Part

 1 I   |        indok arra, hogy az ember mindent tudjon. ~Azután gróf volt; -
 2 I   |    megholt. - És már most igazán mindent tud. ~Csakhogy nem nyert
 3 I   |         megírjuk, mert ez tudott mindent, ami csak megtanulható,
 4 I   |          megtanulható, és tanult mindent élete utolsó órájáig: beszélt
 5 IV  |          Annak az embernek, aki "mindent tud", az a nagy veszedelme
 6 IV  |          jobban tudja, mint ő; ő mindent tud, de félig; ez pedig
 7 V   |        de egy hallásra megtanult mindent. Ütenyre nem szeretett ügyelni,
 8 VI  |        azoktul; megmondanak azok mindent. Azok tudnak mindent, s
 9 VI  |        azok mindent. Azok tudnak mindent, s kikopogtatják az asztallábbal. ~-
10 VI  |          s azt mondja neki, hogy mindent megtesz érte: - akkor azt
11 VI  |        között. Ottó gróf szerint mindent az anyag és a világerő alkot;
12 VI  |   Polyxena meggyőződésében pedig mindent a szellem és az akarat.
13 VII |         térre invitál bennünket; mindent elkezd, de semmit el nem
14 VII |   részesítse a haszonban. Tudjon mindent, ami történik; de ne parancsolgasson
15 VII |          a munkát; vegyen számba mindent, de ne vetesse észre, hogy
16 VII |      kiverik belőle. ~No, de aki mindent tud, ezen a bajon is tud
17 VII |          és négy tölgye van. Aki mindent tud, annak igazának kell
18 VIII|         hogy ez az az ember, aki mindent tud. ~Egyszer aztán beütött
19 VIII|       hal meg. ~Élve marad; csak mindent elfelejt, mindent, egész
20 VIII|           csak mindent elfelejt, mindent, egész odáig, ahol kétesztendős
21 VIII| mondanának, az övén ez állana: ~"Mindent tudott; de semmit se szeretett." ~ ~