Part

 1 8 |       volna egy Wellingtonjuk. Egy lord Severland. A tekézők nagymestere.
 2 8 |         enyémmel – mondá Severland lord megkrétázva a lökbotja hegyét –,
 3 8 |            Bravó, Ázsia! – monda a lord. – Ez emberül volt végezve.
 4 8 |        Dupla vagy semmi! – ismétlé lord Severland.~Metell egy szó
 5 10|            köt. Ilyenkor tökéletes lord Byron-arca van, akihez különben
 6 11|        fővel mondá: – Az én nevem, lord Adam of Camelborough; Wellington
 7 11|         van a mylordnak. Ha valaki lord Adam of Camelborough, akkor
 8 11|    várhatsz az elátkozott várban!”~Lord Adam egy napóleon-aranyat
 9 11|          földre.~Az egész fizetség lord Adam of Camelboroughra maradt.~
10 11|         szabadon bocsátották őket.~Lord Wellington unokaöccse előtt
11 11|       kiléptek a rendőrhivatalból, lord Adam megölelte, megcsókolta
12 11| gerendatömegig, ami még izzó volt. Lord Adam kihúzott egy égő lécet
13 12|           a klubig hajtattak, Adam lord a kővetkező okos beszéddel
14 12|        érkeznek lady Adamina, vagy lord Adam cím alatt, azokat bontsd
15 12|        Adamina ügyeivel, két héten lord Adaméival; azontúl senki
16 12|          erről a titkos lépcsőről, lord Adam volt az, az ő saját
17 12|            akart Metell ráismerni, lord Adam bajuszt viselt, felkunkorítva,
18 12|     szorítunk.~Metell észrevette a lord tekintetéből, hogy őt itt
19 12|          mondta: „tudom”.~– Tudja?~Lord Adam hátranézett, mintha
20 12|           Tovább megyek – folytatá lord Adam. – Én itt nem hagytam
21 12|             Útra keltem – folytatá lord Adam. – Jártam szekéren,
22 12|           felőle, hogy az ön volt.~Lord Adam megint elővette a szivart,
23 12|       őszintén az ő „barátjá”-nak, lord Adam of Camelboroughnak,
24 12|           mikor mindent megtudott, lord Adam of Camelborough kezét
25 12|         Metellnek.~– Jó! – monda a lord. – S most már meggyújtá
26 12|            fel, helyéből felszökve lord Adam.~– Igen jó helyen hagytam
27 12|             hogy mit tegyen velem.~Lord Adam azt tette, hogy odament
28 21|         sem.~Még mindig ott lakott lord Camelborough Adam palotájában.
29 21|     szemközt fordult feléje.~– Ah, lord Adam! Ön megérkezett?~–
30 21|           tanulhatta azt tőle Adam lord.~– Tehát te nagyon szereted
31 21|            nézve?~Metell megölelte lord Adamot.~– Te kivétel vagy
32 21|     körülfogták az ismerősök; Adam lord sokkal szívélyesebb fogadásra
33 21|       elégtételt? – szólítá meg őt lord Adam egyenesen belékötelőzködve.~–
34 21|       Távollétemben… – fitymálódék lord Adam.~– Jelenlétedben is,
35 21|          tetszik.~E hetykélkedésre lord Adam odasúgott Metell fülébe.~–
36 21|           csakugyan otthon találta lord Camelborough Adamot. A puncségetésnél
37 21|            a játékot? – kérdé Adam lord a belépőtől. – Ilyen korán?~–
38 21|            közölhetem ezeket.~Adam lord a kerevetig vezette barátját,
39 21|         szádból? – monda neki Adam lord.~– Nem. Nagyon jól szelel.
40 21|   fönnhangon, hogy mit írtam.~Adam lord odahajolt Metell fölé, s
41 21|          én egyetlen igaz barátom, lord Adam of Camelborough. Isten
42 21|         megölelte a haldoklót Adam lord, s halkan suttogá:~– Elfogadom
43 21|           megrázta szótalanul Adam lord jobbját. Azután összehajtó
44 21|            gyűrűjét, azt odanyújtó lord Adamnak, hogy pecsételje
45 21|            iromba vonásokkal, amíg lord Adam odajárt papot keresni.~
46 21|          Mire a pópával visszatért lord Adam, már akkorra Metell
47 22|            a végtisztességtételén. Lord Camelborough Adam pompás
48 22| gyászjelentést neki is megküldte a lord, saját kezűleg címezve.
49 22|          föl is tette magában Adam lord, hogy amint visszatér, ki
50 22|        azonban megelőzte őt, mikor lord Adam a palotájába visszatért,
51 22|            a temetésére! – szólt a lord, egyenesen rátámadva a muszka
52 22|   találkozom, ki kell mondanom. Ön lord Camelborough Adam kém, orgyilkos
53 22|      valami mentsége?~– Van.~Azzal lord Adam szétgombolta a mellénye
54 22|           tett fogoly lett belőle. Lord Adam, azzal az öntudatos
55 22|            a fekete hegyek lakóit.~Lord Adam olyan hangon beszélt
56 22|            est la guerre!” – monda lord Adam vállvonva.~Hát bizony „
57 22|           ez ellen – folytatá Adam lord. – Most már nem szól ellene.~–
58 22|      megindíthatom – folytatá Adam lord. – Egy elátkozott vár az
59 22|   Kriegskommissärnek: „Az én nevem lord Adam of Camelborough, Wellington
60 22|           sorsot, hogy kié legyen.~Lord Adam elnevette magát:~– „
61 23|            legjobb rendben hagyta.~Lord Adam és a gróf két külön
62 23|        szövetség szabályai szerint lord Adam parancsolt az alsóbbrendű
63 23|          alatt meggyőződött felőle lord Adam, hogy az osztrákok
64 23|      levele jó helyen van elrejtve lord Adamnál a tüszőben, egy