Part

  1 2 |                                     Axamita leányasszony~– No uram,
  2 2 |        ajánlhatom.~– Hogy hívják?~– Axamita leányasszony.~– Leányasszony?~–
  3 2 |            lakik a vár felügyelője: Axamita leányasszony. Onnan közelebb
  4 2 |        magasabb fogalmakat táplálni Axamita leányasszony felől, akit
  5 2 |           majd ő az alatt előremegy Axamita leányasszonyt fölkeresni.~
  6 2 |        költötték Metell úrnál, hogy Axamita leányasszony nem lehet valami
  7 2 |             nevénél a keresettet.~– Axamita leányasszony!~Semmi nesz
  8 2 |          micsoda.~– Úgy van.~– Akit Axamita leányasszonynak hívnak.~–
  9 2 |         hívják.~– No, hát én azt az Axamita leányasszonyt keresem.~–
 10 2 |         úrnak a keresésben, mert az Axamita leányasszony itt van. Én
 11 2 |            az vagyok. Strázsamester Axamita leányasszony a Kronprinc
 12 2 |         Ellenkezőleg, strázsamester Axamita.~– Tegye hozzá „leányasszony”.
 13 2 |            maradok.~– Strázsamester Axamita leányasszony! Én nemcsak
 14 2 |             nem férfi, hanem leány.~Axamita a holcmüclijére ütött a
 15 2 |            Átkozott vár ez, uram! – Axamita a pipája csutoráját a zápfogára
 16 2 |            kezemet adom.~S e szónál Axamita őrmester leányasszony odanyújtó
 17 2 |      többinek aztán hagyjunk békét.~Axamita bement az őrházba, előhozta
 18 3 |           szárnyas torony (Zrínyi).~Axamita körülhordozta az új gazdát
 19 3 |        rögtön beköltözhetni – monda Axamita őrmester leányasszony.~–
 20 3 |            úrnak megmutatni – monda Axamita, kinek ez egész séta alatt
 21 3 |             Meghiszem azt – erősíté Axamita. – Az egész esztendőre való
 22 3 |      szóljon az úr-figyelmezteté őt Axamita –; mert ha megtudják azok
 23 3 |          bolonddá tartották – monda Axamita; az ideig bele nem ártva
 24 3 |      Fortepiano! – szólt megvetőleg Axamita. – Hát mikor Wagramnál egy
 25 3 |             már az ilyen cipeléshez Axamita őrmestert még leányasszony
 26 3 |          poggyászt is vállára vette Axamita, azt mondá neki Metell úr:~–
 27 3 |           bontsa fel kend őrmester, Axamita leányasszony, találni fog
 28 3 |         szobáját annak a toronynak.~Axamita a szemébe nézett élesen.~–
 29 3 |                No, hát jó éjszakát, Axamita őrmester leányasszony. Én
 30 3 |             fogja ezt a borravalót.~Axamita megnézte: arany volt. Ilyen
 31 3 |           Nem jön ide ember – monda Axamita, s nekiindult az utolsó
 32 5 |            benn a Frangipáni várban Axamita strázsamester leányasszony.
 33 5 |        kertész, hanem szakácsné is. Axamita vacsorát főzött az érkező
 34 5 |        tengeri tulipánok.~– Ejh ha! Axamita őrmester leányasszony, kend
 35 5 |            hogyan jutott kegyelmed, Axamita őrmester leányasszony, ennyi
 36 5 |             mindenféle drága jóhoz?~Axamita komoly arccal felelt:~–
 37 5 |          ötön” szerzi kend mindezt?~Axamita büszkén mutatott a mellén
 38 5 |         levő érdemrendekre.~– Uram! Axamita őrmester leányasszony nem
 39 5 |             mind?~– Ki, no? – szólt Axamita – hát… a Marguerita.~Milióra
 40 5 |           érintkezni?~– Én? – szólt Axamita, végighúzva a kezét az arcán. –
 41 5 |             Metell kiosont a kapun, Axamita felment a toronyszobába.
 42 5 |            Már eltávozott – dörmögé Axamita.~– Elment? Végképpen? –
 43 5 |            csókot egymásnak – szólt Axamita kemény, mogorva hangon.~–
 44 6 |         földre, s hevesen zokogott.~Axamita ott állt, s hagyta őt sírni,
 45 6 |   kisasszonyom! – szólalt meg ekkor Axamita. – Azért, hogy olyan elhagyott…
 46 6 |            sziklazugban! – folytatá Axamita. – Ide semmi rém se jöhet
 47 6 |            sohasem voltam kisleány…~Axamita őrmester leányasszony félrefordult,
 48 6 |           álmát.~– Nem tesz semmit.~Axamita egypárszor a fejéhez kapkodott,
 49 6 |     könnyebben hozzá tudna kezdeni, Axamita, ha pipára gyújtana.~– Megengedné
 50 6 |   közellétében van valami biztató.)~Axamita kivette a süvege felhajtója
 51 6 |             kisasszony – biztató őt Axamita. – Ha telides tele volna
 52 6 |             közelíteni se merjenek.~Axamita aztán tovább mesélt neki
 53 6 |     elszunnyadt.~      ~Adjuk hozza Axamita őrmester leányasszony mesemondásához
 54 7 |            nap besütött az ablakán. Axamita ott várt reá, hogy felöltöztesse.
 55 7 |            jó étvággyal elköltötte; Axamita megfésülte és befonta a
 56 7 |          olvasom, te meg hallgatod, Axamita, ugye? Aztán majd együtt
 57 7 |          egymagában.~– Igen – monda Axamita –, de majd csak estenden,
 58 7 |          itten, ugye? – viszonzá rá Axamita.~– De hát délután mivel
 59 7 |         Menjünk oda, majd meglássa.~Axamita levezette a kisasszonyt
 60 7 |         Hogy kerültek azok oda? Azt Axamita tudja, aztán meg azok az
 61 7 |        éjjel a Puntához. S reggelre Axamita elülteti a kis kertben,
 62 7 |       konyhába ebédet főzni – monda Axamita.~– Ebéd után pedig majd
 63 7 |         tudod mit mesélsz el nekem, Axamita? Említetted tegnap, hogy
 64 7 |            is.~– Nos aztán? – szólt Axamita nagy nyersen.~– Hát elmondod
 65 7 |           gyöngén bolonddá tartasz.~Axamita vállat vont, s a szájába
 66 7 |                     Hogy mindezeket Axamita őrmester leányasszony, dacára
 67 13|          Egészen helyes nézete volt Axamita leányasszonynak. Mikor a
 68 13|         vannak a világon – folytatá Axamita. – Néha tíz, néha húsz esztendeig,
 69 13|             tudják, hogy itt lakik.~Axamita leányasszony rémlátó okoskodása
 70 13|            megszokott tápszerekkel. Axamita leányasszony ugyan termesztett
 71 14|          bezárt ajtón kívül nyihog. Axamita egyszer azon vette magát
 72 14|       kérdés.~– Van neked csónakod, Axamita. Azon te elmehetsz Fiuméba
 73 14|          itt?~– Azt is megfejem én.~Axamita rá hagyta magát beszélni,
 74 14|        Buccari felől. Ez bizonyosan Axamita.~Milióra le nem vette a
 75 14|       Milióra, hogy a benne ülő nem Axamita, hanem az öreg Pablo.~–
 76 14|         elszaladt már előlük.~– Hát Axamita? – kérdé Milióra, leginkább
 77 14|        embert az árbochoz kötve. Az Axamita volt.~Milióra ráismert.
 78 14|              s elsikoltotta magát: „Axamita!”~Sikoltásának visszhangja
 79 14|        Megállj! – rivallt rá, mikor Axamita már a parton volt.~Axamita
 80 14|          Axamita már a parton volt.~Axamita egyenesen állt, ahogy a
 81 14|           alkun vetted: hol a pénz?~Axamita leteríté a köpenyét a sziklára,
 82 14|            másvalaki is felszólalt. Axamita leányasszony egyszerre odaugrott
 83 14|             még valaha megbántalak.~Axamita türelmetlenül kiálta közbe.~–
 84 14|          annál, még erre sem képes.~Axamita kiosztá közöttük, ami nekik
 85 15|      halmaza, nem láncolata.~Másnap Axamita nagy lakomát csapott a várban
 86 15|     eltérőek voltak a nézőpontjaik. Axamita egy fenevad kalózt látott
 87 15|    kisasszonyt meglátta – hagyta rá Axamita.~– Óh, bizony nem akkor.
 88 15|            ad Isten!~– Hát látod-e, Axamita: most mondok neked valamit.
 89 15|                Ezt elhiszem – szólt Axamita. – Ez egészen igaz. Én is
 90 17|   meghallhatta volna, az egy jámbor Axamita. Az őrá nézve az egész világ.~
 91 17|     nehezebb eltitkolni egy verset. Axamita, azért ha strázsamester
 92 17|          Milióra, hogy elzongorázta Axamita előtt a saját szerzeményét,
 93 17|           most újra eszembe jutott.~Axamita végighallgatta a hősballadát.~
 94 17| odatekintett egyetlen hallgatójára. Axamita nagyot ásított és nyújtózott
 95 17|            ütött neki a tenyerével.~Axamita ettől még jobban belejött
 96 17|          Milióra kilökte a szobából Axamita leányasszonyt.~Axamita megtudott
 97 17|     szobából Axamita leányasszonyt.~Axamita megtudott már annyit a dologból,
 98 18|              Csak azért tette, mert Axamita még a handzsártól sem maradhatott,
 99 18|               Mind rágalom, amit az Axamita beszélt a honfitársairól,
100 18|            aztán azzal keltette föl Axamita a kisasszonyát, hogy nézzen
101 18|            Üvölts! Ordíts! Dühöngj!~Axamita erővel vonszolta el az ablaktól
102 18|     acélozott erővel tépte ki magát Axamita kezei közül, s visszafutva
103 18|             szeretem…~Tudta azt már Axamita régen.~Hanem az mégis új
104 18|    zivatarnak, mint a viharmadarak.~Axamita is előjött a toronyablakok
105 18|           ablak tábláját is – mondá Axamita.~– Nem! Nem. Én ezt szeretem
106 18|         érctábláin, mint a kartács.~Axamita szentelt fűzbarkákat hajigál
107 18|        ahová ezek mentek ma reggel?~Axamita a fejét csóválta az ilyen
108 18|         nénjéből ne kívánjon senki.~Axamita nagyon is megbotránkozott
109 18|            viharban. Hagyj magamra.~Axamita el is ment a szobából. Neki
110 18|          harsogása adja a zenekart.~Axamita fölkelt az ágyából, megnézni,
111 18|        felkelt a fekhelyéről, s míg Axamita a kandallóra rakott száraz
112 18|             tűzet; koromsötét lett.~Axamita odarohant Miliórához, elráncigálta
113 18|            tudta az ablakot betenni Axamita, úgy nyomta azt befelé a
114 19|        leányé adta meg előbb magát. Axamita nem állhatta tovább, hogy
115 19|         neki. Maga is akarta hinni.~Axamita még a lábait is csókolta
116 19|            Ott nem fújja el a szél.~Axamita keresztet vetett magára.~–
117 19|           milyenek azok az ördögök!~Axamita felugrott térdeltéből, s
118 20|        viheti a szobájába, mert ott Axamita meglátja, az pedig ellensége
119 20|          Arról is gondoskodtam már. Axamita a várkaput mindig zárva
120 20|   patakokban olvad alá a szikláról.~Axamita leányasszony azt gondolta,
121 20|       megsértett lába hagyta ottan. Axamita meggyőződött felőle, hogy
122 20|            jó volt, de már megvolt.~Axamita felnyitá a pinceajtót, ami
123 20|      repkednek délceg alakja körül.~Axamita még most sem engedte a gyáva
124 20|         aztán rohant ki a pincéből.~Axamita, az első rémületből felocsúdva,
125 20|          kérdé tőle szelíden: „Nos, Axamita, strázsamester leányasszony,
126 23|        holnap. Aztán megint holnap.~Axamita alig hallotta a szavát ezóta.
127 23|    kezdődött, s a napban végződött.~Axamita nem háborgatta őt ebben
128 23|        mégis megszólította Miliórát Axamita.~– Jó lenne, kisasszony,
129 23|           lelkendezve tört be hozzá Axamita.~– Amit megmondtam! Most
130 23|      nótáját elcincogtatni. Amit az Axamita főzött, az nem ízlett neki,
131 23|         lőni is megtanult volna, de Axamita azt nem adta a kezébe, azt
132 23|         tart!~Ekkor eszébe jut neki Axamita. – Ez a császár katonája,
133 23|             sekély vízen keresztül. Axamita utánarohant a vakmerőnek,
134 23|       utánarohanjon a leánynak. Még Axamita is megdermedve állt meg
135 23|        veszté.~Most már utánarohant Axamita, s felkeresve a kisasszonyát
136 23|            Markó?~– Itt van – monda Axamita.~Milióra odanézett, de nem
137 24|             a tengert és a temetőt. Axamita holtáig vele maradt, s azontúl