Part

  1 1 |                     Babiagorai Riparievich Metell!~– Ejnye uram, önnek a neve
  2 2 |                     Babiagorai Riparievich Metell nem vesztegetett több szót
  3 2 |                    hogy még lovat is tart.~Metell odament hozzá, s üdvözlé
  4 2 |                    borravalóval is – monda Metell –, hanem egész a Frangipáni
  5 2 |                     hogy hátra sem nézett.~Metell úrnak más alkalmatosság
  6 2 |                  hajós hét nevet elmondott Metell úrnak; csak magát a Frangipáni
  7 2 |                    duo. Fenn van a vállon!~Metell úrnak volt rá gondja, hogy
  8 2 |                 idegent. Még el sem hagyta Metell úr a boltot, már elszárnyalt
  9 2 |             elégnél, hogy érdeket költsön.~Metell úr délutánig készen volt
 10 2 |      közlékenységgel sietett megismertetni Metell urat új szerzeményével.
 11 2 |                hozzátartozik a várhoz. Ezt Metell úr még nem is tudta. Hogy
 12 2 |                    leányasszony? – kérdezé Metell úr.~– Az ám! Abból él. Aztán
 13 2 |                 kitől kapná? A császártól.~Metell úr kezdett magasabb fogalmakat
 14 2 |                 alakú kőpadnál kikötöttek, Metell úr azt parancsoló a hajósoknak,
 15 2 |                uraságért, most fizesse ki. Metell úr bírt annyi gyakorlati
 16 2 |              szokott az betéve lenni soha.~Metell úr a vasajtón át egy tornácba
 17 2 |                  az elővéleményt költötték Metell úrnál, hogy Axamita leányasszony
 18 2 |                   többet mutat?~Ott látott Metell úr egy kis tűzhelyt, amin
 19 2 |      félrerakosgatta. Katona és takarékos!~Metell úr mosolygott és bámult.~
 20 2 |                 hol van az, aki itt lakik?~Metell úr elkezdte fennhangon hívni
 21 2 |                   emberi alakot látott meg Metell úr, aki azzal volt elfoglalva,
 22 2 |             zápfogára szorítva dörmögé oda Metell fülébe: – Ebben a várban
 23 2 |          leányasszony odanyújtó a tenyerét Metell úrnak, aminél izmosabb,
 24 2 |                 volt gránátos őrmesternek. Metell úr megígérte neki, hogy
 25 3 |               őserdők sötétzöldje borítja.~Metell úr mind a négy tornyot sorba
 26 3 |                   Vajon mi jót találhatott Metell abban, hogy ennek az épületnek
 27 3 |             szabadba. Mikor azon kiléptek, Metell urat meglepte a váratlanul
 28 3 |                    az egész háznál – monda Metell.~– Meghiszem azt – erősíté
 29 3 |                 még most is édes és friss.~Metell úr azt is megtette. Pedig
 30 3 |                 fognak licitációt tartani.~Metell úr elnevette magát.~– Én
 31 3 |               mutatott; közelgett az éj, s Metell úrra még jó darab munka
 32 3 |                 óhajtaná a markában látni.~Metell úr nem talált semmi különöst
 33 3 |            tovasikamolva integettek vissza Metell úrnak: „a rivederci”!~–
 34 3 |                    Axamita, azt mondá neki Metell úr:~– Ezt a ládát majd bontsa
 35 4 |                sehol sem fogadnak be~Amint Metell a Valle Drazsica felé nyíló
 36 4 |               végén. De vajon néz ez a fő?~Metell összeborzadt, mikor a legelsőt
 37 4 |                   végigfut testén, lelkén.~Metell sietve haladt végig e szomorú
 38 4 |                  vendéggyűlölő ábrázattal.~Metell éjszakai szállást kér. Nem
 39 4 |                németül kezdett el beszélni Metell: amire az is igen szépen
 40 4 |                   a bejuthatási kísérletén Metell. Üldözőttnek, hősnek adta
 41 4 |          targallynál. Biz az szegény ebéd. Metell ennél is megkísérté a szálláskérést,
 42 4 |                   csak arra akarta rávenni Metell, hogy nyissa ki számára
 43 4 |                 mint a tersattói apostol. …Metell meg volt elégedve a tapasztalatával.
 44 5 |                 sárga ernyő alatt.~A férfi Metell úr, ismerősünk már.~A hölgyalak
 45 5 |               elviszi, megint visszahozza.~Metell borba mártott zsemlyedarabkákat
 46 5 |                   egyszer-egyszer előveszi Metell a fuvoláját, s egy áriát
 47 5 |                       Simon!” – kiált neki Metell. S arra a delfin valami
 48 5 |              letette az evezőket a kezéből Metell, felhúzta a kis háromszegletű
 49 5 |                    a tengeren a kis jármű. Metell odaülhetett a leány mellé.~–
 50 5 |                ismét megszólalt a leány.~– Metell! Mondd meg nekem, hogy miért
 51 5 |               közbejött valami.~– Micsoda?~Metell elővett a zsebéből egy darab
 52 5 |                 volt.~– Látod ezt? – szólt Metell. – Nem hiszed, hogy ezzel
 53 5 |                  madár egy úszó darab fán.~Metell rézpénze elrepült a kezéből,
 54 5 |                   Milióra. Olyan hite volt Metell bátyjában, mint egy szentben,
 55 5 |                  evezőt feszítem – dörmögé Metell –, s te meg irányozd a kormányt
 56 5 |                pedig annál jobban szerette Metell. Így már most Milióra a
 57 5 |                féltve őrzött húgáról, mint Metell. A szárazföldről őrt áll
 58 5 |                   leszek zárva a világtól.~Metell nem biztatta egy szóval
 59 5 |               nagyon drága csemege – monda Metell –, Fiuméban csak a pipistrellik
 60 5 |                 még el is látja élelemmel?~Metell úr nem akart erről Milióra
 61 5 |                    mondás, de úgy látszik, Metell úr megértette, mert belenyugodott.)~–
 62 5 |                    most a tengert! – mondá Metell a húgának.~– Ah, be fölséges! –
 63 5 |             ragyogó éjszakába kitekintett.~Metell úr pedig nesztelen léptekkel
 64 5 |                  helyesen teszi kegyelmed.~Metell kiosont a kapun, Axamita
 65 5 |                 azt hitte, a bátyja jön.~– Metell, jöjj ide!~– Már eltávozott –
 66 7 |               olvasni való könyvet, amiket Metell válogatott ki a számára.
 67 7 |                  hozta a húgát ide magával Metell.~Hanem, hogy őt magát mi
 68 8 |     karambol-partik~Ott járt már napok óta Metell a Palais Royal hírhedett
 69 8 |                  Kétszáz louisdor a parti.~Metell tudta azt úgyis.~– Az nekem
 70 8 |                    az exuviái is legyenek.~Metell sem az „ázsiai” illetékesség,
 71 8 |                       Ki kezdje? – kérdezé Metell.~– Mindig az, aki provokálva
 72 8 |                átnyújtó Metellnek a dákót.~Metell aztán le sem tette azt a
 73 8 |              folytassuk. Dupla vagy semmi!~Metell elfogadta a felhívást, s
 74 8 |                 közönség egész érdeklődése Metell játéka körül összpontosult.
 75 8 |                  azt is megduplázta.~Mikor Metell az ötödik játékot is megnyerte,
 76 8 |                    ismétlé lord Severland.~Metell egy szó nélkül hozzákezdett
 77 8 |              nézőközönség szétszállingózni Metell légköréből. – Ez nem hogy
 78 8 |                 már az arany a pénztárban. Metell előbb egy pohár forró puncsot
 79 8 |            kellemes társaságban megosszák.~Metell fölállt a puncs mellől,
 80 8 |                játék is, mint az eddigiek. Metell a legcsodálatraméltóbb geometriai
 81 8 |                     A közbeeső, a fehér, a Metell labdája; innen rajta a kék
 82 8 | Százhuszonnyolcezer frank ez az egy lökés!~Metell sokáig látszott magában
 83 8 |     százhuszonnyolcezer frankot! – suttogá Metell fűiébe az a nagykalapos
 84 8 |                    az a nagykalapos delnő.~Metell vállat vont, mint akinek
 85 9 |                    bűvkört törte keresztül Metell. Megtalálta a Behring-szorost
 86 9 |                   a játékot, nagy pénzben.~Metell nem tűnt fel különös szerencséje
 87 9 |     praepotentiáját. Ez addig tartott, míg Metell össze nem akadt vele, azontúl
 88 9 |                  úgy nem lehetett másfelől Metell szokásain észrevenni, hogy
 89 10|              kellemetes elhelyezési módot.~Metell is mindennapos látogatója
 90 10|                találkozott vele legelőször Metell.~Muszka barátja mutatta
 91 10|                  ráismer a zománcozatáról.~Metell bebizonyította, hogy szakértő,
 92 10|                   megérinti a legyezőjével Metell vállát, s azt mondja neki
 93 10|                színe jön elő a kártyában.)~Metell azt mondta: „Köszönöm, madame.”
 94 10|               napra megszünteti a játékot. Metell otthagyott téte hatvannégyezer
 95 10|                   A szegfűért? Tíz sous-t.~Metell kivett egyfrankos darabot,
 96 11|               mindez nem történt meg, volt Metell.~Feltűnő szerencséje volt
 97 11|                   más magyarázatot talált. Metell praktikus ember. Tudja jól,
 98 11|                egészen átváltozott, amióta Metell igézete alatt áll. Eddig
 99 11|                pedig lady Adaminának, hogy Metell kérje meg őt feleségül?
100 11|                 feleségül? Az első esetben Metell ér célt, mert egy mesés
101 11|                   felnyitják a számára. Ez Metell.~– Sokra vitte a dolgát! –
102 11|                    szívni. – No igen, mert Metell igen jól tud hallgatni,
103 11|           tetszettek azok.~Ez volt az, ami Metell arcának azt a kifejezést
104 11|                neki annál jobban tapsolni. Metell nem ügyelt rá. Szemei folyvást
105 11|                    Hamelinnak van álcázva.~Metell nézte a jelenetet egy darabig.
106 11|                  tombolva tapsol és kacag…~Metell nem bírt magával tovább,
107 11|                   a helyéről, s megragadta Metell kezét.~– Hiszen te „egy
108 11|                    azzal a többit püfölni. Metell ugyanazt művelte a másik
109 11|                 nem is volt.~– Ne hátrálj, Metell! Dugd bele a fáklyád abba
110 11|                abba a nagy ládába ottan.~S Metell olyan bolond volt, hogy
111 11|            átölelve szabaddá lett karjával Metell nyakát:~– Ez pedig az én
112 11|                     Babiagorai Riparievich Metell, raguzai knéz; nem tud,
113 11|               frankot. – Drága fütty volt. Metell szemei oda a távolba bámultak. – „
114 11|                   az egészet, vagy semmit.~Metell rábólintotta a fejét.~–
115 12|                 klub kapuja előtt megállt, Metell kiszállt belőle, Adam lovag
116 12|                lovag pedig tovahajtott.~És Metell elhitte neki, hogy van olyan
117 12|                kóborolt a széles világban? Metell sohasem kapott tőle levelet.~
118 12|              délben tizenkét órakor) midőn Metell hálószobájában a kandalló
119 12|               megnyílt, s egy férfi lépett Metell elé. – Nem lehetett rajta
120 12|               saját hotele volt az, amiben Metell lakott.~Első tekintetre
121 12|                 Első tekintetre alig akart Metell ráismerni, lord Adam bajuszt
122 12|                    se kezet nem szorítunk.~Metell észrevette a lord tekintetéből,
123 12|                 nyersen eszik a szalonnát.~Metell ebből körülbelül hozzávethetett,
124 12|                 meg, mikor még kisasszony.~Metell kitalálhatta, hogy ez a „
125 12|                  hívnak, hogy „Bankgasse”.~Metell arra is némán intett fejbólintással.~–
126 12|                aminek a neve „aranykönyv”.~Metell most már szóval mondta: „
127 12|                     se hátul egyikben sem.~Metell most már tudta, hogy mi
128 12|                     Babiagorai Riparievich Metell előfordul mint vásárló,
129 12|                    dalmáciai tengerparton.~Metell elsápadt.~– Útra keltem –
130 12|                csizmája szárát, s elnézett Metell feje fölött.~– Mármost hát
131 12|                   a Babiagorai Riparievich Metell nevet viselni, holott az
132 12|                   halkan, nyugodtan, ahogy Metell válaszolt.~– Egyiket sem
133 12|                    négy közül. Riparievich Metell tenni fogja azt, hogy életének
134 12|                   szétnyújtva.~Riparievich Metell pedig megtöltötte a csibukját
135 12|                   már nem vagy Riparievich Metell, hanem valaki más, akit
136 12|                    kísérlek sehová – monda Metell. – Nekem egy gentleman adott
137 13|                 világból hallani sehonnan.~Metell bátyja itt is feledte talán
138 17|           vezeklést. De hát itt pap sincs. Metell bátya erre nem is gondolt,
139 20|                  Hiszen ez a bátyám, az én Metell bátyám – s azzal alázatosan
140 21|             játszma~Babiagorai Riparievich Metell szokatlan órában tért haza
141 21|                  volnék, s annak danolnád.~Metell felvette a mandolint, és
142 21|                   találkozás lesz.~S aztán Metell még a második és a harmadik
143 21|                 nagyon szereted a húgodat, Metell?~– Voltaképpen az egész
144 21|                    vagyok senki rád nézve?~Metell megölelte lord Adamot.~–
145 21|         hetykélkedésre lord Adam odasúgott Metell fülébe.~– Te! Foglald le
146 21|                   ostrom kell hozzá.~Azzal Metell felhívta a muszkát a játékra.
147 21|               tartozott revánssal.~Ezúttal Metell rosszul játszott, folyvást
148 21|                   Ez jó tromf volt – monda Metell –, akkor csakugyan összeszámolhatunk.~
149 21|                    egy klubszolga jött oda Metell háta mögé, s ezt súgá a
150 21|              elfoglalva. Néhány perc múlva Metell visszatért a játszószobába,
151 21|                  megmutatta neki a táblát.~Metell elővette a tárcáját az oldalzsebéből,
152 21|                 Ajtócsattanás volt – monda Metell, kissé rekedtes hangon.~–
153 21|              félbeszakított – monda tompán Metell. – A nagybátyám rámtalált,
154 21|                 írok levelet a húgomnak.~S Metell hanyatt dűlve szivarozott
155 21|                 írtam.~Adam lord odahajolt Metell fölé, s leolvasta neki a
156 21|         oltalmazzon. Légy áldott! – Bátyád Metell.~Az utolsó szavak olvastára
157 21|                  Elfogadom a rám bízottat.~Metell kezét nyújtó neki, s megrázta
158 21|          visszatért lord Adam, már akkorra Metell készen volt – a hangjegyzéssel
159 21|                    meg neki lelke terheit, Metell gyönge lélegzetével elkezdé
160 22|                egyetlen fia öngyilkos lett Metell kártyaszerencséje miatt,
161 22|                keresztüllövi. Ezért viselt Metell Párizsban álnevet. Ön megtudta
162 22|                    láttam. Oda rejtette el Metell barátunk a húgát, mint biztos
163 23|                  Eljött az esti szellő…”~– Metell bátyám! – sikolt fel örömmel
164 23|                   Ha őt most innen elviszi Metell magával haza, a magyarországi
165 23|                    észreveszi, hogy ez nem Metell hangja; az erőteljes vibráló