bold = Main text
     Part                                              grey = Comment text

7514 XVII  |                     kérdém keserűen. – Ki véremen is megváltanálak, ha lehetne.~–
7515 XVII  |                  a tűz arcába világított.~Véremet érzem fagyni.~Ugyanaz arc,
7516  I    |              borzadva önténk ki a földre. Veres volt, mint a vér!~Körös-körül
7517 XI    |            bozóttá nőve a szakáll, szemei véresek, ajkai fehérek, ruházata
7518 XX    |              szemei ragyogtak elő zölden, veresen, mint páros foszforcsillagok.
7519 XIII  |                volna meg, ha rögtön vasra vereti, arra el volt készülve.~
7520 XVII  |                előtte, végigfestve kiomló vérével a feltúrt hantokat. Itt
7521 XX    |                 rám: „Allah szenim gyaur! verjen meg Allah! te hitetlen!”
7522 XX    |                paripával, szép fehér arab vérló volt mind a kettő. Perc
7523 XVII  |                  megtelnek újra a pincék, vermek, a család újra megnépesül,
7524 VII   |               elszalad, mintha a nyavalya verné, s aznap elő nem bújik.~
7525 XX    |                  nagy fehér éji pillangók verődtek elvakultan, a hold itt-ott
7526 XIV   |            nincsen magyar!”~Odakünn ült a verőfényen a két halavány csonka hős,
7527 XV    |               terjegetve azt a leglejjebb verőt: hogy most már a magyar
7528 XX    |                    a szőlőlevelek itt-ott vérpirosra voltak festve a késő őszi
7529 XX    |           shiraszi költőnek örök édességű versei azok, miket kelet költői
7530 XX    |                este elmennek a költőhöz a verseiért kapott díjat vele megosztani,
7531 XX    |                   újságokat árulja. Asmai verseket készít, de azokat nem adja
7532 XIII  |                 egy hiábavaló ringy-rongy versért becsukatni?~– Uram. Ön kegyetlenebb,
7533 XVII  |                   a berekbe, a sertésnyáj vérszomjú dühvel rohant az elesett
7534 XVI   |           testvéréhez a barna lány. Azt a vért szántam én az áldozatra,
7535  V    |        kánikulában.~Néhol éktelen tövisek vertek megátalkodott gyökereket
7536 XXIII |                   bámulók tyúkszemeire, s verték le a kalapokat, aki nem
7537 XI    |         zavarodott arc. A véres szemek, a vértelen ajkak. A senkit nem ismerő
7538 XXII  |                   zsidót, tetejébe meg is vertem, mert nem akarta elvenni.~–
7539  V    |              feszül, s amint rohan szelet verve az álló levegőben, széttekint
7540 XIX   |                 gyógyult a seb, elkezdett vérzeni a másik, – ott a szívben,
7541 XX    |                   maradjak itt?~– Szánts, vess, végy nőt, szerezz pénzt,
7542 XX    |           meglehetős sikerrel űzte, bűvös vesszejével rejtett ércbányákat s ásványforrásokat
7543 XX    |              bányaérre találtak. Később a vessző helyett fonálra akasztott
7544 XX    |                   mágus ajándékát, jártam vészek, viharok között, sohasem
7545 XV    |               hova útközben betértem. Ott veszekedett a fuvarosával a fizetés
7546 VII   |               hangosabban.~– De velem nem veszekedik kend, azt megmutatom.~–
7547 VII   |            zavarba jött. Dühös lett.~– Ne veszekedjék kend! – ordíta a csaplárra
7548 VII   |               félig engesztelve.~– Hogyne veszekedném! – ordíta az még hangosabban.~–
7549 XXIII |                 hölgyek sírtak, a férfiak veszekedtek, jobbra-balra lökdösték
7550  V    |                 mellyel azokat a kiállott veszélyek s férfias lélekkel eltűrt
7551 XXIII |               nemcsak kellemetlen, de sőt veszélyes, pláne irtózatos, rögtön
7552 XXII  |                  levén, minden ember, aki veszélyeztetett bankjegyein túl akart adni,
7553 XX    |                 győzelmesen, a legnagyobb veszélynek homlokegyenest nekimegy,
7554 XIX   |                  múlt dicsőségről és jövő veszélyről, nagy, világemelő eszmékről,
7555 XXI   |                  nem hallja, csak sejti a veszélyt, szorosabban markolja meg
7556  X    |           vízkeresztkor. A mi dolgunk itt veszettül bajos. Asszonnyal beszélni
7557 XV    |                  miatt pedig, hogy el nem veszik.~Jött azonban egy másik
7558  V    |                 találnak ki belőle, ottan vesznek. Éjjelenként sokszor hallani
7559 XV    |                   őrült, aki a pénzét így vesztegeti.~– Nem lehetetlen az. Meg
7560 XX    |                  koronák hullottak, népek vesztek el, csak az ő bűbájos lételök
7561 XIX   |                  kettőt. Enélkül a kettős veszteség éltét vagy eszét vette volna
7562 III   |               férje után, bánatában eszét vesztette miatta, elvitték az őrültek
7563 XV    |               magyar bankjegyek értéküket vesztették.~A ci-devant élelmezési
7564 XXIII |                   ragadós. Ez a másik sem vét senkinek, még azért: hogy
7565 VIII  |                szemei kihívó pillanatokat vetének egyikre is, másikra is.~–
7566 XXIII |             mellettem, hogy a légynek sem vétenek.~A közönség a pártfogolás
7567 XIX   |                lesz egyéb őszi és tavaszi vetésnél.~A leány átadta a levelet.~–
7568  V    |             csalóka vizében mint tengerre vetett árnyék, s körül egy-egy
7569 XX    |               egy-egy aspert vagy pahrast vetettek oda nekik, ha menekülni
7570 XXIII |                  eledel, szégyen és bánat vetették meg sírját.~Az ifjú látta,
7571 XXI   |                    Nesztelenül, észre nem vétetve.~Még egyszer végigfutnak
7572 XIX   |                  sem volt oka annak: hogy vétkezett, hogy szenvedett.~Az eset
7573 XXIII |           mehetett tovább. Horgonyt kelle vetni.~Az éj rendkívül szép volt,
7574 IV    |                   két hét múlva Zemplénbe vetődtem, már akkor ő régen iskolamester
7575 II    |                parasztember, te szántasz, vetsz, hajtod az ökröt, én a teheneket
7576 XXIII |           könnyeztem, mikor tegnap búcsút vettél.~Az ifjú le akarta őt beszélni.~–
7577 XII   |                ekképp kivágassék és tűzre vettessék?~– Hagyja az úr, pogány
7578 XI    |                vitt keresztül, csak akkor vettük észre egymást, mikor tíz
7579 XV    |             újságból volt kivágva, valami vezércikk, melynek folytán az jön
7580 XXI   |                erszényt. Vezess bennünket vezéred sátoráig. Számláld meg,
7581 XX    |                 miatt idejött a király és vezérei, de hogy honnan és miért,
7582 XVII  |               ölnyi távolban előtte áll a vezérfarkas, kopott ordasszőrű állat,
7583 XVII  |                  dühvel rohant az elesett vezérfarkasra, s azt egy perc alatt darabokra
7584 XVII  |                föl a hegyoldalnak, elöl a vezérkan, vérben gázolt agyarát csattogtatva
7585 XVII  |             meg-megrázza a nyakára kötött vezérkolompot.~Egy ölnyi távolban előtte
7586 XX    |        kiváncsiság vagy tanácskérés hozzá vezet, ajtaját mindég nyitva találja.
7587 XXIII |           meghalnia, míg őt szüleihez nem vezeté.~Én itt rájok akadtam. Ha
7588 IV    |               tüzért két másik karonfogva vezetget felém, az ifjú megáll előttem,
7589  V    |                 elöli a víz, út, nyom nem vezeti sem itt, sem amott.~Vezetőnk
7590  V    |                 szekérkerék nyomai voltak vezetőink a pusztán keresztül, mely
7591 XXIII |                pompás városokat s biztatá vezetőjét: hogy nemsokára ott fognak
7592 XIX   |                  Gyászba öltözött rokonok vezették őket kézen fogva.~Mind a
7593 XIX   |            kardcsapások közé, ott a heves viadalban, egy nagy sebet kapott fejére,
7594 XX    |                lábaihoz, megragadta annak viaszfehér kezét, s ajkaihoz szorítva
7595 VI    |              miszerint ki ne vallja: hogy vicispán korában sem evett jobbat.
7596 VII   |                   hagyom abba! elmegyek a vicispánhoz; föladom kenteket a vármegyére.
7597 XVI   |                  másik balról, szökellve, vidáman körülenyelegték a jámbor
7598 VI    |                   társaságban, vidám tűz, vidámító bor tüze mellett, s gyönyörködik
7599 XXIII |               gyermek, sokszor láttam, ha Viddinbe török dohányt venni betértem
7600 XXIII |                  reggel előestéjén, midőn Viddinből el kelle indulniok, búcsút
7601 XXIII |                   ég csillagai; itt-ott a vidék távolában egy-egy pásztortűz,
7602 XVII  |                 Felső-Magyarország hegyes vidékére, a tél hol fog találni,
7603 XXIII |                  s nemsokára visszajött a vidrabekecses férfiúval, ki is a helyszínre
7604 XIX   |               ifjú nejével, őt lakhelyére viendő.~Az egész úton egyik érzés,
7605 IX    |                véltem feltalálhatni.~Soha vígabb embert nem ismertem, mint
7606 VIII  |                   bolondok ünnepe, mulat, vigad minden ember, a jókedvnek
7607 XI    |               senki sem itt, sem amott; a vigalom és a bátorság örökre kihalt
7608 XVI   |              hölgytisztjeik voltak, kik a viganó tetejébe kötött karddal,
7609 VIII  |                   sírtak vele, sajnálták, vigasztalák, de az ítéletet kimondták.~
7610 XXIII |                senki, semmi remény, semmi vigasztalás. Magukra voltak hagyatva.~
7611 XV    |                ember és másikat segíteni, vigasztalni, fölemelni, de annak láthatása,
7612 II    |               fenyéren. Még ő bátorított, vigasztalt, felderített minket is,
7613 XIX   |              fekete szegélyzetű lapon egy vignett volt felül; ravatal mellett
7614 XVII  |                   A régi öröm, jóbarátok, vígságos téli esték, megtelnek újra
7615 XXIII |                   le a kalapokat, aki nem vigyázott rájok.~– Nem adnám egy forintért –
7616 XXIII |                  oldani valami kötelet.~– Vigyázz! – kiálta hirtelen lehajtva
7617 XXIII |                 azután kiáltott rá: hogy „vigyázzon”, mikor már bekalamázolta.~
7618 XXIII |                piroscsíkos ingben, gonosz vigyorgással nyújtá tenyerét a kormányos
7619 XI    |             éjjelenként hallják ordítni a vihart, játszani a nyikorgó kútostorral,
7620 VIII  |                láncos örvös ebet.~A kutya vihogva, ugrálva futott a koldusig,
7621 VII   |                                           VII. A csárdai csaplár~Éjfél
7622 VIII  |                                           VIII. Nő és szerető~Vészben,
7623 XVI   |                 keresztül sütött rémséges világa, az elhagyott falak közül
7624 XVI   |                 ment, beletévedt a széles világba, sohasem hallottak róla
7625  V    |                  Itt az egészen új idegen világban, melyben földje, vize, növényzete
7626 XIX   |                 és jövő veszélyről, nagy, világemelő eszmékről, nemes, áldozatra
7627  I    |                   házát, telkét, s elment világgá, sohasem tért vissza többet.~
7628 XVII  |             fölállt előttem, a tűz arcába világított.~Véremet érzem fagyni.~Ugyanaz
7629 XX    |             helyett újra a sakálok szemei világítottak körülöttünk. A fenyőfák
7630 IX    |         közelgeténk, az ablakok ki voltak világítva mind. Saját cigánybandája
7631 XX    |        hagyományainak vizsgálatában, éjei világlátó álmodozásban telnek; eledele
7632 XVII  |          megőszült? és megőrült?~Most már világosan láttam, hogy mindazon borzalom,
7633 XVII  |       fölülemelkednek rajta.~Innen rajtok világoskék halmok, a felföld fenyvesei
7634 XVII  |                  fordult hegyoldalakban a világoszöld szőlők.~S mindez, átlátszó
7635 XX    |             egyhangú napjait, elfeledve a világtól, s tán éppen azért boldogan; –
7636 XVI   |              fürtökben viselte, szemeinek villanása, mint a futócsillag.~Másik
7637 XX    |                 égő vasdarabok, mik a lég villanyától meggyulladva a föld vonzerejétől
7638 XXI   |              csörrenő aranypénz, mellén a villogó kardhegyek; s túl a síron
7639 XIX   |                ismét együtt jártak a kert virágai között. Az ifjúnak úgy tetszett,
7640 XVII  |                   falakon, mint nagyszerű virágcserépbe ültetett óriás növények.~
7641 VIII  |               belepte a hó, néhány puszta virágkóró állt ki szárazon belőle.
7642 XIX   |              hozzá. …Ah, azok az enyimek! Virágkoszorút hoztak kedvencüket felékesíteni.
7643 XX    |             megnézegeté sorba a halmozott virágleveleket, bogárszárnyakat, csigákat
7644 XX    |             maaneet (egy átlátszó hólyag, virágmagvakkal, színes kövekkel és bogarakkal
7645 VIII  |            derekán zöldülni kell fűnek és virágnak. „Egy virágot az ő sírjáról” –
7646 XIX   |             szavakat susognának hozzá s a virágok egyetértőleg integetnének
7647  V    |                 valami ezüsthátú fű sárga virágokkal, a vízmosási árokból magas
7648 XVII  |            vadmadarak füttye s a virágról virágra szálló darázs dongása szól
7649 XVII  |                   a vadmadarak füttye s a virágról virágra szálló darázs dongása
7650  V    |               füzéres fűzlevelű rózsaszín virágú növények tekingettek elő,
7651 XIX   |           szoktunk, az oleanderek most is virítnak az ablak előtt. Az udvaron
7652 XIV   |               fölgyógyult, s aztán éjeket virrasztott át sebesült ellene ágyánál.~„
7653 XIX   |                   szavak voltak jegyezve: VIRTUTE PECCANTES.~A behantolt sír
7654 XX    |                  Eleinte a hegyek tövében viruló pálmaligetek közt vezetett
7655 XX    |                folytán szüntelen magammal viselém a mágus ajándékát, jártam
7656 IV    |               dohányzacskó s kohával volt viseletünk.~Porlepte, napégette arcainkkal,
7657 XVI   |                      kérdé. – Hónapok óta viseljük már a kardot, s dörgésit
7658 VIII  |                   elég átkozott oly arcot viselni, mely az én bálványképemhez
7659 XX    |            transzcendentális tanaik iránt viseltetém, több apró titkokkal ismertetett
7660 XX    |                keresné, akik tisztelettel viseltetnek iránta.~Még egy holdforgás,
7661 XI    |                    letért az országútról, vissza-visszanézve reám. Én ott álltam, mint
7662 VIII  |           nyargaltában kapta föl, s amint visszaadta neki, oly közel hajlott
7663 IV    |                 húzott kulacsomból, s azt visszaadva, levetette flegmatice felső
7664  I    |            röpttel, amint tovament, ismét visszacsapva, ahonnan fölverettek. Az
7665 XX    |                   utoljára láttam, Budára visszaérkezve első gondom volt őt újra
7666 XV    |                  nehogy visszahíják. Mire visszaért a falujába, már ott várta
7667 XVI   |                 úgy szorult, úgy sajgott. Visszafogadja-e az elhagyott apa elbujdosott
7668 XVII  |                  farkas, s fejét ravaszul visszafordítva, hátulsó lábaival felhányja
7669 XI    |              emelte feje fölé, s hirtelen visszafordulva, letért az országútról,
7670 XVII  |             nyájat védetlenül találják, s visszafutnak az erdőbe, ha az ártány
7671 Egy   |                 valami holdkóros szédülés visszahajtott felkeresni a délibábos rónát
7672 XV    |                  s vágtatott tova, nehogy visszahíják. Mire visszaért a falujába,
7673 XVII  |           felszáll a felhőbe, a déli szél visszahozza, s azután megint újrakezdi
7674 XVII  |       oszlopzatokra faragott angyalfőktől visszaijed a repkedő denevér, a gót
7675 XX    |                  közé nevet a halálnak, s visszajő baj nélkül, a másik remegve
7676 XV    |                   menni. Míg odamegy, meg visszajön, tenger pénzt elkölt az
7677  V    |                    pedig ugyan esküdtek a visszajövők: hogy téged ott láttak halva.~–
7678 XIX   |             tüneményt, s midőn eszméletét visszanyeré, akkor látta: hogy az –
7679 VI    |              adandó. A csikós észrevette, visszanyomta kezemet, s fülembe dörmögé: „
7680 XI    |                   tíz lépésnyire voltunk. Visszarettenénk egymástól. Kurta, zöld szűr
7681 XI    |              útkanyarulatnál; megdöbbenve visszarettent, botját védőleg emelte feje
7682 XIX   |               szemeiben meggyűlt a könny, visszaszorítá az ifjú kezét, s alig hallhatóan
7683  I    |             Senkinek sem jut eszébe azóta visszatelepülni.~A házfalakon mindenféle
7684 XXIII |            megengedtetett: hogy hazájukba visszatérjenek. Azt kérdem már most, hogyha
7685 Egy   |                kimehettem volna, – mindég visszatértem a határról, nem bírtam elhagyni
7686 IV    |                 esett ki szeméből… azután visszatette megint a borotvát: „mégis
7687 VII   |             csaplár, s amint a perzekutor visszautasítá, a legényekhez fordult,
7688 XV    |                   lehet rászedni” s azzal visszavette a bankjegyeket s adott helyette
7689 XV    |               kettőért egyet.~Ahogy Budát visszavették, valami isten nélkül való
7690 XVI   |                fegyverre szólítá, itt-ott visszhangra is talált. Sértett családi
7691 XV    |                  tenyeréről a szutykot.~– Viszem Bécsbe, beváltom – viszonzá
7692 IV    |                Ladányról – felelém.~– Mit visznek?~– Fuvarba megyünk ennek
7693  X    |           megtudandók a kimenekült ottani viszonyait. A testvér ihletett pietással
7694 XIX   |             iránta, elő sem hozta egykori viszonyát, hanem annál nagyobb udvariasságot
7695 XVI   |                   talált. Sértett családi viszonyok, féket vesztett szenvedélyek,
7696 XX    |           látogatni, akkor megtudtam azon viszonyt, mely a költőt e különös
7697 XX    |                 De nem ugyanazon földre – viszonzám.~– A föld jó mindenütt,
7698 XVI   |                   az egyik leány.~– Mikor visztek bennünket már a csatába? –
7699 IV    |            garasnál többet nem fizethet a vitelért, mert az úton kirabolták,
7700 XIV   |                 látni együtt a két csonka vitézt, sétálgatnak a Duna-parton,
7701 XX    |          láthatárt, itt-ott egy-egy fehér vitorla tűnt fel rajta, mint szárnyra
7702 XXIII |         meglátszott a tengeröböl, a fehér vitorlák láttára örömujjongásra fakadt
7703 XXIII |                   parancsot adott: hogy a vitorlát fel kell kötözni, a jellámpákat
7704 XXIII |                   menekültekkel Amerikába vitorlázzon.~Az egész egy kis félreértés
7705 IV    |                   mintkét kezét egyszerre vitte el a golyó. Velem elfordult
7706 XVII  |                fájdalmas tárgyakról másra vittem át a beszédet. Beszéltünk
7707 VI    |                 kert végében állt egy kis vityilló, nádból építve egészen,
7708  V    |                 világban, melyben földje, vize, növényzete és lakói nincsenek
7709  V    |                  hullámzó délibáb csalóka vizében mint tengerre vetett árnyék,
7710  V    |                   asztalták a földet, – a vizenyősebb helyeken, csonttá száradva
7711 VI    |              csónak után kötve, s mi azon vizesen felülve rájok, csöndesen
7712 XX    |            málhákkal, öszvérek, szamarak, vízhordók, olajárusok, szemökig beburkolt
7713  V    |           zajongva röppentek fel előttünk vízi fészkeikről, a nád között
7714  V    |          segélyére menni oda? a nadályok, vízikígyók, végre lassan elpusztítják.
7715 VI    |                   közti folyamon egy fakó vízimalmot, mely ott őrölt tombászaira
7716 XIII  |                ismét háromig szolgált egy vízimalomban mint molnárlegény, végre
7717 XX    |                  is tanúja valék, midőn a vízirányosan fektetett mogyoróvessző
7718 VII   |                  üveg nincs itt.~– No hát vizitálja kend meg a legényeket, míg
7719  X    |               nézve, – most telik le neki vízkeresztkor. A mi dolgunk itt veszettül
7720  V    |          ezüsthátú fű sárga virágokkal, a vízmosási árokból magas füzéres fűzlevelű
7721 XXIII |              színe fölött, s a távolból a vízre kötött malmok szorgalmas
7722 XX    |                 és az apák hagyományainak vizsgálatában, éjei világlátó álmodozásban
7723 XX    |               annak tartalmát figyelmesen vizsgálni, megnézegeté sorba a halmozott
7724 XX    |                   szerint – monda hosszú, vizsgáló mágneses iszonyattal eltöltő
7725 XXIII |                  úgy csúszik végig a sima víztükrön, mint valami hattyú?…”~Szegény
7726 IV    |                   Úgy locsoltak fel hideg vízzel. Akkorra egy másik sebesültet
7727 XVII  |                  lekúszni hallgatag sötét völgyek sűrűjébe, s ismét tovamenni
7728 XVII  |              színszalagjával.~És szerte a völgyekben az elszórt falvak, fehér
7729 Egy   |            sírdombokat, bejárni hegyet és völgyet, a futó folyamok partját,
7730 XXIII |                  kis kalyiba gyertyafénye vöröslött, a szalonkák sírva-ríva
7731 XVII  |                idább a Bükk rengetegsége, vörösre festve már az őszi deres
7732 XIX   |                   gyönyörrel.~A lemondott vőlegény ekkor odafordult az ifjú
7733 XIX   |                   A leány hátat fordított vőlegényének, s könnyes szemmel távozott
7734 XIX   |                nem látta Emmi elutasított vőlegényét. Mondták: hogy elhagyta
7735 XIX   |                 még nagyon fiatal volt, a vőlegénynek várnia kellett.~E várakozás
7736 XXIII |             akármely oldalról következett volná rá a tál, kiszedtek előle
7737 VI    |                zúgott, mintha a víz alatt volnék. A csata még folyvást tartott.
7738 XVI   |             zászlóaljat csupa nőkből.~Nem volt-e elég férfi az országban?
7739 XXIII |                 vegzáltatva, aki tudatlan voltában azt kérdezte tőle: hogy „
7740 XII   |                  embert?~Nem lehetett azt voltaképpen megtudni. Háromféle paszusa
7741 XVII  |                   a börtöntől.~– Te fogva voltál?~– Fekete, földalatti börtönben…
7742  V    |                   Ez Dúzs Gergő nótája, a vőmé, akit harminchárman láttak
7743 XX    |               melegítő csillag!”~Reszkető vonaglással húzám ki kezemet a bajadéréi
7744 XVII  |                    melyet kétfelé vág egy vonagló hegyipatak medre.~Ki lakhatik
7745 IX    |              belső kín miatt, minden izma vonaglott, s oly fájdalmasan, oly
7746 XX    |             mereven ki vannak nyitva, míg vonalmai a legédesebb kéj alatt látszanak
7747 XX    |              öltönyén semmi kabalisztikus vonalok, semmi szemfényvesztés, –
7748 XX    |                betűit, azokat a rejtelmes vonalokat, mik Finn-, Lapphonban négyszögű
7749 XX    |             teleírva ismeretlen szokatlan vonalokkal, a világ minden tudósai
7750 VIII  |                  bálványképemhez vonásról vonásra hasonlít.~Azonban a kapuhoz
7751 VIII  |                mely az én bálványképemhez vonásról vonásra hasonlít.~Azonban
7752 VIII  |                  valami hasonlót, egy-egy vonást az övéhez, s olyankor búsan
7753 XX    |                   mindegyiktől valami rám vonatkozót olvasna le, föl-föltekinte
7754 XVII  |                  s nem zavart meg az ádáz vonítás és dühös röfögés, mely közeledésem
7755 XVII  |                  különösen, oly szokatlan vonító hangon, sohasem hallottam
7756 XX    |             kinyújtanom, hogy őt keblemre vonjam, – és én meg sem csókoltam
7757 XXI   |                 nő, másikat kezénél fogva vonszolja. Senki sem ad nekik egy
7758 III   |          marakodni, neveletlen ordítással vonva magukra a figyelmet. Ahol
7759 XIX   |                 szelíd részvét, a gyöngéd vonzalom felejteté a szívvel is a
7760 XX    |           villanyától meggyulladva a föld vonzerejétől aláragadtatnak.~– Tudod-e,
7761 XX    |                  olvasható rajta:~HELE…~…~VTROVE. DIGNA. CONJVGE.~…~FORTEM.
7762  X    |                                           X. Egy emigráns levele~Egy
7763 XXIII |                   apja boltjába. A leányt Xeniának hítták.~Látom önök szemeiből,
7764 XI    |                                           XI. A gyilkos~Háromszor találkoztam
7765 XII   |                                           XII. A körtefa~D*n jártomban
7766 XIII  |                                           XIII. A megvetett nagyság~Minekutána
7767 XIV   |                                           XIV. A két csonka vitéz~A kápolnai
7768 XIX   |                                           XIX. Találkozás ismerősökkel~…
7769 XV    |                                           XV. Egy pár derék ember~Egyiket
7770 XVI   |                                           XVI. Az eltűnt leányok~Mi sötétlik
7771 XVII  |                                           XVII. A bujdosó tanyája~
7772 XVIII |                                           XVIII. Útitársam~Az általános
7773 XX    |                                           XX. A nikomédiai kövek~
7774 XXI   |                                           XXI. Az előőrs~Csonka, béna
7775 XXII  |                                           XXII. A rimaszombati vásár~Minden
7776 XXIII |                                           XXIII. A két menekült~A gőzös
7777  V    |                  kapta még társam lovának zabláját.~– Menjetek be mélyen a
7778  V    |              sietve, a mocsári vadmadarak zajongva röppentek fel előttünk vízi
7779 XX    |                  hírét.~– Nem csinál nagy zajt maga körül, de annál ismeretesebb
7780 VIII  |               halni bele.~Mint vándorol a zarándok a szent sír felé messze-messze
7781 XX    |               évre megjelennek az ájtatos zarándokok távol napkeletről, eljönnek
7782 XVIII |              Azért kérem parancsnok urat: zárasson be engem.~– De hisz ön azt
7783 XX    |                után: hogy József tömlöcbe záratott, de ahonnan ismét kiszabadult,
7784 XVII  |        planírozott síkság terül, valaha a zárda kertje. Még most is állanak
7785 XX    |            találja. Abu-Shirzad-Eddin nem zárkózik el senki elől, nem fél senkitől,
7786 XIX   |                 mintha azt kereste volna, zászlóalja élén lovagolt, legelöl mindenütt,
7787 XIX   |                   szuronyok közé, s mikor zászlóaljának nem volt már tennivalója,
7788 XVI   |                   csapatot alakítson, egy zászlóaljat csupa nőkből.~Nem volt-e
7789 XVI   |            forradalom idejében egy fiatal zászlóaljparancsnok, aki igen mulatságos ember
7790 VI    |                   nagyrészint ottveszett, zászlóját négy huszár mentette meg,
7791 XXIII |                  jellámpákat felvonni s a zászlókat leereszteni. Rögtön mozgásba
7792 XVII  |                egész világ, emberhang nem zavarja meg a csendet soha, csak
7793 XI    |                Mindég ugyanazon elvadult, zavarodott arc. A véres szemek, a vértelen
7794  V    |                   utánunk – monda halkan.~Zavarodottan tekinténk körül, én éppen
7795 XX    |                  mik alatt Jehova, Adonai Zebaoth, a kimondhatatlan nevű Isten
7796 IV    |                levetette flegmatice felső zekéjét, s egy nagy szakadást mutatva
7797 IV    |                  szúrt-szabott a kérdéses zekére, hogy elhordozhatja maga
7798 IV    |           megpattogtatá, megviaszkolta, a zekét térdére fekteté, s addig
7799 IV    |               vész el. Mire két hét múlva Zemplénbe vetődtem, már akkor ő régen
7800 XX    |                  hetediken megnyugovék. A zend mitológia hozzáteszi: a
7801 IX    |             óranegyed előtt beleénekelt a zenébe s még megmondta hogy melyik
7802 IX    |                messziről lehete hallani a zeneszót, amint kastélyához közelgeténk,
7803 XX    |          aranyfarkas szemei ragyogtak elő zölden, veresen, mint páros foszforcsillagok.
7804 XVII  |               alakjába, tarka kavicsokon, zöldes tenger felé, fáradatlanul,
7805 XX    |                   bennünket, tett elébünk zöldre főtt kávét cukor nélkül,
7806 VIII  |                  és hó, a virág mindegyre zöldül, a fű megcsalatja magát
7807 VIII  |                van eltemetve, tél derekán zöldülni kell fűnek és virágnak. „
7808 XXI   |                   a vihar túlordít minden zörejt.~Lassú, bujkáló lépéssel
7809 VII   |        teljességgel megorrol.~Nem kellett zörgetnünk. A lódobogásra megnyílt
7810 XVII  |              gallyai közt cincogó evetkék zörögtek, a többi lakói az erdőnek
7811 VIII  |                arca fátyollal lefedve úgy zokog, úgy sír hangosan; – míg
7812 XVI   |                  jöttünk volna ide soha – zokogá a másik.~– Eredj vissza.
7813 Egy   |               őszült cigány szomorú nótát zokogó cimbalmán, az ott iddogáló
7814 IX    |             rekedt, tompa hangon.~Ismerői zokogtak ágya körül. Nem látott,
7815 XIX   |            könyvek olvasása mellett, vagy zongorájánál, melynek elefántcsontján
7816 XV    |            bevégzetével nyakán maradt két zsák ezüstpénz, meg egy rizma
7817 XV    |                viszonzá ez, belakatolva a zsákot, s maga alá téve és két
7818 VII   |                mutatni, midőn a tudvalévő zsebben meglelte tulipános egyesét.~–
7819 XV    |                   magyar pénze ismét az ő zsebében torlott meg. A kupec azt
7820 VII   |                    s elkezdett a legények zsebjeiben motozni, s mily meglepetést
7821 IV    |                 előkeresett tűt, cérnát a zsebjeiből, felhúzta a félgyűszűt ujjára,
7822 VIII  |                  kísérőjéhez, ki elejtett zsebkendőjét a földről nyargaltában kapta
7823 XIX   |                  vitéz urak elhagyogatják zsenácskáikat: hogy terhükre ne legyenek
7824 VIII  |                   merev, élettelen alakká zsibbadva, koldusmezben, sápadt arccal,
7825 XXII  |               vett?~– Kifizettem belőle a zsidót, tetejébe meg is vertem,
7826  X    |                  a lóherés körül. A Marci zsidóval újítsa meg az árendát a
7827 XX    |                kúpfödele helyett egyszerű zsindelyes tetővel volt födve, s tornya
7828 II    |                  bevérezve, meghasogatva, zsinóros egyenruhák, hímezett finom
7829 XXIII |                   másik.~A szánalom meleg zúgása kezde hallatszani körös-körül; „
7830 XX    |                csak a távol erdők bömbölő zúgását lehete hallanunk.~Mire a
7831 XI    |         embertelen éjben, kísérve a vihar zúgásától s az ebek üvöltéseitől.
7832 XI    |                   a nyikorgó kútostorral, zúgni a jegenyefák között, dúdolni
7833 XVII  |                   egy meredek szakadékban zuhogott a fehér hegyipatak, mely
7834 XX    |               szerelmesek, mindaddig, míg Zuleichát a szerelemféltés kínjai
7835 Egy   |             jövendő felé…~Hogy össze volt zúzva az egész világ!~Felbomolva