Part

501 14|               azon vette észre magát, hogy egyedül maradt: a jámbor
502 14|               a parti sziklák között, hogy jó éjszakát sem kívánt.~
503 14|            csak tudomása sincs arról, hogy ő itt van. – Akik tudnak
504 14|               ki a láthatárba, nézve, hogy merül el egyik csillag a
505 14|             óra múlva ki lehet venni, hogy mi az. Egy egész hajóraj
506 14|             csengő, erőteljes szóval, hogy azokat Milióra is meghallható
507 14|              Milióra; csak azt látta, hogy a vezér egy csendes fejmozdítására
508 14|         mozdulatával inte Axamitának, hogy kiszállhat a hajóból.~–
509 14|          számára. No, hát tanuld meg, hogy az uskókok nem bántják a
510 14|          kutyák összebeszéltek volna, hogy dalárversenyt tartsanak,
511 14|             eszét. Azt képzelte ő is, hogy az a fényes alak, bíbortól,
512 14|             kikelt Milióra, azt hivé, hogy a tegnapi éj eseménye csakugyan
513 14|       kitekintett, meggyőződött róla, hogy ez való. A dereglye ott
514 14|       közelről láthatta őket Milióra, hogy még jobban irtózzék tőlük.
515 14|          csemege, szalámi annyi volt, hogy egész esztendőre kitartott,
516 15|           regéje. El kellett fogadni, hogy igaz történet. – Hisz ennek
517 15|              hát úgy történt a dolog, hogy mikor én Fiuméban partra
518 15|               nem tudtam róla semmit, hogy Fiumét elfoglalták. Azért,
519 15|             Arra én megmondtam nekik, hogy leány vagyok; tudom, hogy
520 15|             hogy leány vagyok; tudom, hogy az uskók, aki leányt öl,
521 15|               Deli Markó kikérdezett, hogy mi járatban vagyok. Én elmondtam
522 15|               elmondtam neki mindent, hogy egy árva, elhagyott kisasszonyt
523 15|           akik éhen halnak. Láthatja, hogy ez az én pénzem, ahogy azt
524 15|            Markó: „No, majd meglátom, hogy igazat beszéltél-e! Odaviszlek
525 15|       kétségbe volnék esve miatta; de hogy önként nem adtam meg neki,
526 15|           Pedig hát én azt sem tudom, hogy mi az a valódi csók!~– Én
527 15|            csók!~– Én sem.~– Édes az, hogy úgy kívánják? Éget az, hogy
528 15|           hogy úgy kívánják? Éget az, hogy félni kell tőle? Mikor kimondta
529 15|            volna, az történt volna-e, hogy az én lelkem ővele megy,
530 15|             itt marad?~– Tartok tőle, hogy az így is megtörtént.~–
531 15|              vétek-e?~– Úgy gondolom, hogy az.~– Hát ha az embert álmában
532 15|             az embert álmában éri az, hogy megcsókol valakit, azért
533 15|             elnevette magát.~– Tudod, hogy min kacagok most? Hát olyan
534 15|             Hát olyan drága egy csók, hogy az egész dereglyét rakományostul
535 15|      nagylelkű.~– Hát az nincs sehol, hogy a csókot csak csókért adják
536 15|              ide jönni?~– Félek tőle, hogy visszajön.~– Miért mondod,
537 15|            visszajön.~– Miért mondod, hogy félsz?~– No, csak azért,
538 15|                mert Deli Markó lehet, hogy a maga sziklafészkében fejedelem,
539 15|        elvehetne valamit.~– Gondolod, hogy azt a megtagadott csókot?
540 15|             adnám meg.~– Mondtam már, hogy az uskókok erőszakos emberek.
541 15|               ragadtak el erőszakkal. Hogy itt a Frangipáni várban
542 15|          varázslatot féli. Láthattuk, hogy még csak a partra kiszállni
543 15|               hát az ellen nem tudom, hogy mi oltalmat ad Isten!~–
544 15|     fenyegetne is, így kényszerítene, hogy menjek el innen vele, hát
545 15|               maga élő védszentjétől: hogy akkor ezzel a nyomorult
546 16|              akinek az a sors jutott, hogy azt megláthassa, nem beszélte
547 16|         megláthassa, nem beszélte ki, hogy mit látott. Nagyon jó oka
548 16|             az asszonynak az a dolga, hogy szép legyen. Aztán meg,
549 16|               szép legyen. Aztán meg, hogy vitéz legyen. A szemeit
550 16|               mind arról nevezetesek, hogy nyílás ugyan van elég a
551 16|              hozzá. Olyan muzsika az, hogy azt minden ember tudja;
552 16|               természetesen hős, azaz hogy zsivány, a vetélytárs pedig
553 16|             fiatalnak nem is illenék, hogy a hajdani hősök vitéz tettei
554 16|              mikor neki módjában van, hogy hasonló csodadolgokat maga
555 16|               kezdte hívatni magát, s hogy a török bajtársaknak is
556 16|      engedélyeket tegyenek, ráálltak, hogy disznóhúst sohasem esznek,
557 16|              kiforrás előtt megfőzik, hogy borrá ne legyen; úgy isszák;
558 16|             arcát idegen férfi előtt, hogy nem engedik megmosdani. –
559 16|               tömlő reá kerül sorban, hogy nagyot húzzon az édes fekete
560 16|             zsákmány lesz. Úgy illik, hogy erre a napra elénekelje
561 16|             aki magával is elhitette, hogy mind igaz az, amit ő énekel,
562 16|             poéta, aki szentül hiszi, hogy az valóságos vers, amit
563 16|            őriző Vilának ~Deli Markó, hogy amíg ő alszik~A Rjéka sziklabarlangjában~
564 16|            zörögve,~Annak engedd meg, hogy rám találjon,~Addig Deli
565 16|              tudta soha senki többet,~Hogy hová lett Markó, a királyfi.~
566 16|            másvilágról?”~„Megígértem, hogy meglátogatlak”.~– „S mit
567 16|              a királyfi:~„Mit tegyek, hogy megtisztulj a vésztől?”~
568 16|           kettőt ütök rá, olyat szök,~Hogy a Vellebit hegyére felvisz;~
569 16|               a sziklán négy patával,~Hogy a hegység megrendül alatta,~
570 16|                 aratni!«~Akkor tudom, hogy itt van a hajnal,~Aki az
571 16|         vérétől megárad.~Úgy megárad, hogy szádon fölül ér,~Ha vizébe
572 16|           mulatságot. Ez azt jelenti, hogy érkezik már a diadalmas
573 16|              szikla, amit úgy hívnak, hogy „áldozatkő”. Egy óriási
574 16|          oldalára át nem viszik őket, hogy szemükkel se lássák azt
575 16|             De a zsákmány olyan nagy, hogy maguk a leányok nem bírják
576 16|            megáradt ellenség vérétől, hogy nekem a számon fölül ér,
577 16|               akiről senki sem tudja, hogy honnan támadt, csak azt
578 16|               támadt, csak azt tudja, hogy amióta az uskók nép között
579 16|           levágja a magáénak a fejét, hogy a hegyi patak megdagad az
580 17|            illatár tölti meg a léget, hogy az ember egy más világ lakójának
581 17|               A pap talán megmondaná, hogy az bűn volt, s kiszabná
582 17|          mikor itthagyta a kis húgát, hogy a jámbor keresztény leánynak
583 17|              Vagy talán azt gondolja, hogy ha egy kisleánytól el van
584 17|             véve minden alkalom arra, hogy valami bűnt elkövethessen,
585 17|      Axamitának csak elmondhatná azt, hogy mit álmodott – alva; de
586 17|               mit álmodott – alva; de hogy mit álmodik ébren, azt,
587 17|             egész napestig hallgatja, hogy énekelnek egy balladát a
588 17|          királyfi”.~Fogadni lehet rá, hogy volt olyan jó ballada, mint
589 17|               felolvasta azt magának, hogy egészen könyv nélkül tudta
590 17|           mégis annyira ment Milióra, hogy elzongorázta Axamita előtt
591 17|            uskókoktól, morlákoktól?~– Hogy nem vettek férjhez.~– No,
592 17|              énekel hozzá az asszony, hogy csak úgy ordít. Ez ott a
593 17|           olyan haragba jött Milióra, hogy odaugrott Axamitához, s
594 17|             azért mégiscsak elmondta, hogy milyen módon szokott az
595 18|          handzsártól sem maradhatott, hogy meg ne szólja; azt mondta,
596 18|            meg ne szólja; azt mondta, hogy azok csak mármarosi gyémántok
597 18|             alól, forgatta a kezében, hogy tudna-e vele ő is vágni? (
598 18|               Axamita a kisasszonyát, hogy nézzen csak ki, mi van a
599 18|              Ezek értenek csak hozzá, hogy lehet a segnai tengeröböl
600 18|               is kalauzul szolgálnak, hogy sziklazátonyra ne menjenek.
601 18|           gránicról egy hegyi csapat, hogy az uskókokat hátba fogja.
602 18|            sikoltással kiáltva fel:~– Hogy az Isten bocsásson rájuk
603 18|          hintenek neki, mikor dühöng, hogy lecsillapítsák; kést hajigálnak
604 18|             hajigálnak vele szemközt, hogy megsebesítsék, de meg nem
605 18|           mégis új dolog volt előtte, hogy az a szerelem egyszerre
606 18|               annyira vinni a leányt, hogy felöltöztesse. Akkor meg
607 18|             fenekén. Arra ébredt fel, hogy nagyon zörgetnek az ablakán,
608 18|             ámbár senki sem tudhatja, hogy nem laknak-e bennük?), hanem
609 18|            várfalak minden párkányát, hogy csak úgy feketéllett tőlük,
610 18|            még jobban meggyőzte róla, hogy igazat álmodott. Az ég egészen
611 18|               halászoknak jelt adnak, hogy siessenek haza a partra;
612 18|      koporsófödél. A zápor úgy ömlik, hogy egészen eltakarja a tájat.
613 18|               keserves észrevétellel, hogy „minden veteményünknek vége,
614 18|          szórta széjjel.~– Én akarom, hogy hallja meg! Ha félsz velem
615 18|            nem volt olyan erős szíve, hogy az égi hatalmakkal merjen
616 18|           könyörög az ajtón, ablakon, hogy bocsássák be, s dideregve
617 18|         alszik igazán, csak arra vár, hogy a házban levők hadd szenderedjenek
618 18|   összegyűjtött haraggal tör ki újra, hogy a kandalló lángja messze
619 18|         fölkelt az ágyából, megnézni, hogy micsoda ajtót szakított
620 18|           aztán felnézett Miliórához, hogy nincs-e valami ablak rosszul
621 18|             bezárva a szobájában, meg hogy a kandallójára fát rakjon.
622 18|         rakjon. Elcsodálkozott rajta, hogy a kisasszonyt még most is
623 18|          Mármost bújjék a takaró alá, hogy meg ne fagyjon; amíg a bóra
624 18|                Milióra bámulva látta, hogy a tenger felé nyíló ablaktáblák
625 18|           alatt esett, úgy elseperte, hogy annak a maradványát csak
626 18|        hullámhegyek omlanak egymásba, hogy a sziklákon felcsapó víztorlat
627 19|         előtte, úgy könyörögnek neki, hogy irgalmazzon, az a búskomorságnak
628 19|            Talán éppen a bóra az oka, hogy a dalmata parton oly sok
629 19|          Axamita nem állhatta tovább, hogy be ne jöjjön Miliórához,
630 19|          térdelsz énelőttem?~– Azért, hogy szüntesse ön meg ezt a vihart.~–
631 19|       feltámad. Önmaga sem tudja tán, hogy tündér; de én már tudom,
632 19|             Kéjelgett abban a hitben, hogy ő hát a „vila”, aki meg
633 19|               szívét az a felfedezés, hogy neki, a nyomorult, tehetetlen,
634 19|               olyan hatalom van adva, hogy egy kiáltásával leseperheti
635 19|         földrót a rajta élőket.~– Hát hogy szüntethetném én ezt meg?~–
636 19|           Miért?~– Hát nem tudná tán, hogy amely háznál a pincében
637 19|              gyönyörűsége volt abban, hogy ez a szél az ő szavára fúj
638 19|          errefelé hatolni. Ott, igaz, hogy nem érheti a bőszült szélroham,
639 19|                A távcsővel kivehette, hogy három ember ül a csónakban;
640 19|          ennek a három embernek arra, hogy ilyen ítéletidőben arra
641 19|       ítéletidőben arra vállalkozzék, hogy a Maltempo csatorna sziklapartja
642 19|          balsorsáról.~Elnézte sokáig, hogy táncol a hullámok tetején
643 19|         minden testi, lelki erejével, hogy a csónakját a felfordulástól
644 19|               magát lemenni a kertbe, hogy megkísértse a varázslatot.~
645 19|       szemetelt oda abba a szögletbe, hogy alig látszottak ki belőle
646 19|             egy kicsit megszégyeníté. Hogy az ő parancsszava olyan
647 19|              szabad kilátást nyitott, hogy hát ott tart-e még a vész,
648 19|   megvédelmezése járt még az eszében. Hogy azt a vastag szótőindát,
649 19|               betörő kockáztatva azt, hogy a nyakát kitöri.~Ha most
650 20|             az ölébe, maga sem tudta, hogy ilyen ereje van, azután
651 20|              vasajtót. Emlékezett rá, hogy a pincegádor fülkéjében
652 20|       veszedelmes – először azért is, hogy a ház megtelik ördögökkel;
653 20|      ördögökkel; de még inkább azért, hogy a pince megtelik füsttel,
654 20|          vannak zárva.~Eszébe jutott, hogy van még e várpincének egy
655 20|           amellett az a jó van benne, hogy a barlang tél idején meleg.~
656 20|         férfival egyedül lenni?~Igaz, hogy az a férfi még most halott.~
657 20|              Így kellett vele tennie, hogy életre hozhassa. Csak egy
658 20|              leheletet fújni, de úgy, hogy ajkaik egymáshoz ne érjenek,
659 20|              föléje hajolni és lesni, hogy tér vissza az élet színe
660 20|               az élet színe az arcra, hogy dobog fel a szíve, hogy
661 20|               hogy dobog fel a szíve, hogy szelídül át a halál álommá?~
662 20|             lenni.~S nem is várhatja, hogy vége legyen az álomnak,
663 20|            képzelhette ezen a helyen, hogy ő a guzla által megörökített
664 20|              Annak pedig úgy látszik, hogy nem volt ettől nagy félelme.~
665 20|             Frangipáni várban vagyok. Hogy kerültem ide?~– A tengeren
666 20|         kudarcból.~Milióra azt hitte, hogy sír, s aztán nagyon megszánta.
667 20|                s gyönyörködött benne, hogy az milyen mohón falja az
668 20|               No, mármost beszéld el, hogy mi történt veled!~Az uskók
669 20|               a népemmel elmenekülni, hogy majd ott az erdőkbe bujdokolunk,
670 20|           bolondul tetted! Ha tudtad, hogy olyan szád van, amiből szelet
671 20|             jobban!~Az uskók engedte, hogy csak hadd tépje a haját,
672 20|               elég szép csoda-e tőle, hogy éppen ide hozott tehozzád,
673 20|             hanem ezért, mert tudtam, hogy téged itt talállak. A kapura
674 20|            csak nekierősítette magát, hogy elolvassa azt is.~– De fordítsd
675 20|            már a leány – versekben –, hogy milyen édes gondolat az
676 20|               mégis esküszöm teneked, hogy visszatérek ismét; mielőtt
677 20|               volna, jobban elhinném, hogy úgy lesz.~– Mit? Te nem
678 20|               ne haragudj rám! Tudom, hogy vitéz vagy, csodákat tudsz
679 20|                 Mitől félsz?~– Attól, hogy téged megölnek. Olyan sokan
680 20|            még a török is. Reszketek, hogy még egyszer odamenj közéjük.~–
681 20|          többen vagyunk! Ne hidd azt, hogy én az én népemmel együtt
682 20|               azután, ha bebizonyult, hogy tud az asszony az ő urának
683 20|        szolgálni, akkor jön rá a sor, hogy szeretgessék egymást, s
684 20|           nyilatkozott előtte.~– Hát, hogy lásd, milyen bizodalmam
685 20|      bizodalmam van hozzád, elmondom, hogy hová megyek, és mikor jövök
686 20|            nyitját, ugye? Tanuld meg, hogy máskor tudjad. Hanem előbb
687 20|            Hanem előbb esküdj meg rá, hogy ebbe a képbe bele nem szeretsz,
688 20|              No, de esküdj meg előbb, hogy nem szeretsz belé! – kötödék
689 20|          Milióra esküvel nem fogadta, hogy nem fog ő beleszeretni senki
690 20|           kanyarította termete körül, hogy az mint egy görög hősszobor,
691 20|       parancsára történt. Ő megtudta, hogy ezen a vidéken éhínség van,
692 20|              volna?~Milióra megijedt, hogy most már ilyen nagy távolság
693 20|            Nem! Csak maradjunk annál, hogy te Deli Markó vagy, a kraljevics,
694 20|            hőstettet fogsz elkövetni, hogy nem tagadhat meg tőled.~–
695 20|            Vidd neki csókomat!~– Kár, hogy azt átvennem nem lehet.~–
696 20|           Ebből majd megtudja azt is, hogy mi szeretjük egymást.~–
697 20|              majd azt fogja gondolni, hogy ezt az ezer csókot nem őneki,
698 20|               Hisz anélkül nem tudná, hogy neki szól ez.~És Milióra
699 20|             mindenki megismer bennük, hogy uskók vagyok.~– Nem is azokat
700 20| keresztülmehetsz vele a határon.~– De hogy jutok ki innen a várból?
701 20|        könnyei el nem takarták előle. Hogy még ilyenkor sem szabad
702 20|            leányasszony azt gondolta, hogy most már mégis ideje lesz
703 20|              megtette azt a hóbortot, hogy a pincébe ment le tüzet
704 20|          Axamita meggyőződött felőle, hogy ez a bóra lábának a vére.
705 20|             Mármost bizonyosan tudta, hogy Milióra tündér, aki elő
706 20|        elszántan indult a pince felé, hogy Miliórát felhívja onnan.
707 20|               a lépcsőgádorból látta, hogy a cseppkőbarlang szádából
708 20|           engedte a gyáva félelemnek, hogy erőt vegyen a szívén. Megismerte
709 20|          Milióra ruháit, s azt hitte, hogy őt látja maga előtt.~– De
710 20|              vágta Axamitát a falhoz, hogy a lélegzete elállt, s ugyanakkor
711 20|               de a kötelességérzetét, hogy utánafutott a nőalaknak,
712 20|         toronyba, s onnan utánanézni, hogy merre szökik.~Rohant fel
713 21|              az a meglepetés várt rá, hogy a bezárt szobában egy férfit
714 21|             ennek sokszorosan örülök, hogy ön itt van.~– Magam is,
715 21|               egészen megfeledkeztem, hogy így szoktuk. Nekem ugyan
716 21|           igen jó firma.~– Hát te azt hogy tudod?~– Hiszen jártam Fiuméban.
717 21|               a hír határozott éppen, hogy minél előbb elmenjek; azt
718 21|          elmenjek; azt írják a lapok, hogy Deli Markó a fiumei kaland
719 21|              vissza. – Szegény húgom, hogy félhetett!~– Ne búsulj!
720 21|             még azt is írják a lapok, hogy egész Dalmáciában éhínség
721 21|           éhínség van; azt sem tudom, hogy szegény húgom nincs-e a
722 21|     legnagyobb nyomorban? Alig várom, hogy ott lehessek mellette, s
723 21|         akarsz engemet úgy itthagyni, hogy még csak ki sem beszéltük
724 21|          egész rámbízott vagyonodról, hogy visszatértedig vegye át;
725 21|               is megnyugtattam azzal, hogy ha visszatérsz, egy csókot
726 21|         egyedül volt arról értesülve, hogy lady Adamina nem az ő neméhez
727 21|               sem került; úgy hiszem, hogy a muszka jobban tudja, hogy
728 21|           hogy a muszka jobban tudja, hogy hol laknak a hitelezői.~–
729 21|             Megvallom neked őszintén, hogy mikor arra a szegény leányra
730 21|               Azt ígértem szegénynek, hogy majd mikor visszatérek hozzá,
731 21|              mikor visszatérek hozzá, hogy magammal hozzam, messziről
732 21|                a tatár tábort, azért, hogy a Qnarnero szikláit meglásd
733 21|           mint egy jó barátot. Tudod, hogy én ezt nem szoktam mondani.~–
734 21|            mikor búcsút vettél tőlem, hogy egyet nem bocsátasz meg
735 21|        bocsátasz meg nekem soha, azt, hogy kényszerítettelek női álcádat
736 21|              a gondolattól menekülni, hogy itt van nekem egy igen kedves
737 21|              a hitedben megerősít az, hogy én egy ízben az igazi nevednek
738 21|       fürkésztem. De hiszen láthatod, hogy amint az adataiddal felvilágosítottál,
739 21|        kezedet.~– Én mégis érzem azt, hogy nincs köztünk minden kiegyenlítve.
740 21|              készen kell arra lennie, hogy azért az egy élcért valamikor
741 21|            szemben.~– Mivel?~– Azzal, hogy ne készülj még holnap reggel
742 21|               kártyázol?~– Tudod jól, hogy miért tettem eddig? Mi vetette
743 21|               végelszámolásod. Tudod, hogy amint én abba a társaságba
744 21|      szememnek kell lenni. Szükséges, hogy legyen egy gentleman barátom,
745 21|         elmúlhatatlanul kötelességed, hogy te, aki annyi kényes ügyben
746 21|              biztosítsd tanúságoddal, hogy ezek az ügyek rendben és
747 21|                 De majd rajta leszek, hogy a muszka is kimaradjon,
748 21|      Camelborough palotáját, anélkül, hogy a cselédség megtudta volna
749 21|              egypár öregúr sakkozott, hogy teljék az idő. A két belépő
750 21|                De én már megfogadtam, hogy mától fogva nem kártyázom
751 21|              nem mondta meg senkinek, hogy hová. Mylord ezóta vissza
752 21|       Engedelmet kért játszótársától, hogy egy pár pillanatra eltávozhassék.
753 21|    eltávozhassék. Bevett szokás volt, hogy idegent, szabályszerű bevezetés
754 21|             nem lehetett jól kivenni, hogy mi, sem azt, hogy az utcán
755 21|            kivenni, hogy mi, sem azt, hogy az utcán történt-e, vagy
756 21|         szokatlan sápadtsága; meg az, hogy a hosszú redingot-t itt
757 21|             Azonban ki törődik azzal, hogy egy játékos, aki vesztett,
758 21|           felöltőt pedig igazolta az, hogy menni készül.~– Mennyi a
759 21|              kell nekem orvos. Tudom, hogy meg kell halnom. Egypár
760 21|               jól szelel. Azt hiszem, hogy eltart addig. Ha szívességet
761 21|            fölém, s mondd fönnhangon, hogy mit írtam.~Adam lord odahajolt
762 21|               odanyújtó lord Adamnak, hogy pecsételje le a borítékot.
763 21|               lelkemet. – Azt hiszem, hogy az a mesterség, amivel én
764 21|              banditáéhoz. – Ki tudja, hogy ítélnek odaát a másvilágon? –
765 21|               Ő nem tud arról semmit, hogy én mi úton szereztem számára
766 21|            pap odatartá neki a fülét, hogy gyónja meg neki lelke terheit,
767 22|              tette magában Adam lord, hogy amint visszatér, ki fogja
768 22|              akartam azt kockáztatni, hogy az egész világ füle hallatára
769 22|             azzal fenyegette Metellt, hogy ha még egyszer kártyát vesz
770 22|            lakik, minden ember tudja, hogy az ő fia lőtte magát főbe.
771 22|            hozzám. Ebből tehát kisül, hogy ön kém volt, aki egy gentlemant
772 22|          szétmalmoztatva.~– Te tudod, hogy mi ez a csillag. A szojusz
773 22|               is.~– De te angol vagy. Hogy kerülsz bele?~– Az nem tesz
774 22|                Azt is tehetném ugyan, hogy a magas pátosz hangján beszéljek
775 22|              hangján beszéljek veled, hogy fennkölt diatribákat zengedezzek
776 22|               Metternich azt felelte, hogy nem bánja, küldjön őfelsége
777 22|               legyünk egész bolondok, hogy megnyerjük Metternich tetszését.
778 22|               pedig, amint meghallod, hogy a Karszt és a Vellebit között
779 22|             csakhogy előre mondhatom, hogy az a vállalat most a legnagyobb
780 22|               az ellenséget, anélkül, hogy az tudná, honnan jött a
781 22|               olyan ártatlan portéka, hogy mindenütt be lehet csempészni.
782 22|           életre dörzsölt, mondhatom, hogy még csak el sem pirult az
783 22|            három költőnek elég volna, hogy meleget öntsön a verseibe.~
784 22|            írt üzenetet, s nem tudva, hogy az álnevet visel itt, az
785 22|               S most azután nem elég, hogy Metellt eltetted a láb alól,
786 22|               menni a dalmata partra, hogy a védtelenül maradt leányt
787 22|               mint legjobb barátjára, hogy hozd el onnan, vidd el oda,
788 22|            őrülten! S büszke lesz rá, hogy meggyalázod; azt hiszi,
789 22|    özvegyednek, s vessenek rá sorsot, hogy kié legyen.~Lord Adam elnevette
790 23|         oroszt; azonban úgy egyeztek, hogy megvárja az anconai kikötőben
791 23|     összeesküvők központi bizottsága, hogy az orosz cár siessen a maga
792 23|              akkor ki volt rá mondva, hogy elfogják, minden családtagjával
793 23|        meggyőződött felőle lord Adam, hogy az osztrákok a dalmata partokat
794 23|         csatorna oly gazdag halakban, hogy még a távol Chioggia lakóit
795 23|              a dalmata part, anélkül, hogy valaki látná a lángját,
796 23|           fellobban az akna, anélkül, hogy valaki hallaná a dördülését!~
797 23|     legfeljebb azt fogják rá mondani, hogy ez bizony egy kicsinyt fehérebb
798 23|                 Nem is álmodnak róla, hogy abból minden csipetnyi egy
799 23|              meg, csupán azt kívánja, hogy szeressék.~A bátyja levele
800 23|             Csak úgy messziről nézte, hogy mit csinál. Esténként, mikor
801 23|                az öreg Pabló beszéli, hogy a halászok egy pesce tanét
802 23|               lorettói szent szűznek, hogy megmenekült bátyjastul;
803 23|             nem támadhat meg.~– Igaz, hogy a cápa nem szereti a fejével
804 23|         könyvem, amiben az olvasható, hogy a búvárok, ha a cápával
805 23|             tersatói szent kápolnára, hogy zárva tartom a rácsajtót,
806 23|             kisasszony meg nem ígéri, hogy nem megy ki a szélső sziklákra.~–
807 23|              Azután dacból azt tette, hogy egész nap le nem jött a
808 23|       keresztülvágni vele. Azt hitte, hogy emberfőt is le tudna már
809 23|            adta a kezébe, azt mondta, hogy a lövés hangja fellármázná
810 23|         partlakókat; azt hinnék róla, hogy valami veszedelem van a
811 23|       nyomorék fejük éppen arra való, hogy a búvármesterséget űzzék,
812 23|           azzal szokta mulatni magát, hogy mikor a halászok csónakrajai
813 23|            aztán fogadott rá magában, hogy az lesz, amelyik legközelebb
814 23|          fogásával, mert úgy látszik, hogy nem szedi a végtelen hálót
815 23|     kormánypadon, s még arra is ráér, hogy mandolinját pengesse. Fiatal
816 23|            pillanatban az jut eszébe, hogy a bátyja jön, az énekli
817 23|               lesz a dal, észreveszi, hogy ez nem Metell hangja; az
818 23|             ráismer, bizonyos felőle, hogy ő az! Ide jön! Errefelé
819 23|              tonnara tetejére. Látja, hogy lobogtatja Pabló azt a vörös
820 23|              zászlót? Ez azt jelenti, hogy itt látta a közelben a cápát.
821 23|              közelben a cápát. Látja, hogy menekülnek egyszerre mind
822 23|            Milióra megrettenve látta, hogy az egész Zeár öbölből hogy
823 23|            hogy az egész Zeár öbölből hogy igyekszik valamennyi halászbárka
824 23|             úgy elvesztette az eszét, hogy képes volt odarohanni a
825 23|               egész sereg férfi kell, hogy legyőzzön; akinek nem árt
826 23|               sem volt oroszlánszíve, hogy utánarohanjon a leánynak.
827 23|               az a mesébe való csoda, hogy egy gyöngéd fiatal leány
828 23|            Miliórát csak az őrzé meg, hogy a kitörő gáz egy hullámhegyet
829 23|              a partra, s hozzáfogott, hogy életre költse.~A rovinói
830 23|          lázárok pedig, amint látták, hogy a cápa megveszekedett, nekiálltak
831 23|               az eszményi szép arcot, hogy nem lehetett ráismerni többé. –
832 23|      rendkívüli hadikiadását.~De kár, hogy fiakat nem hagyott maga
833 24|         meglátogatja, el ne mulassza, hogy kirándulást tegyen a szomszéd
834 24|              nem mozdul. Azt mondják, hogy már hatvan év óta ott lakik.
835 24|               már senki. Azt mondják, hogy valamikor nagyon szép volt.
836 24|          ajkán az a monda jár felőle, hogy valamikor a vőlegénye odaveszett
837 24|             lámpát éget az ablakában, hogy ha jön a tenger felől a
838 24|              mereven, s ez azt hiszi, hogy ő hallja azokat a szép nótákat,
839 24|              a másik őrült azt hiszi, hogy ő azokat hegedüli.~A rovinói