Part

 1 8 |        fordult felfelé az asztalon. A mylord átnyújtó Metellnek a dákót.~
 2 8 |     vadembertől egészen jó! – monda a mylord. – Duplázzuk meg még egyszer
 3 8 |               játék is az övé volt.~A mylord most már csak a jelszót
 4 8 |         louisdor volt a pénztárban. A mylord azt is megduplázta.~Mikor
 5 8 |              vagy semmi! – hangzott a mylord szava újra.~Nyolcszáz louisdorra
 6 8 |               első összemérkőzésnél a mylord azt látja, hogy fennhatós
 7 8 |              meg quintre is. A dákó a mylord kezébe került, aki azután
 8 8 |         professzor, hanem gavallér!~A mylord azonban ledobta a queu-t
 9 8 |        odalépett Metellhez:~– Uram!~– Mylord!~– Tud ön l’hombre-t játszani?~–
10 11|             ki kellett terjeszteni, a mylord őhelyette is felelt, átölelve
11 11| ismeretségünknek.~– Azzal nincs vége, mylord; önök flagráns bűntényt
12 11|              Camelboroughra maradt.~A mylord rögtön utalványt írt a bankárjának
13 12|     hozzávethetett, hogy merre járt a mylord.~– Ettem is belőle, nem
14 12|        fejével, mutatva, hogy érti.~A mylord elővett a zsebéből egy szivart.
15 12|          felelni, hogy mi köze önnek, mylord, az én felvett inkognitómhoz,
16 21|              meg senkinek, hogy hová. Mylord ezóta vissza is került a
17 23|            Markó szurkájában az angol mylord. Valódi világhírű csodaművész
18 23|               Két év múlva elveheti a mylord a neki szánt hercegasszonyt,