Part

 1 5 |   mondanak egymásnak, elmondja nekik az andalító táj, az arany
 2 5 |         s a delfinek segítenek nekik azokat a hálójukba kergetni,
 3 5 |       lopnak, és én nem vagyok nekik orgazdájuk. Ez egy olyan
 4 5 | házához közel, hogy enni adjon nekik, helyükbe sem hozza; annálfogva
 5 6 |       alatt, szabadalmat adott nekik a császár, hogy ami élelmiszert
 6 7 |        elkobzott, adják vissza nekik, s a püspökök, az apátok,
 7 12|      most játszanak; ha szabad nekik azt mondani: ti, akik a
 8 13|      Furcsa emberek! Hát nincs nekik pénzük?~– Dehogy nincs!
 9 13|        tőlük: szívesen megadja nekik a sarcot, s nem meri feladni
10 13|       nyomorában nyúlnak; mert nekik a hal és rák étele kiállhatatlan
11 14|      van. Hát akkor itt hagyom nekik az egész dereglyét, minden
12 14|      hoztak dereglyével, abban nekik is lesz részük. Örömüvöltés
13 14|  Axamita kiosztá közöttük, ami nekik való volt. De ami az úri
14 15|    árbocra. Arra én megmondtam nekik, hogy leány vagyok; tudom,
15 16|     mennek, azontúl nem szabad nekik megmosdani többet, soha,
16 16|  hozták el őket, mert a fogoly nekik a teherhordó barom, aki
17 16|      ajándékok sokasága. Aztán nekik nincs tiltva a csók se a
18 23|        búvármesterséget űzzék, nekik ott legjobb a tenger fenekén,