bold = Main text
     Part                                                  grey = Comment text

   1 I      |                   fergeteges idő van odakünn a pusztán, az ég felhős, a
   2 I      |                     a pusztán, az ég felhős, a föld sáros, szakad az eső
   3 I      |                     az eső két hét óta, mint a parancsolat; minden ér kiáradt,
   4 I      |                 kiáradt, kiöntött, nád terem a búzavetés helyén, gólya
   5 I      |                      gólya szánt, kácsa költ a drága tengeri közt.~– Medardus
   6 I      |                  akkor nem tudom, ki lesz az a Noé, ki e parciális özönvízből
   7 I      |                      Bús Péter uram tevé, ki a kegyetlen sors által arra
   8 I      |                      arra volt hivatva, hogy a keresztúti gáton nemes Szabolcs
   9 I      |                   nemes Szabolcs vármegyében a vendégekkel veszekedjék,
  10 I      |                     vendégekkel veszekedjék, a Törikszakad csárdának lévén
  11 I      |                kocsmárosa.~Szép menedék volt a Törikszakad csárda a keresztúti
  12 I      |                    volt a Törikszakad csárda a keresztúti gáton, melyben
  13 I      |                  melyben Bús Péter uram volt a kocsmáros. Nevét nem őseitől
  14 I      |              mennyivel jobb volna, ha inkább a földnek volnának csatornái;
  15 I      |               csatornái; ekkor nem állna meg a tó kétfelül a gát mellett,
  16 I      |                      állna meg a tó kétfelül a gát mellett, fenékig áztatva
  17 I      |                    ott vénül meg benne, vagy a hátán hordja ki a szekerét.~
  18 I      |                       vagy a hátán hordja ki a szekerét.~Estére kezd már
  19 I      |                    idő járni. Bús Péter uram a szántóföldről jött meg lóháton;
  20 I      |                      dörmögdél magában, mert a pipáját restelli a szájából
  21 I      |                      mert a pipáját restelli a szájából kivenni azért,
  22 I      |                 kivenni azért, amit mond. Az a pipa azért látszik feltalálva
  23 I      |                embernek legyen mivel bedugni a száját, hogy ne káromkodjék
  24 I      |                     ne káromkodjék annyit.~– A szénát boglyástul elvitte
  25 I      |                 boglyástul elvitte az ördög, a búza a földön fekszik, mind
  26 I      |                     elvitte az ördög, a búza a földön fekszik, mind az
  27 I      |                Beleütött az egész gazdaságba a mennydörgő ménkű!~Mert a
  28 I      |                     a mennydörgő ménkű!~Mert a pusztai kocsmáros nem abból
  29 I      |                    hanem gazdálkodik, s nála a csaplárság csak szinekúra.~
  30 I      |                felesége-e, vagy szolgálója – a gát túlsó végire mutat,
  31 I      |                     túlsó végire mutat, mely a Tisza felé visz.~– Nem valami
  32 I      |                     oda se néz, hanem bemegy a konyhába átázott bundáját
  33 I      |                  átázott bundáját kiteríteni a tűzhely elé, s csak ott
  34 I      |                   elé, s csak ott dörmögi el a többit. – Azt sem tudom,
  35 I      |                  többit. – Azt sem tudom, ha a kenyerünk elfogy, hol kapunk
  36 I      |                   négy postalóval lubickolni a gáton, s megnyugtató legyintést
  37 I      |                    ér az MA ide.~Azzal kiült a kapu elé, s pipáját félrevágva
  38 I      |              kárhozik el négy ló szekerestül a hosszú gáton. A nehéz kasornya
  39 I      |                  szekerestül a hosszú gáton. A nehéz kasornya magas rugóin
  40 I      |                  egyik, majd másik nehezedik a lépcsőkre, ahol pedig aztán
  41 I      |                    aztán istenigazában levág a kerék tengelyig, s mind
  42 I      |                      kerék tengelyig, s mind a négy ló kiáll, elébb kikiabálják
  43 I      |                    elébb kikiabálják magokat a lovakra, azután nekifanyalodnak,
  44 I      |                  doronggal kiássák, kiemelik a kereket, a küllőkről lefaragják
  45 I      |                 kiássák, kiemelik a kereket, a küllőkről lefaragják az
  46 I      |                   predestinációt hivő képpel a más veszedelmét, a hajszolás,
  47 I      |                    képpel a más veszedelmét, a hajszolás, ostorpattogás
  48 I      |            ostorpattogás hangja elhat olykor a fülébe; de biz ő nem bánja;
  49 I      |                     vendégnek, úgy kirántaná a sárból, hogy a szeme is
  50 I      |                     kirántaná a sárból, hogy a szeme is szikrát hányna;
  51 I      |                      hányna; de minek az? Ha a végzetek könyvében az volt
  52 I      |                     az volt megírva, hogy az a hintó szerencsésen a csárdáig
  53 I      |                      az a hintó szerencsésen a csárdáig jusson, akkor így
  54 I      |                      róla határoztatva, hogy a sárban megfenekelvén, ott
  55 I      |                     megtörténni, s kár volna a gondviselés útjait bevágni.~
  56 I      |                bevágni.~Végre csakugyan mind a négy kerekével úgy levág
  57 I      |                     négy kerekével úgy levág a hintó éppen a gát közepén,
  58 I      |                      úgy levág a hintó éppen a gát közepén, hogy sem előre,
  59 I      |                elszakadtak, lovak lefeküdtek a sárba, az idő is elsetétült
  60 I      |                  szívvel verte pipája hamvát a tenyerébe. Hála istennek,
  61 I      |                      nem jön vendég, s örült a lelke, midőn kapuján befordulva
  62 I      |              mindjárt egész háznépével, mert a gyertya drága – még a tüzet
  63 I      |                   mert a gyertya drága – még a tüzet is kioltá; s ott bundáján
  64 I      |                   Úrban, jön másfelől házára a veszedelem: a túlsó oldalon.
  65 I      |                másfelől házára a veszedelem: a túlsó oldalon. Nyíregyháza
  66 I      |                    szabadon járhat alá s fel a víz, amerre neki tetszik.
  67 I      |                      ellenben akik ismerősök a föld titkaival, könnyebben
  68 I      |              könnyebben eljönnek rajta, mint a csinált úton, sőt vannak
  69 I      |                     akik sokáig betyárkodtak a vidéken, s azalatt úgy kitanulták
  70 I      |                     s azalatt úgy kitanulták a laposok és dombosok minden
  71 I      |                   közel lehet az éjfél, mert a Törikszakad csárda kakasai
  72 I      |                      világosság kezd támadni a sömlyéken. Tizenkét lóhátas
  73 I      |                    egy szekeret fogva közre.~A szekér elöl megy, a hintó
  74 I      |                   közre.~A szekér elöl megy, a hintó hátul, azért, hogyha
  75 I      |                hogyha gödörbe talál tévedni, a szekér dűljön fel, s a hintó
  76 I      |                       a szekér dűljön fel, s a hintó okuljon a példán,
  77 I      |                dűljön fel, s a hintó okuljon a példán, és kikerülje a helyet.~
  78 I      |               okuljon a példán, és kikerülje a helyet.~A fáklyát vivő férfiak
  79 I      |                       és kikerülje a helyet.~A fáklyát vivő férfiak mindnyájan
  80 I      |                 farkasbőr kacagány van vetve a szakadó zápor ellen. Nyeregkápájába
  81 I      |                 pisztoly. Övig csak megjárná a gúnya, de azon alól kurta
  82 I      |                  mely sehogy sem akar illeni a skarlát posztódolmányhoz.~
  83 I      |                posztódolmányhoz.~Most lássuk a szekeret; négy jó mokány
  84 I      |                       miknek serénye csaknem a vízben úszik, a gyeplűt
  85 I      |                      csaknem a vízben úszik, a gyeplűt egy betyárképű vén
  86 I      |                    vén kocsis kezeli. Alszik a jó fiú, mert hiszen lovai
  87 I      |                olyankor ébred, ha megrántják a kezében a gyeplűt; akkor
  88 I      |                      ha megrántják a kezében a gyeplűt; akkor aztán nagyot
  89 I      |                     és még ő haragszik.~Benn a szekérben nagyon furcsán
  90 I      |                     furcsán ülnek; mert noha a hátulsó ülés nem látszik
  91 I      |            bizonytalan külsejű férfiú háttal a kocsisnak; kicsodák, micsodák?
  92 I      |                    alusznak is; líg-lóg mind a kettő feje jobbra-balra,
  93 I      |                   egyik, hol másik, hol mind a kettő, aszerint, amint a
  94 I      |                     a kettő, aszerint, amint a lőcsbe vagy egymásba ütődnek
  95 I      |                    most igazán nem alszom!”. A másik percben aztán újra
  96 I      |                 percben aztán újra elalszik.~A szekérderék be van fedve
  97 I      |                   sok mindenféle van alatta. A hátulsó ülésen néha-néha
  98 I      |                   ülésen néha-néha megmozdul a pokróc, s azt engedi hinni,
  99 I      |                     iránt való tiszteletében a két úriember a rosszabb
 100 I      |                 tiszteletében a két úriember a rosszabb ülést foglalta
 101 I      |             csakugyan hosszas küszködés után a ráterített pokróc alól kibirkózza
 102 I      |                 pokróc alól kibirkózza magát a rejtélyes valaki, s kidugja
 103 I      |                      valaki, s kidugja fejét a világba egy gyönyörű szép –
 104 I      |                     érezni; felült két lábra a szekérben, s méltóságteljesen
 105 I      |               hosszúságos lábaival, megrázta a nyakán csengő-bongó acélláncos
 106 I      |              csattantva fogaival. Miután ezt a mulatságot is megunta, alvó
 107 I      |           leereszkedő kedélyben levén, midőn a hosszabbik férfiú szundikáló
 108 I      |           állapotában nagyokat bókolt előre, a humorisztikus agár felemelé
 109 I      |                   dörmögött rá:~– Ne izéljen a tekintetes úr!~Most lássuk
 110 I      |                   tekintetes úr!~Most lássuk a hintót.~Öt telivér ménló
 111 I      |                  fogva, csak úgy hányja-veti a cifra cafrangot mindegyik
 112 I      |                    cifra cafrangot mindegyik a fején; kettő a rúd mellett,
 113 I      |                     mindegyik a fején; kettő a rúd mellett, három ló van
 114 I      |                      három ló van elöl, mind a három nyakán csengettyű
 115 I      |                     hogy messziről meghallja a szembejövő a neszt, s előre
 116 I      |             messziről meghallja a szembejövő a neszt, s előre kitérhessen.~
 117 I      |                  neszt, s előre kitérhessen.~A bakon vén kocsis ül prémes
 118 I      |                    hátra ne merjen tekinteni a hintóba, mert rögtön főbe
 119 I      |               Minthogy azonban mi nem félünk a főbelövethetéstől, nézzük
 120 I      |                    nézzük meg, ki van ottan.~A kocsi ernyője alatt egy
 121 I      |              asztrakán süveg van húzva egész a szeméig.~Belőle sem látszik
 122 I      |                 szokatlanul képesek meglepni a szemlélőt; egy eltévedt
 123 I      |                    elhagyatása miatt kereste a szokatlant a kicsiségekben,
 124 I      |                   miatt kereste a szokatlant a kicsiségekben, s most mintha
 125 I      |                behunyja, s az álom elsimítja a dúlt körvonalakat, oly ős
 126 I      |                    mellé.~Az agg férfi fázik a hűvös, nedves éjszakában,
 127 I      |                    hűvös, nedves éjszakában, a farkasbőr bunda nem képes
 128 I      |                tartani, azért ültették mellé a két fiatal pórleányt, hogy
 129 I      |                     gondolta ki, hogy elmegy a Törikszakad kocsmárosra
 130 I      |                     jól megvereti hajdúival. A kocsmáros nemesember, az
 131 I      |                     egypár ezer forintba, de a mulatság megér annyit.~Ezért
 132 I      |          enni-innivalót, ami szükséges leend a megtörtént tréfa után rendezendő
 133 I      |                      s kik ott vitetnek elöl a másik szekéren; egyik a
 134 I      |                      a másik szekéren; egyik a kedvenc agár, másik a cigány
 135 I      |                  egyik a kedvenc agár, másik a cigány bohóc, harmadik a
 136 I      |                     a cigány bohóc, harmadik a tányérnyaló poéta, kik ott
 137 I      |                      szépen.~Így halad végig a zimankós éjben a bizarr
 138 I      |                 halad végig a zimankós éjben a bizarr csoport tüszkölő
 139 I      |             paripával, sziporkázó fáklyáival a sík vízúton keresztül a
 140 I      |                      a sík vízúton keresztül a Törikszakad csárda felé,
 141 I      |                     hajdúnak, hogy verje fel a kocsmárost, és beszéljen
 142 I      |                  vele per kend.~Akik ismerik a magyar nyelvet, tudni fogják,
 143 I      |               nyelvet, tudni fogják, hogy ez a „kend” szó nem fejez ki
 144 I      |                   belekössön, s ha valakinek a képe nem tetszett neki,
 145 I      |                   címezni, annak úgy kitette a szűrét, mintha benn sem
 146 I      |                     benn sem lett volna; azt a merényt pedig, hogy őt „
 147 I      |                     köszönjék, hogy elbújtak a sásban, megszabadulásokat,
 148 I      |                  őket vasvillázni.~Tehát ezt a derék urat kelté fel ilyen
 149 I      |                     ágyából, kiugrott, kapta a fokosát, s veszettségében
 150 I      |         veszettségében az almáriomba ment be a konyhaajtó helyett.~Amint
 151 I      |                      ablakon, s meglátta azt a sok fényes cselédet, kik
 152 I      |              cselédet, kik egész bevilágíták a házat fáklyáikkal, mindjárt
 153 I      |                  szépen felakasztotta szegre a fokost, fejébe nyomta báránybőr
 154 I      |                      vendégek már akkor mind a tornácon voltak; középen,
 155 I      |                   testőreitől körülvéve maga a nagyságos úr, hosszú, térdig
 156 I      |                      közelebb kend! – kiálta a kocsmárosra erőtetett, felcsapott
 157 I      |                    árticsókát meg rákfarkat!~A kocsmáros levette nagy alázatosan
 158 I      |                      levette nagy alázatosan a süvegét, és kezébe fogta,
 159 I      |                      viszonza:~– Isten hozta a nagyságos urat nálunk; mindennel
 160 I      |                tokaji és ménesi borom nincs, a fácánjaim még nem híztak
 161 I      |                fácánjaim még nem híztak meg, a rákok pedig, amint tetszik
 162 I      |               tetszik látni, mind belefúltak a nagy vízbe, hacsak ezt a
 163 I      |                     a nagy vízbe, hacsak ezt a tizenkét rákot itt konyhámra
 164 I      |                    nagyságod.~Ez célzás volt a hajdúk skarlát montúrjára,
 165 I      |                     ötlet azonnal félrevitte a nagy úr figyelmét. Tetszett
 166 I      |               figyelmét. Tetszett neki, hogy a kocsmáros csak úgy komázik
 167 I      |                     és még jobban mulattatá.~A cigány bohóc eközben előtolta
 168 I      |          szerecsennel, s két sor fehér fogát a kocsmárosra villantva, ujjain
 169 I      |          kolibrimadár-tojás, szoptatós őznek a vaja meg a kecsege porcogójából
 170 I      |                   szoptatós őznek a vaja meg a kecsege porcogójából főzött
 171 I      |                    már azt kikérem! – kiálta a bohóc. – Az nekem atyámfia,
 172 I      |                     azt nem szabad megsütni.~A nagy úr kacagni kezdett
 173 I      |            ilyenekben telt mulatsága, s hogy a kocsmáros eltalálta a kedvét,
 174 I      |                   hogy a kocsmáros eltalálta a kedvét, egészen megváltozott
 175 I      |                      vendégeinek? – folytatá a vitatkozást.~– Mindent biz
 176 I      |                  amim pedig volna, az nincs.~A nagy úrnak annyira megtetszett
 177 I      |                     megtetszett e körülírása a semminek, hogy hahotára
 178 I      |                      van Gyárfás? Hol kuttog a poéta? – kiálta összevissza;
 179 I      |                       pedig ott áll mellette a jámbor, hátul összetett
 180 I      |                     Mondjon kend verset erre a csárdára, hol az emberek
 181 I      |                homlokát, ex tempore kiugratá a distichont:~„Enni ha nem
 182 I      |                  itten örök, nem megy el itt a török.”~– Micsoda beszéd
 183 I      |                    már ez! Hát mi köze ehhez a csárdához a töröknek?~–
 184 I      |                    mi köze ehhez a csárdához a töröknek?~– Nagy köze van –
 185 I      |                nyugodtan Gyárfás. – Minthogy a töröknek enni kell, különben
 186 I      |                    pedig nem kap enni, tehát a vers tökéletes.~– Szarva
 187 I      |                   tökéletes.~– Szarva között a tölgye – monda rá a nagy
 188 I      |                   között a tölgye – monda rá a nagy úr, s azzal mintha
 189 I      |               valamit meglátott volna, ismét a kocsmároshoz szólt:~– Van
 190 I      |                  mert én csak árendás vagyok a háznál, hanem van elég,
 191 I      |              egy-kettő elfogy, nem kell róla a tiszttartónak számot adnom.~–
 192 I      |                         Csak egyet?~– Hát mi a gutát? Csak nem pokol a
 193 I      |                      a gutát? Csak nem pokol a béle ennyi embernek, hogy
 194 I      |                    Szolgálhatok vele – monda a kocsmáros, s rögtön hítta
 195 I      |                       s rögtön hítta magával a macskákat a kamrába. Csak
 196 I      |                    hítta magával a macskákat a kamrába. Csak a mángorló
 197 I      |                    macskákat a kamrába. Csak a mángorló köveit kellett
 198 I      |                    bennök az ember, azazhogy a macska.~Különben az egér
 199 I      |              irtóznak tőle. Csak olyan, mint a mókus, mint a tengerimalac,
 200 I      |                    olyan, mint a mókus, mint a tengerimalac, miket szobában
 201 I      |                 ragyogó, fekete szemei, mint a gyémánt, s mikor játszik,
 202 I      |              akármely más állat.~Attól, hogy a rákot megfőzik, senki sem
 203 I      |                     Kivált, mikor az Kínában a legnagyobb delícia, úrias
 204 I      |                  győződve felőle, hogy ebből a leggyönyörűbb tréfa fog
 205 I      |                     volt egy üres nyoszolya, a másikban pedig egy fogas.
 206 I      |         válogathatott, ha nem tetszett hálni a nyoszolyában, hálhatott
 207 I      |                      nyoszolyában, hálhatott a fogason.~A hajdúk azonban
 208 I      |           nyoszolyában, hálhatott a fogason.~A hajdúk azonban lepakolván
 209 I      |                    hajdúk azonban lepakolván a szekérről, párnákat, szőnyegeket,
 210 I      |             nyújtogaták fel karcsú nyakaikat a metszett velencei kristályedények,
 211 I      |                 tartalmat látszottak ígérni.~A nagy úr végigfeküvék a számára
 212 I      |                       A nagy úr végigfeküvék a számára elkészített tábori
 213 I      |                      hajdúi lehúzták lábáról a nagy sarkantyús csizmákat,
 214 I      |             csizmákat, az egyik parasztleány a fejéhez ült, kezeivel gyér
 215 I      |                      ősz hajában kapargálva, a másik pedig az ágy végéhez,
 216 I      |                   dörzsölve lábait. Gyárfás, a poéta és Vidra, a bohóc
 217 I      |                   Gyárfás, a poéta és Vidra, a bohóc ott álltak előtte,
 218 I      |                      álltak előtte, távolabb a hajdúk, ágy alatt az agár.~
 219 I      |                      mind szemenszedett nép; a hajdúk a nép legizmosabbjaiból,
 220 I      |                  szemenszedett nép; a hajdúk a nép legizmosabbjaiból, a
 221 I      |                     a nép legizmosabbjaiból, a pórleányok legszebbjeiből
 222 I      |                    legszebbjeiből válogatva, a bohóc a legfeketébb species,
 223 I      |            legszebbjeiből válogatva, a bohóc a legfeketébb species, melyet
 224 I      |                cigányok között találhatni, s a poéta olyan fűzfáról szakadt,
 225 I      |               fűzfáról szakadt, amilyet csak a két hazában valaha lőni
 226 I      |                 lehetett.~Mindig létezett ez a faja a tollatlan kétlábú
 227 I      |                    Mindig létezett ez a faja a tollatlan kétlábú állatoknak,
 228 I      |                  kétlábú állatoknak, melynek a költő név csizma volt, amelyben
 229 I      |         halálozásokra, csúffá téve önmagában a költő szép nevét. Egypár
 230 I      |                   szép nevét. Egypár példány a régi jó időkből máig is
 231 I      |                Ezalatt megsült az egér. Maga a kocsmáros hozta be feltéve
 232 I      |               szíjáccsá faragott torma közé, a szájába zöld petrezselyem
 233 I      |                    asztal közepére.~Legelébb a hajdúkat kínálta vele sorba
 234 I      |                  hajdúkat kínálta vele sorba a nagy úr. Nem tetszett nekik.
 235 I      |                     Nem tetszett nekik. Csak a fejöket csóválták; végre
 236 I      |                     fejöket csóválták; végre a legöregebb kirukkolt a szóval:~–
 237 I      |                 végre a legöregebb kirukkolt a szóval:~– Hátha ezt a csárdát
 238 I      |              kirukkolt a szóval:~– Hátha ezt a csárdát nekem adná a nagyságos
 239 I      |                     ezt a csárdát nekem adná a nagyságos úr, kocsmárostól,
 240 I      |          kocsmárostól, hozzányúlnék-e?~Ekkor a poétára került a sor.~–
 241 I      |                       Ekkor a poétára került a sor.~– Pardon, grácia, nagyságos
 242 I      |                    No, mit félsz tőle? Mikor a sátorban laktál, egy ökröm
 243 I      |                 hordó bora megdühödött volna a nagyságos úrnak, azt is
 244 I      |                       No, hát csak szaporán, a tál tisztességéért.~– De
 245 I      |                      száz forintért! – szólt a bohóc, kondor haját körülvakargatva.~
 246 I      |                kondor haját körülvakargatva.~A nagy úr dolmánya zsebébe
 247 I      |                melyet felnyitva látni engedé a sok szép veres szemű bankót.~
 248 I      |                     szép veres szemű bankót.~A bohóc fél szemmel a tömött
 249 I      |                  bankót.~A bohóc fél szemmel a tömött tárcába sandítva
 250 I      |                    megteszem.~– Hadd lássuk.~A bohóc kigombolá frakkját (
 251 I      |                       mert mellesleg mondva, a nagy úr frakkban járatta
 252 I      |                     nagy úr frakkban járatta a bohócát, mint amely öltözet
 253 I      |              különösnek tetszett, s gyakorta a legújabb divatok szerint
 254 I      |               öltözteté őt fel, amint jöttek a bécsi zsurnálokban, hogy
 255 I      |                    előre-hátra mozdult, mint a babuka bóbitája, azzal megfogá
 256 I      |                      bóbitája, azzal megfogá a borzalmas állatot azon részénél
 257 I      |                  fogva, mely legtávolabb van a fejétől, s ilyenformán a
 258 I      |                     a fejétől, s ilyenformán a levegőbe emelte, csúnya
 259 I      |          elszántsággal nekifanyalodva eltátá a száját, szemeit behunyta,
 260 I      |                   perc alatt eltűnt az egér.~A bohóc még nem tudott szólni,
 261 I      |                     nem tudott szólni, hanem a torkához kapott; nem bolondság
 262 I      |               állatot egyszerre lenyelni; de a másik kezét egyszerre nyújtotta
 263 I      |                    kezét egyszerre nyújtotta a nagy úr elé, fuldokolva
 264 I      |                    fuldokolva nyögvén:~– Azt a száz forintot!~– Micsoda
 265 I      |               Micsoda száz forintot? – kérdé a tréfás úr. – Hát mondtam
 266 I      |                      sültet kaptál, amit még a nagyapád sem evett, hanem
 267 I      |                  hanem még fizessek is érte.~A tréfán volt mit kacagni,
 268 I      |                  kacagni, ámde rögtön elmúlt a jókedv, mert a bohóc egyszerre
 269 I      |                 rögtön elmúlt a jókedv, mert a bohóc egyszerre elkékült,
 270 I      |              kidülledtek, hanyatt veté magát a székben, nem tudott szólni,
 271 I      |                   rángatózni.~– Ahol van ni, a torkán akadt! – kiáltának
 272 I      |                   akadt! – kiáltának többen.~A nagy úr megijedt, ez igen
 273 I      |                      komoly fordulatot adott a tréfának.~– Töltsetek a
 274 I      |                      a tréfának.~– Töltsetek a szájába bort, hogy lenyelhesse.~
 275 I      |                      bort, hogy lenyelhesse.~A hajdúk hirtelen kapták a
 276 I      |                     A hajdúk hirtelen kapták a palackokat, s kezdék itceszámra
 277 I      |                 kezdék itceszámra töltögetni a bohóc torkába a jóféle egrit
 278 I      |                   töltögetni a bohóc torkába a jóféle egrit és ménesit,
 279 I      |                szókat makogott.~– No, fogjad a száz forintot – szólt a
 280 I      |                      a száz forintot – szólt a megszeppent nagy úr, ki
 281 I      |                  akarta volna megengesztelni a halál révéről érkezett bohócot.~–
 282 I      |             keservesen –, nem kell már, vége a Vidrának, meghal a Vidra!
 283 I      |                      vége a Vidrának, meghal a Vidra! Még ha a farkas ölte
 284 I      |                       meghal a Vidra! Még ha a farkas ölte volna meg a
 285 I      |                      a farkas ölte volna meg a Vidrát, de egér öli meg.~–
 286 I      |                   bajod sem lesz, nesze, még a másik száz is, no, ne tégy
 287 I      |            őzpecsenyét, majd az lenyomtatja.~A bohóc megköszönte a hátbaütést,
 288 I      |             lenyomtatja.~A bohóc megköszönte a hátbaütést, s amint az őzhúst
 289 I      |                   őzhúst eléje tették, azzal a kétes kifejezésű pofával,
 290 I      |               kifejezésű pofával, mint mikor a durcás gyermek nem tudja,
 291 I      |                     magába tömni, hogy nincs a világon akkora egér. Ez
 292 I      |                   végre teljesen megnyugtatá a nagy urat. A bohóc búsan,
 293 I      |                     megnyugtatá a nagy urat. A bohóc búsan, keservesen
 294 I      |                    nagy falatokat hányva fel a levegőbe, miket az gyönyörű
 295 I      |                   meg vele:~– Nesze, Matyi! (A nagy úr bohócának állatnevet,
 296 I      |                 kutyáinak embernevet adott.)~A tréfa mégis jól ütvén ki,
 297 I      |                   ütvén ki, s megszabadulván a nagy ijedségtől, a nagy
 298 I      |            megszabadulván a nagy ijedségtől, a nagy úr felszólítá Gyárfást,
 299 I      |                  erre rögtön mondjon verset.~A poéta megvakarta az orrát,
 300 I      |                      és szólt:~„Mily kicsiny a kis egér, de cigány torkába
 301 I      |                szemtelen tolvaj! – kiálta rá a nagy úr. – Hisz ez az utolsó
 302 I      |               Gyöngyösiből, aki hasonlót írt a Torda hasadékba szorult
 303 I      |                        Pardon grácia – szólt a poéta megzavarhatatlan képpel –,
 304 I      |                         ez poetica licentia: a poétáknak szabad egymástul
 305 I      |                 szabad egymástul lopni, s ez a figura neveztetik plágiumnak.~
 306 I      |                figura neveztetik plágiumnak.~A nagy úr intésére felhordák
 307 I      |                   nagy úr intésére felhordák a hajdúk a magukkal hozott
 308 I      |                  intésére felhordák a hajdúk a magukkal hozott hideg étkeket,
 309 I      |                      hozott hideg étkeket, s a megrakott asztalt odatolva
 310 I      |                     széken foglalának helyet a kedvenc személyek: a bohóc,
 311 I      |                  helyet a kedvenc személyek: a bohóc, az agár és a poéta.~
 312 I      |               személyek: a bohóc, az agár és a poéta.~A nagy úr lassankint
 313 I      |                   bohóc, az agár és a poéta.~A nagy úr lassankint étvágyat
 314 I      |                   három személyt látva enni, a bor apródonkint összeatyafiasítá
 315 I      |           apródonkint összeatyafiasítá őket, a poéta a cigányt kezdte nagyságolni,
 316 I      |               összeatyafiasítá őket, a poéta a cigányt kezdte nagyságolni,
 317 I      |                  cigányt kezdte nagyságolni, a bohóc meg az urát tegezte,
 318 I      |               tegezte, ki egyre-másra szórta a silány elméncségeket az
 319 I      |           elméncségeket az egérről, melyeken a másik kettőnek hahotával
 320 I      |                 kellett nevetni.~Mikor aztán a jó úr maga is azt hitte,
 321 I      |                     szólni az egérről, akkor a cigány a keblébe nyúlt,
 322 I      |                      egérről, akkor a cigány a keblébe nyúlt, s elneveté
 323 I      |                 észrevétlenül csúsztatá, míg a megijedt társaság azt hivé,
 324 I      |                   agár aztán igazán elnyelte a corpus delictit.~– Hát,
 325 I      |                      kötelet! Fel kell húzni a gerendára.~Azok menten szót
 326 I      |                   Azok menten szót fogadtak; a folyvást kacagó cigányt
 327 I      |                    egy székre, nyakára veték a hurkot, a kötél túlsó végét
 328 I      |                      nyakára veték a hurkot, a kötél túlsó végét keresztülhúzták
 329 I      |                  túlsó végét keresztülhúzták a gerendán, s akkor kirúgták
 330 I      |                       s akkor kirúgták alóla a széket.~A bohóc rúgott,
 331 I      |                     kirúgták alóla a széket.~A bohóc rúgott, kapálózott,
 332 I      |                   akkor eresztették le újra.~A bohóc megharagudott.~– Én
 333 I      |                      Csak halj meg – biztatá a poéta –, ne félj, epitáfiumodról
 334 I      |                         Meg is halok – szólt a bohóc, s hanyatt veté magát
 335 I      |                  bohóc, s hanyatt veté magát a földre, és behunyá szemeit.~
 336 I      |                      rád hegedűle halál.”~És a cigány nem mozdult meg többet.
 337 I      |                   hiába csiklandák az orrát, a talpait, meg nem mozdult.
 338 I      |                      mint valami ravatalt, s a hajdúknak énekelni kellett
 339 I      |              mindenféle bolond értelmű dalt, a poétának pedig fel kellett
 340 I      |                 búcsúztatót mondani fölötte.~A nagy úr kacagott, hogy az
 341 I      |                     Míg ezek odabenn folytak a Törikszakad csárda egyetlenegy
 342 I      |                      új vendégek közelítének a vendégnemszerető hajlék
 343 I      |                     utasai voltak ezek, mely a keresztúti gáton saját szemeink
 344 I      |                      gáton saját szemeink és a csapláros szemei láttára
 345 I      |                     csapláros szemei láttára a sárban megfeneklett, s miután
 346 I      |                sárban megfeneklett, s miután a vele levő emberek és igavonó
 347 I      |                 hosszat hasztalan törekedtek a zátonyra jutott járművet
 348 I      |           megmozdítani, végre kénytelen volt a kocsiban ülő egyetlen úr
 349 I      |                      magát gyalog emberháton a csárdáig vitesse.~Felült
 350 I      |               csárdáig vitesse.~Felült tehát a vadásznak, egy hórihorgas,
 351 I      |                  széles vállú cseh suhancnak a hátára, s inasát otthagyva
 352 I      |                   hátára, s inasát otthagyva a hintón, hogy vigyázzon a
 353 I      |                     a hintón, hogy vigyázzon a holmira, a postakocsist
 354 I      |                    hogy vigyázzon a holmira, a postakocsist a kocsilámpával
 355 I      |                      holmira, a postakocsist a kocsilámpával maga előtt
 356 I      |                      furcsa módon belovagolt a csárdáig. Az izmos cseh
 357 I      |                     cseh vadász ott tette le a tornác alatt a hátárul.~
 358 I      |                      tette le a tornác alatt a hátárul.~Érdemes lesz az
 359 I      |               mennyiségben, hogy felyülkerül a kalap karimáján.~Az arc
 360 I      |                      felé öklelő modorban, s a nyak egy magas kemény kravátliba
 361 I      |                   nem bírja benne mozdítani.~A sötétzöld frakk dereka éppen
 362 I      |                 sötétzöld frakk dereka éppen a hóna alatt van, de szárnyai
 363 I      |       kétszer-háromszor is ki van hasogatva, a frakk rézgombjai nem nagyobbak
 364 I      |                vállain magasra felemelkedve.~A viaszsárga mellény csaknem
 365 I      |                 csaknem el van takarva félig a kihajló nagy melltászli
 366 I      |               mindinkább bővülni kezd, végre a csizmáknál buggyot vet,
 367 I      |                      levén hasítva, ott kell a csizmát kidugni rajta.~A
 368 I      |                     a csizmát kidugni rajta.~A mellény alul mindenféle
 369 I      |             csengő-bongó zsuzsuk lógnak elő, a csizmákra pedig irtóztató
 370 I      |                     ember, kiszúrhatja velök a szemét.~Ilyen volt az azon
 371 I      |                    sem volt harc.~Kiegészíté a viseletet egy vékony tekenősbékahéj
 372 I      |                 faragott madárfejjel, melyet a jó szokásokkal ismerős ember
 373 I      |           szokásokkal ismerős ember rendesen a szájában szokott forgatni;
 374 I      |                     forgatni; ha síp is volt a madár fejében, igen úrias
 375 I      |                    még jellemükkel is, ahogy a divat alakult.~A „jeunesse
 376 I      |                       ahogy a divat alakult.~A „jeunesse dorée”, az „aranyifjak”
 377 I      |                  nagy görcsös botokat viselt a divatvilág, s a párizsi
 378 I      |               botokat viselt a divatvilág, s a párizsi szalonokban szokássá
 379 I      |                 noble garde-ját vezényelték, a katonák nem értették az
 380 I      |                      hogy mit mondtak nekik.~A calicot idejében viszont
 381 I      |                 calicot idejében viszont még a boltoslegények is úgy viselték
 382 I      |                   úgy viselték magukat, mint a katonák, s az egész elegáns
 383 I      |                    mintha nagyon haragudnék.~A chapeau à la Minerva alatt
 384 I      |                    és görög neveket hordani; a chapeau à la Robinson s
 385 I      |                      chapeau à la Robinson s a cravate à l’oreille de lièvre (
 386 I      |            föltételezett; ezt aztán mindjárt a chapeau à la russe váltotta
 387 I      |                 minden fázisán keresztülment a párizsi divatvilágnak, s
 388 I      |                 eredetileg Váry, lett belőle a római divatban Varus, a
 389 I      |                      a római divatban Varus, a francia nemzeti divatban
 390 I      |                     nemzeti divatban de Var, a lengyel szimpátiák divatjában
 391 I      |                      Eh, sacrebleu! – kiálta a jövevény (ennyit tanult
 392 I      |                 Béranger-bul), amint berúgta a konyha ajtaját, s megrázta
 393 I      |                     miután eléggé megbámulta a konyhájába betört jövevényt
 394 I      |                       Mit parancsol az úr? – A képe mutatta, hogy semmit
 395 I      |                    fog adni.~Az idegen törte a magyar nyelvet, kiejtésén
 396 I      |                    Nem.~– Az rossz. Hát maga a kocsmáros?~– Én vagyok;
 397 I      |                       Bár vinnének odább; de a sár megfogott az úton. Mármost
 398 I      |                  megakadt, nem jutott eszébe a szó, amit kérni akart.)~–
 399 I      |                    kell, uram?~– No, az, ami a kocsit húzza; négy lába,
 400 I      |                     Nincs, uram, kinn vannak a lovak a legelőn.~– C’est
 401 I      |                    uram, kinn vannak a lovak a legelőn.~– C’est triste;
 402 I      |                   barakkban vagyok, s ez itt a Nílus áradva ki, s ezek
 403 I      |                      s ezek az állatok, akik a vízben szólnak, comment
 404 I      |                     s’appelle cela? – békák, a nílusi aligátorok, s ez
 405 I      |                      nílusi aligátorok, s ez a misérable ország – – – hogy
 406 I      |                  ország – – – hogy híják ezt a département-t?~– Nem part
 407 I      |                   hanem gát, úgy híják, hogy a keresztúti gát.~– Fripon!
 408 I      |                     gát.~– Fripon! Nem erről a sárról beszélek, amibe beleragadtam,
 409 I      |                  mondhatnám, hanem így híják a magyaroknak egy régi vezéréről,
 410 I      |                       c’est beau! Ez kedves. A jó magyarok még most is
 411 I      |                      jó magyarok még most is a régi emberekről nevezik
 412 I      |                      régi emberekről nevezik a département-okat, ez érzékeny.~–
 413 I      |                    valakinek itt lakni, ahol a piszoknak nincs feneke,
 414 I      |                       fogta magát, s fordult a szobája felé.~– No, no,
 415 I      |                       no, ne menjen el azzal a gyertyával, signore contadino! –
 416 I      |               uramnak sehogy sem tetszett ez a beszéd.~– Jobb volna bizony,
 417 I      |                     hogy Jancsi úr van abban a szobában.~– Qu’est-ce que
 418 I      |                     que cela? Ki az ördög az a Jancsi úr?~– Hát Jancsi
 419 I      |                     neki, hogy én ott akarok a szobájában aludni. És én
 420 I      |                mondott többet, hanem elfújta a gyertyát, s bement lefekünni,
 421 I      |                   hogy keresse fel hát annak a szobának az ajtaját, ahova
 422 I      |                     ragadt az emberre, hanem a víg danolás és ordítozás
 423 I      |                  hangjai vezetőül szolgáltak a jövevénynek a rejtélyes
 424 I      |                     szolgáltak a jövevénynek a rejtélyes nagy úr szobájáig,
 425 I      |                      majd az is kiderül.~Ott a bolondos tréfa már ekkor
 426 I      |                     bolondos tréfa már ekkor a dühödés tetőpontját érte,
 427 I      |                    dühödés tetőpontját érte, a hajdúk felkapták az asztalt
 428 I      |                  hajdúk felkapták az asztalt a rajta fekvő bohóccal együtt
 429 I      |                      énekszóval, utánuk ment a poéta, nyakába kötve palástul
 430 I      |                      kapott egy szál hegedűt a kezébe, melyet mindenütt
 431 I      |               hordoztak, s egyre-másra húzta a friss magyart, oly ügyesen
 432 I      |                akármelyik cigány; erre pedig a két parasztlyánnak táncolni
 433 I      |                      táncolni kellett előtte a két hajdúval.~A bohó temetési
 434 I      |               kellett előtte a két hajdúval.~A bohó temetési paródia összevissza
 435 I      |                paródia összevissza keveredve a táncoló párokkal, a muzsikáló
 436 I      |                keveredve a táncoló párokkal, a muzsikáló úr hegedűvel kezében,
 437 I      |           pillanatban lépett be az idegen úr a terembe; az ajtót senki
 438 I      |              szalütírozni.~Amilyen nagy volt a lárma, egyszerre úgy elhallgatott
 439 I      |                   elhallgatott minden ember, a szájak tátva maradtak, ahogy
 440 I      |                  tátva maradtak, ahogy éppen a szó beléjük szakadt, amidőn
 441 I      |                     illő alak egyszerre csak a társaság közepében termett,
 442 I      |                     Jancsi úr kiejté kezéből a vonót, mert szerette bár
 443 I      |                     vonót, mert szerette bár a bohóságot a végletekig vinni,
 444 I      |                     szerette bár a bohóságot a végletekig vinni, de nem
 445 I      |                    azonban mindjárt nem lett a jövevény idegen; mert a
 446 I      |                      a jövevény idegen; mert a bohóc meglepve az egyszerre
 447 I      |                  feltekintve, amint meglátta a hozzá nem hasonlótlanul
 448 I      |                    kedves, édes, jó barátom!~A kacaj újra kitört e bolond
 449 I      |                    idegen kifeszegetve magát a bohóc ölelései közül. –
 450 I      |                       Azzal körülhajtá magát a díszes társaság előtt, arcáról
 451 I      |                     letörölve zsebkendőjével a cigánycsók nyomait.~– Ne
 452 I      |                     dámáim, tessék folytatni a mulatságot. Én nem szoktam
 453 I      |                     térdére téve, úgy bámult a jövevényre, míg a bohóc
 454 I      |                     bámult a jövevényre, míg a bohóc eb módjára kezdte
 455 I      |                    különben hangzó név nincs a magyar hazában? Azért gondolja
 456 I      |                    Kárpáthy csak egy van még a hazán kívül, és azt Kárpáthy
 457 I      |                      egy előtte álló széken, a másikkal taktust ütve valami
 458 I      |                 fütyölt. – Engem szült ebben a barbár országban az apám –
 459 I      |                    furcsán tetszett magának. A több furcsaság között van
 460 I      |              csináltam Bélából azt, de azért a magyar nyelvet nem tudtam
 461 I      |                    és töltsön poharat nekem. A votre santé, messieurs et
 462 I      |                folyvást figyelemmel kísérték a jövevény minden mozdulatát,
 463 I      |                  most ide az urat – az égből a pokolba?~– Hélas! – sóhajta
 464 I      |                      villájával marsot verve a tányérján. – Egy elmúlhatatlan
 465 I      |                     becsületet akar szerezni a nemzetének, meg kell mutatni
 466 I      |                 nemzetének, meg kell mutatni a külföldön, hogy mihez ért.
 467 I      |                  tartottam, szeretőim voltak a leghíresebb táncosnők, énekesnők;
 468 I      |                      Marokkóban elszöktettem a bej legszebb háremhölgyét,
 469 I      |                   bej legszebb háremhölgyét, a szezont Itáliában töltém,
 470 I      |                 magamnak volt elegáns villám a lago di Como mellett, s
 471 I      |                       s írattam utazásaimról a legelső francia auteurökkel
 472 I      |                négyszázezer frank jövedelmem a capitálissal együtt, phű!~
 473 I      |                 szájjal mutatá, hogy az mind a levegőbe van fújva.~Jancsi
 474 I      |                    merevebb tekintettel néze a még nem igen idős rouéra,
 475 I      |                   nem tesz semmit – folytatá a chevalier megnyugtató hangon –,
 476 I      |                 fripons des créanciers, ezek a gaz hitelezők fejökbe veszik,
 477 I      |                      amint az egyik elkezdi, a többi bolond utána. Én leszidom
 478 I      |                   nem elégszenek meg, mennek a törvényszékhez, s nekem
 479 I      |                   főbe lőni való! Mais v’la. A szerencse engem megszeret.
 480 I      |                   nem mozdul, hanem ott tart a kastélyában teátrumot, melyben
 481 I      |                     játszanak, s oda hozatja a legelső énekesnőket csak
 482 I      |                   aki egy egész palotát tart a kutyái számára, s velök
 483 I      |                       akkor meg összeveszíti a társaságot, s vérig verekesznek.~–
 484 I      |                   aztán?~– És annyira különc a magaviseletében, hogy semmit
 485 I      |                 paprikát, s kávét nem szabad a házához vinni, cukor helyett
 486 I      |                 örökség, akkor véletlenül ez a gazdag onkli, ez a magyar
 487 I      |             véletlenül ez a gazdag onkli, ez a magyar nábob, ez a Plutus
 488 I      |                 onkli, ez a magyar nábob, ez a Plutus egy éjszaka torkig
 489 I      |                     azért jött ugyebár, hogy a gazdag örökséget menten
 490 I      |                     akkor csak fogassa az úr a lovát a szekere hátuljába,
 491 I      |                   csak fogassa az úr a lovát a szekere hátuljába, s kocsikázzék
 492 I      |                      akár Marokkóba, mert az a félbolond nagybátya, az
 493 I      |                      félbolond nagybátya, az a gazdag betyár én vagyok,
 494 I      |                     Az úgy van. Én vagyok az a Kárpáthy János, kit a köznép
 495 I      |                     az a Kárpáthy János, kit a köznép Jancsi úrnak csúfol,
 496 I      |                    volna! – kiálta felugorva a chevalier, s sietett megragadni
 497 I      |                   kezét. – De hisz énelőttem a rossz emberek egészen másformán
 498 I      |                      az én kedves onklim nem a legderekabb gavallér a kontinensen!
 499 I      |                   nem a legderekabb gavallér a kontinensen! Vigasztalhatatlan
 500 I      |                elevent; c’est bien charmant! A szerencse istenasszony nemhiába