Part

 1 3 |        hogy rég nem laktak itt oly emberek, akik virágokban
 2 3 |        acélkék tenger színével oly vakító ellentétet mutatott;
 3 8 |     volt kétsége aziránt, hogy oly remek játékosnak, mint ez
 4 8 |        nyert játékot; és mégis oly gavalléros módon, hogy ellenfele
 5 9 |  szentelte az életét, az éppen oly nagy és minden erőt igénybe
 6 9 |   megint az asztalra, mégpedig oly modorban, mely az ellenfél
 7 11|    bolondos divat helyett most oly öltözetben jár, mely minden
 8 11|    szoktak, s amikből rendesen oly dévaj lárma, nevetés, feleselés
 9 11|      ami egészen meglepő volt, oly egyszerű toalettben jött,
10 12|       szemeimnek árgus voltára oly nagy szükségem van, folyvást
11 13|    esik az eső. Ebben az évben oly nedves időjárás volt, aminőre
12 16|     tested kis körmöd hegyéig,~Oly fehér léssz, mint hó a hegy
13 16|     bor,~Mint az édes anyatej, oly édes.~Még annál is édesebb
14 17| döngeti meg a vőlegénye, miért oly ügyetlen? Ha pedig le tudja
15 18|   vegliai hegyek, amik délután oly messze távolban enyésztek
16 19|     oka, hogy a dalmata parton oly sok lélekbeteg támad?)~A
17 21| folyvást vesztett. A kártya is oly szeszélyesen járt rá nézve,
18 22|  ártatlan, mint egy gyermek, s oly heves fantáziájú, mint egy
19 22|    oltárnál, s az a leány, aki oly ártatlan, és oly lángoló
20 22|    leány, aki oly ártatlan, és oly lángoló vérű, követni fog
21 23|       Quarnerón, az a csatorna oly gazdag halakban, hogy még
22 23|        a halász, aki a parthoz oly közel sikamlik tova Porto
23 23|    járó hajónak lehetne nézni, oly roppant tömeg. Két szeme
24 23|       roppant tömeg. Két szeme oly rémesen világít. A vízlakók
25 23|        nagyot dobban. Ez a dal oly ismerős. Messze kihajol
26 23|     vőlegényt, Deli Markót, az oly várva vártat!~Egészen ráismer,
27 23|      sor fog egymásba záródik, oly erővel, mint egy gőzgép