| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Egy bujdosó naplója IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Part grey = Comment text
6511 XXI | A zivatar korbácsolja szilaj paripáit, a felhőket, a
6512 VI | lábnyomai, a föld mindinkább szilárdulni kezde alattunk, nemsokára
6513 XX | összerakással.~Az abraxasnak ez a szimbolikus értelme van a bűvész előtt:~
6514 XX | C.~– Ez annak szimbóluma – úgy monda –, hogy Krisztus
6515 XX | el neki: hogy kitaláltad szimbólumai értelmét. A három betű ezt
6516 XX | megtelik, s C, mikor elfogy. E szimbólumok jelentése talányul van feladva
6517 XVII | harmattól, a sötét száraz színből itt-ott látszik ki egy halványodó
6518 XIX | sokszor láttam sírni érzékeny színdarabok fölött, sokszor meglepém,
6519 V | délignyitó hajnalka, s a víz színén úszott a tányérlevelű nymphaea,
6520 IV | kisvárosi színpadon láttam, színész volt, hanem rossz, Hamletben
6521 IV | csavargási vágyból járt néha a színészekkel.)~Az ember felmászott a
6522 IV | azután elbeszélte: hogy az a színésztársaság, mellyel együtt kóborolt,
6523 XX | segített a próféta zöld színével ellepni a templomot, a tetőt
6524 IV | csomó kék, zöld és sárga színházi retourbillétet, s borosüvegekről
6525 XIX | látszék. Arcát nem erőlteté színlett közönyösségre, látni lehete
6526 IV | előtt valamelyik kisvárosi színpadon láttam, színész volt, hanem
6527 XVII | korai vetés eleven zöld színszalagjával.~És szerte a völgyekben
6528 III | derekukra kötve, rézcsatokkal s szironnyal kicifrázva.~A nehéz, fekete
6529 VI | sürgött-forgott, kötényével szítva a parazsat.~Amint a csörtetést
6530 XVI | danába, kecsesen fúva a kék szivarfüstöt piros ajkaikból s szikráztatva
6531 XVI | egyenruhásan, csörtetve és szivarozva jártak fel s alá az utcán.~
6532 XIX | vérzeni a másik, – ott a szívben, mit megholt nejének emléke
6533 XVI | amit fegyver éle hoz elő a szívből, nem azt, mit szégyen hajt
6534 VII | van az emberre.~Nemsokára szívdobogva láttuk elrobogni az ablak
6535 XVII | öllel közelebb a föld érző szívéhez s egy csillaggal közelebb
6536 XIX | leány a magasabban érző szívek nyugalmával tekinte rá.~–
6537 XVI | még húzva, a golyó éppen szívén ment keresztül. Finom kis
6538 XIX | könnyek balzsamként hullanának szívére s enyhítenének ott valami
6539 XVII | elfogódásomat mondám:~– Legyen olyan szíves, földi, eltévedtem, igazítson
6540 XIX | tovább, hideg, kiszámított szíveskedéssel.~– Ah, uram. Ily útra, mint
6541 XX | énekre nyitotta, az ember szívét érzé táncolni, a hangok
6542 XXIII | megcsókolta gyöngéden, s fájdalmas szívfojtó szóval biztatgatá: „ne félj,
6543 V | gazdája alatt, egypár nadály szívódott a hasa alá, a tanult paripa
6544 XXIII | elszállítom szüleihez. Szívök, tudom: hogy megreped, mikor
6545 XX | a nagyravágyáson kívül, szívökből minden indulatot kizárnak,
6546 XX | melyből rózsavízen keresztül szívta a részegítő ópiumillatot.
6547 XIX | gyöngéd teremtést elhurcolni, szívtelenség volna, s ha még csak egyedül
6548 XX | a sors, kik nem nevelnek szívükben más érzést, mint a nagyravágyást.~–
6549 XX | az a kellemes, mondhatni szívújító illat, mely bennünket körülvőn,
6550 IX | monda társam tréfálózva.~A szoba ajtóban egy hajdú állt.
6551 XIX | könnyes szemmel távozott el a szobából.~Az pedig elhagyta a házat,
6552 VII | rikolta dühösen, s kiment a szobábul, bevágva az ajtót, felült
6553 III | kinek arcképét a patrióták szobáiban látni, ki a karzati tapsokat
6554 XVII | bámulnak a távolba, az épület szobáiból kinőtt fák túlemelkedtek
6555 I | előtt halott ember feküdt, szobája falán mintha véres kéz öt
6556 I | mestergerendára fel van akasztva szobájában. Az iszonytól kitörte a
6557 XX | néhányszor végiglépdelé szobáját, majd hozzám lépett, éles,
6558 VII | a vendégszobában, melyre szobánk ajtaja nyílt. Sallai uram
6559 XVIII | gondolkozik, otthon hagy meleg szobát és feleséget, gazdaságot
6560 XI | bódultságig vakmerő volt, szóbeszéd közt a dühösségig türelmetlen,
6561 IV | afféle.~Azután előadta nagy szóbőséggel: hogy ő böszörményi szabólegény,
6562 XX | nyolcszögű bazalt volt az, minden szögletén összetöredezve. A kő egyik
6563 VI | ricochet) lövések rajtam szökdeltek keresztül, rám szórva a
6564 XVII | földön fekszik leskelődve, szökésre készen, lompos bundás farkával
6565 XVI | egyik, telt, piros arcú szöszke a másik, mindkettő honvédruhában.~
6566 V | érkezőnek, s mielőtt az szóhoz jutott volna, úgy összevissza
6567 XX | mint a kőszén, vallásos szokásnál fogva khenna- és indigópéppel
6568 V | érjünk előbb a tanyára. Nem szokásom a hazugság, de magam is
6569 XVII | elrepülnek fejem fölött, hívogató szókat kiáltozva le rám… Miért
6570 XII | az én szomorú emberem szokatlanul korán felkelt és kiment
6571 XVI | tisztek pedig zúgolódtak a szoknyára akasztott kardbojt miatt.~…~
6572 IX | Minden ember más néven szokta őt nevezni).~A bohóc nem
6573 V | növényzete és lakói nincsenek szoktatva ember szomszédságához, ki
6574 XX | forogtak magok körül, mint szoktuk gyermekkorunkban: hogy azután
6575 V | bepólált kezét s biztatólag szóla hozzánk: „nem kell félni,
6576 XXIII | ajkait, s rá fog tekinteni és szólani hozzá, s mire éjszaka lett,
6577 XX | említed mellette.~Azontúl szólanod sem kell többet, tudni fogja:
6578 XX | az ember fölé teremteték, szolgái neki az indulatok, szenvedélyek,
6579 XX | dolgok fölött, s melynek szolgája tűz, víz, elemek és az ember,
6580 XX | kövess.”~Ismael Asmai ezalatt szolgájával tüzet gyújtatott a szabadban,
6581 XX | kötelességük senkinek semmi szolgálatot nem tenni, legkevésbé egy
6582 XIII | benne tartott, nem azért szolgáltam Mujkos Mátyás uram malmában,
6583 XXIII | matróztársának alkalmat szolgáltatott engemet egy halom kalamászos
6584 VII | s azzal bennünket kezébe szolgáltatva, búcsút vett tőlünk, s még
6585 XVI | felhívás, mely őket fegyverre szólítá, itt-ott visszhangra is
6586 XII | ha az emberhez emberül szólnak, legalább billentse rá a
6587 XX | gyümölcsök, füge, ananász, szőlő és gránátalma, mellette
6588 XX | moszlem, minden ház előtt szőlő- vagy borostyánlugas, udvarán
6589 XVII | hegyoldalakban a világoszöld szőlők.~S mindez, átlátszó aranyszínű
6590 XII | csak azt gondoltam, nem szólok neki, majd ha eleget látott
6591 XVII | távol égő tüzet. Alant a szőlőkertek oldalában víg parasztlegények
6592 XX | be az egész ház elejét, a szőlőlevelek itt-ott vérpirosra voltak
6593 VII | ütés, sem fütyülés, sem szólongatás, – lehúzza az embert a lórul,
6594 XVII | ég az erdő közepében. A szőlőszedők dala oly mélán, oly bánatosan
6595 XX | befonva, az elébe ültetett szőlőtő sűrű venyigefonadékkal takarta
6596 IV | hallott, s bár magyarul szóltak hozzá, arra értette a kérdést:
6597 II | ejtett, tűrte az éhséget, a szomjat, a déli nap hevét, még félelmet
6598 VIII | a ház, senki sincs, aki szomorkodnék, az úrnő öröme mindenkit
6599 XV | a fővárost, ismét végig szomorkodta az ismerős helységeket,
6600 VI | volt rakva, melyet odvas szomorúfűz árnyazott be csüggő gallyaival,
6601 IX | haldokolva.~Ispánjai s nehány szomszédja ágya lábánál álltak csendesen
6602 XX | szegletében, egészen a sírkövek szomszédságában volt Ismael Asmai lakása
6603 V | nincsenek szoktatva ember szomszédságához, ki merne ide követni bennünket?
6604 XX | volt kifestve, a padlazat szőnyegekkel beterítve. Maga Asmai egy
6605 XX | fordulással nehány kört vágva a szőnyegen, egy dalt kezde elénekelni,
6606 XX | szabadban, s egy leterített szőnyegre ledűlve, egykedvűen vevé
6607 XIX | hamis, macskai hunyorítással szopta be ajkait, s gúnyoló tekintetét
6608 XVII | ugrásokkal, hátán borzad a szőr; amaz ügyesen fordul elé
6609 XVII | V.~Egy délután szórakozott bolyongásaim közben az erdőben
6610 XVII | tőle.~– Nem tudom – felelé szórakozottan.~Szavai mindinkább különösnek
6611 XVII | sovány állat, vörös kondor szőre a hátán végigfutó felborzolt
6612 XX | egyike lettem leghívebb, szorgalmasabb proselytáiknak.~Volt különösen
6613 XX | kövi rózsák búttak elő, szorgalmasan iparkodva eltakargatni az
6614 XIX | igen.”~Az ifjú lelkesülten szorítá keblére a dicsőült tekintetű
6615 V | ért hozzánk, térdének egy szorítására lova, mintha földhöz cövekelték
6616 XVII | sebesen ellenfele szeme közé szórja, s eközben szüntelen egy-egy
6617 XVII | átkozott! átkozott!~Nyugtalan szorongás fogta el keblemet. Egy gondolat
6618 XX | beavatottak előtt, szektáink szoros összeköttetésben vannak
6619 XXI | csak sejti a veszélyt, szorosabban markolja meg fegyverét,
6620 XX | víz, ruházata avatag fehér szőrpalást, mely testét körülburkolja.~
6621 XVI | észrevételeiket elég hangosan szórták utánuk. A vártán az őrök
6622 III | kicifrázva.~A nehéz, fekete szőrű állatok mogorva unalommal
6623 X | kezembe: „olvasd el te is.”~Szórul szóra ez volt benne.~„Kedves
6624 XI | egy emberi test csak alig szorulhat át rajta, megszökött a fogoly.~
6625 IX | reszketett, míg e nehány szótagot kimondá.~– Képzelem, hogy
6626 XXIII | figyelni kezdtek valami élénk szóváltásra, mely a kormányos és egy
6627 XXIII | kétségbeesve.~Egy ideig Sztambul egyik temetőjében húzták
6628 XXIII | mert útleveleik határnapja Sztambulba érkeztükkel letelt, menniök
6629 XXIII | elmentek a hosszú útra. Egész Sztambulig gyalog. Koldulni hagyta
6630 V | volt, néha szinte lovaink szügyéig ért, semmi jel nem mutatta
6631 XVII | egy darab leszakadt, annak szügyét egész álláig hosszan végighasítani.~
6632 XX | engedni a mágus?~– Neki nincs szüksége rá. Azonban el ne felejtsd:
6633 XX | szívesen látand mindenkor, ha szükséged lesz rá, segítend rajtad,
6634 XV | miért adja az úr nékik?~– Szükségem van e pénzre hirtelen. Köztünk
6635 XX | vágyakat, határozatlan, születetlen, vajúdó eszméket, mik az
6636 XX | ki nemzedékeket látott születni és meghalni, új csillagokat
6637 XVII | amik csak lázas agyában születtek.~Valahányszor ezután a kolostor
6638 XVI | szép leányzó az elhagyott szülőföld felé. Kerülte az embereket.
6639 XIX | kell kegyednek: hogy én szüntessem-e meg látogatásaimat vagy
6640 XX | egyszerűbben feketére vagy szürkére mázolva.~Az alkonyat óráiban
6641 VII | kiválasztott hat tulipános szűknyakú egyest, teletöltötte jó
6642 VIII | hozzá, s hűséges, örvendő szűköléssel feküdt le lábához, fejével
6643 IX | pillanatnyi kínlódás után szűnni kezdtek a haldokló fájdalmai,
6644 XVII | S miért nem tudja, mikor szunnyad, hogy az csak az álomkísértet,
6645 V | egyre prüszköltek a rajzó szúnyogok miatt.~– Hallgass azzal
6646 XVII | úrimez volt, félvállára egy szűrdolmány vetve, kopott zsíros kalapja
6647 VIII | lábához, fejével rongyos szűre alá búva, s eldugott kezét
6648 VI | szélső káplárok elértek szuronyaikkal, kettő hozzám döfött, egy
6649 XIX | csatatűzbe, ágyúk elé, szuronyok közé, s mikor zászlóaljának
6650 XX | járhatlanná tevék a helyet szúrós gallyaikkal még a vadállatoknak
6651 IV | sietséggel, míg olyan vargafótot szúrt-szabott a kérdéses zekére, hogy
6652 III | küszködött velök. Zsíros, szurtos mind a három, nagy tüszők
6653 XV | dörzsölve tenyeréről a szutykot.~– Viszem Bécsbe, beváltom –
6654 V | fütyölni a „lóra csikós”-t.~Ismét a petri gulyás nótája
6655 XVII | hegyoldalban látszik egy hosszas táblában fiatalabb erdő; mintegy
6656 XI | ablaknak rohant, felszakítá tábláit s ijedten ugrott ki rajta,
6657 XX | varázspálca, – abrakadabra táblák, – mindezek nélkül, egyedül
6658 XXI | hegyeikkel.~De fölébred a tábor, – a vezér mentve van, –
6659 XXI | ellenséges csapat ellenfele táborának közepébe jut észrevétlenül.
6660 XIX | Aztán a családi élet nem is táborba való. Aki csatareggelen
6661 XXIII | önkéntesnek a szerbek ellen; ott a táborban teleszedte fejét nyugtalan
6662 XX | rajtam, de képzetemben már tábornoki öltönyt láttam magamon,
6663 XX | lettem.~A jövő hónapban már tábornoknak hittem magamat.~Abban a
6664 VI | de mégis nekiindultam a tábort fölkeresni. Lassan, néha
6665 XX | álmodó tekintete, minden tagja, minden izma reszket, és
6666 IX | cigánybandája volt, amelynek tagjai kötelesek voltak egy Páriz-Pápaira
6667 XX | egylet legtekintélyesebb tagjának tartatott.~Ez a rhabdomantiát
6668 XX | mindennemű állat és emberi tagok voltak kifaragva, a legcsodásabb
6669 XX | mindinkább vadulni kezdett a tájék, a pálmák elmaradoztak,
6670 XVII | annál kevésbé tudtam magamat tájékozni.~Csöndes holdvilágos este
6671 XX | lehetett látni a messze tájékra, alant feküdtek a csendes
6672 XIX | sírt, mely a legjobb nőt takarja, kérve: hogy szeresse őt
6673 XX | szőlőtő sűrű venyigefonadékkal takarta be az egész ház elejét,
6674 VI | egyetlen hang volt az evezők taktusos csapása.~A sziget orra mellett
6675 XXIII | öreg urak igen helytelennek találák: hogy egy alárendelt személy
6676 XVII | összeállítva. Az idő vagy az emberi találékonyság zöld mohával fedte be az
6677 IX | önkényt mérget vett be. Sokat találgatták miért? Az igazi okát, úgy
6678 XXIII | a mi hajónk! – kiáltozák találgatva –, az a háromárbocos, vagy
6679 XVII | hol a nyájat védetlenül találják, s visszafutnak az erdőbe,
6680 XVII | kikerülöm, nehogy hírt találjon mondani valamiről, amit
6681 XVII | a lakba, a legelső kivel találkozám, nagyobbik gyermeke volt,
6682 V | hogy ott valakivel tán találkozhatunk, arra vezetett bennünket.
6683 XIII | bántja, ha olykor ismerőssel találkozik, az Istenre is kéri, hogy
6684 XX | E városba bemégy, s ha találkozol koldussal vagy bajadérrel,
6685 XX | hozzám talált érni, szemei találkoztak tekintetemmel, – hirtelen
6686 XXIII | vigyorgó, gúnyoló szemekkel találkozva, végre leült egy padra a
6687 XVI | és tiszta vagy.~– S hol talállak meg valaha?~– El fogok esni
6688 XVII | vidékére, a tél hol fog találni, a jó isten tudja.~Nincsen
6689 V | előlünk a szekérnyomot, s találomra ügettünk a jeltelen láthatár
6690 XX | mozgatásával: hogy nem jól találtad ki a jeleket, de erről rád
6691 XX | egy gazdag ezüst bányaérre találtak. Később a vessző helyett
6692 XX | Lapphonban négyszögű köveken találtatnak ember nem lakta hideg sivatagokban,
6693 I | Egy másik még csaknem épen találva házát, beleköltözött. Első
6694 XX | E szimbólumok jelentése talányul van feladva azon tanítványoknak,
6695 XXIII | lármázott: hogy hozzon újra a tálba, az ugyan elment, de helyette
6696 XX | faragványú asztalon, porcelán tálra halmozott gyümölcsök, füge,
6697 VII | szekérkereket, a vásárra járó koldus talyigáját szétszedi, s a borsos tót
6698 XVII | el keblemet. Egy gondolat támadt bennem. Ez az ember talán
6699 XVII | kipusztítottak.~Most egy sertésfalkát támadtak meg. A bojtár elszaladt,
6700 VII | egyszerre elöl, hátul és oldalt támadva meg.~A vén csikós flegmatice
6701 IX | széles képét két tenyerére támasztva bámult ránk dőrén, mereven.
6702 XXIII | akad köztünk valaki, aki tanáccsal vagy egyébbel segíthetend
6703 IV | erdőbe. Leghelybehagyhatóbb tanács volt ily helyzetben jó lelkiismérettel
6704 XX | valakit kiváncsiság vagy tanácskérés hozzá vezet, ajtaját mindég
6705 VIII | ítéletet kimondták.~Ekkor tanácsolák neki: hogy menjen oda, ahol
6706 XX | mellyel transzcendentális tanaik iránt viseltetém, több apró
6707 XX | ismerkedtem meg, kik nyílt tanaikban „szabadkőműveseknek” vallották
6708 XX | 1845-ben Berlinben jártam tanári előkészületek végett.~Ott
6709 VIII | úrnő kézről kézre jár a táncban. A rossz világ azt mondja:
6710 XX | körül a világot.~E különös tánccal egészen elfogták a keskeny
6711 IX | a frisset húzzátok rá. – Táncoljatok. – S még egyszer végigfutott
6712 V | jobbra-balra, mintha csak táncolna, dereka szüntelen mozog.
6713 XX | nyitotta, az ember szívét érzé táncolni, a hangok mindegyike keresztül-kasul
6714 XX | csak a koldusok és az utcai táncosnők ismerik és látogatják őtet.~
6715 XIV | falábnak tanulni kellett a táncot, oly örömben volt a nyomorék,
6716 XX | szenteknek tartják.~Elvártam, míg táncuknak vége lesz, hanem azután
6717 VIII | hangzik az úri lakban…~…A táncvigalom közepett hívatlan vendég
6718 XX | még a szerelemből is, de tanítani nem fog semmire, csodákat
6719 XX | míg az én nevemet Herbad (tanítvány) Athanielnek szokás említeni.~
6720 XX | halála után a legközelebbi tanítványának hagyni, de aki dacára annak:
6721 XX | talányul van feladva azon tanítványoknak, kik a giawrok osztályából
6722 XX | ragadták e csodás, rejtelmes tanok, úgyhogy rövid idő alatt
6723 XX | mindnyájunkat túl fog élni.~…A tanszak bevégeztével vissza kelle
6724 VIII | neki legjobban. Odább ment tántorogva, s keresett magának szállást –
6725 XVI | De a te elpiruló arcod tanú lesz a világ előtt, hogy
6726 XX | fedezett fel, egyszer magam is tanúja valék, midőn a vízirányosan
6727 XIV | a mankónak, a falábnak tanulni kellett a táncot, oly örömben
6728 XXIII | elkövetkezett, az egyik, aki tanultabb fiú volt, elment önkéntesnek
6729 VII | mikbe bele kelle fulladnunk, tanúsítá; mennyire szívesen látott
6730 XXIII | passageurnek szeretője irányában tanúsított magaviselete ellen, ki is
6731 V | egy-egy kazal, vagy távol tanyai fa, kettőztetett alakjával
6732 XVII | XVII. A bujdosó tanyája~
6733 XVII | embertől nem ismert erdei tanyáján, elmondani neki: hogy börtöntől
6734 VII | éjjel visszatért túlparti tanyájára.~Sallai uram pedig, megértvén
6735 VII | bennünket; miszerint a szomszéd tanyákon perzekutorok vannak, kik
6736 XXIII | kiállniok.~Aznap a városon kívül tanyáztak, másnap korán reggel kiválasztották
6737 V | s a víz színén úszott a tányérlevelű nymphaea, fehér tulipánjaival
6738 XX | előttem, mint másfélszázados tapasztalás és tudomány birtokosa, mindenesetre
6739 V | érzé magát, elmondá: hogy tapasztalatlanabb járók-kelők akárhányszor
6740 III | szobáiban látni, ki a karzati tapsokat annyiszor hallotta szavaira
6741 XVII | bokrok meg-megzörrentek, a targally halkan recsegett az óvatos
6742 XX | Asmai egyik balladája, tárgya Zuleicha, Putifar nejének
6743 XVII | boldog vagyok…~A fájdalmas tárgyakról másra vittem át a beszédet.
6744 XX | szerelmet és szerelemféltést tárgyazó helyek valódi inspirációval
6745 XXIII | ragaszkodik valamely szeretett tárgyhoz, amit még sohasem látott,
6746 IV | csutora meg a posztószél tarisznya. Szalonna volt benne s ötödnapos
6747 XX | achát, piros carniol erekkel tarkázva, melyre mindennemű állat
6748 V | jövevényt meglátta. Hirtelen tarkón kapta lovát, s velünk nem
6749 XVII | I.~Ősz lett.~Le volt már tarolva minden. A földműves reménye,
6750 Egy | világ!~Felbomolva minden társadalmi kötelék, családviszonyok,
6751 XVII | mogyorófa hajlik alá törpe társaihoz, a falak tetejéről az áfonya
6752 XXIII | gyűlhelyre értek a testvérek, még társaik közül senki sem volt jelen,
6753 XXIII | kétségbeesve tértek vissza társaikhoz.~Minden álom, minden ábránd,
6754 XX | szerencséje van! – mondták társaim irigykedve. – Nem gyaníták,
6755 XVII | ökörnyálat, s hallgattam a társaitól elmaradt fecske csevegését.
6756 IV | csatangva elrobogott torzonborz társaival, amerről jött az avarba.
6757 IV | ember kell minekünk – mondék társamhoz fordulva –, ha ezt felvesszük
6758 XXIII | összezsugorodva, fejét társának ölébe rejté, s látszott
6759 XXIII | vissza…~…A boldogtalan fiú, társára hajolva, suttogá: „mindjárt
6760 VI | sem szenved, víg, jókedvű társaságban, vidám tűz, vidámító bor
6761 XXIII | A nyomor magával hozta társát, a betegséget, ott elhullott
6762 IX | Pipája szárát fogai közt tartá, maga a pipa leesett róla
6763 VII | embert. Kentek házvizsgálatot tartanak, csak azért, hogy amihez
6764 XIX | pirulhatott, nem kellett tartania senki szemeitől, hogy azért
6765 XVIII | Tudhatja: hogy nem szabad tartanom.~– Hát adok én fegyverjegyet.~–
6766 XXIII | folyamodókra semmi gondja, sem tartásuk, sem menhelyükről gondoskodni
6767 XX | legtekintélyesebb tagjának tartatott.~Ez a rhabdomantiát meglehetős
6768 VI | dala.~A vén csikós nem tarthatta magát tovább, felkacagott,
6769 XX | vakokat keleten szenteknek tartják.~Elvártam, míg táncuknak
6770 XIV | ment el mellette, valamit tartogatott kezében, sebesen elsuhant
6771 XIX | mindenki olvashatja, de tartok tőle: hogy az ipam ír, s
6772 XXIII | többet.~Késő estig ölében tartotta a kedves kis fejét, mindig
6773 XXIII | hazátlan.~Az urak beszédeket tartottak, könyveket írtak – magukról;
6774 IX | siettünk fel a lépcsőkön, s tartottunk arra, honnan a zene hangzott.~
6775 XXIII | hogy a kiutasítottak ott tartózkodnak a temetőben, kitiltá őket
6776 IV | volt, s mint ilyen, sokáig tartózkodott a komaromi garnizonőrség
6777 XX | kapitulált, én mint az őrséghez tartozó tiszt, szabadon bocsáttatám.~
6778 XX | Rosicrucianus szektához tartozol, kik ezen értelmet adtuk
6779 XXIII | fiú is az utóbbiak közé tartozott.~Testvérek voltak. Valaha
6780 XIX | kiálta föl az ifjú, nem tartóztathatva indulatjait.~– Kiket ért
6781 XXIII | a kormányost: hogy csak tartsa a speechet tovább.~– S illik-e,
6782 VII | sem azért: hogy meleget tartson: hanem annak bizonyságaul:
6783 IX | fogyott ki házából, kapuja tárva-nyitva állt mindig, az embert a
6784 XVII | alá feszíteni, s egy dühös taszítással, miközben füléből egy darab
6785 XXIII | magát. Körülnézett: hogy nem taszítja-e fel valaki, s guttaperchájával
6786 IV | mellette álló pajtását: hogy taszítsa odább, mert rögtön a másikat
6787 XVII | hol most vagyok a szédítő táv, mi oda kékesen meglátszik
6788 XX | jöttment gyaur tudós megvette tavaly-nagy bolondul – kilenc piaszterért…~
6789 XVII | felett (a tölgy levele csak tavasszal esik le), csupán a túlsó
6790 VIII | magát s azt hiszi: hogy örök tavasz van; – az ő sírja körül
6791 XXIII | csillagai; itt-ott a vidék távolában egy-egy pásztortűz, egy-egy
6792 XXIII | a víz színe fölött, s a távolból a vízre kötött malmok szorgalmas
6793 XXIII | pláne irtózatos, rögtön távolítsa el, tegye ki a partra. E
6794 XIX | ősz apa, a síró árvák és a távollévő férj nevében az utolsó tiszteletadásra.
6795 XX | szárnyra kelt halászmadár, a távolság miatt alig észrevehető mozgással.~
6796 V | közelíteni. Amint a nagy távolságból ki lehete venni, valami
6797 XXIII | passageurrel, aki tojással issza a teát; míg az éltesebb dámák kegyes
6798 XVII | vagy tán inkább, mint ki a tébolyodáshoz közeleg.~Oly ébren álmodom:
6799 XXIII | elhervadt, a fiú – meg volt tébolyodva.~A török hatóság megtudva:
6800 V | esküdtek a visszajövők: hogy téged ott láttak halva.~– Igazok
6801 V | válaszolá. Joga volt bennünket tegezni, vénember volt, ősz bajuszát
6802 XX | és minden repedésből, a téglák közeiből apró kis zöld füvecskék,
6803 XXIII | azért nem könnyeztem, mikor tegnap búcsút vettél.~Az ifjú le
6804 V | csikós, – egy moccanást se tégy, – mindjárt megtudjuk: hogy
6805 XX | inte: hogy én is hasonlót tegyek.~Künn az ajtóban a szerecsen
6806 V | félig mosolyogva mondá:~– Tegyék az urak a lovaik fejét a
6807 XVII | s hogy még sikerültebbé tegyem közönyösségemet, nehány
6808 XIX | rá.~– Az az én titkom.~– Tegyük fel: hogy én kitaláltam
6809 II | vetsz, hajtod az ökröt, én a teheneket fejem…~Valamennyien nevettünk.~–
6810 Egy | jelent érző, jövőt látó, tehetetlen porszem.~Hajtott a vihar
6811 XII | kérdve kérdém: mi rossz fát tehetett a tűzre eme szerencsétlen
6812 XVIII | lekötelező modorral.~– Lehet is, teheti is, csak azt akartam kérni:
6813 XII | Szívesen láttuk; hogy is tehetne másképp keresztyén ember
6814 XVII | mindennap megosztja velem. Ha tehetné, reményeit is megosztaná.~
6815 XII | körtefa~D*n jártomban egy tehetős gazda házához betértem.
6816 XX | töltött paprika volt mézes téjben kifőzve; evés után a szerecsen
6817 XX | esthajnalcsillag; középett a ködfehér tejút – és szerte a szikrázó csillagok
6818 IV | segíthetett volna rajta, egy másik teke éppen odavágott s másik
6819 XVI | hosszú szőke haját két tömött tekercsben, szalag közé fonva viselte.
6820 V | rózsaszín virágú növények tekingettek elő, a magasra felnőtt nádi
6821 XVII | mindig bántó borzalommal tekinték a mély csendes völgybe s
6822 XX | birtokosa, mindenesetre imponáló tekintély leendett.~Mikor a magyar
6823 IX | nyugodtan, de fénytelenül tekintének a körülállókra, arca, mely
6824 XXIII | kinyitja ajkait, s rá fog tekinteni és szólani hozzá, s mire
6825 V | monda halkan.~Zavarodottan tekinténk körül, én éppen arról gondolkodám;
6826 XVII | lehet ilyen.~S én ez ádáz tekintetben, ez összerongyolt öltönyben
6827 XX | érzém magamon e bűbájos tekintetet, de nem bírtam azt kikerülni.~–
6828 XIX | abba téve. Kibontá. Az első tekintetnél, amit rávetett, feljajdult
6829 XIX | őrnagy, amint a borítékra tekintett… – Az ipam írása.~– Igen!
6830 XX | megvetőleg s oly büszke tekintettel, melynek párjára nem emlékezem,
6831 XIX | szorítá keblére a dicsőült tekintetű teremtést. Az ég kékebb
6832 XX | köveket kalandos utazók, teleírva ismeretlen szokatlan vonalokkal,
6833 XI | legfeketébb lélekölő marazmus telepedett le kedélyén.~Egy napon idegen
6834 XII | kert túlsó szélében, mely telerakva érett gyümölccsel egészen
6835 XXIII | szerbek ellen; ott a táborban teleszedte fejét nyugtalan eszmékkel,
6836 XII | tovább a kertemben. Csak a telet várom; – kivágatom, nem
6837 VII | tulipános szűknyakú egyest, teletöltötte jó törkölypálinkával, az
6838 XX | libegett bűvös-bájosan a telihold, a göncölcsillag egyet fordult
6839 X | pálinkaházra nézve, – most telik le neki vízkeresztkor. A
6840 XIX | leányt, s csak egészsége teljes helyreállását várta, hogy
6841 VII | kocsmáros” nevezetért pedig teljességgel megorrol.~Nem kellett zörgetnünk.
6842 I | munkába, otthagyta házát, telkét, s elment világgá, sohasem
6843 XX | éjei világlátó álmodozásban telnek; eledele kenyér és víz,
6844 XIX | gyászfűz, – aminő jelképeket temetésre hívogató lapokra szokás
6845 XX | majd alá, míg végre egy temetőhöz értünk.~Ott van az a város
6846 XXIII | Egy ideig Sztambul egyik temetőjében húzták meg magukat, nyomorban,
6847 XX | azalatt halt meg, és itt temetteték el az idegen földben.~Az
6848 VI | ütközetben.~Egy este megláttam a templomablakon át, hova be voltunk zárva:
6849 XX | hogy menjek közelebb.~A templomajtóban egy fehér alak állott; egy
6850 XX | varázslóhoz.~Belépnem a templomba nem volt szabad, keresztyénnek
6851 XIX | ujjai.~Láttam őt többször a templomban, amint buzgó, valódi áhítattal
6852 XX | próféta színe, mely csak a templomok boltozatait illeti. Az örmények
6853 XX | homályai közé, építének templomokat, bálványemlékeket; mik még
6854 XX | zöld színével ellepni a templomot, a tetőt bevonta mohával,
6855 XX | mik közül a legszélső a tengerbe nyúlik.~Mind a nyolc hegy
6856 XVII | fáradt el, megy, megy, míg a tengerhez ér, onnan felszáll a felhőbe,
6857 XX | hatalma kiterjedését, mint tengerjárást az elhagyott kagylók.~De
6858 XXIII | dombtetőről meglátszott a tengeröböl, a fehér vitorlák láttára
6859 V | délibáb csalóka vizében mint tengerre vetett árnyék, s körül egy-egy
6860 V | sziget, mely a körüle rengő tengerrel együtt libeg-lobog, majd
6861 XVII | égen, készülnek a hosszú tengerútra, soraikkal olyan különös
6862 XIX | zászlóaljának nem volt már tennivalója, a huszárok közé furakodott
6863 VII | onnan.~Sallai uram pedig tenyereit dörzsölve jött be hozzánk,
6864 III | fiatal felesége csaknem tenyerén hordá, nemrég kisfia született,
6865 XV | kérdé amaz, dörzsölve tenyeréről a szutykot.~– Viszem Bécsbe,
6866 XXIII | felgyűrkőzött és felnyakravalózott tenyeres-talpas legény, köteleket húztak
6867 XII | mi annak kedvét, mert ha tenyerünkön hordoztuk volna is, egész
6868 XX | természet legmélyebb titkaival: teozófiával, rhabdomantiával, alkímiával,
6869 XX | különös öröm derült fel a teozófista arcán.~– E városban lakik –
6870 XVII | félrehajtá, mintha véresen lelógó tépett füle húzná féloldalra.~A
6871 XVII | egy perc alatt darabokra tépte, s azután rohant föl a hegyoldalnak,
6872 XX | megmérhetetlenség, időben, térben és hatalomban.~E hét aeon
6873 V | is ül a lovon, csak két térde tartja rajta, a paripa minden
6874 IV | azt foldozás közben saját térdéhez hozzávarrta.~A hetman még
6875 V | csákányt lógatott, s lovát térdeivel, szavával és ütlegeivel
6876 VIII | egész nap emberek előtt térdelt, imádkozva, esedezve azért,
6877 XIV | Mindkettőnek lába volt ellőve, térden felül el kelle vágni.~Az
6878 V | lépésnyire ért hozzánk, térdének egy szorítására lova, mintha
6879 XXI | körülvevé.~– Csöndesen légy! térdepelj le! – szól hozzá a csapat
6880 VIII | börtöne ajtaján, egy nő térdepelt ott, fekete ruhában, leeresztett
6881 III | hajcsárok onnan ismét tovább terelni. Egy vagy kettő olykor kifutott,
6882 XVII | középre vannak egy csomóba terelve, fejeikkel összebúttak,
6883 XX | szobájába.~Egy nyolcszegletű teremben fogadott el Ismael Asmai,
6884 XX | ember után és az ember fölé teremteték, szolgái neki az indulatok,
6885 XIX | elhagyogatják zsenácskáikat: hogy terhükre ne legyenek egészen másnemű
6886 XX | mit az megértve, asztalt terített előnkbe, felrakott rá tyúkot,
6887 XII | hagyatva látszott, alja terítve volt túlérett s nagyobb
6888 VII | midőn egy többszáz holdra terjedő kukoricaföldet elhagyva,
6889 XV | helységeket, a leverő hírek között terjegetve azt a leglejjebb verőt:
6890 VIII | vendég jelen meg az orgiák termében. Egy tisztviselő. – A zaj
6891 XVIII | vadász soha.~– Vagy úgy?~– Természetesen. Ez a legfölségesebb idő
6892 XV | passzióból hazudott, második természetévé vált a fillentés.~– Vettem
6893 V | emberhangtalan méla nyüzsgése a természetnek, még magányosabb, még aggasztóbb
6894 XX | telt arcú leány volt, buja termetének minden hajlása kitűnt a
6895 XVII | szelíd szemeket, e daliás termetet talán csak az álom torz
6896 XX | bevégeztével vissza kelle térnem Magyarhonba. Búcsút vevék
6897 XX | keresztül nemsokára egy nyílt térre értünk.~Három hegy lába
6898 XX | fölértünk, a nyílt, világos térről szét lehetett látni a messze
6899 VI | közül egy kisded pázsitos térség bontakozott ki, melynek
6900 XXIII | A küldöttek kétségbeesve tértek vissza társaikhoz.~Minden
6901 II | falu végén, ahova mi nem tértünk be, ott egy oláh kalauzt
6902 XVII | hosszú planírozott síkság terül, valaha a zárda kertje.
6903 V | látott, egész le a láthatárig terült a végtelen nádberek ingó
6904 XVI | egy nagy fekete árnyék, terültek el előtte a házak, tornyok,
6905 II | jókedvűnek látszék.~Ezerféle tervet csinált: hogy férje gondjait
6906 XXII | lesz a semminél.~– De hova tesszük azt a tenger almát?~– Ne
6907 XI | oly szűk, hogy egy emberi test csak alig szorulhat át rajta,
6908 XX | végig: milyen koldussá lett testben és lélekben! Ősapja királynak
6909 XIX | hogy amint növekszik ismét teste életereje, akként tér vissza
6910 XX | avatag fehér szőrpalást, mely testét körülburkolja.~Ritkán jár
6911 XX | azután lettek gyermekei.~A testi és lelki mértékletesség
6912 XXIII | tett lélekkel, semmivé lett testtel, éhezve, kétségbeesve.~Egy
6913 XVI | én ezt magamnak – szólt testvéréhez a barna lány. Azt a vért
6914 XI | elszörnyedve kiálta föl: „Testvérem!”~– Én vagyok – hörgé az,
6915 XXIII | egy álmatlan hang beteg testvérének.~ ~
6916 XXIII | Sokat beszélt aztán erről testvérével, még többet kedvesével.
6917 IV | tőlem siránk hangon.~– Hát teszem föl majd Borsodba. (Jól
6918 XXIII | aki nekik a szépet nem teszi.~– Mi baja van önnek? –
6919 XVII | tövisbokrok járhatlanná teszik, a környékben nem akadtam
6920 XX | cédrust sarjazni a Sion tetején, mely most terebélyes fává
6921 XXIII | akkor ön kívánatára nem tétethetem ki őket a partra.”~– „A
6922 XVII | fészkelt, s közeledtemre a tető egy nyílásán kifutott, szemei
6923 XVI | Fekete falak, csonka tornyok, tetőtlen házak…~Egy megholt, elégett
6924 IX | akit olykor, ha leitattak, tetőtől talpig kisuviszkoltatott,
6925 XX | helyett egyszerű zsindelyes tetővel volt födve, s tornya nem
6926 XX | többi mind sötét, – falak, tetőzet, ablakok. A természet maga
6927 XIX | volna e titkot, és nekem nem tetszenék.~– Van okom rá talán: hogy
6928 XVII | különösnek kezdettek előttem tetszeni.~– Tán nőd könyörge érted?~–
6929 XI | császáriak mellett. E véres tettéből aztán dicsőséget csinált,
6930 XVI | világ elfelejtheti, amit tettél, de ha nem feledné is el,
6931 XVII | akarja, hogy ráismerjek? Tettetém, mintha nem ismertem volna
6932 V | léptetett hozzánk.~– Rossz fát tettünk a tűzre, bátya – felelék –,
6933 XX | körül arcát, még felötlőbbé tevé e sápadtságot, melyet semmi
6934 XX | megmenekülni, hogy tán ez az ember, tévedésből gazdája csizmái helyett
6935 XIX | melynek elefántcsontján tévelyegve futkostak ujjai.~Láttam
6936 XX | közöttük, valami Rauber von Thalberg nevű, kit röviden csak Raubergnek
6937 IV | kóborolt, tömegestül áttért Thália zászlója alól a honvédekhez.
6938 XVI | búsultok, lelkem gyöngyei, ti? – kiált melléjök pattanva
6939 I | neje, a rekkenő melegtől tikkadtan egy ital vizet kért egy
6940 III | apjának egészen hasonmása…~…A tikkasztó nyári hőség alatt, porfelleg
6941 V | elszaladt a ménes”. – Nincs az a tilinkó, amely jobban meg tudta
6942 XX | volt szabad, keresztyénnek tiltva van török templom küszöbét
6943 V | kiálték rá.~– Fogadj Isten, tinektek is – válaszolá. Joga volt
6944 VII | az országúttól. Csaknem a Tisza partja alatt, az itt legmagasabb
6945 VII | abbeli szándékunkat, hogy a Tiszán ismét körösztülmenjünk.~–
6946 XVII | jutott eszembe, s nem tudtam tisztába jönni véle, vajon mindaz,
6947 XVII | mélyére jutva, amint egy tisztásra kiértem, megdöbbenve léptem
6948 XVI | tisztelegtek előttük. Az igazi tisztek pedig zúgolódtak a szoknyára
6949 XVI | vártán az őrök furcsa módon tisztelegtek előttük. Az igazi tisztek
6950 XXIII | hogy egy alárendelt személy tisztelet nélküli szavakat váltson
6951 XIX | távollévő férj nevében az utolsó tiszteletadásra. Meghalt a hű nő, a szerető
6952 XX | népnek pedig kötelessége őket tiszteletben és jóhúsban tartani.~Szerencsémre
6953 XX | homlokához érteté a küldeményt, tisztelete jeléül, azután az átlátszó
6954 V | tartva, mire a vő, nemével a tiszteletnek, kalapjához emelte bepólált
6955 XX | pillanték meg, kiknek isteni tiszteletök vagy tán alamizsnakérésök
6956 XX | csak azokat keresné, akik tisztelettel viseltetnek iránta.~Még
6957 XIV | könyörgő asszony s aranyruhás tisztelgő férfi között egyszer-másszor
6958 XVI | magasra fölemelkedve.~– Tisztelje ön ez egyenruhát!~S azzal
6959 VII | Sallai uram”-nak szokták tisztelni – instruált bennünket vezetőnk.
6960 XXIII | sem látta őket futni soha.~Tisztjeik, kiknek nagy része tíz mérföldre
6961 XVII | elhagyni, és mégsem érni el titeket soha, én lelkemnek messzetűnt
6962 XX | megholt nemzedékek legféltőbb titkai, a tudósok ezeket „rúnáknak” (
6963 XX | rejtelmeibe, – csak az ő titkaikat nem fedezte föl senki. Még
6964 XX | azonban a természet legmélyebb titkaival: teozófiával, rhabdomantiával,
6965 XX | iránt viseltetém, több apró titkokkal ismertetett meg, megajándékozott
6966 XIX | nyugalmával tekinte rá.~– Az az én titkom.~– Tegyük fel: hogy én kitaláltam
6967 VIII | halmozá el. A férfi pedig titkon esküt mondott magában: hogy
6968 XV | összejött, kávéházak s más titkosabb intézetek növendéke, később,
6969 XV | olykor el-elnevette magát titkosan. (Soha sem szerettem az
6970 XX | változott.~Megmagyarázta a titkosírás betűit, azokat a rejtelmes
6971 XX | szabadkőműveseknek” vallották magukat, titokban azonban a természet legmélyebb
6972 XVI | akasztott kardbojt miatt.~…~Egy tivornya alkalmával több fiatal honvédtisztek
6973 XIII | pincében rejtőzködött egy tízakós hordóba befenekelve, és
6974 XV | ijedve: hogy most, ha kérném, tizenöt pcentóért minden pénzét
6975 XV | szedte az úr maga százát?~– Tizenötöt adtam érte.~A kupec elszörnyűködött.
6976 XVII | kisfiúkat elragadozzák.~Tízével, húszával járnak, s némely
6977 VI | másik meg nem ígért többet tíznél, pedig az egyik mindenesetre
6978 I | Körös-körül kiszáradt minden tó, egy ital víz, egy árnyékos
6979 XX | kormány hadseregeket kezde toborozni, én is honvédnak állottam,
6980 III | a figyelmet. Ahol valami tócsára akadtak az útban, annak
6981 V | legyünk.~Eközben a csörtető tocsogás mindig közelebb hallatszék
6982 XX | vevék berlini ismerőseimtől, többek közt Raubergtől is. Kérdé
6983 XXIII | halkan beszélgetett velük.~Többen odagyűltek mellé, részvéttel
6984 XVII | tölgyfa alatt, különválva a többitől, egy nagy ordas farkas küzd
6985 XX | látszik, csupán hozzávetőleg többnek kell lennie százötven évesnél.~
6986 VII | Éjfél lehetett, midőn egy többszáz holdra terjedő kukoricaföldet
6987 XX | feketébbé tevék az éjt, végre tökéletes vaksötétségbe jutottunk,
6988 XVII | lombjaikkal a kis gunyhó felett (a tölgy levele csak tavasszal esik
6989 XVII | idáig lejutni. A megaggott tölgyek összeborulnak megfakult
6990 XVII | újra.~Egy nagy terebélyes tölgyfa alatt, különválva a többitől,
6991 XXI | megcsörrent az arannyal tölt erszény. Kitölté markába,
6992 XI | rajta, hogy az éjet nem tölté fedél alatt, facsaróvá volt
6993 XX | híva, s éjeket, napokat tölték a mysteriosus lény közelében,
6994 XVII | nyarat az Alföld sík pusztáin töltém, őszre idevetődtem Felső-Magyarország
6995 XVII | felmászni, az éjszakát ott töltendő, midőn a völgy legmélyében,
6996 XVII | hallottam. Az egész éjet együtt tölténk. Hajnalban útba igazított,
6997 XX | látogatják őtet.~Három napot nála töltesz, három napig kérdezni sem
6998 XVII | hogy a nap másik felét itt tölthessem. Alig Iátok itten embert,
6999 V | a gyászesztendőt ki nem tölti, pedig ugyan esküdtek a
7000 XX | legutolsó eledelünk dióval töltött paprika volt mézes téjben
7001 IV | szomorúan. Amint az ágyút töltötte, mintkét kezét egyszerre
7002 IV | másodorvosi állomást ővele töltötték be.~– De hiszen nem értett
7003 IV | mellyel együtt kóborolt, tömegestül áttért Thália zászlója alól
7004 XXIII | vászonnal letakart alaktalan tömegre mutatott, s két lépést tett
7005 VII | tornyos nyoszolyákba, a töméntelen tollas párna és dunna, mikbe
7006 XVII | kijuthatni a nem ismert tömkelegből, midőn egy mély völgyben
7007 XX | húzta maga után: hogy József tömlöcbe záratott, de ahonnan ismét
7008 XVI | szép hosszú szőke haját két tömött tekercsben, szalag közé
7009 XIV | néptömeg közül ujjongatva tör elő valaki, egy csonka osztrák
7010 XIII | keresztbe téve, ezt vallá, töredelmes szívvel:~– Én vagyok azon
7011 XVII | keresztülássa, – folytatá ő töredezett, álmodozó hangon –, kell
7012 IV | szentenciát összekeresgettem, töredezetten, de elég érthetően megszólít –
7013 XX | márványdarabok, összevissza töredezve s benőve sárga és zöld kőmohoktól: