Part

 1 1 |           el volt ütve.~– No uram, ön most hatalmas egy vásárt
 2 2 |            leányasszony~– No uram, ön mondhatom, hogy nagyon jó
 3 2 |      hagyva. S ugyanazt, ha akarja ön, meg is tarthatja ott. Jó
 4 8 |              No hát vessünk. Mi az ön jelszava?~– Császár.~A felvetett
 5 8 |         Engem lökéshez sem hagyott ön jutni. – Hanem hát folytassuk.
 6 8 |      Ó-Anglia győzött.~– No, uram! Ön most Anglia leggazdagabb
 7 8 |              Uram!~– Mylord!~– Tud ön l’hombre-t játszani?~– Játszottam
 8 8 |            kérdeztem, hogy „tud”-e ön játszani l’hombre-t.~– Tudok.~–
 9 9 |  ismeretlenek közül: „uram, ha tud ön l’hombre-et játszani, lépjen
10 10|              Melyik színre szokott ön tenni? – kérdezé lady Adamina.~–
11 10|           a játékasztalra.~– Nézze ön, milyen jó gondolat ez –
12 11|       megtanulnom. Hát aztán? Akar ön még egyebet is megtudni?~–
13 11|           Hát csak csináltassa meg ön szaporán a számlát. Ön tudja
14 11|         meg ön szaporán a számlát. Ön tudja a cirkusz becsárát,
15 12|          és odaállt vele szembe.~– Ön visszatért az útról?~– Igenis.
16 12|       hanem nem tette.~– Ha ismeri ön ezt a várost, akkor tudni
17 12|       lenni.~– Hát mármost, miután ön ezt is ismeri, akkor azt
18 12| oldalzsebébe.~– Akkor azt is tudja ön, hogy ezt azért hívják aranykönyvnek,
19 12|       meggyőződtem felőle, hogy az ön volt.~Lord Adam megint elővette
20 12|           ez valóságos neve, akkor ön nem nemesember, csak annak
21 12|      gonosztett az oka annak, hogy ön a valódi neve helyett költött
22 12|         üldözés az oka annak, hogy ön álarc alá rejtőzik; akkor
23 12|             Ha azonban azt találja ön nekem felelni, hogy mi köze
24 12|         legjobban megtréfáltam, az ön maga. A tréfa sikerült volt! –
25 12|               No, hát ha ezt fogja ön nekem felelni, akkor én
26 12|            két gentlemant, akiknek ön meg fog nevezni másik két
27 12|      aminek Marguerita a neve.~– S ön e ragály-kórházba dugta
28 12|         igazán. Mármost választhat ön, hogy mit tegyen velem.~
29 19|              Azért, hogy szüntesse ön meg ezt a vihart.~– Megőrültél-e?
30 19|         vihart?~– Igen, igen; mert ön a tündér, ön az a „vila”,
31 19|            igen; mert ön a tündér, ön az a „vila”, akinek a szavára
32 19|            meg?~– Óh, hiszen tudja ön azt jól! Minek mondjam el?
33 20|            Első idejövetelem is az ön bátyjának parancsára történt.
34 21|           feléje.~– Ah, lord Adam! Ön megérkezett?~– Épkézláb,
35 21|     megérkezett?~– Épkézláb, ahogy ön látja.~– No, ennek sokszorosan
36 21|           sokszorosan örülök, hogy ön itt van.~– Magam is, de
37 21|    balsikert ellenfele részéről.~– Ön ma nincs jól diszponálva.~–
38 21|            ne folytassuk.~– Nem az ön kedvéért játszom.~– Ha pedig
39 21|     dioscur társa kedvéért játszik ön velem, akkor meg éppen fölösleges
40 21|           kissé rekedtes hangon.~– Ön most hazamegy?~– Egyenesen
41 22|           várt rá a szalonjában.~– Ön nem jött el a mi barátunknak
42 22|      találkozom, ki kell mondanom. Ön lord Camelborough Adam kém,
43 22|          Metell Párizsban álnevet. Ön megtudta Metellnek az igazi
44 22|           A nagybátyja idejött, az ön utasítása nyomán rátalált
45 22|    kártyázott, s megölte őt. Ez az ön műve volt.~– Ön nagyon pontosan
46 22|          őt. Ez az ön műve volt.~– Ön nagyon pontosan van értesülve,
47 22|            Ebből tehát kisül, hogy ön kém volt, aki egy gentlemant