Part

 1 3 |     boltozat és oszlop szabályos és mégis változékony tárlata, mindenféle
 2 3 |       terebélyes nagy rozmarinbokor mégis fel van kötözve egy a fal
 3 3 |       sarkába rozsdásodott.~– Talán mégis jó volna ezentúl zárva tartani
 4 4 |            feljöttek, de az emberek mégis kapálgatnak a kertben. De
 5 4 |        süvöltés, semmi egyéb. Talán mégis megértik egy mást? Idegen
 6 5 |          soha, a másik bele se néz, mégis érti. A hegedűnek Paganini
 7 5 |  regenschoriéban is, azért az egyik mégis kis isten, a másik pedig
 8 5 |           mindezeknek az utánzására mégis csak kellett volna valaha
 9 5 |         szív és erő dolgában, de az mégis csak egy ember.~– Nem is
10 5 |      látszhatott képtelenségnek, de mégis szent igaznak kellett lennie.
11 6 |            adtak. Hanem egy hibájuk mégis volt. Rettenetesen éhesek
12 7 |         volt a kedvenc mulatsága.~– Mégis jó ember ez az én bátyám,
13 7 |        egyszer aztán Axamitáthoz.~– Mégis jó hely ez itten, ugye? –
14 7 |        annak, hogy szemeivel látta, mégis, hogy nem tudta elmondani
15 8 |             föl a nyert játékot; és mégis oly gavalléros módon, hogy
16 9 |   sakkjátékhoz is éles ész kell, de mégis sakkjátékos lehet akárki,
17 11|             folyik. Abban az egyben mégis megtartotta az előadás a
18 11|           Egy ember számára azonban mégis kivétel van téve. Az bizonyosan
19 11|           újra kiköszörülték.~Azért mégis róla ábrándoztunk; mink
20 13|           sokáig fognak megérni, de mégis azt hazudják, hogy nyár
21 13|             amik elhihetetlenek; de mégis igazak. Egyszer Velence
22 15|          alkudott velem könnyen, de mégis az egész dereglyét rakományával
23 16|       hagyja magát idomítani; azért mégis úgy elszomorodik rajta,
24 16|            Hadd költsem fel, hogyha mégis alszik.~Én vagyok az ő szeretett
25 16|         porrá lesz. De ez a szablya mégis elmaradt valahol, ott az
26 17|             vers! Nem tanítják azt, mégis mindenki tudja. Ami prózában
27 17|        metrumokban. Nincs kimondva, mégis el van mondva. S a papiros
28 17|             csodák, amik őket végre mégis egymásévá teszik, még szörnyűségesebbek.~
29 17|       mondani, mi bántja. – Egyszer mégis annyira ment Milióra, hogy
30 17|           szépnek találod te is.~De mégis meg akarta tartani az inkognitót,
31 18|          fajta gyémántok voltak; de mégis igaziak. Meggyőződést szerzett
32 18|             Axamita régen.~Hanem az mégis új dolog volt előtte, hogy
33 18|          mesebeli vilák egyikévé. – Mégis nagy ördög az a szerelem!~
34 18|           Ezek nagy vihart éreznek! Mégis használt az én átkozódásom.~(
35 19| levélrongyaikat a kegyetlen rémnek, mégis tépi őket, földig hajladoznak
36 19|            leányának. Hanem valamit mégis gondoltak ki azok hárman,
37 20|             meneküljek! És én azért mégis esküszöm teneked, hogy visszatérek
38 20|             gondolta, hogy most már mégis ideje lesz letenni a kezéből
39 21|      szorítanám meg a kezedet.~– Én mégis érzem azt, hogy nincs köztünk
40 22|                             És neki mégis igaza van~Szép temetése
41 23|           az övé annál nehezebb. De mégis kész volt a tervével.~A
42 23|     végigbámulni.~Hanem egy délután mégis megszólította Miliórát Axamita.~–