bold = Main text
     Part                                          grey = Comment text

1001 13  |             tart a világ, majd elviszik az uskókok.~– Kik azok az uskókok?~–
1002 13  |         elviszik az uskókok.~– Kik azok az uskókok?~– Azok csak az
1003 13  |                 az uskókok?~– Azok csak az igazi Isten csodái. Minden
1004 13  |              hegyek között.~– Merre van az a Segna?~– Négyórai távolságra
1005 13  |                és a Maltempo csatornán, az ő evezős ladikjaikkal még
1006 13  |               lakik, siet eltorlaszolni az ajtaját, s a tornyokban
1007 13  |                 harangokat, azokon csak az uskókok jönnek. Az uskókok
1008 13  |                 csak az uskókok jönnek. Az uskókok csak ötön szoktak
1009 13  |           vásárolni.~– Hogyan „ötön”?~– Az öt ujjukkal. Vassal és ólommal
1010 13  |                körös-körül tallérokkal. Az az ő dicsekedésük. Amit
1011 13  |             körös-körül tallérokkal. Az az ő dicsekedésük. Amit készpénzben
1012 13  |              meg a pisztollyal szoktak. Az asszonyaik, leányaik is
1013 13  |             velencei dózse; törődtek is az uskókok akár a „duzsdé”-
1014 13  |              előjöttek a barlangjaikból az uskókok, megrohanták a várost,
1015 13  |           megrohanták a várost, leölték az őrséget, a hivatalnokokat,
1016 13  |              őrséget, a hivatalnokokat, az új lakosságot pedig megtartották
1017 13  |                 kezdettek tetszeni ezek az uskókok.~– Máskor meg azt
1018 13  |          hajóikkal kezdjenek hadjáratot az uskókok ellen; annak meg
1019 13  |                uskókok ellen; annak meg az lett a vége, hogy az uskókok
1020 13  |                meg az lett a vége, hogy az uskókok egy éjjel hajókra
1021 13  |               feleveztek Fiuméba, s ott az egész város láttára elfoglaltak
1022 13  |                 Veniero kapitány alatt. Az uskókok egy zivataros éjszakán
1023 13  |      kapitánynak sorba kellett táncolni az uskókok asszonyaival; mikor
1024 13  |                  s aztán szétosztották: az volt a lakoma vége; minden
1025 13  |            Milióra elbámult rajta, hogy az uskók asszonyok hogyan osztoztak
1026 13  |             semmit. Pedig ott vannak ők az ő sziklafészkeikben; csakhogy
1027 13  |             sziklafészkeikben; csakhogy az egész környék retteg tőlük:
1028 13  |                 nem meri feladni senki. Az egyik lábukkal Törökországban
1029 13  |              mind a két hadakozó félnek az élelmi szállítmányait. Néha
1030 13  |            múlva megint csak itt vannak az uskókok. Nem nemzetség ez,
1031 13  |              magyar, oláh, cigány: mind az ő számukat szaporítja. A
1032 13  |                beszél azon más, csak ez az ezer ember odafenn. Aztán
1033 13  |              amely asszony megharagszik az urára, odaszökik az uskókokhoz,
1034 13  |        megharagszik az urára, odaszökik az uskókokhoz, amely leányt
1035 13  |              többé vissza. Víg élet van az uskókok között; s délceg
1036 13  |                 conjecturalis politika. Az éhínség az év elején már
1037 13  |      conjecturalis politika. Az éhínség az év elején már a dalmata
1038 13  |              otthon lakott már, s azzal az egész partvidéken elkezdődtek
1039 13  |               kezdenek el rabolni. Majd az is bekövetkezik!~Katonaság
1040 13  |               őrjáratokat tartani, akik az éjjeli orvtámadásokat elhárítsák.
1041 13  |               rovinai lázárok adták meg az árát. Minthogy Porto Rében
1042 13  |               áldozatai el lettek zárva az egyetlen kereseti kútforrásuktól:
1043 13  |                 is. Nem volt többé, aki az asztalukat ellássa az eddig
1044 13  |               aki az asztalukat ellássa az eddig megszokott tápszerekkel.
1045 13  | Franciaországból elhozott új növényt, s az igen jó volt kenyérpótléknak;
1046 13  |                volt kenyérpótléknak; de az is fogytán volt már, csak
1047 13  |              kiállhatatlan kínokat okoz az egész bőrükben. Éjjel az
1048 13  |                az egész bőrükben. Éjjel az üvöltésüktól nem lehet aludni.
1049 13  |           rovinai nyomorultak kolóniája az utolsó élőlényig kivesz! –
1050 13  |                 Milióra. Ki fogja akkor az ő menedékét védelmezni az
1051 13  |               az ő menedékét védelmezni az egész világ ellen és a jó
1052 13  |            ellen és a jó emberek ellen. Az olyan jó emberek ellen,
1053 13  |            olyan jó emberek ellen, mint az uskókok, akik a szép leányokat
1054 14  |             felé már annyira fokozódott az éhínség, hogy a rovinai
1055 14  |                 Milióra nem állhatta ki az állati süvöltésüket: olyan
1056 14  |                süvöltésüket: olyan volt az, mint mikor az éhező kutya
1057 14  |               olyan volt az, mint mikor az éhező kutya a bezárt ajtón
1058 14  |                 vette magát észre, hogy az ő éléstára üres; krumplit,
1059 14  |                 sütünk pogácsát.~Hiszen az igaz, hogy Axamitának volt
1060 14  |                közte; de hogy menjen el az a pénz Fiuméba, s hogy jöjjön
1061 14  |                 a várban.~– Hát nincs-e az a vár ércharanggal letakarva?~–
1062 14  |               ércharanggal letakarva?~– Az megint igaz. De nem fog
1063 14  |              halászcsónakjával Fiuméba. Az „ostro” kedvezett a menetnek,
1064 14  |             visszajövetelnél majd segít az evezőlapát.~A strázsamester
1065 14  |              osztrák-magyar hadseregnél az őrmesteri rang díszes jelvénye
1066 14  |                kávét. Estig csak eltelt az idő; de amint lassan bealkonyodott,
1067 14  |                elővette a nyugtalanság: az egyedüllét szomorú érzete.
1068 14  |             hogy ha ott várja Axamitát, az hamarább megjön.~A nap lement
1069 14  |               megjön.~A nap lement már: az ég narancssárga volt, a
1070 14  |           errefelé, hogy azután ha azok az elterjesztett hálóba bevetődnek,
1071 14  |             fellármázta ő a halászt, ha az elaludt odafenn a csillagvizsgálójában: „
1072 14  |                 Marguerita lelke kísért az elhagyott várban; az öreg
1073 14  |             kísért az elhagyott várban; az öreg Pablo nem félt már
1074 14  |                 a rossz szellemtől, aki az embereket a csókolódásért
1075 14  |         halásztak, attól megtudta, hogy az nem lélek, hanem élő teremtés,
1076 14  |                 Estére nem maradt ember az egész városban. De élelmiszer
1077 14  |              arról a közeledő járműről; az alkony pedig egyre növelte
1078 14  |            kinyúlik, s onnan integetett az érkező elé kendőjével. Halk
1079 14  |            benne ülő nem Axamita, hanem az öreg Pablo.~– Nos, Pablo!
1080 14  |                Pablo! Mi hír? Jó estét!~Az öreg halász behúzta az evezőlapátokat,
1081 14  |                  Az öreg halász behúzta az evezőlapátokat, s aztán
1082 14  |                 nehogy ezt is elégessék az istentelenek.~– Kicsodák?~–
1083 14  |             senki! Jaj, de rosszak ezek az emberek! Pedig ők már mind
1084 14  |             Fiuméban a Deli Markó!~– Ki az a Deli Markó?~– Azt sem
1085 14  |            őrházakat lerombolták, s még az éjjel jönnek visszafelé
1086 14  |          rárohantak, megkötözték. Nekem az volt a szerencsém, hogy
1087 14  |                hogy mi történt Fiuméban az éjjel.~– Mit csináltak Axamitával?~–
1088 14  |              eleresztették is, levágták az orrát meg a füleit; mert
1089 14  |                orrát meg a füleit; mert az a szokásuk ezeknek, ha egy
1090 14  |               kastélyba, s zárd magadra az ajtót, s ne gyújts világot
1091 14  |              ajtót, s ne gyújts világot az ablakodban; mert az éjjel
1092 14  |             világot az ablakodban; mert az éjjel még bizonyosan itt
1093 14  |              bizonyosan itt haladnak el az uskókok. A rettenetes uskókok,
1094 14  |                 danolhatsz! Tetőled fél az egész világ, még az uskók
1095 14  |                 fél az egész világ, még az uskók ördögök is. Azt hiszik,
1096 14  |            holnap reggelig: nem kellene az nekem tovább! Óh boldogságos
1097 14  |           Miasszonyunk Lorettóban! Csak az uskókoktól szabadíts meg!
1098 14  |              egy gondolat nélkül; attól az embertől, akihez vér szerint
1099 14  |                 ki lehet venni, hogy mi az. Egy egész hajóraj közelít.
1100 14  |                 szurokserpenyő lobogása az; a vezérhajóról görögtűz
1101 14  |              harci dalhoz ütenyt vernek az evezők, száz meg száz lapátütés
1102 14  |           színekre festett dereglyéket, az evezőpadhoz láncolt katonákkal.
1103 14  |           láncolt katonákkal. Ezek most az ő rabszolgáik. A rabszolgák
1104 14  |      rabszolgáik. A rabszolgák eveznek; az uskók dalolnak és isznak.
1105 14  |         mindenikben és három fegyveres, az egyik kormányoz.~A csónakok
1106 14  |          csónakok raja közepette jönnek az elrabolt dereglyék. Ezek
1107 14  |          elrabolt dereglyék. Ezek közül az egyik a vezér hajója. Megismerni
1108 14  |                vezér hajója. Megismerni az árbochegyen kígyózó vörös
1109 14  |         megvilágítva áll a hajó közepén az uskókok vezére: Deli Markó.
1110 14  |             tündöklő alakon.~Ha ilyenek az ördögök, akkor jó ellenük
1111 14  |            férfi bűvalakját: egy embert az árbochoz kötve. Az Axamita
1112 14  |               embert az árbochoz kötve. Az Axamita volt.~Milióra ráismert.
1113 14  |           Axamitára; s üvöltöttek, mint az ebek.~E sikoltásra a pokolbeli
1114 14  |            alakú kikötőt.~Ekkor a vezér az árbochoz kötőzött alakhoz
1115 14  |                a punta verandáján.~– Ez az a vár?…~– Ő volt, az, aki
1116 14  |                 Ez az a vár?…~– Ő volt, az, aki kiáltott?…~– Azok ott,
1117 14  |              két uskók harcos odaugrott az árbochoz, s egy perc alatt
1118 14  |                No, hát tanuld meg, hogy az uskókok nem bántják a gyöngéket,
1119 14  |                 a gyöngéket, hanem csak az erőseket! Amit a gazdagoktól
1120 14  |               hát legyen hatvan!~(Abban az éhínségben egy zsák lisztet
1121 14  |                 forintért kapni.)~Hanem az átadásnál nagy nehézségek
1122 14  |           partra kilépni. Először maguk az uskókok tagadták meg az
1123 14  |                 az uskókok tagadták meg az engedelmeskedést, azután
1124 14  |              Hát akkor itt hagyom nekik az egész dereglyét, minden
1125 14  |         vaskarikájába.~– Ami benne van, az mind a tied – mondta Axamitának. –
1126 14  |           visszaadhatod a császárodnak, az az övé. Ne hálálkodj, alkun
1127 14  |        visszaadhatod a császárodnak, az az övé. Ne hálálkodj, alkun
1128 14  |                részük. Örömüvöltés volt az.~Ez a zűrhang elvette Miliórának
1129 14  |              zűrhang elvette Miliórának az eszét. Azt képzelte ő is,
1130 14  |                 Azt képzelte ő is, hogy az a fényes alak, bíbortól,
1131 14  |             akikről könyvei regélnek, s az ellenállhatatlan varázstól
1132 14  |                rémületes üvöltés támadt az uskókok között. „A Marguerita!”
1133 14  |                csónakokon, s belekaptak az evezőkbe, minden irányban
1134 14  |              Milióra villi-alakja körül az éjjeli szél lebegtette a
1135 14  |              fénye olyan sápadttá tette az arcát, aminő azoké a sír-aráké;
1136 14  |         szemeinek nem volt semmi fénye.~Az uskókok vezére mégsem ijedt
1137 14  |         tekintettel. Annak a fegyvernek az ütése villámcsapás.~De Milióra
1138 14  |               arcára. Most már nem volt az sírok tündérarája, hanem
1139 14  |                ismét a riadó csatadalt, az evezők ütötték hozzá a taktust.~
1140 14  |                ütötték hozzá a taktust.~Az egész tünemény tovaszállt,
1141 14  |             parton, és utánabámult, míg az utolsó tűzcsillag is eltűnt
1142 14  |              irtózzék tőlük. A kutyának az arca tud örömet kifejezni,
1143 14  |              arca tud örömet kifejezni, az ő lárvájuk rosszabb annál,
1144 14  |                 nekik való volt. De ami az úri asztalra volt rendelve,
1145 14  |               pármai sajt, ott nem kell az étrend miatt aggódni többé.
1146 14  |             étrend miatt aggódni többé. Az éhínség a Frangipáni kastélyban
1147 14  |            menjen, amerre neki tetszik, az ilyen lelt tárgyat nem üdvösséges
1148 15  |               értekeznek a színekről~Ez az éj eltelt az így szerzett
1149 15  |               színekről~Ez az éj eltelt az így szerzett élelmiszerek
1150 15  |             igaz történet. – Hisz ennek az egész sziklaországnak a
1151 15  |            várban Milióra számára. Amit az meghagyott, elfogyasztotta
1152 15  |              gyomra volt. Bor is került az asztalra, jó dalmata vörös
1153 15  |            előhúztak egyet is, mást is. Az uskókok rettenetes hatalmát,
1154 15  |         szálltam, egyszerre körülfogtak az uskókok, én pedig nem tudtam
1155 15  |               leány vagyok; tudom, hogy az uskók, aki leányt öl, meg
1156 15  |               halnak. Láthatja, hogy ez az én pénzem, ahogy azt félreraktam
1157 15  |             mondtál igazat, felhúzatlak az árbocra.” Azzal mindjárt
1158 15  |              hallotta. De olyan is volt az, mintha a mennyországból
1159 15  |         kiáltása is ott a háztetőkőn.~– Az meg olyan volt, mintha egy
1160 15  |                a pokol szelelőlyukát, s az elkárhozottak üvöltése hallatszanék
1161 15  |                 velem könnyen, de mégis az egész dereglyét rakományával
1162 15  |            azért nagyon fáj a szívem.~– Az aztán nagy baj.~– Pedig
1163 15  |               én azt sem tudom, hogy mi az a valódi csók!~– Én sem.~–
1164 15  |           valódi csók!~– Én sem.~– Édes az, hogy úgy kívánják? Éget
1165 15  |                 hogy úgy kívánják? Éget az, hogy félni kell tőle? Mikor
1166 15  |                dobogni; csupa láng lett az arcom tőle, a másik pillanatban
1167 15  |                 összeverődtek.~– Igézet az.~– Vajon ha megcsókoltam
1168 15  |            Vajon ha megcsókoltam volna, az történt volna-e, hogy az
1169 15  |                az történt volna-e, hogy az én lelkem ővele megy, az
1170 15  |                az én lelkem ővele megy, az övé meg itt marad?~– Tartok
1171 15  |              marad?~– Tartok tőle, hogy az így is megtörtént.~– Hát
1172 15  |                 is megtörtént.~– Hát ha az ember csak úgy a lelkében
1173 15  |                meg a másiknak a lelkét, az is vétek-e?~– Úgy gondolom,
1174 15  |           vétek-e?~– Úgy gondolom, hogy az.~– Hát ha az embert álmában
1175 15  |             gondolom, hogy az.~– Hát ha az embert álmában éri az, hogy
1176 15  |                ha az embert álmában éri az, hogy megcsókol valakit,
1177 15  |            bizonyosan.~– De hát álmában az embernek nincsen esze. Aztán
1178 15  |                  Jobb abból fölébredni! Az embernek álmában még jobban
1179 15  |              olyan drága egy csók, hogy az egész dereglyét rakományostul
1180 15  |      rakományostul kínálnak érte?~– Biz az olyan.~– Hisz akkor én egy
1181 15  |             vettek csókokért. Többet ér az a föld minden kincseinél,
1182 15  |                a kérő; ezt úgy rendelte az Isten. A párizsi tatár táborban
1183 15  |      gyémántokkal fizetik meg a csókot, az igazi tatár táborban tevékkel,
1184 15  |             vőlegény a nagylelkű.~– Hát az nincs sehol, hogy a csókot
1185 15  |                 nem jártam.~– Miért van az?~– Azért, mert az arának
1186 15  |             Miért van az?~– Azért, mert az arának csak egy kincse van,
1187 15  |                meg.~– Mondtam már, hogy az uskókok erőszakos emberek.
1188 15  |             vagyok; a Marguerita névtől az uskók is retteg, jobban,
1189 15  |           elfutni vele a tengerre, vagy az erdők közé, ahol aztán már
1190 15  |            hatalma a varázslatnak – hát az ellen nem tudom, hogy mi
1191 15  |              nézek, mindenütt őt látom, az ő szép szemeit, az ő gyönyörű
1192 15  |               látom, az ő szép szemeit, az ő gyönyörű arcát, az ő imádni
1193 15  |           szemeit, az ő gyönyörű arcát, az ő imádni való ajkait. Ezeket
1194 15  |              imádni való ajkait. Ezeket az ajkakat én százszor összecsókolom,
1195 15  |                 százszor összecsókolom, az egész alakot karjaimmal
1196 15  |              tiszta levegő! Hanem ha ez az ember idejönne hozzám hívatlanul,
1197 15  |                a fogaim közé szorítanám az ajkaimat, s addig fojtanám
1198 15  |            csábalakban még nem mutatták az álmai eszményképét… Rongyosan,
1199 16  |                                 A guzla~Az uskók fejedelem várát még
1200 16  |               se rajzón. Idegen, akinek az a sors jutott, hogy azt
1201 16  |                ormait minden időben. Ez az ő ornamentikája.~Ez a vár
1202 16  |        megénekelt királyfi lovát, hanem az természetesen olyan ló volt,
1203 16  |           felhőkbe. Élőfának híre sincs az egész völgyben, csak borókabozót
1204 16  |         vendégeskednek. Másutt legalább az asszony dolgozik, annak
1205 16  |        elfoglalt pici kertecskében, itt az sincs; az asszonynak az
1206 16  |             kertecskében, itt az sincs; az asszonynak az a dolga, hogy
1207 16  |                 az sincs; az asszonynak az a dolga, hogy szép legyen.
1208 16  |        lépcsősor vezet fel a várkapuig, az egész építmény nagyon hasonlít
1209 16  |                 fenekéről fejtették le. Az északi bástya ormozata végig
1210 16  |             levágott emberfő van tűzve; az egyik fejnek hosszú szakálla
1211 16  |                szabad levegőt a házból? Az uskókok nem ismerik a reumát.~
1212 16  |                ágyasházának van ajtaja, az azután vasból van, lőréssel
1213 16  |               sincs benne, mert ilyenen az uskókoknál a király sem
1214 16  |                 fejedelmi hálószobának, az a „Krónikák fája”. A terem
1215 16  |           felszegezett emberfülekkel. S az uskókok vénei meg tudják
1216 16  |                fejezetcímekre vár. – Ez az uskók nép „aranykönyve”.
1217 16  |            éneklik a guzla mellett.~Ah, az a guzla hatalmas egy alkotvány.
1218 16  |           nemzetközi szerződései; abban az európai garanciái, a mandátumai,
1219 16  |                 leveszik a falról, amíg az ürü megsül a tűznél, muzsikálnak
1220 16  |          énekelnek hozzá. Olyan muzsika az, hogy azt minden ember tudja;
1221 16  |             rendesen halálon végződnek. Az anyák természetesen gonoszok:
1222 16  |                fiatal hangot illeti meg az éneklés, hanem az öreget.
1223 16  |            illeti meg az éneklés, hanem az öreget. S aztán ahhoz jó
1224 16  |              maga kövessen el; ellenben az öreg szemeknek már nagyon
1225 16  |                a fehérnép, azalatt, míg az egész uskók férfisereg fegyverfogható
1226 16  |         várudvaron táncoltak a leányok.~Az uskók leányok igen szépek,
1227 16  |          arcukat. Ez a szokás még abból az időből maradt, amikor az
1228 16  |                az időből maradt, amikor az egész világ minden szökevénye
1229 16  |            borrá ne legyen; úgy isszák; az asszonynak nem adnak lelket,
1230 16  |               helyett azzal takarják el az arcát idegen férfi előtt,
1231 16  |            aztán olyan a szíve is, mint az arca.~Nagyon egyszerű az
1232 16  |                az arca.~Nagyon egyszerű az uskók leányok tánca, összefogóznak
1233 16  |             karajlanak; olyankor, mikor az énekes elhallgat, s csak
1234 16  |               Aztán megint újra kezdik.~Az öregek, a gyermekek pedig
1235 16  |              sorban, hogy nagyot húzzon az édes fekete borból.~Az asszonyok
1236 16  |           húzzon az édes fekete borból.~Az asszonyok ezalatt a roppant
1237 16  |                 haja, bajusza, szakálla az öreg hegedűsnek, a kezein
1238 16  |               kezein csak a csontok meg az erek látszanak. Olyan, mint
1239 16  |               elhitette, hogy mind igaz az, amit ő énekel, és olyan,
1240 16  |                 aki szentül hiszi, hogy az valóságos vers, amit énekel,
1241 16  |                Markó, a Kraljevics fia,~Az utolsó nemzeti királyfi.~
1242 16  |              nemzeti királyfi.~Meghagyá az őriző Vilának ~Deli Markó,
1243 16  |               bocsásson,~„Csak ha jönne az én drága kincsem,~Margaréta,
1244 16  |          Megígérte, onnan is lejön még:~Az ha jönne engemet keresni,~
1245 16  |              vasa ketté tört kezembe,~S az kopogna gyémánt markolattal~
1246 16  |             szűz leány képében,~Odajött az őriző Vilához:~„Hol van
1247 16  |                 őriző Vilához:~„Hol van az én kincsem, Deli Markó?~
1248 16  |                 mégis alszik.~Én vagyok az ő szeretett hölgye,~Kit
1249 16  |               vas gyűrűvel,~Ezüst ajtót az ezüst gyűrűvel,~Arany ajtót
1250 16  |             ezüst gyűrűvel,~Arany ajtót az arany gyűrűvel,~S mind a
1251 16  |                  akit csókod érint,~Még az anyját is átkozni fogja.”~
1252 16  |          királyfi:~„No hát menj és oszd az idegennek,~Ellenségnek,
1253 16  |              hogy itt van a hajnal,~Aki az én napomat felhozza,~Akkor
1254 16  |                 aztán megdagad a Rjéka,~Az idegen vérétől megárad.~
1255 16  |        rozmarinról megszedett méz,~Mint az aszú édes muskotály bor,~
1256 16  |                édes muskotály bor,~Mint az édes anyatej, oly édes.~
1257 16  |              édes, mint a bosszúállás!”~Az öreg guzlás még sokáig elfolyatta
1258 16  |               ezt a balladát; nyújtható az, mint a Szent Iván éneke;
1259 16  |              nem szakította volna félbe az idilli mulatságot. Ez azt
1260 16  |             keresztül fel a hegyi útnak az érkezők elé.~Sokszoros örömet
1261 16  |                valahonnan nem kerített: az a móring! Anélkül nem mehet
1262 16  |           Ilyenkor azután annál nagyobb az öröm a sziklavölgyben; kezdődik
1263 16  |              fel a hegytetőnek, ahonnan az érkező diadalmasokat várják.~
1264 16  |           diadalmasokat várják.~Ott van az a nevezetes szikla, amit
1265 16  |           legény belekapaszkodik. Hanem az is uskók legény legyen,
1266 16  |           legyen, akinek acélból vannak az izmai. Ha ezt a nagy csompót
1267 16  |                 tárul elé.~Ebbe szokták az uskók rablókalandjaik után
1268 16  |              lássák azt a völgyet, ahol az uskók sziklafészke van elrejtve.
1269 16  |           barlangból a foglyokat, s ott az áldozatkövön levágják a
1270 16  |           volnának: „Nesze, ez a tied!”~Az idáig elhozott zsákmányt
1271 16  |                 és szilaj dalolás közt; az otthon levő öregek nagy
1272 16  |                 nagy riadallal fogadják az érkező csoportokat.~Mentől
1273 16  |               új csodatetteit mondja el az uskók vitézségnek, de kifáradhatatlan
1274 16  |                Markó magasztalásában.~Ő az és senki más, akiről a guzla
1275 16  |              hármas ércajtón keresztül. Az ő lova a Durindó, az ő kardja
1276 16  |         keresztül. Az ő lova a Durindó, az ő kardja az a szablya, aminek
1277 16  |             lova a Durindó, az ő kardja az a szablya, aminek csapásairól
1278 16  |           csapásairól a ballada énekel. Az a szablya, aminek senki
1279 16  |             mégis elmaradt valahol, ott az átokverte vár alatt, az
1280 16  |                 az átokverte vár alatt, az éjféli tünemény kezében.
1281 16  |                éjféli tünemény kezében. Az ő maga, a királyfi menyasszonya,
1282 16  |              maga a legutolsó csapatnak az élén. – Ő maga ül lovon.
1283 16  |                élén. – Ő maga ül lovon. Az a ló nem botlik, nem szédül,
1284 16  |             csak azt tudja, hogy amióta az uskók nép között megjelent,
1285 16  |                  s tele marokkal szórja az aranyat, ezüstöt.~Valamennyi
1286 16  |              ezüstöt.~Valamennyi leánya az uskók nemzetnek mind bele
1287 16  |               mind bele van bolondulva. Az üdvösségüket is odaadnák
1288 16  |           akinek csak jobb kéz felé van az övébe dugva a handzsár markolatja.~
1289 16  |            hagyott szablyáját.~És akkor az uskók legények mind előhozzák
1290 16  |          foglyaikat a barlangból, s ott az áldozatkövön ki-ki levágja
1291 16  |             hogy a hegyi patak megdagad az ellenség vérétől, míg az
1292 16  |                az ellenség vérétől, míg az a Margarita ajkán fölülig
1293 16  |              szakállú vén trubadúr, míg az uskók leányok a lobogó máglyát
1294 17  |                                         Az illatos füvek~Sehol annyi
1295 17  |              csak úgy leheli ki magából az ambrát, a pézsmát, a tömjént,
1296 17  |                 tölti meg a léget, hogy az ember egy más világ lakójának
1297 17  |                 csába, illó mámorlégben az érzékek felmagasztosulnak,
1298 17  |                 ideget megittasít. Ezek az illatozó füvek mind bűnrészesek
1299 17  |                mind bűnrészesek azokban az ábrándokban, amik e partok
1300 17  |               elcsábítják.~A virágoknak az illata a beszéd, amivel
1301 17  |                 illata a beszéd, amivel az emberekhez szólnak.~Olyan
1302 17  |           szobájába, éjszakára odarakta az ágyába. Szokás ez azon a
1303 17  |             Szokás ez azon a vidéken.~S az illatos virágoktól álmok
1304 17  |                 súgta neki: nem vétek-e az ilyen álom? Hát még a visszagondolás
1305 17  |                Hát még a visszagondolás az álomra!~Jó volna, ha meg
1306 17  |              pap talán megmondaná, hogy az bűn volt, s kiszabná érte
1307 17  |          álmodik ébren, azt, azt!~Pedig az el nem mondott érzés kínozza
1308 17  |           kínozza a szívet.~Hát egyszer az illatos virágok ennek is
1309 17  |              virágok ennek is megsúgták az orvosságát.~A kisleány,
1310 17  |                leírja azt versekben.~Ez az általános orvosa minden
1311 17  |              tudományát? – Könnyen megy az. A dalmát parton úton-útfélen
1312 17  |                 a gondolatokat megadják az illatos virágok.~Milióra
1313 17  |            illatos virágok.~Milióra meg az ő százféle démutkái, istenfái,
1314 17  |             volt olyan jó ballada, mint az a másik, amit a guzlás énekelt.
1315 17  |              volt és olyan szerelmes, s az utána epedő leány éppen
1316 17  |                 olyan boldogtalan, mint az a másik, s a balsors éppen
1317 17  |                 dalt is szerzett hozzá, az is könnyen megy itt; Menta,
1318 17  |                 aki meghallhatta volna, az egy jámbor Axamita. Az őrá
1319 17  |                  az egy jámbor Axamita. Az őrá nézve az egész világ.~
1320 17  |            jámbor Axamita. Az őrá nézve az egész világ.~Pedig ha nehéz
1321 17  |               szól hozzá, szép-e.~– Biz az nem valami nagyon szép.
1322 17  |                a hallgatóság.~– No hisz az a szép. – Milióra most már
1323 17  |                 most már ingerelve volt az áriája kedvezőtlen fogadtatása
1324 17  |                mégis meg akarta tartani az inkognitót, úgy akart ismeretlenül
1325 17  |            gondolt ki.~– Én ezt otthon, az apám házánál hallottam,
1326 17  |                 hősballadát.~Miliórának az arca lángolt, mikor vége
1327 17  |      tündököltek a nagy delejes tűztől.~Az utolsó akkord után odatekintett
1328 17  |            nagyot ásított és nyújtózott az élvezet után.~– De hosszú
1329 17  |                 ez a nóta! – Ebből állt az egész elragadtatása. Milióra
1330 17  |                Deli Markó.~– Zsivány.~– Az uskókok vajdája, te!~– Az
1331 17  |               Az uskókok vajdája, te!~– Az uskókok egytől egyig mind
1332 17  |               merő hazugság, dicsekedés az egész. Tudnak vitézkedni
1333 17  |               népeket kifosztogatók; ez az egész vitézségük. Láttam
1334 17  |               kilencvenezer haldoklónak az ordítását egyszerre: az
1335 17  |                 az ordítását egyszerre: az volt a hősballada. Mit akar
1336 17  |                 van abban a balladában, az ám, olyan márványból, amit
1337 17  |              amit a kecskék készítenek; az oszlopai bearanyozva: igenis,
1338 17  |             alatt bazsalikomvirág támad az útfélen! Abbizony! Húsz
1339 17  |              Húsz lépésről megérezhetők az avas faggyúról, amivel magukat
1340 17  |                 szabad.~– Menj! Belőled az irigység beszél.~– Az irigység?
1341 17  |           Belőled az irigység beszél.~– Az irigység? Mit irigyelnék
1342 17  |             irigység? Mit irigyelnék én az uskókoktól, morlákoktól?~–
1343 17  |                trónusára a feleségét, s az asszony énekel, ő meg veri
1344 17  |              veri a lantot. Veri bizony az uskók vőlegény lakodalma
1345 17  |           feleségét, s úgy énekel hozzá az asszony, hogy csak úgy ordít.
1346 17  |               hogy milyen módon szokott az uskók vőlegény belekötni
1347 17  |               feküdni mennek: bontsd le az opánkám! Ha aztán a menyasszony
1348 17  |        menyasszonyának a sorsa is, mert az uskók királyfi is bocskorban
1349 17  |                jár, mint a többi.~Ezért az utolsó szemtelen rágalomért
1350 18  |       Milióránál a hős uskók vajda azon az első találkozás éjszakáján.
1351 18  |                gyémántjával e két betűt az ablakra karcolta: D. M.
1352 18  |                 ezt a handzsárt Milióra az ágya feje alól, forgatta
1353 18  |               tudna-e vele ő is vágni? (Az uskókok amazonjai együtt
1354 18  |                 kardhoz hozzáidomította az egész eszményi alakot, ahhoz
1355 18  |               ott. – Mind rágalom, amit az Axamita beszélt a honfitársairól,
1356 18  |         ablakfülkéről.~Milióra kiugrott az ágyból, s csak úgy hálóköntösében
1357 18  |                hálóköntösében odafutott az ablakhoz, s kitekintett
1358 18  |                 kitekintett a tengerre.~Az egész tengeröböl, a hosszú
1359 18  |          akarnak ezek?~– Hát egy kicsit az uskókokat megtáncoltatni.~–
1360 18  |        gránicról egy hegyi csapat, hogy az uskókokat hátba fogja. Most
1361 18  |                 rúg, s rádönti a hegyet az ellenségre! Most kapd fel
1362 18  |               három oldalról mentek így az uskókokra, akik iszonyú
1363 18  |              leány, akit ottfelejtettek az útfélen egy sziklaodúban;
1364 18  |           póznáján; a velencei gályának az árbockosaráról pedig egy
1365 18  |                csüggött alá, abban volt az elfogott uskók vajda, mint
1366 18  |         sikoltással kiáltva fel:~– Hogy az Isten bocsásson rájuk olyan
1367 18  |            odaérnének!~Azzal felszakító az ablakszárnyakat, s messze
1368 18  |               karjaival, úgy kiálta fel az égre:~– Hol vagy, te vihar?
1369 18  |             Axamita erővel vonszolta el az ablaktól a leányt.~– Mit
1370 18  |              kezei közül, s visszafutva az ablakhoz, kikiáltott rajta:~–
1371 18  |              térdre omlott, s eltakarta az arcát a két kezével, s zokogva
1372 18  |                már Axamita régen.~Hanem az mégis új dolog volt előtte,
1373 18  |                 dolog volt előtte, hogy az a szerelem egyszerre így
1374 18  |            egyikévé. – Mégis nagy ördög az a szerelem!~Alig tudta azután
1375 18  |             tekintettel. – Rossz tündér az a szerelem.~Délután elnyomta
1376 18  |                elnyomta Milióra szemeit az álom – a börtönlakók sokat
1377 18  |              fel, hogy nagyon zörgetnek az ablakán, s hangosan sírnak
1378 18  |           laknak-e bennük?), hanem azok az apróbb és nagyobb viharmadarak,
1379 18  |                 éreznek! Mégis használt az én átkozódásom.~(Csak későn
1380 18  |             róla, hogy igazat álmodott. Az ég egészen opálszínű volt,
1381 18  |           partra; ők is úgy ismerik már az előjeleit a zivatarnak,
1382 18  |                hadd legyen.~Alig voltak az ablaktáblák betéve, amidőn
1383 18  |         rohannak, porfelleget szalajtva az utakon, a hegyhátakon végig,
1384 18  |              lángoszlopok lövellnek alá az égből, amiknek rettentő
1385 18  |             bérc-amfiteátrumának falai; az egész vár meg-megrázkódik
1386 18  |            tiltakozák Milióra, s odaült az ablak hídjára, s gyönyörködve
1387 18  |                egészen beborították már az eget, eddig olyan volt az
1388 18  |               az eget, eddig olyan volt az ég a Frangipáni vár fölött,
1389 18  |         fegyvertárból; csak úgy csattog az ablakok érctábláin, mint
1390 18  |                imádkozik, félbeszakítva az áhítatoskodását egyszer-egyszer
1391 18  |             lelke.~– Vajon oda is eljut az a zivatar, ahová ezek mentek
1392 18  |                Axamita a fejét csóválta az ilyen kérdésre.~– Ne féljen,
1393 18  |                nagyon sietős útja volt; az adriai partok régen nem
1394 18  |                meg-megrázza dörömbözve; az széttépi a vihar hátramaradt
1395 18  |              rongyokat megfesti bíborra az alkony fényében, a nagy
1396 18  |               hullám nen tükrözi vissza az eget; fehér barázdákat szánt
1397 18  |              jön a nagyobbik, a borina, az még gonoszabb.~– Szeretném
1398 18  |                halandó ember.~Mert elég az, megismerkedni a bórának
1399 18  |          dörmögve mondá: „Ne hallgasson az ég az ilyen beszédre.”~Milióra
1400 18  |             mondá: „Ne hallgasson az ég az ilyen beszédre.”~Milióra
1401 18  |             volt olyan erős szíve, hogy az égi hatalmakkal merjen dacolni.
1402 18  |               össze öldöklő fegyverrel; az mind nem félemlíté meg.
1403 18  |               több, mint gyermek, képes az égiek és föld alattiak haragját
1404 18  |                összeomlik, csakhogy azt az egy alakot megmenekülve
1405 18  |           szerelmes! – Ilyen szörnyeteg az a szerelem!~Milióra pedig
1406 18  |          szerelem!~Milióra pedig odaült az ablakba, és gyönyörködött
1407 18  |               nap egészen lement.~Mikor az ég besötétült, akkor a tenger
1408 18  |        kergetteti magát a vőlegényével, az meg az előle futót jégzáporral
1409 18  |            magát a vőlegényével, az meg az előle futót jégzáporral
1410 18  |                 égő tűzzel, huhog, mint az elkárhozott rosszlélek a
1411 18  |                a szélvitorlákat, mintha az ő fogai volnának, azután
1412 18  |            dolgot, úgy jajgat, könyörög az ajtón, ablakon, hogy bocsássák
1413 18  |            megint marokkal csap valamit az ablakokhoz, talán jégdarát,
1414 18  |                 csattanás hangzik végig az épületen, s arra aztán mintha
1415 18  |         kárörvendő gúnykacaj; rugdalják az ajtót, dörömbölnek az ablakon,
1416 18  |         rugdalják az ajtót, dörömbölnek az ablakon, dobolnak a háztetőn,
1417 18  |               zenekart.~Axamita fölkelt az ágyából, megnézni, hogy
1418 18  |             felöltözve találta; úgy ült az ágya szélén.~– Talán ez
1419 18  |              kilenc.~– Hát a tizedik?~– Az Isten csodájára megmenekül.~–
1420 18  |             csodájára megmenekül.~– Hát az minek menekül meg?~– Nem
1421 18  |                 közepére.~– S ez azután az igazi bóra?~– Ez az, maga
1422 18  |              azután az igazi bóra?~– Ez az, maga az öreg.~Ennél a szónál
1423 18  |               igazi bóra?~– Ez az, maga az öreg.~Ennél a szónál Milióra
1424 18  |           sietett, hirtelen felnyitotta az ablakszárnyakat, s kikiáltott
1425 18  |           ablakszárnyakat, s kikiáltott az éjszakába:~– Hej, bóra!
1426 18  |             Miliórához, elráncigálta őt az ablaktól, s aztán nyalábra
1427 18  |             elhurcolta onnan; belevágta az ágyába, s betakarta paplannal,
1428 18  |                kandallóban.”~Alig tudta az ablakot betenni Axamita,
1429 18  |           sötétben.~Ez hát a bóra? Maga az öreg?~Még csak a hangjáról
1430 18  |                 a hangjáról ismerni rá; az is felséges.~Ez nem sír,
1431 18  |                  mely egyre erősödik, s az egekig emeli a hangja harsogását.~
1432 18  |              emeli a hangja harsogását.~Az embernek a keble érzi a
1433 18  |             fekvő légoszlop nehézségét. Az álom lehetetlenné lesz,
1434 18  |               közül, vagy még odábbról, az ukrán pusztákról; a tél
1435 18  |             láthatni még; aztán kitépte az illatterhes növényeket,
1436 18  |              boltozat dűl vissza megint az örvénybe.~S fenn a magas
1437 18  |             fordította volna a vihar. – Az ég és a tenger élni, a föld
1438 19  |                 aki megmenekül~Pedig ez az északi vihar kegyetlenül
1439 19  |                 vihar kegyetlenül bánik az emberi idegekkel. Mikor
1440 19  |                 emberi idegekkel. Mikor az ég így megindul ismerkedni
1441 19  |          megindul ismerkedni a földdel, az az emberre nézve elviselhetetlen.
1442 19  |                ismerkedni a földdel, az az emberre nézve elviselhetetlen.
1443 19  |                 mely szünetet nem tart, az őrjöngésbe kergeti az embert;
1444 19  |             tart, az őrjöngésbe kergeti az embert; agyát, mintha a
1445 19  |                 neki, hogy irgalmazzon, az a búskomorságnak az iskolája! (
1446 19  |        irgalmazzon, az a búskomorságnak az iskolája! (Talán éppen a
1447 19  |           iskolája! (Talán éppen a bóra az oka, hogy a dalmata parton
1448 19  |                 Oda még nem láthatok.~– Az egész adriai part hosszában
1449 19  |            hajók palánkjaival. Ki segít az árvákon, akiknek az apjai
1450 19  |               segít az árvákon, akiknek az apjai ottvesztek?~– De hát
1451 19  |              igen; mert ön a tündér, ön az a „vila”, akinek a szavára
1452 19  |                 de én már tudom, láttam az éjjel, mikor a sötétben
1453 19  |               mikor a sötétben fénylett az arca, villámlottak szemei,
1454 19  |               Úgy csiklandozta a szívét az a felfedezés, hogy neki,
1455 19  |                Állj meg! Térj meg!”Ahol az elhajított handzsár a földben
1456 19  |              lehet tüzet gyújtani ebben az egész várban.~– No, hát
1457 19  |                 raknak, azt megszállják az ördögök?~– No hát, majd
1458 19  |               hadd látom, milyenek azok az ördögök!~Axamita felugrott
1459 19  |              volt abban, hogy ez a szél az ő szavára fúj így. – Végignézett
1460 19  |          szavára fúj így. – Végignézett az egész Canal Maltempón, amerre
1461 19  |                koronként felmerülni.~Mi az? Valami csónak, ami a Karszt
1462 19  |              közül megmenekült volna ez az egy?~A távcsővel kivehette,
1463 19  |               táncol a hullámok tetején az a csónak. Eltűnik a hullámhegyek
1464 19  |        hosszasan elnézi ezt a küzdelmét az emberi féregnek az isteni
1465 19  |            küzdelmét az emberi féregnek az isteni hatalmak ellen, s
1466 19  |         megkísértse a varázslatot.~Amíg az ajtókat ki tudta nyitni,
1467 19  |               sem a szél, sem a jégeső, az ott olyan furfangosan be
1468 19  |               fittyet hány a bórának és az ő két pogány szívű leányának.
1469 19  |                amivel a dacos olajfának az elevenjére tapinthassanak.
1470 19  |      gyökereivel a vár tövében, s annak az emberkar vastagságú szárai
1471 19  |            tetejébe is belekapaszkodtak az indái. Most a bóra meg a
1472 19  |                 igyekezik odasuhogtatni az olajfa koronájára.~De már
1473 19  |               olajfa koronájára.~De már az olajfát megszánta Milióra.
1474 19  |       segíthetett volna ugyan rajta, ha az elszabadult szőlőindát tőben
1475 19  |              bele a bórába a handzsárt; az nagyot repült, s megállt
1476 19  |              kicsit megszégyeníté. Hogy az ő parancsszava olyan keveset
1477 19  |              Csak úgy, mint eddig, mese az mind a tündéreknek a hatalmáról.
1478 19  |                lett azóta? Egyszer csak az is előkerült megint. A csónak
1479 19  |           elkedvetleníté.~Most már csak az olajfa megvédelmezése járt
1480 19  |                 megvédelmezése járt még az eszében. Hogy azt a vastag
1481 19  |             törzsökszárt elérheté; mert az ott erősen gyökeret vert
1482 19  |                 nemrég a csónakon volt. Az bizonyosan kiúszott a partra,
1483 19  |                 miért ide? S miért ezen az úton? Mint tolvaj, mint
1484 19  |               ahol azok a falba nőttek, az egész le fog hullani a mélybe
1485 19  |                 a rajta levővel együtt.~Az erős szél meg-meglódítja
1486 19  |                szél meg-meglódítja néha az egész venyigehálót, s olyankor
1487 19  |          Egyszer aztán felemeli a férfi az arcát az ég felé, alig egyölnyi
1488 19  |               felemeli a férfi az arcát az ég felé, alig egyölnyi távolban
1489 19  |                a szemek elmondják, amit az ajk nem mond tovább: Te
1490 19  |       sziklamélységben.~– Nem! – lihegi az ott alant. – Én vagyok a
1491 19  |                Ott látta maga előtt azt az alakot, akiről félt álmodni,
1492 19  |           dideregve,véresen.~Ilyen alak az, aminőn a leányoknak a lelke
1493 20  |              Ami egyszerre megjön~Hanem az utolsó szavak után elkezdett
1494 20  |          küzdelemben kimerült, elhagyta az eszmélete, összeroskadt.~
1495 20  |        hátraszegett fejéről alácsüggött az összecsapzott haj.~Milióra
1496 20  |                haj.~Milióra felvette őt az ölébe, maga sem tudta, hogy
1497 20  |              mert ott Axamita meglátja, az pedig ellensége a skókónak,
1498 20  |             pedig ellensége a skókónak, az a császár katonája, az elárulhatná.~
1499 20  |                  az a császár katonája, az elárulhatná.~Szemébe tűnt
1500 20  |                a bóra. Elhurcolta odáig az alélt uskókot; felnyitotta