Part

 1 2 |         abbahagyja a kapálást, s kezét süvegéhez emelve tiszteleg;
 2 5 |       feltámadására vár.~A leány kezét nyújtá Metellnek.~A Frangipáni
 3 5 |       sem az ellenkezőről, hanem kezét nyújtá neki, s vezette a
 4 5 |      szólt Axamita, végighúzva a kezét az arcán. – Hát úgy nézek
 5 7 |        amire a francia ráteszi a kezét, még ha szemét is, virággá
 6 11|    helyéről, s megragadta Metell kezét.~– Hiszen te „egy egész”
 7 12|        lord Adam of Camelborough kezét fogja nyújtani Riparievich
 8 14|   egyszerre visszadobbant, s két kezét visszatiltólag emelte a
 9 19|       előtte, megragadva a leány kezét.~– Hát téged mi lelt?~–
10 19|  aláhajolva a résen, alányújtá a kezét a menekülőnek, s felsegíté
11 20|           hanem megfogta a leány kezét, s odavonta őt magához.~
12 20|          vezér megszorító érte a kezét, s szomorúan mondá:~– Csakhogy
13 20|        hévvel szorongatá az ifjú kezét szíve tájára a leány.~–
14 20|    megszorítva gyöngéden a leány kezét.~Milióra nagyot fohászkodott.~–
15 20|          lenni veled – szólt két kezét az ifjú vállaira téve. –
16 20|       maga a Vila, a tündér, fél kezét a csípőjére téve, a pokol
17 20|           s megfogta annak azt a kezét, amelyik a csípőjére volt
18 21|     szivarozott és írt. Az egyik kezét a sebére nyomva tartá, a
19 21| Elfogadom a rám bízottat.~Metell kezét nyújtó neki, s megrázta
20 23|         megragadta a katonaleány kezét.~– Azt a csónakot nézed,