bold = Main text
     Part                                              grey = Comment text

5508 XXI   |                   roppanás haladja túl az orkán üvöltését, amint a vastag
5509 XX    |                  beszélni.~A középső hegy ormára felállva, hat csiflikat (
5510 XX    |               neve volt Meithras, mielőtt Ormuzd és Ariman megoszták egymás
5511 XVI   |               szórták utánuk. A vártán az őrök furcsa módon tisztelegtek
5512 XIII  |                   A parancsnok hívatta az őröket.~Az önvádlott megörült.
5513 VI    |                 fakó vízimalmot, mely ott őrölt tombászaira kikötve, egyszerű
5514 IV    |                 meg magyarul, s innen egy orosz herceg magánszolgálatába
5515 XX    |                   néven tudja nevezni az „oroszlánt”, s ezer nevet bír a „kard”
5516 XXIII |                Hanem menjünk innen a hajó orrába: hogy ők maguk meg ne hallják.~
5517 XXIII |          kormányos leült a középre a hajó orrában egy csomó kötélre, a társaság
5518 XVIII |                 benne, dideregve és piros orral. A polgártárs csak három
5519 IV    |                 kalapot viselt, a képe az orrától a füléig meg volt borotválva,
5520 VII   |                valami bosszantó, gúnyoló, orrhangot hallatott, s eközben folyvást
5521 XXIII |                halom kalamászos ponyvával orromra löketni.~– Hol vannak azon
5522 XX    |                 is kapitulált, én mint az őrséghez tartozó tiszt, szabadon
5523 VI    |                   szerbek maradtak velünk őrségül, akiket nem használhattak
5524 XXIII |                  odább. Eljött vele egész Orsováig, betegen, félholtan. Már
5525 XXIII |                    A két menekült~A gőzös Orsováról jött vissza. Az utazók,
5526 XX    |                    ki a kerek föld minden országait látásból ismeri, s beszél
5527 III   |              hasonlított valakihez, ki az országgyűlési körök első arszlánja volt,
5528 XV    |            utoljára is elhítta magához az országköpölyözőt, ki is egy óra múlva vetődött
5529 XX    |           megtarták rejtélyes hatalmukat, országok dűltek, koronák hullottak,
5530 Egy   |            ide-oda, sok kihullott a külső országokba, jutott belőlök a tengeren
5531 VIII  |             eltemetve.~A hölgy bejárta az országot, ahol csak csatatér volt,
5532 XII   |               pörpatvart csapva: hogy hét országra szólott. De amint odaértem
5533 XX    |          Összeborzadék.~A világhódító, az országreszkettető sírköve ez, ki annyi dicsőség
5534 XXIII |                 beszélni Amerikáról, azon országról: hol mindenki egyenlő, hol
5535 Egy   |                 hamvait, szétszórta egyik országszéltől a másikig, a poratomok repültek
5536 XX    |             elhagyott sírhoz, mely egykor országuk határán belül esett, s most
5537 XI    |                 visszafordulva, letért az országútról, vissza-visszanézve reám.
5538 VII   |              szikra” csárda.~Félreesik az országúttól. Csaknem a Tisza partja
5539 VI    |                  el a legelső őrtűzig. Az őrszem észrevett, s amint rám kiáltott,
5540 XVI   |              hallatszott a harangszó s az őrt álló kutyák távol ugatása.
5541 VI    |             álltak, kigyulladni sorban az őrtüzeket. Messze volt tőlem, s én
5542 XXI   |               alaktalan éjszakába néz.~Az őrtüzet kioltotta a sebes zápor,
5543 VI    |               éjjel jutottam el a legelső őrtűzig. Az őrszem észrevett, s
5544 III   |             vesztette miatta, elvitték az őrültek házába.~Végre az ifjú tudakozódik.~–
5545 XXIII |               kaptak a hazatérhetésre.~Az őrültet elkezdé ekkor vezetni testvére
5546 VIII  |           gondolkozik elmúlt álmán. Ez az őrültség ösvénye.~Fel kell őt keresnie,
5547 XX    |                   vajúdó eszméket, mik az őrültséghez hasonlatosak, szeretnék
5548 VI    |                 akármi történik velem. Az őrvezető odajött. Kértem, hogyha
5549 Egy   |                 egyes kórjeleit, tán lesz orvos, ki azokat meggyógyítsa,
5550 IX    |                  De hát mért nem hívattak orvost?~– Megtiltotta, azt ígérte:
5551 XIX   |                 onnan letépett, ereklyéül őrzött imakönyve lapjai közt.~Örömkönnyeket
5552 XVII  |               fogja körül.~Körül vadonnal ős a rengeteg, hol fejszecsapás
5553 XX    |                   sem a királynak, sem az ősapának, valami baj miatt idejött
5554 XX    |            megmondani. Még nemrég volt az őseiről maradt pecsétes levele,
5555 XXIII |             Amerikába mennek, dicsérte az őserdőket, látta az ismerős arcokat,
5556 XX    |                   nem teremtése előtt élt őslakók korának rideg maradványa.~
5557 IV    |                   pantalója zsebéből nagy ostentációval fityegett ki egy irtóztató
5558 IX    |                   hallatlan, képzelhetlen ostobaság nélkül.~Kapujához érve,
5559  I    |                   kámvája, sem vedre, sem ostora, üggyel-bajjal merítettünk
5560 XVII  |                   szembe-szembeszállva az ostromló vadakkal, s iszonyú csapásokat
5561 XIX   |                  legyenek egészen másnemű ostromok és hódítások közben, mind
5562 XI    |            elmondá a történteket nyíltan, őszintén.~Ítélethozatalig börtönbe
5563 XX    |                  kúpjai s fehér, nyúlánk, oszlop alakú minaretek látszanak
5564 XVII  |                  áll még egyedül épen, az oszlopzatokra faragott angyalfőktől visszaijed
5565 XXIII |       elővéleménye, úgy látszék, meg volt oszolva: a fiatal férfiak inkább
5566 XVII  |               Alföld sík pusztáin töltém, őszre idevetődtem Felső-Magyarország
5567 XX    |                 Almahal, úgy látszék, nem osztá sem a keresztyének, sem
5568 XX    |                   finomított kiadása azon osztálynak, mely nálunk az utcákon
5569 XIX   |                 miket nem akarok másokkal osztani.~– Nem értem.~– Választania
5570 IV    |                  alól a honvédekhez. Ő is osztotta e sorsot. Ott sok ideig
5571 VI    |                vele történtek.~Késő estig osztozánk a boldog család örömeiben;
5572 XVII  |            vadakkal, s iszonyú csapásokat osztva csattogó agyaraikkal, míg
5573 Egy   |            faluvégén, ott ver egy rongyos őszült cigány szomorú nótát zokogó
5574 VIII  |                 hol ingatja fejét a sárga őszvirág, mely a holtak álmát őrzi.~
5575 VI    |                   ott, mint egy kő. Végre otthagyott a vértes.~Végre jött egy
5576  I    |         harmadnapra belefáradt a munkába, otthagyta házát, telkét, s elment
5577 VIII  |               lovagló csoport, mindnyájan otthoniasan fordíták arra lovaikat.
5578  V    |            hadsereg fiainak arcán annyira otthonos volt, mellyel azokat a kiállott
5579 XVII  |               vadállatok különben is igen otthonosak e tájon, deréknyárban elhordják
5580 VI    |            magunkat.~A vő paripája vígan, otthonosan kezde nyeríteni, megismerve
5581 VIII  |              zápor, az őszi vihar sokszor ottlepte, később a hulló hó, a téli
5582 IV    |              nyakamat!” monda, s a bajusz ottmaradt.~Három jó parasztló volt
5583 IV    |              sereg elkezdett futni, ők is ottmaradtak szegények, jól jártak, ha
5584 VI    |                 csatatéren maradt.”~Én is ottmaradtam az elvesztett csatatéren.~
5585 XXIII |               előtt erélyes és ünnepélyes óvástételét nyilatkoztatá a kérdéses
5586 II    |                    még azokat is megvédné óvó kezeivel, akik hozzám közel
5587 XIX   |               ablak előtt. Az udvaron kis őzike legelész, nyakára piros
5588 XIX   |                   kötve. Az az én kisfiam őzikéje. Most két kis szőke gyermek
5589 XX    |                  el az idegen földben.~Az ozmán hatalom azóta mindég hátrább
5590 XVIII |        legfölségesebb idő a nyúlra meg az őzre. Az ilyen időért a vadász
5591 XVII  |              előtte folyó patakban karcsú őztehén ivott két kis őzünővel,
5592 XVII  |              karcsú őztehén ivott két kis őzünővel, játszva vártak be jó közelre,
5593 XV    |                ideig magában, szemeivel a padlásra nézve, utoljára is elhítta
5594 XX    |            arabeszkekkel volt kifestve, a padlazat szőnyegekkel beterítve.
5595 XXI   |                  kisgyermekei ott ülnek a padon, …a legkisebbik apja kardján
5596 XXIII |               találkozva, végre leült egy padra a karzat mellé, hátat fordított
5597 XX    |                 menők egy-egy aspert vagy pahrast vetettek oda nekik, ha menekülni
5598 XVI   |            lángolt az arcokon, valaki egy pajkos dalt kezde énekelni, valamennyien
5599 XX    |                   utat ütlegekkel egy-egy palankinban hordott tisztviselő számára.~
5600 XX    |               állott; egy ősz férfi fehér palástban, hófehér szakállal.~Ez volt
5601 XX    |                 indulat változata, azután palástjába burkolva, ujját szájára
5602 VII   |            szolgálhatok? Tetszik bor vagy pálinka? Igen jó bakatort kaptam,
5603  X    |                   újítsa meg az árendát a pálinkaházra nézve, – most telik le neki
5604 VII   |            magától repült el, vagy valaki pálinkástul leszalasztotta a torkán.
5605 XIII  |                   és lehengergettetni egy pálinkaszagú hordóban, hogy mikor kézre
5606 XX    |                vadulni kezdett a tájék, a pálmák elmaradoztak, helyettök
5607 XX    |                  túl egy homokos, itt-ott pálmákkal benőtt pusztát, az a Daraszán
5608 XX    |                   a hegyek tövében viruló pálmaligetek közt vezetett el utunk,
5609 IV    |                  iskolamester volt valami palóc faluban, ahonnan a kosta
5610 Egy   |              félig ködbe merült tornyait, palotáit, s ha az éj leszállott,
5611 XXIII |              nemulass.~Mire leért, minden pamlag, minden szék el volt előle
5612 VI    |                    mely közös asztalul és pamlagul szolgált, s röviden kevés
5613 II    |                 férjét, az egész úton egy panaszhangot nem ejtett, tűrte az éhséget,
5614 VII   |            pipázva a pitvarajtóba. Társam panaszkodott: nem tudja mi lelte, az
5615 XII   |                   Az öreg megdorgált; „ne panaszold neki, ha kedvét találja
5616 VII   |                 ajtót, felült a lovára és pandúrjaival együtt odábbment, diadalmas
5617 VII   |                   alatt a perzekutort hat pandúrjával. Sallai uram odakünn a legnyájasabb
5618 VII   |              aközben kiszemelte magának a pandúrok közül a legegyügyűbb kinézésűt,
5619 VII   |            csikónál.”~Perc múlva hallók a pandúrokat csörtetni a vendégszobában,
5620 VII   |                  nehezteléssel fordulva a pandúrokhoz, „ejnye öcsémuramék, úgymondá,
5621 IV    |             szépen verte a bokáit. Szürke pantalója zsebéből nagy ostentációval
5622 IV    |               sebesen bicegetve s komikus pantomiával illusztrálta állítását,
5623 XV    |                   görbe szemmel az idegen papiroskazalba.~– Hol gyűjtötte az úr ezt
5624 XV    |                    a belföldi és külföldi papirosok kurzusai? az actiák, assignaták,
5625 XV    |            turkált, mígnem egy nyomtatott papirosszeletre akadt, mi német újságból
5626 XVII  |                  asztalon elpenészesedett papírszeletet találtam. Rajta e nehány
5627  V    |                  társam meghökkenve.~– Na papolj! az ördög jön utánunk kölykestül,
5628 XX    |                  eledelünk dióval töltött paprika volt mézes téjben kifőzve;
5629 XX    |            párszor belemártva, szép sárga papucsokat húzott rájok, s úgy vezetett
5630 XXIII |              pártfogójuk sehol.~Az utolsó parancs ez volt: „előre, magyar,
5631 XX    |                 kiegészíték, én már akkor parancsnoka voltam.~Milyen nagy szerencséje
5632 XIII  |         fölkereste a legközelebbi katonai parancsnokot.~– Uram, én eddigelé bujdokoltam,
5633 XV    |                    Előmutatom nekik ezt a parancsnot, melyben az van írva, hogy
5634 XXI   |                hegyét testének szegezve s parancsolák: hogy vezesse őket.~A vihar
5635 VI    |                 hogy nem kell az Istennek parancsolgatni.~A csónakos kikötött. Ő
5636 XXI   |                    hogy tenni fogod, amit parancsolok. Ha nem esküszöl, halva
5637 XXIII |                 pincérek, akiknek valamit parancsolt, soha sem jöttek többet
5638 IV    |             odaveté a doktornak, lakonice parancsolván: hogy azt foldozza meg.~
5639 XXIII |                halat?~Estefelé a kapitány parancsot adott: hogy a vitorlát fel
5640 II    |            félreeső helyre, lesz belőlünk parasztember, te szántasz, vetsz, hajtod
5641 XVII  |             elveszett valahol az útfélen, parasztemberek ott találták, eltemették,
5642 XVII  |          oldalában víg parasztlegények és parasztleányok dalolnak. Az esteli szellő
5643 XVII  |                 szőlőkertek oldalában víg parasztlegények és parasztleányok dalolnak.
5644 IV    |                bajusz ottmaradt.~Három jó parasztló volt szekerünkbe fogva,
5645 VI    |                 főtt valami, mellette kis parasztmenyecske sürgött-forgott, kötényével
5646 XVIII |            Egyiket idehozattam önnek.~Egy parasztszekérről pompás bakőzet emeltek le
5647 XV    |         huszonötöt akartam mondani.~– Nem paraszttal van az úrnak dolga – förmedt
5648 VI    |      sürgött-forgott, kötényével szítva a parazsat.~Amint a csörtetést meghallotta
5649 XVII  |                  éppen akkor szedett ki a parázsból.~Máskor tán a kíváncsiság,
5650 XXIII |                hogy a kettőjük közt folyó párbeszéd nem tartozik a legbarátságosabb
5651  I    |              házak udvarai be voltak nőve paréjjal, a beszakadozott romokon
5652 XXI   |                zivatar korbácsolja szilaj paripáit, a felhőket, a zápor szakad,
5653 VI    |            szárazon lelőnk magunkat.~A vő paripája vígan, otthonosan kezde
5654 IV    |                torzonborz vitéz kis kurta paripán, kezében harmadfél öles
5655 VIII  |                  megnyalogatta.~E percben pariparobaj hallatszott, az utcán délceg
5656 XX    |                 bennünket két felnyergelt paripával, szép fehér arab vérló volt
5657 IX    |               tagjai kötelesek voltak egy Páriz-Pápaira tett kézzel ünnepélyesen
5658 XXII  |                   No, az derék. Hogy volt párja?~– Csak kilencven forint,
5659 XX    |               büszke tekintettel, melynek párjára nem emlékezem, kiálta rám: „
5660 XXII  |        kocsiderékban, egy forintért adták párját.~– Hát mégis csakugyan,
5661 VII   |         nyoszolyákba, a töméntelen tollas párna és dunna, mikbe bele kelle
5662 XX    |                 Maga Asmai egy kecskeszőr párnán ült, előtte egy különös
5663 XX    |                   átellenben levő hímzett párnára.~Alig szedtem magam alá
5664 XX    |               évre lehullott levelei puha párnául boríták a földet, melyen
5665 XX    |                 elő zölden, veresen, mint páros foszforcsillagok. Én már
5666 XX    |                venyigéktől; ezek voltak a parsok legelső istenének oltárai,
5667 XX    |                lábaimat egy medencébe egy párszor belemártva, szép sárga papucsokat
5668 VII   |                 alatt, az itt legmagasabb part homokdombjaitól eltakarva,
5669 II    |                   semmi veszély, mintha a pártfogó fátum, kiben vakbuzgóan
5670 XXIII |              maradtak mindvégig. Nem volt pártfogójuk sehol.~Az utolsó parancs
5671 XXIII |                 sem vétenek.~A közönség a pártfogolás világos jeleit kezdé nyilatkoztatni,
5672 XXIII |                 tán régebb idő óta ismeri pártfogoltjait.~– Igen régen – volt a válasz.~–
5673 XVII  |                érzést, az éj sötéte nekem pártfogóm volt és mindazoknak, kiknek
5674 VII   |              országúttól. Csaknem a Tisza partja alatt, az itt legmagasabb
5675 VI    |              kivezetett bennünket a füzes partjára, melyet szőke folyam kerített
5676 Egy   |                  völgyet, a futó folyamok partját, az ismeretlen fehérlő falvakat,
5677 VI    |                  csöndesen ügettünk tova, partmentében, öreg vezetőnk után.~
5678 XXIII |                  férfiak inkább látszának pártolni a dacos matrózt, mint a
5679 XXIII |                  nyilatkoztatá a kérdéses passageurnek szeretője irányában tanúsított
5680 XXIII |              nélküli szavakat váltson egy passageurrel, aki tojással issza a teát;
5681 XV    |            tréfából sem, ha egyébből nem, passzióból hazudott, második természetévé
5682  V    |                 kutyatej foglalt el egész pásztákat, gyilkos piros leveleivel
5683 XVII  |                   meredek sziklaszálon.~A pásztor, ki ide mászni látott, sokáig
5684 Egy   |             délibábos róna, láttam az éji pásztortüzet, hallottam a távol furulyaszót,
5685 XII   |           voltaképpen megtudni. Háromféle paszusa volt, mindenikben más néven
5686 XVII  |          közelíték hozzá. Az előtte folyó patakban karcsú őztehén ivott két
5687 XVII  |              sohasem hallani emberszót… A patkányok feljönnek a falakból s körültáncolják
5688 VI    |              keresztül, hogy nem érintett patkójával.~Én egy mozdulatot sem tettem
5689 XX    |                mitológiai kornak, melynek pátriárkái közt az írás szavaiként
5690 III   |                 férfira, kinek arcképét a patrióták szobáiban látni, ki a karzati
5691  V    |                  fordítá a lovat, s egyet pattantva a levegőben, mint a pisztolydurranás,
5692 XVI   |            gyöngyei, ti? – kiált melléjök pattanva egy délceg, víg fiú. – Ma
5693 XVII  |                    Ledűlök a szikla mohos pázsitjára, a kövirózsák közé, s úgy
5694 VI    |                   fűzfák közül egy kisded pázsitos térség bontakozott ki, melynek
5695 XVII  |                 van ottan, előtte keskeny pázsitszakasz, melyet kétfelé vág egy
5696 XV    |                  most, ha kérném, tizenöt pcentóért minden pénzét kezembe adná.~–
5697 XV    |               hogy a magyar bankjegyek 85 pcentóval osztrák statusjegyekre váltassanak
5698 XV    |               ugyan szedetni, de értök 85 pcnt járand vissza, mi csak azért
5699 XIX   |                  voltak jegyezve: VIRTUTE PECCANTES.~A behantolt sír fölött
5700 XX    |             nemrég volt az őseiről maradt pecsétes levele, valami idegen nyelven
5701 XIX   |                 vette észre: hogy a levél pecsétje – fekete.~– Mire ez a fekete
5702 XIX   |             megdöbbenten. – Az ipam ilyen pecsétviaszt használ rendesen. – S azzal
5703 XXIII |                   belém veszett, illetlen példabeszédekkel traktált, s egy matróztársának
5704  V    |               előttünk el kelle menni. Mi példáját követve lovainkra feküdtünk.
5705 XII   |                   nélkül ez elhagyatását; példátlan levén előttem, hogy az érett
5706 XX    |               miket kelet költői egyedüli például választának maguknak. Ezek
5707  I    |                   belekap ősz fejeikbe, a pelyhes mag fellegként repül szanaszéjjel
5708 XVII  |                   közönyösségemet, nehány pénzdarabot nyomtam kezébe.~– Köszönöm –
5709 XV    |                Ilyformán a környék magyar pénze ismét az ő zsebében torlott
5710 XXIII |                   volt, ott is úr maradt. Pénzéért talált örömöket, barátokat,
5711 XXIII |                 volt, azt eladta, a kevés pénzen vettek eledelt, amiből legtöbbet
5712 XV    |               ilyképpen belőlünk, szegény pénzes emberekből?~A marhakisajátító
5713 XV    |                  nékik?~– Szükségem van e pénzre hirtelen. Köztünk mondva,
5714 XV    |                ugyan, ugyan mit ád érte a pénzváltó?~– Hm. Csekélység. Százért
5715 XV    |               sült-főtt.~– De hisz azok a pénzváltók mégis istentelen népek,
5716 XV    |             tovább.~– Hát kinél! ha nem a pénzváltónál! – mordul ez reá gorombán,
5717 XV    |                Törökországba kell menni a pénzzel, hogy az ember túladhasson
5718 VIII  |                  erőt adott: a találkozás percének képzelete. Azt százféleképpen
5719 XVII  |    belecsimpajkodó ellenét. A tusa nehány percig tartott, az ártánynak végre
5720 VIII  |                 rá, látnia kell. Csak egy percre, csak egy szót szólni hozzá,
5721 XXIII |               elhallgatott, s míg a dandy pergőhadaró nyelvvel kelepelt előtte,
5722 XV    |                hozzá ne vándorlott volna, persze egy harmadrész árért.~Az
5723 VII   |                elrobogni az ablak alatt a perzekutort hat pandúrjával. Sallai
5724 XX    |                sherbethkorsóval s illatos perzsadohánnyal megtöltött argylával, számomra
5725 XXIII |                 kétségbe kelle esni. Noha Pestig váltotta utazási jegyét,
5726 XXIII |               önnek? – kérdé a kapitány a petit maître-hez fordulva.~Az
5727 XXII  |               Jutka. Nem volt már egyéb a piacon, amit meg lehetett volna
5728 XX    |            ruhájának azon helyére, melyet piaszterem érintése befertőztetett.~
5729  X    |            viszonyait. A testvér ihletett pietással bontá fel a becses levelet,
5730 XIX   |          hallgatta mindig. Keble szorult, pihegett, midőn a csaták előkészületeiről
5731 IX    |            nélkülözés után e vidám körben pihenhetünk meg. Akik őhozzá rendesen
5732 XVII  |                  sehol meg nem állni, nem pihenni, mint kinek az idő drága,
5733 VIII  |               kinek lángoló szemei kihívó pillanatokat vetének egyikre is, másikra
5734  V    |      buzogányaival.~Lovaink megálltak egy pillanatra hűs vizet inni, fejünk fölött
5735 XX    |              szemeink közé nagy fehér éji pillangók verődtek elvakultan, a hold
5736 VII   |                  rejtve tartott kis házat pillantánk meg. Ez a „szikra” csárda.~
5737 XX    |              utcáknak egy csoport koldust pillanték meg, kiknek isteni tiszteletök
5738  V    |                   két kankalikos kútgémet pillantottunk meg oldalvást egymás mellett;
5739 XIII  |                  másik háromig egy puszta pincében rejtőzködött egy tízakós
5740 XVII  |                   esték, megtelnek újra a pincék, vermek, a család újra megnépesül,
5741 XXIII |                 hogy őt inzultálhassák, a pincérek, akiknek valamit parancsolt,
5742 XXIII |                   semmi se jusson, s ha a pincérre lármázott: hogy hozzon újra
5743 IX    |                  fogai közt tartá, maga a pipa leesett róla s lába előtt
5744 IX    |               bámult ránk dőrén, mereven. Pipája szárát fogai közt tartá,
5745 XX    |                    azután fölkelt, letevé pipáját, kardot kötött fel s inte:
5746  X    |                 jött levelet. Ilyet Vámos Pircsről is írhattál volna.~
5747 XX    |                  sem gyönyör, sem a harag pírja el nem riaszta onnan.~Egyik
5748 XIX   |                   A leány arcán végigfutó pírról láthatá, hogy a belépő szívesen
5749 XIX   |                   remeghetett, sírhatott, pirulhatott, nem kellett tartania senki
5750 IV    |                eltűnt férfiú reszketve és pisszegve emelkedék ki a kocsiderékból:
5751 XXIII |                   meg magukat, nyomorban, piszokban, utálatban, akinek közülök
5752 XVII  |                   kapott egy kezével, két pisztoly agya látszott ki onnan,
5753  V    |             pattantva a levegőben, mint a pisztolydurranás, elkezde felénk nyargalni.~
5754  I    |         keresztülütötte valamennyi falát. Pitvara előtt halott ember feküdt,
5755 IX    |             széles kedve szokott lenni.~A pitvarajtó küszöbén ült a vén bohóc;
5756 VII   |               uram pedig kiállt pipázva a pitvarajtóba. Társam panaszkodott: nem
5757 XVII  |               előtt a hegymagasban hosszú planírozott síkság terül, valaha a zárda
5758 XX    |                 sötétzöld ciprus s hamvas platánfákból, mik közül itt-ott mecsetek
5759  V    |           lyuggatva, szaggatva, egy konya pörge kalap, mélyen lehúzva szemére,
5760 VII   |             nyelvelő csaplárnak, már most pöröljön kend maga magával! s azzal
5761 XII   |           felesége szeretett egy kicsinyt pörölni. Háza mögött szép gyümölcsöskert
5762 XXIII |          odacsoportosultak, megtudandók a pörpatvar okát. A kormányos dacosan
5763 XII   |                 nagy széllel-lével, olyan pörpatvart csapva: hogy hét országra
5764 XX    |              bivalyokat. Hihetőleg Asmai, poéta létére, nem vehetett magának
5765 XV    |                  közbe a marhász sztoikus pofával –, én másként cselekszem
5766 XII   |                vettessék?~– Hagyja az úr, pogány története van annak, de
5767 VIII  |                   is. Cseng az összeütött pohár, farsang utolsó napja van,
5768 XVI   |                   a piros bort a fölemelt pohárban.~Csak a két szép gyermek
5769 XI    |                   amint félig kiivott egy pohárt, hirtelen megállt; „hah,
5770 XXI   |                  kíntól vigyorgó arcok, a pokol lángjai, a kétségbeejtő
5771  V    |              kölykestül, vagy valaki, aki pokolbul szabadult vissza. Ez Dúzs
5772  V    |        rongydarabbal keresztül-kasul volt pólálva, jobb kezében egy idomtalan
5773 XX    |                végcsillaga, a Rukkabah, a poláris csillag maradt egy helyen,
5774 Egy   |                   a csatából, az üldözött polgár, ki nevét eltagadta, a megfogyott
5775 XXIII |                   ne legyen-é akkor egyes polgároknak is szabad, sőt illendő velök
5776 XVIII |               dideregve és piros orral. A polgártárs csak három nap múlva került
5777 XXIII |          szemtelen, elég indiszkrét, elég politiaellenes.~– Kérem a tárgyat… – vágott
5778 XI    |              földönfutó ezelőtt fél évvel politikai fanatizmusból megölte egyik
5779 XX    |                   őt mosolyogni. – Mint a pólusi nap fanyar, hideg fénye,
5780 XX    |             csengettyűs fővel, távolabb a Pontus kék hullámtükre fogta el
5781 XX    |                Eredj Törökországba. Túl a Pontuson van egy tartomány, hajdan
5782 XXIII |          kiveretni –, itt a födözeten ama ponyva alatt két embert rejtegetni,
5783 XXIII |                  roppant csomag kátrányos ponyvát emelve s a kormányos egy
5784 XXIII |              engemet egy halom kalamászos ponyvával orromra löketni.~– Hol vannak
5785 Egy   |                országszéltől a másikig, a poratomok repültek ide-oda, sok kihullott
5786 XX    |              különös faragványú asztalon, porcelán tálra halmozott gyümölcsök,
5787 III   |              tikkasztó nyári hőség alatt, porfelleg közt, izzadozva hajtogatja
5788 VIII  |               küldött neki, pénzt adott a porkolábnak: hogy szelíden bánjon vele,
5789 VIII  |                domb alatt? hisz oly sokan porlanak ott, kiket síró szem keres,
5790 XX    |                    Semmi külszíne rajta a pórlelkekre ható ámításnak, öltönyén
5791 IV    |                  kohával volt viseletünk.~Porlepte, napégette arcainkkal, olvasva
5792 III   |               Hajj előre! Hangzék végig a poros országúton.~Egy falka sertést
5793 XX    |                    mik közt néhol egy pár poroszló tört utat ütlegekkel egy-egy
5794 VIII  |              kutyák végig ugaták, néhol a poroszlók kiverték a határból, idegen
5795 Egy   |                   óriás elesett, meghalt, porrá lett. A forgószél felkapta
5796 Egy   |                    jövőt látó, tehetetlen porszem.~Hajtott a vihar engem is
5797 XIX   |                 került. A borítékra ütött postabélyegről olvasá: hogy a levél azon
5798 IV    |             lőcsön lógott a csutora meg a posztószél tarisznya. Szalonna volt
5799 XX    |               többi evőeszközöket ujjaink pótolták; legutolsó eledelünk dióval
5800 XV    |     összeköttetésben van, aki számításait pozitív adatokra építi. Tudja-e
5801 XXIII |                   maître-hez fordulva.~Az pozitúrába tette magát. Körülnézett:
5802 XX    |                akasztott kénesvassal tett próbát, mondják: hogy azzal is
5803 XX    |            magamnak szállást, lemondtam a professzori katedráról, melyre meg voltam
5804 XX    |                  leghívebb, szorgalmasabb proselytáiknak.~Volt különösen egy közöttük,
5805 IV    |                  a legcsodásabb módon lőn prostituálva, a nem őreá szabott frakk
5806  V    |                  mi lovaink azonban egyre prüszköltek a rajzó szúnyogok miatt.~–
5807 XV    |                 mi csak azért nincs előre publikálva: hogy akik elrejtik, büntetésül
5808 XXIII |                  mellé, hátat fordított a publikumnak, s belenézett a Dunába.~
5809 XX    |              évrűl évre lehullott levelei puha párnául boríták a földet,
5810 IV    |                dárdájával, hátán a hosszú puska körösztbe vetve, odavágtat
5811 XVIII |                Mivel? Bottal?~– Hát nincs puskája?~– Tudhatja: hogy nem szabad
5812 XIX   |            hódítások közben, mind minőket puskaporral szokás kivíni.~– Nem, uram! –
5813 VI    |                 repültek el fölöttem, – a puskaporsalak odahullott rám s az ellenkező
5814 XVIII |              három nap múlva került elő a puskával.~– Bakot lőttem! – mondá,
5815 XVII  |                    a nyarat az Alföld sík pusztáin töltém, őszre idevetődtem
5816  V    |             pusztának adjon helyet, a víz pusztájának.~A mezőkről száműzött növényélet
5817 XVII  |          elbujdosni. Embertelen, laktalan pusztákon végigbarangolni, utat törni
5818  V    |                  újabb irtatlan, járatlan pusztának adjon helyet, a víz pusztájának.~
5819  V    |               értünk.~A sivár, kiszikkadt pusztaság véget ért, hogy egy újabb
5820 Egy   |                    keresztül sivatag avar pusztaságon, csalitos erdőkön, idegen
5821 XX    |                  itt-ott pálmákkal benőtt pusztát, az a Daraszán puszta, e
5822 XX    |                egy régi török mecset, egy pusztulásnak vált ódon kis kápolnaszerű
5823 XX    |               balladája, tárgya Zuleicha, Putifar nejének szerelme a zsidó
5824 XX    |              ahonnan ismét kiszabadult, s Putifár holta után ő és Zuleicha
5825 XX    |                betűje volt már rajta!~…I. QVONDAM. REGIS. H…~A többi lekopva,
5826 XX    |                állítva, közepett e betűk: R ********** C.~– Ez annak
5827  I    |                   időre. Sok keresés után ráakadt házára. Egy ágyúgolyó keresztülütötte
5828 XX    |          fölkeresni, – rövid kutatás után ráakadtam a házra, melynek ajtajára
5829 XVII  |              kérdé tőlem.~– Nem – felelék rábámultan.~– Lehetetlen… Hisz ott
5830 XX    |            divatlap-szerkesztőknek, hanem rábízza e kellemes némberekre, azok
5831 II    |               akadt, azokkal nekiindult a rablókat felkeresni, urát és úrnőjét
5832 II    |                  kardról nyomára jöttek a rablóknak. Mindent kivallottak.~Miért
5833 II    |               leírását köröztették, miket rablóktól vettek el, kik utasokat
5834 XVII  |                  körültáncolják a szegény rabot, a lánc kisebesíti kezemet-lábamat,
5835  I    |              magyarokat kiölték belőlök a rácok, azután kiölték a rácokat
5836  I    |                   rácok, azután kiölték a rácokat a magyarok, nincs kinek
5837 XX    |             hevert, meglátszottak rajta a ráfaragott római sasok, a bevésett
5838 XXIII |                    Az meg lármát csapott, ráfogta: hogy erényeit akarta megtámadni,
5839 VIII  |                  meg kigyullad. Reszketve ragadja meg a férj kezét s féltve
5840 XXI   |                 hirtelen ellenséges kezek ragadják meg, s mielőtt védhetné
5841 IV    |              mielőtt a, nehány emlékemben ragadt tót szentenciát összekeresgettem,
5842 XX    |             kedélyemet rendkívül magukhoz ragadták e csodás, rejtelmes tanok,
5843 XXIII |                      ez az egyik halálos, ragályos beteg, a másik őrült, veszett
5844 XXIII |                  tudja, ki egész lelkéből ragaszkodik valamely szeretett tárgyhoz,
5845 XXIII |          kormánykerekét alá is, fel is, s rágta a foga alá tett dohányt,
5846 XXIII |                  félszája szegletébe, azt rágva, harapva elhallgatott, s
5847 XII   |              leszed róla, nem a világ.” – Ráhagytam. Egy óra múlva, kerülök-fordulok,
5848 II    |              holtan egy árokban, később a ráhajított kardról nyomára jöttek a
5849 XVII  |                erdőből kijött, egy kanász ráhajította baltáját, a balta megállt
5850  V    |              rajta. A tavaszi földárjakor ráhajtották a gulyát a söppedékes legelőre,
5851 XVI   |              embereket. Félt, hogy valaki ráismer s megöli tekintetével. Nem
5852 XVII  |                 rám? Tán nem akarja, hogy ráismerjek? Tettetém, mintha nem ismertem
5853 XVII  |                   összerongyolt öltönyben ráismertem az emberre… Egykor legkedvesebb
5854 XII   |                   a fán maradt, azt egész raja lepte meg a darázsoknak,
5855 XX    |                   szavai értelmét, később rájöttem: hogy igaza volt.~A had
5856 XX    |               szükséged lesz rá, segítend rajtad, meggyógyít minden betegségből,
5857 XVIII |                 voltak, csaknem egész nap rajtuk lakott, ott ásítozott a
5858  V    |         elhallgatni?~A csikós végignézett rajtunk. Azután félig mosolyogva
5859  V    |               azonban egyre prüszköltek a rajzó szúnyogok miatt.~– Hallgass
5860 XX    |                futott alá, fényes tűzutat rajzolva fenn az ég boltozatján s
5861 XIV   |              férfi között egyszer-másszor rákerült a sor.~Mit kérhetett? miért
5862 IV    |                  odafordulék a hetmanhoz, ráköszöntve a kulacsot:~– Hagyja szomszéd
5863 XX    |                  a törököknél akkor van a Ramadán 18-dik napja, a Tóra öt
5864 XIX   |                   a levelet s önkénytelen rándulás lepte meg izmait egyszerre…
5865 XV    |                 nélkül a dolgot.~A bikfic ránéz, nem volt szokása igazat
5866 VII   |                   asztalon.”~A perzekutor ránézett mogorván~– Csak nem hiszi
5867 XXIII |              katona volt” az öreg urak is ráröffentek, s mikor a beteg fiú reszkető
5868 XVII  |               vidéken, hogy fényes nappal rárontanak a falvakra, s az utcákon
5869 XX    |                  öles alaknak látszott, a rásütő holdvilágban arca oly fehérnek
5870 XV    |              kendet, úgy látom, nem lehet rászedni” s azzal visszavette a bankjegyeket
5871 XVII  |                hangon, s levevé kalapját.~Rátekintek… ősz volt, mint a galamb.~
5872 XX    |              kereszt helyett félhold volt rátűzve, egyetlen fényesség az egész
5873 XX    |            különösen egy közöttük, valami Rauber von Thalberg nevű, kit röviden
5874 XX    |                  ember van – mondá egykor Rauberg –, ki mindezen betűk titkos
5875 XX    |                   szokás említeni.~Kértem Rauberget: hogy ismertessen meg az
5876 XX    |           Thalberg nevű, kit röviden csak Raubergnek szoktak nevezni, ki az egylet
5877 XX    |                ismerőseimtől, többek közt Raubergtől is. Kérdé tőlem: hogy hová
5878 XXI   |           fegyverét, s ujját le nem veszi ravaszáról.~A vihar ordít. A katona
5879 XIX   |                   egy vignett volt felül; ravatal mellett egy síró nő képe,
5880 XIX   |                 Az első tekintetnél, amit rávetett, feljajdult fájdalmasan,
5881 XVIII |                  tartja semmi, kivéve: ha rázárják az ajtót. Azért kérem parancsnok
5882 XXIII |                   reszket, mintha a hideg rázná.~Az egyik oly szelíd, oly
5883 XI    |                  dúdolni az ablakon át, s rázni a dörgő ajtókat, remegve
5884 XVII  |                  csattogtatva s kolompját rázva, míg fejét elbúsultan félrehajtá,
5885 XVII  |                mindannyiszor, s bosszúsan rázza kolompját, s tompán, dühösen
5886 XXIII |             Bánatosan emlékezett mindenki reájok.~Majdan odaérkezett hozzájok
5887 XI    |           országútról, vissza-visszanézve reám. Én ott álltam, mint egy
5888 XVII  |       meg-megzörrentek, a targally halkan recsegett az óvatos lépések alatt.
5889 XX    |                   CONJVGE.~…~FORTEM. DEO. REDDIDIT. ANIMAM.~Ez is! Ez is itt
5890  X    |                rezegett szemében, homloka redőkbe vonult. Míg ő olvasta a
5891 XVI   |                  az alatta elmenőre.~Ez a rege az eltűnt két szép leányról,
5892 XXIII |                  a kormányostól: hogy tán régebb idő óta ismeri pártfogoltjait.~–
5893 VI    |                mintha mulatságos kalandot regélne.~…~„Kácsnál, a szerencsétlen
5894 XVI   |                kicsapongás, és ama vágy a regényesség után, az a holdkóros előszeretet
5895 XX    |                tőle: hogy ne érjek hozzá.~Reggelig ott feküdt a leány lábaimnál,
5896 VII   |                velök valamit.~Mi leültünk reggelizni. Sallai uram pedig kiállt
5897 VII   |              maradjanak itt a szobában és reggelizzenek addig, majd csinálunk velök
5898 XX    |            csillagokat tűnni fel az égen, régieket elenyészni, ki tán látta
5899 XV    |                  csak adjon az úr amolyan régifélét.”~Az ember felkacagott; „
5900 XX    |                   már rajta!~…I. QVONDAM. REGIS. H…~A többi lekopva, letörve;
5901 XXIII |     összezsugorodva, fejét társának ölébe rejté, s látszott rajta: hogy
5902 XXIII |                   ponyva alatt két embert rejtegetni, kiknek egyike halálos beteg,
5903 XVII  |                  nem ismertem volna rá, s rejtegetve elfogódásomat mondám:~–
5904  V    |                             V. A mocsárok rejtekhelye~Szellő sem lengett az izzó
5905 XX    |                  fenyves mélyibe, ott egy rejtekhelyen, melyet csak az avatottak
5906 XVII  |         összejártam minden cellát, minden rejtekodvat, sehol sem találtam, nevét
5907 XX    |                 az istenség fenséges örök rejtelmeibe, – csak az ő titkaikat nem
5908 VIII  |                kebelére, mintha el akarná rejteni idegen szem látása elől.
5909 XIII  |               háromig egy puszta pincében rejtőzködött egy tízakós hordóba befenekelve,
5910 VII   |          szakadékos homokdomb által félig rejtve tartott kis házat pillantánk
5911 XIX   |                   hőse lelkesült szavait, remeghetett, sírhatott, pirulhatott,
5912 XVII  |               tarolva minden. A földműves reménye, a kalászos vetés, sok más
5913 XVII  |              megosztja velem. Ha tehetné, reményeit is megosztaná.~Mért nem
5914 XVII  |              kalászos vetés, sok más szép reményekkel együtt le volt aratva, száraz
5915 XIX   |              ismét megszokta az örömöt, a reményt. A harcok ideje lejárt.
5916 XVII  |                  képzelődés, mely ijesztő rémképeivel hajaszálait megfehéríté,
5917 VIII  |                  sok fényes alak bánat és rémület közt áll, hangtalanul, mozdulatlanul,
5918 XXIII |         összebeszélt volna álmaikkal, egy rendelet érkezik a menekültekhez
5919 XVIII |         Megengedtetett neki: hogy további rendelkezésig szabadlábon maradhasson.
5920 XXIII |                   melynek az lett volna a rendeltetése, hogy magyar menekültekkel
5921 XX    |            meghosszabbíták az emberéletet rendes határain túl kétszeresen,
5922 III   |             botjával duzmadtan hajigált a rendet nem ismerő csapat elmaradozói
5923 XX    |          vadrepkény összevissza kúszott a rendetlenül heverő köveken.~Itt megállt
5924 XX    |                  a Rosicrucianusok titkos rendjelével, melyről azok minden földön
5925 XX    |              Szívem sebesen vert, amint e rendkívüli lényt magam előtt látám
5926 Egy   |               eltemetve?~Eszembe jutott a rengeteges hegylánc, a kis fehér falvak
5927  I    |                  ismeretlen gyomok nőttek rengeteggé rajta, ha néha a meleg szellő
5928 XVII  |           sötétkék felhőtől, idább a Bükk rengetegsége, vörösre festve már az őszi
5929  V    |           felkapott sziget, mely a körüle rengő tengerrel együtt libeg-lobog,
5930 XX    |                   csüggtek alá, és minden repedésből, a téglák közeiből apró
5931  V    |              csonttá száradva összevissza repedezett a szikes gyöpszín, a kis
5932 XVII  |                 angyalfőktől visszaijed a repkedő denevér, a gót ablakok márvány
5933  I    |                  a pelyhes mag fellegként repül szanaszéjjel a légben.~Útitársnőnk,
5934 XVII  |               estig, s ha elnyom az álom, repülni messze, hol az ég a láthatárra
5935 XIII  |            készülve.~Csupán arra nem volt resignálva: hogy őt híréből ne lehessen
5936 VIII  |                  nyihogott, sírt odabenn, rést kaparva magának a kapu alatt.~
5937 XV    |              változtat sem revolúció, sem restauráció.~1849 szeptember végefelé
5938 XX    |                   rózsaszínű fürt, mikért restelltek oda felmászni.~A koldus
5939 XVII  |              fejében volt.~Most e leégett rész fiatal cserjékkel van tele,
5940 XX    |             rózsavízen keresztül szívta a részegítő ópiumillatot. Háta mögött
5941 XX    |                 szétszórta a világ minden részeibe, némelyik már túl volt élete
5942 VIII  |                jött: hogy az ország túlsó részén – ott esett el, ottan fekszik.~
5943 XXIII |               asszonyságok is a chevalier részére kezdének hajolni.~– Én,
5944 XX    |             gyöngédebb kegyosztalékban is részesítik, s reggel ismét továbbviszik
5945 XIV   |            meghallgatták kérésemet, te is részesítve leendsz a rokkantak alapítványából…~
5946 III   |             kerülgetve az út göröngyösebb részét.~És nekem úgy tetszett,
5947 XII   |                   volt túlérett s nagyobb részint már rothadásba menő gyümölccsel,
5948  V    |                    arcán valami végigfutó reszketegséget lehete észrevenni, valami
5949 XX    |                külbefolyás nélkül magától reszketni, – azon a helyen egy gazdag
5950 XIX   |                meg kórágya fölött, ki oly résztvevő, oly szerető arccal tekinte
5951 XIX   |                  gyógyult a seb. A szelíd részvét, a gyöngéd vonzalom felejteté
5952 XXIII |                  Többen odagyűltek mellé, részvéttel figyelve a boldogtalanok
5953 IV    |                    zöld és sárga színházi retourbillétet, s borosüvegekről leszedett
5954 XV    |               embereken nem változtat sem revolúció, sem restauráció.~1849 szeptember
5955 III   |                   voltak derekukra kötve, rézcsatokkal s szironnyal kicifrázva.~
5956  X    |                   levelet, egy könnycsepp rezegett szemében, homloka redőkbe
5957 XX    |                  tagjának tartatott.~Ez a rhabdomantiát meglehetős sikerrel űzte,
5958 XX    |                   titkaival: teozófiával, rhabdomantiával, alkímiával, mesmerismussal,
5959  V    |                 Hallgass azzal a lóval! – riada ránk a csikós bosszús fojtott
5960 XX    |                  sem a harag pírja el nem riaszta onnan.~Egyik könyökét a
5961 VI    |               félről odairányzott ugrató (ricochet) lövések rajtam szökdeltek
5962 XX    |                 előtt élt őslakók korának rideg maradványa.~A magnetizmus
5963 XIX   |                   szőke árva gyermek ment rídogálva a koporsók után. Gyászba
5964 VII   |                   No hát lássa meg kend – rikolta dühösen, s kiment a szobábul,
5965 IX    |                  A zene ott künn tombolt, rikoltozott. A haldokló már nem hallá.~–
5966 XXII  |           kényszerítő határozat, csak még Rimaszombatban nem.~Ott helyben éppen vásár
5967 XXII  |                                   XXII. A rimaszombati vásár~Minden városban ki
5968  V    |                összegázolt gyöp azonmódon ripacsossá száradt a kánikulában.~Néhol
5969 IX    |              nagyon megharagíthatták, ami ritka eset volt nála.~Mi jókedvvel
5970 XX    |                mely testét körülburkolja.~Ritkán jár emberek közé, de ha
5971 VI    |              nemsokára véget ért, a nádas ritkulni kezdett, helyette sűrű fűzfabozót
5972 IV    |             nélkül használt káromkodással rivalla az agyonijedettre.~– Ki
5973 XV    |                   zsák ezüstpénz, meg egy rizma bankjegy, melyek őnéki nagy
5974 XX    |               felrakott rá tyúkot, halat, rizskását és más mindenféle eledelt,
5975 XVII  |              kolompját, s tompán, dühösen röfög, s nem engedi magát a fától
5976 III   |                csapat elmaradozói után.~A röfögő csorda mellett kurjongatva
5977 XVII  |                  összebúttak, az ártányok röfögve járják körül a védett csoportot,
5978 XVII  |               kigondolt torzképek kísértő rögeszméje, események, miket kigondolt,
5979  V    |               mocsári vadmadarak zajongva röppentek fel előttünk vízi fészkeikről,
5980  I    |          megjelenni a magasban a kóválygó röptű vadmadarakat, amint szüntelen
5981 XVII  |             sárgult, hulladozott, a napok rövidültek.~Sok földet bejártam néhány
5982 XXI   |                    Azon pillanatban halva rogyik össze, éles, hideg vasak
5983 XVI   |                 éjszakába.~Megsemmisülten rogyott össze a lány az ősi ház
5984 XX    |                Odatekinték. Megsemmisülve rogytam össze a kő előtt, könnyeimmel
5985 XVII  |               azonban megugrott a veszett roham elől s a mellette elvágtató
5986 XX    |                  jártunk; a szél, melynek rohama elül a hegytetőn; a fákba
5987  V    |             tartja rajta, a paripa minden rohamánál melle előbbre-előbbre feszül,
5988 VI    |                   kaptam már, midőn a vak rohamban egy tizenkét fontos ágyúgolyó
5989 XX    |                 lehelt, a szenvedélyesebb rohamoknál vadul verte a feje fölé
5990 XIX   |               együtt ment velök dühös vad rohamra, csatatűzbe, ágyúk elé,
5991 XVII  |            örömijedten, oda akartam hozzá rohanni … s már akkor nem állt előttem
5992 XXI   |             keresztül, hajtva, kergetve a rohanó felhőket.~Az éj sötét, a
5993 VII   |            udvarából, bőszült csaholással rohanva felénk. – Egy pillanat alatt
5994 XIV   |                  sokszor lehete látni egy rokkant féllábú tüzért, az osztrák
5995 XIV   |                   is részesítve leendsz a rokkantak alapítványából…~És azóta
5996 XIX   |           koporsók után. Gyászba öltözött rokonok vezették őket kézen fogva.~
5997 XIX   |              halálát hirdeté, hívogatva a rokonokat és ismerőket az ősz apa,
5998 XXIII |               búskomoran. – De ha akarnak rólok hallani, úgy is szép az
5999 XVI   |                 időben és nyomorúan. Jobb róluk nem kérdezősködni. Ha meghaltak,
6000 XX    |          meglátszottak rajta a ráfaragott római sasok, a bevésett trophaeumok,
6001 XVII  |                 Siettem rögtön a kolostor romjaihoz, leszálltam a völgybe. Mikor
6002 XX    |                 bálványemlékeket; mik még romjaikban is fenségesek, csodákat
6003 XVI   |                   össze a lány az ősi ház romjainál; azon menők ott találták.
6004 XVII  |            ugyanazon alak, melyet minap a romok közül kilépni láttam, elveszettnek
6005  I    |                 paréjjal, a beszakadozott romokon keresztül-kasul lehetett
6006 Egy   |                Eszembe jutott a délibábos róna, láttam az éji pásztortüzet,
6007 Egy   |      visszahajtott felkeresni a délibábos rónát és a rajta felhányt magas