Part

 1 1 |   gyökerét is, akkor aztán jött a bóra, s elhordta magát a földet.
 2 2 |   megvédték a magas falak, hogy a bóra el ne hordja, s e falak
 3 3 |      volna. A leveleit elhordta a bóra; magát is elvinné, ha jól
 4 6 |        helyet. Mikor a rettenetes bóra elkezd üvölteni, ordítani
 5 11|     rémalakjait, füleibe zúgott a bóra fütyülése, a tenger csattogása,
 6 13|  tengerpartokon a hajósok réme, a bóra. A hajósok szidják, átkozzák
 7 14|         már itt januárban, hogy a bóra egy álló esztendeig nem
 8 18|                                 A bóra~A handzsárját otthagyta
 9 18|        Aki a hajókat elsepred… Te bóra! … Te rém! … Hol alszol?
10 18|        Verd a sziklához őket! Hej bóra! Bóra! Szörnyeteg! Rohanj
11 18|         sziklához őket! Hej bóra! Bóra! Szörnyeteg! Rohanj ki!
12 18|     ablakhoz, kikiáltott rajta:~– Bóra, te cudar kutya bóra! Dögölj
13 18|              Bóra, te cudar kutya bóra! Dögölj meg, ha alszol!
14 18|       pofon; attól is elgunnyadj! Bóra! Bóra! Jöjj elő! Hadd köpjelek
15 18|        attól is elgunnyadj! Bóra! Bóra! Jöjj elő! Hadd köpjelek
16 18|        rajta végig a szél.~– Ez a bóra?– kérdezé a kisasszony a
17 18|           tudom én.~– Hát mikor a bóra maga jön?~– Akkor száz hajó
18 18|              S ez azután az igazi bóra?~– Ez az, maga az öreg.~
19 18|   kikiáltott az éjszakába:~– Hej, bóra! Szelek nagyanyja! Ne küldözd
20 18|       hogy meg ne fagyjon; amíg a bóra tart, addig nem lehet tüzet
21 18| hallgatózott a sötétben.~Ez hát a bóra? Maga az öreg?~Még csak
22 18|         itt évszaka nincs, csak a bóra hoz el belőle mutatónak
23 18|           pusztákról; a tél meg a bóra együtt utaznak, a kettőt
24 18|         sodorta, azután letépte a bóra, s a meztelenül a puszta
25 18|          se közel, se távol; ma a bóra egyedül a „világ ura”!~S
26 19|          iskolája! (Talán éppen a bóra az oka, hogy a dalmata parton
27 19|    hegyével, ott vérnyom marad, a bóra lába megsebesül benne, egyszerre
28 19|      megfőzöd a kávémat.~– Amíg a bóra tart, addig nem lehet tüzet
29 19| belekapaszkodtak az indái. Most a bóra meg a két leánya ezekből
30 19|         nem is sántult meg tőle a bóra, csak olyan jó kedvvel fútt,
31 20|       lehet rakni, nem oltja ki a bóra. Elhurcolta odáig az alélt
32 20|     utoljára maga a vén anyjuk, a bóra.~Milióra a haját tépte kétségbeestében:~–
33 20|    meggyőződött felőle, hogy ez a bóra lábának a vére. A megsántult