Part

 1 11|              mondá: – Az én nevem, lord Adam of Camelborough; Wellington
 2 11|               mylordnak. Ha valaki lord Adam of Camelborough, akkor lehetetlen,
 3 11|                elátkozott várban!”~Lord Adam egy napóleon-aranyat vett
 4 11|                  Az egész fizetség lord Adam of Camelboroughra maradt.~
 5 11|                a rendőrhivatalból, lord Adam megölelte, megcsókolta Metellt.
 6 11|                 ami még izzó volt. Lord Adam kihúzott egy égő lécet a
 7 12|                Amíg a klubig hajtattak, Adam lord a kővetkező okos beszéddel
 8 12|                 lady Adamina, vagy lord Adam cím alatt, azokat bontsd
 9 12|                 Metell kiszállt belőle, Adam lovag pedig tovahajtott.~
10 12|                a titkos lépcsőről, lord Adam volt az, az ő saját hotele
11 12|            akart Metell ráismerni, lord Adam bajuszt viselt, felkunkorítva,
12 12|                   tudom”.~– Tudja?~Lord Adam hátranézett, mintha a Dolland-féle
13 12|           Tovább megyek – folytatá lord Adam. – Én itt nem hagytam félbe
14 12|             Útra keltem – folytatá lord Adam. – Jártam szekéren, tengelyverő
15 12|           felőle, hogy az ön volt.~Lord Adam megint elővette a szivart,
16 12|                az ő „barátjá”-nak, lord Adam of Camelboroughnak, s meg
17 12|                 mindent megtudott, lord Adam of Camelborough kezét fogja
18 12|                 helyéből felszökve lord Adam.~– Igen jó helyen hagytam
19 12|             hogy mit tegyen velem.~Lord Adam azt tette, hogy odament
20 21|                lakott lord Camelborough Adam palotájában. Az tartozott
21 21|              fordult feléje.~– Ah, lord Adam! Ön megérkezett?~– Épkézláb,
22 21|              meg is tanulhatta azt tőle Adam lord.~– Tehát te nagyon
23 21|               körülfogták az ismerősök; Adam lord sokkal szívélyesebb
24 21|       elégtételt? – szólítá meg őt lord Adam egyenesen belékötelőzködve.~–
25 21|       Távollétemben… – fitymálódék lord Adam.~– Jelenlétedben is, ha
26 21|          tetszik.~E hetykélkedésre lord Adam odasúgott Metell fülébe.~–
27 21|          abbahagytad a játékot? – kérdé Adam lord a belépőtől. – Ilyen
28 21|           mással nem közölhetem ezeket.~Adam lord a kerevetig vezette
29 21|                 a szádból? – monda neki Adam lord.~– Nem. Nagyon jól
30 21|             fönnhangon, hogy mit írtam.~Adam lord odahajolt Metell fölé,
31 21|             egyetlen igaz barátom, lord Adam of Camelborough. Isten oltalmazzon.
32 21|         olvastára megölelte a haldoklót Adam lord, s halkan suttogá:~–
33 21|             neki, s megrázta szótalanul Adam lord jobbját. Azután összehajtó
34 21|            iromba vonásokkal, amíg lord Adam odajárt papot keresni.~Biz
35 21|                 pópával visszatért lord Adam, már akkorra Metell készen
36 22| végtisztességtételén. Lord Camelborough Adam pompás gránitobeliszket
37 22|              Ezért föl is tette magában Adam lord, hogy amint visszatér,
38 22|                megelőzte őt, mikor lord Adam a palotájába visszatért,
39 22|          mondanom. Ön lord Camelborough Adam kém, orgyilkos és szemfényvesztő.~–
40 22|             mentsége?~– Van.~Azzal lord Adam szétgombolta a mellénye
41 22|                fogoly lett belőle. Lord Adam, azzal az öntudatos büszkeséggel,
42 22|              fekete hegyek lakóit.~Lord Adam olyan hangon beszélt a muszkához,
43 22|                la guerre!” – monda lord Adam vállvonva.~Hát bizony „ilyen
44 22|                volt ez ellen – folytatá Adam lord. – Most már nem szól
45 22|                megindíthatom – folytatá Adam lord. – Egy elátkozott vár
46 22|   Kriegskommissärnek: „Az én nevem lord Adam of Camelborough, Wellington
47 22|           sorsot, hogy kié legyen.~Lord Adam elnevette magát:~– „Mais
48 23|            legjobb rendben hagyta.~Lord Adam és a gróf két külön hajón
49 23|        szövetség szabályai szerint lord Adam parancsolt az alsóbbrendű
50 23|                  mint az angol. Azalatt Adam lordnak ideje volt személyesen
51 23|                meggyőződött felőle lord Adam, hogy az osztrákok a dalmata