Part

 1 2 |        nagyon jó vásárt csinált – monda az árverező tiszt, mikor
 2 2 |        lábához kiverte.~– Tudom – monda a vevő. – Jól ismerem a
 3 2 |   Megtoldom még borravalóval is – monda Metell –, hanem egész a
 4 2 |              Most már emlékezem – monda az uraság. – Hogyne emlékezném,
 5 3 |           húgom számára lakásul – monda az új vártulajdonos.~– Akkor
 6 3 |      amibe rögtön beköltözhetni – monda Axamita őrmester leányasszony.~–
 7 3 |      akarok az úrnak megmutatni – monda Axamita, kinek ez egész
 8 3 |       legtöbbet az egész háznál – monda Metell.~– Meghiszem azt –
 9 3 |      gyöngén bolonddá tartották – monda Axamita; az ideig bele nem
10 3 |        ellen! Nem jön ide ember – monda Axamita, s nekiindult az
11 5 |         krajcárt a vízbe dobnod – monda Milióra.~– Ez nem volt harminc
12 5 |            Milyen szomorú hely! – monda a leány. – Itt könnyen meg
13 5 |      igyekezzünk ám ki a partra – monda a testvére –, mert a cápának
14 5 |         ez nagyon drága csemege – monda Metell –, Fiuméban csak
15 7 |         mint egymagában.~– Igen – monda Axamita –, de majd csak
16 7 |           konyhába ebédet főzni – monda Axamita.~– Ebéd után pedig
17 8 |       csinálta.~– Bravó, Ázsia! – monda a lord. – Ez emberül volt
18 8 |         vadembertől egészen jó! – monda a mylord. – Duplázzuk meg
19 10|           milyen jó gondolat ez – monda lady Adamina, odamutatva
20 11|          csak dalmátul.~– Hein! – monda a rendőrfőnök meghökkenve
21 11|      Egyszerűsítsük a számadást – monda Metellnek –, vagy az egészet,
22 12|    Riparievich Metellnek.~– Jó! – monda a lord. – S most már meggyújtá
23 12|             Nem kísérlek sehová – monda Metell. – Nekem egy gentleman
24 13|       gyümölcsöt.~– Elég baj az – monda rá a strázsamester leányasszony.~–
25 20| Kigondoltam én azt már igen jól – monda Milióra.~– Ha ezeket az
26 21|     puncsot.~– Ez jó tromf volt – monda Metell –, akkor csakugyan
27 21|              Ajtócsattanás volt – monda Metell, kissé rekedtes hangon.~–
28 21|       közbe, ami félbeszakított – monda tompán Metell. – A nagybátyám
29 21|         le a szivart a szádból? – monda neki Adam lord.~– Nem. Nagyon
30 22|          Jöjj a dolgozószobámba – monda neki –, ott majd megtudod
31 22|          Mais c’est la guerre!” – monda lord Adam vállvonva.~Hát
32 23|           Deli Markó?~– Itt van – monda Axamita.~Milióra odanézett,
33 24|       szép volt. A nép ajkán az a monda jár felőle, hogy valamikor