Part

  1 2 |           szerzeményével. Jól ismeri ő azt, sokszor hordott oda
  2 2 |             leányasszony felől, akit ő mint fundus instructust
  3 2 |     bútorokat szállítsák utána, majd ő az alatt előremegy Axamita
  4 2 |          elkezdett szabadkozni, hogy ő nem maradhat, vissza kell
  5 2 |           bizonyságául, hogy itt nem ő a kertész. A rozmarinbokrok
  6 4 |            hogy ezek már ügyeltek az ő ideérkeztére a tengeri oldalról.~
  7 4 |           Vándoroknak, búcsújáróknak ő szokta azt felnyitogatni,
  8 5 |            Mondd meg szerelmesemnek,~Ő a legszebb leány!…~A leány
  9 5 |            hallat. Tudja, hogy ez az ő neve. A halászok így szokták
 10 6 | asszonykatona tudhat valamit, ami az ő sorsával összefügg! Tekintetével
 11 6 |            Az a bátyámra emlékeztet. Ő is szokott dohányozni. Valami
 12 6 |     sziklákat tördelni? De hát ez az ő dolguk volt. Maguk a francia
 13 6 |              pedig föl sem vették az ő haragjukat: nevettek és
 14 6 |       olaszul, hogy „Marguerita”. Az ő neve is Marguerita. Port
 15 7 |       verseket nem írtak volna, mint ő, poétának is megjárta volna.
 16 7 |          állt elő, azt állítva, hogy ő XVI. Lajosnak a fia, az
 17 7 |              a bizonyítványait, hogy ő az igazi dauphin, őtet illeti
 18 7 |        világot felvilágosítani, hogy ő az igazi, valóságos XVII.
 19 8 |             hírhedett tornácaiban, s ő is azok közé tartozott,
 20 8 |        darabból valamit, a balettban ő is a színpadnak szegezte
 21 8 |             szeméből kiolvasta, hogy ő is ért ehhez a tudományhoz,
 22 9 |              Ez tudatni akarja, hogy ő igazi úr!~És célt ért vele.
 23 10|          közönség izgalmára szolgál, ő talál ki, s mire a többiek
 24 10|              utánacsinálják, akkorra ő másikat indít meg.~Maga
 25 10|              a hitben, hogy hátha az ő száma jön ki; de még nagyobb
 26 10|       bebizonyította, hogy szakértő, ő ehhez hasonlót tud valahol,
 27 11|            meg legbiztosabban. Ez az ő látszólagos közönye ravasz
 28 11|             igézete alatt áll. Eddig ő uralkodott a férfiakon,
 29 11|              szavával elárulja, hogy ő a meghódított. A sok bolondos
 30 11|        örömei között!~Meglehet, hogy ő is azt mondja magában a
 31 11|          franciák előtt. Komédiát az ő kicsúfolására, s annak az
 32 11|             mint maga az előadás. Az ő szüntelen izgó-mozgó alakja,
 33 11|      szüntelen izgó-mozgó alakja, az ő villámszóró szemei, merész
 34 11|              fennhangú fecsegése, az ő minden emberi fantáziát
 35 11|              nemzetéig, akik mind az ő képét tartogatják szentképeik
 36 12|         sohasem kapott tőle levelet.~Ő pedig folytatta, amiért
 37 12|     lépcsőről, lord Adam volt az, az ő saját hotele volt az, amiben
 38 12|        folytassa a reggelizését, míg ő maga a kandalló elé állt,
 39 12|          titkát elmondja őszintén az ő „barátjá”-nak, lord Adam
 40 12|          senkije. Szülőink elhaltak; ő gyermekkora óta kolostorban
 41 12|   Visszariadt tőle, azt mondta, hogy ő még szeretne élni. Pedig
 42 12|             országban játszani, ahol ő valaha megfordul. Eljövök
 43 12|            ne törődjem vele? Keresse ő is a szerencséjét Babylon
 44 12|     magányban ott felejteni, ahonnan ő elő nem jön, amíg én érte
 45 13|              tarkák. Nem tudja, hogy ő „szűz” – éppen azért az.~
 46 13|              is gyümölcsözik, mintha ő akarná egyedül eltartani
 47 13|             a Maltempo csatornán, az ő evezős ladikjaikkal még
 48 13|       körös-körül tallérokkal. Az az ő dicsekedésük. Amit készpénzben
 49 13|               Pedig ott vannak ők az ő sziklafészkeikben; csakhogy
 50 13|        magyar, oláh, cigány: mind az ő számukat szaporítja. A nyelvük
 51 13|           Milióra. Ki fogja akkor az ő menedékét védelmezni az
 52 14|           vette magát észre, hogy az ő éléstára üres; krumplit,
 53 14|        kiabálni.~Sokszor fellármázta ő a halászt, ha az elaludt
 54 14|           tudomása sincs arról, hogy ő itt van. – Akik tudnak róla,
 55 14|             katonákkal. Ezek most az ő rabszolgáik. A rabszolgák
 56 14|              elrejté szem elől, ahol ő rejtőzött, ott sötét volt.
 57 14|        verandáján.~– Ez az a vár?…~– Ő volt, az, aki kiáltott?…~–
 58 14|             pokolba is?~S ezt mondva ő maga kiugrott a dereglyéből
 59 14|    Miliórának az eszét. Azt képzelte ő is, hogy az a fényes alak,
 60 14|             tud örömet kifejezni, az ő lárvájuk rosszabb annál,
 61 15|           meghagyott, elfogyasztotta ő: katona gyomra volt. Bor
 62 15|           Mit gondolsz, vissza fog-e ő még egyszer ide jönni?~–
 63 15|               mindenütt őt látom, az ő szép szemeit, az ő gyönyörű
 64 15|         látom, az ő szép szemeit, az ő gyönyörű arcát, az ő imádni
 65 15|              az ő gyönyörű arcát, az ő imádni való ajkait. Ezeket
 66 16|          ormait minden időben. Ez az ő ornamentikája.~Ez a vár
 67 16|              hogy mind igaz az, amit ő énekel, és olyan, mint egy
 68 16|       Vilának ~Deli Markó, hogy amíg ő alszik~A Rjéka sziklabarlangjában~
 69 16|           mégis alszik.~Én vagyok az ő szeretett hölgye,~Kit eljegyzett
 70 16|          színaranyból,~Mind a hármat ő húzá ujjamra~Szentgyörgy
 71 16|          Deli Markó magasztalásában.~Ő az és senki más, akiről
 72 16|        hármas ércajtón keresztül. Az ő lova a Durindó, az ő kardja
 73 16|              Az ő lova a Durindó, az ő kardja az a szablya, aminek
 74 16|          éjféli tünemény kezében. Az ő maga, a királyfi menyasszonya,
 75 16|             visszamegy érte!~Ott jön ő maga a legutolsó csapatnak
 76 16|       legutolsó csapatnak az élén. – Ő maga ül lovon. Az a ló nem
 77 16|    üdvösségüket is odaadnák érte.~De ő rájuk sem mosolyog. Deli
 78 16|            fölülig ér, s akkor aztán ő is megtisztul, s férjhez
 79 17|        vasárnap meg kellene gyónnia. Ő bizonyosan szabadkőműves,
 80 17|              virágok.~Milióra meg az ő százféle démutkái, istenfái,
 81 17|      feleségét, s az asszony énekel, ő meg veri a lantot. Veri
 82 17|              a dologból, mintha csak ő lett volna a pap, akinek
 83 18|           kezében, hogy tudna-e vele ő is vágni? (Az uskókok amazonjai
 84 18|            szélvitorlákat, mintha az ő fogai volnának, azután sírásra
 85 18|           száraz targallyat, azalatt ő a tenger felőli ablakhoz
 86 19|       Kéjelgett abban a hitben, hogy ő hát a „vila”, aki meg tudja
 87 19|             abban, hogy ez a szél az ő szavára fúj így. – Végignézett
 88 19|         fittyet hány a bórának és az ő két pogány szívű leányának.
 89 19|        kicsit megszégyeníté. Hogy az ő parancsszava olyan keveset
 90 20|             drága szenvedője alszik, ő lopva elszökik mellőle,
 91 20|      képzelhette ezen a helyen, hogy ő a guzla által megörökített
 92 20|             az milyen mohón falja az ő főztjét, a tál fenekéig
 93 20|     pátosszal olvassa fel a leány az ő hőstetteinek leírását.~Egyszer
 94 20|              milyen édes gondolat az ő urának felesége lenni!~Az
 95 20|               hogy tud az asszony az ő urának hűségesen szolgálni,
 96 20|             előirányzattól. Leült az ő urának a lábához. Az pedig
 97 20|         mindnyájan engedelmeskedünk. Ő ennek a tengerparti birodalomnak
 98 20|            nem fogadta, hogy nem fog ő beleszeretni senki férfiába,
 99 20|        bátyjának parancsára történt. Ő megtudta, hogy ezen a vidéken
100 20|          szükséget szenved, akkor az ő testvére is nélkülözni kénytelen,
101 20|       bátyámtól jössz? Te láttad őt? Ő küldött ide?~Az uskók hódolattal
102 20|           engedelme szükséges.~– Óh, ő abba bele fog egyezni, mert
103 20|          abba bele fog egyezni, mert ő engem nagyon szeret. Aztán
104 20|             szobájából hozott le. Az ő saját öltönyei voltak benne.~–
105 21|             hogy lady Adamina nem az ő neméhez tartozik.~– Ah!
106 21|        szellő,~Ringatva csónakom,~Az ő nevét susogta,~Kiért imádkozom~
107 21|            messziről megérkezésedet! Ő a torony ablakából fogja
108 21|              vagyonodat képviseli. – Ő majd el fog magával vinni
109 21|             kis ártatlan madárkám! – Ő nem tud arról semmit, hogy
110 21|              számára ezt a pénzt. Az ő lelkére nem vet árnyékot.
111 21|            Mondd meg szerelmesemnek:~Ő a legszebb leány!~Nyomj
112 22|       egyszer kártyát vesz a kezébe, ő ott, ahol előtalálja, keresztüllövi.
113 22|          azután feltalálni, minthogy ő is ugyanazon nevet viselé,
114 22|               s azon a vidéken, ahol ő lakik, minden ember tudja,
115 22|          minden ember tudja, hogy az ő fia lőtte magát főbe. A
116 22|         embereket üldözzenek miatta. Ő volt a gyilkos. Ez őnáluk
117 22|             jó törvényszékek vannak. Ő ezt a levelet a hajóra szálláskor
118 22|             megtudod a többit.~Azzal ő maga előrement, vendégét
119 22|              a pamlagon az orosznak; ő maga egy kerekes székbe
120 22|             meghalni Metellnek, mert ő is a halogatás embere volt.
121 22|           biztos helyre, addig, amíg ő a számára itten mitőlünk
122 22|         összekapargat a kártyán. Ezt ő nekem maga fedezte fel.~–
123 22|       Margarita tündérarának néznek, ő csakugyan annak fogja hinni
124 23|              azt kellett tenni, amit ő mond. A román szövetségesek
125 23|            aranyhíd volt az, mely az ő lábánál kezdődött, s a napban
126 23|      spongyát meg a holothurokat. Az ő nyomorék fejük éppen arra
127 23|         legjobb a tenger fenekén, az ő szemeik ott látnak.~Milióra
128 23|       ráismer, bizonyos felőle, hogy ő az! Ide jön! Errefelé tart!~
129 23|             a királyfi!~– Ismerem.~– Ő ide fog jönni énhozzám.~–
130 23|              meg a sziklán; pedig az ő kezében puska volt, ami
131 23|             a habokat, mintha igazán ő volna a mesék sárkánya.~
132 23|             ismert rá.~– Hisz ez nem ő.~Az a roncsoló gáz, ami
133 24|             kedvesét. Az porrá lett, ő megvénült! De azért még
134 24|             helyett zsineg van. Azon ő mindenféle szép barkarolákat
135 24|        mereven, s ez azt hiszi, hogy ő hallja azokat a szép nótákat,
136 24|          másik őrült azt hiszi, hogy ő azokat hegedüli.~A rovinói