Part

 1 2 |       meg talált izzadni (nem a leány, hanem a férfi), akkor leveti
 2 2 | Frangipáni várban valami fiatal leány fog lakni, akinek még naiv
 3 2 |     Tegye hozzá „leányasszony”. Leány vagyok, az is maradok.~–
 4 2 |        fog, az nem férfi, hanem leány.~Axamita a holcmüclijére
 5 2 |     uram! Ez veszedelmes dolog. Leány? Mennyi idős?~– Tizennyolc
 6 2 |       megcsókolni egy nőt. Az a leány nekem testvérem.~– Az már
 7 5 |    szerelmesemnek,~Ő a legszebb leány!…~A leány a mély vízbe bámul
 8 5 |          Ő a legszebb leány!…~A leány a mély vízbe bámul le, mely
 9 5 | vízsugárral, úgyhogy a rózsát a leány elkaphatta röptében.~A rózsának
10 5 |     jármű. Metell odaülhetett a leány mellé.~– Milióra! Nem találnád
11 5 |           mondá neki átölelve a leány derekát –, ha én most az
12 5 |      egyetlen udvarlód lakik?~A leány arca egy árnnyal sem változott
13 5 |    percekre, ismét megszólalt a leány.~– Metell! Mondd meg nekem,
14 5 |  kiváltom vele a birtokunkat.~A leány nagyot nézett a férfira.~–
15 5 |      van, sokat. Amennyi van.~A leány rémület kifejezésével tekinte
16 5 |         Napóleon káplár volt.~A leány hitetlenkedő módon rázza
17 5 |      aki a feltámadására vár.~A leány kezét nyújtá Metellnek.~
18 5 |         szomorú hely! – monda a leány. – Itt könnyen meg is ölhetnek.~–
19 5 |         szólt elragadtatással a leány, amint az ablakot feltárta,
20 6 |        hagyta őt sírni, maga is leány volt, tudta, hogy a sírás
21 6 |            tudakozódék tovább a leány.~– Nehéz azt egy ilyen kisasszonnyal
22 6 |  nemesember, csak az asszony, a leány a paraszt. Azok végzik a
23 6 |       de meg nem hódítva; míg a leány megszűnt reszketni, s valami
24 11|    távolba bámultak. – „Szegény leány, ha én ezt most kifizetem,
25 12|       végigszolgált, férfiszívű leány. A húgomat igen jó társaságban
26 12|          És azután az a szegény leány várhat ott a Porto Re-i
27 13|          A virág nap nélkül~Egy leány szíve, aki még nem tudja,
28 13|       ártatlanság csak egy ifjú leány lelkében található. Olyan
29 14|        egy csókjáért.~E szóra a leány egyszerre visszadobbant,
30 14|   tekintettel nézett a könyörgő leány arcára. Most már nem volt
31 15|    bortól beszédessé lett a két leány, előhúztak egyet is, mást
32 15|       én megmondtam nekik, hogy leány vagyok; tudom, hogy az uskók,
33 15|         a szépsége.~– De hisz a leány szemében a vőlegény még
34 16|     Margarita,~Jött a maga szűz leány képében,~Odajött az őriző
35 16|     nőül a legényhez becsületes leány, még özvegyasszony sem. –
36 16| menyasszony lesz minden hajadon leány, aki csak pártát visel a
37 17|     szerelmes, s az utána epedő leány éppen olyan boldogtalan,
38 17|     strázsamester is, mégiscsak leány, annak a leánynak, aki valami
39 17|   hallottam, mikor még igen kis leány voltam; egy öreg guzlástól,
40 18|     gyerek voltam, nagyon kicsi leány, akit ottfelejtettek az
41 18|   félemlíté meg. És ez a gyönge leány, aki még alig több, mint
42 19|   boruljon előtte, megragadva a leány kezét.~– Hát téged mi lelt?~–
43 20|        a helyen egyedül lenni a leány?~Hát még egy férfival egyedül
44 20| királyfi, nem más.~Hozzátette a leány, komolyan, nem mosolyogva:~–
45 20|    feltalálni, hanem megfogta a leány kezét, s odavonta őt magához.~
46 20|     ellenségre! – szólt közbe a leány.~– Az ugyan átkozott tréfa
47 20|   tudtam kiúszni a tengerből.~A leány a földhöz verte magát, úgy
48 20|    Igazán szeretsz? – kérdezé a leány, könnyein átsugárzó örömmel
49 20|         katonája őrzi, a kardos leány, aki bizonyosan agyonlőtt
50 20|         pátosszal olvassa fel a leány az ő hőstetteinek leírását.~
51 20|         Egyszer aztán eldugta a leány a keblébe a költeményt,
52 20|       lesz majd ott a részük.~A leány csak nekierősítette magát,
53 20|        azt félre.~A szégyenkedő leány aztán a kötényével takarta
54 20|       Azt is elmondta hát már a leány – versekben –, hogy milyen
55 20|  csókodtól és te az enyémtől.~A leány nagyot sóhajtott.~– Csak
56 20|   együtt laknak, a legény meg a leány, mint hűséges társak, egy
57 20|        az arcképes medaillont a leány kezébe. Hát amint ezt az
58 20|          szelíden megsimogató a leány fejét, s egészen más hangon
59 20|       ifjú kezét szíve tájára a leány.~– Hogyan? Te az én bátyámtól
60 20|         megszorítva gyöngéden a leány kezét.~Milióra nagyot fohászkodott.~–
61 21|    szerelmesemnek:~Ő a legszebb leány!~Nyomj ott ajakára~Egy csókot
62 22|  kísértés. Ott lakik a legszebb leány, akit valaha életemben láttam.
63 22|         a tündér. Igazi dalmata leány, jég közepéből kisugárzó
64 22|       neked adta ezt a verset a leány, akkor a bátyjához is írt
65 22|        vele az oltárnál, s az a leány, aki oly ártatlan, és oly
66 23|         Egy tündérnek született leány, aki el van átkozva egy
67 23|    őriző sárkánynak a fejeit.~A leány csupa ártatlanság, csupa
68 23|        ezt a levelet megkapja a leány, minden aggodalom nélkül
69 23|    előtt egy sem kötött ki. – A leány álmodott tovább. Mindennap
70 23|    szavát ezóta. A katonaviselt leány félt is tőle, mint a Vilától,
71 23|  hullámok csendes zúgásán át.~A leány szíve nagyot dobban. Ez
72 23|            sikolt fel örömmel a leány; az első pillanatban az
73 23|       sikolta kétségbeesetten a leány, a punta verandájának mellvédjéről
74 23|      Siess! Siess! – kiáltott a leány eléje. – Erre jöjj! Erre
75 23|        kimeredő sziklán állva a leány, fátyolát lobogtatva, hívogató
76 23|        testével a hullámokat.~A leány úgy elvesztette az eszét,
77 23|    Senki sem volt az, egyedül a leány. A Deli Markónak a menyasszonya.~
78 23|         hogy egy gyöngéd fiatal leány egy ilyen tömérdek fenevadnak
79 24|        vele maradt, s azontúl a leány egyedül lakik a házában.