Part

 1 5 |            átlátszó világba, ahol a te első és egyetlen udvarlód
 2 5 |            Nagyon könnyen meg fogod te ezt érteni.~– Az ám. Hallottam
 3 5 |           Hát rólam mit gondolsz?~– Te is! Te is. Neked is élned
 4 5 |        rólam mit gondolsz?~– Te is! Te is. Neked is élned kell.~–
 5 5 |       nézett a férfira.~– Hát tudsz te valamit, amivel a világon
 6 5 |               Ész!~– S kitől akarsz te szerezni?~– A bolondoktól. –
 7 5 |            meg nem ölöm magamat, ha te rábeszélsz, hogy éljek tovább
 8 5 |      kedvezők most az idők. Mi az a te titkos adományod?~– Ne kérdezd
 9 5 |            egy ember.~– Nem is az a te védelmed, hanem egy „név”.~–
10 5 |             egy szó.~– Hiszem, mert te mondod.~Ezzel a szavával
11 5 |      feszítem – dörmögé Metell –, s te meg irányozd a kormányt
12 5 |            De hát miért nem viszesz te engem magaddal oda, ahova
13 5 |           engem magaddal oda, ahova te magad mégy?~– Furcsa kérdés!
14 5 |     megértéséhez való fogalmak.~– S te a tatár táborban akarsz
15 6 |           adva egy darab: ezt idáig te készíted el! Annak az ezrednek
16 7 |            majd fennhangon olvasom, te meg hallgatod, Axamita,
17 7 |           van a fortepianó.~– Tudod te, hogy mi az a fortepianó?~–
18 7 |             Említetted tegnap, hogy te voltál a „tatár táborban”
19 7 |          hátára ütött Axamitának. – Te engem gyöngén bolonddá tartasz.~
20 9 |            hagyja ott.~– Kőből vagy te? – kérdezék tőle gyakran
21 11|   megragadta Metell kezét.~– Hiszen te „egy egész” férfi vagy! –
22 11|        hagyj engemet beszélni majd, te csak mindenre azt mondd,
23 12|           se virradjak Párizsban. – Te itt maradhatsz, téged ünnepelni
24 12|         haragjukat a jó barátaim. – Te csak annyit mondj, ha kérdezősködnek
25 12|             fiam meghalt miattad. A te átkozott kártyazsenid ölte
26 12|         Hanem ha én meghallom, hogy te még valahol ezen a világon
27 12|            ám ki párbajra, ahol még te is meglőhetsz engem, hanem
28 12|             tud semmit. Arról, amit te most elbeszéltél nekem,
29 12|             összetalálkozunk, akkor te már nem vagy Riparievich
30 13|          utánuk a hajókért senki.~– Te! Ezek derék fickók lehetnek.~–
31 14|             csónakod, Axamita. Azon te elmehetsz Fiuméba korán
32 14|       fussak el előlük.~– Hát én?~– Te könnyen danolhatsz! Tetőled
33 14|             ördögök is. Azt hiszik, te vagy a Marguerita. Te csak
34 14|       hiszik, te vagy a Marguerita. Te csak maradj a kastélyodban.
35 14|         hevesen lihegve e szókat:~– Te azt mondád, nem bántod a
36 15|           azt nem kapott a cudar!~– Te! Ha erővel elrabolta volna
37 16|          este naplementkor”.~„No ha te vagy a szép Margarita,~Deli
38 16|                Honnan jössz hozzám, te szép leányka?”~„Nagy messziről,
39 17|          majd egész szépnek találod te is.~De mégis meg akarta
40 17|           Hát nem tetszik neked ez, te! A szép királyfi balladája?~–
41 17|          nála is hagyhatta volna.~– Te utálod a hősöket?~– A hősöket
42 17|      Zsivány.~– Az uskókok vajdája, te!~– Az uskókok egytől egyig
43 17|             a lyukába búvik.~– Ejh, te nem ismered őket.~– Hiszen
44 18|           én tudom annak a végit.~– Te tudod annak a végit?~– Én
45 18|            fel az égre:~– Hol vagy, te vihar? Hol vagy, te fergeteg?
46 18|           vagy, te vihar? Hol vagy, te fergeteg? Szélvész? Aki
47 18|             Aki a hajókat elsepred… Te bóra! … Te rém! … Hol alszol?
48 18|        hajókat elsepred… Te bóra! … Te rém! … Hol alszol? Jöjj
49 18|           kikiáltott rajta:~– Bóra, te cudar kutya bóra! Dögölj
50 19|            szótlanul néz fel reá.~– Te vagy a királyfi? – kérdi
51 19|             az ajk nem mond tovább: Te jössz engem erővel elrabolni,
52 20|             legyek a Marguerita, ha te Deli Markó vagy!~Az ébredező
53 20|         megtudod azt mindjárt. Amíg te harcoltál, én költeményt
54 20|           költeményt írtam rólad. A te harcodról meg ami azután
55 20|             nem fogunk félni – én a te csókodtól és te az enyémtől.~
56 20|        félni – én a te csókodtól és te az enyémtől.~A leány nagyot
57 20|     elhinném, hogy úgy lesz.~– Mit? Te nem hiszesz abban, amit
58 20|         jövök vissza. Én most, ha a te segítségeddel innen kiszabadulhatok,
59 20| számlálatlan csókok özönével.~– Hát te így tartod meg az esküdet? –
60 20|           tájára a leány.~– Hogyan? Te az én bátyámtól jössz? Te
61 20|           Te az én bátyámtól jössz? Te láttad őt? Ő küldött ide?~
62 20|          Csak maradjunk annál, hogy te Deli Markó vagy, a kraljevics,
63 20|            a kraljevics, én pedig a te menyasszonyod, akit a sziklaváradba
64 20|          engem nagyon szeret. Aztán te annyi hőstettet fogsz elkövetni,
65 20|          Harcaim diadalkoszorúját a te kezedből várom.~Ez igazán
66 21|             Az igen jó firma.~– Hát te azt hogy tudod?~– Hiszen
67 21|            nem tettek kárt. Hát már te is tudsz erről a puccsról?~–
68 21|              nagylelkű jó barát! És te mivel akartad tölteni az
69 21|           kézbe azt a mandolint. Ha te ráérsz barkarolát danolni,
70 21|          aztán lefut eléd a partra. Te is így gondoltad ezt ki,
71 21|             tőle Adam lord.~– Tehát te nagyon szereted a húgodat,
72 21|            megölelte lord Adamot.~– Te kivétel vagy rám nézve az
73 21|                Tőlem félsz?~– Igen. Te azt mondtad nekem egyszer,
74 21|        kártyázom többet.~– Micsoda? Te nem kártyázol?~– Tudod jól,
75 21|  elmúlhatatlanul kötelességed, hogy te, aki annyi kényes ügyben
76 21|     fintorgatott különös képeket.~– Te talán még nem kaptál elégtételt? –
77 21|          odasúgott Metell fülébe.~– Te! Foglald le nekem ezt a
78 21|         kedvemért.~– Jól van. Hát a te kedvedért. Pour la dame.~–
79 21|     kedvedért. Pour la dame.~– Amíg te az ellenséggel szemben harcolsz,
80 21|    puncségetésnél kapta.~– Nos? Hát te már abbahagytad a játékot? –
81 21|           mellény csupa vér volt.~– Te meg vagy sebesítve?~– Mégpedig
82 21|         neked ígértem, megvan. – De te ne váltsd ki azon az ősi
83 21|         Bajtárs! Tudod mit? Énekeld te helyettem azt a dalt, mikor
84 22|            körül szétmalmoztatva.~– Te tudod, hogy mi ez a csillag.
85 22|    blagodensztoiga jelvénye, aminek te is tagja vagy. Ez az egyezsége
86 22|            majd a magyarok is.~– De te angol vagy. Hogy kerülsz
87 22|             Deli Markó”.~– Micsoda? Te voltál az, aki az uskók
88 22|             nem tette; meghalt. – A te kötelességed pedig, amint
89 22|          elszörnyedve a muszka. – S te ezt akarod az uskókok, morlákok
90 22|          kezébe adni? De hisz ezzel te az egész hadviselési rendszert
91 22|         nekem maga fedezte fel.~– S te aztán odamentél, és elcsábítottad
92 22|           az igazi nevét írta oda – te őtőle tudtad ezt meg. És
93 22|         ahol legjobb helye lesz. És te, minthogy a Frangipáni várban,
94 22|           nyomor martalékául: akkor te előállsz, s azt mondod az
95 23|        irgalmas szegény lelkének!~– Te meg akarod őt ölni?~– Én