Part

  1 1 |               nagy világhódító ott ült már Szent Ilona szigetén, a
  2 1 |           Csakhogy ennek mind vége van már. Velencének sincs már hajóhada,
  3 1 |              van már. Velencének sincs már hajóhada, a magyar tengerpartnak
  4 1 |             magyar tengerpartnak sincs már őserdeje. A velenceiek kivágták
  5 1 |           aranybányákról azt sem tudni már, merre voltak. Az utolsó
  6 1 |               tréfáljon itt velünk. Ha már Tersatto várat huszonöt
  7 1 |       Frangipáni vár Porto Re mellett.~Már itt az előbbeni túl óvatos
  8 1 |               többet érte?~Innen aztán már csak kétforintos skálákban
  9 1 |               egészen olaszos. Ott áll már régóta egy tömör oszlophoz
 10 2 |        leányasszony.~– Leányasszony?~– Már hiszen majd meglátja uraságod,
 11 2 |                 Akinek szamara van, az már nagy úr, de akinek asszonya
 12 2 |             hagyta Metell úr a boltot, már elszárnyalt a híre, hogy
 13 2 |                téglák a padlaton. Most már nem jár ott senki, mutatja
 14 2 |    ezüstfeszülettel. Ez meglehet, hogy már női tulajdon.~Talán a szobából
 15 2 |               az égbe bámuljon?~– Most már emlékezem – monda az uraság. –
 16 2 |            leány nekem testvérem.~– Az már más.~– Azonkívül is én csak
 17 2 |           őhozzá más ide nem jön.~– De már arról bizonyos vagyok, uram.~–
 18 2 |        Bizonnyal az leszek, uram; erre már kezemet adom.~S e szónál
 19 2 |            bedrótozott lámpást, amiben már égett a gyertya; s kardja
 20 3 |               levezette a pincébe: azt már inkább érdemes végignézni,
 21 3 |              tengerparthoz; mert a nap már régen leáldozott, s csak
 22 3 |                Moszkva Párizstól.~– Az már igaz.~– Arra is el voltam
 23 3 |            ingadozott. Hozzászoktatták már az ilyen cipeléshez Axamita
 24 3 |           nótáját a nagy Napóleonnak: „Már siess hazádba vissza, vert
 25 4 |              dolgoznak. Késő est ugyan már az idő, a csillagok is feljöttek,
 26 4 |                a férfi, ki az asszony. Már a kisgyermeknek is olyan
 27 4 |         hajdani Zrínyi vár.~Az is volt már azóta minden, még színház
 28 4 |                mire a jövevény odaért, már egyik ablakban volt látható,
 29 4 |              bebocsátani nem lehet. Ez már csak természetes.~Tehát
 30 4 |              Tehát megtudta, hogy ezek már ügyeltek az ő ideérkeztére
 31 4 |                itt is értesülve vannak már!~A szép kis Drága völgynek
 32 4 |              Frangipáni várban voltál!~Már itt is értesülve vannak
 33 5 |            férfi Metell úr, ismerősünk már.~A hölgyalak arca és termete
 34 5 |                 Mai nap alig fordul az már meg emberi kezek között.
 35 5 |                Az ám. Hallottam én azt már a zárdában is, hogy ami
 36 5 |          Frangipáni kastély közeledett már. A déli tornyának egyik
 37 5 |             meg is ölhetnek.~– Mondtam már, hogy emberi teremtéstől
 38 5 |           alakot – a másik pillanatban már messze onnan sikamlott tova
 39 5 |               volt az ordításnak.~– De már most igyekezzünk ám ki a
 40 5 |            jobban szerette Metell. Így már most Milióra a tenger felől
 41 5 |             férhetne itten hozzá?~– Az már igaz, hogy itt jól el leszek
 42 5 |            mély tenger fenekéről, ahol már rendes ember szeme nem lát.~–
 43 5 |               mást? Élni csak kell, ha már az Istennek úgy tetszett,
 44 5 |             jön.~– Metell, jöjj ide!~– Már eltávozott – dörmögé Axamita.~–
 45 6 |         ismertem az elején, láttam, de már nem ismertem a végén.~–
 46 6 |        veleálmodjanak.~– Én nem vagyok már kisleány.~– Jól van, jól.
 47 6 |             Mikor beszélni tanítottak, már káromkodni tanítottak. Nálunk
 48 6 |                férfi van közel…~(Tehát már annyit sejt, hogy a férfi
 49 6 |              lihegve.~– Hét esztendeje már, hogy ez a csapás tart az
 50 6 |    visszakerültem ide a szülőföldemre, már akkor a franciák elmasíroztak
 51 6 |               Frangipáni vár üres volt már. A marguerita betegei nagyobbrészt
 52 6 |           marguerita” lázárok (akiknek már ivadékuk is volt: apró szörnyetegek!)
 53 7 |                arcuk.~Mikor felébredt, már fényes reggel volt; a nap
 54 7 |             mint a tündérmesében.~Most már teljesen boldognak érezte
 55 7 |            hogy jól eszemben maradjon.~Már nem találta rettenetesnek.
 56 7 |          milyen az a tatár tábor?~– De már azt nem mondom el!~– Miért
 57 7 |    piperekultusznak (mert ez több volt már, mint divat, ez vallás volt!) ,
 58 7 |             Milióra kisasszonynak, azt már körülbelül lehet gyanítani.~
 59 8 |               karambol-partik~Ott járt már napok óta Metell a Palais
 60 8 |     tekejátéknak, valódi tudomány.~Itt már nem a vakszerencse dolgozik,
 61 8 |                vannak olyanok is, akik már professzorok!~Nincs a kártyának
 62 8 |            eltakarni.~– Amerika is oda már! Európa rég meghódítva!
 63 8 |               meg még egyszer a tétet.~Már akkor kezdtek Metellnek
 64 8 |                övé volt.~A mylord most már csak a jelszót ismételte.~–
 65 8 |               tétel kétszáz arany volt már.~A közönség egész érdeklődése
 66 8 |                felváltás nélkül.~Ekkor már négyszáz louisdor volt a
 67 8 |           csend volt a játék alatt. Ez már a hatodik játék volt. –
 68 8 |          hetedik játékot is megnyerte.~Már ekkor a pénztárban háromezerkétszáz
 69 8 |               lesz távol maradni.~Most már mindenki azt képzelte, hogy
 70 8 |                azt képzelte, hogy érti már, miért mondta ez az idegen
 71 8 |             angol.~Egész halommal állt már az arany a pénztárban. Metell
 72 8 |     tekeasztalon. Játéka művészet volt már és remeklés.~Egész a legutolsó
 73 8 |              mintha válogatna, egyszer már a dákó hegyét neki is mérte
 74 8 |        hombre-t játszani?~– Játszottam már.~– Azt kérdeztem, hogy „
 75 9 |               egy egész tőkepénzt, ami már a kalapjába be van seperve,
 76 10|              kinevetik, de második nap már megtapsolják. Látni a fején
 77 10|            Vagy talán az van vele, ami már annyiszor megtörtént, hogy
 78 10|             neki halkan:~– Uram, önnek már tizenhatezer frankra gyűlt
 79 10|        ékszerésszel.~Néhány perc múlva már a kabátja szárnyánál fogva
 80 11|                 arról mindenki beszélt már, de amellett nagyon óvatos
 81 11|               a feje a rendőrfőnöknek; már az a fenyegetés is hallatszott,
 82 11|                Szent Ilona szigetén, s már komédiát játszottak róla
 83 11|                közönségnek.~Először is már a darab kezdete előtt beült
 84 11|          úrnővel szemközt leülni. – Ez már kiváltság! – Nagy megkülönböztetés! –
 85 11|            térjen többet. Lady Adamina már másodszor legyinti meg a
 86 11|               rajta, s a másik percben már a színpadon volt, egy szökéssel
 87 11|                 Vagy ki tudja, ki volt már akkor? A nőruha le volt
 88 11|            Metellnek nagy biztatás, ha már egyszer benne volt a dühében;
 89 11|               ketten rég búcsút vettek már az eszüktől, az egyiknek
 90 11|       áldozatul. – Harmadszor égett le már azon a helyen a színház
 91 11|         hímzett cotillonját (a saluppe már rég le volt tépve), s a
 92 11|          megcsókolta Metellt. Nem volt már lady Adamina, adhatott neki
 93 12|       helyettem megverekszel. – No, és már most ölelj meg, csókolj
 94 12|               nyert.~Három évszak múlt már el azóta, hogy Miliórát
 95 12|               aranykönyv”.~Metell most már szóval mondta: „tudom”.~–
 96 12|              egyikben sem.~Metell most már tudta, hogy mi kártya van
 97 12|                 monda a lord. – S most már meggyújtá a szivart, s leült
 98 12|               lefizetni másnak, az azt már vörös bankóban követelhette
 99 12|             összetalálkozunk, akkor te már nem vagy Riparievich Metell,
100 13|       sincsenek. Az álom is megzavarja már az ártatlanságot. Az álmodott
101 13|          sarjakat hajtott, s januárban már tele volt új gyümölccsel,
102 13|         Axamitának –, az idén a fügefa már ötödször hoz gyümölcsöt.~–
103 13|            uskókok asszonyaival; mikor már nem bírta tovább, akkor
104 13|                Az éhínség az év elején már a dalmata partokon is beköszöntött;
105 13|         Karszton túl rég otthon lakott már, s azzal az egész partvidéken
106 13| kenyérpótléknak; de az is fogytán volt már, csak a tenger adott enni,
107 13|            bátyja itt is feledte talán már Miliórát.~Axamitának nagyon
108 14|            Deli Markó~Január vége felé már annyira fokozódott az éhínség,
109 14|         Milióra a nyomorultaknak.~– De már most mi magunk mit eszünk?~–
110 14|                virágok javában nyíltak már itt januárban, hogy a bóra
111 14|          hamarább megjön.~A nap lement már: az ég narancssárga volt,
112 14|                 az öreg Pablo nem félt már attól a rossz szellemtől,
113 14|            megkínozza: biztosítva volt már ez egy veszély ellen. Axamitával
114 14|              ezek az emberek! Pedig ők már mind elfutottak, fel a hegyekbe.
115 14|           hegyekbe. Hát hiszen ott van már Fiuméban a Deli Markó!~–
116 14|                lakosság mind elszaladt már előlük.~– Hát Axamita? –
117 14|        érdemesnek, hogy üldözzenek. De már akkor rajtam kívül nem is
118 14|             elzsibbasztá a félelem. Ha már odafenn lett volna a várban,
119 14|        parancsára ide lekötve! És most már senkinek még csak tudomása
120 14|                 Milióra ott látja őket már a közelben végigsikamlani
121 14|              rivallt rá, mikor Axamita már a parton volt.~Axamita egyenesen
122 14|            könyörgő leány arcára. Most már nem volt az sírok tündérarája,
123 14|               pénzed, le van számlálva már!~De Milióra még egy köszönő
124 14|            segítettek neki benne. Most már elég közelről láthatta őket
125 15|                S nem is pénzért akarta már adni, egy csókkal is beérte
126 15|               Szent igaz. Én láttam is már olyan nőket, akik azt meg
127 15|               sem adnám meg.~– Mondtam már, hogy az uskókok erőszakos
128 15|              az erdők közé, ahol aztán már nincsen hatalma a varázslatnak –
129 16|             guzla húrjait ajzani. Azok már öreg guzlások. Mert itt
130 16|             ellenben az öreg szemeknek már nagyon illik könnybe lábadni,
131 16|             pompás lakomával. Meghozta már a hírét diadalmas jövetelüknek
132 16|              balladáját.~Egészen fehér már haja, bajusza, szakálla
133 16|              mondja jó lovam: »Megyünk már ~Hegyszakítni, zsarnokot
134 16|             mondja jó kardom: »Megyünk már ~Érett gabona – ellenség –
135 16|              azt jelenti, hogy érkezik már a diadalmas hősök csapatja.~
136 16|              görnyedve hozza idáig. De már a hegy túlsó oldalára át
137 16|             szomorú!~Majd nemsoká lesz már ily szomorú!~Itt jön a gyertyaszentelő!
138 17|          virágokra.) Milióra megtanult már álmodni. És minő álmokat!~
139 17|             egészen könyv nélkül tudta már. De még dalt is szerzett
140 17|              az a szép. – Milióra most már ingerelve volt az áriája
141 17|              egyet valahol. Hahaha!~De már ennél a szónál olyan haragba
142 17|       leányasszonyt.~Axamita megtudott már annyit a dologból, mintha
143 18|             hátba fogja. Most kezdődik már majd a haddelhadd! Mindjárt
144 18|              ellenségre! Most kapd fel már azt a kardot, amivel egyet
145 18|                le utána! Most kezdődik már a hősballada. De én tudom
146 18|               a végit?~– Én ám. Láttam már egyszer ilyen táncot. Akkor
147 18|              én őt szeretem…~Tudta azt már Axamita régen.~Hanem az
148 18|              partra; ők is úgy ismerik már az előjeleit a zivatarnak,
149 18|           amely a fél eget elborította már bakacsinsötét palástjával;
150 18|   bakacsinsötét palástjával; nem fehér már a felhő, hanem fekete; a
151 18|            felhők egészen beborították már az eget, eddig olyan volt
152 18|              felé. – Hány hajót vertek már azóta a segnai sziklazátonyokra?~
153 18|                ágya szélén.~– Talán ez már a borina? – kérdezé tőle
154 18|          kisasszony, ez a borina.~– Ez már a rosszabbik szél?~– Ez
155 18|              minden.~A fügefákon nincs már levél. Azokat előbb pozdorjává
156 18|           lepaskolt, gyökerestül: most már a kiszárított földet magát
157 19|         nyomorult fákat, akik odaadták már utolsó levélrongyaikat a
158 19|         rovinói nyomorultak feje fölül már mind lehordta a háztetőt,
159 19|                tán, hogy tündér; de én már tudom, láttam az éjjel,
160 19|       könyörgött neki.~– Szüntesse meg már ezt a rettenetes vihart!
161 19|              Aztán megint előjön. Most már csak egy embert hoz elő
162 19|              abba a menedékbe, ahonnan már talán száz év óta fittyet
163 19|               az olajfa koronájára.~De már az olajfát megszánta Milióra.
164 19|                handzsárral; hanem most már gyakorolni akarta a hatalmát,
165 19|                csónak egyedül. Nem ült már senki benne.~Nincs már kin
166 19|             ült már senki benne.~Nincs már kin könyörülni. Ez nagyon
167 19|            nagyon elkedvetleníté.~Most már csak az olajfa megvédelmezése
168 19|               fal ragasztékaiba.~Mikor már oda a magasba felhágott,
169 20|            szelídül át a halál álommá?~Már alszik. Mély álma van. Halálra
170 20|                Úgy veszi, mintha ennek már így kellene lenni.~S nem
171 20|              asszonynak.~– No, ne sírj már, elég volt; megmenekültem.
172 20|            Mért nem mondod tovább?~Ott már az következett, hogyan viszi
173 20|        Megtörtént. Azt is elmondta hát már a leány – versekben –, hogy
174 20|       elmondhatok, mert feleségem vagy már. Nálunk így megy a házasság.
175 20|         anyanyelve, ezt az utolsó szót már franciául mondta, ahogy
176 20|            Milióra megijedt, hogy most már ilyen nagy távolság támad
177 20|         biztosan.~– Kigondoltam én azt már igen jól – monda Milióra.~–
178 20|                  Arról is gondoskodtam már. Axamita a várkaput mindig
179 20|                sokáig zúg, csattog, de már ellenfele eltűnt; a lég
180 20|                azt gondolta, hogy most már mégis ideje lesz letenni
181 20|                kastélyt.~Azért is most már elszántan indult a pince
182 20|         cselekszik.~Nem is jó volt, de már megvolt.~Axamita felnyitá
183 20|              kulccsal bezárva lenni, s már a lépcsőgádorból látta,
184 21|             nem tegezzük mi egymást?~– Már egészen megfeledkeztem,
185 21|                 Ellenkezőleg. Megtelt. Már el akartam hagyni Párizst.~–
186 21|            háznak nem tettek kárt. Hát már te is tudsz erről a puccsról?~–
187 21|          félhetett!~– Ne búsulj! Azóta már tönkreverték az uskókokat
188 21|         elátkozott kártyát? Azt a célt már elértem. Húgomnak a vagyonát,
189 21|                udvarlóinak elpárolgott már a haragja, a tréfát sikerültnek
190 21|                vele kártyázni.~– De én már megfogadtam, hogy mától
191 21|   rejteklépcsőn felment a hálószobáig, már csakugyan otthon találta
192 21|    puncségetésnél kapta.~– Nos? Hát te már abbahagytad a játékot? –
193 21|          elhelyezé a fejét a vánkoson. Már ekkor sok vért kellett vesztenie.~–
194 21|           szereztem. Azt ám. Megyek is már rajta fel az égbe. – Szegény
195 21|                majmocskám! – Nem fogom már neki énekelni a barkarolát,
196 21|          pópával visszatért lord Adam, már akkorra Metell készen volt –
197 22|               a palotájába visszatért, már ott várt rá a szalonjában.~–
198 22|             megindítja cselekvését. Én már tettem is valamit; azért
199 22|          kellett miatta mozgósítaniuk; már eddig egypár millió forintjuk
200 22|            lyuk? Egy, kettő; ugye most már keresztül van lyukasztva?~
201 22|             folytatá Adam lord. – Most már nem szól ellene.~– Olyan
202 22|             nagylelkű szabadító (akkor már az éhhalállal küzdött) ,
203 23|                Nyugodtan pihenhet most már a gránitoszlop alatt, s
204 23|              ilyen a fiatalság!~      ~Már dagasztja a szél a vitorlát!
205 23|                  Amit megmondtam! Most már itt a Zeár-öböl körül csatangol
206 23|                szobájából.~Nem kellett már neki se zongora, se meséskönyv;
207 23|              hogy emberfőt is le tudna már azzal csapni. Még puskával
208 23|         zúgolódék magában.~Feltalálták már. Hozzák is már! …~…Igen
209 23|             Feltalálták már. Hozzák is már! …~…Igen szép meleg nap
210 23|        tengerbe.~A halász készen lehet már a fogásával, mert úgy látszik,
211 23|              ablakból, úgy figyel rá – már a szavakat is kivehetni: „
212 23|     Visszatérni a buccarizai öböl felé már késő volt, egyedüli mód
213 23|                eszméletét veszté.~Most már utánarohant Axamita, s felkeresve
214 24|               törzsök; de ma nem eladó már. Magas és fenséges uraságok
215 24|                a tornyába is felfutott már, s a haranglábat is befonta.
216 24|              mozdul. Azt mondják, hogy már hatvan év óta ott lakik.
217 24|                 A nevére sem emlékezik már senki. Azt mondják, hogy
218 24|                azóta végkép elpusztult már. A Marguerita még megjelenik
219 24|             itt-amott szórványosan, de már az áldozatait nem rekesztik
220 24|         alkonyt – hanem a sírkeresztek már eltűntek a kertjéből.~ ~