Part

  1 1 |                A híres aranybányákról azt sem tudni már, merre voltak.
  2 1 |      indifferens tömeg, mintha valaki azt vallotta volna be magáról,
  3 2 |      szénaboglyák Fiume felé. Eleinte azt képzeli az idegen, hogy
  4 2 |             leveti a dolmányát, s még azt is a menyasszonya hátára
  5 2 |          tüske-borostás szemöldeit, s azt kérdezte:~– Hol van az a
  6 2 |            Hanem Kraljevicát tudod?~– Azt tudom.~– No, hát az egyre
  7 2 |    megfogdostatja a népszerű hősöket: azt mondja, hogy rablók. – Azért
  8 2 |            neked úgy szebben hangzik, azt sem bánom. Mit fizetek odáig?~–
  9 2 |             lovagoljon rajt az ember. Azt mind itthagyták veszendőbe.~
 10 2 |            regény volt a zsibárusnál, azt mind összevásárolta; de
 11 2 |          szerzeményével. Jól ismeri ő azt, sokszor hordott oda francia
 12 2 |           krajcárjából.~– Kitől kapja azt a hét krajcárt?~– Hát kitől
 13 2 |        kőpadnál kikötöttek, Metell úr azt parancsoló a hajósoknak,
 14 2 |     leányasszonyt fölkeresni.~A hajós azt szerette volna megtudni,
 15 2 |      felszállításáért visszatartotta. Azt majd ottan kapják meg.~A
 16 2 |        kilincsére felfutott folyondár azt árulta el, hogy nem is szokott
 17 2 |      tölténytartó.~Mindezek a tárgyak azt az elővéleményt költötték
 18 2 |               házaknál szokott lenni. Azt felemelte a vaskarikánál
 19 2 |             hosszú nyelű kapájával. – Azt az akkoriban még idegen
 20 2 |              kapanyelére támaszkodva, azt kérdi, mit tetszik.~– Bocsásson
 21 2 |               ahogy vesszük”; mert én azt rögtön birtokomba is akarom
 22 2 |           birtokomba is akarom venni. Azt mondják, hogy az ingatlanok
 23 2 |              Úgy hívják.~– No, hát én azt az Axamita leányasszonyt
 24 2 |               vagyok az.~– Pardon! Én azt hittem, hogy egy vitéz strázsamesterhez
 25 2 |         Dienstreglement kötelez, hogy azt a Platzkommandónak azonnal
 26 2 |             megtelepedni.~– Azonkívül azt is megmondom, hogy semmiféle
 27 2 |              nem szabad csókolódni.~– Azt is tudom. Minden ember tudja,
 28 3 |           azután levezette a pincébe: azt már inkább érdemes végignézni,
 29 3 |              Élelmiszerek pincéjének, azt hiszem, legjobb lesz a cseppkőbarlangot
 30 3 |               széltében hat lépésnél. Azt is csak úgy lehetett a pusztító
 31 3 |             monda Metell.~– Meghiszem azt – erősíté Axamita. – Az
 32 3 |              édes és friss.~Metell úr azt is megtette. Pedig nem azért
 33 3 |           azért becsülte olyan nagyra azt a szép ezüstlevelű fát ott
 34 3 |          olajfa vagy egy gesztenyefa, azt nem adják el együtt a földdel:
 35 3 |              egy egész família megél; azt beírják külön nagy könyvbe,
 36 3 |             futott be a halkelepcébe; azt dolog lesz felszállítani
 37 3 |               visszavigyék Fiuméba.~– Azt előre tudtam.~– Pedig Porto
 38 3 |             is vállára vette Axamita, azt mondá neki Metell úr:~–
 39 3 |           volna ezentúl zárva tartani azt a kaput.~– Nem tudnám, ki
 40 4 |              tudná is küzdeni magában azt a vérfagyasztó borzalmat,
 41 4 |             lenni a maga dolga felöl.~Azt akarta megtudni, hogy vajon
 42 4 |               ajtón, s aztán becsukta azt maga után, s mire a jövevény
 43 4 |             tréfa. A lövés után pedig azt kiáltó neki egy goromba
 44 4 |                búcsújáróknak ő szokta azt felnyitogatni, s kap tőlük
 45 4 |      lakomához készült, ürgét fogott, azt sütötte fanyárson, boróka
 46 4 |               Ha zsák aranyat hoznál, azt sem hagynám behozni az odúmba.
 47 5 |             repülő vitorlák. Magam is azt hittem, hogy ez a festő
 48 5 |   olajfaligetei, a méla csend, s azok azt megértik.~Talán az is valami
 49 5 |         istennőknek, akikről a mítosz azt pletykázza, hogy legfeljebb
 50 5 |     tulajdonos részéről. De hát akkor azt is hallhattad az anyánktól,
 51 5 |         érteni.~– Az ám. Hallottam én azt már a zárdában is, hogy
 52 5 |              csak négy garas lesz. Mi azt hittük, hogy ezentúl igen
 53 5 |                Én meg akarom szerezni azt a pénzt, amit ily végzetesen
 54 5 |          Amióta csak ismerlek, mindig azt tudom felőled, hogy sohasem
 55 5 |           Némely ember holtig tanulja azt, mégsem tudja soha, a másik
 56 5 |       komédiás pedig, ha éjjel-nappal azt tanulta is, hogy „hallja
 57 5 |               lehetetlenségeket, csak azt hidd el, hogy amikor visszatérek
 58 5 |            birtokunkat, s elfoglaljuk azt a helyet, ami bennünket
 59 5 |               igaznak kellett lennie. Azt úgy el kell hinni, mint
 60 5 |               rebegé Milióra. – Látod azt?~– Látom. Az olaszok úgy
 61 5 |             pontokat.~– Régóta nézém, azt gondolom, valami halak fejei
 62 5 |               tábor? Hol az? Mi az?~– Azt én teneked nem tudnám megmagyarázni,
 63 5 |        tanyáját.~– No látod? Én pedig azt tudom erről a Camp de Tartaresról,
 64 5 |               amit nem tud megérteni, azt el kell hinnie. – Most még
 65 5 |      olajméccsel, embert senkit. – Ez azt jelentette virágnyelven,
 66 5 |   megtetszettek a tengeri tulipánok. (Azt sem tudta, hogy mik azok.)~–
 67 5 |            bevásárol.~– Hát kegyelmed azt hiszi, hogy én innen kijárok
 68 5 |                  Hát akkor ki teremti azt ide mind?~– Ki, no? – szólt
 69 5 |            össze a tenyereit. Hát még azt is megteszi a Marguerita?
 70 5 |     császárnak van egy dekrétuma, ami azt parancsolja, hogy a rovinói
 71 5 |           hozza; annálfogva a császár azt parancsolta, hogy miután
 72 5 |               Sokan nem is követelik. Azt mondják, elvitte a Marguerita.~
 73 5 |               én kastélyomba felhord, azt én majd meg fogom téríteni
 74 5 |           benyitott az ajtón, Milióra azt hitte, a bátyja jön.~– Metell,
 75 5 |          mogorva hangon.~– Kit tiltja azt?~– Hát ki? A Marguerita.~
 76 6 |             pénz, ahogy összegyűjtém, azt se tudom, mennyi, rá sem
 77 6 |             csodája-e, vagy a sátáné? Azt nem tudom meghatározni;
 78 6 |               észen túljáró tünemény, azt bizonyosan tudom. Tudja
 79 6 |               tovább a leány.~– Nehéz azt egy ilyen kisasszonnyal
 80 6 |            tanítottak neki mást, mint azt, hogy vannak angyalok, és
 81 6 |               hogy fogja ez megérteni azt, hogy éppen azok az ördögök
 82 6 |          rettentő bosszút állt; hanem azt maga sem tudta.~– Hát ez
 83 6 |              Hm! Drága szentem. Nehéz azt úgy elmondani, hogy a kisleányok
 84 6 |      kapkodott, mintegy öntudatlanul. Azt takarta a katonasüveg, amit
 85 6 |      dohányfüstöt csináljak?~– Óh, én azt nagyon szeretem. Az a bátyámra
 86 6 |               dohányfüstben. Az ember azt hiszi, hogy férfi van közel…~(
 87 6 |             kurta pipáját, s megtömte azt a saját termesztette latakiával,
 88 6 |             voltak a csókra.~– Mi az? Azt nem értem.~– Nem érti, hogy
 89 6 |               amit mondtam. Tudtam én azt előre. Hát az az éhség a
 90 6 |               ennek a hajónak a neve, azt felelte a nő olaszul, hogy „
 91 6 |             asszonynak a csókja volt. Azt mondják, hogy nem volt vele
 92 6 |               s aki egyszer megkapta, azt el nem hagyta többet. Terjedt
 93 6 |           átkozott varázslónőről, aki azt idehozta közéjük. Utoljára
 94 6 |           ellen meg van védve az, aki azt tudta kérdezni: mi az a
 95 6 |           belőle. Aki életben maradt, azt itthagyták a Rovinában.
 96 6 |               megtiltja az embereknek azt, hogy egymást csókkal üdvözöljék,
 97 6 |              És e név elég arra, hogy azt az egész várat és ennek
 98 6 |       zugolyában lappanganak, ahonnan azt egyszer egy véletlenül odatévedő
 99 6 |           tehetett egyebet, mint hogy azt az egész vidéket szigorúan
100 7 |           várt rá: kávé kecsketejjel. Azt jó étvággyal elköltötte;
101 7 |              dolga van az embernek?~– Azt majd mindjárt megmondom.
102 7 |         Hányszor háltam benne! – (Biz azt a katona urak szokták ilyesmire
103 7 |              csinál itt az „ember”?~– Azt is megmondom. Nekem van
104 7 |               Hogy kerültek azok oda? Azt Axamita tudja, aztán meg
105 7 |             volt a Marguerita meséje. Azt még többször is el kell
106 7 |               a tatár tábor?~– De már azt nem mondom el!~– Miért nem
107 7 |          tudom.~– Nem tudod elmondani azt, amit a két szemeddel láttál?~–
108 7 |             rettenetes együtt.~– Csak azt mondd meg hát, hogy hol
109 7 |       nevetett. Micsoda bolond ötlet, azt mondani, hogy Párizsban
110 7 |        felfutó folyondárok közé, hogy azt senki sem vehette észre,
111 7 |         körülvéve, hogy aki meglátta, azt hitte, ez a Nagymogul kioszkja.~
112 7 |     szépségnek. Azok a szép nők, akik azt kiálták a bevonuló szövetségesek
113 7 |             egy szabólegény állt elő, azt állítva, hogy ő XVI. Lajosnak
114 7 |              ja. Szegény XVIII. Lajos azt sem tudta, melyik ellen
115 7 |               márkik és vicomtok mind azt követelték, hogy a domíniumaikat,
116 7 |              fekete-e az a szerecsen? Azt pedig éppen hiábavaló fáradság
117 7 |      nemzethez tartozik? Mert aki itt azt a hosszú lengyel krakoviánkát
118 7 |        megvehető azokkal együtt, akik azt viselik; különbözik csak
119 7 |            nagyvilágban történik – és azt is, ami nem történik. Itt
120 7 |      elmondani Milióra kisasszonynak, azt már körülbelül lehet gyanítani.~
121 8 |        louisdor a parti.~Metell tudta azt úgyis.~– Az nekem nagyon
122 8 |          hajazó kifejezéssel, s aztán azt mondá:~– No, hát legyen
123 8 |             Metell aztán le sem tette azt a kezéből, amíg a partit
124 8 |           volt a pénztárban. A mylord azt is megduplázta.~Mikor Metell
125 8 |            maradni.~Most már mindenki azt képzelte, hogy érti már,
126 8 |        mylordnak az első megkínálásra azt, hogy neki a kétszáz louisdornyi
127 8 |             összemérkőzésnél a mylord azt látja, hogy fennhatós ellenféllel
128 8 |            szemszúrását azalatt, amíg azt kanalanként felszürcsölte.~
129 8 |          eltüntette az ernyője alatt, azt súgá a fülébe, hogy a „hetedik
130 8 |             volna.~Lettek volna, akik azt vele igen kellemes társaságban
131 8 |           azután szintén nem tette le azt addig a kezéből, amíg mind
132 8 |         játszani?~– Játszottam már.~– Azt kérdeztem, hogy „tud”-e
133 9 |              vállalt magára, mint aki azt tette fel, hogy egész életén
134 9 |               ez a poláris expedíció. Azt nagy jégtengerek veszik
135 9 |         valaki az igazi high life-ból azt mondja valakinek az ismeretlenek
136 9 |            illata a maga őserdejében. Azt csak igazi vegyületlen kék
137 9 |         seigneurré üti.~Ez nem tartja azt a tele kalap aranyat elég
138 9 |            hol nyert, hol vesztett; s azt tartották felőle, hogy igen
139 9 |           klub egész érdekkel kísérte azt a tusát, mely elvégre e
140 9 |           volt Metellnek a nyeresége? Azt nem lehetett tudni, mert
141 9 |         amivel veszteségben maradt, s azt másnap délig beváltató.
142 9 |           részt vett a mulatságokban, azt kereste, ami jó és drága,
143 9 |           drága, de ami a legdrágább, azt kikerülte; az asszonyt.~
144 9 |         hűséget esküdött valakinek, s azt megtartja? – Vagy talán
145 9 |              jöhet rá?~Találgathatták azt! Arra, hogy miért rakja
146 10|           Palais Royal játéktermeibe, azt a munkát gyönyörre felmagasztosítva
147 10|         egyszer hálójába keríthetett, azt azután tökéletesen ruinálja.
148 10|            szeme alatt a nefelejcset.~Azt mondják, hogy nincsen szíve.~
149 10|             kulcsot? – Pedig mindenik azt hiszi, hogy hátha őnála
150 10|               lelkére bízza a lelkét, azt képzelve, hogy hátha az
151 10|    találhatták, amit vásároljanak, és azt is, akinek azt elajándékozzák.~
152 10|       vásároljanak, és azt is, akinek azt elajándékozzák.~Az a jó
153 10|      rózsaszínű gyémánt.~Az ékszerész azt állította, hogy az a mű
154 10|           való. Lady Adamina ellenben azt vitatta, hogy az kelet-indiai
155 10|         legyezőjével Metell vállát, s azt mondja neki halkan:~– Uram,
156 10|              elő a kártyában.)~Metell azt mondta: „Köszönöm, madame.”
157 10| harminckétezer frank.~– Bánom is én!… Azt is meg tudnám mondani –
158 10|                S hátra sem néz. Hanem azt kérdi az ékszerésztől:~–
159 11|               vagyont szerzett?~Pedig azt a pénzt, amit valaki elvesztett,
160 11|          valami fogadalmat tesznek, s azt azután fanatikus szigorral
161 11|               Metellnek: „hiszen csak azt akartam!”, s azzal eggyel
162 11|              a valóhoz.~Ki találhatná azt ki, hogy ennek a mosolytalan
163 11|           között!~Meglehet, hogy ő is azt mondja magában a lüktető
164 11|           színielőadás. A krónikaírók azt jegyezték fel róla, hogy
165 11|       barakkot.~Sok ideig adták benne azt a mitológiai színművet: „
166 11|             Ami az isteneknek szabad, azt az embereknek talán csak
167 11|               nem egyúttal porond is. Azt a tért, ahol más cirkuszban
168 11|               a színpadon adnak, vagy azt, ami a páholyokban folyik.
169 11|             téve. Az bizonyosan bírja azt a titkos kocogtatási utasítást,
170 11|            óceánon…~… Hát talán éppen azt is keresett? Azt a tengerektől
171 11|          talán éppen azt is keresett? Azt a tengerektől elrejtett
172 11|            húsz év előtt elhagyták, s azt hitték, hogy egy egész új
173 11|           volt az, ami Metell arcának azt a kifejezést adta, mintha
174 11|               Képzeletében megalkotta azt a jelenetet, amikor délceg
175 11|              hős és a kreolnő között. Azt félbeszakítják a kozákok,
176 11|          kezükben, keresni Napóleont. Azt a hölgy elbújtatja a karszék
177 11|       beszélni majd, te csak mindenre azt mondd, hogy „sacrebleu!”~
178 11|       leírhatatlan névtől.~– Elhiszem azt. Magamnak is két hétbe került
179 11|             mert a kormány meg akarta azt venni; adja hozzá a bírságokat,
180 12|              mondod meg. Ellenkezőleg azt mondanák rólam, hogy gyáva
181 12|                Ha cartellel keresnek, azt nevemben átveszed, s megígéred
182 12|               ez az egy tudta felőlem azt a titkot, hogy nem vagyok
183 12|          általános örökösömnek… Hanem azt, hogy engemet a lady Adamina
184 12|                karjait összefonva. Ez azt jelenti, hogy se nem ölelkezünk,
185 12|           kártyájából ki kell találni azt, hogy mi lehet az ellenfele
186 12|               ön ezt is ismeri, akkor azt is tudni fogja, hogy e két
187 12|               szivarja rágyújtásához. Azt meg is találta, megnyomta
188 12|              az oldalzsebébe.~– Akkor azt is tudja ön, hogy ezt azért
189 12|              fölött.~– Mármost hát én azt kérdezem öntől, mi oka van
190 12|           tágabb a világ!… Ha azonban azt találja ön nekem felelni,
191 12|     diadaláról. Lehet, hogy egy másik azt mondja, hogy „nullissimo” –
192 12|        Riparievich Metell tenni fogja azt, hogy életének legsúlyosabb
193 12|               Mert „kártyás”-nak csak azt a férfit nevezik, aki veszt;
194 12|            börzejátékban nem kérdezik azt, hogy hány ember fog beleugrani
195 12|              ha a contremine sikerül. Azt mondják, ne mássz a fára,
196 12|             az apja odajött hozzám, s azt mondta:~„Édes öcsém. A fiam
197 12|              két szalmaemberrel, mert azt elhagyni nem lehet. Úgy
198 12|          megtörülte az arcát, s aztán azt kérdezés „hány óra?” Ezt
199 12|         értekezés kellene hozzá, hogy azt mind megérthetővé tegyem,
200 12|        tartozott más zálogváltságban, azt lefizette fekete bankóban,
201 12|            volna lefizetni másnak, az azt már vörös bankóban követelhette
202 12|        magamat ért volna ez a végzet, azt mondtam volna, leszámoltunk
203 12|                amit én tettem mással, azt tette velem más. Nagyon
204 12|             életet. Visszariadt tőle, azt mondta, hogy ő még szeretne
205 12|            játszanak; ha szabad nekik azt mondani: ti, akik a feketére
206 12|             ott az a regula, hogy aki azt egyszer elhagyta, azt oda
207 12|             aki azt egyszer elhagyta, azt oda többet vissza nem veszik.
208 12|              a számára. Amit nyertem, azt eldugom, megtakarítom. Mikor
209 12|               tegyen velem.~Lord Adam azt tette, hogy odament hozzá,
210 13|             magány.~Naptára nem volt, azt sem tudta, mennyi idő múlt
211 13|              évszakok sem magyarázzák azt itt meg. A nyár melegét
212 13|               adja, hanem akkor aztán azt mondja: elég volt, levetkőzik,
213 13|              fognak megérni, de mégis azt hazudják, hogy nyár van.~–
214 13|        fügefának.)~Milióra nem akarta azt elhinni. A Frangipáni kastély
215 13|            őket legyőzni?~– Próbálták azt: a mi császárunk, a török
216 13|              az uskókok.~– Máskor meg azt próbálták meg ellenük, hogy
217 13|             fejét, kitépték a szívét, azt megfőzték, s aztán szétosztották:
218 13|               egy férfiszíven. Mintha azt más asszonyok is nem tennék!
219 13|            Sokan csak mesének tartják azt, hogy uskókok vannak a világon –
220 13|             szétmorzsolja őket: akkor azt hiszi mindenki, hogy ki
221 13|           volna a bajuknak: a kenyér. Azt meg hiába kérnek: nincs.~
222 14|               ha én nem leszek itt?~– Azt is megfejem én.~Axamita
223 14|             Ha könyvet vett a kezébe, azt sem tudta, hogy mit olvas;
224 14|           olvas; ha zongorájához ült, azt sem tudta, hogy mit játszik.~
225 14|            várban: lement a puntához; azt gondolta, hogy ha ott várja
226 14|          meglátta; nagy itt a babona: azt hitték, a Marguerita lelke
227 14|            hogyha nagy fogást tett, s azt azután a bárkájában beszállította
228 14|           tetejére, s onnan hallatták azt a háziállatokéhoz hasonló
229 14|            bárkáját a szárazra, s ott azt fenékkel fölfelé fordítá.~–
230 14|                 Ki az a Deli Markó?~– Azt sem tudod még? Hát a pokolból
231 14|               rettenve meg.~– Hát biz azt, kisasszony, magam szemeivel
232 14|             hal nem kell a rablóknak; azt otthon is kapnak eleget;
233 14|            katonaruhást megkaphatnak. Azt bizony hiába várod ma haza,
234 14|              még az uskók ördögök is. Azt hiszik, te vagy a Marguerita.
235 14|                Akik tudnak róla, azok azt hiszik, rémalak, s elfutnak,
236 14|            nem hallhatá Milióra; csak azt látta, hogy a vezér egy
237 14|                csörgött benne a pénz. Azt is odaakaszták a nyakába.~
238 14|            szokott a főtiszt előtt.~– Azt mondád, kenyérnek való lisztet
239 14|         megfogta a dereglye láncát, s azt beleakasztá a kikötő vaskarikájába.~–
240 14|          elvette Miliórának az eszét. Azt képzelte ő is, hogy az a
241 14|              elé, s kardját kirántva, azt keresztbe tette előtte.~–
242 14|             keresztbe tette előtte.~– Azt pedig nem kapsz, vajda,
243 14|             vajda, s feje fölé emelte azt büszke tekintettel. Annak
244 14|        hevesen lihegve e szókat:~– Te azt mondád, nem bántod a gyöngét,
245 14|         kezébe, a markolatával nyújtá azt Milióra felé, s ismét franciául
246 14|               ágyából kikelt Milióra, azt hivé, hogy a tegnapi éj
247 14|              nem engedte őket nyúlni, azt mind maga hordta fel a várba.
248 14|              a dereglye, akkor eloldá azt a láncáról, s nekiereszté
249 15|          örömét, aztán a Deli Markót. Azt egyik jobban le tudta írni,
250 15|           hogy ez az én pénzem, ahogy azt félreraktam mindenfelé való
251 15|         batzen: eresszen utamra. Erre azt mondta a Deli Markó: „No,
252 15|         csókkal is beérte volna.~– De azt nem kapott a cudar!~– Te!
253 15|          erővel elrabolta volna tőlem azt a csókot, akkor én most
254 15|              nagy baj.~– Pedig hát én azt sem tudom, hogy mi az a
255 15|             kell tőle? Mikor kimondta azt a szót, szívem olyan sebesen
256 15|              is már olyan nőket, akik azt meg is tették. Gyémántokat,
257 15|         mennyei üdvösségnél. Legalább azt mondják.~– De hogyha jobb
258 15|              is jó, aki adja.~– Én is azt hiszem.~– De hát akkor a
259 15|               sokkal, sokkal szebb.~– Azt én nem tudom.~– Mit gondolsz,
260 15|             valamit.~– Gondolod, hogy azt a megtagadott csókot? De
261 15|             megtagadott csókot? De én azt akkor sem adnám meg.~– Mondtam
262 15|              de mégsem adnám meg neki azt a csókot, amit nem akarok
263 16|         akinek az a sors jutott, hogy azt megláthassa, nem beszélte
264 16|         tornyot éppen réztető díszít; azt bizonyosan valami hajótörött
265 16|      Mindegyikről szól egy ballada, s azt éneklik a guzla mellett.~
266 16|                Olyan muzsika az, hogy azt minden ember tudja; a görbe
267 16|        otthagytam csatatéren fekve,~S azt nyerítné: gazdám ülj nyeregbe,~
268 16|              a kakukkmadár szól,~Mind azt kérdi, hol van Deli Markó?~
269 16|               feltárul előtted.”~Csak azt tette a szép Margarita,~
270 16|               nem tisztul a vésztől!”~Azt kérdezte erre a királyfi:~„
271 16|               megtisztulj a vésztől?”~Azt felelte erre a menyasszony:~„
272 16|        Ellenségnek, népet elnyomónak,~Azt a csókot, azt a kíngerjesztőt.~
273 16|             elnyomónak,~Azt a csókot, azt a kíngerjesztőt.~Én nem
274 16|              az idilli mulatságot. Ez azt jelenti, hogy érkezik már
275 16|             levágott főt, s odateheti azt a menyasszonya apjának a
276 16|              hogy szemükkel se lássák azt a völgyet, ahol az uskók
277 16|            maguk a leányok nem bírják azt egyszerre elcipelni; még
278 16|               meg, most is kérte tőle azt a csókot. De a Margarita
279 16|              a Margarita most is csak azt mondta: „Majd ha a Rjéka
280 16|      csókollak meg téged”. Így mondja azt a guzla is. – Deli Markó
281 16|              hogy honnan támadt, csak azt tudja, hogy amióta az uskók
282 17|               Valami reszketeg ösztön azt súgta neki: nem vétek-e
283 17|             szentségekkel. Vagy talán azt gondolja, hogy ha egy kisleánytól
284 17|           Axamitának csak elmondhatná azt, hogy mit álmodott – alva;
285 17|               hogy mit álmodik ébren, azt, azt!~Pedig az el nem mondott
286 17|               mit álmodik ébren, azt, azt!~Pedig az el nem mondott
287 17|              el a szíve baját, leírja azt versekben.~Ez az általános
288 17|     bizományosa, a vers! Nem tanítják azt, mégis mindenki tudja. Ami
289 17|           cseléd, minden pásztorleány azt énekli, ha valaki a mezőn
290 17|    balladájával, annyiszor felolvasta azt magának, hogy egészen könyv
291 17|              a dallamot is megsúgják. Azt eljátszotta zongoráján,
292 17|             királyfi balladája?~– Biz azt kár volt a kisasszonynak
293 17|            hátába sem mertek kerülni, azt úgy megbecsülték. Birkalopók,
294 17|     gyönyörteljes menyegzői éjszakán. Azt mondja neki, mikor feküdni
295 17|           hajadonnak nem volna szabad azt tudni, hogyan oldják meg
296 18|      maradhatott, hogy meg ne szólja; azt mondta, hogy azok csak mármarosi
297 18|         ellenségre! Most kapd fel már azt a kardot, amivel egyet vágsz,
298 18|              szentek nevére! Ne tegye azt! Ne hívja a szelet! A bórának
299 18|          Hiszen én őt szeretem…~Tudta azt már Axamita régen.~Hanem
300 18|             gonoszabb.~– Szeretném én azt a nagyobbikat látni!~Ilyen
301 18|          kezéből a szentelt barkát, s azt összetörte, morzsolta, úgy
302 18|             főid összeomlik, csakhogy azt az egy alakot megmenekülve
303 18|              fel a szél a folyosón, s azt újra bereteszelte, bekötözte,
304 18|           betenni Axamita, úgy nyomta azt befelé a szél.~Milióra magára
305 18|              mintha meg akarnák látni azt a földfeletti rémet.~Egy
306 18|            mint a kőesőt, úgy zúdítja azt a letarolt fákra, ha talán
307 18|            volna borulva, úgy takarja azt a köddé szitált tajték,
308 18|           fehér csónakja úszik rajta, azt is mintha fenekével felfelé
309 19|            meg?~– Óh, hiszen tudja ön azt jól! Minek mondjam el? Csak
310 19|              a pincében tüzet raknak, azt megszállják az ördögök?~–
311 19|               embert hoz elő magával, azt, amelyik a kormányt tartja.
312 19|             járt még az eszében. Hogy azt a vastag szótőindát, ami
313 19|               mint betörő kockáztatva azt, hogy a nyakát kitöri.~Ha
314 19|              menekülőnek, s felsegíté azt a kőfalra kapaszkodni.~Ott
315 19|     kapaszkodni.~Ott látta maga előtt azt az alakot, akiről félt álmodni,
316 20|       kezdetleges tűzszerszám, amivel azt meg lehet gyújtani. Akkor
317 20|         udvarra, s a kútba szádallik, azt hát nem lehet bedugni.~Csodálatos
318 20|            élete. Hogyan kellene neki azt visszaadni?~Milióra lehajolt
319 20|             Csak akkor tekint szét, s azt kérdi: „hol vagyok?”~– Jó
320 20|           vagy!~Az ébredező csakugyan azt képzelhette ezen a helyen,
321 20|         harcból! A kudarcból.~Milióra azt hitte, hogy sír, s aztán
322 20|            térdét kezei közé fogta, s azt mondta neki:~– No, mármost
323 20|            Érkezett a nagy zivatar.~– Azt én küldtem az ellenségre! –
324 20|     csónakomon, s akkor felfordította azt a vihar, alig tudtam kiúszni
325 20|              jajveszékelt.~– S én még azt mondtam neki: jobban, jobban!~
326 20|               nem akartam menni, mert azt a császár katonája őrzi,
327 20|      gondoltam terád!~– Igazán mondod azt?~– Bizony mondom. Majd megtudod
328 20|          Bizony mondom. Majd megtudod azt mindjárt. Amíg te harcoltál,
329 20|             költeményt, szégyenkedett azt tovább olvasni.~– No, hát
330 20|  nekierősítette magát, hogy elolvassa azt is.~– De fordítsd félre
331 20|             csak azért sem fordította azt félre.~A szégyenkedő leány
332 20|       suttogva elolvasta.~Megtörtént. Azt is elmondta hát már a leány –
333 20|               vasam. Meztelen vagyok. Azt sem tudom, merre meneküljek!
334 20|               többen vagyunk! Ne hidd azt, hogy én az én népemmel
335 20|            nem mondom meg neked, mert azt kibeszélnünk még a legkedvesebb
336 20|               arcképét megmutathatom. Azt velem hordom mindig, mint
337 20|          ajkához szorítva, elhalmozta azt számlálatlan csókok özönével.~–
338 20|         hangon mondá neki:~– Tudom én azt jól!~De nemcsak más hangon,
339 20|             kisasszonyhoz.~– Tudom én azt igen jól, Milióra kisasszony.
340 20|               nélkülözni kénytelen, s azt mondá nekem: eredj oda,
341 20|            neki csókomat!~– Kár, hogy azt átvennem nem lehet.~– De
342 20|             neki. Ebből majd megtudja azt is, hogy mi szeretjük egymást.~–
343 20|          szeretjük egymást.~– De majd azt fogja gondolni, hogy ezt
344 20|              a bátyjának a nevét, nem azt a Babiagorai Riparievichet,
345 20|            aranykönyvben. Úgy adta át azt költeményestül együtt az
346 20|              uskók hősnek.~Az elzárta azt a tüszőjébe.~– Két hét múlva
347 20|            biztosan.~– Kigondoltam én azt már igen jól – monda Milióra.~–
348 20|            innen meglát kimenni, mind azt hiszi, én vagyok, tőlem
349 20|       szikláról.~Axamita leányasszony azt gondolta, hogy most már
350 20|          Amint a várkapun belépett, s azt ismét bezárta, a háta mögött
351 20|       kisasszonyom csakugyan megtette azt a hóbortot, hogy a pincébe
352 20|              alakon Milióra ruháit, s azt hitte, hogy őt látja maga
353 20|             alakhoz, s megfogta annak azt a kezét, amelyik a csípőjére
354 20|    végigsuhanva, a várkapuhoz rohant, azt a kulcscsomaggal felnyitotta,
355 20|            lehúzta, a kapun kiugrott, azt bevágta maga után, s aztán
356 20|               az égő kandalló elől, s azt kérdé tőle szelíden: „Nos,
357 21|               igen jó firma.~– Hát te azt hogy tudod?~– Hiszen jártam
358 21|            hogy minél előbb elmenjek; azt írják a lapok, hogy Deli
359 21|            amíg eleven. Azonfelül még azt is írják a lapok, hogy egész
360 21|              Dalmáciában éhínség van; azt sem tudom, hogy szegény
361 21|          egyszer egy pofont adtál. De azt is megnyugtattam azzal,
362 21|               nem töltöd nála?~– Nem. Azt átengedem neked. Legyen
363 21|            egyedül magamban eldanolom azt a csónakdalt, amit utoljára
364 21|              Frangipáni várig vittem. Azt ígértem szegénynek, hogy
365 21|                Hát nekem nem danolnád azt el?~– Bohóság! …Kinevetni
366 21|      majmocskám!~– No, hát vedd kézbe azt a mandolint. Ha te ráérsz
367 21|         barkarolát danolni, én ráérek azt hallgatni. Képzeld, mintha
368 21|              a torony ablakából fogja azt hallgatni, s aztán lefut
369 21|                akár meg is tanulhatta azt tőle Adam lord.~– Tehát
370 21|               Tőlem félsz?~– Igen. Te azt mondtad nekem egyszer, mikor
371 21|             bocsátasz meg nekem soha, azt, hogy kényszerítettelek
372 21|             kezedet.~– Én mégis érzem azt, hogy nincs köztünk minden
373 21|           újra az elátkozott kártyát? Azt a célt már elértem. Húgomnak
374 21|            ami komoly utóhangja volt, azt a conventionatus pisztolydurranás,
375 21|   belékötelőzködve.~– Vettem magamnak azt, igenis.~– Ugyan hol?~–
376 21|              utcára, s ott végezhette azt el zaklatójával.~Tél volt
377 21|             jól kivenni, hogy mi, sem azt, hogy az utcán történt-e,
378 21|               valami bolondot?~– Csak azt tette, amit megígért, keresztüllőtt.~
379 21|               eszméletemnél vagyok, s azt jól fel kell használnom…
380 21|               Nem. Nagyon jól szelel. Azt hiszem, hogy eltart addig.
381 21|       másikkal írt. Néhány perc múlva azt mondá:~– Igazad van. Ez
382 21|        lehúzta az ujjáról a gyűrűjét, azt odanyújtó lord Adamnak,
383 21|            Teher nyomja a lelkemet. – Azt hiszem, hogy az a mesterség,
384 21|             lelkére nem vet árnyékot. Azt hiszi, a léghajót találtam
385 21|        találtam fel, azzal szereztem. Azt ám. Megyek is már rajta
386 21|             mit? Énekeld te helyettem azt a dalt, mikor arrafelé vitorlázol
387 21|         hangjegypapírt, én lekottázom azt neked: tanuld be. – Örvendeztesd
388 22|              gróf –, mert nem akartam azt kockáztatni, hogy az egész
389 22|       hallatára mondjam önnek szemébe azt a három szót, amit ott,
390 22|           neked éppen az osztrákok?~– Azt is megmondom. Azt is tehetném
391 22|        osztrákok?~– Azt is megmondom. Azt is tehetném ugyan, hogy
392 22|       nagykövetnek, s erre Metternich azt felelte, hogy nem bánja,
393 22|           minisztertől. Én erre aztán azt mondtam; no hát legyünk
394 22|                Moreában, én fölveszem azt az adriai parton, ahol Metellnek
395 22|            csipetnyi gyapot. Az ember azt gondolná, reuma ellen akarom
396 22|          golyót a tetejébe. Most nézd azt a pléh kályhaellenzőt; ugye
397 22|              Ugyan ki gyanakodnék rá? Azt hiszik; vatta, téli kabátba
398 22|            lesz rá, hogy meggyalázod; azt hiszi, királynévá teszed!~– „
399 22|     martalékául: akkor te előállsz, s azt mondod az osztrák Kriegskommissärnek: „
400 23|       alsóbbrendű tagnak, az orosznak azt kellett tenni, amit ő mond.
401 23|             mindig varázs takarja be. Azt csak nagy távolban tartják
402 23|    halászcsónakon el lehet szállítani azt a veszedelmes új találmányt,
403 23|            aztán kézen-közön ki lehet azt osztani a közel hegyek közé
404 23|         paplancsinálóknak, legfeljebb azt fogják rá mondani, hogy
405 23|              nem esküdtet meg, csupán azt kívánja, hogy szeressék.~
406 23|     ajándékozott a barátjának, amikor azt asszonynak hitte. Váltó,
407 23|        aggodalom nélkül követni fogja azt a jó barátot, akire őt a
408 23|          királyi várába. A ballada is azt kívánja, amit maga Milióra
409 23|             szerelmet is. Ha megunta, azt mondja rá: „egy kis félreértés
410 23|                Mindennap újra álmodta azt, aminek meg kell történni.
411 23|         termett a roppant szörnyeteg, azt mondják, három öl a hossza,
412 23|              megígérem.~Azután dacból azt tette, hogy egész nap le
413 23|        gallyakat keresztülvágni vele. Azt hitte, hogy emberfőt is
414 23|           megtanult volna, de Axamita azt nem adta a kezébe, azt mondta,
415 23|        Axamita azt nem adta a kezébe, azt mondta, hogy a lövés hangja
416 23|              halászokat, partlakókat; azt hinnék róla, hogy valami
417 23|             az ismerős csónakászdalt. Azt ígérte.~A másik percben
418 23|              Ki ez hát?~Van távcsöve, azt hívja segélyül.~A napnak
419 23|     megragadta a katonaleány kezét.~– Azt a csónakot nézed, ugye?~–
420 23|               csónakot nézed, ugye?~– Azt.~– Azon jön az én kedvesem,
421 23|          Látja, hogy lobogtatja Pabló azt a vörös zászlót? Ez azt
422 23|               azt a vörös zászlót? Ez azt jelenti, hogy itt látta
423 23|            egy handzsárral megtámadni azt a rettenetes állatot, amit
424 23|           adott néhanapján. Nem merte azt kisütni a tengerek királyi
425 23|           perc alatt úgy elékteleníté azt az eszményi szép arcot,
426 23|              Nagy költőnk, Vörösmarty azt kérdi a „Fóti dal”-ban:
427 24|             Onnan soha ki nem mozdul. Azt mondják, hogy már hatvan
428 24|              sem emlékezik már senki. Azt mondják, hogy valamikor
429 24|               tekint le mereven, s ez azt hiszi, hogy ő hallja azokat
430 24|        nótákat, amikről a másik őrült azt hiszi, hogy ő azokat hegedüli.~