bold = Main text
     Part                                          grey = Comment text

1501 20  |                 burgonyát. A pince volt az éléstár. Nagy, tömör oszlopokon
1502 20  |                 megtelik füsttel, ennek az ablakai télire mind be vannak
1503 20  |                 annak a kürtője felmegy az udvarra, s a kútba szádallik,
1504 20  |              Fejedelmi hálószoba! Mikor az olajfa tüze ropogva fellángol,
1505 20  |                 a kristály. És amellett az a jó van benne, hogy a barlang
1506 20  |               egyedül lenni?~Igaz, hogy az a férfi még most halott.~
1507 20  |                halottan. A leánynál van az élete. Hogyan kellene neki
1508 20  |            visszaadni?~Milióra lehajolt az uskók lábaihoz, s elkezdte
1509 20  |          leoldani. Ugyebár, így tesznek az uskók menyasszonyok lakodalmuk
1510 20  |       menyasszonyok lakodalmuk estéjén? Az opánkák félig le voltak
1511 20  |                 még nem tanulta.~Azután az ázott köntösöket kellett
1512 20  |                 Hiszen márványalak volt az, amit leleplezett; egy szobor:
1513 20  |                 Most azután következett az erős munka: borszesszel,
1514 20  |              tenyereivel végigdörzsölte az elfagyott, megdermedt alakot,
1515 20  |               és lesni, hogy tér vissza az élet színe az arcra, hogy
1516 20  |                tér vissza az élet színe az arcra, hogy dobog fel a
1517 20  |           otthon volna, betegét ápolná. Az ázott öltönydarabokat kiteregette
1518 20  |    öltönydarabokat kiteregette száradni az oltárkövekre.~A jó háziasszony
1519 20  |              várhatja, hogy vége legyen az álomnak, amint az alvó egy
1520 20  |                legyen az álomnak, amint az alvó egy ébredező mozdulatot
1521 20  |                 punccsal, karjára emeli az ifjú fejét, s ráerőlteti
1522 20  |                ifjú fejét, s ráerőlteti az első kortyot.~Az azután
1523 20  |             ráerőlteti az első kortyot.~Az azután megissza az egészet.~
1524 20  |             kortyot.~Az azután megissza az egészet.~Csak akkor tekint
1525 20  |                    Marguerita! – hebegé az uskók vezér.~– Hát legyek
1526 20  |                  ha te Deli Markó vagy!~Az ébredező csakugyan azt képzelhette
1527 20  |               tért magához félmámorából az uskók.~– Úgy! Igaz! Hisz
1528 20  |              menekültél a harcból.~Erre az uskók vezér eltakarta tenyerével
1529 20  |              vezér eltakarta tenyerével az arcát.~– A harcból! A kudarcból.~
1530 20  |         tartotta a térdén a tálat, amíg az fektében evett, s gyönyörködött
1531 20  |               gyönyörködött benne, hogy az milyen mohón falja az ő
1532 20  |              hogy az milyen mohón falja az ő főztjét, a tál fenekéig
1533 20  |                  hogy mi történt veled!~Az uskók vezér fél könyökére
1534 20  |               csak száz csónakunk volt: Az övéik gályák voltak, a mieink
1535 20  |              volna le a vitéz uskókokat az a tenger sokaságú német
1536 20  |             német és talián, dicsekedék az uskók vajda, ha az áruló
1537 20  |           dicsekedék az uskók vajda, ha az áruló horvátok, a rabszolgának
1538 20  |               való visszavonulásra, meg az ottmaradtaknak a társaikkal
1539 20  |             átkozódó közbekiáltásaival.~Az uskók vajda folytatta a
1540 20  |               zivatar.~– Azt én küldtem az ellenségre! – szólt közbe
1541 20  |                  szólt közbe a leány.~– Az ugyan átkozott tréfa volt
1542 20  |               volt tőled! – szitkozódék az uskók hős. – A viheder nem
1543 20  |              elmenekülni, hogy majd ott az erdőkbe bujdokolunk, de
1544 20  |           mondtam neki: jobban, jobban!~Az uskók engedte, hogy csak
1545 20  |          henteregjen a földön; úgy kell az asszonynak.~– No, ne sírj
1546 20  |               lorettói szent szűznek, s az kiszabadított. S nem elég
1547 20  |              átsugárzó örömmel tekintve az ifjúra.~– No, hát hogyne
1548 20  |           pátosszal olvassa fel a leány az ő hőstetteinek leírását.~
1549 20  |              nem mondod tovább?~Ott már az következett, hogyan viszi
1550 20  |                 De fordítsd félre addig az arcodat.~Az pedig csak azért
1551 20  |                 félre addig az arcodat.~Az pedig csak azért sem fordította
1552 20  |                 a kötényével takarta el az ifjú arcát azalatt, amíg
1553 20  |               hogy milyen édes gondolat az ő urának felesége lenni!~
1554 20  |                ő urának felesége lenni!~Az uskók vezér megszorító érte
1555 20  |            mondá:~– Csakhogy most ettől az én ősi váramtól ugyan messzi
1556 20  |              világgal, s felülsz mellém az én trónusomra. Ott azután
1557 20  |                 én a te csókodtól és te az enyémtől.~A leány nagyot
1558 20  |           vagyunk! Ne hidd azt, hogy én az én népemmel együtt magamra
1559 20  |                 görög szigetekig, végig az egész adriai parton egy
1560 20  |              földrengés lesz belőle, ha az egyszerre megindul. E szövetség
1561 20  |                 Hetairia”. Benne vannak az oroszok, oláhok, hellének
1562 20  |            oroszok, oláhok, hellének és az igazhívő szerbek az egész
1563 20  |         hellének és az igazhívő szerbek az egész Karszt és Balkán mentén
1564 20  |                ha bebizonyult, hogy tud az asszony az ő urának hűségesen
1565 20  |        bebizonyult, hogy tud az asszony az ő urának hűségesen szolgálni,
1566 20  |              akkor lesz belőlük, amikor az asszony a csatában a férje
1567 20  |         házassági előirányzattól. Leült az ő urának a lábához. Az pedig
1568 20  |            Leült az ő urának a lábához. Az pedig nyilatkozott előtte.~–
1569 20  |              előtt is tiltva van. Hanem az arcképét megmutathatom.
1570 20  |                szeretsz belé! – kötödék az uskók vajda a leánnyal,
1571 20  |                 is.~Akkor aztán odaadta az arcképes medaillont a leány
1572 20  |             leány kezébe. Hát amint ezt az arcot megpillantá Milióra,
1573 20  |                   Hát te így tartod meg az esküdet? – rivallt rá a
1574 20  |             neki.~– Hiszen ez a bátyám, az én Metell bátyám – s azzal
1575 20  |             alázatosan odahajtá a fejét az ökölcsapás elé.~Az uskók
1576 20  |                fejét az ökölcsapás elé.~Az uskók vezér pedig, ütés
1577 20  |                lakóinak anyanyelve, ezt az utolsó szót már franciául
1578 20  |               egészen más ember is lett az uskók. A takarópokrócot
1579 20  |        kanyarította termete körül, hogy az mint egy görög hősszobor,
1580 20  |        kisasszony. Első idejövetelem is az ön bátyjának parancsára
1581 20  |                szükséget szenved, akkor az ő testvére is nélkülözni
1582 20  |               nagyobb hévvel szorongatá az ifjú kezét szíve tájára
1583 20  |            tájára a leány.~– Hogyan? Te az én bátyámtól jössz? Te láttad
1584 20  |               láttad őt? Ő küldött ide?~Az uskók hódolattal felelt.~–
1585 20  |              különben, alattvaló vajda, az én uramnak, a mi leendő
1586 20  |            pedig itt várok rád.~– Ahhoz az én cáromnak az engedelme
1587 20  |                    Ahhoz az én cáromnak az engedelme szükséges.~– Óh,
1588 20  |                fogja gondolni, hogy ezt az ezer csókot nem őneki, hanem
1589 20  |                 fölé a nevét.~– Igazság az! Hisz anélkül nem tudná,
1590 20  |               És Milióra szépen fölírta az üzenete fölé a bátyjának
1591 20  |         Babiagorai Riparievichet, hanem az igazit, amelyik benne van
1592 20  |               azt költeményestül együtt az uskók hősnek.~Az elzárta
1593 20  |                 együtt az uskók hősnek.~Az elzárta azt a tüszőjébe.~–
1594 20  |              monda Milióra.~– Ha ezeket az összeszaggatott köntösöket
1595 20  |              amit szobájából hozott le. Az ő saját öltönyei voltak
1596 20  |                fogja utadat állni ebben az álcában, bátran keresztülmehetsz
1597 20  |                 ki innen a várból? Azon az úton, amelyen feljöttem,
1598 20  |                 zárva tartja, a kulcsok az övébe vannak dugva. Hozzám
1599 20  |       menekülnöd.~– Angyal vagy – szólt az uskók vitéz, megszorítva
1600 20  |                 veled – szólt két kezét az ifjú vállaira téve. – De
1601 20  |                  És aztán sokáig nézett az ifjú szemébe, míg könnyei
1602 20  |                ruhái egészen ráillettek az uskók hős termetére. A vállfűző
1603 20  |            ideje lesz letenni a kezéből az orsót, s felnézni a toronyba
1604 20  |                 a háta mögött megütötte az orrát a nagy füstszag.~–
1605 20  |             Egyben megakadt a tekintete az udvar középen álló kútállványon,
1606 20  |             füst abból jött elő.~– Ohó! Az én kisasszonyom csakugyan
1607 20  |              rakni a reggelijéhez. Mind az ördögé leszünk ma!~Előbb
1608 20  |                 jéghalmazon. Bizonyosan az uskók megsértett lába hagyta
1609 20  |                és vissza tudja kergetni az odújába. De jó volna, ha
1610 20  |            felhívja onnan. Nem jó dolog az, amit most cselekszik.~Nem
1611 20  |                   De ugyan, kisasszony, az Isten szerelméért, mit csinál
1612 20  |               csípőjére volt téve.~Erre az a hölgyalak a másik kezével
1613 20  |                 ugyanakkor leszakította az övéről az egész kulcscsomagot,
1614 20  |       ugyanakkor leszakította az övéről az egész kulcscsomagot, s aztán
1615 20  |                 ki a pincéből.~Axamita, az első rémületből felocsúdva,
1616 20  |                 még jól láthatta, amint az a hosszú oszlopos korridoron
1617 20  |            megszökött a várból!~Ez volt az első gondolatja.~Aztán jött
1618 20  |                aki nyugodtan jött eléje az égő kandalló elől, s azt
1619 21  |                                         Az utolsó játszma~Babiagorai
1620 21  |          Camelborough Adam palotájában. Az tartozott neki ezért még
1621 21  |              budoár ajtaját felnyitotta az óraláncán függő kis kulccsal,
1622 21  |           óraláncán függő kis kulccsal, az a meglepetés várt rá, hogy
1623 21  |              szobában egy férfit talált az ottománon heverészve és
1624 21  |               átváltozott örömre, amint az ottománon heverő szemközt
1625 21  |              itt van.~– Magam is, de mi az ördögért nem tegezzük mi
1626 21  |                 házra szóló váltóban.~– Az igen jó firma.~– Hát te
1627 21  |                akkor”.~– Igen, de azóta az uskókok kirabolták Fiumét.~–
1628 21  |            Porto Rét is meglátogatta, s az én Frangipáni váramba is
1629 21  |                  Azóta már tönkreverték az uskókokat az osztrákok és
1630 21  |               tönkreverték az uskókokat az osztrákok és a törökök,
1631 21  |                maga elmenekült, s annak az átkozott fickónak nem lehet
1632 21  |              elhozhassam magammal arról az elátkozott helyről.~– De
1633 21  |           egymással.~– Ellenkezőleg. Ez az egész éjszakám a tied. Éppen
1634 21  |              kielégítő magyarázat után, az átlikasztottak pisztollyal,
1635 21  |               rég el van felejtve, csak az egy muszka gróf duzzog még,
1636 21  |           válaszoltam; itt találod őket az íróasztal fiókjában, a válaszok
1637 21  |                 No, még aztán hátra van az értesítésem arról a kis
1638 21  |        értesülve, hogy lady Adamina nem az ő neméhez tartozik.~– Ah!
1639 21  |                te mivel akartad tölteni az éjszakát?~– Nevess ki érte.
1640 21  |                Mandolinon játszom.~– Mi az ördög? Mandolinon? És kinek?~–
1641 21  |               sírhatnám. Olyankor bújok az emberek elől. Bezárkózom
1642 21  |                és dalolt hozzá.~„Eljött az esti szellő,~Ringatva csónakom,~
1643 21  |              szellő,~Ringatva csónakom,~Az ő nevét susogta,~Kiért imádkozom~
1644 21  |          húgodat, Metell?~– Voltaképpen az egész nőnemből ezt az egyet
1645 21  |       Voltaképpen az egész nőnemből ezt az egyet szeretem igazán.~–
1646 21  |               Te kivétel vagy rám nézve az egész emberi fajból. Mikor
1647 21  |        menekülsz előlem.~– Igaz, tudod, az irántad való szeretetembe
1648 21  |               vagyonodat, a szeretődet, az ellenségeidet, sőt még a
1649 21  |               tromfot, amivel nekem ezt az elrontott mulatságát visszatorolja.~–
1650 21  |              ebben a hitedben megerősít az, hogy én egy ízben az igazi
1651 21  |         megerősít az, hogy én egy ízben az igazi nevednek a titka után
1652 21  |             hiszen láthatod, hogy amint az adataiddal felvilágosítottál,
1653 21  |                 arra lennie, hogy azért az egy élcért valamikor okvetlenül
1654 21  |                 Mi vetette kezembe újra az elátkozott kártyát? Azt
1655 21  |            hamis megállás, és rám omlik az egész világ. Ennél a visszatérésénél
1656 21  |                 tanúságoddal, hogy ezek az ügyek rendben és lovagiasan
1657 21  |             kell rónom.~– Tehát még ezt az éjt a klubban töltjük együtt.
1658 21  |                 minden mandátum nélkül, az én szuverén országomban? –
1659 21  |           öregúr sakkozott, hogy teljék az idő. A két belépő ifjút
1660 21  |             ifjút egyszerre körülfogták az ismerősök; Adam lord sokkal
1661 21  |               Pyladesnek nevezték.~Csak az egy muszka fintorgatott
1662 21  |              hol?~– A rue Vivienne-ben, az hotel des acaciasban.~–
1663 21  |                fogadásodat egy nappal – az én kedvemért.~– Jól van.
1664 21  |                 Pour la dame.~– Amíg te az ellenséggel szemben harcolsz,
1665 21  |                nincs jól diszponálva.~– Az ám, másutt jár az eszem.~–
1666 21  |        diszponálva.~– Az ám, másutt jár az eszem.~– Akkor jobb lenne,
1667 21  |                 később belemelegszem.~– Az én kedvemért ne folytassuk.~–
1668 21  |          kedvemért ne folytassuk.~– Nem az ön kedvéért játszom.~– Ha
1669 21  |               Egy idegen úr van odakinn az utcán, batárban, sürgős
1670 21  |                Metellnek Milióra jutott az eszébe. Voltaképpen mindig
1671 21  |           eszébe. Voltaképpen mindig is az járt az eszében; ez az üzenet
1672 21  |           Voltaképpen mindig is az járt az eszében; ez az üzenet csak
1673 21  |               is az járt az eszében; ez az üzenet csak elevenebben
1674 21  |              sürgetősen elintézni való, az kimehetett az utcára, s
1675 21  |           elintézni való, az kimehetett az utcára, s ott végezhette
1676 21  |               el zaklatójával.~Tél volt az idő, február közepe, Metellnek
1677 21  |             redingotját, s úgy menni ki az utcára. Nemsokára valami
1678 21  |                  hogy mi, sem azt, hogy az utcán történt-e, vagy a
1679 21  |             történt-e, vagy a folyosón. Az urak idebenn egyébbel voltak
1680 21  |               szokatlan sápadtsága; meg az, hogy a hosszú redingot-t
1681 21  |                 felöltőt pedig igazolta az, hogy menni készül.~– Mennyi
1682 21  |       veszteségem? – kérdé a muszkától. Az megmutatta neki a táblát.~
1683 21  |              Metell elővette a tárcáját az oldalzsebéből, és fizetett.~–
1684 21  |                   Micsoda dördülés volt az odakinn? – kérdé a muszka. –
1685 21  |             Metellt egy szivarral, amit az meggyújtott a gyertyánál,
1686 21  |                 rámtalált, s lehívatott az utcára.~– Nos? De csak nem
1687 21  |              selyem mellény volt rajta, az egész mellény csupa vér
1688 21  |               karjaival tartá fenn, míg az elhelyezé a fejét a vánkoson.
1689 21  |                 tenni, kérlek, told ide az írótámlányt, hadd írok levelet
1690 21  |               dűlve szivarozott és írt. Az egyik kezét a sebére nyomva
1691 21  |         leolvasta neki a papírról, amit az tétovázó betűkkel odaírt.~–
1692 21  |                 De te ne váltsd ki azon az ősi birtokot. – Maradj távol
1693 21  |            mindenkitől, aki rokonunk. – Az, aki neked ezt a levelet
1694 21  |           helyettem bátyád volna. – Ez: az én egyetlen igaz barátom,
1695 21  |                áldott! – Bátyád Metell.~Az utolsó szavak olvastára
1696 21  |                 szóló váltót, s lehúzta az ujjáról a gyűrűjét, azt
1697 21  |            lelkemet. – Azt hiszem, hogy az a mesterség, amivel én vagyont
1698 21  |        másvilágon? – Tesz-e különbséget az a kódex a kártyás és a tengeri
1699 21  |                 ahol megint megláthatom az én szegény kis Miliórámat. –
1700 21  |          szereztem számára ezt a pénzt. Az ő lelkére nem vet árnyékot.
1701 21  |                 Megyek is már rajta fel az égbe. – Szegény kis árva
1702 21  |                 nem ér.~És aztán leírta az eléje tett vonalazott papirosra
1703 21  |               ez nagy időbe kerül, amíg az ember Párizs városában,
1704 21  |                 a hangjegyzéssel is meg az élettel is.~Mikor a pap
1705 22  |           akartam azt kockáztatni, hogy az egész világ füle hallatára
1706 22  |                 egy titkáról, miszerint az fenyegetve van egy nagybátyja
1707 22  |                nagybátyja által, akinek az egyetlen fia öngyilkos lett
1708 22  |          álnevet. Ön megtudta Metellnek az igazi nevét, s denunciálta
1709 22  |                minden ember tudja, hogy az ő fia lőtte magát főbe.
1710 22  |             főbe. A nagybátyja idejött, az ön utasítása nyomán rátalált
1711 22  |            kártyázott, s megölte őt. Ez az ön műve volt.~– Ön nagyon
1712 22  |             ebben értesít körülményesen az egész esetről, miután éppen
1713 22  |             miután éppen én voltam azon az estén Metellnek a játszó
1714 22  |          ellenfele. Azért tudatja velem az egész dolgot, nehogy ártatlan
1715 22  |               mellénye csipkefodrait, s az inge alól egy nyolcágú aranycsillagot
1716 22  |            fejét. – Egyszerre vége volt az arcán a támadó büszkeségnek.
1717 22  |                belőle. Lord Adam, azzal az öntudatos büszkeséggel,
1718 22  |              helyet mutatott a pamlagon az orosznak; ő maga egy kerekes
1719 22  |             aminek te is tagja vagy. Ez az egyezsége minden szabadságra
1720 22  |              vagy. Hogy kerülsz bele?~– Az nem tesz semmit. Ahol csak
1721 22  |                 is valamit; azért bírom az aranycsillagot. Az én nevem „
1722 22  |                bírom az aranycsillagot. Az én nevem „Deli Markó”.~–
1723 22  |            Markó”.~– Micsoda? Te voltál az, aki az uskók népet fellázítottad,
1724 22  |              Micsoda? Te voltál az, aki az uskók népet fellázítottad,
1725 22  |                fellármáztattad velük?~– Az szép kis lárma volt. Az
1726 22  |                 Az szép kis lárma volt. Az osztrákoknak egy hadsereget
1727 22  |                mit vétettek neked éppen az osztrákok?~– Azt is megmondom.
1728 22  |            hagyom akkorra, majd – mikor az angol felsőházban fognak
1729 22  |           felsőházban fognak megtámadni az ellenfeleim; itt most négy
1730 22  |          tetszését. S megcsináltam neki az adriai tengerparti lázadást.
1731 22  |              embere volt. Én nem vagyok az. Valahol, valakinek el kell
1732 22  |              Moreában, én fölveszem azt az adriai parton, ahol Metellnek
1733 22  |           aminőn vezér szokott beszélni az alárendeltjéhez.~– Én tudom
1734 22  |          csakhogy előre mondhatom, hogy az a vállalat most a legnagyobb
1735 22  |                lázadás talpra állította az osztrákokat; most azok minden
1736 22  |               Itt egy csipetnyi gyapot. Az ember azt gondolná, reuma
1737 22  |                  se durranással. Elejti az osztrák előőrsöt észrevétlenül,
1738 22  |           előőrsöt észrevétlenül, leöli az előcsapatot híradás nélkül;
1739 22  |             bokrok mögül, sziklaodúkból az ellenséget, anélkül, hogy
1740 22  |               ellenséget, anélkül, hogy az tudná, honnan jött a lövés?
1741 22  |               muszka. – S te ezt akarod az uskókok, morlákok kezébe
1742 22  |           kezébe adni? De hisz ezzel te az egész hadviselési rendszert
1743 22  |           rendszert fel fogod forgatni; az nem lesz többé harcolás,
1744 22  |             kedvező hadállásom, ahonnan az új mozgalmat megindíthatom –
1745 22  |              lord. – Egy elátkozott vár az adriai tengerparton. Nemrég,
1746 22  |            adriai tengerparton. Nemrég, az illyr királyság idejében,
1747 22  |             azokat a betegeiket, akiket az a ragály lepett meg, amit
1748 22  |                Marguerita a neve. Ettől az asszonynévtől jobban irtózik
1749 22  |              érjük, tiszta fehér. Mikor az első találkozásnál, diadalmas
1750 22  |          nagylelkű szabadító (akkor már az éhhalállal küzdött) , háromlépésnyire
1751 22  |               volt inkább rám huszítani az emberképű kutyáját s a kutyaképű
1752 22  |             hogy még csak el sem pirult az arca. Olyan ártatlan, mint
1753 22  |                  úgy delejzik ki belőle az eszményi gyönyörszikra.
1754 22  |             üzenetet, s nem tudva, hogy az álnevet visel itt, az igazi
1755 22  |              hogy az álnevet visel itt, az igazi nevét írta oda – te
1756 22  |           minthogy a Frangipáni várban, az egyiptomi mirigy rémes árnyékában
1757 22  |               zenggi sziklavölgyek közé az uskókok népéhez, akik előbb
1758 22  |          népéhez, akik előbb elrabolják az asszonyt, azután megszolgáltatják,
1759 22  |               azután esküsznek meg vele az oltárnál, s az a leány,
1760 22  |                 meg vele az oltárnál, s az a leány, aki oly ártatlan,
1761 22  |                  ha csáléra talál menni az egész dolog, ha kiesik a
1762 22  |               kiesik a világ feneke, ha az osztrákok meg a törökök
1763 22  |      megmenekült zendülőket beszorítják az emberlaktalan sziklák közé,
1764 22  |               te előállsz, s azt mondod az osztrák Kriegskommissärnek: „
1765 22  |            osztrák Kriegskommissärnek: „Az én nevem lord Adam of Camelborough,
1766 22  |                  a tündérarát otthagyod az uskókoknak, nézzék özvegyednek,
1767 23  |               Hát bizony ilyen a játék!~Az ember vagy nyer, vagy veszt.~
1768 23  |      vitorláztak ki a roueni kikötőből. Az egyik az angol Delphin briggen
1769 23  |              roueni kikötőből. Az egyik az angol Delphin briggen utazott,
1770 23  |                briggen utazott, a másik az orosz Borodinón. Az angol
1771 23  |               másik az orosz Borodinón. Az angol jobb vitorlás volt,
1772 23  |                 vitorlás volt, elhagyta az oroszt; azonban úgy egyeztek,
1773 23  |                 egyeztek, hogy megvárja az anconai kikötőben az utóbb
1774 23  |           megvárja az anconai kikötőben az utóbb érkezőt.~A titkos
1775 23  |            szerint lord Adam parancsolt az alsóbbrendű tagnak, az orosznak
1776 23  |       parancsolt az alsóbbrendű tagnak, az orosznak azt kellett tenni,
1777 23  |                 aztán gondoskodott róla az összeesküvők központi bizottsága,
1778 23  |               központi bizottsága, hogy az orosz cár siessen a maga
1779 23  |                Hellászt, Szerbiát egész az Adriai-tengerig és – Magyarországot.~
1780 23  |               harcok következtek ebből.~Az orosz hajó négy nappal később
1781 23  |               később érkezett meg, mint az angol. Azalatt Adam lordnak
1782 23  |             vagy Deli Markó szurkájában az angol mylord. Valódi világhírű
1783 23  |     meggyőződött felőle lord Adam, hogy az osztrákok a dalmata partokat
1784 23  |               partokra senki sem ügyel. Az orosznak könnyű munkája
1785 23  |             fekete hegyek lakóit, hanem az övé annál nehezebb. De mégis
1786 23  |            halászok végig szoktak járni az egész Quarnerón, az a csatorna
1787 23  |               járni az egész Quarnerón, az a csatorna oly gazdag halakban,
1788 23  |              lőszer birtokában lesznek, az osztrák zárvonal őreit észrevétlenül
1789 23  |                 csak öl, de nem durran, az alvókat nem ébreszti fel
1790 23  |              látná a lángját, fellobban az akna, anélkül, hogy valaki
1791 23  |              hallaná a dördülését!~S ez az új pokolgyújtogató-szer
1792 23  |                 a bűvös karddal levágja az őriző sárkánynak a fejeit.~
1793 23  |              arany szelencébe, ahol még az arcképe is megvan, az a
1794 23  |               még az arcképe is megvan, az a miniatűr festmény, amit
1795 23  |            őrizni a tengeri útban, ahol az ember hajótörést is szenvedhet.~
1796 23  |         álmodott ki. Azok lesznek aztán az olympi gyönyörök napjai;
1797 23  |             szerelem közepette! S aztán az ember akkor végezheti el,
1798 23  |               fúj a Maltempo-csatornán.~Az a halász, aki a parthoz
1799 23  |             hangzani a dal.~Szép derült az idő, meleg tavaszi nap van,
1800 23  |                szitakötők után.~„Eljött az esti szellő;~Ringatva csónakom… „~
1801 23  |       daloltában le nem veszi a szemeit az egyre közeledő Frangipáni
1802 23  |                  A komor épület ablakai az alkonyodó naptól úgy ragyognak,
1803 23  |              mintha tűzlángban égnének.~Az énekes úgy képzeli, mintha
1804 23  |              énekes úgy képzeli, mintha az egyik toronyablakból fehér
1805 23  |              riadva rohannak szerteszét az útjából, a delfinek sírása
1806 23  |             Milióra”.~      ~Rég elmúlt az ígért határidő, amikorra
1807 23  |              azóta nap múlt nap után, s az eljegyzett menyasszony komolyan
1808 23  |         feltünedező vitorláktól, melyik az övé. Vitorla kelt, vitorla
1809 23  |           történni. Olyan bizonyos volt az előtte, mint a credónak
1810 23  |                 Esténként, mikor beállt az apály, Milióra lejött a
1811 23  |                 Egy egész aranyhíd volt az, mely az ő lábánál kezdődött,
1812 23  |            egész aranyhíd volt az, mely az ő lábánál kezdődött, s a
1813 23  |                 lábacskáit a tengerben; az öreg Pabló beszéli, hogy
1814 23  |                 van egy könyvem, amiben az olvasható, hogy a búvárok,
1815 23  |           meglőni a puskáddal?~– Jut is az embernek eszébe a puska,
1816 23  |           bokrok összevissza. Egész nap az ablakban ült, s a tengert
1817 23  |              nézte, aztán valami jutott az eszébe: abból verset csinált.
1818 23  |           eszébe: abból verset csinált. Az volt az öröme. Mindenféle
1819 23  |                 verset csinált. Az volt az öröme. Mindenféle fadobozból,
1820 23  |             nótáját elcincogtatni. Amit az Axamita főzött, az nem ízlett
1821 23  |                 Amit az Axamita főzött, az nem ízlett neki, hanem maga
1822 23  |               hamupogácsát, azzal élnek az uskók asszonyok. A nyers
1823 23  |            spongyát meg a holothurokat. Az ő nyomorék fejük éppen arra
1824 23  |               legjobb a tenger fenekén, az ő szemeik ott látnak.~Milióra
1825 23  |                lények, mint mi vagyunk. Az a nagy kék mindenség nekünk
1826 23  |               fogadott rá magában, hogy az lesz, amelyik legközelebb
1827 23  |       Szerencséje volt mindig eltalálni az igazit. Ennek a családnak
1828 23  |                 ismerős. Messze kihajol az ablakból, úgy figyel rá –
1829 23  |          szavakat is kivehetni: „Eljött az esti szellő…”~– Metell bátyám! –
1830 23  |             sikolt fel örömmel a leány; az első pillanatban az jut
1831 23  |              leány; az első pillanatban az jut eszébe, hogy a bátyja
1832 23  |              eszébe, hogy a bátyja jön, az énekli az ismerős csónakászdalt.
1833 23  |                 a bátyja jön, az énekli az ismerős csónakászdalt. Azt
1834 23  |              hogy ez nem Metell hangja; az erőteljes vibráló bariton
1835 23  |                fordulva a danoló férfi, az arc egészen árnyékban, nehéz
1836 23  |              kitalálja a szív.~Őt hozza az a csónak; szeretőjét hozza.
1837 23  |                 vőlegényt, Deli Markót, az oly várva vártat!~Egészen
1838 23  |                 bizonyos felőle, hogy ő az! Ide jön! Errefelé tart!~
1839 23  |                 ugye?~– Azt.~– Azon jön az én kedvesem, az én vőlegényem!~–
1840 23  |                Azon jön az én kedvesem, az én vőlegényem!~– Tudom.~–
1841 23  |                 megrettenve látta, hogy az egész Zeár öbölből hogy
1842 23  |              vissza kuvikvisításaikkal; az a csillogó vészes sáv pedig
1843 23  |                magasan szökött fel maga az ormótlan csodaszörny, idomtalan
1844 23  |          tengerszörny: fekete árnyképek az arany ég lapján. Pokoli
1845 23  |             magát a tengerbe. Övéig ért az apály hulláma. Kezében volt
1846 23  |                 rohanni a kedvesének. – Az emberevő szörny csak a hasával
1847 23  |                 fordulva tudja elnyelni az áldozatát, mert a szája
1848 23  |                 A leány úgy elvesztette az eszét, hogy képes volt odarohanni
1849 23  |               állt meg a sziklán; pedig az ő kezében puska volt, ami
1850 23  |               szerelmes. Senki sem volt az, egyedül a leány. A Deli
1851 23  |               szája. Ha kinyitja, olyan az, mint egy barlangajtó; ha
1852 23  |              elkábította egy perc alatt az agyvelejét. Így történhetett
1853 23  |        agyvelejét. Így történhetett meg az a mesébe való csoda, hogy
1854 23  |              egész hasát. Miliórát csak az őrzé meg, hogy a kitörő
1855 23  |        negyvened magukkal, kivonszolták az óriási tetemet a Perillo
1856 23  |             ismert rá.~– Hisz ez nem ő.~Az a roncsoló gáz, ami a cápa
1857 23  |              alatt úgy elékteleníté azt az eszményi szép arcot, hogy
1858 24  |            tegyen a szomszéd Abbaziába. Az egy darab Olaszország. Ott
1859 24  |          Olaszország. Ott még láthatni (az úri kertekben) a maradékait
1860 24  |            sírokat és kereszteket abban az állapotban kell neki meghagyni,
1861 24  |                minden ember szereti, ha az ablakából egyenesen a temetőre
1862 24  |           nagyon szép volt. A nép ajkán az a monda jár felőle, hogy
1863 24  |               tengerbe, s ez megzavarta az eszét. Azóta mindennap várja
1864 24  |                várja vissza a kedvesét. Az porrá lett, ő megvénült!
1865 24  |                 egész éjjel lámpát éget az ablakában, hogy ha jön a
1866 24  |               később aztán hozzászokott az abbaziai házhoz, aminek
1867 24  |                 abbaziai házhoz, aminek az ablakából mindig látni a
1868 24  |            lakik a házában. Élelmiszert az idegenek hordanak a számára.~
1869 24  |               hordanak a számára.~Mikor az abbaziai utakon bolyongunk,
1870 24  |          itt-amott szórványosan, de már az áldozatait nem rekesztik
1871 24  |                róla egy-egy új balladát az uskók guzlások – és az angol
1872 24  |         balladát az uskók guzlások – és az angol reporterek.~Ez a regény
1873 24  |            magyarok kedvenc üdülőhelye: az apátság temploma még mindig
1874 24  |                mindig megvan, tornyában az óra jelzi az időt, harangja
1875 24  |                  tornyában az óra jelzi az időt, harangja a hajnalt,