Part

 1 1 |     vallotta volna be magáról, hogy őt kilenc nap előtt megharapta
 2 2 |       őrmester! Jó napot! – üdvözli őt a látogató úr.~Erre a katona
 3 2 |            vitéz, bátor katona, aki őt megvédelmezi.~– Bizonnyal
 4 3 |         szóljon az úr-figyelmezteté őt Axamita –; mert ha megtudják
 5 3 |           felhordani a várba. Akkor őt is visszaszállítják Fiuméba.
 6 6 |          Axamita ott állt, s hagyta őt sírni, maga is leány volt,
 7 6 |           én még ismertem és láttam őt. Láttam és ismertem az elején,
 8 6 |     kisasszonyt megláttam. Akárcsak őt látnám kiszállni a hajóból.
 9 6 |       nyugodt, kisasszony – biztató őt Axamita. – Ha telides tele
10 7 |         magával Metell.~Hanem, hogy őt magát mi hozta hát ide?
11 11|        odabűvölni, hogy az megkérje őt férjül? Vagy pedig lady
12 11|   Adaminának, hogy Metell kérje meg őt feleségül? Az első esetben
13 11|           mikor jön vissza a bátyja őt a rettenetes magányból megváltani.
14 11|             fel a színpadra, s arra őt, a múzsák választottját,
15 11|         mondogatják, akik meglátják őt lady Adamina páholyában
16 12|             lord tekintetéből, hogy őt itt most egy veszedelmes
17 12|             beszéltem azokkal, akik őt látták, s meggyőződtem felőle,
18 12|          átkozott kártyazsenid ölte őt meg. – A példája, tudom,
19 12|            nem beszélt. Meg kellett őt ismertetnem kétségbeesett
20 12|          hogy miféle veszély érheti őt akkor, amikor nem látom?~–
21 12|  társaságban hagytam. De nem akarom őt e szomorú magányban ott
22 14|         folyosójának vastag oszlopa őt elrejté szem elől, ahol
23 15|       hímzett topánkájáig le tudták őt rajzolni. De a belső emberre
24 15|        fenevad kalózt látott benne (őt árbochoz kötözteté), Milióra
25 15|           Akárhova nézek, mindenütt őt látom, az ő szép szemeit,
26 18|           ahhoz megint mindazt, ami őt körülveszi: csupa fény és
27 18|         zokogva rebegé:~– Hiszen én őt szeretem…~Tudta azt már
28 18|            Miliórához, elráncigálta őt az ablaktól, s aztán nyalábra
29 20| összecsapzott haj.~Milióra felvette őt az ölébe, maga sem tudta,
30 20|             leány kezét, s odavonta őt magához.~Milióra hevesen
31 20|             Milióra hevesen taszítá őt vissza fekhelyére.~– Mit
32 20|          bátyámtól jössz? Te láttad őt? Ő küldött ide?~Az uskók
33 20|            kertajtón, nem találja-e őt ottan. Miliórát nem találta
34 20|           ruháit, s azt hitte, hogy őt látja maga előtt.~– De ugyan,
35 21|           elégtételt? – szólítá meg őt lord Adam egyenesen belékötelőzködve.~–
36 21|           csak elevenebben odahozta őt eléje. Nem is gondolhatott
37 22|           amint visszatér, ki fogja őt hívni párbajra.~A muszka
38 22|            muszka azonban megelőzte őt, mikor lord Adam a palotájába
39 22|          igazi nevét, s denunciálta őt a nagybátyja előtt, akit
40 22|         mikor kártyázott, s megölte őt. Ez az ön műve volt.~– Ön
41 22|        ejtsed. Bizonyosan rád bízta őt végakaratával a haldokló,
42 22|           magad sem mersz, elviszed őt magaddal a zenggi sziklavölgyek
43 23|             azt a jó barátot, akire őt a bátyja rábízta.~S hová
44 23|        bátyja rábízta.~S hová vinné őt a Deli Markó máshova, mint
45 23|              Axamita nem háborgatta őt ebben a gyönyörűségében.
46 23|            aztán Milióra kikergette őt a szobából: hagyjon neki
47 23|      percben aztán elszomorodik. Ha őt most innen elviszi Metell
48 23|            talál, kitalálja a szív.~Őt hozza az a csónak; szeretőjét
49 23|           lelkének!~– Te meg akarod őt ölni?~– Én nem.~– Hát ki
50 23|             a habok között, kihozta őt a partra, s hozzáfogott,
51 24|    Frangipáni várból erővel kellett őt eltávolítani, később aztán