bold = Main text
     Part                                              grey = Comment text

6008 XI    |                  szűr volt nyakába öltve, roncsolt kalap fedte kuszált haját,
6009  V    |                   s míg bal keze feje egy rongydarabbal keresztül-kasul volt pólálva,
6010 XI    |                   ajkai fehérek, ruházata rongyokban csüngött róla alá. A kisgyermekek
6011 XXI   |                 csikorognak.~Néha egy-egy roppanás haladja túl az orkán üvöltését,
6012 XX    |        ismertetett meg, megajándékozott a Rosicrucianusok titkos rendjelével, melyről
6013 XXIII |                  kormányos minden szavára rosszabbul kezdett állani. Először
6014 XIX   |                 asszonysírást hall, annak rosszul esik az ágyúdörgést hallani.~–
6015 XII   |            túlérett s nagyobb részint már rothadásba menő gyümölccsel, ami a
6016 XX    |                   egymásra ismernek: négy rózsa keresztbe állítva, közepett
6017 XX    |           borostyánlugas, udvarán felfutó rózsabokrok és olajfák, a törökök házai
6018 Egy   |       ablakredőnyöket, a háztetőn a fülfű rózsái sárgultak, a kapun belől
6019 XX    |                  kis zöld füvecskék, kövi rózsák búttak elő, szorgalmasan
6020 XX    |                sarkára írva: „Gulisztán” (Rózsakert) Sadinak, a shiraszi költőnek
6021  V    |                   magas füzéres fűzlevelű rózsaszín virágú növények tekingettek
6022 XX    |                még csüngött nehány érett, rózsaszínű fürt, mikért restelltek
6023 XX    |                Krisztus vére a keresztfán rózsaszínűvé változott.~Megmagyarázta
6024 XX    |                füstölt az argyla, melyből rózsavízen keresztül szívta a részegítő
6025 XX    |             kígyózva vonult át a kéküvegű rózsavizes kelyhen, s a szokott flegmatikus „
6026 XX    |                   A többit elfedte a kövi rozsda és a mohok…~Szívem szorult, –
6027 XII   |                   fák mind megtisztítva a rozsdától, megnyesve, megtámogatva,
6028 XXII  |                  is megvették.~Estenden a rozsnyói paraszt ballag hazafelé
6029 XX    |                már a mágus smaragdjait és rubinjait véltem ott ragyogni.~Éjfél
6030 VII   |               tanyára. Hat fehér komondor rugaszkodott ki az udvarából, bőszült
6031 XX    |                   után osztják. Közhonvéd ruha volt akkor rajtam, de képzetemben
6032 VIII  |                  nő térdepelt ott, fekete ruhában, leeresztett fátyollal,
6033 III   |                  lomha piszkos állatokat, ruháik tele vannak ragadva a koldusdinnye
6034 XX    |                     s azzal homokot hinte ruhájának azon helyére, melyet piaszterem
6035 XX    |                    egy piasztert tevék le ruhájára, s igen szerényen felszólítám:
6036 XXIII |                  kettő, rongyos elkallott ruhákban. Az egyik fennült, hátával
6037 Egy   |                hazatérni, láttam a fekete ruhás nőket, egyiknek férje a
6038 XI    |                  testvérét, meleg, száraz ruhát adott rá, tett elébe ételt
6039 VIII  |                férjem minden vagyonát rám ruházta által.~– E tette érvénytelen.
6040 XX    |                  kisgöncöl végcsillaga, a Rukkabah, a poláris csillag maradt
6041 XX    |               utóda, Abu-Shirzad-Eddin, a rúnák titkainak örököse.~Csodálkozva
6042 XX    |                tudósok ezeket „rúnáknak” (Runen) nevezik, s alig ismerik
6043 XX    |                  s a szokott flegmatikus „saalam” után inte: hogy üljek le
6044 XX    |                    Gulisztán” (Rózsakert) Sadinak, a shiraszi költőnek örök
6045 XVII  |                   a bokrok közt állani, s sajátszerű ordítást hallatott, mire
6046 XVI   |                    szíve úgy szorult, úgy sajgott. Visszafogadja-e az elhagyott
6047 VI    |                  sikamlott velünk odább a sajka, az alkonyatban elfeketült
6048 VIII  |                  néha együtt sírtak vele, sajnálták, vigasztalák, de az ítéletet
6049 XX    |                  csillagai helyett újra a sakálok szemei világítottak körülöttünk.
6050 VI    |           megkarcolta volna, s a komáromi sáncokban, ahol huszonnégy fontosokkal
6051 III   |                 alulról.~S az a sziszegve sántikáló ifjú, mintha hasonmása volna
6052 III   |              fiatalabb bicegve, sziszegve sántikált előre fájós lábával, kerülgetve
6053 III   |                bojtár fiatal legény volt, sántítva ügetett a buffogó csorda
6054  V    |                   férfias lélekkel eltűrt sanyarúság öntudata díszíté fel. E
6055 XX    |               volt rajta a merev, halotti sápadtság, mit az ópium, az idegzetesség,
6056 XX    |              arcát, még felötlőbbé tevé e sápadtságot, melyet semmi indulatváltozat,
6057 IV    |        doktoromnak sem híre, sem hamva. A saraglyában senki sem ült.~A kozákok
6058 VIII  |                elménc ötleteket, a hóban, sárban evickélő koldusra, delnőjük
6059 XX    |                   kívül kékre, pirosra és sárgára festve. Nagy széles ablakai
6060 XX    |                  fehér falu, túl rajtok a sárguló puszta, s a puszta szélében
6061 XVII  |                   és a szív. A fák levele sárgult, hulladozott, a napok rövidültek.~
6062 Egy   |                   háztetőn a fülfű rózsái sárgultak, a kapun belől ugatott a
6063 XX    |                    ki tán látta a cédrust sarjazni a Sion tetején, mely most
6064  V    |                      kiálta társam, lovát sarkantyúba kapva.~– Csendesen! – dörmögé
6065 XX    |                aranybetűkkel volt e könyv sarkára írva: „Gulisztán” (Rózsakert)
6066 Egy   |                templom, az álhírterjesztő sarlatán, a sírok az útfélen; mindezeket
6067 XI    |             kuszált haját, csizmái térdig sárosok. Kezében a görcsös vándorbot.
6068 XX    |                menten lehúzta lábaimról a sarukat, s lábaimat egy medencébe
6069  V    |                   fővel, egy nagy pusztai sas, oly nyugodtan nézett felénk,
6070  V    |               látszott menekülve lenni, a sáserdők sötétzöldje ki volt hímezve
6071 XX    |                  rajta a ráfaragott római sasok, a bevésett trophaeumok,
6072 XXII  |                  a mézeskalácsosnak még a sátora lepedőit is megvették.~Estenden
6073 XXI   |                örökkévalóság.~Már a vezér sátorához értek. Nesztelenül, észre
6074 XXI   |                  Vezess bennünket vezéred sátoráig. Számláld meg, mennyi pénz
6075 XX    |                  alá e név volt bevésve:~„SCIPIO ASIATICVS”~Azután törések
6076 IV    |                 úgy megaprította a fiatal scythákat, mintha a markába született
6077  V    |                   az embert. Hanem hiszen sebaj, most olyan világ van, mikor
6078 XIV   |                egymást lőtték, itt egymás sebeit ápolák.~A magyar hamarább
6079 IV    |                  előtt, minthogy ezeket a sebeket láttam. Alig kötöttem be
6080 VI    |                  megszánt, maga bekötötte sebemet, lefektetett a tűz mellé,
6081 XXI   |                    Az őrtüzet kioltotta a sebes zápor, messze és közel minden
6082 XI    |           elfutott előlem, sebesen, őrült sebességgel, s a csörtetve távozó zaj
6083 IV    |                 bakhát mellé, hogy majd a sebesülteket odahozzák. Egyszer egy szép
6084 IV    |                 vízzel. Akkorra egy másik sebesültet is hoztak oda, annak meg
6085 XIX   |               kinek hófehér kezei homloka sebét, rózsás mosolygása lelke
6086 XIX   |             szállására.~Ott sokáig feküdt seblázban. Élte hetekig nem volt bizonyos,
6087 XVII  |                    Itt újra nekirohant, a sebzett vad azonban megugrott a
6088 XXI   |            nyomorúan.~– Amen…~– Isten úgy segéljen. Amen!~– Most fogd ez erszényt.
6089  V    |                 megint távolabb, ki bírna segélyére menni oda? a nadályok, vízikígyók,
6090  V    |               Éjjelenként sokszor hallani segélyért sírást, egy-egy vadász,
6091 XX    |                 és hatalomban.~E hét aeon segélyével teremté Isten a világot.~
6092 XX    |          mindenkor, ha szükséged lesz rá, segítend rajtad, meggyógyít minden
6093 XXI   |                   a sötétség és az árulás segítének neki.~A katonák ott feküsznek
6094 XX    |              ablakok. A természet maga is segített a próféta zöld színével
6095 XXIII |                   tanáccsal vagy egyébbel segíthetend rajtok.~– Majd az Isten,
6096 IV    |                  is ellövik, s mielőtt az segíthetett volna rajta, egy másik teke
6097 XX    |                   különb csizmatisztítót. Sehogy sem tudtam attól a gondolattól
6098 VI    |             nézett rá, mert arcát eközben sehogysem tudta megőrizni a meghazudtoló
6099 XXIII |                   mint a mindenkit lenéző seigneurt, míg a fiatal dámák éppen
6100 XX    |                  jövendőt, amit senki sem sejt, és a múltat, mire senki
6101 XX    |                  mohok…~Szívem szorult, – sejtém: hogy e kövek azok, amikkel
6102 XVI   |                 harcban.~…~A leány igazán sejtett.~Szeged alatt a csata után,
6103 XXI   |                   látja, nem hallja, csak sejti a veszélyt, szorosabban
6104 XX    |                   hajlása kitűnt a vékony selyemkaftán alól, körmei rózsaszínűre
6105 XX    |              nehányat szökellve, miközben selyemöltönyei suhogtak, a nakara dobjára
6106 VI    |              elhoztam a keselyt.~Az ember semmin sem mulat oly jól, mint
6107 XXII  |                  venni. Ez is jobb lesz a semminél.~– De hova tesszük azt a
6108 XX    |                   is, de tanítani nem fog semmire, csodákat tesz kedvedért,
6109 XVII  |                 szikrát hányva. – Igen… a semmirekellő… – mormogá szaggatottan, –
6110 XVII  |               szigetben a tenger közepén. Semmiről sem tudok semmit.~Ha embert
6111 XX    |                 arca reszketett, szemei a semmiségbe bámultak.~Ekkor a másik
6112 XVII  |                 szoktam imádkozni, kívüle senkim sincs, s ő is messze tőlem…
6113 XX    |              senkinek és nem bosszankodik senkire.~*~Egy ifjú barátom, ki
6114 XVII  |              repülő madarat. Összegyűlnek seregestől az alkonyatos égen, készülnek
6115  V    |            sertések hozták ide Szerbiából sertéik közé ragadva. Másutt a mérges
6116 XVII  |                hátán végigfutó felborzolt sertékben végződik, hosszú lompos
6117 XVII  |                  legvénebbik ártánnyal.~A sertés magas, sovány állat, vörös
6118 XVII  |                 oly vad csaholást.~Valami sertéscsorda lehet ott, gondolám magamban,
6119 XVII  |                 Kilenc farkas küzdött egy sertéscsordával.~E vadállatok különben is
6120  V    |                  magvait keresztülhajtott sertések hozták ide Szerbiából sertéik
6121 XVII  |                  kipusztítottak.~Most egy sertésfalkát támadtak meg. A bojtár elszaladt,
6122 XVII  |         szétfutottak ijedten a berekbe, a sertésnyáj vérszomjú dühvel rohant
6123 III   |               poros országúton.~Egy falka sertést hajtottak felfelé.~Három
6124 XVI   |            itt-ott visszhangra is talált. Sértett családi viszonyok, féket
6125 VII   |                  Az elkezdett e jelenetre sértetten nyihogni, s egyszer csak
6126 XVII  |              hozzá.~A nő kis leánykájával sétált a kertben, a kis kékszemű
6127 XXIII |                 és ismeretséghez jutottak sétáltak alá s fel kíméletesen kerülve
6128 IV    |        Nagyváradon nagyon megtetszettem a Sevillai borbélyban mind doktor Bartoló.
6129 XX    |                igen lapos csésze, melyből sherbethet ivott, lábainál füstölt
6130 XX    |           hasonlóul megrakva gyümölccsel, sherbethkorsóval s illatos perzsadohánnyal
6131 XX    |                     Rózsakert) Sadinak, a shiraszi költőnek örök édességű versei
6132 XX    |                kit férje bálványoz, benne Shirin, a legszebb, a legjobb,
6133  V    |                 locsogása. Ki lehet az?~– Siessünk előre! – kiálta társam,
6134 XVII  |            előttem senki.~A rom ajtajához sieték, a bokrok üresek voltak,
6135 IV    |              addig varrt nagy mohón, nagy sietséggel, míg olyan vargafótot szúrt-szabott
6136 XV    |                vész. A jámbor népek aztán siettek felében, harmadában beváltogatni
6137 IX    |                   volt nála.~Mi jókedvvel siettünk fel a lépcsőkön, s tartottunk
6138 XVII  |                 alatt, a nyarat az Alföld sík pusztáin töltém, őszre idevetődtem
6139 VI    |                 kormánypadon, s csendesen sikamlott velünk odább a sajka, az
6140 XX    |                  rhabdomantiát meglehetős sikerrel űzte, bűvös vesszejével
6141 XVII  |              igazítson útba, – s hogy még sikerültebbé tegyem közönyösségemet,
6142 VI    |                sietni: „hisz ez Gergely!” sikolta kezeit összecsapva, s ahelyett:
6143  V    |              falka kócsag csapott el nagy sikoltozva, fehér tollazatjuk ragyogott
6144 XI    |                  róla alá. A kisgyermekek sikoltva futottak apjuk karosszéke
6145 XXIII |              Koldulni hagyta őket odáig a silány vendégszeretet. Alig-alig
6146 XIX   |                 gyermek új anyja kebelére simulni, kérve: hogy szeresse őket
6147 IV    |               szekerünket megállíták.~Egy singes kalapú torzonborz vitéz
6148 XX    |                látta a cédrust sarjazni a Sion tetején, mely most terebélyes
6149 IX    |                lába előtt hevert, fején a sipka meg volt fordítva, ellenzőjével
6150 XIV   |             szegletkövén a csonka honvéd. Sipkája le volt fejére húzva, nem
6151 IV    |                hova mennek? – kérdé tőlem siránk hangon.~– Hát teszem föl
6152  V    |                 sokszor hallani segélyért sírást, egy-egy vadász, csikász,
6153 XXIII |              honvéd egymás szeme láttára, siratva a nem láthatott hazát, melyből
6154 XIX   |                 Mind a három koporsót egy sírba tették egymás mellé. A közös
6155 Egy   |                 és a rajta felhányt magas sírdombokat, bejárni hegyet és völgyet,
6156 XII   |                    A bognár azt metszette sírfájára név helyett: „Egy szerencsétlen
6157 XIX   |                 képe.~Kijárt sokszor apja sírhalmához, s egy-egy fonnyadt virágot,
6158 VIII  |               keblén nem nyughatott soha, sírhalmán megpihenhessen, megvallhassa
6159 XIX   |           lelkesült szavait, remeghetett, sírhatott, pirulhatott, nem kellett
6160 XX    |           eljönnek imádkozni az elhagyott sírhoz, mely egykor országuk határán
6161 XIV   |                 már most énbelőlem?”~– Ne sírj – monda csonka társa odahajolva
6162 XX    |               elmaradozó hősök és szentek sírjai mutatják még egykori hatalma
6163 VIII  |               virágnak. „Egy virágot az ő sírjáról” – mondá búsan, elmerengve.
6164 VIII  |                   mellett fölárkolva, sem sírkő, sem zöld bokor mellette.
6165 XX    |         világhódító, az országreszkettető sírköve ez, ki annyi dicsőség után
6166 XX    |            oltárát, én legnagyobb emberek sírköveiből építek neki azt. Légy nagy
6167 XX    |            meghalni, mint a többiek mind, sírköveikből megépül az egy istennek
6168 XIX   |                 fürteivel, sokszor láttam sírni érzékeny színdarabok fölött,
6169 Egy   |                álhírterjesztő sarlatán, a sírok az útfélen; mindezeket s
6170 VIII  |               emberek. – Nézd végig az új sírokat, köztük nincsen, akit keressz,
6171 XXI   |               villogó kardhegyek; s túl a síron a kétségbeesés…~– Ébredjetek! –
6172 XXIII |       gyertyafénye vöröslött, a szalonkák sírva-ríva csapongtak ide-amoda a víz
6173  V    |                 mocsár szélihez értünk.~A sivár, kiszikkadt pusztaság véget
6174  V    |                   nyár legmelegebb napjai sivárra asztalták a földet, – a
6175 XX    |         találtatnak ember nem lakta hideg sivatagokban, megholt nemzedékek legféltőbb
6176 XX    |          foszforcsillagok. Én már a mágus smaragdjait és rubinjait véltem ott
6177 VII   |                  is.~Sallai uram ugrott a söntésbe, kiválasztott hat tulipános
6178 VII   |           legegyügyűbb kinézésűt, s addig söntör-forgolódott körüle, míg egyikét a tulipános
6179 XXIII |                   hosszú nyírfasöprűjével söpörni a födözetet, majd egy-egy
6180  V    |        földárjakor ráhajtották a gulyát a söppedékes legelőre, s az összegázolt
6181 XVII  |                  zöld karikákat hánytak a sötétben.~Az asztalon elpenészesedett
6182 XVII  |                  nevezem ez érzést, az éj sötéte nekem pártfogóm volt és
6183 XX    |                  egymás nyomában az erdők sötétében, nagy fekete bogarak dongtak
6184 VI    |               csatatéren.~Este, mikor már sötétedni kezdett, fölemelkedtem,
6185 XVII  |                  tartva egy fölöttük álló sötétkék felhőtől, idább a Bükk rengetegsége,
6186 XVI   |                 XVI. Az eltűnt leányok~Mi sötétlik ott a láthatáron? oly borongós,
6187 XX    |                 kívül, hol messzünnen egy sötétlő fényű erdő látszik meg a
6188 XXI   |                 észrevétlenül. A vihar, a sötétség és az árulás segítének neki.~
6189 IX    |               arca, mely a kínlódás alatt sötétvörösre dagadt, elsárgult, elsápadt,
6190  V    |               menekülve lenni, a sáserdők sötétzöldje ki volt hímezve a legtarkább
6191 XIX   |                 imádkozott és önkénytelen sóhajában megismerém a repülő galambot,
6192 XXIII |            kivenni a fájdalmas nyögésnél, sóhajnál.~Valaki kérdezé a kormányostól:
6193 VIII  |                 virágot e szent sírról! – sóhajta búsan magában –, azt elviszem
6194 XVII  |             percben őtet emlegetik, utána sóhajtanak.~Pár nap múlva a célozott
6195 XII   |               szájába hágott, s akkorákat sóhajtott, mint a kára vallott cigány.
6196 VI    |                legkisebb seb nélkül.~Nagy sokára magamhoz kezdtem jönni,
6197 XX    |                Lelkem nem hagy nyugodnom, sokkal magosabban álltam, minthogy
6198 XVII  |                  tetejéről az áfonya és a som hullatják alá dércsípte
6199 XVII  |            készülnek a hosszú tengerútra, soraikkal olyan különös betűket alkotnak
6200 XVII  |                  halál kezével írt hosszú sorokon, hol mindegyik betű egy
6201 IV    |             később a kozák katonaság közé soroztatta magát.)~– Honnét jönnek? –
6202 XV    |                   kormány elhagyta Budát, sorra járta a falukat, ijesztgette
6203 XIX   |               hármat.~Rájok nézve az élet sorsa úgy össze volt bonyolítva:
6204 VIII  |                  egy férfi utazik.~Üldöző sorsát kerüli. Elveszté bizalmát
6205 XX    |       megajándékozott, azt mondá:~– Saját sorsod ellen mindenkor megőriz –
6206 XX    |                   az abraxaskő csak saját sorsom ellen védett, az idegen
6207 XX    |                  nem féli a halált, s aki sorsomat képes leend egy éj alatt
6208 IV    |              honvédekhez. Ő is osztotta e sorsot. Ott sok ideig főtréfacsinálója
6209 Egy   |            leírjam-e?~Titkos fájdalmakban sorvadoz ez a nép, ha elmondom betegsége
6210 XXIII |            kormányost: hogy csak tartsa a speechet tovább.~– S illik-e, szabad-e
6211 XXIII |                nem kapott egyebet egy tál spenótnál, melyről a borjúlábakat
6212 XV    |           bankjegyek 85 pcentóval osztrák statusjegyekre váltassanak be.~Fogva a
6213 XV    |                 Tudja-e az úr, mik azok a statuspapirosok? a belföldi és külföldi
6214 XV    |                úrnak dolga – förmedt rá a statusszipoly –, hanem műértővel, ki a
6215 XV    |                  ferlózungok, metallikok, sterlingek, font- és mázsaszámra, és
6216 IX    |       ellenzőjével hátrafelé.~– Jó estét, Stiglic! – kiálta rá útitársam jókedvűen (
6217 VII   |               alatt körülfogtak bennünket stratégikus elrendezéssel egyszerre
6218 XXIII |                   előle mindent. Mindenki stúdiummal látszott enni, hogy neki
6219 XX    |         kapaszkodnunk, itt már csak a fák sudarai közt zúgott, mentűl alább
6220 VI    |             bográcsos hús és cserepcsíkon sült halból: hogy társam meg
6221 XV    |                  kapjanak semmit.~A kupec sült-főtt.~– De hisz azok a pénzváltók
6222 XX    |               alkonyat óráiban legnagyobb sür-forgás volt az utcákon. Tevék,
6223 XI    |                 meg, mi zörög ott künn? – sürgeté a jövevény testvérét nyugtalanul.
6224 VI    |             mellette kis parasztmenyecske sürgött-forgott, kötényével szítva a parazsat.~
6225 XX    |                nappal itt, ott is ugyanaz süt – szólt a bölcs.~– De nem
6226 XVI   |                  üres ablakokon keresztül sütött rémséges világa, az elhagyott
6227 VII   |                 Csupán egy nagy báránybőr süveg volt fejébe nyomva, az sem
6228 XXIII |                  kérdezte tőle: hogy „kit süvegel?”~A kis suhanc pedig a piroscsíkos
6229 XVI   |                  a hold, a szél bánatosan süvölt elhagyott falai közt, s
6230 XX    |           lombjain át a kelő nap tűzszínű sugárai törtek itt-amott keresztül.~
6231  V    |                   felénk, ipa nehány szót súgott fülébe, tenyerét szája elé
6232 VI    |                 csikós, odafordult felénk súgva „nem kell neki jó estét
6233 XXIII |                 hogy „kit süvegel?”~A kis suhanc pedig a piroscsíkos ingben,
6234 XX    |                  körül, még egy fordulás, suhogó ruhája hozzám talált érni,
6235  V    |                  másszor hátraesett, de a súlyegyent sohasem veszté el. Aludt
6236 XVII  |                   hallgatag sötét völgyek sűrűjébe, s ismét tovamenni sietve,
6237 XVII  |                  völgy legmélyében, a fák sűrűsége közül valami tüzet láttam
6238 XIX   |           egyébkor, mintha a fák szavakat susognának hozzá s a virágok egyetértőleg
6239  V    |                  között a délutáni szellő susogott rejtelmesen, a távolban
6240 XXI   |                     Emlékezzél esküdre” – suttogák fülébe. A kárhozat fogadott
6241 XX    |                    letörve; alább ismét:~…SVIS. ET. OMNIBVS…~Egyéb semmi…
6242 XXIII |             speechet tovább.~– S illik-e, szabad-e ilyenkor ezen úrnak – folytatta
6243 XX    |            szolgájával tüzet gyújtatott a szabadban, s egy leterített szőnyegre
6244 XX    |                 meg, kik nyílt tanaikban „szabadkőműveseknek” vallották magukat, titokban
6245 XV    |                  Nem akartam megbántani – szabadkozék a kupec –, nyelvem bicsaklott
6246 XVIII |                hogy további rendelkezésig szabadlábon maradhasson. Nem levén semmi
6247 VIII  |                végre azt is megtudá, hogy szabadságáért mit tőn.~Amint kilépett
6248 XI    |              nehány évi börtönnel meg fog szabadulni. – Egy éjszakán, mikor legnagyobb
6249  V    |                 vagy valaki, aki pokolbul szabadult vissza. Ez Dúzs Gergő nótája,
6250 XVII  |              három esztendő reá.~– S hogy szabadultál ki? – kérdém tőle.~– Nem
6251 XVII  |                  gömbölyű hársfák, hosszú szabályozott sorban.~Ez a paulinus kolostor!
6252 IV    |               félgyűszűt ujjára, a cérnát szabólegényesen megpattogtatá, megviaszkolta,
6253 IV    |             beszélt egy határ anekdotát a szabólegényi élet eseménydús szférájából,
6254 IV    |                egy irtóztató nagy kétfülű szabóolló fogantyúja.~– Ez az ember
6255 IV    |                    amerre látunk, hanem a szabót elviszi magával, mert kompániájának
6256 IV    |                  prostituálva, a nem őreá szabott frakk ujjai, mindamellett,
6257 XVII  |                   semmirekellő… – mormogá szaggatottan, – csak még egyszer, csak
6258  V    |         összevissza volt rajta lyuggatva, szaggatva, egy konya pörge kalap,
6259 XX    |                  éneklő almék, falkánként száguldozó gazdátlan ebek tolongtak
6260 XX    |                    mentül többször érinté szájához az ópiumot, arca annál halványabb
6261 XX    |                palástjába burkolva, ujját szájára téve, néhányszor végiglépdelé
6262 III   |                   csak egy helyütt tudtak szájízére főzni.~Az a fehérhajú bojtár
6263 XXIII |         megtámadni, minek következtében a szakácsné deklarált imádója, a katlanfűtő,
6264 XXIII |              födezetre, ott a konyhában a szakácsnét akarta egy beafsteakig megvesztegetni.
6265 XXI   |             paripáit, a felhőket, a zápor szakad, a szél zúg, a fák csikorognak.~
6266 IV    |                 felső zekéjét, s egy nagy szakadást mutatva a hátán, odaveté
6267 XVII  |               lépésnyire tőle egy meredek szakadékban zuhogott a fehér hegyipatak,
6268 VII   |              kukoricaföldet elhagyva, egy szakadékos homokdomb által félig rejtve
6269 XI    |               sápadt arcán bozóttá nőve a szakáll, szemei véresek, ajkai fehérek,
6270 XX    |                  fehér palástban, hófehér szakállal.~Ez volt Abkadilla-Almahal.~
6271 XVII  |           csermelyt utamban, milyen régen szalad és mégsem fáradt el, megy,
6272 XVII  |                      Lehetetlen… Hisz ott szaladgál az utcán alá s fel, arca
6273 VI    |                   tüskön-bokron keresztül szaladni arrafelé: honnan a dal hangzott.
6274 XVII  |                 alacsonyabb halmok csíkos szalagokra szántva, a friss szántás
6275 XX    |               negyedóráig haladva e magos szálfák közt, miknek lombjai oly
6276 XIX   |                  vitték el a csatatérről, szállására.~Ott sokáig feküdt seblázban.
6277 XIX   |               kislányt) egy fiatal őrnagy szállásolta be magát.~A fiatalember
6278 XXIII |             Nelson-briggen Amerikába volt szállítandó.~A konzul, amint kívánságaikat
6279 XVII  |               füttye s a virágról virágra szálló darázs dongása szól körülem.
6280 XX    |                 közt zúgott, mentűl alább szálltunk, annál tompábban, enyészetesebben,
6281 IV    |             toronytetejű kalapja, széna-, szalmaszálakkal koszorúzva s ijedtséges
6282 XXIII |                 gyertyafénye vöröslött, a szalonkák sírva-ríva csapongtak ide-amoda
6283 IV    |                   a posztószél tarisznya. Szalonna volt benne s ötödnapos kenyér.~
6284 III   |                   volt, delnők ideálja, a szalonok szemefénye, kinek öltözete
6285 XV    |                érthette alatta: hogy nagy szamár), kivett a zsebéből egy
6286 XX    |             megrakva málhákkal, öszvérek, szamarak, vízhordók, olajárusok,
6287 XX    |             fekete szolga egy csengettyűs szamáron ügetett utánunk.~
6288 XX    |               szelleme meggyéríté azoknak számát s a kevés fennmaradottat
6289 XV    |                 összeköttetésben van, aki számításait pozitív adatokra építi.
6290 XXI   |               bennünket vezéred sátoráig. Számláld meg, mennyi pénz van benne.
6291 XV    |            tetszik, nem erőtetem.~A kupec számolgatott egy ideig magában, szemeivel
6292 XX    |     perzsadohánnyal megtöltött argylával, számomra azonban nem tett mákonyt
6293 XXIII |            közelállók, s azon pillanatban számtalan fenyegető szem és fenyegető
6294 XVI   |               szendeségét, keressék a nem számukra teremtett indulatokat?~A
6295 VI    |                   oly vendégséget csapott számunkra bográcsos hús és cserepcsíkon
6296  V    |                   pusztájának.~A mezőkről száműzött növényélet ide látszott
6297 XV    |               szánom a népet.~– Hjah! aki szánakozik, abból nem lesz gazdag ember –
6298 XXIII |               sápadt, halavány a másik.~A szánalom meleg zúgása kezde hallatszani
6299  I    |              pelyhes mag fellegként repül szanaszéjjel a légben.~Útitársnőnk, a
6300 XXIII |                 De hisz egy sem bánta meg szándékát, mind kész volt az elmenésre.~
6301 VII   |                  fel s nyilvánítók abbeli szándékunkat, hogy a Tiszán ismét körösztülmenjünk.~–
6302 XV    |           megvenném szívesen, mert, tudja szánom a népet.~– Hjah! aki szánakozik,
6303 II    |           huszártiszt elbúcsúzott tőlünk, szánta nejét oly sivatag úton hordani,
6304 XVII  |               szalagokra szántva, a friss szántás feketéje között, néhol a
6305 II    |                 belőlünk parasztember, te szántasz, vetsz, hajtod az ökröt,
6306  I    |                ott kelt ki; körös-körül a szántóföldeket fölverte a bojtorján, soha
6307 XVII  |            egyedül egy félkezű kocsisával szántogat annyi földet, mely számára
6308 XVII  |              gazdag ember volt, hat béres szántotta földjeit, maga szép úri
6309 XX    |                     Miért maradjak itt?~– Szánts, vess, végy nőt, szerezz
6310 XVII  |                  halmok csíkos szalagokra szántva, a friss szántás feketéje
6311 IX    |                   táncolt? – hörgé gyors, szapora szóval. – Hívjátok vissza. –
6312 VII   |                  kemény hangon. – De csak szaporán, mert nem késhetünk; míg
6313 XX    |           borostyánkő csutoráját, melynek szára kígyózva vonult át a kéküvegű
6314  V    |                 gyöp azonmódon ripacsossá száradt a kánikulában.~Néhol éktelen
6315  V    |             vizenyősebb helyeken, csonttá száradva összevissza repedezett a
6316 IX    |               ránk dőrén, mereven. Pipája szárát fogai közt tartá, maga a
6317 IX    |                  haldokló arcán a jókedvű szarkasztikus mosoly, mely egyébkor oly
6318 XVII  |                kezemet, megölelt s tréfás szarkazmussal kérdé: nem akarok-e emlékfürtöt
6319 XIV   |                  Jött egyszer nagy, sötét szárnnyal a napot elfogó hír: „vége,
6320 IX    |                Később az a hír kezdett el szárnyalni, hogy önkényt mérget vett
6321  V    |         lépésnyire haladtunk el mellette. Szárnyat sem libbentette meg.~Szekerünket
6322 XX    |              vitorla tűnt fel rajta, mint szárnyra kelt halászmadár, a távolság
6323 XXI   |                   arcaikat, hallja ismert szavaik beszédét, …s míg lelke messze
6324 XXI   |            gyermekeinek arca, hallja édes szavaikat, látja őket a tűzhely körül
6325 XX    |                   pátriárkái közt az írás szavaiként hétszáz évig élt egy, már
6326 XX    |              magadnak.~A borzalom elvette szavaimat, – hallgaték.~– Még e kő
6327 XIX   |               melyre minden név helyett e szavak voltak jegyezve: VIRTUTE
6328 XXIII |                   ügye a kormányos minden szavára rosszabbul kezdett állani.
6329  V    |              lógatott, s lovát térdeivel, szavával és ütlegeivel kormányozta.~
6330 XI    |               megengedett magának, halált szavazott az eltérőre. Így ölte meg
6331  V    |                 akkor érez?~Midőn mintegy száz lépésnyire ért hozzánk,
6332 VI    |          mellettem, körültem; egyszer egy század horvát oly közel rohant
6333 XX    |               némelyik már túl volt élete századik évén, midőn megnősült, s
6334 XX    |                  mindezek nélkül, egyedül századokat élt lelke önerejével állott
6335 XX    |                egy, már maga is a második századot éli. Napjai hallgató merengésben,
6336 XV    |                  kormánytól e végre adott százasokat halomba rakta, a marhákat,
6337 XV    |                  S hogy szedte az úr maga százát?~– Tizenötöt adtam érte.~
6338 XXIII |                  míg a kibujdosott honvéd százával halt el, nyomor, betegség
6339 XX    |                keleti literatúrának, mely százféle néven tudja nevezni az „
6340 VIII  |                   percének képzelete. Azt százféleképpen elgondolta magában, és egyik
6341 XX    |          hozzávetőleg többnek kell lennie százötven évesnél.~Nemrég egy kilencvenéves
6342 VIII  |              elgondolta magában, és egyik szebb volt a másiknál. Majd úgy
6343 XX    |                sohasem hallottam e dalnál szebbet életemben.~Gyöngéden, enyészetesen,
6344 XV    |               paraszt nagy ravaszul – nem szed engem rá az úr, hallottam
6345 XVI   |             halottól…~A kopár országúton, szédelegve, ámolyogva ment a másik
6346  X    |                  trágyát. A faiskolából a szederfákat szedesse ki, mert majd elvénülnek,
6347 IX    |                néhol maradt rajta egy-egy szederjes folt. A zene ott künn tombolt,
6348  X    |                 faiskolából a szederfákat szedesse ki, mert majd elvénülnek,
6349 XV    |                bankjegyek be fognak ugyan szedetni, de értök 85 pcnt járand
6350 XVII  |                   mohón, amit éppen akkor szedett ki a parázsból.~Máskor tán
6351 XX    |                levő hímzett párnára.~Alig szedtem magam alá a lábaimat, midőn
6352 Egy   |        kényszerítő vágy, valami holdkóros szédülés visszahajtott felkeresni
6353 XIX   |                 nagy sebet kapott fejére, szédülten, félholtan vitték el a csatatérről,
6354 XII   |                   vágtam magamat a földre szédültömben. – Az ember fölakasztotta
6355 XVI   |                   A leány igazán sejtett.~Szeged alatt a csata után, mikor
6356 XIX   |                  vevé el. A széles fekete szegélyzetű lapon egy vignett volt felül;
6357 IV    |                  futni, ők is ottmaradtak szegények, jól jártak, ha meghalhattak.~…~
6358  V    |                  olyan világ van, mikor a szegénylegény tartozik az urakon segíteni.~
6359 XXIII |                  kapitány.~A dandy egy, a szegletben fekvő, vászonnal letakart
6360 XXIII |              csomó dohányt dugva félszája szegletébe, azt rágva, harapva elhallgatott,
6361 XX    |                  ide eltemettek.~A temető szegletében, egészen a sírkövek szomszédságában
6362 XIV   |                    odaszökell mankóival a szegleten ülő nyomorékhoz, megrázza
6363 XIV   |                     Hallgatva ült az utca szegletkövén a csonka honvéd. Sipkája
6364 VIII  |                   a kapu mellett a küszöb szegletkövére.~A hajdú bement az udvarra,
6365 XX    |         kényszeríteni, hogy a halál nekem szegődött szolgám.~Ilyen eset gyakran
6366 XXI   |                  Kárhozott légy, ha esküt szegsz… – suttogá halkan a vezető.~–
6367 XVI   |                fogok esni a harcban. Ezen szégyenletes arccal vissza nem mehetek
6368 XXIII |              leért, minden pamlag, minden szék el volt előle foglalva,
6369 VIII  |                 hogy elesett, – valahol a székely határszélen; és elindult:
6370  X    |          hordasson ki az őszi alá hatszáz szekér trágyát. A faiskolából a
6371 IV    |                 gallérjánál, s kiemelve a szekérből maga mellé ültette hátul
6372 IX    |             egyszer bent volt, kiszedék a szekere kerekeit, hogy tovább ne
6373 XV    |                  képpel a világon ült fel szekerére s vágtatott tova, nehogy
6374  V    |              megölő hőségnek.~Eleinte egy szekérkerék nyomai voltak vezetőink
6375 VII   |                embert a lórul, megfogja a szekérkereket, a vásárra járó koldus talyigáját
6376  V    |               egészen eltapodta előlünk a szekérnyomot, s találomra ügettünk a
6377 IV    |                     Az ember felmászott a szekérre, esküdve: hogy öt garasnál
6378 XXIII |               kért, vizet hoztak neki, ha székért kiabált, cukorral kínálták.~
6379 IV    |                   Három jó parasztló volt szekerünkbe fogva, mindketten a kocsisülésben
6380 IV    |             fordulva –, ha ezt felvesszük szekerünkre, azt hiheti, aki meglát,
6381  V    |              szikes gyöpszín, a kis sárga széki-fűvirágok levéltelenül nyomorogtak
6382 XX    |            ismerend: hogy a Rosicrucianus szektához tartozol, kik ezen értelmet
6383 XX    |         ismeretesebb a beavatottak előtt, szektáink szoros összeköttetésben
6384 XX    |          akadémiákon valami Rosicrucianus szektával ismerkedtem meg, kik nyílt
6385 XX    |            rejtelmesen suhogtak az éjjeli szélben, egy nyílt tér kezdett előttünk
6386 XX    |                   A hold a láthatár egyik szélén – másikon az esthajnalcsillag;
6387 IV    |                  képtelen nagy álla s még szélesebb szája a legcsodásabb módon
6388  V    |     előbbre-előbbre feszül, s amint rohan szelet verve az álló levegőben,
6389 VI    |                pusztai virágszál, köténye szélével törülve szemeit, még ha
6390 XXIII |               haza!” Az ifjabb testvér, a szelídebb, nem akart átmenni a határon,
6391  V    |                    egy véghetetlen mocsár szélihez értünk.~A sivár, kiszikkadt
6392 Egy   |                  engem is az ország egyik szélitől a másikig, sokszor kimehettem
6393 XII   |               kiálték, s odarohantam nagy széllel-lével, olyan pörpatvart csapva:
6394 XX    |                 midőn az előrehaladt idők szelleme meggyéríté azoknak számát
6395 VI    |                  rohant el hozzám: hogy a szélső káplárok elértek szuronyaikkal,
6396 XI    |                   mikor legnagyobb volt a szélvészes zivatar, a börtön kloakáján
6397 XVII  |                 körül a védett csoportot, szembe-szembeszállva az ostromló vadakkal, s
6398 XI    |                látta maga előtt. Nem bírt szemben elmenni mellettök, visszafordult,
6399 XIX   |                   vakmerőnek, mint ekkor.~Szembenézett a halállal, mintha azt kereste
6400 XXIII |                   a dandy kalapjára, mely szembeszökő hasonlattal bírt egy lefűrészelt
6401  X    |                   egy könnycsepp rezegett szemében, homloka redőkbe vonult.
6402 XXIII |                 látvány tűnt a körülállók szemeibe.~Két ifjú, csaknem gyermek
6403 XXIII |               Xeniának hítták.~Látom önök szemeiből, hogy a többit kitalálták.~
6404 XXIII |                  a hölgyek aztán könnyező szemeikkel a dandyra néztek, az iszonyú
6405 XVI   |                 mindig fürtökben viselte, szemeinek villanása, mint a futócsillag.~
6406 XX    |                  ugrált a cincogó evet, s szemeink közé nagy fehér éji pillangók
6407 XIX   |                nem kellett tartania senki szemeitől, hogy azért megszólja, kineveti,
6408 XXIII |              találák: hogy egy alárendelt személy tisztelet nélküli szavakat
6409 XXIII |                 kiknek jelenléte az utazó személyzetre nézve nemcsak kellemetlen,
6410 XX    |                    ahogy a mágus kívánta, szememben könny; szívemben boldogság,
6411 IX    |              őhozzá rendesen jártak, mind szemenszedett víg fiúk szoktak lenni,
6412 XVI   |               ölelte a jókedvű dalia, s a szemérmesebbnek, a kékszeműnek egy tüzes
6413 VII   |         tudniillik: ingben és gatyában. A szemérmetes magyar ember még ha alunni
6414 IX    |                 csárdást …~Azzal lehunyta szemét és nem is nyitotta fel többet.~…~
6415 XX    |              kabalisztikus vonalok, semmi szemfényvesztés, – bűbájos öv, – varázspálca, –
6416 XX    |                    vízhordók, olajárusok, szemökig beburkolt török nők, örmény
6417 XVI   |             egymás mellett, egyik haragos szemölddel, a másik lesütött szemmel.~–
6418 XX    |              rózsaszínűre voltak festve s szemöldei megaranyozva.~A dal, melyet
6419 XX    |                  keresztbe veté, lesütött szempillái alatt a gyönyör könnyei
6420 VIII  |        gondolkozott soha, vagy csak lelki szemrehányás között.~A nő megragadta
6421 XXIII |                odafenn elég vakmerő, elég szemtelen, elég indiszkrét, elég politiaellenes.~–
6422 XX    |                 kelet legnagyobb költőjét szemügyre vehetni. Fiatal embernek
6423 XVIII |                   lakott, ott ásítozott a szemük közé, míg ki nem kergették,
6424 XVII  |                falak ablakai mint koponya szemüregek bámulnak a távolba, az épület
6425 IV    |           kinézése, toronytetejű kalapja, széna-, szalmaszálakkal koszorúzva
6426 IV    |            elkezdtek a kocsiderékba hányt szénában kopjáikkal turkálni, mely
6427 XX    |                 fiatal, halavány gyermek, szende fordulással nehány kört
6428 XVI   |                mint hogy megtagadva nemük szendeségét, keressék a nem számukra
6429 XX    |             emlékezem, kiálta rám: „Allah szenim gyaur! verjen meg Allah!
6430 XX    |                hol idegen földben egy-egy szente nyugszik. Évről évre megjelennek
6431 XX    |               itt-ott elmaradozó hősök és szentek sírjai mutatják még egykori
6432 XX    |                hajtani, a vakokat keleten szenteknek tartják.~Elvártam, míg táncuknak
6433 XII   |                 az öregemnek –, a szomorú szentem megsejtette: hogy a körte
6434 IV    |              nehány emlékemben ragadt tót szentenciát összekeresgettem, töredezetten,
6435 XX    |               hűvös őszi harmat, a fényes szentjánosbogár késő lárvái mászkáltak itt-ott
6436 XX    |                  volt, ahova jutottunk. A szentjánoskenyér és a Krisztus tövisfája
6437 XIX   |                   repülő galambot, mely a szentlélek képe.~Kijárt sokszor apja
6438 VIII  |                  lovagok ismeretlen arcai szentségtelen mosolygással fordultak a
6439 VI    |                 oly helyen: hol senki sem szenved, víg, jókedvű társaságban,
6440 XX    |                   valódi inspirációval és szenvedéllyel vannak felfogva, kevésbé
6441 XX    |              fölött állanak, indulatokat, szenvedélyeket, szerencsét és halált.~E
6442 XX    |                   költő a dalba lehelt, a szenvedélyesebb rohamoknál vadul verte a
6443 III   |                  rá: hogy becsülje, hideg szenvedélytelen nő, mit beszél róla a világ?~–
6444 XX    |               áthatva látszott lenni azon szenvedélytől, mit a költő a dalba lehelt,
6445 XIV   |                 beszélgetnek, csatáikról, szenvedéseikről, csakhogy ki vannak cserélve:
6446 XIX   |                  a leány előtt harcairól, szenvedéseiről, múlt dicsőségről és jövő
6447 VIII  |                  között, sok nyomort, sok szenvedést tűrve, eljutott a mondott
6448 XIV   |                  vagyunk. Mennyit kellett szenvednünk, senki sem tudja úgy, mint
6449 XIX   |            boldoggal, fájdalomkönnyeket a szenvedővel, s jó és szelíd volt mindenki
6450 IV    |                   míg a hosszú fecskefark szépen verte a bokáit. Szürke pantalója
6451 XXIII |               gavallér által, aki nekik a szépet nem teszi.~– Mi baja van
6452 XX    |                 fölemelve s egy túlvilági szépségű hölgy ajkairól lezengve…~
6453 XV    |          revolúció, sem restauráció.~1849 szeptember végefelé találkoztam az
6454  V    |      keresztülhajtott sertések hozták ide Szerbiából sertéik közé ragadva. Másutt
6455 IX    |             másnap elhitette vele: hogy a szerecsenek megválasztották kacikának.~
6456 XX    |             utolsót is megnézte, intett a szerecsennek, mit az megértve, asztalt
6457 VIII  |              világ azt mondja: hogy még a szerelemben is. Cseng az összeütött
6458 XX    |                mindaddig, míg Zuleichát a szerelemféltés kínjai nem kényszeríték
6459 XX    |                kidolgozva, a szerelmet és szerelemféltést tárgyazó helyek valódi inspirációval
6460 XX    |                 Zuleicha, Putifar nejének szerelme a zsidó Jusseffhez, azzal
6461 XXI   |            tűzhelyét, a tűzhely mellett a szerelmetes nőt, …kisgyermekei ott ülnek
6462 VIII  |                 messze földről, örömtelen szerelmével a fájdalom hölgye, az álmaiban
6463 XX    |                  indulatok, szenvedélyek, szerencse és halál.~Ez a tradíció
6464 XX    |         tiszteletben és jóhúsban tartani.~Szerencsémre a koldusok egyike, aki nem
6465 III   |                kisded gyermekével egy kis szerény lakban. Szép piros volt
6466 XX    |                 tevék le ruhájára, s igen szerényen felszólítám: hogy ha érkezése
6467 IV    |                   bevégezte mondvacsinált szerepét, hátrafordulva hozzá, azt
6468 XXIII |                   ott megél. Én tudok is, szeretek is. Nem lesz az élet ott
6469 XIX   |                    szólt hozzá gyöngéden …szereti-é kegyed a kisgyermekeket?~–
6470 VII   |                  előbb elfuthatott.~– Nem szeretik ám ezt – mondá vezetőnk
6471 VI    |              ember nem szeret mások előtt szeretkőzni, még a feleségével sem.
6472 XX    |                 őrültséghez hasonlatosak, szeretnék gazdag lenni, enorm kincsekkel
6473 XIX   |                   volt semmi csudálni- és szeretnivaló, de akinél a többiek sem
6474 XIX   |                örömet fog neki e levéllel szerezni. Alig várta: hogy megjöjjön,
6475 XVII  |            házigazdám, s izzadságos munka szerezte kenyerét mindennap megosztja
6476 XX    |                   embervéren, fáradsággal szerezték maguknak, ezeket cserélték
6477 XX    |                   Szánts, vess, végy nőt, szerezz pénzt, nevelj gyermekeket.~–
6478 VII   |                   azért, hogy amihez szép szerivel hozzájutnak, eldugdelveddeljék.
6479 XVII  |                halálos ordítással, társai szétfutottak ijedten a berekbe, a sertésnyáj
6480 Egy   |                 belőle, az esti harangszó széthangzik a völgyben. Ki tudja hányan
6481 Egy   |              nevét mondja ki, felrezzenve szétnéz. Senki sincsen közel. Az
6482 XX    |          szerencsét és halált.~E hét aeon szétoszlik hétszázhetven angyalra,
6483 VII   |            vásárra járó koldus talyigáját szétszedi, s a borsos tót nyakából
6484 Egy   |                  a tengeren túlra is, úgy szétszórták őket a viharok.~Ez elesett
6485 XVII  |                ablakok márvány faragványi szétszórva hevernek a cserje között,
6486  V    |                  verve az álló levegőben, széttekint maga előtt a kerek láthatáron,
6487  V    |               fölébredett. Egy perc alatt széttekinte, megpillantott kettőnket,
6488 VI    |                   kezdett, fölemelkedtem, széttekinték, s láttam a távolban, ahol
6489 XI    |            neszére felütötte fejét, vadul széttekintett, s felrikoltva, mint a fészkén
6490 XX    |       alamizsnakérésök abból állott: hogy szétterjesztett kezekkel sebesen forogtak
6491 XVII  |                   fülei lefelé konyultak. Szétvetette mind a négy lábát s úgy
6492 XX    |                mindez egy csillag mennyei szférájába fölemelve s egy túlvilági
6493 IV    |              szabólegényi élet eseménydús szférájából, s amidőn kerekre bevégezte
6494 XXIII |                   partra kitenni!” és lőn szidás, hurítás és gorombáskodás
6495 VIII  |                 az utcán, hogy az emberek szidva utasítják ki a faluból,
6496 XVII  |                 Úgy élek itt, mint puszta szigetben a tenger közepén. Semmiről
6497 VI    |           enyészetesebben hangzék a dal a szigetből.~A túlpartra érve, nehány
6498 VI    |                   ismét egy kis rekettyés szigetet lehete látni, s a sziget
6499 VIII  |          mentségül.~Hiába kért, a törvény szigorú. Az ítélet kimondatott rá,
6500 III   |               cinnel öntött nyelű karikás szíjostor.~Egyik bojtárja alacsony,
6501  V    |                  összevissza repedezett a szikes gyöpszín, a kis sárga széki-fűvirágok
6502 XVII  |                    Fölöttem éktelen magas sziklameredek emelkedék. A hold, mely
6503 XVII  |                ezután a kolostor melletti sziklára kimentem, mindig bántó borzalommal
6504 XVII  |              hegytetőn állok, egy meredek sziklaszálon.~A pásztor, ki ide mászni
6505 VII   |               házat pillantánk meg. Ez a „szikra” csárda.~Félreesik az országúttól.
6506 XVII  |                    szemei forogtak vadul, szikrát hányva. – Igen… a semmirekellő… –
6507 XX    |         belezengtek forró énekébe, szemei szikrázni látszottak, és arca szinte
6508 XX    |              ködfehér tejút – és szerte a szikrázó csillagok ezrei az éj világosabb
6509 XVI   |            szivarfüstöt piros ajkaikból s szikráztatva a piros bort a fölemelt
6510 XVII  |             farkas előtt, fényes agyarait szikrázva csattogtatja s mérges röfögés