Part

  1 5 |                                     Milióra~Nagy ritkaság tükörsima
  2 5 |        odaülhetett a leány mellé.~– Milióra! Nem találnád szépnek –
  3 5 |     krajcárt a vízbe dobnod – monda Milióra.~– Ez nem volt harminc krajcár,
  4 5 |          egész jellemét vallotta be Milióra. Olyan hite volt Metell
  5 5 |           villogó merev szemeikkel.~Milióra kihajolt a csónak oldalán,
  6 5 |             ficánkolnak a delfinek!~Milióra ugyan ezt sem tudta felfogni,
  7 5 |        tömeg.~– Mi az ott? – rebegé Milióra. – Látod azt?~– Látom. Az
  8 5 |         üvölte végig az éjszakában. Milióra az előttük keresztben úszó
  9 5 |           fürdeni – mondá szomorúan Milióra, mikor a partot elérték,
 10 5 |       szerette Metell. Így már most Milióra a tenger felől is be volt
 11 5 |       épületnek látszott messziről.~Milióra egy vakmerő kérdésre határozta
 12 5 |      átkoznál meg méltán és igazán.~Milióra elhallgatott. Hozzászoktatták,
 13 5 |        Axamita – hát… a Marguerita.~Milióra elbámulva csapta össze a
 14 5 |           Metell úr nem akart erről Milióra előtt beszélni. Inte a szemével
 15 5 |      mondják, elvitte a Marguerita.~Milióra erre a névre utánuk jött.~–
 16 5 |          most pedig Ferenc császár.~Milióra most aztán törhette rajta
 17 5 |        sietett le a lépcsőkön, amíg Milióra a vidéket bámulta.~– Zárja
 18 5 |           Mikor benyitott az ajtón, Milióra azt hitte, a bátyja jön.~–
 19 5 |          Elment? Végképpen? – szólt Milióra. – Búcsúvétel nélkül! Még
 20 6 |           Ki az a Marguerita?~Mikor Milióra ilyen egyedül magára hagyatva
 21 6 |        gyógyul.~Mikor aztán egyszer Milióra felemelte az arcát a földről,
 22 6 |          egyszerre figyelni kezdett Milióra. Ez az asszonykatona tudhat
 23 6 |         Isten csodája ez? – kérdezé Milióra.~– Isten csodája-e, vagy
 24 6 |             tűzre.~Aztán visszajött Milióra ágyához, s leült egy kis
 25 6 |           kell tartani a katonának. Milióra kitalálta az értelmét ennek
 26 6 |       rendelte a számukra kórházul.~Milióra kétségbeesetten sikolta
 27 6 |             kérdezni: mi az a csók?~Milióra még mindig rémlátásra nyitott
 28 6 |      sírjaikat nem látogatja senki.~Milióra reszketett a láztól az elbeszélés
 29 7 |                       A tatár tábor~Milióra csupa angyalokkal álmodott,
 30 7 |            reá, hogy felöltöztesse. Milióra nevetett rajta, hogy őnála
 31 7 |        Miklós, Bertuch képeskönyve. Milióra még eddig nem olvasott egyebet,
 32 7 |           igen jó nyoszolya lehet!)~Milióra örvendve csapta össze a
 33 7 |            ahol a régi olajfa állt. Milióra csak elbámult, mikor az
 34 7 |     teljesen boldognak érezte magát Milióra. Egyik virágtól a másikhoz
 35 7 |           Eredj! – szólt felkacagva Milióra, s a hátára ütött Axamitának. –
 36 7 |           ment a konyha után látni.~Milióra még azután is nevetett.
 37 7 |            hogy nem tudta elmondani Milióra kisasszonynak, azt már körülbelül
 38 11|    rettenetes magányból megváltani. Milióra árnyképe áll szüntelen közötte
 39 13|             csók is folt a fehéren.~Milióra nyugodtan tűrve várt elátkozott
 40 13|            nyár van.~– Nézd – szólt Milióra Axamitának –, az idén a
 41 13|        Igaza volt hát a fügefának.)~Milióra nem akarta azt elhinni.
 42 13|          jutott belőle egy darabka.~Milióra elbámult rajta, hogy az
 43 13|         délceg daliák valamennyien!~Milióra keresztet vetett magára.~–
 44 13|           Fiume körül tenyésznek. – Milióra ezzel is meg lett volna
 45 13|       valaki? – Senki nem más, mint Milióra. Ki fogja akkor az ő menedékét
 46 14|           kerítése mellett termett. Milióra nem állhatta ki az állati
 47 14|         mind kihajigált a kerítésen Milióra a nyomorultaknak.~– De már
 48 14|       eszünk?~– Tudod mit? – mondta Milióra. – Neked van pénzed; Fiume
 49 14|        április végén szokott lenni; Milióra egész nap a kertjében lehetett:
 50 14|          kizöldült. Délben megfejte Milióra a kecskét, s nem ebédelt
 51 14|            hirtelen rájuk zárhassa.~Milióra sokszor elnézte ezt a munkát
 52 14|          tenger is ki van halva.~Ha Milióra egész nap azzal nem lett
 53 14|              Ez bizonyosan Axamita.~Milióra le nem vette a szemét arról
 54 14|          csónak a puntáig érkezett. Milióra kiállt a legszélső sziklára,
 55 14|           csónak. Akkor vette észre Milióra, hogy a benne ülő nem Axamita,
 56 14|                Hát Axamita? – kérdé Milióra, leginkább emiatt rettenve
 57 14|            mennybéli szenteket is!)~Milióra azon vette észre magát,
 58 14|        zengi a dalt és a harsogást.~Milióra ott látja őket már a közelben
 59 14|         maga a pokolbeli fejedelem.~Milióra úgy látta ezt a tüneményt
 60 14|          ért a vezérdereglye, akkor Milióra még valami mást is meglátott
 61 14|             kötve. Az Axamita volt.~Milióra ráismert. S abban a pillanatban
 62 14|       erőteljes szóval, hogy azokat Milióra is meghallható a punta verandáján.~–
 63 14|             válaszokat nem hallhatá Milióra; csak azt látta, hogy a
 64 14|         leánytól rémülne agyon tán? Milióra villi-alakja körül az éjjeli
 65 14|           az ütése villámcsapás.~De Milióra odalebbent kettőjük közé,
 66 14|             markolatával nyújtá azt Milióra felé, s ismét franciául
 67 14|            le van számlálva már!~De Milióra még egy köszönő szót is
 68 14|            mint egy túlvilági álom. Milióra ott állt még a parton, és
 69 14|         Mikor reggel ágyából kikelt Milióra, azt hivé, hogy a tegnapi
 70 14|         elég közelről láthatta őket Milióra, hogy még jobban irtózzék
 71 15|            lakomát csapott a várban Milióra számára. Amit az meghagyott,
 72 15|             őt árbochoz kötözteté), Milióra ellenben egy fejedelmi,
 73 15|           szíve, mint ha ébren van.~Milióra elnevette magát.~– Tudod,
 74 15|            a kezemet a tűzbe tenni!~Milióra nagy bámulásra nyitotta
 75 17|             akik nem hallgatnak rá.~Milióra összeszedte a jó szagú füveket
 76 17|             Fogjuk rá a virágokra.) Milióra megtanult már álmodni. És
 77 17|        megadják az illatos virágok.~Milióra meg az ő százféle démutkái,
 78 17|              még szörnyűségesebbek.~Milióra nagyon meg volt elégedve
 79 17|          Egyszer mégis annyira ment Milióra, hogy elzongorázta Axamita
 80 17|                No hisz az a szép. – Milióra most már ingerelve volt
 81 17|             az egész elragadtatása. Milióra meg is neheztelt érte.~–
 82 17|           szónál olyan haragba jött Milióra, hogy odaugrott Axamitához,
 83 17|          szemtelen rágalomért aztán Milióra kilökte a szobából Axamita
 84 18| Meggyőződést szerzett magának erről Milióra, mikor a markolat gyémántjával
 85 18|            elővette ezt a handzsárt Milióra az ágya feje alól, forgatta
 86 18|      függönyt a mély ablakfülkéről.~Milióra kiugrott az ágyból, s csak
 87 18|      katonákkal.~– Mi ez? – kérdezé Milióra reszketve.~– Hát biz ezek
 88 18|            hányta-vetette a hullám.~Milióra a kétségbeesés dühével emelé
 89 18|            attól rettenetessé lesz.~Milióra acélozott erővel tépte ki
 90 18|            kisleánytól!~Akkor aztán Milióra térdre omlott, s eltakarta
 91 18|          szerelem.~Délután elnyomta Milióra szemeit az álom – a börtönlakók
 92 18|             ember.~– Aha! – gondolá Milióra. – Ezek nagy vihart éreznek!
 93 18|         szeretem nézni – tiltakozák Milióra, s odaült az ablak hídjára,
 94 18|       szigetéig.~Annak nagyon örült Milióra.~A haragos vihadar nem is
 95 18|           az ég az ilyen beszédre.”~Milióra pedig odaugrott hozzá, s
 96 18|           szörnyeteg az a szerelem!~Milióra pedig odaült az ablakba,
 97 18|            a borina? – kérdezé tőle Milióra.~– Úgy van, kisasszony,
 98 18|             az öreg.~Ennél a szónál Milióra felkelt a fekhelyéről, s
 99 18|           nyomta azt befelé a szél.~Milióra magára maradva hallgatózott
100 18|             döng.~Mikor megvirradt, Milióra bámulva látta, hogy a tenger
101 18|         kettőt csak együtt ismerik.~Milióra szétnézett a toronyablakból;
102 18|          ura”!~S ennek a látványnak Milióra tapsol: „Ah, milyen szép!”~
103 19|        szavára jöttek elő a szelek!~Milióra szemei úgy villámlottak
104 19|        lesöpör bennünket a földről.~Milióra kacagott. Úgy csiklandozta
105 19|        tapasztva a kezeit, kifutott Milióra szobájából. A pokolbelieket
106 19|           szél egyforma erővel zúg.~Milióra hosszasan elnézi ezt a küzdelmét
107 19|             felfordulástól megóvja.~Milióra kezébe vette a handzsárt,
108 19|            már az olajfát megszánta Milióra. Egyszerűen is segíthetett
109 19|          Többször is megkísérté még Milióra a babonát; de nem találta
110 19|            a nyakát kitöri.~Ha most Milióra azzal a handzsárral elvágja
111 19|         egyölnyi távolban a réstől.~Milióra egyszerre ráismer.~– Deli
112 19|           királyfi? – kérdi hevesen Milióra, s szemei vad tűzben szikráznak.
113 20|   bizonyosan bezúzza a homlokát, ha Milióra meg nem ragadja. A végső
114 20|   alácsüggött az összecsapzott haj.~Milióra felvette őt az ölébe, maga
115 20|        kellene neki azt visszaadni?~Milióra lehajolt az uskók lábaihoz,
116 20|             Halálra ki van fáradva.~Milióra olyan nyugodtan ült mellette,
117 20|              s odavonta őt magához.~Milióra hevesen taszítá őt vissza
118 20|             A harcból! A kudarcból.~Milióra azt hitte, hogy sír, s aztán
119 20|          társaikkal egyesülhetésre.~Milióra mindezt hallgatta hívő arccal
120 20|          maga a vén anyjuk, a bóra.~Milióra a haját tépte kétségbeestében:~–
121 20|        énértem jöttél ide? – rebegé Milióra. – Hát énreám gondoltál?
122 20|           oldalánál tölti a puskát.~Milióra egészen el volt ragadtatva
123 20|          nálamnál százszorta szebb.~Milióra hevesen tiltakozott minden
124 20|           rejtekéből vett elő, amíg Milióra esküvel nem fogadta, hogy
125 20|            ezt az arcot megpillantá Milióra, csak elsikoltotta magát
126 20|           vajda, s öklét emelte rá.~Milióra pedig gyönyörtől kacagva
127 20|              Tudom én azt igen jól, Milióra kisasszony. Első idejövetelem
128 20|            küldve nem lettem volna?~Milióra megijedt, hogy most már
129 20|            vissza hozzá? – tudakoló Milióra.~– Még ma, amint innen menekülhetek.~–
130 20|           lehet.~– De lehet – szólt Milióra, hamiskásan mosolyogva –,
131 20|        tudná, hogy neki szól ez.~És Milióra szépen fölírta az üzenete
132 20|            azt már igen jól – monda Milióra.~– Ha ezeket az összeszaggatott
133 20|        hanem ezeket itt ni.~S azzal Milióra előhúzott egy csomagot a
134 20|            gyöngéden a leány kezét.~Milióra nagyot fohászkodott.~– Szeretnék
135 20|             csókot adtak és vettek.~Milióra ruhái egészen ráillettek
136 20|            volt a felöltöztetéssel, Milióra maga is meg volt elégedve
137 20|      Mármost bizonyosan tudta, hogy Milióra tündér, aki elő tudja hívnia
138 20|     Megismerte a föld alatti alakon Milióra ruháit, s azt hitte, hogy
139 20|        homlokán csurgott a veríték. Milióra megszökött a várból!~Ez
140 21|    gondolámban,~Este nyoszolyámban:~Milióra! Milióra!”~– Nagyon szép!
141 21|             nyoszolyámban:~Milióra! Milióra!”~– Nagyon szép! Igen szép
142 21|       hozott Dalmáciából.~Metellnek Milióra jutott az eszébe. Voltaképpen
143 21|       ajakára~Egy csókot éjszakára,~Milióra… Milióra…!”~A pópa megáldotta,
144 21|          csókot éjszakára,~Milióra… Milióra…!”~A pópa megáldotta, feloldotta…
145 23|           is azt kívánja, amit maga Milióra álmodott ki. Azok lesznek
146 23|       ringanak el a hullám felett: „Milióra… Milióra”.~      ~Rég elmúlt
147 23|            hullám felett: „Milióra… Milióra”.~      ~Rég elmúlt az ígért
148 23|              mikor beállt az apály, Milióra lejött a kastélyból a partra
149 23|           nyomtatva van.~Erre aztán Milióra kikergette őt a szobából:
150 23|            az ő szemeik ott látnak.~Milióra elnézte naphosszat ezt a
151 23|              őnekik életadó otthon.~Milióra azzal szokta mulatni magát,
152 23|         talán ha lutrira tett volna Milióra, ott is nyert volna.~Íme,
153 23|   tekintettel nézett ki a tengerre.~Milióra odarohant hozzá a szobán
154 23|        Markó, vége a királyságának.~Milióra megrettenve látta, hogy
155 23|     hullámon repülni a gondoláját: „Milióra! Milióra!”~– Vissza! Vissza! –
156 23|             a gondoláját: „Milióra! Milióra!”~– Vissza! Vissza! – sikolta
157 23|            hajó, a hajós és a cápa.~Milióra a kétségbeesés őrjöngésével
158 23|         odafektették a sziklapadra. Milióra éppen akkor tért magához.
159 23|            Itt van – monda Axamita.~Milióra odanézett, de nem ismert
160 23|            száj, arcvonások nélkül.~Milióra összeborzadt.~– Hát még
161 24|            a világból kimaradt nő – Milióra.~Eleinte a hatóság vette