Part

 1 2 |         asztal lábához kiverte.~– Tudom – monda a vevő. – Jól ismerem
 2 2 |        tudod, hogy hol van.~– Nem tudom.~– Hanem Kraljevicát tudod?~–
 3 2 |          Kraljevicát tudod?~– Azt tudom.~– No, hát az egyre megy.
 4 2 | szállítanod. Tudod hol van?~– Nem tudom.~– Dehogynem, ott van mindjárt
 5 2 |       szabad csókolódni.~– Azt is tudom. Minden ember tudja, hát
 6 5 |        fecske közül az egyiket le tudom ütni?~A tengeren szép csendesen
 7 5 |         csak ismerlek, mindig azt tudom felőled, hogy sohasem szerettél
 8 5 |        magnetizmus segélyével meg tudom jósolni előre a lutrin kihúzandó
 9 5 |            No látod? Én pedig azt tudom erről a Camp de Tartaresról,
10 5 |           viszlek magammal.~– Nem tudom megérteni.~– Nem is akarom,
11 5 |           így lesz. A goszpodina, tudom, hogy úri ételekhez szokott.~
12 6 |         most is a fülemben. S nem tudom, hogy melyikre gondolok
13 6 |        ahogy összegyűjtém, azt se tudom, mennyi, rá sem gondolok,
14 6 |            vagy a sátáné? Azt nem tudom meghatározni; hanem hogy
15 6 |          tünemény, azt bizonyosan tudom. Tudja minden ember, aki
16 6 |     asszonnyá? Én, amióta eszemet tudom, mindig azon tépelődtem,
17 6 |  átkozottabb a kutyaharapásnál.~– Tudom.~– Tudja? Honnan tudja?~–
18 7 |      Miért nem mondod?~– Mert nem tudom.~– Nem tudod elmondani azt,
19 7 |       most is előttem áll, mégsem tudom elmondani.~– Olyan gyönyörű,
20 12|         vagy Illyriának, vagy nem tudom én, hogy minek hívják. Az
21 12|          most már szóval mondta: „tudom”.~– Tudja?~Lord Adam hátranézett,
22 12|         ölte őt meg. – A példája, tudom, hogy nem fog elriasztani
23 12|        óra?” Ezt a pillanatot nem tudom kiirtani az emlékezetemből.
24 15|         nekik, hogy leány vagyok; tudom, hogy az uskók, aki leányt
25 15|              Pedig hát én azt sem tudom, hogy mi az a valódi csók!~–
26 15|        sokkal szebb.~– Azt én nem tudom.~– Mit gondolsz, vissza
27 15|   varázslatnak – hát az ellen nem tudom, hogy mi oltalmat ad Isten!~–
28 16|         ellenség – aratni!«~Akkor tudom, hogy itt van a hajnal,~
29 18|           már a hősballada. De én tudom annak a végit.~– Te tudod
30 18|          minek menekül meg?~– Nem tudom én.~– Hát mikor a bóra maga
31 19|            hogy tündér; de én már tudom, láttam az éjjel, mikor
32 20|          Meztelen vagyok. Azt sem tudom, merre meneküljek! És én
33 20|          Óh, meg ne haragudj rám! Tudom, hogy vitéz vagy, csodákat
34 20|          más hangon mondá neki:~– Tudom én azt jól!~De nemcsak más
35 20|        beszélt a kisasszonyhoz.~– Tudom én azt igen jól, Milióra
36 21|  Dalmáciában éhínség van; azt sem tudom, hogy szegény húgom nincs-e
37 21|        így. Nem kell nekem orvos. Tudom, hogy meg kell halnom. Egypár
38 21|         is káprázik a szemem. Nem tudom, mi lelte, alig látom, amit
39 22|          az alárendeltjéhez.~– Én tudom a kötelességemet – szólt
40 23|     kedvesem, az én vőlegényem!~– Tudom.~– Deli Markó, a királyfi!~–