Part

  1 1 |            most nem tesz különbséget: mikor kótyavetyére kerül a dolog,
  2 2 |              monda az árverező tiszt, mikor a tollát az asztal lábához
  3 2 |              lovat elvittek magukkal, mikor itthagyták az országot.~
  4 2 |              nagyon mulatságos látni, mikor az asszonyok mossák a fehér
  5 2 |              akkor elég világos volt, mikor a dereglye vitorláit behúzták,
  6 2 |           meddig marad itt az uraság. Mikor megmondták neki, hogy holnap
  7 3 |           magas homlok-párkányfaltól.~Mikor azonban a kapuja feltárul,
  8 3 |          alacsony vasajtó a szabadba. Mikor azon kiléptek, Metell urat
  9 3 |         beírják külön nagy könyvbe, s mikor egy olyan fát dobra ütnek,
 10 3 |             megvetőleg Axamita. – Hát mikor Wagramnál egy ágyúnk megrekedt
 11 3 |            hátán Fiumétól Porto Réig.~Mikor az utolsó darab poggyászt
 12 4 |              fő?~Metell összeborzadt, mikor a legelsőt meglátta. Ezeken
 13 4 |          teljes tüdejével lélegzetet, mikor az utolsó házat is elhagyta.
 14 5 |           halászok így szokták hívni, mikor a tinhalakra vadásznak,
 15 5 |            mint a Kupeczkyéban. Kean, mikor a szerepét nem tudja és
 16 5 |              mondá szomorúan Milióra, mikor a partot elérték, s a rémületéből
 17 5 |           lesz. Nem lesz rám panasza, mikor visszakerül kegyelmed megint.~–
 18 5 |              felment a toronyszobába. Mikor benyitott az ajtón, Milióra
 19 6 |                   Ki az a Marguerita?~Mikor Milióra ilyen egyedül magára
 20 6 |              ugyan régen lehetett az, mikor legutoljára könnyezett.
 21 6 |            káromkodik, azzal gyógyul.~Mikor aztán egyszer Milióra felemelte
 22 6 |              sem bántja ezt a helyet. Mikor a rettenetes bóra elkezd
 23 6 |           rikácsolna a felhők között; mikor a tenger tajtékot túr dühében,
 24 6 |        közelítenek a fiatal leányhoz, mikor az még nem is tudja, hogy
 25 6 |           voltam az. Soha „kisleány”. Mikor beszélni tanítottak, már
 26 6 |              kezdődött ez a történet, mikor én még újonc közkatona voltam.~
 27 6 |             járható ösvény? Aztán meg mikor itt van az istenadta szép
 28 6 |               vésték a sziklaoldalba, mikor elkészült az út. Megpróbálták
 29 6 |              mentében, s várták, hogy mikor törjenek reájuk, hanem a
 30 6 |           Talán inkább rossz indulat. Mikor két ember egyszerre meglopja
 31 6 |           arra a szép tavaszi estére, mikor teljes szélcsend mellett,
 32 6 |            valamit csak akkor láttam, mikor kegyelmed ebbe a házba lépett.
 33 6 |         szörnyen feldobbant a szívem, mikor a kisasszonyt megláttam.
 34 6 |     szövetséges sereg; ott is voltam. Mikor visszakerültem ide a szülőföldemre,
 35 6 |         száműzve a rovinai kunyhókba. Mikor aztán a napóleoni királyságok
 36 7 |         akiknek nincsen emberi arcuk.~Mikor felébredt, már fényes reggel
 37 7 |          szokták ilyesmire használni, mikor holmi elhagyatott kastélyokba
 38 7 |       örvendve csapta össze a kezeit, mikor Axamitával leballagva az
 39 7 |                Milióra csak elbámult, mikor az ajtón belépett, tele
 40 7 |              eredetijeikkel együtt. S mikor néha a cifra sokaságon egy
 41 7 |             vegyítve; estefelé aztán, mikor meggyújtják az ezernyi argandlámpákat,
 42 7 |            késő éjjel három óra után, mikor a Palais Royal óriási kertjének
 43 8 |            mylord azt is megduplázta.~Mikor Metell az ötödik játékot
 44 8 | egyetlenegyszer is lökéshez juttassa.~Mikor ez is megtörtént, a nézőközönség
 45 8 |             akkora kalapja volt, hogy mikor föléje hajolt, mind a kettőjük
 46 9 |              feladat, kitalálni, hogy mikor és kinél érvényesüljön a
 47 10|               és arab paripákat tart. Mikor angol ménen lovagol, női
 48 10|              fátyol takarja az arcát, mikor meg arab paripát ül meg,
 49 10|              legjobban meglepő akkor, mikor semmit se tesz fel a fejére,
 50 10|              ki nem szabadul többé. S mikor ezzel a lankatag epedéssel
 51 10|           magát. Tud ábrándozó lenni, mikor olyan bolondja van, akinek
 52 10|              s carmagnole-t táncolni, mikor másforma bolondok közé kerül.~
 53 10|              szíve.~A mesebeli ördög, mikor asszonyi alakot vesz föl.
 54 11|        szüntelen ott áll egy árnykép: mikor a kártyát osztja, mikor
 55 11|               mikor a kártyát osztja, mikor a poharát megtölti, mikor
 56 11|             mikor a poharát megtölti, mikor a szép asszonyok szemeibe
 57 11|               asszonyok szemeibe néz, mikor a világ minden bolondsága
 58 11|       gondolkozik egyébről, mint hogy mikor jön vissza a bátyja őt a
 59 11|              pezsgővel a primadonnát, mikor az áriáját végezte, a courtoisie
 60 11|             titkos kabalája előtt is.~Mikor kiléptek a rendőrhivatalból,
 61 12|               tyúkot akkor eszik meg, mikor még kisasszony.~Metell kitalálhatta,
 62 12|              majd megállapítják, hogy mikor és hogyan utazzunk el a
 63 12|             van nyugodva felőle, hogy mikor mindent megtudott, lord
 64 12|               kegyetlenül a játékban. Mikor a pénze elfogyott, erőltetni
 65 12|     meglőhetsz engem, hanem rádlesek, mikor az ajtódon belépsz, s agyonlőlek,
 66 12|        kétségbeesett helyzetünkkel, s mikor mindent megértett, akkor
 67 12|              mindjárt a poklokon?~– S mikor nekem az egész eszemre,
 68 12|            azt eldugom, megtakarítom. Mikor azzal az összeggel fogok
 69 13|         kagylóját hófehérré idomítsa, mikor a többiek mind színesek,
 70 13|              Axamita leányasszonynak. Mikor a füge a dalmata parton
 71 13|           esznek, isznak, mulatnak, s mikor kedvük szottyan, mennek
 72 13|               senki sem talált rájuk. Mikor aztán a hatalmasok hadai
 73 13|              az uskókok asszonyaival; mikor már nem bírta tovább, akkor
 74 13|           lányokat; éjszaka meglepik, mikor vízért megy a kútra, mikor
 75 13|            mikor vízért megy a kútra, mikor fürdik: elkapják, elviszik
 76 13|      partvidéken. A harmadik stádium, mikor a tengeren kezdenek el rabolni.
 77 14|     süvöltésüket: olyan volt az, mint mikor az éhező kutya a bezárt
 78 14|             jött többször a tengeren, mikor halásztak, attól megtudta,
 79 14|               magam szemeivel láttam, mikor a jámbor lélek ma reggel
 80 14|          hiszik, rémalak, s elfutnak, mikor meglátják.~Amint így bámul
 81 14|                Megállj! – rivallt rá, mikor Axamita már a parton volt.~
 82 14|               riadó kardalból.~      ~Mikor reggel ágyából kikelt Milióra,
 83 14|               gondja más egyéb miatt.~Mikor ki lett ürítve a dereglye,
 84 15|             úgy történt a dolog, hogy mikor én Fiuméban partra szálltam,
 85 15|           együtt csak akkor adta ide, mikor a kisasszonyt meglátta.~–
 86 15|            önként nem adtam meg neki, mikor kérte, azért nagyon fáj
 87 15|             az, hogy félni kell tőle? Mikor kimondta azt a szót, szívem
 88 16|              tettei fölött gajdoljon, mikor neki módjában van, hogy
 89 16|         nagyon illik könnybe lábadni, mikor azokról a vitézekről szól
 90 16|           balra karajlanak; olyankor, mikor az énekes elhallgat, s csak
 91 16|             olyankor tartva szünetet, mikor a kecskebőr tömlő reá kerül
 92 16|              nekem a számon fölül ér, mikor benne fürdöm, akkor leszek
 93 17|         ambrát, a pézsmát, a tömjént, mikor február elején a tavaszi
 94 17|            bátya erre nem is gondolt, mikor itthagyta a kis húgát, hogy
 95 17|              énekelte hozzá a verset. Mikor egyedül volt, mikor senki
 96 17|           verset. Mikor egyedül volt, mikor senki sem hallotta.~Hiszen
 97 17|               apám házánál hallottam, mikor még igen kis leány voltam;
 98 17|              ott hegedült és énekelt, mikor a vendégek mulattak nálunk.
 99 17|           Miliórának az arca lángolt, mikor vége volt a dalnak, a szemei
100 17|               Markó, a királyfi; hej, mikor a lakodalmát üli, előveszi
101 17|            éjszakán. Azt mondja neki, mikor feküdni mennek: bontsd le
102 18|       szerzett magának erről Milióra, mikor a markolat gyémántjával
103 18|              De most is emlékezem rá, mikor visszatértek a hajók a katonáikkal,
104 18|                Lisztet hintenek neki, mikor dühöng, hogy lecsillapítsák;
105 18|          amiktől vérvörös lesz a fal, mikor hozzácsapódnak, mintha véreső
106 18|             míg a nap egészen lement.~Mikor az ég besötétült, akkor
107 18|            meg?~– Nem tudom én.~– Hát mikor a bóra maga jön?~– Akkor
108 18|             hullámok csattogása döng.~Mikor megvirradt, Milióra bámulva
109 19|            bánik az emberi idegekkel. Mikor az ég így megindul ismerkedni
110 19|               tudom, láttam az éjjel, mikor a sötétben fénylett az arca,
111 19|             vert a fal ragasztékaiba.~Mikor már oda a magasba felhágott,
112 20|         számára. Fejedelmi hálószoba! Mikor az olajfa tüze ropogva fellángol,
113 20|              után leseperte a hullám, mikor kifáradtak; utoljára egyedül
114 20|        elmondom, hogy hová megyek, és mikor jövök vissza. Én most, ha
115 20|               választotta hölgynek.~– Mikor térsz vissza hozzá? – tudakoló
116 20|          leányvoltát megtagadni, fon, mikor nem látják. Majd ma, ha
117 20|              vállfűző segített hozzá. Mikor készen volt a felöltöztetéssel,
118 20|              barlangszáda felé – mint mikor Borodinónál ágyúüteget ostromolt.~
119 21|           porcelánját és ezüstneműit.~Mikor a budoár ajtaját felnyitotta
120 21|        Megvallom neked őszintén, hogy mikor arra a szegény leányra gondolok,
121 21|               utoljára danoltam neki, mikor gondolámon a Frangipáni
122 21|         ígértem szegénynek, hogy majd mikor visszatérek hozzá, hogy
123 21|         vannak ilyen gyöngeségei. …Én mikor szegény kis húgomra gondolok,
124 21|         igazán.~– S nem fáj a szíved, mikor itthagyod Párizst, a Palais
125 21|               az egész emberi fajból. Mikor asszonynak hittelek, akkor
126 21|            azt mondtad nekem egyszer, mikor búcsút vettél tőlem, hogy
127 21|            legjobb lesz megszöknöm. S mikor elém jössz, mosolyogva megölelsz,
128 21|          kiegyenlítve. Ez olyan, mint mikor a társaságunkban valaki
129 21|       szivarozva ment le a kocsijáig.~Mikor a rejteklépcsőn felment
130 21|           neki énekelni a barkarolát, mikor a part felé közeledik a
131 21|              te helyettem azt a dalt, mikor arrafelé vitorlázol a matempói
132 21|  hangjegyzéssel is meg az élettel is.~Mikor a pap odatartá neki a fülét,
133 22|          muszka azonban megelőzte őt, mikor lord Adam a palotájába visszatért,
134 22|              rátalált Metellre, éppen mikor kártyázott, s megölte őt.
135 22|            ezt hagyom akkorra, majd – mikor az angol felsőházban fognak
136 22|           méltó. Mint a havasi csúcs. Mikor a hajnalfény éri, rózsaszínű,
137 22|           hajnalfény éri, rózsaszínű, mikor közel érjük, tiszta fehér.
138 22|            közel érjük, tiszta fehér. Mikor az első találkozásnál, diadalmas
139 22|             kutyaképű embereit; hanem mikor másodszor kerültem eléje,
140 22|           hátlapjára írt levelet.~– S mikor neked adta ezt a verset
141 23|      ártatlanság, csupa szerelem. Aki mikor a szívét odaadja, nem számít,
142 23|          mandolint is hozott magával.~Mikor a Frangipáni vár négy tornya
143 23|           hogy mit csinál. Esténként, mikor beállt az apály, Milióra
144 23|             Találkoztam egyszer vele, mikor a bátyám idehozott. Szép
145 23|              embernek eszébe a puska, mikor a cápát meglátja. De egyszerre
146 23|            szokta mulatni magát, hogy mikor a halászok csónakrajai megjelentek
147 24|             akkor nyílnak legszebben, mikor nálunk, a Karszton innen,
148 24|          idegenek hordanak a számára.~Mikor az abbaziai utakon bolyongunk,