Part

  1 1 |          hivatal kiadta a rendeletet, hogy ezekből a sok remanentialis
  2 1 |                nem az jön tekintetbe, hogy mi a festőileg érdekes.~
  3 1 |         érdekes.~Úgy látszik azonban, hogy ennél a nevezetes árverezésnél
  4 1 |        közönséges feltételek például, hogy a venni szándékozóknak megmutatják
  5 1 |            dobra ütött építményeknek, hogy láthassák, milyen nagy az?
  6 1 |         prózai indok veri le az árát, hogy a fenntartása nagyon sokba
  7 1 |           sikertelen kótyavetyét, meg hogy az olaszokat egy kicsit
  8 1 |              a bosszúsága is megvolt, hogy minden ember odasietett
  9 1 |             mindenféle jó tanácsokat, hogy mire használhatja a várát.
 10 1 |            vallotta volna be magáról, hogy őt kilenc nap előtt megharapta
 11 1 |           árulják el tengerszínűkkel, hogy északibb vidékek szülötte.
 12 1 |               most jutna csak eszébe, hogy a levegőben kódorgó nevek
 13 2 |                No uram, ön mondhatom, hogy nagyon jó vásárt csinált –
 14 2 |             Jó lélekkel ajánlhatom.~– Hogy hívják?~– Axamita leányasszony.~–
 15 2 |               majd meglátja uraságod, hogy miféle leányasszony!~– Köszönöm,
 16 2 |        Eleinte azt képzeli az idegen, hogy azok a boglyák meg vannak
 17 2 |              később aztán észreveszi, hogy alant a boglya fenekén két
 18 2 |           hajdani knéz ivadéka lehet, hogy még lovat is tart.~Metell
 19 2 |       bizonyosan Porto Rét sem tudod, hogy hol van.~– Nem tudom.~–
 20 2 |         népszerű hősöket: azt mondja, hogy rablók. – Azért még a pénzét
 21 2 |                 s csakis úgy érthető, hogy a szekeres maga is Porto
 22 2 |               s úgy elzakatolt onnan, hogy hátra sem nézett.~Metell
 23 2 |             Ohó! Minálunk nem szokás, hogy egy darab coltót két ember
 24 2 |          Metell úrnak volt rá gondja, hogy felpénzt adasson magának
 25 2 |         lehetett ráülni, mint a lóra, hogy lovagoljon rajt az ember.
 26 2 |               már elszárnyalt a híre, hogy a legfinomabb bútorokat
 27 2 |        könnyen ki lehetett okoskodni, hogy a Frangipáni várban valami
 28 2 |           vannak. Ez több az elégnél, hogy érdeket költsön.~Metell
 29 2 |           Metell úr még nem is tudta. Hogy ilyen jó vételt tett? Az
 30 2 |              parancsoló a hajósoknak, hogy a bútorokat szállítsák utána,
 31 2 |              szerette volna megtudni, hogy meddig marad itt az uraság.
 32 2 |                Mikor megmondták neki, hogy holnap reggelig, akkor elkezdett
 33 2 |          akkor elkezdett szabadkozni, hogy ő nem maradhat, vissza kell
 34 2 |              annyi gyakorlati ésszel, hogy az ígért borravalót a bútoroknak
 35 2 |              folyondár azt árulta el, hogy nem is szokott az betéve
 36 2 |               költötték Metell úrnál, hogy Axamita leányasszony nem
 37 2 |        ezüstfeszülettel. Ez meglehet, hogy már női tulajdon.~Talán
 38 2 |              megvédték a magas falak, hogy a bóra el ne hordja, s e
 39 2 |         kecske, annak a bizonyságául, hogy itt nem ő a kertész. A rozmarinbokrok
 40 2 |            aki azzal volt elfoglalva, hogy valami ismeretlen növénybokor
 41 2 |         idegen növényt ma úgy hívják, hogy „burgonya”.~Magas, csaknem
 42 2 |             levő három csillag jelzi, hogy a vitéz hadi őrmesteri ranggal
 43 2 |             tetszik.~– Bocsásson meg, hogy szorgalmatos munkájában
 44 2 |             itt az úr?~– Engedje meg, hogy legelébb is megmondjam,
 45 2 |               legelébb is megmondjam, hogy ki vagyok. Én mai nap ezt
 46 2 |            akarom venni. Azt mondják, hogy az ingatlanok mellé még
 47 2 |                Pardon! Én azt hittem, hogy egy vitéz strázsamesterhez
 48 2 |              Hát mi különös van ezen, hogy az ember ezért a bajuszával
 49 2 |              leányasszony! Én nemcsak hogy nem sajnálom kendtől a váramban
 50 2 |                s nagyon örülők rajta, hogy kenddel összeköttetésbe
 51 2 |              ismét olyan idők jönnek, hogy elhagyhassa a várat.~– Nekem
 52 2 |           várat.~– Nekem tudnom kell, hogy ki az. Mert ha csempész,
 53 2 |              Dienstreglement kötelez, hogy azt a Platzkommandónak azonnal
 54 2 |           Azonkívül azt is megmondom, hogy semmiféle boszorkánymesternek,
 55 2 |              kétszer jövök ide azért, hogy megmondjam neki, mi történt
 56 2 |         vagyok, uram.~– Azért mondom, hogy énrám nézve igen nagy nyereség
 57 2 |          nézve igen nagy nyereség az, hogy kendet is itt tarthatom.
 58 2 |             Metell úr megígérte neki, hogy még egy bála dohánnyal is
 59 3 |             gyümölcs az ágon mutatja, hogy az fügefa volna. A leveleit
 60 3 |             is különbözik a többitől, hogy az ajtók küszöbei fekete
 61 3 |             találhatott Metell abban, hogy ennek az épületnek egy osztálya
 62 3 |               természettől eldacolni, hogy roppant sziklákból kétöles
 63 3 |              van hanyagolva; látszik, hogy rég nem laktak itt oly emberek,
 64 3 |       megtudják azok az urak odalenn, hogy itt még egy olajfa is van;
 65 3 |          pedig ezt nem azért mondtam, hogy nevessen rajta az úr. Ezen
 66 3 |           Ezen a vidéken az a szokás, hogy ha egy darab földet eladnak,
 67 3 |             ott az úr, majd meglátná, hogy tudnak itt egymásra ígérni
 68 3 |                Ha kikottyantja az úr, hogy az olajfa itt van, elütik
 69 3 |              akkor aztán tűrnie kell, hogy a vevő keresztüljár a várán
 70 3 |             ékesszólással magyarázni, hogy az alkonyattal együtt milyen
 71 3 |                A tonnaráról jelenték, hogy roppant mennyiségű tinhal
 72 3 |       szeretnék, ha az úr megengedné, hogy a holmit kirakják a partra.
 73 3 |               holnap reggel idejönni, hogy az urat visszavigyék Fiuméba.~–
 74 3 |           Arra is el voltam készülve, hogy ezt a bútorfélét innen a
 75 3 |             feszíteni, mert meglehet, hogy a sarkába rozsdásodott.~–
 76 4 |            Úgy hívják e házcsoportot, hogy „Rovina”.~Tovább is fű lepi
 77 4 |           felöl.~Azt akarta megtudni, hogy vajon tökéletesen ki van-e
 78 4 |         nyíltsággal kijelenté előtte, hogy olyan embert, aki a Frangipáni
 79 4 |          természetes.~Tehát megtudta, hogy ezek már ügyeltek az ő ideérkeztére
 80 4 |             úgy mint botemelgetéssel, hogy oda be ne próbáljon menni.
 81 4 |             az annyit fecsegett neki, hogy szóhoz nem juthatott tőle,
 82 4 |             kéredzkedőt. Úgy látszik, hogy el volt rá készülve, hogy
 83 4 |             hogy el volt rá készülve, hogy reggelig tartja beszéddel,
 84 4 |              utolsó mentsége az volt, hogy nincs itthon az uraság;
 85 4 |           kérni, azzal feleltek neki, hogy rálőttek az ablakból puskával.
 86 4 |        visszapattanó golyó bizonyítá, hogy a felelet nem volt tréfa.
 87 4 |      tenyerében; le is ejté a földre, hogy csak úgy csengett. Nem csalta
 88 4 |           arra akarta rávenni Metell, hogy nyissa ki számára a ciszternát,
 89 5 |               visszaélni a színekkel, hogy próbára tegye a laikus néző
 90 5 |               akinek el kell fogadni, hogy ez a tarkabarka simaság
 91 5 |        vitorlák. Magam is azt hittem, hogy ez a festő színkáprázata;
 92 5 |              a mítosz azt pletykázza, hogy legfeljebb egyszer engedték
 93 5 |      ősidőktől fogva arról ismeretes, hogy az emberek jó barátja, aki
 94 5 |         süvöltő hangot hallat. Tudja, hogy ez az ő neve. A halászok
 95 5 |             kezébe vette az evezőket, hogy gyorsabban haladjanak.~Hosszú
 96 5 |              Metell! Mondd meg nekem, hogy miért lettünk mi egyszerre
 97 5 |      nyugodtabb volnék.~– Figyelj rá, hogy jól megértsd. Emlékezel
 98 5 |         Hallotam sokszor az anyámtól, hogy az a birtokunk zálogbirtok
 99 5 |              hallhattad az anyánktól, hogy nekünk viszont a Bánátban
100 5 |           szólt Metell. – Nem hiszed, hogy ezzel itt aközül a két tengeri
101 5 |                 Hiszen az van ráírva, hogy 30.~– Hát éppen azért vagyunk
102 5 |             én azt már a zárdában is, hogy ami kenyérnek eddig egy
103 5 |            garas lesz. Mi azt hittük, hogy ezentúl igen jó dolog lesz
104 5 |           Csak az a kis hiba történt, hogy az ellenfelünk, aki ellenünk
105 5 |            minden követ megmozdított, hogy a hétszemélyes táblának
106 5 |            furfangot hozott mozgásba, hogy a mi ítéletünket csak január
107 5 |            aztán az a kis baj támadt, hogy nekünk el kellett fogadnunk
108 5 |            felé. Majd aztán elmondom, hogy miért akarok hát élni, ha
109 5 |            élni, ha csakugyan „kell”, hogy éljek? Én meg akarom szerezni
110 5 |               Elhatározott szándékom, hogy ha most mindjárt a csapás
111 5 |            magamat, ha te rábeszélsz, hogy éljek tovább veled együtt,
112 5 |        elnevette magát.~– Ne képzeld, hogy kalózzá akarok lenni. Nem
113 5 |               tudományomnak, mondjuk, hogy zsenialitásomnak akarom
114 5 |             mindig azt tudom felőled, hogy sohasem szerettél tanulni.~–
115 5 |          éjjel-nappal azt tanulta is, hogy „hallja kend!” Napóleon
116 5 |              kérdezd tovább! Hidd el, hogy van. Álmodozzál felőle,
117 5 |             amennyit akarsz. Gondold, hogy alkimista vagyok, feltaláltam
118 5 |         aranycsinálást. Vagy képzeld, hogy valami olyan találmányom
119 5 |      levegőben. – Ilyesmi. – Gondold, hogy titkos magnetizmus segélyével
120 5 |  lehetetlenségeket, csak azt hidd el, hogy amikor visszatérek hozzád (
121 5 |              ölhetnek.~– Mondtam már, hogy emberi teremtéstől itt ezen
122 5 |                csak itten.~– Mondtad, hogy az a nő, aki mellettem lesz,
123 5 |              Micsoda név?~– Az a név, hogy „Marguerita”.~– „Marguerita!”
124 5 |         tehetsz vele majd. – Megesik, hogy a portorei asszonyok, erős
125 5 |             Marguerita”! látni fogod, hogy egyszerre összekapkodják
126 5 |        közelbe látsz jönni a parthoz, hogy a halász a toronyból lekiáltott
127 5 |              lesz innen sietni. Nézd, hogy sietnek ott alant a tinhalak
128 5 |            alant a tinhalak errefelé! Hogy ficánkolnak a delfinek!~
129 5 |               ezt sem tudta felfogni, hogy mi ok lehet ez a sietségre,
130 5 |                Az olaszok úgy hívják, hogy „pesce cane”. –~Bántja az
131 5 |           melléknévvel tisztelik meg, hogy „emberevő”.~– Megtámadhatja
132 5 |           itten hozzá?~– Az már igaz, hogy itt jól el leszek zárva
133 5 |                 Franciául úgy hívják, hogy „Camp des Tartares” – tatár
134 5 |           táborról az a fogalmam van, hogy ott a piszok és nyomorúság
135 5 |          erről a Camp de Tartaresról, hogy ott van a világ minden kincse
136 5 |          hajigálják bele a kincseket, hogy az okosak folyvást halászhassanak
137 5 |             asszonyok is?~– Az a baj, hogy nagyon is vannak.~– Hát
138 5 |           megérteni.~– Nem is akarom, hogy valaha megértsed. Választhatsz
139 5 |             nem jössz. Megátkozhatsz, hogy így eltemettelek élve, de
140 5 |        elhallgatott. Hozzászoktatták, hogy amit nem tud megérteni,
141 5 |              jelentette virágnyelven, hogy vegyék fel a lámpást, s
142 5 |            lesz. A goszpodina, tudom, hogy úri ételekhez szokott.~Miliórának
143 5 |            tulipánok. (Azt sem tudta, hogy mik azok.)~– Ez is lesz
144 5 |              Hát kegyelmed azt hiszi, hogy én innen kijárok vásárolni
145 5 |           Inte a szemével Axamitának, hogy menjen ki vele a folyosóra.~–
146 5 |       dekrétuma, ami azt parancsolja, hogy a rovinói nyomorultnak nem
147 5 |         ereszti őket a házához közel, hogy enni adjon nekik, helyükbe
148 5 |              császár azt parancsolta, hogy miután a nyomorultaknak
149 5 |             az Istennek úgy tetszett, hogy ilyen állatok is legyenek
150 5 |               törhette rajta a fejét, hogy miféle csodalény lehet az,
151 6 |            maga is leány volt, tudta, hogy a sírás megkönnyebbülés.
152 6 |               ekkor Axamita. – Azért, hogy olyan elhagyott… Én bejártam
153 6 |             világnak, s úgy találtam, hogy nem azok a legborzasztóbb
154 6 |              a fülemben. S nem tudom, hogy melyikre gondolok vissza
155 6 |      összefügg! Tekintetével mutatta, hogy szívesen hallgat rá, beszéljen
156 6 |           hazatérnek. Azok is tudják, hogy ezekben a sziklaodúkban
157 6 |          világon, lehet olyan romlás, hogy akik tegnap üveges hintóban
158 6 |              mennyi, rá sem gondolok, hogy van. Lehet olyan éhség az
159 6 |             éhség az egész országban, hogy az emberek a paréjt eszik
160 6 |             tudom meghatározni; hanem hogy emberi észen túljáró tünemény,
161 6 |       tanítottak neki mást, mint azt, hogy vannak angyalok, és vannak
162 6 |        ijesztők, kegyetlenek. Mármost hogy fogja ez megérteni azt,
163 6 |               fogja ez megérteni azt, hogy éppen azok az ördögök a
164 6 |              ezt a csodatermő helyet, hogy azoktól megvédelmezze. Vannak
165 6 |            mikor az még nem is tudja, hogy mi az a kincs, amit el akarnak
166 6 |              rém, drága kisasszonyom, hogy én még ismertem és láttam
167 6 |              Nehéz azt úgy elmondani, hogy a kisleányok úgy megértsék,
168 6 |             kisleányok úgy megértsék, hogy többet ne akarjanak belőle
169 6 |             Áldom érte a Mindenhatót, hogy nem lett belőlem asszony!
170 6 |             holtig fáj érte a lelkem, hogy sohasem voltam kisleány…~
171 6 |            leányasszony félrefordult, hogy a szemét megtörülje. Úgy
172 6 |              Megengedné a kisasszony, hogy itt a szobájában dohányfüstöt
173 6 |    dohányfüstben. Az ember azt hiszi, hogy férfi van közel…~(Tehát
174 6 |                Tehát már annyit sejt, hogy a férfi közellétében van
175 6 |        bátyjára emlékezteti.~– Tehát, hogy az elején kezdjem, akkor
176 6 |               a balesettel kezdődött, hogy a franciák megtámadták Raguzát,
177 6 |         franciák nem sokat kérdezték, hogy mi tetszik az idevaló népnek,
178 6 |             lehetett Axamitára nézve, hogy meg kellett újítania a taplót
179 6 |             megmutatná a kecskejárás, hogy merre van járható ösvény?
180 6 |               szép napszámfizetéssel, hogy segítsenek az útkészítésnél,
181 6 |              az a nemes tulajdonsága, hogy a férfia dolgozni nem szeret.
182 6 |            nézték a hegyek tetejéről, hogy mit csinálnak ezek a furcsa
183 6 |               ezek a furcsa idegenek, hogy építenek városokat, kaszárnyákat
184 6 |              utak mentében, s várták, hogy mikor törjenek reájuk, hanem
185 6 |            Azt nem értem.~– Nem érti, hogy mi az a csók? Hát kegyelmed
186 6 |       Dehogynem. Az apámra emlékszem, hogy sokszor kaptam tőle csókot,
187 6 |               szívébe, s kényszeríti, hogy bolondokat cselekedjék.
188 6 |           volna úgy el, mint azáltal, hogy az asszonyaiktól csókot
189 6 |             asszonyaikra, leányaikra, hogy egyik falu népe a másik
190 6 |            szokatlan formája mutatta, hogy messze vidékről való; a
191 6 |              A parthadnagy kérdésére, hogy mi ennek a hajónak a neve,
192 6 |             azt felelte a nő olaszul, hogy „Marguerita”. Az ő neve
193 6 |         Megadatott neki az engedelem, hogy sátorát felüthesse a piacon,
194 6 |              ácsorogva, s hallgattam, hogy kínálja a barna pofájú szolga
195 6 |              megszúrja vele az orrát, hogy feldagad, mint egy uborka;
196 6 |            hordták a sátorba a pénzt, hogy hordó telt meg vele. De
197 6 |             csókja volt. Azt mondják, hogy nem volt vele fukar: mindenkinek
198 6 |         utoljára olyan gömbölyű lett, hogy minden arcvonás eltűnt róla,
199 6 |        lihegve.~– Hét esztendeje már, hogy ez a csapás tart az országon.
200 6 |             állt egész neméért. Igaz, hogy a népet is magával rántotta.
201 6 |           számára. Annyival rosszabb, hogy a sírjaikat nem látogatja
202 6 |         rémségest értette meg belőle; hogy van egy rém, aki megtiltja
203 6 |          megtiltja az embereknek azt, hogy egymást csókkal üdvözöljék,
204 6 |      marguerita”. És e név elég arra, hogy azt az egész várat és ennek
205 6 |       betakarja mint egy ércboltozat, hogy ahhoz a világ minden hatalmasai
206 6 |            sem tehetett egyebet, mint hogy azt az egész vidéket szigorúan
207 6 |               emberlakta világtól. És hogy a szegény „marguerita” lázárok (
208 6 |    szabadalmat adott nekik a császár, hogy ami élelmiszert Porto Réből „
209 7 |        ablakán. Axamita ott várt reá, hogy felöltöztesse. Milióra nevetett
210 7 |               Milióra nevetett rajta, hogy őnála most a szobaleányi
211 7 |           kedvre ébredt, úgy mondják, hogy „jobb lábbal kelt fel az
212 7 |              a történetes könyvekről, hogy azoknak a meséin okvetlenül
213 7 |               fortepianó.~– Tudod te, hogy mi az a fortepianó?~– Ohó!
214 7 |             mindenféle szép virággal. Hogy kerültek azok oda? Azt Axamita
215 7 |            császár szabadalmat adott, hogy amit kinn az ég alatt találnak,
216 7 |         többször is el kell mondanod, hogy jól eszemben maradjon.~Már
217 7 |             fejére húzta a takaróját, hogy meg ne kísértse valami olyan
218 7 |        kerítésfal résein Rovina felé, hogy nem láthatna-e meg egyet
219 7 |           Axamita? Említetted tegnap, hogy te voltál a „tatár táborban”
220 7 |        nyersen.~– Hát elmondod nekem, hogy milyen az a tatár tábor?~–
221 7 |               Csak azt mondd meg hát, hogy hol van az a tatár tábor?
222 7 |            bolond ötlet, azt mondani, hogy Párizsban van a tatár tábor!~      ~
223 7 |  palotahalmaznak, a praktikus utókor, hogy hasznát is vegye, deszkasátortömeget
224 7 |             felfutó folyondárok közé, hogy azt senki sem vehette észre,
225 7 |              senki sem vehette észre, hogy fából van. Az óriási bazár
226 7 |              csoportjaival körülvéve, hogy aki meglátta, azt hitte,
227 7 |            Márk szárnyas oroszlánját, hogy visszavigyék, ahonnan idekerült,
228 7 |             meg. De mindannak dacára, hogy olyan kedves ember volt,
229 7 |    szabólegény állt elő, azt állítva, hogy ő XVI. Lajosnak a fia, az
230 7 |              hozta a bizonyítványait, hogy ő az igazi dauphin, őtet
231 7 |              világot felvilágosítani, hogy ő az igazi, valóságos XVII.
232 7 |         vicomtok mind azt követelték, hogy a domíniumaikat, amiket
233 7 |              s a püspökök, az apátok, hogy a templomaikat, kolostoraikat,
234 7 |           mert az ember nem tudhatta, hogy az a garázdálkodó maskara,
235 7 |              ilyen aprólékosságokra), hogy az a nagy applombbal terjeszkedő
236 7 |            nem valami kalandornő-e? S hogy valóságos gyémántok-e azok,
237 7 |            volna kitanulás alá venni, hogy ebből a hemzsegő tarkabarka
238 7 |               Az egyik azért jön ide, hogy mire vesztegesse a pénzét,
239 7 |        vesztegesse a pénzét, a másik, hogy mit adjon el érte. S megvehető
240 7 |             alak furakodik keresztül, hogy a főlépcsőkhöz juthasson,
241 7 |              a gyertyák bűzével, úgy, hogy otthon találja benne magát
242 7 |       becsületes embereknek, anélkül, hogy száműzetésbe keveredtek
243 7 |            keveredtek volna.~Mondják, hogy néha maga Artois herceg
244 7 |            még más egyebet is.~      ~Hogy mindezeket Axamita őrmester
245 7 |           leányasszony, dacára annak, hogy szemeivel látta, mégis,
246 7 |               szemeivel látta, mégis, hogy nem tudta elmondani Milióra
247 7 |              némely fogalmat elvonni, hogy miért nem hozta a húgát
248 7 |            ide magával Metell.~Hanem, hogy őt magát mi hozta hát ide?
249 8 |             az lerí róla, s elárulja, hogy messze földről jött.~Semmit
250 8 |              színházban észrevétetni, hogy értett a darabból valamit,
251 8 |                akik ahhoz is értenek, hogy kell a balszerencsét megjavítani.
252 8 |            balszerencsét megjavítani. Hogy kémnek ne tartsák, egypár
253 8 |                mert azért mentek oda, hogy a másiknak a pénzét elnyerjék,
254 8 |          hidegvérrel nézték volna el, hogy hogyan öli bele magát a
255 8 |           szépségű Corysande, akinek, hogy nagyobb legyen az illúzió,
256 8 |     arcjellege. A szeméből kiolvasta, hogy ő is ért ehhez a tudományhoz,
257 8 |               ehhez a tudományhoz, és hogy vágya volna a megmérkőzéshez.
258 8 |               is játszom. Csak azért, hogy a trofeumaim között egy
259 8 |         hegyét –, ne legyen az a hit, hogy a botom meg van babonázva.
260 8 |               Be is végezte, anélkül, hogy az ellenfelének egyéb dolga
261 8 |        játékot is megnyerte, anélkül, hogy a dákót csak egyszer is
262 8 |               volt. – Példátlan eset, hogy valaki hat játék karambolt
263 8 |      megnyerjen egymás után, anélkül, hogy a játszótársát egyetlenegyszer
264 8 |           Metell légköréből. – Ez nem hogy mester, nem hogy professzor,
265 8 |               Ez nem hogy mester, nem hogy professzor, hanem „kozák” (
266 8 |            már mindenki azt képzelte, hogy érti már, miért mondta ez
267 8 |             az első megkínálásra azt, hogy neki a kétszáz louisdornyi
268 8 |  összemérkőzésnél a mylord azt látja, hogy fennhatós ellenféllel került
269 8 |      szerencse erőszakolásában bízik, hogy mindig duplázza a tételt,
270 8 |           akinek akkora kalapja volt, hogy mikor föléje hajolt, mind
271 8 |             alatt, azt súgá a fülébe, hogy a „hetedik játék után joga
272 8 |               puncs mellől, s jelezé, hogy kész folytatni a játékot.~
273 8 |     lélegzetüket visszatartva lesték, hogy mi lesz ebből. Senki se
274 8 |          Tanult játékosok tudják jól, hogy az ilyen configuratióban
275 8 |               kísérletet lehet tenni, hogy a közbülső labda a két szélsőt
276 8 |             sem volt kétsége aziránt, hogy oly remek játékosnak, mint
277 8 |           mindenki meg volt győződve, hogy az idegen champion szándékosan
278 8 |           mégis oly gavalléros módon, hogy ellenfele nem érezhette
279 8 |      Játszottam már.~– Azt kérdeztem, hogy „tud”-e ön játszani l’hombre-t.~–
280 9 |        afrikai nevelés mellett is, de hogy l’hombre-t játsszék valaki,
281 9 |            szenvedélye volt, anélkül, hogy játékérzéke lett volna.
282 9 |              az a feladat, kitalálni, hogy mikor és kinél érvényesüljön
283 9 |               mint aki azt tette fel, hogy egész életén át a vámpolitikát
284 9 |              hátra. A „zóna”.~Tudjuk, hogy a szeszélyes istenasszony
285 9 |              Mert mit ért Orpheusnak, hogy olyan jó muzsikus volt,
286 9 |             aranyat a similortól.~Az, hogy valaki tilburyn jár, s szerecsen
287 9 |         professzorokra vigyázni kell, hogy valamiképp a high life szentélyeibe
288 9 |       vehessék magukat.~Jó szerencse, hogy e kizárólagos körök bennszülötteinek
289 9 |               élni az embernek magát, hogy autochtonnak lóssék. Aki
290 9 |               odafenn megérzik rajta, hogy nem közéjük való. A kávéházban,
291 9 |               még jó éjszakát se kell hogy kívánjon neki. Hanem, hogy
292 9 |            hogy kívánjon neki. Hanem, hogy valaki az igazi high life-ból
293 9 |       Rivoli-i palotába”, ehhez kell, hogy megérezzék rajta az, amiről
294 9 |          hozott egyszerre forgalomba, hogy az ember szinte szégyenlette
295 9 |        vegyületlen kék vér teszi meg, hogy egy egész tőkepénzt, ami
296 9 |           utána járva, de felhívatva, hogy ezt visszaöntse megint az
297 9 |             elég egyenértéknek azért, hogy aztán a másik percben az
298 9 |   összetalálkozik. Ez tudatni akarja, hogy ő igazi úr!~És célt ért
299 9 |               s azt tartották felőle, hogy igen szépen játszik.~Gyakran
300 9 |         játszott, s nem is restellte, hogy érzik a praepotentiáját.
301 9 |               amiknek a vége az lett, hogy az orosz hercegnek nagyon
302 9 |            elpanaszolni; arról pedig, hogy mennyit nyert, még a nem
303 9 |          Metell szokásain észrevenni, hogy kedvezett neki a szerencse.
304 9 |             régóta meg van állapítva, hogy az a négy hölgy (a kártyában)
305 9 |            keres. Tiszta hazugság az, hogy „aki az egyikben szerencsés,
306 9 |              tartozik az a csodaeset, hogy egy fiatal, életteljes,
307 9 |           dalia felkerüljön (mondjuk, hogy) Babilonba; ahol a Mylitta-kultusz
308 9 |   Potifárnétól – annyival jobban még, hogy a köpenyegét sem hagyja
309 9 |        titokban tudja vinni a dolgát, hogy senki se jöhet rá?~Találgathatták
310 9 |             Találgathatták azt! Arra, hogy miért rakja félre a szerencsejátékban
311 10|               mint ezeké a szemeké. S hogy tud velük játszani! Minden
312 10|       varázshatalmát: – nem titkolja, hogy hódító hadjáratot visel
313 10|              senki sem dicsekedhetik, hogy meghódította volna. Tudja
314 10|     védelmezni. Annyira mindenképpen, hogy egy westfáliai gróf, aki
315 10|              ökölcsapást kapott tőle, hogy két hétig viselhette a szeme
316 10|             nefelejcset.~Azt mondják, hogy nincsen szíve.~A mesebeli
317 10|             már annyiszor megtörtént, hogy még nem jött elő az a férfi,
318 10|             Pedig mindenik azt hiszi, hogy hátha őnála van.~Ahhoz is
319 10|               is nagy bolondság kell, hogy valaki a lutriba rakja be
320 10|               pénzét, abban a hitben, hogy hátha az ő száma jön ki;
321 10|         nagyobb bolondság kell ahhoz, hogy valaki egy szép asszony
322 10|               a lelkét, azt képzelve, hogy hátha az övét tartja meg.~
323 10|              ékszerész azt állította, hogy az a mű antik, a középkorból
324 10|         Adamina ellenben azt vitatta, hogy az kelet-indiai mű, ráismer
325 10|                Metell bebizonyította, hogy szakértő, ő ehhez hasonlót
326 10|           lady Adaminához fordulva –, hogy kinek a műterméből került
327 10|         Metellnek jelenti a croupier, hogy a pénz ott az asztalon,
328 10|              múlva a muszka.~– Azzal, hogy nem hódolok neki.~
329 11|              Ennek bizony az a titka, hogy aki százezer frankot nyert,
330 11|              szoktak Párizsba sietni, hogy ott az erényes életből a
331 11|         Ezeknél gyakran előfordul az, hogy valami fogadalmat tesznek,
332 11|                Ha az oláh megfogadja, hogy két esztendeig nem fog pálinkát
333 11|           praktikus ember. Tudja jól, hogy az asszonyt a hideg tartózkodás
334 11|             minden szavával elárulja, hogy ő a meghódított. A sok bolondos
335 11|          tündéri Adaminát odabűvölni, hogy az megkérje őt férjül? Vagy
336 11|           Vagy pedig lady Adaminának, hogy Metell kérje meg őt feleségül?
337 11|        valóhoz.~Ki találhatná azt ki, hogy ennek a mosolytalan arcú
338 11|            gondolkozik egyébről, mint hogy mikor jön vissza a bátyja
339 11|              örömei között!~Meglehet, hogy ő is azt mondja magában
340 11|               azt jegyezték fel róla, hogy olyan jól érezte magát benne
341 11|            fenyegetés is hallatszott, hogy lebontatják az egész barakkot.~
342 11|         Egyszer aztán a színigazgató, hogy a kompromittált reputációját
343 11|             amiről bizonyos lehetett, hogy azzal mind a közönségnek,
344 11|                Hát ha lehető volt az, hogy néhány lépéssel odább, magában
345 11|               francia színész fölött, hogy ha meghalnak, egyházi szertartás
346 11|        csarnokban megtörténhetett az, hogy Mars kisasszony egy este
347 11|           fütyülés, tombolás fogadta, hogy vissza kellett vonulnia
348 11|        annyiban felelt meg a nevének, hogy körönd volt, de nem egyúttal
349 11|             az előadás közé vegyülni, hogy a jó földszinti közönség
350 11|         közönség válogathatott benne, hogy melyik színdarabot élvezze:
351 11|               a cirkuszi természetét, hogy bevett szokás volt egyik
352 11|        legildomosabb kifejezése volt. Hogy a közönség beleénekeljen
353 11|     rendőrségnek erős rendelete volt, hogy botrányok kikerülése végett
354 11|       Néha-néha pedig az történt meg, hogy a legérdekesebb jelenet
355 11|            royalisták dühösek voltak, hogy katonamentességi kiváltságuk
356 11|      mellvéd-párkánya olyan alacsony, hogy a színpadra könyököl ki.
357 11|            Cirque Royal előadásainak, hogy azok nélkül a közönség élvezete
358 11|               Ma azzal akar feltűnni, hogy szépen viseli magát.~Új
359 11|              elhagyták, s azt hitték, hogy egy egész új világalkotást
360 11|              az elátkozott toronyból, hogy soha vissza ne térjen többet.
361 11|              a lehúzott kesztyűjével, hogy nézzen csak oda a színpadra;
362 11|             őrült, rendeleteket oszt, hogy a lőporraktárt fel kell
363 11|              füttyöt bocsátott közre, hogy keresztülhasította a tapsvihart
364 11|               hatalmas fütty volt az, hogy félbe is szakadt rá rögtön
365 11|           csillagot nyomott a hátára, hogy az ordítva futott a színfalak
366 11|             Metell olyan bolond volt, hogy szót fogadott.~Abban a ládában
367 11|              vége az lett a tréfának, hogy meggyulladt a színpad, s
368 11|              gondoskodva volt felőle, hogy elég nyílás legyen az oldalain,
369 11|             tűzifecskendő a közelben, hogy az égő cirkusz az egész
370 11|       megmondom nyíltan és nyugodtan, hogy engemet, az idegen nemzet
371 11|         felháborított az a merénylet, hogy Franciaország fővárosában
372 11|          bemocskolják. Nem tűrhettem, hogy egy óriási alakot, aki nekem
373 11|              csak mindenre azt mondd, hogy „sacrebleu!”~Aminthogy a
374 11|              is volt lady Adaminának, hogy a rendőrségi palota foglári
375 11|           térdszalagrend lovagja! – s hogy annál nagyobb nyomatékot
376 11|      leköteleztük a kormányt azáltal, hogy megszabadítottuk ettől a
377 11|                A rendőrfőnök belátta, hogy tökéletes igazsága van a
378 11|       Camelborough, akkor lehetetlen, hogy igazsága ne legyen. A számla
379 11|                de a helyét nem tudta, hogy hol van?~Azzal szabadon
380 12|             innen úgy el kell mennem, hogy akár meg se virradjak Párizsban. –
381 12|               kompromittáljon, de az, hogy nekem van, még csak a kisebbik
382 12|              veszedelem rám nézve az, hogy most mindazok a fiatal és
383 12|               kérdezősködnek felőlem, hogy jól tudod, hol vagyok, de
384 12|      Ellenkezőleg azt mondanák rólam, hogy gyáva vagyok, és megszöktem.
385 12|              s megígéred mindenkinek, hogy fél esztendő múlva visszajövök.
386 12|           tudta felőlem azt a titkot, hogy nem vagyok asszony. – Elfoglalhatod
387 12|               örökösömnek… Hanem azt, hogy engemet a lady Adamina szerepéből
388 12|        Adamina szerepéből kiugrattál, hogy engemet kényszerítettél
389 12|         engemet kényszerítettél arra, hogy férfi voltomat és igazi
390 12|               És Metell elhitte neki, hogy van olyan angol a világon,
391 12|              helyről, mert attól fél, hogy nagyon sok párbajra-kihívást
392 12|               elég volt két esztendő, hogy elfelejtsék, hát neki hogyne
393 12|             évszak múlt már el azóta, hogy Miliórát magára hagyá. Még
394 12|                Még nem vitte annyira, hogy visszatérhessen hozzá. Mert
395 12|              megtörténik rajta az is, hogy veszt. Az egyszeri nyereséggel
396 12|           lehetett rajta csodálkozni, hogy ennek is van tudomása erről
397 12|       kézmozdulattal intve Metellnek, hogy csak maradjon ülve, és folytassa
398 12|           összefonva. Ez azt jelenti, hogy se nem ölelkezünk, se kezet
399 12|       észrevette a lord tekintetéből, hogy őt itt most egy veszedelmes
400 12|      kártyájából ki kell találni azt, hogy mi lehet az ellenfele kezében. –
401 12|        Illyriának, vagy nem tudom én, hogy minek hívják. Az emberek
402 12|            körülbelül hozzávethetett, hogy merre járt a mylord.~– Ettem
403 12|      kisasszony.~Metell kitalálhatta, hogy ez a „backene Händl” hazája,
404 12|         Bólintott a fejével, mutatva, hogy érti.~A mylord elővett a
405 12|            várost, akkor tudni fogja, hogy abban van egy utca, amit
406 12|            egy utca, amit úgy hívnak, hogy „Bankgasse”.~Metell arra
407 12|             akkor azt is tudni fogja, hogy e két ház egyikében létezik
408 12|               létezik egy könyv, azaz hogy nem egy, hanem sok, aminek
409 12|                Akkor azt is tudja ön, hogy ezt azért hívják aranykönyvnek,
410 12|                Metell most már tudta, hogy mi kártya van az ellenfele
411 12|            úgy hívják a l’hombre-ben, hogy „grandissimo”.~– Tovább
412 12|                s meggyőződtem felőle, hogy az ön volt.~Lord Adam megint
413 12|              gonosztett az oka annak, hogy ön a valódi neve helyett
414 12|       politikai üldözés az oka annak, hogy ön álarc alá rejtőzik; akkor
415 12|           akkor adok önnek öt percet, hogy összeszedje a holmiját,
416 12|             találja ön nekem felelni, hogy mi köze önnek, mylord, az
417 12|        hívatni, mint volt önnek arra, hogy magát lady Adaminának hívatta;
418 12|              azok majd megállapítják, hogy mikor és hogyan utazzunk
419 12|      hombre-ben kimondani ezt a szót, hogy „grandissimo”.~Hanem még
420 12|         bizonyos a diadaláról. Lehet, hogy egy másik azt mondja, hogy „
421 12|            hogy egy másik azt mondja, hogy „nullissimo” – aki meg bizonyos
422 12|              aki meg bizonyos felőle, hogy egy ütést sem csinálhat –
423 12|               Metell tenni fogja azt, hogy életének legsúlyosabb titkát
424 12|              meg van nyugodva felőle, hogy mikor mindent megtudott,
425 12|            légy egészen megnyugtatva, hogy eredetem a legtisztább nemesi
426 12|        legfeljebb nyelveket tanulunk, hogy utazhassunk a külföldön,
427 12|               ki, azzal fenyegetőzve, hogy főbe lövi magát. Az olyan
428 12|               pedig annyira gazdagok, hogy a veszteséget meg nem érzik.
429 12|            éreztettem, az a baj volt, hogy akik egymás pénzét elnyerni
430 12|       börzejátékban nem kérdezik azt, hogy hány ember fog beleugrani
431 12|              meg. – A példája, tudom, hogy nem fog elriasztani senkit!
432 12|                Hanem ha én meghallom, hogy te még valahol ezen a világon
433 12|        nyúltam többé kártyához, azaz, hogy csak úgy magamban játszottam,
434 12|               miatt, ámbár megvallom, hogy nem kellemes prognosztikon
435 12|       emlékezetemből. Tőlem kérdezte, hogy hány óra. Azért kérdezte,
436 12|           Azért kérdezte, mert tudta, hogy negyvennyolc óra csak rá
437 12|              élet. Ez elég volt arra, hogy engem minden kártyás társaságtól
438 12|         kérdezze többet a játszótárs, hogy „hány óra most?” Nyolc esztendeig
439 12|              értekezés kellene hozzá, hogy azt mind megérthetővé tegyem,
440 12|         Visszariadt tőle, azt mondta, hogy ő még szeretne élni. Pedig
441 12|               Pedig még nem is tudja, hogy mi az, amit úgy hívnak,
442 12|               mi az, amit úgy hívnak, hogy „élet”?~– Hát akkor aztán
443 12|                 s akik nem is tudták, hogy ők most játszanak; ha szabad
444 12|        vihetem, mert ott az a regula, hogy aki azt egyszer elhagyta,
445 12|              Tartares tündérvilágába, hogy kezdje el a világismeretet
446 12|            gonddal legyek elfoglalva, hogy miféle veszély érheti őt
447 12|      összeggel fogok bírni, ami elég, hogy zálogban hagyott uradalmunkat
448 12|               bizonyos vagyok felőle, hogy amint nagybátyám megtudja
449 12|                Mármost választhat ön, hogy mit tegyen velem.~Lord Adam
450 12|           velem.~Lord Adam azt tette, hogy odament hozzá, és megölelte.~–
451 12|              sem fog megtudni semmit. Hogy efelől tökéletesen nyugodt
452 12|             én úgy hagyom el Párizst, hogy senkivel sem beszélek. Kísérj
453 12|         beszélek. Kísérj el Havre-ig, hogy ellenőrizhess. Hajóra ülök,
454 13|             szíve, aki még nem tudja, hogy mi a szerelem.~Abszolút
455 13|             azért mégsem téveszti el, hogy a kagylóját hófehérré idomítsa,
456 13|          ragyogók, tarkák. Nem tudja, hogy ő „szűz” – éppen azért az.~
457 13|            magányában. Nem tudta még, hogy az magány.~Naptára nem volt,
458 13|             mennyi idő múlt el azóta, hogy itt van. Az évszakok sem
459 13|          fügefa novemberben ahelyett, hogy a leveleit elhullassa, új
460 13|                de mégis azt hazudják, hogy nyár van.~– Nézd – szólt
461 13|           volna baj? Hallod!~– Azért, hogy amely esztendőben a füge
462 13|      emberbaráti rokonszenvből teszi, hogy ötödször is gyümölcsözik,
463 13|                hanem ennek az az oka, hogy abban az esztendőben folyvást
464 13|              a sziklaörvények között, hogy senki sem talált rájuk.
465 13|            azt próbálták meg ellenük, hogy felbiztatták a scogliók
466 13|     felbiztatták a scogliók lakosait, hogy a maguk apró, lapos fenekű
467 13|             annak meg az lett a vége, hogy az uskókok egy éjjel hajókra
468 13|               Milióra elbámult rajta, hogy az uskók asszonyok hogyan
469 13|             csak mesének tartják azt, hogy uskókok vannak a világon –
470 13|          osztrákot, olaszt egymással, hogy egész háború lesz belőle.
471 13|              akkora erővel tör rájuk, hogy szétmorzsolja őket: akkor
472 13|             akkor azt hiszi mindenki, hogy ki vannak irtva. Tíz esztendő
473 13|          irtani. „Uskók” annyit tesz, hogy „szökevény”. Aki csak valahonnan
474 13|             csumától, s arról tudják, hogy itt lakik.~Axamita leányasszony
475 13|             nincs.~Attól lehet félni, hogy mire kitavaszodik, a rovinai
476 13|         leányok úgy megszeretik őket, hogy vissza nem kívánkoznak tőlük
477 13|        mindennap lebeszélni Miliórát, hogy fel ne üljön a kis halászcsónakjukba,
478 14|        annyira fokozódott az éhínség, hogy a rovinai nyomorultak éjjel
479 14|               azon vette magát észre, hogy az ő éléstára üres; krumplit,
480 14|             pogácsát.~Hiszen az igaz, hogy Axamitának volt pénze egész
481 14|               arany is volt közte; de hogy menjen el az a pénz Fiuméba,
482 14|               el az a pénz Fiuméba, s hogy jöjjön onnan liszt képében
483 14|             rá hagyta magát beszélni, hogy elvitorlázzon a halászcsónakjával
484 14|            nyíltak már itt januárban, hogy a bóra egy álló esztendeig
485 14|              a kezébe, azt sem tudta, hogy mit olvas; ha zongorájához
486 14|      zongorájához ült, azt sem tudta, hogy mit játszik.~Nem volt maradása
487 14|               puntához; azt gondolta, hogy ha ott várja Axamitát, az
488 14|             lesi naphosszat a halász, hogy jön-e a tinhalak csapatja
489 14|           tinhalak csapatja errefelé, hogy azután ha azok az elterjesztett
490 14|               volt ahhoz a „tonnara”, hogy át lehetett egymáshoz kiabálni.~
491 14|            halásztak, attól megtudta, hogy az nem lélek, hanem élő
492 14|             olyan üres volt a tenger, hogy egyetlenegy vitorla sem
493 14|            nem lett volna elfoglalva, hogy a kert falai között pepecseljen,
494 14|             akkor észrevehette volna, hogy a város egész lakossága
495 14|            Akkor vette észre Milióra, hogy a benne ülő nem Axamita,
496 14|               kisasszony. Engedd meg, hogy elrejthessem itt a kis bárkámat
497 14|           Nekem az volt a szerencsém, hogy mögötte jöttem egypár puskalövetnyire,
498 14|             nem tartották érdemesnek, hogy üldözzenek. De már akkor
499 14|              meg menekülő hajósoktól, hogy mi történt Fiuméban az éjjel.~–
500 14|                Én bizony tartok tőle, hogy felakasztották, vagy ha