Part

  1 1 |        bokroknak még a gyökerét is, akkor aztán jött a bóra, s elhordta
  2 1 |           egész Quarnerót ráadásba! Akkor sem kellene!~A kikiáltási
  3 2 |          váramat birtokomba vettem, akkor aztán nem nyújthatunk többé
  4 2 |            a leány, hanem a férfi), akkor leveti a dolmányát, s még
  5 2 |           alkonyat sokáig tart, még akkor elég világos volt, mikor
  6 2 |         neki, hogy holnap reggelig, akkor elkezdett szabadkozni, hogy
  7 2 |            leányasszonyt keresem.~– Akkor nagy szerencséje van az
  8 3 |        monda az új vártulajdonos.~– Akkor bizonyára az egyedüli lakható
  9 3 |          dobra ütnek, ellicitálnak, akkor lenne ott az úr, majd meglátná,
 10 3 |          fát meg nem enged venni; s akkor aztán tűrnie kell, hogy
 11 3 |         mindent felhordani a várba. Akkor őt is visszaszállítják Fiuméba.
 12 4 |         szomorú házak előtt, s csak akkor vett teljes tüdejével lélegzetet,
 13 4 |            franciák hozták ide, még akkor újság volt Európában.~Metellnek,
 14 4 |            ablak ki volt világítva.~Akkor a Porticcio felé fordult,
 15 5 |           vászonba, felduzzasztá, s akkor aztán magától repült a tengeren
 16 5 |         tulajdonos részéről. De hát akkor azt is hallhattad az anyánktól,
 17 5 |           másik a kárunkra szólt.~– Akkor hát ki lett volna egyenlítve
 18 5 |              Neked is élned kell.~– Akkor haladjunk az én váram felé.
 19 5 |            nem tudja és részeg, még akkor is csak „fölséges úr”, a
 20 5 |            zálogösszeg együtt lesz. Akkor visszamegyünk az elhagyott
 21 5 |            magammal vinnélek „oda”, akkor átkoznál meg méltán és igazán.~
 22 5 | leányasszony nem lopott soha.~– Hát akkor ki teremti azt ide mind?~–
 23 6 |            itt! egyedül magamban!”, akkor odahajolt hozzá, s felvette,
 24 6 |     katonává lettem. Nem válogatták akkor az embert; elbírtam a puskát,
 25 6 |             hogy az elején kezdjem, akkor kezdődött ez a történet,
 26 6 |     testvérnek az ajkára? Elhiszem. Akkor hát nem is értheti, amit
 27 6 |          üdvözítő átkozta meg talán akkor a csókot, mert azóta is
 28 6 |            férjnek a haragjától még akkor is rettegni kell, s ha egy
 29 6 |           szomszéd határbeli férfi, akkor örök vérbosszú támad a két
 30 6 |            férfinak, asszonynak. Én akkor, mint hadifogoly, itt voltam
 31 6 |          Hozzá fogható valamit csak akkor láttam, mikor kegyelmed
 32 6 |        Európát: elmentem Moszkváig, akkor a mi császárunk szövetségese
 33 6 |            muszkával egyesültünk, s akkor Párizsig ment a szövetséges
 34 6 |            ide a szülőföldemre, már akkor a franciák elmasíroztak
 35 7 |       pompájában van a tatár tábor, akkor jelenik meg az elegáns világ,
 36 7 |    ragyogását bemutatni; a galériák akkor essbouquet-tól és eau de
 37 7 |             emigráns arisztokrácia, akkor a csarnokok illata átváltozik
 38 7 |             a vándor csemegeárulók, akkor a félzsoldon levő katonatiszteké,
 39 7 |   argandlámpákat, sevro-gyertyákat, akkor összekeveredik a nappali
 40 7 |        éjszakai világítást kíván, s akkor aztán parfüm, ételszag,
 41 7 |            kitisztul minden, de még akkor is ott helyben marad, ami
 42 7 |   salakjaitól megszabadult levegőt, akkor látni ott a lámpák világánál
 43 8 |            még egyszer a tétet.~Már akkor kezdtek Metellnek szövetségesei
 44 8 |            a vörös labda oldalát, s akkor negyedik szegletélre visszakerülni
 45 8 |     játszani l’hombre-t.~– Tudok.~– Akkor szívesen látom önt holnaptól
 46 10|             lovagol, női nyeregben, akkor fátyol takarja az arcát,
 47 10|            meg arab paripát ül meg, akkor keleties öltözetet visel,
 48 10|          neki. De legjobban meglepő akkor, mikor semmit se tesz fel
 49 10|              Én mindig a vörösre.~– Akkor én a feketére teszek.~Azzal
 50 11|            mellett megesküszik, hát akkor nincs az a hatalom, ami
 51 11|        amint a két esztendő letelt, akkor beül a kocsmába, addig ki
 52 11|            pedig lady Adamina, mert akkor a szeme közé fog nevetni
 53 11|   fogadalomnak: ha letelik az időm, akkor majd ússzunk abban a gyönyörben,
 54 11|          jelenni meg a színpadon. – Akkor aztán vég nélküli taps fogadta. –
 55 11| megtörténhetett, mi nem eshetik még akkor meg a tatár tábor deszkabódéjában?~
 56 11|           kétszáznegyven millióra!” Akkor aztán az egész közönség
 57 11|          Vagy ki tudja, ki volt már akkor? A nőruha le volt tépve
 58 11|          lord Adam of Camelborough, akkor lehetetlen, hogy igazsága
 59 12|             féltékeny ne légy, mert akkor megkínoz. – A lovaimat mind
 60 12|             városban, ahol a tyúkot akkor eszik meg, mikor még kisasszony.~
 61 12|             ismeri ön ezt a várost, akkor tudni fogja, hogy abban
 62 12|            miután ön ezt is ismeri, akkor azt is tudni fogja, hogy
 63 12|      visszadugta az oldalzsebébe.~– Akkor azt is tudja ön, hogy ezt
 64 12|            önnek ez valóságos neve, akkor ön nem nemesember, csak
 65 12|           ki magát, tehát kalandor, akkor önnel nincs másnak beszéde,
 66 12|      helyett költött nevet használ, akkor egyet füttyentek ezzel a
 67 12|         hogy ön álarc alá rejtőzik; akkor adok önnek öt percet, hogy
 68 12|             fogja ön nekem felelni, akkor én majd küldök önhöz két
 69 12|             ütést sem csinálhat – s akkor azé a nyert játék.~Ilyen
 70 12|     orronverőcskét játszani is, hát akkor én téged agyonlőlek… Nem
 71 12|         mindez, s idegen fogalmakba akkor is nehezen volna az egész
 72 12|            mikor mindent megértett, akkor felajánlottam neki egy igen
 73 12|          hívnak, hogy „élet”?~– Hát akkor aztán elgondolkoztam az
 74 12|         másikat koldussá tenni, hát akkor mi teher nyomja az én lelkemet,
 75 12|            miféle veszély érheti őt akkor, amikor nem látom?~– Vagy
 76 12|            Az osztrák kormány éppen akkor árvereztette azokat a várakat,
 77 12|             uradalmunkat kiváltsam, akkor úgy itthagyom Párizst, a
 78 12|           életben összetalálkozunk, akkor te már nem vagy Riparievich
 79 13|             novemberben adja, hanem akkor aztán azt mondja: elég volt,
 80 13|            sirokkó járja a tengert, akkor a quarnerói partokon ugyan
 81 13|                Hát mi hogyan fogunk akkor élni? – Ezt kérdezé Axamitától.~–
 82 13|          errefelé valamiféle jármű, akkor minden ember, aki a part
 83 13|        nagyon sokan jöttek ellenük, akkor otthagyták a városukat,
 84 13|     lakosság a szomszédságuk miatt. Akkor a szigeteknek estek neki:
 85 13|         mikor már nem bírta tovább, akkor levágták a fejét, kitépték
 86 13|          katonái szorongatják őket: akkor átugranak Boszniába; ha
 87 13|             török basa jön ellenük: akkor behúzzák magukat a magyar
 88 13|      magukat a magyar tengerpartra. Akkor aztán nem üldözhetik őket.
 89 13|            hogy szétmorzsolja őket: akkor azt hiszi mindenki, hogy
 90 13|              mint Milióra. Ki fogja akkor az ő menedékét védelmezni
 91 14|            ablakából Porto Re felé: akkor észrevehette volna, hogy
 92 14|          közelébe siklott a csónak. Akkor vette észre Milióra, hogy
 93 14|             hogy üldözzenek. De már akkor rajtam kívül nem is őgyelgett
 94 14|              Ha ilyenek az ördögök, akkor jó ellenük imádkozni! Mert
 95 14|     magaslatra ért a vezérdereglye, akkor Milióra még valami mást
 96 14|           intett a szemöldökével, s akkor előhozták Axamitának a kardját
 97 14|             hordjuk.~– Jól van. Hát akkor itt hagyom nekik az egész
 98 14|      vezérdereglyéből a csónakokba.~Akkor aztán a vezér megfogta a
 99 14|             lett ürítve a dereglye, akkor eloldá azt a láncáról, s
100 15|           Axamita.~– Óh, bizony nem akkor. Mert még a színemet sem
101 15|         leányt öl, meg van átkozva. Akkor aztán vezérük elé vittek.
102 15|          pofátlan emberállatok, hát akkor annyi kenyérnek valót adatok
103 15|            rakományával együtt csak akkor adta ide, mikor a kisasszonyt
104 15|           volna tőlem azt a csókot, akkor én most kétségbe volnék
105 15|                Biz az olyan.~– Hisz akkor én egy egész flottát szerezhetnék
106 15|         jobb a mennyei üdvösségnél, akkor annak is jó, aki adja.~–
107 15|             is azt hiszem.~– De hát akkor a férfi miért kínál még
108 15|       megtagadott csókot? De én azt akkor sem adnám meg.~– Mondtam
109 15|             élő védszentjétől: hogy akkor ezzel a nyomorult földönfutóval
110 16|           három gyűrűt tőle kaptad,~Akkor bizony rá is fogsz találni,~
111 16|        felelte erre a menyasszony:~„Akkor tisztulok meg csak a vésztől,~
112 16|         abban én megfürdöm egyszer,~Akkor mátkacsókom elfogadhatod”.~
113 16|        gabona – ellenség – aratni!«~Akkor tudom, hogy itt van a hajnal,~
114 16|             az én napomat felhozza,~Akkor aztán megdagad a Rjéka,~
115 16|        léssz, mint hó a hegy ormán,~Akkor aztán megcsókoljuk egymást.~
116 16|          küldenek a hozzátartozóik, akkor hazaeresztik őket.~Ha azonban
117 16|             derék vitézük esett el, akkor amint a bortól, a tánctól
118 16|           leányok hátára kötik fel; akkor ezek váltják fel a teherhordó
119 16|             ér, mikor benne fürdöm, akkor leszek tiszta, akkor csókollak
120 16|        fürdöm, akkor leszek tiszta, akkor csókollak meg téged”. Így
121 16|        dugva a handzsár markolatja.~Akkor majd megjön a Margarita
122 16|      zálogba hagyott szablyáját.~És akkor az uskók legények mind előhozzák
123 16|       Margarita ajkán fölülig ér, s akkor aztán ő is megtisztul, s
124 17|          valami bűnt elkövethessen, akkor annak egészen felesleges
125 17|     szöveggel együtt fogod hallani, akkor majd egész szépnek találod
126 17|           vendégek mulattak nálunk. Akkor nagyon jól megtanultam,
127 17|          mert annak mestersége van, akkor azért döngeti meg a vőlegénye,
128 17|          tudja bontani a bocskorát, akkor meg azért páholja el, mivelhogy
129 18|             soká készülődnek, hanem akkor aztán nagy erővel jönnek.
130 18|           már egyszer ilyen táncot. Akkor is három oldalról mentek
131 18|      követtek el a tengeren. Még én akkor gyerek voltam, nagyon kicsi
132 18|          beszéd ez egy kisleánytól!~Akkor aztán Milióra térdre omlott,
133 18|         leányt, hogy felöltöztesse. Akkor meg egészen elhagyta magát:
134 18|             felhőmennyezet alatt, s akkor egyszerre meglátszottak
135 18|             Mikor az ég besötétült, akkor a tenger lett fehér, a tajtékzó
136 18|         ablakokhoz, talán jégdarát, akkor úgy tetteti magát, mintha
137 18|             hadd szenderedjenek el, akkor egyszerre összegyűjtött
138 18|            mikor a bóra maga jön?~– Akkor száz hajó közül egy szabadul
139 20|             azt meg lehet gyújtani. Akkor tanulta ezt ki, amikor a
140 20|           megissza az egészet.~Csak akkor tekint szét, s azt kérdi: „
141 20|            maradtam a csónakomon, s akkor felfordította azt a vihar,
142 20|             a szenvedett kudarcért. Akkor azután ismét fényesnek,
143 20|            dicsőnek fogsz látni, és akkor velem jössz oda, ahol őseim
144 20|         urának hűségesen szolgálni, akkor jön rá a sor, hogy szeretgessék
145 20|          vannak elégedve egymással, akkor következik a pap, aki összeesketi
146 20|          igazi férj és feleség csak akkor lesz belőlük, amikor az
147 20|              bárha angyal lenne is.~Akkor aztán odaadta az arcképes
148 20|       rögtön szalonképessé tette, s akkor aztán egész nagyvilági courtoisie-val
149 20|            a nép szükséget szenved, akkor az ő testvére is nélkülözni
150 20|         addig itatom, míg elalszik, akkor aztán elveszem tőle a kulcsokat,
151 21|            jártam Fiuméban. Tudod, „akkor”.~– Igen, de azóta az uskókok
152 21|       szegény kis húgomra gondolok, akkor ellágyulok, megolvadok…
153 21|          Mikor asszonynak hittelek, akkor is úgy szerettelek, mint
154 21|         szuverén országomban? – No, akkor a restaurációhoz komolyan
155 21|      világkörútjából.~A klubban még akkor nem játszottak, csak egypár
156 21|              másutt jár az eszem.~– Akkor jobb lenne, ha abbahagynók
157 21|          kedvéért játszik ön velem, akkor meg éppen fölösleges áldozatot
158 21|        tromf volt – monda Metell –, akkor csakugyan összeszámolhatunk.~
159 22|           mint nagylelkű szabadító (akkor már az éhhalállal küzdött) ,
160 22|    rongyosan, tépetten, kimerülten, akkor ölébe vett, elrejtett sötét
161 22|          adta ezt a verset a leány, akkor a bátyjához is írt üzenetet,
162 22|         ragály, nyomor martalékául: akkor te előállsz, s azt mondod
163 23|  segítségére, s ha tétovázni talál, akkor ki volt rá mondva, hogy
164 23|         miniatűr festmény, amit még akkor ajándékozott a barátjának,
165 23|         közepette! S aztán az ember akkor végezheti el, amikor akarja –
166 23|              Szép szörnyeteg!~– No, akkor hát nagy szál viaszgyertyával
167 23|           ide fog jönni énhozzám.~– Akkor Isten legyen irgalmas szegény
168 23|           észrevette a veszedelmet.~Akkor hirtelen kezébe kapta a
169 23|          sziklapadra. Milióra éppen akkor tért magához. Első szava,
170 24|          melynek buja sárga virágai akkor nyílnak legszebben, mikor