Part

  1 2 |                 Jól ismeri a tárgyat? No, hát gratulálok hozzá.~A tersattói
  2 2 |               szekeret keresni a városba.~Hát az nem olyan könnyű feladat.~
  3 2 |                      Ez itt Rijeka.~– No, hát legyen Rijeka. Mármost bizonyosan
  4 2 |                 tudod?~– Azt tudom.~– No, hát az egyre megy. Hát mennyiért
  5 2 |                    No, hát az egyre megy. Hát mennyiért vinnél el engemet
  6 2 |               kapja azt a hét krajcárt?~– Hát kitől kapná? A császártól.~
  7 2 |                  is mind tárva-nyitva.~De hát hol van az, aki itt lakik?~
  8 2 |               hívnak.~– Úgy hívják.~– No, hát én azt az Axamita leányasszonyt
  9 2 |        strázsamesterhez van szerencsém.~– Hát az vagyok. Strázsamester
 10 2 |                   kegyelmesen fellábozva. Hát mi különös van ezen, hogy
 11 2 |                tudom. Minden ember tudja, hát előttem sem lehet titok.
 12 3 |                jól gondolta ki az úr. No, hát menjünk a bútorokért, amíg
 13 3 |               szólt megvetőleg Axamita. – Hát mikor Wagramnál egy ágyúnk
 14 3 |                Jól van, úgy teszek.~– No, hát jó éjszakát, Axamita őrmester
 15 4 |           kisgyermeknek is olyan az arca. Hát a beszédjük micsoda ez elijesztő
 16 4 |                   itt is értesülve vannak hát!~Tovább ballagott a csendes
 17 5 |                   tulajdonos részéről. De hát akkor azt is hallhattad
 18 5 |                   kárunkra szólt.~– Akkor hát ki lett volna egyenlítve
 19 5 |         ősiségünket köteles kiadni. Hanem hát ekkor közbejött valami.~–
 20 5 |                 az van ráírva, hogy 30.~– Hát éppen azért vagyunk mi szegény
 21 5 |                      Én szeretnék élni.~– Hát rólam mit gondolsz?~– Te
 22 5 |               elmondom, hogy miért akarok hát élni, ha csakugyan „kell”,
 23 5 |                nagyot nézett a férfira.~– Hát tudsz te valamit, amivel
 24 5 |                 módon rázza a fejét.~– De hát mindezeknek az utánzására
 25 5 |               bizonyosan meglesz. – Talán hát a Frangipáni vár halottja
 26 5 |                  határozta el magát.~– De hát miért nem viszesz te engem
 27 5 |                   halászhassanak benne.~– Hát nincsenek ott asszonyok
 28 5 |                  hogy nagyon is vannak.~– Hát ha én ott volnék, nem halászhatnék
 29 5 |               vacsorára várt bennünket.~– Hát az ezután is így lesz. A
 30 5 |                 ember szeme nem lát.~– De hát hogyan jutott kegyelmed,
 31 5 |                akik szeretik a jót.~– No, hát legyen is minden jó a húgom
 32 5 |                pénzt a húgomnál.~– Pénzt? Hát aztán mit csináljak én azzal
 33 5 |                   azzal a pénzzel?~– Mit? Hát kifizeti, amit bevásárol.~–
 34 5 |               kifizeti, amit bevásárol.~– Hát kegyelmed azt hiszi, hogy
 35 5 |                   se szedné fel utánam.~– Hát micsoda? Csak nem „ötön”
 36 5 |           leányasszony nem lopott soha.~– Hát akkor ki teremti azt ide
 37 5 |                 Ki, no? – szólt Axamita – hát… a Marguerita.~Milióra elbámulva
 38 5 |                 csapta össze a tenyereit. Hát még azt is megteszi a Marguerita?
 39 5 |     szabadalmazott lopás, amit tesznek.~– Hát mit csináljanak mást? Élni
 40 5 |            végighúzva a kezét az arcán. – Hát úgy nézek én ki, mint aki
 41 5 |                   A Marguerita apjának.~– Hát van annak apja?~– Igen.
 42 5 |               hangon.~– Kit tiltja azt?~– Hát ki? A Marguerita.~
 43 6 |             névnél. Az nem rossz lélek.~– Hát micsoda?~– Talán inkább
 44 6 |               hanem azt maga sem tudta.~– Hát ez nem mesebeli rém?~– Annyira
 45 6 |                  a sziklákat tördelni? De hát ez az ő dolguk volt. Maguk
 46 6 |                  érti, hogy mi az a csók? Hát kegyelmed sohasem csókolt
 47 6 |                   ajkára? Elhiszem. Akkor hát nem is értheti, amit mondtam.
 48 6 |             mondtam. Tudtam én azt előre. Hát az az éhség a csókra valami
 49 6 |                    Tudja? Honnan tudja?~– Hát a Hübnerből:2 Júdás csókjáról.~–
 50 7 |                   mint könyvet olvasni.~– Hát ugyan mi dolga van az embernek?~–
 51 7 |          megmondom. Én főzöm az ebédet.~– Hát én mit csinálok?~– A kisasszony
 52 7 |                 viszonzá rá Axamita.~– De hát délután mivel töltjük az
 53 7 |                virágoskertjét gondozza.~– Hát van itten virágoskert is?~–
 54 7 |              olyan szépet, mint tegnap?~– Hát szép volt az a mese?~– Nagyon
 55 7 |                   Axamita nagy nyersen.~– Hát elmondod nekem, hogy milyen
 56 7 |                   szemeddel láttál?~– Nem hát! Hiányzanak nálam a szavak
 57 7 |              együtt.~– Csak azt mondd meg hát, hogy hol van az a tatár
 58 7 |                 tatár tábor!~      ~Pedig hát ott volt.~A világváros legfényesebb
 59 7 |                  indult ki a forradalom); hát ennek a dicsőségtől eltelt
 60 7 |                    hogy őt magát mi hozta hát ide? Ez még mindig olyan
 61 8 |                  s aztán azt mondá:~– No, hát legyen huszonöt louisdor.
 62 8 |                   Vessünk fel pénzt?~– No hát vessünk. Mi az ön jelszava?~–
 63 8 |                 hagyott ön jutni. – Hanem hát folytassuk. Dupla vagy semmi!~
 64 10|                  asztalon, mind az övé.~– Hát csak csomagolják össze,
 65 10|                eladó. Azért van kitéve.~– Hát mit fizetek érte?~– A szegfűért?
 66 11|              gyertya mellett megesküszik, hát akkor nincs az a hatalom,
 67 11|                hivatalos bosszúság. Hanem hát nem tehetett ellene. Ami
 68 11|                   Lehetett ez? Hihető ez?~Hát ha lehető volt az, hogy
 69 11|                földbe legyenek eltemetve; hát ha ebben a fennkölt csarnokban
 70 11|                   a liliom évadja van. No hát, ha ez a Théâtre Francais-ban
 71 11|            szigetet keresne az óceánon…~… Hát talán éppen azt is keresett?
 72 11|                 rajzban, hímzésben!~Pedig hát mi volt nekünk a Szent Ilona-i
 73 11|                 vagy! – kiálta fel. – No, hát én is „az” vagyok! – Gyere,
 74 11|                  ezt a nevet megtanulnom. Hát aztán? Akar ön még egyebet
 75 11|              személyeikkel kezeskednek.~– Hát csak csináltassa meg ön
 76 12|                   el egy mosolygásomért – hát ezek most engem mind sorba
 77 12|               esztendő, hogy elfelejtsék, hát neki hogyne lett volna elég
 78 12|                tudomása látszott lenni.~– Hát mármost, miután ön ezt is
 79 12|                 is azok.~– Úgy van!~– No, hát én egy álló egész hónapig
 80 12|             Metell feje fölött.~– Mármost hát én azt kérdezem öntől, mi
 81 12|                tréfa sikerült volt! – No, hát ha ezt fogja ön nekem felelni,
 82 12|            veszteség tönkre juttat. Hanem hát erre az ember nem gondol.
 83 12|               orronverőcskét játszani is, hát akkor én téged agyonlőlek…
 84 12|                úgy hívnak, hogy „élet”?~– Hát akkor aztán elgondolkoztam
 85 12|                 egész világi állapoton.~– Hát hogyha szabad hatalmas nagy
 86 12|                   másikat koldussá tenni, hát akkor mi teher nyomja az
 87 12|                  észnek, a kombinációnak, hát kicsiben miért lenne az
 88 12|                 többet vissza nem veszik. Hát magammal hozzam? Ide Párizsba? –
 89 13|                  évben aratás. Igaza volt hát a fügefának.)~Milióra nem
 90 13|       végigvonalazva, de barázda nincs.~– Hát mi hogyan fogunk akkor élni? –
 91 13|               fizetnek.~– Furcsa emberek! Hát nincs nekik pénzük?~– Dehogy
 92 13|                élőlényig kivesz! – Félni? Hát félti ezeket valaki? – Senki
 93 14|              magára marad itt a várban.~– Hát nincs-e az a vár ércharanggal
 94 14|                  nem vagyok egyedül.~– De hát a kecskét ki feji meg, ha
 95 14|               istentelenek.~– Kicsodák?~– Hát nem tudod még? Nem mondta
 96 14|               elfutottak, fel a hegyekbe. Hát hiszen ott van már Fiuméban
 97 14|               Markó?~– Azt sem tudod még? Hát a pokolból való uskók vladikája.
 98 14|                   elszaladt már előlük.~– Hát Axamita? – kérdé Milióra,
 99 14|          leginkább emiatt rettenve meg.~– Hát biz azt, kisasszony, magam
100 14|                  hová fussak el előlük.~– Hát én?~– Te könnyen danolhatsz!
101 14|                  nyomorultak számára. No, hát tanuld meg, hogy az uskókok
102 14|                   lisztet. Drágállod? No, hát legyen hatvan!~(Abban az
103 14|               vezér, nem fogadtak szót.~– Hát gyávák lettetek mind? Ti
104 14|                   nem hordjuk.~– Jól van. Hát akkor itt hagyom nekik az
105 14|               kevély szókra fakadt:~– No, hát nem adom pénzért a dereglyémet
106 14|             vagyok és nyomorult. Ne bánts hát.~Deli Markó gyönyörtelt
107 15|        megalkudott veled a lisztre.~– No, hát nem jól mondtam. Csak hallotta
108 15|         juhászodott meg. De ez igaz. Mert hát úgy történt a dolog, hogy
109 15|                meg pofátlan emberállatok, hát akkor annyi kenyérnek valót
110 15|                   aztán nagy baj.~– Pedig hát én azt sem tudom, hogy mi
111 15|                   az így is megtörtént.~– Hát ha az ember csak úgy a lelkében
112 15|                  Úgy gondolom, hogy az.~– Hát ha az embert álmában éri
113 15|                  Álmában bizonyosan.~– De hát álmában az embernek nincsen
114 15|                    hogy min kacagok most? Hát olyan drága egy csók, hogy
115 15|                    Én is azt hiszem.~– De hát akkor a férfi miért kínál
116 15|                   vőlegény a nagylelkű.~– Hát az nincs sehol, hogy a csókot
117 15|                  hatalma a varázslatnak – hát az ellen nem tudom, hogy
118 15|                   mi oltalmat ad Isten!~– Hát látod-e, Axamita: most mondok
119 15|                hogy menjek el innen vele, hát nem mennék el. Ha erőszakkal
120 16|        elszomorodik rajta, aki hallgatja. Hát még aki a hozzá való verseket
121 16|                ajtaját a Vila.~Harmadszor hát jött a Margarita,~Jött a
122 16|             haraggal erre a királyfi:~„No hát menj és oszd az idegennek,~
123 16| szivárványszalagot, arany, ezüst ékszert! Hát még a sok csemege, amik
124 17|                nem vétek-e az ilyen álom? Hát még a visszagondolás az
125 17|             kiszabná érte a vezeklést. De hát itt pap sincs. Metell bátya
126 17|                   érzés kínozza a szívet.~Hát egyszer az illatos virágok
127 17|                 akarta a teljes sikert. – Hát ha a szöveggel együtt fogod
128 17|                  meg is neheztelt érte.~– Hát nem tetszik neked ez, te!
129 17|                  haramiavezér, nem más.~– Hát a hősköltemények, amik héroszaikat
130 17|                    betakarva medvebőrrel. Hát még azok a bájos szép tündérek
131 18|                 leányok mind emberszólók, hát amelyik még bakancsos őrmester
132 18|              kérdezé Milióra reszketve.~– Hát biz ezek a hajósok ott a
133 18|           lófarkat.~– Mit akarnak ezek?~– Hát egy kicsit az uskókokat
134 18|                   közül odavész kilenc.~– Hát a tizedik?~– Az Isten csodájára
135 18|                   csodájára megmenekül.~– Hát az minek menekül meg?~–
136 18|            menekül meg?~– Nem tudom én.~– Hát mikor a bóra maga jön?~–
137 18|               hallgatózott a sötétben.~Ez hát a bóra? Maga az öreg?~Még
138 19|               megragadva a leány kezét.~– Hát téged mi lelt?~– Óh, kisasszony!
139 19|                 az apjai ottvesztek?~– De hát mért térdelsz énelőttem?~–
140 19|          Kéjelgett abban a hitben, hogy ő hát a „vila”, aki meg tudja
141 19|                 földrót a rajta élőket.~– Hát hogy szüntethetném én ezt
142 19|              ebben az egész várban.~– No, hát eredj le a pincébe, rakj
143 19|             vagyok rossz tündér? Miért?~– Hát nem tudná tán, hogy amely
144 19|              megszállják az ördögök?~– No hát, majd én csinálok tüzet
145 19|             szabad kilátást nyitott, hogy hát ott tart-e még a vész, vannak-e
146 19|                 tündéreknek a hatalmáról. Hát abból a csónakból, meg a
147 20|               engedhette leesni.~Ott volt hát a karjai között álmainak
148 20|                  s a kútba szádallik, azt hát nem lehet bedugni.~Csodálatos
149 20|             helyen egyedül lenni a leány?~Hát még egy férfival egyedül
150 20|                  hebegé az uskók vezér.~– Hát legyek a Marguerita, ha
151 20|                 tekintve az ifjúra.~– No, hát hogyne szeretnélek? Csak
152 20|             bizonyosan agyonlőtt volna.~– Hát énértem jöttél ide? – rebegé
153 20|                  ide? – rebegé Milióra. – Hát énreám gondoltál? Látod,
154 20|                 azt tovább olvasni.~– No, hát ott mi jön? Hisz nincs még
155 20|               Megtörtént. Azt is elmondta hát már a leány – versekben –,
156 20|              pedig nyilatkozott előtte.~– Hát, hogy lásd, milyen bizodalmam
157 20|                medaillont a leány kezébe. Hát amint ezt az arcot megpillantá
158 20|           számlálatlan csókok özönével.~– Hát te így tartod meg az esküdet? –
159 20|                  Deli Markónak szántad:~– Hát mit tegyek?~– Írd fölé a
160 20|               strázsamester leányasszony, hát mi történt?”~Egyszerre két
161 21|                hagyni Párizst.~– A gutát! Hát egészen rendbe szedted a
162 21|           váltóban.~– Az igen jó firma.~– Hát te azt hogy tudod?~– Hiszen
163 21|                   háznak nem tettek kárt. Hát már te is tudsz erről a
164 21|             kardcsapást, ahogy jönni fog. Hát… aztán?~– A versenyparipáid
165 21|             tartozik.~– Ah! A Brillianta! Hát megvan még?~– Megvan, és
166 21|                   Mandolinon? És kinek?~– Hát csak magamnak… Megvallom
167 21|            barkarola, amiről rádismernek. Hát nekem nem danolnád azt el?~–
168 21|             Szegény kis majmocskám!~– No, hát vedd kézbe azt a mandolint.
169 21|                 visszakívánkozzam.~– Ejh, hát én sem vagyok senki rád
170 21|                   nagyon megsiratni.~– No hát, kvitteld le ezt a tartozást
171 21|                  én kedvemért.~– Jól van. Hát a te kedvedért. Pour la
172 21|              puncségetésnél kapta.~– Nos? Hát te már abbahagytad a játékot? –
173 22|             forintjuk füstöt vetett.~– De hát mit vétettek neked éppen
174 22|                erre aztán azt mondtam; no hát legyünk egész bolondok,
175 22|                monda lord Adam vállvonva.~Hát bizony „ilyen a háború!”~–
176 22|                 Mais c’est la politique.”~Hát bizony ilyen a politika.~–
177 22|                Mais c’est la diplomatie.”~Hát bizony ilyen a diplomácia.~–
178 22|                      Mais c’est l’amour!”~Hát bizony ilyen a szerelem!~–
179 22|                    Mais c’est la poésie!”~Hát bizony ilyen a költészet.~–
180 22|                       Mais c’est le jeu!”~Hát bizony ilyen a játék!~
181 23|                   A várva várt megérkezik~Hát bizony ilyen a játék!~Az
182 23|                  Mais c’est la jeunesse!”~Hát bizony ilyen a fiatalság!~      ~
183 23|              Vissza fog jönni!~Ha ma nem, hát holnap. Aztán megint holnap.~
184 23|                   szörnyeteg!~– No, akkor hát nagy szál viaszgyertyával
185 23|                  ki a szélső sziklákra.~– Hát inkább megígérem.~Azután
186 23|              tengeren. – Miért nem tudnak hát olyan puskaport feltalálni,
187 23|          jobbágyok meg kolomprázó ökrök – hát őneki meg kell halni!~Hanem
188 23|                    hízelgő althang. Ki ez hát?~Van távcsöve, azt hívja
189 23|               akarod őt ölni?~– Én nem.~– Hát ki akarja bántani?~– Nézzen
190 23|                   Milióra összeborzadt.~– Hát még a levegőn át küldött