik, s alig ismerik nehánynak értelmét. Ezen betűkkel
5074 XX | burkolva, ujját szájára téve, néhányszor végiglépdelé szobáját, majd
5075 VI | egyik tíz forinton vette egy nehézlovastól, aki kénytelen volt azt
5076 XX | tekintetével sokáig nézett rám, oly nehéznek, oly nyomasztónak érzém
5077 VII | tulipános butykost, s nagy nehezteléssel fordulva a pandúrokhoz, „
5078 XXIII | hangzék itt-amott.~A kormányos nekibátorodott. Félig kapitányához, félig
5079 XV | uzsorásoknak. A mi kupecünk is nekifeküdt rögtön a környéknek, s a
5080 III | akadtak az útban, annak ott nekifeküdtek, alig győzték a hajcsárok
5081 V | Azután vezetőnk megindult, nekifordítván lovát a mocsárnak, meghagyva:
5082 VIII | koldus!” S azzal bosszúsan nekihajtott. Az ember nem tért ki, a
5083 II | honvédekre akadt, azokkal nekiindult a rablókat felkeresni, urát
5084 VI | bírtam már magammal, de mégis nekiindultam a tábort fölkeresni. Lassan,
5085 XV | százért, miért adja az úr nékik?~– Szükségem van e pénzre
5086 XX | veszélynek homlokegyenest nekimegy, szeme közé nevet a halálnak,
5087 XVII | feltúrt hantokat. Itt újra nekirohant, a sebzett vad azonban megugrott
5088 IV | kezébe vette a borotvát, nekiült egy tükörnek, megcsavarintotta
5089 III | vagy kettő olykor kifutott, nekivadultan a csordából, a bojtár fél
5090 XVI | hallottuk még az ágyúnak.~– Hova nektek a csatába? gyöngyvirágszál,
5091 XXIII | alárendelt személy tisztelet nélküli szavakat váltson egy passageurrel,
5092 IX | magunkban: hogy annyi gond és nélkülözés után e vidám körben pihenhetünk
5093 XXIII | Amerikába költözni, azt a Nelson című brigg, mely a Boszporuszban
5094 XXIII | konzulátushoz, mely őket a Nelson-briggen Amerikába volt szállítandó.~
5095 VIII | hangosan dobog; – amilyen némák csókjai. Nehogy valaki meghallja…
5096 XX | hanem rábízza e kellemes némberekre, azok utcáról utcára éneklik
5097 XXIII | utazó személyzetre nézve nemcsak kellemetlen, de sőt veszélyes,
5098 XVIII | engedelmet hazatérhetésre, nemde? – vága közbe a parancsnok.~–
5099 XVII | Tízével, húszával járnak, s némely faluból egész gulyákat kipusztítottak.~
5100 XX | a világ minden részeibe, némelyik már túl volt élete századik
5101 XIX | megszorítá kezét, forrón, nemesen: „ön derék ember!” Azután
5102 XV | kuporgatni, s ahol lehet, a németen adni túl, jó fülem van nekem.~
5103 V | szája elé tartva, mire a vő, nemével a tiszteletnek, kalapjához
5104 XV | számára. Misszióját azonban némi-némiképpen félre találta érteni, amennyiben
5105 III | E másik nőt ismered-e? nemigen szerette férjét, de volt
5106 XIX | nő képe, egy mákkoszorús nemtő lefelé fordított fáklyával
5107 XIX | Lázas fantáziái közt, élte nemtőjének hitte e tüneményt, s midőn
5108 XXIII | tartozik a legbarátságosabb neműek közé.~Végre a kormányos
5109 XVI | hivatásuk, mint hogy megtagadva nemük szendeségét, keressék a
5110 XXIII | cabinetben kezdődött el a nemulass.~Mire leért, minden pamlag,
5111 XX | hideg sivatagokban, megholt nemzedékek legféltőbb titkai, a tudósok
5112 XX | előtt látám járulni; ki nemzedékeket látott születni és meghalni,
5113 XIX | házból. – Az egész város népe ott volt halotti kíséretül.
5114 Egy | jutott a düledező csárda, népes faluvégén, ott ver egy rongyos
5115 XV | szívesen, mert, tudja szánom a népet.~– Hjah! aki szánakozik,
5116 XX | legkevésbé egy gyaurnak, a népnek pedig kötelessége őket tiszteletben
5117 XX | minaretje tetszik elő, a népség frenk dzsaminak nevezi a
5118 XIV | törülte olykor.~Hirtelen a néptömeg közül ujjongatva tör elő
5119 XI | vad szokott. Óvatos léptem neszére felütötte fejét, vadul széttekintett,
5120 XXI | a vezér sátorához értek. Nesztelenül, észre nem vétetve.~Még
5121 XX | Nicomediának nevezték, később e névből lett Iz-Nikmid, még mikor
5122 XX | fogja: miért jöttél, még neved után sem fog tudakozódni,
5123 XX | is, küzdj, nagy leendsz, nevedet bámulandja a világ, aztán
5124 XX | kik szereztek dicsőséget, neveiknek örök életet. Ők is idejöttek,
5125 VIII | fölkereste, elolvasá a holtak neveit, akit keresett, sehol sem
5126 III | néha megálltak marakodni, neveletlen ordítással vonva magukra
5127 XX | végy nőt, szerezz pénzt, nevelj gyermekeket.~– Egyre sem
5128 XIII | hogy ne nevezze az igaz nevén, mert meg találja valaki
5129 IV | generális.~A kozákok kíváncsi nevetéssel kísérték minden tűöltését
5130 XIX | a koszorút. A gyermekek nevetnek rajta. Ah, kedves fiaim!~
5131 XVII | megváltozott, sőt reggel felé nevetni is hallottam. Az egész éjet
5132 II | teheneket fejem…~Valamennyien nevettünk.~– Ha elfognak, addig járok
5133 XVII | aggasztó, félelemnek nem nevezem ez érzést, az éj sötéte
5134 VII | kendezik, a „kocsmáros” nevezetért pedig teljességgel megorrol.~
5135 XXIII | végre sem állhatva ki a nevezetessé létel ezen módját, megretirált
5136 XI | egyszer-másszor „hazaárulónak” ne nevezett volna, a legkisebb eltérésért
5137 XX | ezentúl enyimeknek fogok nevezhetni, s untattak e feltartóztató
5138 XX | nyelvén Abu-Shirzad-Eddinnek neveznek, mert ott még a nevet is
5139 XX | tartomány, hajdan Nicomediának nevezték, később e névből lett Iz-Nikmid,
5140 XII | mindenikben más néven volt nevezve; alkalmasint egyik sem volt
5141 XIII | Istenre is kéri, hogy ne nevezze az igaz nevén, mert meg
5142 XX | lehajoltam: hogy meglássam… Ó! a névnek is csak egy betűje volt
5143 XVII | onnan, s oly elvadultan néze rám, hajfürtjei szét voltak
5144 XII | megrántá kaputomat.~– Nagyon nézi az úr azt a fát, az úr is
5145 XXIII | magaviselete ellen, ki is mindenütt néző, bámuló, vigyorgó, gúnyoló
5146 V | fojtott hangon.~Mi egymásra néztünk, mintha mindenikünk a másiktól
5147 XI | semmi vész.~– Igen, igen, nézzétek meg, mi zörög ott künn? –
5148 XX | van egy tartomány, hajdan Nicomediának nevezték, később e névből
5149 XX | harmadikban megláttam Iz Nik Mid hegyeit.~Úgy jöttem
5150 XX | XX. A nikomédiai kövek~
5151 V | vize, növényzete és lakói nincsenek szoktatva ember szomszédságához,
5152 XX | mely most terebélyes fává növekedett, s emlékezik oly népek történeteire,
5153 XIX | rajta látni: hogy amint növekszik ismét teste életereje, akként
5154 IV | ingerlék a kozákokat, mit növelt az exorvos azon ötlete miszerint,
5155 XV | más titkosabb intézetek növendéke, később, ha nem is nagy,
5156 V | pusztájának.~A mezőkről száműzött növényélet ide látszott menekülve lenni,
5157 V | világban, melyben földje, vize, növényzete és lakói nincsenek szoktatva
5158 XXIII | dandynek kétségbe kelle esni. Noha Pestig váltotta utazási
5159 II | gyilkoltak meg értök. Finom női ötvözetek, bevérezve, meghasogatva,
5160 VIII | kárhozatosan hasonlít. Valami nőiségét megtagadott némber, aki
5161 XVI | alakítson, egy zászlóaljat csupa nőkből.~Nem volt-e elég férfi az
5162 XIX | szívében azon helyet, mit a nőkebel legelső ideálja számára
5163 Egy | hazatérni, láttam a fekete ruhás nőket, egyiknek férje a csatában
5164 XVI | fegyvert adni? vagy nem volt a nőknek egyéb hivatásuk, mint hogy
5165 XIX | viszonza komolyan a hadfi. – Én nőmet szeretem. Mondhatom: hogy
5166 VI | megtudni mindenki a magáét.~– Nos, fiam – szólt az öreg –
5167 Egy | volt oly szomorú abban a nótában?~Eszembe jutott az ősi apai
5168 IX | odafenn a tornácban éppen az ő nótáját húzzák. Ilyenkor már széles
5169 XVII | fekete szemek. Összevissza nőtt szakálla bajuszával egybevegyült,
5170 VI | vadkomló sűrű lombozattal nőtte be legtetejéig. A kunyhó
5171 XX | mindenféle felfutó növények nőtték be. S a toronyablakokból
5172 XIX | és boldogan.~Nemsokára nőül vevé a leányt, s csak egészsége
5173 XX | mint ezen az éjszakán.~November 13-kának éje volt. A csillagászok
5174 XVI | Kolozsvárott megalakult a nőzászlóalj, saját hölgytisztjeik voltak,
5175 XVII | azt tán már megölték. A nyáj egyedül maradt.~A gyengébbek,
5176 VI | közel volt hozzá: hogy a nyaka kitörjék, elhatározta magát:
5177 IV | borotvát: „mégis csak inkább a nyakamat!” monda, s a bajusz ottmaradt.~
5178 XV | forradalom bevégzetével nyakán maradt két zsák ezüstpénz,
5179 XVII | bajuszával egybevegyült, nyakkendője úgy kötve, mint aki azt
5180 V | rajta nagy idomtalanul, nyaklott jobbra is, balra is, néha
5181 II | látszott meg, emailban festve, nyalka huszárruhában. Rá lehetett
5182 V | jeltelen kopár avatagba.~A nyár legmelegebb napjai sivárra
5183 XVII | bejártam néhány hónap alatt, a nyarat az Alföld sík pusztáin töltém,
5184 V | pisztolydurranás, elkezde felénk nyargalni.~Most még inkább meg lehete
5185 VIII | elejtett zsebkendőjét a földről nyargaltában kapta föl, s amint visszaadta
5186 IV | lovasokat láttunk felénk nyargalva jőni.~Észrevettek bennünket,
5187 III | hasonmása…~…A tikkasztó nyári hőség alatt, porfelleg közt,
5188 VII | attól elszalad, mintha a nyavalya verné, s aznap elő nem bújik.~
5189 IV | kozáknak.~Azt gondolta a nyavalyás: hogy az a messzeföldről
5190 III | s nyakába cinnel öntött nyelű karikás szíjostor.~Egyik
5191 VII | kiáltva le a tornácból utána nyelvelő csaplárnak, már most pöröljön
5192 XV | szabadkozék a kupec –, nyelvem bicsaklott csak el, negyve –
5193 XVII | beszélni fogja még a magyar nyelvét a hegy és a tenger köze.”~
5194 XXIII | míg a dandy pergőhadaró nyelvvel kelepelt előtte, emailgombos
5195 XV | húszat én is adok érte, az úr nyer magának ötöt.~– Mit gondol
5196 V | kesely paripáját csak úgy nyereg nélkül ülte, cingombos dolmánya
5197 IV | maga mellé ültette hátul a nyeregbe.~S azzal csörtetve, csatangva
5198 VI | vígan, otthonosan kezde nyeríteni, megismerve a helyet. A
5199 VI | nyomorítja meg vele; de nyerni akart rajta vagy két forintot.
5200 VII | agyba-főbe, mire a perzekutor nyers, kemény hangon válaszolt.~–
5201 XX | fénytelenebb kifejezést nyertek. Végre kihullott kezéből
5202 XVII | jobbra-balra csapkod s nyugtalanul nyihog, mint a kutya mikor fél
5203 VII | elkezdett e jelenetre sértetten nyihogni, s egyszer csak megfordult
5204 VIII | káromkodva, csak a láncos eb nyihogott, sírt odabenn, rést kaparva
5205 XI | ordítni a vihart, játszani a nyikorgó kútostorral, zúgni a jegenyefák
5206 XVII | kövekből voltak rakva, egy nyílás volt rajtok hagyva ablaknak,
5207 XX | nemsokára egyikén a templom nyílásainak eltűnt.~Perc múlva visszatért
5208 XVII | közeledtemre a tető egy nyílásán kifutott, szemei zöld karikákat
5209 XXIII | és ünnepélyes óvástételét nyilatkoztatá a kérdéses passageurnek
5210 XXIII | pártfogolás világos jeleit kezdé nyilatkoztatni, a dandy zavarba jött.~–
5211 VIII | gondolatja e nő; – a mezőn nyílik a virág, s ha lát közte
5212 XVII | az erdőbe, ha az ártány nyílsebesen nekik rohan, s ottan üvöltenek
5213 XI | elé, elmondá a történteket nyíltan, őszintén.~Ítélethozatalig
5214 VII | ijedten ugráltunk fel s nyilvánítók abbeli szándékunkat, hogy
5215 XI | türelmetlen, alig volt egy nyilvános jellem az országban, kit
5216 XXIII | a hajósuhanc jött hosszú nyírfasöprűjével söpörni a födözetet, majd
5217 III | alacsony, vén ember, apróra nyírt fehér haját lekonyult zsíros
5218 XXIII | az öregurak erszényeiket nyiták meg, s aki csak valamit
5219 II | és kibocsátanak. S ha nem nyitják meg börtönöd, magamat is
5220 V | színén úszott a tányérlevelű nymphaea, fehér tulipánjaival s korsó
5221 IX | illeni … Majd én magam... nyögé elmaradozó lélegzettel …
5222 XXIII | egyebet kivenni a fájdalmas nyögésnél, sóhajnál.~Valaki kérdezé
5223 IX | fájdalmasan, oly dermesztően nyögött: hogy kín volt hallani.~–
5224 VI | le a tábornok elé: „Itt a nyolcadik bataillon zászlója, a sereg
5225 XX | vezetett be ura szobájába.~Egy nyolcszegletű teremben fogadott el Ismael
5226 XX | Lehajoltam a legelsőhöz; fekete nyolcszögű bazalt volt az, minden szögletén
5227 V | szomj, itt elöli a víz, út, nyom nem vezeti sem itt, sem
5228 XX | hallgatással haladtunk egymás nyomában az erdők sötétében, nagy
5229 XVII | nem láttam rajta semmi nyomait a láncnak.~– S míg az ember
5230 II | később a ráhajított kardról nyomára jöttek a rablóknak. Mindent
5231 XVII | reszkető kezével, de erőszakos nyomással. – Mind a két gyermekemet
5232 XX | nézett rám, oly nehéznek, oly nyomasztónak érzém magamon e bűbájos
5233 VIII | szem keres, s kiknek a hír nyomát veszté.~De a hölgy nem bírta
5234 XIX | mit a legközelebbi város nyomdászánál készíttetett, akinek nem
5235 XVII | eközben szüntelen egy-egy nyommal közelebb hátrál hozzá, kivicsorított
5236 VII | úgymonda, ha most egyéb nem nyomná a lelkemet egy lopott csikónál.”~
5237 XXIII | temetőjében húzták meg magukat, nyomorban, piszokban, utálatban, akinek
5238 XIV | mankóival a szegleten ülő nyomorékhoz, megrázza barnult jobb kezét,
5239 XIV | ellenségek voltunk, most nyomoréktársak vagyunk. Mennyit kellett
5240 VIII | hagyta.~Végigballagott nagy nyomorékul az utcákon. Jöttek vele
5241 VI | hogy valamelyik pajtását nyomorítja meg vele; de nyerni akart
5242 VI | öljön meg, ne hagyjon tovább nyomorognom. Az ember csaknem sírt,
5243 V | széki-fűvirágok levéltelenül nyomorogtak szerte elhintve rajta. A
5244 VIII | hideg népek között, sok nyomort, sok szenvedést tűrve, eljutott
5245 XXIII | uraim és szép dámáim; ezek a nyomorultak itt szegény menekülők Törökországból,
5246 XXIII | kezeivel nyújtá azokat a nyomorultaknak, a férfiak erre enthusiasmusba
5247 XXIII | arszlán felé. „Két ilyen nyomorultat a partra kitenni!” és lőn
5248 XXIII | szót sem kímélte tőlök, a nyomorultnak nem is igen volt egyebe,
5249 XXIII | ennek egyéb baja, mint a nyomorúság, az: hogy fázik, meg hogy
5250 XVII | alakká, ily összerongyolt nyomorúságos lénnyé; nem az idő, nem
5251 I | kéz öt ujja hagyott volna nyomot, széjjel az egész faluban
5252 XVII | közönyösségemet, nehány pénzdarabot nyomtam kezébe.~– Köszönöm – monda
5253 XIX | meghalt-e az, kinek gyászlapját nyomtatá.~Három ember volt semmivé
5254 XIX | hívogató lapokra szokás nyomtatni.~E lap az őrnagy feleségének
5255 XV | Ím, írásból látható – nyomtatva van –: hogy a magyar bankjegyek
5256 V | kolbásznak aprítva.~Beljebb nyomultunk a nád közé. Vezetőnk lova
5257 V | a lovas nagyon látszott nyomunkba sietni. A vén csikós haragosan
5258 VII | ott lefektetett tornyos nyoszolyákba, a töméntelen tollas párna
5259 V | Ez az emberhangtalan méla nyüzsgése a természetnek, még magányosabb,
5260 VI | Nem bánom én – szólt nyüzsgő örömmel a nő – csakhogy
5261 XIX | a magasabban érző szívek nyugalmával tekinte rá.~– Az az én titkom.~–
5262 XX | állt előttem ismét örök nyugalmú képével, úgy tekinte rám,
5263 II | élhetett volna kényelemben, nyugalomban. Szerelemből követte férjét,
5264 XIV | szólt a magyar sztoikus nyugalommal –, tán csak eltart, amíg
5265 XX | miért hullanak ezek mind nyugatról keletre?~Nem tudtam rá felelni,
5266 XV | kupec vakarta az orrát. Nyughatatlanul mosolygott, pedig szeretett
5267 VIII | sír alatt az ő kedvese nem nyughatik. – Mint a meleg forrás körül,
5268 VIII | sírját. Kinek keblén nem nyughatott soha, sírhalmán megpihenhessen,
5269 XX | vagyok többé. Lelkem nem hagy nyugodnom, sokkal magosabban álltam,
5270 XIX | mindhárman célt értek. Egy sírban nyugosznak.~Miserere, Domine!~
5271 XII | édesapám ültette. Isten nyugosztalja meg. Nem terem a faluban
5272 XX | egy török dervis hamvai nyugszanak, ki akkor élt itt, mikor
5273 XX | idegen földben egy-egy szente nyugszik. Évről évre megjelennek
5274 XX | bársonyba kötött könyvre nyugtatá. Nagy aranybetűkkel volt
5275 XX | mértékletesség mesés hosszúságra nyújtja a rejtélyes lények életkorát;
5276 VIII | hajlott arcával az érte nyújtott szép kézhez. Senki sem vevé
5277 XII | és mohával beburkolva a nyulak és a hideg ellen, töveik
5278 XX | ragyogó kúpjai s fehér, nyúlánk, oszlop alakú minaretek
5279 XX | közül a legszélső a tengerbe nyúlik.~Mind a nyolc hegy erdőkkel
5280 XVIII | Ez a legfölségesebb idő a nyúlra meg az őzre. Az ilyen időért
5281 IV | a pénzét, s nagy remegve nyúlt belső zsebébe, s kihúzva
5282 VII | Különben is, késő volna odábbállani, észrevennék, s még inkább
5283 VII | lovára és pandúrjaival együtt odábbment, diadalmas pátosszal kiáltva
5284 XVII | sírja hol van.~Az ember odaborult rám és sírt keservesen.~–
5285 XVII | tovább tartani magamat.~Odaborultam a nyakába. A könny elborította
5286 XXIII | Ezalatt a kíváncsi vendégek is odacsoportosultak, megtudandók a pörpatvar
5287 II | meg börtönöd, magamat is odacsukatom hozzád, s ottan élünk, ott
5288 XXIII | mindenki reájok.~Majdan odaérkezett hozzájok a kormányos, ki
5289 VI | mi vele mentünk.~Amint odaért az asszonyhoz a csikós,
5290 XII | országra szólott. De amint odaértem a fához s föltekintettem
5291 IV | galibába kever bennünket, odafordulék a hetmanhoz, ráköszöntve
5292 XXIII | erre enthusiasmusba jöttek, odafutottak az érzékeny hölgyekhez,
5293 XXIII | beszélgetett velük.~Többen odagyűltek mellé, részvéttel figyelve
5294 V | libbentette meg.~Szekerünket odahagytuk, felültünk lovainkra, s
5295 XXIII | zokogni, s a másik, az őrült, odahajolt hozzá, megcsókolta gyöngéden,
5296 XIV | sírj – monda csonka társa odahajolva keblére –, vége lett a harcnak,
5297 IV | hogy majd a sebesülteket odahozzák. Egyszer egy szép ifjú tüzért
5298 VI | fölöttem, – a puskaporsalak odahullott rám s az ellenkező félről
5299 VI | rám s az ellenkező félről odairányzott ugrató (ricochet) lövések
5300 XX | bírják leolvasni, mi van odaírva. Azt hiszik: a holdból esett
5301 VI | történik velem. Az őrvezető odajött. Kértem, hogyha kedve van,
5302 XVII | Fekete, földalatti börtönben… Odaláncolva kezem-lábam két nagy nehéz
5303 VIII | csaholással, végre hasán csúszva odalapult hozzá, s hűséges, örvendő
5304 XX | feltartóztató kitérések.~Odaléptem, látszott az összehordott
5305 XV | Törökországba akar menni. Míg odamegy, meg visszajön, tenger pénzt
5306 XXIII | Istentől egyebet, mint hogy ő odamehessen.~Sokat beszélt aztán erről
5307 XII | is. Megint egy óra múlva odanézek, mégis ott van. De már ezt
5308 XVII | lépett ki, félrehajtva az odanőtt bokrokat.~Öltözete rongyos
5309 VI | s a többi közül kiválva, odanyargalt hozzám s rám akart gázolni.
5310 XVII | nézd, most is itt nyomai.~Odanyújtá kezét, nem láttam rajta
5311 XIX | könnyei elboríták arcát, odanyújtva Emminek a kezében összegyűrt
5312 XX | körül, végre kifáradtan odarogyott a költő lábaihoz, megragadta
5313 XII | volt indítva” – kiálték, s odarohantam nagy széllel-lével, olyan
5314 XV | csomó újdon bankjegyet s odaszámlált ötven forintot a fuvaros
5315 XIV | valami iratot lobogtat, odaszökell mankóival a szegleten ülő
5316 XV | alá téve és két lábával odaszorítva a falhoz.~– Kinél váltja
5317 XX | azt is” – szólt a mágus. – Odatekinték. Megsemmisülve rogytam össze
5318 XXIII | hogy az orrát mindenüve odaüsse, ilyen lármát csapni két
5319 IV | rajta, egy másik teke éppen odavágott s másik lábát is elszakította.
5320 IV | hosszú puska körösztbe vetve, odavágtat hozzám, s mielőtt a, nehány
5321 IV | Borsodba. (Jól tudtam: hogy odavaló, jó birtokos, csak csavargási
5322 XX | mecset, egy pusztulásnak vált ódon kis kápolnaszerű épület,
5323 XVII | kifolyó víz egy kirohadt fa odvában szedi össze magát, kristálytiszta
5324 VI | tűzhely volt rakva, melyet odvas szomorúfűz árnyazott be
5325 X | bátyámat, csókolja szerető öccse – stb. –”~– Ezért kár volt
5326 X | midőn éppen levelet kapott öccsétől – Konstantinápolyból.~Első
5327 VII | legényekhez fordult, hát kenteknek öcsémuraimék?~Azonban egyszerre, mintha
5328 VII | fordulva a pandúrokhoz, „ejnye öcsémuramék, úgymondá, ez már mégis
5329 XXIII | fenyegető szem és fenyegető ököl fordult az arszlán felé. „
5330 XXII | El tudta kend adni az ökreit?~– El hát – volt a lakonikus
5331 II | szántasz, vetsz, hajtod az ökröt, én a teheneket fejem…~Valamennyien
5332 V | jutott volna, úgy összevissza ölelgette: hogy szinte lerántotta
5333 VIII | szólni hozzá, csak egyszer ölelhetni őt karjaiba valóan, ébren, –
5334 XVI | a két gyermeket derékon ölelte a jókedvű dalia, s a szemérmesebbnek,
5335 VI | Kértem, hogyha kedve van, öljön meg, ne hagyjon tovább nyomorognom.
5336 XVII | kötött vezérkolompot.~Egy ölnyi távolban előtte áll a vezérfarkas,
5337 IV | állítását, mutogatva a tűveli öltögetést.~A hetman nagyot kacagott,
5338 XVII | tekintetben, ez összerongyolt öltönyben ráismertem az emberre… Egykor
5339 XI | facsaróvá volt ázva minden öltönye, haja összecsapzott. Nem
5340 IV | kompániájának mindennemű öltönyei nagyon igényelik gyógyító
5341 XX | pórlelkekre ható ámításnak, öltönyén semmi kabalisztikus vonalok,
5342 XX | képzetemben már tábornoki öltönyt láttam magamon, érdemrendekkel
5343 VII | hagyja el szokott vászon öltözetét, s Sallai uram éppen most
5344 VIII | bárhova lenni.~Ment koldusnak öltözködve faluról falura, az utcán
5345 XI | zöld szűr volt nyakába öltve, roncsolt kalap fedte kuszált
5346 V | fel. E komolyságot az öreg ömledezései alatt is megtartá.~A vén
5347 VIII | okát kérdi.~– E ház nem öné többé, asszonyom, ön férje
5348 XX | egyedül századokat élt lelke önerejével állott előttem a csodatevő
5349 XXIII | tanultabb fiú volt, elment önkéntesnek a szerbek ellen; ott a táborban
5350 XX | idegen földre, meghalni önkezei által, minden jutalma e
5351 XIX | érezni: hogy szinte félt önmagától. Örömöt a legjobb, a legszeretőbb
5352 XXIII | leányt Xeniának hítták.~Látom önök szemeiből, hogy a többit
5353 I | mikor kimerítettük, borzadva önténk ki a földre. Veres volt,
5354 III | bot volt s nyakába cinnel öntött nyelű karikás szíjostor.~
5355 XIII | parancsnok hívatta az őröket.~Az önvádlott megörült. Tehát mégis be
5356 V | meghökkenve.~– Na papolj! az ördög jön utánunk kölykestül,
5357 XII | kend, apjuk – mondom az öregemnek –, a szomorú szentem megsejtette:
5358 XVI | körülenyelegték a jámbor öreget, aki csak értük, csak bennük
5359 XXIII | vánkosokért a menekvők számára, az öregurak erszényeiket nyiták meg,
5360 XX | templomok boltozatait illeti. Az örmények házai egyszerűbben feketére
5361 XX | férje: Chosru király, vannak örökítve.~Dalát végezve az alme,
5362 XXI | lángjai, a kétségbeejtő örökkévalóság.~Már a vezér sátorához értek.
5363 XX | Abu-Shirzad-Eddin, a rúnák titkainak örököse.~Csodálkozva mondám neki:
5364 XI | a vigalom és a bátorság örökre kihalt szívéből, helyettök
5365 IV | böszörményi szabólegény, valami örökségért megy Kövesdre, s beszélt
5366 XVII | benőtték a vadborostyán örökzöld levelű indái.~Nehány lépésnyire
5367 XIV | tanulni kellett a táncot, oly örömben volt a nyomorék, kezében
5368 VI | osztozánk a boldog család örömeiben; este az öreg maga kivezetett
5369 XX | egyúttal a költő életéről, örömeiről és halhatatlanságáról.~Bizonyomra
5370 XIX | kert fái közé. Ilyenkor oly örömest támaszkodott ápolónéja karjára,
5371 XVII | előttem. „Gábor” – kiálték rá örömijedten, oda akartam hozzá rohanni …
5372 XIX | őrzött imakönyve lapjai közt.~Örömkönnyeket sírt a boldoggal, fájdalomkönnyeket
5373 XIX | leemelte ifjú nejét. Fiai örömsikoltással futottak elébe. Az örömzajra
5374 VIII | vándorolt messze földről, örömtelen szerelmével a fájdalom hölgye,
5375 XVI | két szép gyermek ül némán, örömtelenül egymás mellett, egyik haragos
5376 XIX | felé sem ment.~E két hét örömünnep volt Emmire nézve. Hallgathatá
5377 XXIII | a fehér vitorlák láttára örömujjongásra fakadt az életbe belefáradt
5378 XIX | örömsikoltással futottak elébe. Az örömzajra egy gyászba öltözött nő
5379 XX | elől, nem fél senkitől, nem örül senkinek és nem bosszankodik
5380 IX | kimondá.~– Képzelem, hogy fog örülni! ha bennünket meglát – szólt
5381 IX | Útitársammal együtt előre örültünk magunkban: hogy annyi gond
5382 VIII | odalapult hozzá, s hűséges, örvendő szűköléssel feküdt le lábához,
5383 VIII | uszította rá, a nagy, láncos örvös ebet.~A kutya vihogva, ugrálva
5384 XVII | fákból volt jól-rosszul összeállítva. Az idő vagy az emberi találékonyság
5385 XXIII | Egy napon, mintha a sors összebeszélt volna álmaikkal, egy rendelet
5386 XVII | lejutni. A megaggott tölgyek összeborulnak megfakult lombjaikkal a
5387 XVII | lenn, a legvadabb völgyben, összeboruló erdők mélységében, hova
5388 XX | volt olvasható:~„ANNIBAL”.~Összeborzadék.~A világhódító, az országreszkettető
5389 XVII | csomóba terelve, fejeikkel összebúttak, az ártányok röfögve járják
5390 VI | Gergely!” sikolta kezeit összecsapva, s ahelyett: hogy örömében
5391 XI | ázva minden öltönye, haja összecsapzott. Nem akartam fölébreszteni,
5392 XXIII | megszorongatták kezeiket, összecsókolák elejtett kendőiket, a hölgyek
5393 VIII | magát a hatalmasok lábaihoz, összecsókolta kezeiket, mindennapos volt
5394 XVII | hosszú bolyhos farkát, száját összecsukta, s füleit hegyezve, fölemelé
5395 Egy | minden, minden felforgatva, összedúlva.~Láttam a leégett városokat,
5396 V | söppedékes legelőre, s az összegázolt gyöp azonmódon ripacsossá
5397 XX | cserélték koronáikért, és én összegyűjtém e földi istenek oltárait,
5398 XVII | Sokszor látok repülő madarat. Összegyűlnek seregestől az alkonyatos
5399 XIX | odanyújtva Emminek a kezében összegyűrt lapot.~A leány reszketve
5400 XIV | támaszkodott, másik kezében összehajtott írást tartott, s ottan várt
5401 XX | Odaléptem, látszott az összehordott kövek aljáról, hogy azok
5402 VII | voltam. A félelemnek különös összehúzó ereje van az emberre.~Nemsokára
5403 XVII | a bokrok üresek voltak, összejártam minden cellát, minden rejtekodvat,
5404 XV | mindenkinek, aki vele valaha összejött, kávéházak s más titkosabb
5405 IV | emlékemben ragadt tót szentenciát összekeresgettem, töredezetten, de elég érthetően
5406 XIX | szokás, megszakadt szerelmi összeköttetés után.~Még ott volt, midőn
5407 VII | nem késhetünk; míg a házat összekutatjuk, dél lesz. A legényeknek
5408 III | koporsóban…~…A három hajcsár összenéz. A könny végiggördül napbarnította
5409 XI | hadd megyek tovább.~Ez összeölelé szerencsétlen testvérét,
5410 XVII | még most is ott a kertben, összeomolva egészen, a belőle kifolyó
5411 XX | kifaragva, a legcsodásabb összerakással.~Az abraxasnak ez a szimbolikus
5412 XVII | tűzhelyéhez közelítve.~Az ember összerezzent, mindent kiejtett kezéből,
5413 XIV | egymást a kétségbeesésben, összeszoktak.~A csatában egymást lőtték,
5414 XVI | Finom kis kezei imára voltak összetéve, úgy halt meg fájdalmatlan
5415 XX | volt az, minden szögletén összetöredezve. A kő egyik oldalán e név
5416 XX | alabástrom lapot láték előttem, összetörve az is, csak e néhány szó
5417 VIII | szerelemben is. Cseng az összeütött pohár, farsang utolsó napja
5418 VI | is az lett belőle, hogy összeverekedtek, s miután egymást jól megdöngették,
5419 XXIII | annyit, amennyit az urak összevéve sem álmodtak, hát hagyjanak
5420 XVII | álmodom: hogy már szinte összezavarom a megtörtént dolgokat azokkal,
5421 XXIII | másik ennek lábainál feküdt, összezsugorodva, fejét társának ölébe rejté,
5422 VIII | elmúlt álmán. Ez az őrültség ösvénye.~Fel kell őt keresnie, bármi
5423 XX | Tevék, megrakva málhákkal, öszvérek, szamarak, vízhordók, olajárusok,
5424 VIII | kísérői kacagva mondtak elménc ötleteket, a hóban, sárban evickélő
5425 XIV | megkacagta szomorúan víg ötletét, és sietett, – és sietett,
5426 IV | tarisznya. Szalonna volt benne s ötödnapos kenyér.~A hibari erdők egyik
5427 XV | érte, az úr nyer magának ötöt.~– Mit gondol ön? Loptam
5428 XXII | Ugyan mi lehetett az ára?~– Ötszáz forint biz az, babám.~–
5429 II | gyilkoltak meg értök. Finom női ötvözetek, bevérezve, meghasogatva,
5430 XX | szemfényvesztés, – bűbájos öv, – varázspálca, – abrakadabra
5431 VIII | ezek mind boldogok, csak az övé oly szerencsétlen?~Egy éjjel,
5432 VIII | hasonlót, egy-egy vonást az övéhez, s olyankor búsan gondol
5433 XX | de sűrű szakálla csaknem övéig ér s fényes fekete, mint
5434 XX | esett ide az a kő, vagy az özönvíz előtti időknek, vagy tán
5435 Egy | hova lett; menyasszonyt, ki özvegy lett, mielőtt nő lehetett
5436 XI | utcán egy feketébe öltözött özvegyasszonnyal találkozék szembe, ki két
5437 XVIII | napestig a városban alá s fel őgyelgett, sorba látogatta azokat,
5438 IX | körben pihenhetünk meg. Akik őhozzá rendesen jártak, mind szemenszedett
5439 XVII | darab ott, nem tudni, mi okból, leégett, vannak vén emberek,
5440 XV | melyek őnéki nagy bajt okozának.~Az ezüst miatt szüntelen
5441 XIII | azon titkokat, mik halálát okozhatnák.~Elvégre is, mikor már nem
5442 II | nem tértünk be, ott egy oláh kalauzt fogadott, aki jártabb
5443 XX | öszvérek, szamarak, vízhordók, olajárusok, szemökig beburkolt török
5444 X | mindent vajjal főznek, meg olajjal. Áldja meg az Isten kedves
5445 XV | status nevében kontóra, s jó olcsóért eladta a marhakupeceknek,
5446 XVII | tüzet. Alant a szőlőkertek oldalában víg parasztlegények és parasztleányok
5447 VI | döfött, egy beletalált az oldalamba. Én meg sem mozdultam, azt
5448 XX | összetöredezve. A kő egyik oldalán e név volt olvasható:~„ANNIBAL”.~
5449 XXIII | feje fölött, amik a hajó oldalára szoktak téve lenni, majd
5450 XVII | iszonyú agyarával úgy vágta oldalba, hogy az véresen bukott
5451 V | fővel s csapkodta magát két oldalra hosszú farkával, s egyet-egyet
5452 XXIII | átellenbe, azok akármely oldalról következett volná rá a tál,
5453 VII | egyszerre elöl, hátul és oldalt támadva meg.~A vén csikós
5454 V | kútgémet pillantottunk meg oldalvást egymás mellett; a szomj
5455 XXIII | elkezde körömmel, foggal oldani valami kötelet.~– Vigyázz! –
5456 XIX | bonyolítva: hogy azt csak a halál oldhatá meg.~Most mindhárman célt
5457 XVII | aki azt már régen le nem oldta.~Amint kilépett a rom ajtajából,
5458 XIX | estennen üldögélni szoktunk, az oleanderek most is virítnak az ablak
5459 III | bocskort viselt, kezében nagy ólmos bot volt s nyakába cinnel
5460 XX | megépül az egy istennek oltára… Eredj te is, küzdj, nagy
5461 XX | parsok legelső istenének oltárai, kinek neve volt Meithras,
5462 XX | összegyűjtém e földi istenek oltárait, az egy élő istennek oltáraul.
5463 XX | az egy isten gondoskodik oltáráról. Nagy emberek jöttek ismét
5464 XX | Mások aranyból készítik oltárát, én legnagyobb emberek sírköveiből
5465 XX | oltárait, az egy élő istennek oltáraul. La illah, il Allah. – Válassz
5466 XX | fenyvesekkel, mikben itt-ott fehér oltárkövek vannak elszórva, körülnőve
5467 XVI | gyászruhában egyetlen alakká olvadva.~Futott a lány az ősi ház
5468 XIX | eltévedten, regényes könyvek olvasása mellett, vagy zongorájánál,
5469 XIX | gyöngédséggel van tele, azt mindenki olvashatja, de tartok tőle: hogy az
5470 XX | mindegyiktől valami rám vonatkozót olvasna le, föl-föltekinte rám a
5471 IV | Hanem a kozák jól tudott olvasni magyarul, s az átnyújtott
5472 X | könny lassanként eltűnt az olvasó szeméből, homlokáról a ránc
5473 XIX | hangosan, kínosan zokogni.~– Olvassa! – szólt fulladozva, még
5474 X | homloka redőkbe vonult. Míg ő olvasta a levelet; mi azalatt arcvonásaira
5475 XX | mindeneket, megírták a múltat, olvasták a csillagzatokból a jövendőt,
5476 IV | Porlepte, napégette arcainkkal, olvasva is beillettünk volna bárhova
5477 VII | megy le rajta. Magam is olyanformán voltam. A félelemnek különös
5478 VIII | egy-egy vonást az övéhez, s olyankor búsan gondol rá: miért hogy
5479 XIX | válaszolt a leány.~– Ah, olyanok, mint az angyal! – kiálta
5480 XX | és indigópéppel festi azt olyszínűre minden hetednapon.~Eredetét
5481 XVII | hegyoldalból egy kolostor omladéki látszanak elő. Hajdan paulinus
5482 XVI | város csontváza az. A fekete omladékok ijesztő képül látszanak
5483 XX | alább ismét:~…SVIS. ET. OMNIBVS…~Egyéb semmi… Semmi…~Elfedtem
5484 XX | három betű ezt jelenti: Deus…Omnipotens…Creator… Ő mutatni fogja
5485 VIII | meg a férj kezét s féltve omol kebelére, mintha el akarná
5486 XVII | benne, most félig össze van omolva.~Egyik ablakából embervastagságra
5487 XV | egy rizma bankjegy, melyek őnéki nagy bajt okozának.~Az ezüst
5488 II | karperecet viselt kezén, a nagy opálbross alatt, ha egy titkos rugót
5489 II | nehéz karperec, melynek nagy opálköve alatt, ha egy rugót megnyomtak,
5490 XX | keresztül szívta a részegítő ópiumillatot. Háta mögött három bajadére
5491 XX | most lecsukta szemeit, s az ópiumkéj után a legmélyebb, a legholtabb
5492 XX | többször érinté szájához az ópiumot, arca annál halványabb lett,
5493 XX | magamat, csak Asmai aludt az ópiumtól mélyen.~Ha holt lett volna,
5494 XIII | kémekkel, kik egyenesen őrá leskelődnek: miszerint kénytelen
5495 XX | szürkére mázolva.~Az alkonyat óráiban legnagyobb sür-forgás volt
5496 III | csordából, a bojtár fél óráig elkergette, míg vissza bírta
5497 IX | fiúk szoktak lenni, kik egy órát sem hagytak elmúlni a napból
5498 XIV | hallott a magyar nyomorék orcáján végigcsordult a könny, tán
5499 XXIII | fektetett fejét s halvány orcáját.~…A kormányos, a durva blúzos
5500 XVII | áll a vezérfarkas, kopott ordasszőrű állat, tüzes fénylő szemeit
5501 XVII | mire az elkezdett kínosan ordítani s forgott köröskörül, nem
5502 XVII | közt állani, s sajátszerű ordítást hallatott, mire társai a
5503 XI | ha éjjelenként hallják ordítni a vihart, játszani a nyikorgó
5504 XX | örmény és zsidó hölgyek, ordító és táncoló koldusok, dervisek,
5505 XX | oly távol maradt.~A mecset őre egy vén ulema, neve Abu-Shirzad-Eddin,
5506 IV | lőn prostituálva, a nem őreá szabott frakk ujjai, mindamellett,
5507 VIII | hívatlan vendég jelen meg az orgiák termében. Egy tisztviselő. –