Part

  1 1 |     népjelmezeikben. Legtöbb a fiumei, de vannak Styriából jött német
  2 1 |             gyülekezet!~Senki sem ígér de csak egy rézgarast se a
  3 1 |              halovány, termete szikár, de széles vállú és csípejű;
  4 2 |           szamara van, az már nagy úr, de akinek asszonya van, az
  5 2 |               azt mind összevásárolta; de különösen a németeket válogatta;
  6 2 |           szobába. Ablak is volt azon; de üveg nélkül.~Abban a szobában
  7 2 |            ajtók is mind tárva-nyitva.~De hát hol van az, aki itt
  8 2 |           vesszük – felelt a katona.~– De nem „ahogy vesszük”; mert
  9 2 |              őhozzá más ide nem jön.~– De már arról bizonyos vagyok,
 10 3 |             Majd felhordom én magam.~– De ezek nehezek. Egy fortepiano
 11 4 |                csillagok is feljöttek, de az emberek mégis kapálgatnak
 12 4 |           mégis kapálgatnak a kertben. De vajon emberek ezek? Az úton
 13 4 |         egy-egy fő a kerítésfal végén. De vajon néz ez a fő?~Metell
 14 4 |               kettő vendégszálló hely. De úgy az egyiknek, mint a
 15 4 |             Egy vénasszony jött eléje. De az annyit fecsegett neki,
 16 4 |             reggelig tartja beszéddel, de be nem ereszti. Az utolsó
 17 4 |                utcának a neve Contrada de Hrtics. Csupa jómódú gazdák
 18 4 |             élni az ilyenfajta néppel. De azért mégsem bocsátották
 19 5 |           vigasztalva, nem szeretve?~– De nem is háborgatva.~– Sokáig!
 20 5 |               ősi tulajdonos részéről. De hát akkor azt is hallhattad
 21 5 |          összeg, ami a meghalásra sok, de a megélésre kevés. Rád bízom
 22 5 |    hitetlenkedő módon rázza a fejét.~– De hát mindezeknek az utánzására
 23 5 |           védelmezve rossz emberektől (de jó emberektől is), csak
 24 5 |           bátor, szív és erő dolgában, de az mégis csak egy ember.~–
 25 5 |                a széltől védve vannak, de ha a toronyablakból ezt
 26 5 |            látszhatott képtelenségnek, de mégis szent igaznak kellett
 27 5 |               nem értjük, hogyan lesz, de bizonyosan meglesz. – Talán
 28 5 |             tartson tovább ez az út.~– De pedig jó lesz, ha az evezőt
 29 5 |                Egyszerre nem nyeli le, de kettéharapja, s úgy sikerül
 30 5 |             vége volt az ordításnak.~– De már most igyekezzünk ám
 31 5 |         kérdésre határozta el magát.~– De hát miért nem viszesz te
 32 5 |           pedig azt tudom erről a Camp de Tartaresról, hogy ott van
 33 5 |               a Frangipáni vár között, de oda, ahova én megyek, nem
 34 5 |            hogy így eltemettelek élve, de ha magammal vinnélek „oda”,
 35 5 |          rendes ember szeme nem lát.~– De hát hogyan jutott kegyelmed,
 36 5 |                parancsolat.~– Igen ám, de senki sem ereszti őket a
 37 5 |     megcsókolhat?~(Különös egy mondás, de úgy látszik, Metell úr megértette,
 38 6 |       rettegnek, tőlük pedig mindenki, de a Frangipáni várat azok
 39 6 | legfélelmesebbek, a legkegyetlenebbek (de csak őrá nézve), akik szépek
 40 6 |            ismertem az elején, láttam, de már nem ismertem a végén.~–
 41 6 |              nem lett belőlem asszony! De holtig fáj érte a lelkem,
 42 6 |          történetét?~– Szépen kérem.~– De majd elrontom vele az álmát.~–
 43 6 |              Isztria a kezükbe került, de még Horvátország és Szlavónia
 44 6 |              itt a sziklákat tördelni? De hát ez az ő dolguk volt.
 45 6 |           segítsenek az útkészítésnél, de az én fajtámnak megvan az
 46 6 |            sokszor kaptam tőle csókot, de az nekem nem tetszett, mert
 47 6 |              hogy hordó telt meg vele. De ami még jobban kelt a csodaszép
 48 6 |         Terjedt sebesen mint a ragály, de csak azokra terjedt, akik
 49 6 |                 rémektől körülrajozva, de meg nem hódítva; míg a leány
 50 6 |            menteni valakit a haláltól, de az arcát nem tudta visszaadni.
 51 7 |                Igen – monda Axamita –, de majd csak estenden, lefekvés
 52 7 |                 viszonzá rá Axamita.~– De hát délután mivel töltjük
 53 7 |             milyen az a tatár tábor?~– De már azt nem mondom el!~–
 54 7 |                 legalább annak hívták, de nem volt az lovak számára
 55 7 |               is csupa deszkából volt, de úgy felcifrázva, szőnyegezve,
 56 7 |             illatoz, mosolyog, csábít. De leginkább az, ami eleven.
 57 7 |               után érkezett volna meg. De mindannak dacára, hogy olyan
 58 7 |                aki parancsolni tudjon, de olyan bolond nem akadt,
 59 7 |             Nem a régi francia nép ez, de nem is a mostani. Az egész
 60 7 |              állig begombolt egyszerű, de drága nehéz bársony köntösben,
 61 7 |            akkor essbouquet-tól és eau de mille fleurstől illatoznak;
 62 7 |           sokat elnyelnek az éttermek, de még maradnak elegen, akik
 63 7 |      kisepernék, úgy kitisztul minden, de még akkor is ott helyben
 64 7 |                 biribivel és rulettel. De csak éjféltől három óráig,
 65 8 |                a kukucskáját (Gucker), de tovább nem vitte a stúdiumot;
 66 8 |          tovább nem vitte a stúdiumot; de Vitry restaurateurjében
 67 8 |             ötven frank a teríték ára, de bort nem ivott; a képek
 68 8 |                meg hagyta magát fogni, de vigyázott magára, nem hagyta
 69 8 |            tekeasztal el van foglalva, de aztán lassanként egy körül
 70 8 |                a tudományban mesterek; de vannak olyanok is, akik
 71 8 |                terc. Ez a legnehezebb; de nemsikerülés esetén, ha
 72 8 |          aljának, ami a rekuzé lökése; de aztán csak megváltoztatta
 73 9 |         sakkjátékhoz is éles ész kell, de mégis sakkjátékos lehet
 74 9 |            afrikai nevelés mellett is, de hogy l’hombre-t játsszék
 75 9 |                 istenasszony részéről. De még ez sem elég.~Bírhat
 76 9 |              férjhez ugyan ez se ment, de kérője mindig van sok, kérők,
 77 9 |             szarvat: (a bőségszarvat).~De még ez sem elég.~A l’hombre
 78 9 |              akárki. Lesz is akárhány.~De még mindez nem elég. Még
 79 9 |            tallérok, aztán az aranyak, de a legfelső alatt a százezrek.
 80 9 |             ezzel a névjegyemmel a Rue de Rivoli-i palotába”, ehhez
 81 9 |                 akik nemcsak Párizsra, de egymásra nézve is idegenek.
 82 9 |     vakszerencsének – nem utána járva, de felhívatva, hogy ezt visszaöntse
 83 9 |               ért vele. Meghívák a Rue de Rivoli-i palotába, s azontúl
 84 9 |            játszani mulatságból, a Rue de Rivoliban a játék volt a
 85 9 |              kereste, ami jó és drága, de ami a legdrágább, azt kikerülte;
 86 9 |                csábbal körülhálózzák – de nem hagyja magát elfogni.~
 87 10|                     Lady Adamina~A Rue de Rivoli-i l’hombre-klub,
 88 10|            tábor gyönyörbarlangjainak. De csak ízlelgetni látszott
 89 10|      paradicsommadara csak árnyékozza, de nem takarja arcát; olyankor
 90 10|            amikben első nap kinevetik, de második nap már megtapsolják.
 91 10|                 s mind jól illik neki. De legjobban meglepő akkor,
 92 10|         világon (az is Párizsban van), de annak a tüze nem szokatlanabb,
 93 10|                 a másikra elpazarolja, de boldoggá nem teszi egyiket
 94 10|               hátha az ő száma jön ki; de még nagyobb bolondság kell
 95 10|             valahol, csakhogy az gyík, de a zománcozás éppen ilyen,
 96 11|             tönkre juttatta a játékon. De ugyan ismer-e valaki egyetlenegy
 97 11|            arról mindenki beszélt már, de amellett nagyon óvatos volt.
 98 11|          fösvénykedett, úri módon élt, de nem pazarolt. Annak az aranyozott
 99 11|          minden dáridóiban részt vett, de valami híres bolondság elkövetésére
100 11|             nevének, hogy körönd volt, de nem egyúttal porond is.
101 11|           produkálták nemcsak az urak, de a hölgyek is. – A játszó
102 11|           játszották tovább a darabot; de amint végezte a coupletjét
103 11|               tudott rajta muzsikálni; de ami egészen meglepő volt,
104 11|             szabad a myladyvel egy eau de mille fleurs-t szívni. –
105 11|            szegletes kalappal a fején. De sok helyen lehetett ezt
106 11|              irtóztató rossz verseket.~De azért tetszettek azok.~Ez
107 11|              lady Adamina Metellnek. – De mit mondunk a rendőrfőnöknek
108 11|             aki nekem ellenségem volt, de azért az egész világnak
109 11|             fogja kérni a papírjait.~– De mylordok! Ez nem megy olyan
110 11|               tudomása a rendőrségnek, de a helyét nem tudta, hogy
111 11|         visszatérni.~Drága fütty volt, de megérte az árát.~
112 12|         magadviselete kompromittáljon, de az, hogy nekem van, még
113 12|            hogy jól tudod, hol vagyok, de nem mondod meg. Ellenkezőleg
114 12|               amennyit akarsz. – A Rue de Vivienne-ben van egy kis
115 12| rulettasztaltól szabad továbbszaladni, de aki a klubban nyert, s azzal
116 12|                volt egy vadászkorbács.~De ami a furcsa öltözetnél
117 12|                az ellenfele kezében. – De vajon mi fekhetik a talonban?~
118 12|        végigolvastam mind valamennyit, de ezt a nevet: Riparievich
119 12|               ezt a nevet: Riparievich de Babiagora nem találtam se
120 12|            szivart, s a szájába dugta, de csak nem gyújtotta meg a
121 12|                 vívásban, lovaglásban; de azért katonává nem leszünk.
122 12|      szerencsém és tudományom miatt. – De eleven emberrel nem játszottam
123 12|             ember nem védheti magát. – De nem is volt erre szükség.
124 12|                fogok, és visszaadom.~– De hátra volt nagybátyám fenyegetése.
125 12|               udvari kancelláriának.~– De hátra volt a legnagyobb
126 12|            megvédi minden rossz ember, de egyúttal minden jó ember
127 12|                jó társaságban hagytam. De nem akarom őt e szomorú
128 13|          nagyon sokáig fognak megérni, de mégis azt hazudják, hogy
129 13|          partokon ugyan örök nyár van, de egyúttal odafent Magyarországon,
130 13|            escarpokkal végigvonalazva, de barázda nincs.~– Hát mi
131 13|                  Hiszen van, amíg van; de ha így tart a világ, majd
132 13|               teleaggatják a ruháikat; de fizetni csak a handzsárral
133 13|    hőstetteikről, amik elhihetetlenek; de mégis igazak. Egyszer Velence
134 13|             keresztet vetett magára.~– De ide nem mernek jönni a Margueritától,
135 13|               jó volt kenyérpótléknak; de az is fogytán volt már,
136 13|               meg lett volna elégedve, de a roviniai lázárok annál
137 14|            Milióra a nyomorultaknak.~– De már most mi magunk mit eszünk?~–
138 14|         fazékkal: arany is volt közte; de hogy menjen el az a pénz
139 14|                vissza is kerülhetsz.~– De addig a kisasszony egészen
140 14|           letakarva?~– Az megint igaz. De nem fog a kisasszony nagyon
141 14|        zongorám: nem vagyok egyedül.~– De hát a kecskét ki feji meg,
142 14|              Estig csak eltelt az idő; de amint lassan bealkonyodott,
143 14|      bárkájában beszállította Fiuméba.~De végtől végig, amennyire
144 14|               ember az egész városban. De élelmiszer sem maradt: eltakarítottak
145 14|             Nem mondta meg senki! Jaj, de rosszak ezek az emberek!
146 14|                 Csak kétszázan voltak; de ördögök valamennyien. Álmában
147 14|           érdemesnek, hogy üldözzenek. De már akkor rajtam kívül nem
148 14|             nem bánt semmi ördög. Jaj, de boldogok azok a rovinói
149 14|          elnyomhatta volna rettegését; de nem volt bátorsága most
150 14|           megverekszünk a Drómóval is, de ahol a Marguerita lakik,
151 14|            bíbortól, aranytól ragyogó, de a nemes férfi-bűbájtól még
152 14|                rémület volt kifejezve.~De a csók szóra még másvalaki
153 14|      fegyvernek az ütése villámcsapás.~De Milióra odalebbent kettőjük
154 14|          pénzed, le van számlálva már!~De Milióra még egy köszönő
155 14|         közöttük, ami nekik való volt. De ami az úri asztalra volt
156 14|                csodatétel volt biz ez; de ezt mégiscsak Deli Markó
157 14|                hősballada lenne ebből!~De annál jobban meggyűlt Axamitának
158 15|     topánkájáig le tudták őt rajzolni. De a belső emberre nézve nagyon
159 15|          szavát, arra juhászodott meg. De ez igaz. Mert hát úgy történt
160 15|            elég lesz valamennyiteknek, de ha nem mondtál igazat, felhúzatlak
161 15|        kisasszony szavát nem hallotta. De olyan is volt az, mintha
162 15|                alkudott velem könnyen, de mégis az egész dereglyét
163 15|             csókkal is beérte volna.~– De azt nem kapott a cudar!~–
164 15|           kétségbe volnék esve miatta; de hogy önként nem adtam meg
165 15|                  Álmában bizonyosan.~– De hát álmában az embernek
166 15|                Legalább azt mondják.~– De hogyha jobb a mennyei üdvösségnél,
167 15|            adja.~– Én is azt hiszem.~– De hát akkor a férfi miért
168 15|           táborban tevékkel, juhokkal, de mindig a vőlegény a nagylelkű.~–
169 15|            bánom, legyen a szépsége.~– De hisz a leány szemében a
170 15|      sziklafészkében fejedelem, vajda, de a császár birtokában csak
171 15|             mitőlünk?~– Tőlem semmit – de másvalakitől elvehetne valamit.~–
172 15|              azt a megtagadott csókot? De én azt akkor sem adnám meg.~–
173 15|           kedve a kétszáz rabló közül, de csak egynek sem, akik pedig
174 15|                torkának is nekimennek. De hogyha egyszer a Deli Markónak
175 15|      lélegzetemet, míg meghalnék bele, de mégsem adnám meg neki azt
176 16|                ugyan van elég a falon, de becsukni való ajtó, ablak
177 16|        fegyvereknek egész gyűjteménye.~De ami a legnagyobb nevezetessége
178 16|                való édes bor, pálinka! De ami mindezeknél drágább
179 16|       zsákmányt görnyedve hozza idáig. De már a hegy túlsó oldalára
180 16|              teherhordó állat tisztét. De örömest teszik.~Ezúttal
181 16|               volt, zsákmány még több, de levágott fej semmi. – A
182 16|                a barlang nyílását.~No, de kárpótolta a szerető szíveket
183 16|           ki-ki ráakad a maga párjára.~De a zsákmány olyan nagy, hogy
184 16|             pecsenyét őrizni a várban. De a férfi vállát teherhordás
185 16|               el az uskók vitézségnek, de kifáradhatatlan valamennyi
186 16|             porból lett és porrá lesz. De ez a szablya mégis elmaradt
187 16|               kérte tőle azt a csókot. De a Margarita most is csak
188 16|         üdvösségüket is odaadnák érte.~De ő rájuk sem mosolyog. Deli
189 17|             kiszabná érte a vezeklést. De hát itt pap sincs. Metell
190 17|              hogy mit álmodott – alva; de hogy mit álmodik ébren,
191 17|             kegyetlen mind a kettőhöz. De a csodák, amik őket végre
192 17|                könyv nélkül tudta már. De még dalt is szerzett hozzá,
193 17|           egész szépnek találod te is.~De mégis meg akarta tartani
194 17|          nyújtózott az élvezet után.~– De hosszú volt ez a nóta! –
195 17|            zsiványokat nem szeretem.~– De Deli Markó.~– Zsivány.~–
196 17|             meglepett polgárembereket; de nyílt verekedésben sohasem
197 17|                mindenféle nemzetbelit, de uskók nem volt közöttük.
198 17|          Lesből lövöldöz, éjjel támad, de a szurony elől a lyukába
199 17|          foghat egyet valahol. Hahaha!~De már ennél a szónál olyan
200 18|                fajta gyémántok voltak; de mégis igaziak. Meggyőződést
201 18|             kezdődik már a hősballada. De én tudom annak a végit.~–
202 18|              cannellát a tengerparton. De most is emlékezem rá, mikor
203 18|        szenteket, Szűz Máriát, sorban, de a bórát meg nem meri káromolni
204 18|          szemközt, hogy megsebesítsék, de meg nem szólítják, mert
205 18|             akiket a sík tengeren kap, de még a kikötőkben is összezúzza
206 19|         akiknek az apjai ottvesztek?~– De hát mért térdelsz énelőttem?~–
207 19|                tudja tán, hogy tündér; de én már tudom, láttam az
208 19|            érheti a bőszült szélroham, de a hullámok odazúzhatják
209 19|             halászainak szokott lenni.~De ugyan mi oka lehet ennek
210 19|    odasuhogtatni az olajfa koronájára.~De már az olajfát megszánta
211 19|                a nagy szeméthalmazban. De biz annak a pengéjén nem
212 19|      megkísérté még Milióra a babonát; de nem találta el módját, a
213 19|                most ide akar feljönni.~De miért ide? S miért ezen
214 20|            levendulacsomagok adják ki.~De fődolog tüzet rakni, a dermedt
215 20|               ház megtelik ördögökkel; de még inkább azért, hogy a
216 20|               szájába leheletet fújni, de úgy, hogy ajkaik egymáshoz
217 20|                az erdőkbe bujdokolunk, de a vihar egyre veszettebb
218 20|               hogy elolvassa azt is.~– De fordítsd félre addig az
219 20|            vagy, csodákat tudsz tenni. De én félek, nagyon félek!…~–
220 20|             pap, aki összeesketi őket, de igazi férj és feleség csak
221 20|                lehetősége ellen.~– No, de esküdj meg előbb, hogy nem
222 20|              neki:~– Tudom én azt jól!~De nemcsak más hangon, hanem
223 20|               nagy huzakodásba került, de a cél el van érve.~Most
224 20|              azt átvennem nem lehet.~– De lehet – szólt Milióra, hamiskásan
225 20|                mi szeretjük egymást.~– De majd azt fogja gondolni,
226 20|     keresztülmehetsz vele a határon.~– De hogy jutok ki innen a várból?
227 20|               az ifjú vállaira téve. – De ha menned kell, menj mentől
228 20|               még sokáig zúg, csattog, de már ellenfele eltűnt; a
229 20|             tudja kergetni az odújába. De jó volna, ha több rendbeli
230 20|            cselekszik.~Nem is jó volt, de már megvolt.~Axamita felnyitá
231 20|            hogy őt látja maga előtt.~– De ugyan, kisasszony, az Isten
232 20|                ha nem is a bátorságát, de a kötelességérzetét, hogy
233 21|         színházba, vagy a klubba megy, de haza semmi esetre sem.~Még
234 21|                ön itt van.~– Magam is, de mi az ördögért nem tegezzük
235 21|                Tudod, „akkor”.~– Igen, de azóta az uskókok kirabolták
236 21|        hajóikat is elsüllyesztették.~– De a legújabb hírek szerint
237 21|               az elátkozott helyről.~– De csak nem akarsz engemet
238 21|              egyszer egy pofont adtál. De azt is megnyugtattam azzal,
239 21|               a titka után fürkésztem. De hiszen láthatod, hogy amint
240 21|        hombre-ezni szalmaemberekkel.~– De még ma el kell velem oda
241 21|       kimaradok a Szentszövetségből.~– De majd rajta leszek, hogy
242 21|               Ülj le vele kártyázni.~– De én már megfogadtam, hogy
243 21|           lehívatott az utcára.~– Nos? De csak nem tett veled valami
244 21|               neked ígértem, megvan. – De te ne váltsd ki azon az
245 22|            talán majd a magyarok is.~– De te angol vagy. Hogy kerülsz
246 22|             forintjuk füstöt vetett.~– De hát mit vétettek neked éppen
247 22|           azokat elnyomó zsarnokokról; de ezt hagyom akkorra, majd –
248 22|               bolondot követül Bécsbe, de ne egy félbolondot. Élcnek
249 22|         uskókok, morlákok kezébe adni? De hisz ezzel te az egész hadviselési
250 23|           hanem az övé annál nehezebb. De mégis kész volt a tervével.~
251 23|              pestises vidéket szokták, de vizsgálódni bele nem megy
252 23|              városát. A puska csak öl, de nem durran, az alvókat nem
253 23|          Vitorla kelt, vitorla szállt! De a Frangipáni vár előtt egy
254 23|               a handzsáromat jövőre.~– De kisasszony, a cápa ellen
255 23|                mikor a cápát meglátja. De egyszerre olyan lesz ott
256 23|               lőni is megtanult volna, de Axamita azt nem adta a kezébe,
257 23|             borzasztó jelenet láttára, de senkinek sem volt oroszlánszíve,
258 23|            Axamita.~Milióra odanézett, de nem ismert rá.~– Hisz ez
259 23|               rendkívüli hadikiadását.~De kár, hogy fiakat nem hagyott
260 24|              gyűrűt számlál a törzsök; de ma nem eladó már. Magas
261 24|                A vevő ezt is megkapja, de egy kis szolgalommal, a
262 24|               porrá lett, ő megvénült! De azért még mindig várja,
263 24|                itt-amott szórványosan, de már az áldozatait nem rekesztik
264 24|             osztályuk van a kórházban; de tökéletesen kigyógyítani