Part

 1 1 |           gratulálni, s aztán adtak neki mindenféle jó tanácsokat,
 2 2 |   leányasszony. Onnan közelebb esik neki lejárni a tengerre halászni.~–
 3 2 |            uraság. Mikor megmondták neki, hogy holnap reggelig, akkor
 4 2 |          ide azért, hogy megmondjam neki, mi történt azalatt a világban.
 5 2 |          egy nőszemély, aki szolgál neki, akivel elbeszélget; s ugyanazzal
 6 2 |    őrmesternek. Metell úr megígérte neki, hogy még egy bála dohánnyal
 7 3 |            vette Axamita, azt mondá neki Metell úr:~– Ezt a ládát
 8 4 |            beszél, görögül felelnek neki, ha görögül szól, dalmata
 9 4 |              De az annyit fecsegett neki, hogy szóhoz nem juthatott
10 4 |      szállást kérni, azzal feleltek neki, hogy rálőttek az ablakból
11 4 |         lövés után pedig azt kiáltó neki egy goromba mély hang: „
12 4 | tapasztalatával. Ilyen hely kellett neki éppen. Egészen megnyugtatva
13 5 |           fejét.~– „Simon!” – kiált neki Metell. S arra a delfin
14 5 |            találnád szépnek – mondá neki átölelve a leány derekát –,
15 5 |         jövő ember adósom. Meg kell neki fizetni, amivel tartozik.
16 5 |       amivel tartozik. Ha kevés van neki, keveset; ha sok van, sokat.
17 5 |        azért tette, ami mondva volt neki, part felé kormányzott.~
18 5 |             mi csónakunkat?~– Annyi neki a farkának egy ütésével
19 5 |         kettéharapja, s úgy sikerül neki, majd mindjárt meglátod.~
20 5 |    ellenkezőről, hanem kezét nyújtá neki, s vezette a Punta delta
21 5 |             asszonyok után, s ahová neki nem szabad menni?~      ~
22 6 |            élt, ahol nem tanítottak neki mást, mint azt, hogy vannak
23 6 |         déligyümölccsel. Megadatott neki az engedelem, hogy sátorát
24 6 |         Axamita aztán tovább mesélt neki erről a helyről, amely kívül
25 7 |             ért). Azután megmutatta neki a faliszekrény kincseit:
26 7 |            olyan kedves ember volt, neki is voltak ellenségei. Majd
27 8 |         első megkínálásra azt, hogy neki a kétszáz louisdornyi tét
28 8 |           egyszer már a dákó hegyét neki is mérte a fehér labda aljának,
29 9 |      éjszakát se kell hogy kívánjon neki. Hanem, hogy valaki az igazi
30 9 |          észrevenni, hogy kedvezett neki a szerencse. Visszahúzódva
31 10|    embereknek az eszét.~Pedig nincs neki semmi szüksége az imádóinak
32 10|            pártát, s mind jól illik neki. De legjobban meglepő akkor,
33 10|           Muszka barátja mutatta be neki. Ezt találta a bosszúállás
34 10|         Metell vállát, s azt mondja neki halkan:~– Uram, önnek már
35 10|             Azzal, hogy nem hódolok neki.~
36 11|             ezt a magyarázatot adta neki: Ez a Babiagorai Riparievich,
37 11|           ezt észrevette, s kezdett neki annál jobban tapsolni. Metell
38 11|             sokára került elő, mert neki is a tüzet kellett nézni.
39 11|          már lady Adamina, adhatott neki csókot.~– Ez derék tréfa
40 12|      tovahajtott.~És Metell elhitte neki, hogy van olyan angol a
41 12|     esztendő, hogy elfelejtsék, hát neki hogyne lett volna elég két
42 12|           szerettem szegény leányt. Neki sem volt rajtam kívül senkije.
43 12|      megértett, akkor felajánlottam neki egy igen kellemetes és regényes
44 13|           Akkor a szigeteknek estek neki: azokat pusztították el.
45 14|            egyszer csak úgy tetszik neki, mintha Fiume tájékán hajnalodnék.~
46 14|            csodaszörnyek segítettek neki benne. Most már elég közelről
47 14|    hullámoknak, hadd menjen, amerre neki tetszik, az ilyen lelt tárgyat
48 15|       járatban vagyok. Én elmondtam neki mindent, hogy egy árva,
49 15|           hogy önként nem adtam meg neki, mikor kérte, azért nagyon
50 15|             el nem eresztem; mondok neki olyan szavakat, amiket jaj,
51 15|           bele, de mégsem adnám meg neki azt a csókot, amit nem akarok
52 15|             csókot, amit nem akarok neki megadni.~– Ezt elhiszem –
53 16|             fölött gajdoljon, mikor neki módjában van, hogy hasonló
54 17|          reszketeg ösztön azt súgta neki: nem vétek-e az ilyen álom?
55 17|       Axamitához, s a szájára ütött neki a tenyerével.~Axamita ettől
56 17|      menyegzői éjszakán. Azt mondja neki, mikor feküdni mennek: bontsd
57 18|             senki. Lisztet hintenek neki, mikor dühöng, hogy lecsillapítsák;
58 18|      Axamita el is ment a szobából. Neki nem volt olyan erős szíve,
59 18|        elbóbiskolt volna – nem kell neki hinni, a veszekedő aggszűz
60 19|             előtte, úgy könyörögnek neki, hogy irgalmazzon, az a
61 19|       indítania vihart; tetszett ez neki. Maga is akarta hinni.~Axamita
62 19|             lánynak, úgy könyörgött neki.~– Szüntesse meg már ezt
63 19|        szívét az a felfedezés, hogy neki, a nyomorult, tehetetlen,
64 19|           Egyszer aztán úgy tetszék neki, mintha a fehér hullámtajték
65 20|            az élete. Hogyan kellene neki azt visszaadni?~Milióra
66 20|             ennek, ha fölébred, hoz neki gyapjúpokrócot, amivel betakarja,
67 20|            közé fogta, s azt mondta neki:~– No, mármost beszéld el,
68 20|                S én még azt mondtam neki: jobban, jobban!~Az uskók
69 20|            gyönyörtől kacagva mondá neki.~– Hiszen ez a bátyám, az
70 20|            egészen más hangon mondá neki:~– Tudom én azt jól!~De
71 20|          innen menekülhetek.~– Vidd neki csókomat!~– Kár, hogy azt
72 20|           Miliórád”. Nesze, vidd el neki. Ebből majd megtudja azt
73 20|             anélkül nem tudná, hogy neki szól ez.~És Milióra szépen
74 20|        feljön hozzám, pálinkát adok neki inni, addig itatom, míg
75 21|           palotájában. Az tartozott neki ezért még hálával, különben
76 21|       visszatérsz, egy csókot fogsz neki adni arra a helyre.~– Vagy
77 21|              amit utoljára danoltam neki, mikor gondolámon a Frangipáni
78 21|            muszkától. Az megmutatta neki a táblát.~Metell elővette
79 21|          szivart a szádból? – monda neki Adam lord.~– Nem. Nagyon
80 21|            Metell fölé, s leolvasta neki a papírról, amit az tétovázó
81 21|       bízottat.~Metell kezét nyújtó neki, s megrázta szótalanul Adam
82 21|         majmocskám! – Nem fogom már neki énekelni a barkarolát, mikor
83 21|            is.~Mikor a pap odatartá neki a fülét, hogy gyónja meg
84 21|            a fülét, hogy gyónja meg neki lelke terheit, Metell gyönge
85 21|         gyönge lélegzetével elkezdé neki a barkarola utolsó verseit
86 21|          Ezt bizony megbocsáthatják neki a túlvilági ítélőbírók! …~
87 22|                                  És neki mégis igaza van~Szép temetése
88 22|       muszkát; bár a gyászjelentést neki is megküldte a lord, saját
89 22|             dolgozószobámba – monda neki –, ott majd megtudod a többit.~
90 22|           tetszését. S megcsináltam neki az adriai tengerparti lázadást.
91 23|           múlva elveheti a mylord a neki szánt hercegasszonyt, s
92 23|   kikergette őt a szobából: hagyjon neki békét a kutyahalával.~Másnap
93 23|         szobájából.~Nem kellett már neki se zongora, se meséskönyv;
94 23|       Axamita főzött, az nem ízlett neki, hanem maga sütött magának
95 23|     Errefelé tart!~Ekkor eszébe jut neki Axamita. – Ez a császár
96 24|            abban az állapotban kell neki meghagyni, amiben átveszi.
97 24|            van ezen a vidéken). Van neki egy hegedűje diófából, azon