Part

  1 1 |             Frangipániak a seravezzai és brocatellói tarka márványt
  2 1 |      országból valók, köztük boszniai és dalmáciai uraságok is, ősi
  3 1 |          hajósok, velencei kereskedők és egynéhány osztrák főtiszt,
  4 1 |               Velence hajóhada épült, és a hírhedett aranybányái
  5 1 |               szikár, de széles vállú és csípejű; orra vetekedik
  6 2 |               még fortepianót is vett és valamennyi megkapható hangjegyeket
  7 2 |               egy kis erősség, vámház és tán világító torony is a
  8 2 |        évtized valamennyi korszakának és nemzetének aprópénzeivel,
  9 2 |      nemzetének aprópénzeivel, rézzel és ezüsttel, ahogy azokat egy
 10 2 |               félrerakosgatta. Katona és takarékos!~Metell úr mosolygott
 11 2 |       takarékos!~Metell úr mosolygott és bámult.~Ezt a sok éven szerzett
 12 2 |             volt az, széles vállakkal és erős csontokkal. Öltözete
 13 2 |           hadi bulletinekben, uram.~– És a hadi bulletinekben, a
 14 2 |           krajcár lénungot naponként, és holtig való lakást a Frangipáni
 15 3 |            magas ablak van, földszint és emeleten; csak a tornyok
 16 3 |  négyszögletűek, rusztikus fejezettel és talapzattal, az emeleteké
 17 3 |            nyugszanak; e sok boltozat és oszlop szabályos és mégis
 18 3 |          boltozat és oszlop szabályos és mégis változékony tárlata,
 19 3 |                mindenféle árnyékaival és tört fényeivel, megragadó
 20 3 |             Monte Maggioréval, Cherso és Veglia szigeteivel, távol
 21 3 |             firkálva nevekkel, tréfás és méla mondatokkal, francia
 22 3 |             méla mondatokkal, francia és olasz nyelven; közbe-közbe
 23 3 |             Hordassuk fel a bútorokat és egyéb csomagokat rögtön
 24 3 |               az úr: még most is édes és friss.~Metell úr azt is
 25 3 |                vasgálicot, klórmeszet és hozzávaló pamacsokat. Mielőtt
 26 4 |              ki legsűrűbben: „Rovina” és „Skriljevo”.~Innen is elutasítva,
 27 4 |             tele barack-, cseresznye- és fügefákkal, a kerítésfalak
 28 4 |               Ez ősrégi kőris-, szil- és cserfákkal van benőve. Gyönyörű
 29 5 |      ismerősünk már.~A hölgyalak arca és termete örökül látszott
 30 5 |              szemöld, hosszú, keskeny és egyenes, ez a csigametszésű
 31 5 |               világba, ahol a te első és egyetlen udvarlód lakik?~
 32 5 |             elvesztettük, egészen jog és igazság szerint. Csak az
 33 5 |            mikor a szerepét nem tudja és részeg, még akkor is csak „
 34 5 |           megillet. Addig pedig tűrsz és vársz, mint a halott, aki
 35 5 |              igazi férfi, bátor, szív és erő dolgában, de az mégis
 36 5 |         északi oldalán egészen kopasz és fehér.~– Ott a tenger tükre
 37 5 |           gazdáikhoz, akik megitatják és megfejik őket. Azoknak a
 38 5 |       fogalmam van, hogy ott a piszok és nyomorúság ütötte fel a
 39 5 |             van a világ minden kincse és pompája felhalmozva, amennyi
 40 5 |             akkor átkoznál meg méltán és igazán.~Milióra elhallgatott.
 41 5 |         pácolt hal, még aztán narancs és füge is és pour la bonne
 42 5 |              aztán narancs és füge is és pour la bonne bouche tengeri
 43 5 |               nyomorultak nem lopnak, és én nem vagyok nekik orgazdájuk.
 44 5 |                mert belenyugodott.)~– És eszerint mindazt, ami jövőben
 45 5 |            szemeikkel, szuroksötétben és tenger mélységében. És tőlem
 46 5 | szuroksötétben és tenger mélységében. És tőlem csak az utasítást
 47 6 |             legveszedelmesebb tanyák. És sorba jártam valamennyit,
 48 6 |              borzalom, ahol jajgatnak és szitkozódnak, hanem ahol
 49 6 |     szitkozódnak, hanem ahol kacagnak és dalolnak és suttognak. Az
 50 6 |             ahol kacagnak és dalolnak és suttognak. Az eleven kísértetek
 51 6 |           hozzá. Ide nem jön be senki és semmi, ami rettent, ami
 52 6 |            Frangipáni várat ismeri.~– És mi ez a csoda? – tudakozódék
 53 6 |            azt, hogy vannak angyalok, és vannak ördögök. Az angyalok
 54 6 |               őrá nézve), akik szépek és kegyelmesek, mint az angyalok.~–
 55 6 |    kisasszonyom, hogy én még ismertem és láttam őt. Láttam és ismertem
 56 6 |         ismertem és láttam őt. Láttam és ismertem az elején, láttam,
 57 6 |           került, de még Horvátország és Szlavónia is; s ők mindezekből
 58 6 |             az ő haragjukat: nevettek és daloltak, s táncoltak az
 59 6 |          sátorát felüthesse a piacon, és árulhassa a gyümölcseit.
 60 6 |               Marguerita ottmaradt.~– És ekkor kezdett el a neve
 61 6 |          szemeik csak éjjel láttak: – és ilyen maradt az arcuk örök
 62 6 |           kezének minden munkája. Nők és férfiak, katonák és parasztok
 63 6 |               Nők és férfiak, katonák és parasztok egyformán hordták
 64 6 |       vesztegzár alá vetették a várat és falut. Hármas kordont húztak
 65 6 |           rémnek a neve „marguerita”. És e név elég arra, hogy azt
 66 6 |               hogy azt az egész várat és ennek a környékét betakarja
 67 6 |               világ minden hatalmasai és a sötét erdők minden gonosztevői
 68 6 |               az emberlakta világtól. És hogy a szegény „marguerita”
 69 7 |        elköltötte; Axamita megfésülte és befonta a haját (az őrmester
 70 7 |               egyebet, mint a Hübnert és a „Mártírok oszlopá”-t.
 71 7 |              kertecske úgy függ az ég és a föld között.~– No, én
 72 7 |          rettenetes?~– Olyan gyönyörű és olyan rettenetes együtt.~–
 73 7 |           fölött uralkodó miniszterek és kegyencnők számára épült,
 74 7 |               folyosóit, díszlépcsőit és titkos feljáróit nagy történelmi
 75 7 |              megint népeket nyelt el, és vértengert okádott ki (innen
 76 7 |        kerülnek, süteményes boltoktól és könyvárus-kirakatoktól.
 77 7 |          meghódította a muszka, angol és német Párizst, másnap meghódították
 78 7 |         uralmát, dölyfét, üldözését – és nevetni hozzá.~A házakban
 79 7 |               sereg, a hajdani márkik és vicomtok mind azt követelték,
 80 7 |               nagyvilágban történik – és azt is, ami nem történik.
 81 7 |         galériák akkor essbouquet-tól és eau de mille fleurstől illatoznak;
 82 7 | restaurateurök pinceablakai: a kápri- és a szerencsendiómártás szaga
 83 7 |     folytatják a nagy zsibvásárt zene és énekszó mellett. Éjfél felé
 84 7 |            legfényesebb toalettekben, és azok nélkül is, ott pezsgőt
 85 7 |               quarante-tal, biribivel és rulettel. De csak éjféltől
 86 7 |               megmaradtak franciáknak és becsületes embereknek, anélkül,
 87 7 |             hársillatot belélegzeni – és talán még más egyebet is.~      ~
 88 8 |           érzéketlen maradt a festett és kifestett szépségek kecsei
 89 8 |           Ezek mind közönséges rablók és olyan áldozatok, akik, ha
 90 8 |               a kávéházban a pincérek és marqueurök mind válogatott
 91 8 |        cselszövényeket a madame-okkal és myladykkel, addig a főérdek
 92 8 |         mindenki tudja, szép, férfias és ártatlan mulatság. Azért
 93 8 |              néha nők is gyakorolják, és olyan emberek is, akik nem
 94 8 |          ahogy a kártyában, hanem ész és testi ügyesség együtt a
 95 8 |       zászlóik” becsületéért, dákóval és csontgolyókkal. Itt volt
 96 8 |              ért ehhez a tudományhoz, és hogy vágya volna a megmérkőzéshez.
 97 8 |        nemesek odaálltak a háta mögé, és lesték minden lökését. Ezúttal
 98 8 |              Játéka művészet volt már és remeklés.~Egész a legutolsó
 99 8 |             adta föl a nyert játékot; és mégis oly gavalléros módon,
100 8 |           nyomta a névjegyét, címével és hotele körülírásával ellátva.~
101 9 |               physionomia-ismerettel, és azután – megfelelő protekcióval „
102 9 |        feladat, kitalálni, hogy mikor és kinél érvényesüljön a tudomány
103 9 |              érvényesüljön a tudomány és a szerencse –, számítani
104 9 |             életét, az éppen oly nagy és minden erőt igénybe vevő
105 9 |              a lakói nagyon válogatók és kizárólagosak. Mivelhogy
106 9 |             találta a játékát, fölkel és otthagyja, még jó éjszakát
107 9 |       társaság háttal forduljon felé, és azontúl minden ember elnézzen
108 9 |              akarja, hogy ő igazi úr!~És célt ért vele. Meghívák
109 9 |             változtatást tett volna – és éppen úgy nem lehetett másfelől
110 9 |    Visszahúzódva élt, bár a kényelmet és jó ízlést nem tagadta meg
111 9 |        magától. Ahol kellett, adakozó és bőkezű is volt; részt vett
112 9 |    mulatságokban, azt kereste, ami jó és drága, de ami a legdrágább,
113 9 |              jött rá magától senki.~… És hátha egyszer csakugyan
114 10|              mint a börze. A l’hombre és a börzejáték között különben
115 10|           feltűnők, lovagláshoz angol és arab paripákat tart. Mikor
116 10|      toaletthez ki van festve liliom- és rózsaszínre; este a színházban
117 10|             tudják ezek. Meggyújtanak és megfagyasztanak. Villámaikkal
118 10|              ritkaságokat, csemegéket és virágokat árultak. A szerencse
119 10|       találhatták, amit vásároljanak, és azt is, akinek azt elajándékozzák.~
120 10|           eszmecserét lady Adaminával és az ékszerésszel.~Néhány
121 10|            elfogadta a szegfűcsokrot, és odatűzte a ruhája fodrai
122 10|             mint ebben a pillanatban.~És ettől fogva mindennap szegfűcsokrot
123 11|         zúgását, a hojszák sikoltását és számlálja a napok jöttét
124 11|              számlálja a napok jöttét és lementét, örömtelenül, félelmek,
125 11|          félelmek, rettegések között, és nem gondolkozik egyébről,
126 11|        árnyképe áll szüntelen közötte és a világ minden örömei között!~
127 11|            magát, vigyáz, megtakarít, és szívéhez nem enged senkit
128 11|              egymás nyakába borultak, és tapsoltak, kacagtak, ellenben
129 11|               róla ábrándoztunk; mink és valamennyi zúgolódó népe
130 11|              lett.~A közönség tombolt és üvöltött! Igenis: tapsoltak.
131 11|        arattak. Utálatos nóták, hősök és mártírok szájába adva, ismétlés
132 11|            Bonaparte Napóleon, kéjenc és kalandor, nőcsábító és iszákos,
133 11|         kéjenc és kalandor, nőcsábító és iszákos, a vétek, nevetség,
134 11|          siránkozott, csapodárkodott, és ami mindennél megbocsáthatatlanabb,
135 11|          directoriumot, a konzulátust és a császárságot, fényéből
136 11|        Leírhatatlan jelenet egy férfi és egy nő között, akik közül
137 11|              a jelenetet egy darabig. És aztán mentől tovább bámult,
138 11|          idill paródiája a bukott hős és a kreolnő között. Azt félbeszakítják
139 11|           parterre-en tombolva tapsol és kacag…~Metell nem bírt magával
140 11|       keresztülhasította a tapsvihart és kozák kardalt.~Olyan hatalmas
141 11|               is, a nóta is: közönség és komédiáshad egy pillanatra
142 11|          fejéről a Stuart Mária sapka és álhaj lehullott, arca, alakja
143 11|                  Én megmondom nyíltan és nyugodtan, hogy engemet,
144 11|              szobájában minden bútort és ablakot összetörjön, s a
145 11|               Fej-e, vagy sas?~– Fej.~És Napóleon háládatos volt
146 12|           hogy most mindazok a fiatal és öreg gentlemanek, akiket
147 12|             rólam, hogy gyáva vagyok, és megszöktem. Ha cartellel
148 12|         helyettem megverekszel. – No, és már most ölelj meg, csókolj
149 12|         azokat bontsd fel, olvasd el, és intézkedjél bennük. – Arra
150 12|             arra, hogy férfi voltomat és igazi nevemet egész világ
151 12|              lovag pedig tovahajtott.~És Metell elhitte neki, hogy
152 12|              amiért idejött: játszott és nyert.~Három évszak múlt
153 12|               ami a furcsa öltözetnél és elváltozott arcnál jobban
154 12|              hogy csak maradjon ülve, és folytassa a reggelizését,
155 12|          fekhetik a talonban?~Felkelt és odaállt vele szembe.~– Ön
156 12|        mindazoknak a neve, származása és címere, akik Magyarországon
157 12|           címere, akik Magyarországon és a hozzá csatolt tartományokban
158 12|            valaha nemesemberek voltak és most is azok.~– Úgy van!~–
159 12|             megállapítják, hogy mikor és hogyan utazzunk el a svájci
160 12|            tele van a keze matadorral és atout-couleurrel, nem bizonyos
161 12|            asztalnál, ahol kártyáznak és tekéznek. – Én különös kedvence
162 12|               Korhely csak a vesztes. És én ezt egészen helyes nézetnek
163 12|           mind ismerősök, jó barátok, és mind olyan emberek, akiket
164 12|            rokonomat (unokaöcsém volt és igen jó cimborám) vertem
165 12|              magukat az én szerencsém és tudományom miatt. – De eleven
166 12|          amiből készülnek az angyalok és az ördögök. Nagyon szerettem
167 12|              neki egy igen kellemetes és regényes módot, amely által
168 12|           törvényszékeinek, kegyelmes és méltóságos urainak, az ítélőszék
169 12|             van énirántam? Ha nagyban és milliókban szabad diadalmaskodni
170 12|          játszottam – játszani fogok, és visszaadom.~– De hátra volt
171 12|               aranykönyvében a magyar és erdélyi udvari kancelláriának.~–
172 12|            mondani a gyilkosom nevét. És azután az a szegény leány
173 12|            tette, hogy odament hozzá, és megölelte.~– Köszönöm. Minden
174 12|           ellenőrizhess. Hajóra ülök, és elmegyek valamelyik Indiába.
175 13|         levetkőzik, eldobja leveleit, és aludni megy.~Ebben az esztendőben
176 13|          esztendőben a Fruska Gorától és a Vellebittől fel egész
177 13|      Vellebittől fel egész a Krivánig és a Babia Goráig ínség van
178 13|        folyvást a sirokkó uralkodott, és még egyetlenegyszer sem
179 13|           Magyarországon, Karintiában és Ausztriában folyvást esik
180 13|          Bizony többször fogunk halat és ürühúst látni az asztalon,
181 13|             ehhez a mi kastélyunkhoz, és a Maltempo csatornán, az
182 13|                Az öt ujjukkal. Vassal és ólommal fizetnek.~– Furcsa
183 13|            közel eső vidékeket, Licát és Carbairét csaknem egészen
184 13|             nyúlnak; mert nekik a hal és rák étele kiállhatatlan
185 13|       védelmezni az egész világ ellen és a jó emberek ellen. Az olyan
186 14|    zsákmánnyal, s útba ejtik Buccarit és Porto Rét. A lakosság mind
187 14|               parancsára ide lekötve! És most már senkinek még csak
188 14|        visszhangja utána zengi a dalt és a harsogást.~Milióra ott
189 14|             királyoknak, szultánoknak és köztársaságoknak, s akiket
190 14|            eveznek; az uskók dalolnak és isznak. Könnyű csónakjaik
191 14|           négy evezős van mindenikben és három fegyveres, az egyik
192 14|                viselete csupa skarlát és arany; dolmánya, mellénye
193 14|              a ráfűzött imperiáloktól és soveraignektől, arannyal
194 14|           csillogó markolatú handzsár és pisztolyok tűzve; bíborköpenyegét
195 14|        előhozták Axamitának a kardját és a nádpálcáját, aztán meg
196 14|         nyomorultat. Én gyönge vagyok és nyomorult. Ne bánts hát.~
197 14|        Milióra ott állt még a parton, és utánabámult, míg az utolsó
198 14|        kitartott, s ahol makaróni van és pármai sajt, ott nem kell
199 14|               a Frangipáni kastélyban és Rovinóban megszűnt. – Egyszerű
200 15|               skarlátpiros ruhát hord és balladákat énekel.~– Jobb
201 16|            fejnek hosszú szakálla van és turbánja, a másiknak kurta
202 16|              a másiknak kurta bajusza és medvebőr kalpagja, a harmadik
203 16|             keleti szőnyegek a földön és a falakon, s pompás fegyvereknek
204 16|         vannak a törvényei, a polgári és büntető kódexe, a vallása,
205 16|           próféták jóslatai, a költők és államférfiak minden édes
206 16|              államférfiak minden édes és keserű hazugsága! A múlt,
207 16|              hazugsága! A múlt, jelen és jövendő. Lehetetlen dolgok,
208 16|         dolgok, amiket mindenki hisz, és amik talán nem is lehetetlenek. –
209 16|               igaz az, amit ő énekel, és olyan, mint egy poéta, aki
210 16|          valóságos vers, amit énekel, és nagyon szép. – Ízlés dolga.~
211 16|               Markó nincs sehol sem.”~És a Vila úgy tett, ahogy mondják:~
212 16|         harmadik tiszta színaranyból,~És nem tudta soha senki többet,~
213 16|         szaladna többet.~Kakukkmadár, és bolygó lidérctűz~Senki sem
214 16|              a királyfi:~„No hát menj és oszd az idegennek,~Ellenségnek,
215 16|               ami mindezeknél drágább és becsesebb, ami a vőlegényi
216 16|             amint a bortól, a tánctól és a guzlától felhevültek,
217 16|           előtt, mint a Deli Markónak és a Margaritának; ki-ki ráakad
218 16|                rendetlen puskaropogás és szilaj dalolás közt; az
219 16|           Markó magasztalásában.~Ő az és senki más, akiről a guzla
220 16|               állhat, aki porból lett és porrá lesz. De ez a szablya
221 16|                Deli ifjú arca halvány és szomorú!~Majd nemsoká lesz
222 16|           zálogba hagyott szablyáját.~És akkor az uskók legények
223 16|               Markó pedig hallgatott, és nézett a tűzbe szomorú,
224 17|        Milióra megtanult már álmodni. És minő álmokat!~Valami reszketeg
225 17|            démutkái, istenfái, mentái és bazsalikomai ezt a balladát
226 17|             abban is olyan vitéz volt és olyan szerelmes, s az utána
227 17|           guzlástól, aki ott hegedült és énekelt, mikor a vendégek
228 17|                Axamita nagyot ásított és nyújtózott az élvezet után.~–
229 18|         markolata kirakva türkizekkel és gyémántokkal. Azok ugyan
230 18|             őt körülveszi: csupa fény és pompa volt ez, mesés hatalom
231 18|          pompa volt ez, mesés hatalom és kimondhatatlan dicsőség.
232 18|               vörös sipkás hajósokkal és barna kávészín ruhás katonákkal.~–
233 18|                  hanem azok az apróbb és nagyobb viharmadarak, sirályok
234 18|        nagyobb viharmadarak, sirályok és hojszák, amik derült időben
235 18|               oda a szép virágok is!”~És Miliórának nem jutnak eszébe
236 18|               mind nem félemlíté meg. És ez a gyönge leány, aki még
237 18|               gyermek, képes az égiek és föld alattiak haragját is
238 18|              pedig odaült az ablakba, és gyönyörködött a viharban,
239 18|     fordította volna a vihar. – Az ég és a tenger élni, a föld halva
240 19|      igézésébe kerül. Egy varázslat – és megáll a szél. Vegye a kezébe
241 19|           benne, egyszerre megsántul, és aztán hazamegy bicegve.
242 19|            vegye fel ezt a handzsárt, és tegye meg ezt a rontást!
243 19|            óta fittyet hány a bórának és az ő két pogány szívű leányának.
244 20|     élettelenül, nyomorultan, emberek és elemek haragjától elgyalázva,
245 20|        helyőrség számára való élelmet és lőport tartottak. Most is
246 20|         átlátszanak, mint a kristály. És amellett az a jó van benne,
247 20|         érjenek, aztán föléje hajolni és lesni, hogy tér vissza az
248 20|             én sem sírok. Jöjj: egyél és igyál. Jó lakomára vártalak.~
249 20|             vezér fél könyökére dűlt, és mesélt.~– Németek és taliánok
250 20|            dűlt, és mesélt.~– Németek és taliánok jöttek ellenünk
251 20|               a tenger sokaságú német és talián, dicsekedék az uskók
252 20|              keresztültörni a németek és taliánok hajóhadán, s a
253 20|         földhöz verte magát, úgy sírt és jajveszékelt.~– S én még
254 20|               kétszer magának. Ivott, és gyönyörködött benne, milyen
255 20|              tudom, merre meneküljek! És én azért mégis esküszöm
256 20|      fényesnek, dicsőnek fogsz látni, és akkor velem jössz oda, ahol
257 20|             félni – én a te csókodtól és te az enyémtől.~A leány
258 20|             oroszok, oláhok, hellének és az igazhívő szerbek az egész
259 20|               szerbek az egész Karszt és Balkán mentén és a Cerna-Gorában.
260 20|               Karszt és Balkán mentén és a Cerna-Gorában. Vezetőink
261 20|       összeesketi őket, de igazi férj és feleség csak akkor lesz
262 20|           elmondom, hogy hová megyek, és mikor jövök vissza. Én most,
263 20|          lovagok, akik hexameterekben és alexandrinusokban beszélnek,
264 20|             tudná, hogy neki szól ez.~És Milióra szépen fölírta az
265 20|              menekülhessek ki gyorsan és biztosan.~– Kigondoltam
266 20|              odalenn van a puntában – és fon. Nem tudja leányvoltát
267 20|              kell, menj mentől előbb. És aztán sokáig nézett az ifjú
268 20|              azért, mert csókot adtak és vettek.~Milióra ruhái egészen
269 20|            toronyba a kisasszonyához, és meggyújtani a kandallójában
270 20|              a kandallójában a tüzet, és aztán ebédet főzni. Felballagott
271 20|               elő tudja hívnia vihart és vissza tudja kergetni az
272 20|              fehér, ki ragyogó vörös, és valamennyi között áll, háttal
273 21|              ritkaságait, porcelánját és ezüstneműit.~Mikor a budoár
274 21|               az ottománon heverészve és szivarozva, akit eltávozásakor
275 21|             az uskókokat az osztrákok és a törökök, a hajóikat is
276 21|             Hát megvan még?~– Megvan, és folyvást ragyog; utasításod
277 21|               Ah, nagylelkű jó barát! És te mivel akartad tölteni
278 21|              Mi az ördög? Mandolinon? És kinek?~– Hát csak magamnak…
279 21|              s előveszem a mandolint, és egyedül magamban eldanolom
280 21|          Metell felvette a mandolint, és dalolt hozzá.~„Eljött az
281 21|            aztán Metell még a második és a harmadik versét is eldalolta
282 21|           vagyonát, amit a diplomaták és financierek elsinkófáltak,
283 21|         fogadnak. Egy hamis megállás, és rám omlik az egész világ.
284 21|           járhassak a termeken végig. És elmúlhatatlanul kötelességed,
285 21|          személyemet, mellettem légy, és biztosítsd tanúságoddal,
286 21|            hogy ezek az ügyek rendben és lovagiasan vannak elintézve.~–
287 21|           karöltve járó ifjút Orestes és Pyladesnek nevezték.~Csak
288 21|            tárcáját az oldalzsebéből, és fizetett.~– Micsoda dördülés
289 21|             hanyatt dűlve szivarozott és írt. Az egyik kezét a sebére
290 21|         családjuk címere van rajta.~– És most hívass nekem egy papot,
291 21|      különbséget az a kódex a kártyás és a tengeri rabló kőzött? –
292 21|            míg a hagymáz utol nem ér.~És aztán leírta az eléje tett
293 22|                                       És neki mégis igaza van~Szép
294 22|      Camelborough Adam kém, orgyilkos és szemfényvesztő.~– Három
295 22|              a jó barátját megölette, és végül szemfényvesztő, aki
296 22|            nagyhatalom ellen szárazon és tengeren.~– Csakhogy mármost
297 22|              meghallod, hogy a Karszt és a Vellebit között újra fellobbant
298 22|              alig észrevehető lánggal és semmi durranással.~– Nos,
299 22|            Olyan kedves barátod volt, és megöletted.~– „Mais c’est
300 22|  asszonynévtől jobban irtózik osztrák és dalmata, mint a kartácstűztől.
301 22|              által, mint ha egy férfi és egy asszony egymást megcsókolják.
302 22|         asszony egymást megcsókolják. És erre a Frangipáni várban
303 22|                 S te aztán odamentél, és elcsábítottad a leányt.~–
304 22|                egyesülve benne a szűz és a tündér. Igazi dalmata
305 22|              te őtőle tudtad ezt meg. És így Metellt a húgától elvett
306 22|              ahol legjobb helye lesz. És te, minthogy a Frangipáni
307 22|              leány, aki oly ártatlan, és oly lángoló vérű, követni
308 22|            bizony ilyen a szerelem!~– És aztán ott a vad, szilaj
309 22|             hinni magát, s megy veled és társaival minden csatába,
310 22|               fejét, üstökénél fogva, és táncolja a kolót, átugrálja
311 22|           bizony ilyen a költészet.~– És aztán, ha csáléra talál
312 22|          nekem minden hajszálam szent és sérthetetlen, követelem
313 23|             rendben hagyta.~Lord Adam és a gróf két külön hajón egyszerre
314 23|           mond. A román szövetségesek és a görög hetairisták is mind
315 23|            feltámadt románok, görögök és szerbek segítségére, s ha
316 23|       országot egyesít magában: Nagy- és Kisoroszországot, Lengyelországot,
317 23|              egész az Adriai-tengerig és – Magyarországot.~Ez a nyolc
318 23|             becsempészhető a partőrök és cirkáló hajók minden fürkészkedése
319 23|        asszonynak hitte. Váltó, levél és arckép hermeszileg elzárt
320 23|      gyönyörök napjai; diadalmas harc és diadalmas szerelem közepette!
321 23|            pengesse. Fiatal lehet tán és szerelmes?~A habok elhozzák
322 23|             összevissza csónak, ember és tengerszörny: fekete árnyképek
323 23|             tengerbe: a hajó, a hajós és a cápa.~Milióra a kétségbeesés
324 23|                A Perillo medre sekély és sziklás; a háttal lefelé
325 23|           gyomrába került salétromsav és kénsav aztán egyszerre megpezsdült
326 23|              egy vízmerítő bőrcsebret és egy egész férfit.~Ezt odafektették
327 23|            van a hal, mely dicső volt és remek?~No, ez egy olyan
328 23|       harapással lenyelte Ausztriának és Magyarországnak egy dalmáciai
329 24|               ma nem eladó már. Magas és fenséges uraságok vették
330 24|              van. Ott csak tavasz van és ősz. A gyümölcsfa januárban
331 24|      sorakozott sírhalmokban, márvány és vaskeresztek tartogatják
332 24|               szolgalommal, a sírokat és kereszteket abban az állapotban
333 24|      ablakából mindig látni a tengert és a temetőt. Axamita holtáig
334 24|               barkarolákat hegedül. – És a magányos ház ablakából
335 24|          balladát az uskók guzlások – és az angol reporterek.~Ez
336 24|             harangja a hajnalt, delet és alkonyt – hanem a sírkeresztek