Part

 1 2 |            izmosabb, kérgesebb tenyere sohasem volt gránátos őrmesternek.
 2 5 |              van neked? Zsenialitásod? Sohasem hallottam én erről. Amióta
 3 5 |                azt tudom felőled, hogy sohasem szerettél tanulni.~– A zseni
 4 5 |            lenni a kezedben, amiről én sohasem hallottam; színészi tehetségedről
 5 6 |          boldog, míg az lehet. Lám, én sohasem voltam az. Soha „kisleány”.
 6 6 |                fáj érte a lelkem, hogy sohasem voltam kisleány…~Axamita
 7 6 |               az a csók? Hát kegyelmed sohasem csókolt meg senkit?~– Dehogynem.
 8 6 |               gyümölcs volt, aminőt én sohasem láttam, sőt talán meg sem
 9 9 |            növekedett fiatal gavallér, sohasem jött rá magától senki.~…
10 10|              vett a játékban. Az arcán sohasem lehetett észrevenni a változást,
11 11|               a császárságot, fényéből sohasem vesztett. Istennője volt
12 12|                széles világban? Metell sohasem kapott tőle levelet.~Ő pedig
13 12|          hombre-klubbal együtt, mintha sohasem láttam volna, s azontúl
14 13|              ember odafenn. Aztán ezek sohasem házasodnak: amely asszony
15 16|               odáig, amiken még paripa sohasem járt (kivéve a mesékben
16 16|           nagyon le; búskomor melódia. Sohasem szedte kottára senki, tetszés
17 16|              ráálltak, hogy disznóhúst sohasem esznek, a mustot kiforrás
18 17| polgárembereket; de nyílt verekedésben sohasem álltak helyt se olasznak,
19 17|                bekenik, mert mosdaniuk sohasem szabad.~– Menj! Belőled
20 20|             felnyitá a pinceajtót, ami sohasem szokott kulccsal bezárva