Part

  1 1 |              túl kell rajtuk adni.~A mi szép Fiuménk közelében is
  2 1 |              az jön tekintetbe, hogy mi a festőileg érdekes.~Úgy
  3 2 |          kegyelmesen fellábozva. Hát mi különös van ezen, hogy az
  4 2 |         azért, hogy megmondjam neki, mi történt azalatt a világban.
  5 3 |             amíg világos van.~(Vajon mi jót találhatott Metell abban,
  6 3 |         várig majd felhordjuk szépen mi ketten magunk.~– Nem, uram,
  7 3 |          ketten magunk.~– Nem, uram, mi ketten nem.~– Hogyan? Kend
  8 5 |            nekem, hogy miért lettünk mi egyszerre ilyen nyomorultak.~–
  9 5 |        elzálogosított; azért viszont mi is folytattuk a pert. Mind
 10 5 |     Tökéletes a számításod. Amennyit mi kapunk a birtokunkban levő
 11 5 |               éppen annyit tartozunk mi lefizetni annak a birtokosnak,
 12 5 |           annak a birtokosnak, aki a mi ősiségünket köteles kiadni.
 13 5 |              Hát éppen azért vagyunk mi szegény emberek. Nagyon
 14 5 |         ezután csak négy garas lesz. Mi azt hittük, hogy ezentúl
 15 5 |         ellenfelünk pedig, aki ellen mi nyertük meg a perünket,
 16 5 |              hozott mozgásba, hogy a mi ítéletünket csak január
 17 5 |           Tanítottak téged valamire? Mi akarsz lenni? Prókátor?
 18 5 |              Doktor? Kalmár?~– Úr!~– Mi hozzávalód van?~– Ész!~–
 19 5 |        aligha kedvezők most az idők. Mi az a te titkos adományod?~–
 20 5 |       Marguerita”.~– „Marguerita!” S mi védelem van ebben?~– Ez
 21 5 |             sem tudta felfogni, hogy mi ok lehet ez a sietségre,
 22 5 |      sikamlott tova a sötét tömeg.~– Mi az ott? – rebegé Milióra. –
 23 5 |      emberevő”.~– Megtámadhatja az a mi csónakunkat?~– Annyi neki
 24 5 |            örökkévaló. Hanem ezúttal mi megszabadulunk tőle. Látod
 25 5 |       elszórva úszni a víz fölött. A mi tisztelt barátunk ezek után
 26 5 |                 Tatár tábor? Hol az? Mi az?~– Azt én teneked nem
 27 5 |       vizsgálhatta a csillagos eget: mi az a „tatár tábor”, ahol
 28 6 |        Frangipáni várat ismeri.~– És mi ez a csoda? – tudakozódék
 29 6 |            az még nem is tudja, hogy mi az a kincs, amit el akarnak
 30 6 |            nem sokat kérdezték, hogy mi tetszik az idevaló népnek,
 31 6 |           tetszik az idevaló népnek, mi nem tetszik, hanem egészen
 32 6 |            éhesek voltak a csókra.~– Mi az? Azt nem értem.~– Nem
 33 6 |              értem.~– Nem érti, hogy mi az a csók? Hát kegyelmed
 34 6 |          parthadnagy kérdésére, hogy mi ennek a hajónak a neve,
 35 6 |              aki azt tudta kérdezni: mi az a csók?~Milióra még mindig
 36 6 |          elmentem Moszkváig, akkor a mi császárunk szövetségese
 37 6 |         elmasíroztak innen, megint a mi császárunké lett az ország.
 38 7 |         könyvet olvasni.~– Hát ugyan mi dolga van az embernek?~–
 39 7 |         fortepianó.~– Tudod te, hogy mi az a fortepianó?~– Ohó!
 40 7 |             les ennemis!” (Éljenek a mi barátaink, az ellenségek)
 41 7 |         Metell.~Hanem, hogy őt magát mi hozta hát ide? Ez még mindig
 42 8 |             pénzt?~– No hát vessünk. Mi az ön jelszava?~– Császár.~
 43 8 |            visszatartva lesték, hogy mi lesz ebből. Senki se hallatott
 44 9 |             nagyon rossz kedve volt.~Mi volt Metellnek a nyeresége?
 45 9 |      megnyeri a tetszését?~Megválik, mi lesz belőle.~
 46 10|             kérdi az ékszerésztől:~– Mi ennek a szegfűcsokornak
 47 11|        Francais-ban megtörténhetett, mi nem eshetik még akkor meg
 48 11|             szigetet, aminek emlékét mi annyiszor lerajzoltuk gyermekkorunkban.
 49 11|        rajzban, hímzésben!~Pedig hát mi volt nekünk a Szent Ilona-i
 50 11|         nézzen csak oda a színpadra; mi történik ott.~Folytatása
 51 11|           csak semmi komédiajátszás. Mi szerfölött leköteleztük
 52 11|           cirkusz. Pénzünkben van. S mi még csak pipára se gyújtsunk
 53 12|   ágyfülkéjéhez vezetett kívülről.~– Mi a tatár! Hisz ez csizma!~
 54 12|            ki kell találni azt, hogy mi lehet az ellenfele kezében. –
 55 12|        ellenfele kezében. – De vajon mi fekhetik a talonban?~Felkelt
 56 12|          Metell most már tudta, hogy mi kártya van az ellenfele
 57 12|           hát én azt kérdezem öntől, mi oka van önnek a Babiagorai
 58 12|       találja ön nekem felelni, hogy mi köze önnek, mylord, az én
 59 12|           Nálunk tanulni nem szokás; mi hasznát venné az ember?
 60 12| prókátorkodás a köznemességnek való. Mi mágnások legfeljebb nyelveket
 61 12|         Pedig még nem is tudja, hogy mi az, amit úgy hívnak, hogy „
 62 12|            koldussá tenni, hát akkor mi teher nyomja az én lelkemet,
 63 12|           volt a legnagyobb akadály. Mi történjék addig a húgommal,
 64 13|              aki még nem tudja, hogy mi a szerelem.~Abszolút ártatlanság
 65 13|              de barázda nincs.~– Hát mi hogyan fogunk akkor élni? –
 66 13|        laknak a mennyországhoz, mint mi, a segnai hegyek között.~–
 67 13|        távolságra van gyalog ehhez a mi kastélyunkhoz, és a Maltempo
 68 13|         legyőzni?~– Próbálták azt: a mi császárunk, a török császár,
 69 13|           másikkal Dalmáciában. Ha a mi császárunk katonái szorongatják
 70 14|        nyomorultaknak.~– De már most mi magunk mit eszünk?~– Tudod
 71 14|            öreg Pablo.~– Nos, Pablo! Mi hír? Jó estét!~Az öreg halász
 72 14|        fölfelé fordítá.~– Óh, hála a mi Asszonyunknak. Boldog jó
 73 14|            menekülő hajósoktól, hogy mi történt Fiuméban az éjjel.~–
 74 14|            születésüket megelőzik. – Mi lesz vele ezentúl?~Egyedül,
 75 14|           múlva ki lehet venni, hogy mi az. Egy egész hajóraj közelít.
 76 14|            megnyúzatsz is bennünket. Mi a lisztet innen ki nem hordjuk.~–
 77 14|              meglátták, megértették, mi megy végbe ott a parton.
 78 15|              Markó kikérdezett, hogy mi járatban vagyok. Én elmondtam
 79 15|           hát én azt sem tudom, hogy mi az a valódi csók!~– Én sem.~–
 80 15|             az ellen nem tudom, hogy mi oltalmat ad Isten!~– Hát
 81 16|           idomtalan brugó, hasonló a mi cigányaink bőgőhegedűjéhez:
 82 17|             másiknak el nem mondani, mi bántja. – Egyszer mégis
 83 18|   kisasszonyát, hogy nézzen csak ki, mi van a tengeren. S azzal
 84 18|         kávészín ruhás katonákkal.~– Mi ez? – kérdezé Milióra reszketve.~–
 85 18|        Micsoda? Kisasszony! Kegyed a mi császárunk katonáit átkozza?~–
 86 19|             leány kezét.~– Hát téged mi lelt?~– Óh, kisasszony!
 87 19|          látna koronként felmerülni.~Mi az? Valami csónak, ami a
 88 19|              szokott lenni.~De ugyan mi oka lehet ennek a három
 89 19|             meg a rajta ülő emberből mi lett azóta? Egyszer csak
 90 20|             mármost beszéld el, hogy mi történt veled!~Az uskók
 91 20|        tovább olvasni.~– No, hát ott mi jön? Hisz nincs még vége.
 92 20|          odamenj közéjük.~– Ne félj! Mi még többen vagyunk! Ne hidd
 93 20|           Párizsba sietek. Ott van a mi országunknak a titkos feje,
 94 20|   országunknak a titkos feje, akinek mi mindnyájan engedelmeskedünk.
 95 20|              vajda, az én uramnak, a mi leendő cárunknak a húga
 96 20|           majd megtudja azt is, hogy mi szeretjük egymást.~– De
 97 20|      strázsamester leányasszony, hát mi történt?”~Egyszerre két
 98 21|              itt van.~– Magam is, de mi az ördögért nem tegezzük
 99 21|             az ördögért nem tegezzük mi egymást?~– Már egészen megfeledkeztem,
100 21|          érte. Mandolinon játszom.~– Mi az ördög? Mandolinon? És
101 21|             hogy miért tettem eddig? Mi vetette kezembe újra az
102 21|            Brillianta Franciaország, mi: Anglia, Russia, Ausztria
103 21|           lehetett jól kivenni, hogy mi, sem azt, hogy az utcán
104 21|        káprázik a szemem. Nem tudom, mi lelte, alig látom, amit
105 21|            tud arról semmit, hogy én mi úton szereztem számára ezt
106 22|      szalonjában.~– Ön nem jött el a mi barátunknak a temetésére! –
107 22|    szétmalmoztatva.~– Te tudod, hogy mi ez a csillag. A szojusz
108 23|         fokkal magasabb lények, mint mi vagyunk. Az a nagy kék mindenség
109 24|         játékos, aki nyer~Aki most a mi gyönyörű Fiuménkat meglátogatja,