Part

 1 1 |      hatalmas egy vásárt csinált – szólt hátrafordulva a vörös umbrélás
 2 3 |           van itt.~– Fortepiano! – szólt megvetőleg Axamita. – Hát
 3 5 |         csöndesen nevettek.~S újra szólt a barkarola:~„Jöjj lanyha
 4 5 |       javunkra, a másik a kárunkra szólt.~– Akkor hát ki lett volna
 5 5 |        Rézből volt.~– Látod ezt? – szólt Metell. – Nem hiszed, hogy
 6 5 |          azt ide mind?~– Ki, no? – szólt Axamita – hát… a Marguerita.~
 7 5 |          velük érintkezni?~– Én? – szólt Axamita, végighúzva a kezét
 8 5 |      húgának.~– Ah, be fölséges! – szólt elragadtatással a leány,
 9 5 |               Elment? Végképpen? – szólt Milióra. – Búcsúvétel nélkül!
10 5 |           senki csókot egymásnak – szólt Axamita kemény, mogorva
11 7 |           ez az én bátyám, ugye? – szólt egyszer aztán Axamitáthoz.~–
12 7 |       táborban” is.~– Nos aztán? – szólt Axamita nagy nyersen.~–
13 7 |          Párizsban van.~– Eredj! – szólt felkacagva Milióra, s a
14 8 |       Elárulja ez magát.~– Uram! – szólt lökbotjával a tekeasztalra
15 10|            is meg tudnám mondani – szólt ismét lady Adaminához fordulva –,
16 12|            a jéghegyről.~– Uram! – szólt, merev kézmozdulattal intve
17 13|            hogy nyár van.~– Nézd – szólt Milióra Axamitának –, az
18 14|            felé, s ismét franciául szólt hozzá.~– Bocsáss meg, ha
19 14| jótettedért.~– Fogadásunk tartja – szólt Deli Markóó – a dúsgazdagokat
20 15|          megadni.~– Ezt elhiszem – szólt Axamita. – Ez egészen igaz.
21 16|         amit megígértem”.~Erre így szólt hozzá Deli Markó:~Jaj menyasszonyom,
22 16|         mátkacsókom elfogadhatod”.~Szólt haraggal erre a királyfi:~„
23 20|           küldtem az ellenségre! – szólt közbe a leány.~– Az ugyan
24 20|            nem lehet.~– De lehet – szólt Milióra, hamiskásan mosolyogva –,
25 20|        menekülnöd.~– Angyal vagy – szólt az uskók vitéz, megszorítva
26 20|        sokáig együtt lenni veled – szólt két kezét az ifjú vállaira
27 22|        barátunknak a temetésére! – szólt a lord, egyenesen rátámadva
28 22|           tudom a kötelességemet – szólt a muszka –, csakhogy előre
29 22|           Rettenetes stratagéma! – szólt elszörnyedve a muszka. –